Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-24 / 250. szám

1982. október 24., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Együttes párt-vb napirendjén Ä szolgáltatások helyzete Javuljon a minőség, a színvonal A fogyasztási szolgáltatá­sok aránya országos szinten, a lakosság összfogyasztását alapul véve viszonylag cse­kély, alig több, mint négy százalék. Jelentőségük azon­ban messze meghaladja a fenti arányt, hiszen alapve­tő társadalmi szükségleteket elégítenek ki. A fogyasztási szolgáltatások színvonalának megtartása, annak rendsze­res emelése, gazdasági fej­lettségünkből fakadó szük­ségszerűség, megvalósítása a lakosság közérzetét jelentős mértékben befolyásoló nagy fontosságú társadalompoliti­kai feladat. Éppen ezért álla­munk a gazdaságpolitikai cé­lokkal összhangban, mind na­gyobb erőfeszítéseket tesz a szolgáltatások fejlesztése ér­dekében. A különböző központi in­tézkedések, a helyi sajátossá­gok és szükségletek figyelem- bevételével Miskolc szolgálta­tásának helyzetét a városi pártbizottság ' végrehajtó bi­zottsága 1974 áprilisában, míg a miskolci járásban kialakult helyzetet a járási párt-végre­hajtóbizottság egy évvel ké­sőbb, 1975 májusában tár­gyalta meg. Mindkét testület határozatban szabta meg a fejlesztéssel kapcsolatos fel­adatokat. A fogyasztási szolgáltatá­sok fontosságára való tekin­tettel, s figyelembe véve azt a körülményt, hogy a járás községei Miskolc körül, an­nak vonzáskörzetében he­lyezkednek el, ennek követ­keztében az ott élő lakosság nagymértékben igénybe ve­szi Miskolc szolgáltató szer­vezeteinek tevékenységét, a városi, . valamint a járási párt-végrehajtóbizottság a napokban együttes ülésen te­kintette át a szolgáltatások helyzetét. Tényekkel, adatokkal bi­zonyított, hogy Miskolcon a szolgáltatások fejlődésének a 60-as évekénél lényegesen kedvezőbb tendenciái a IV. ötéves tervben bontakoztak ki. A szolgáltató hálózat lét­rehozásával egy időben, meg­kezdődött a megyeszékhe­lyen a szolgáltatások kapa- citásfejlesztése és ezzel az igényektől való mennyiségi elmaradás fokozatos felszá­molása. Ezekben az években a fogyasztási szolgáltatások értéke 50 százalékkal nőtt és 1975. végére elérte a 307 mil­lió forintot. Az ötödik öt­éves tervben folytatódott a szolgáltatások erőteljes üte­mű fejlesztése. Döntően az új lakótelepekhez kapcsolód­va 27 (szolgáltató egység énült. s ezek nagv része há­lózatbővítő jellege mellett szá moll evő kapacitás fejlesz­tést' is eredményezett. Az a!a~--.>"ő C(s] változatlanul az. vn1 ‘ h jé ’ be •se’ mi n,.--!* n szolgál r • H-f> ’ á • ;'•! p rn’ll 'K‘S ‘írt -’(COlj A tervi riöszak- n- ^zvrilós’tott fejlesztő- völt'^ge több, mint 132 6 volt. A tárás községeinek a sa­játé« helyzete — nevezetesen, hogv a telenülések Miskolc vonzáskörzetében helyezked­nek el — esvrészt kedvező a IpVi.-,(o(K?n hogy a lakos­ság viszonylag könnyen hoz­zá int az igényelt — a köz­ségeknél lényegesen színvo­nalasabb — szolgáltatások hoz Am a városi szolgálta tás közelsége korántsem se gíti a szolgáltatások helvben történő biztosítását, nolott helyes törekvésnek fogható fel, hogy az igényeket helyben célszerű kielégíteni. Ugyan­akkor igaz az is. hogy a ta­nácsok ilyen irányú elkép­zeléseinek valóra váltását akadályozza az a körülmény, hogy a járás községei arány­lag alacsony lélekszámúak, s emiatt a települések nagy részében a szocialista szek­tor létrehozása nem gazda­ságos. Olyan eset is ■ előfor­dul, hogy a helyi igények kielégítése még a magánkis­iparosnak sem .biztosít meg­élhetési lehetőséget. Több esetben megfelelő szakem­ber (például fodrász, cipész, autószerelő, bádogos, ács, kőműves stb.) hiánya aka­dályozza a jelentkező igények kielégítését. A szolgáltató ágazatok kö­zül, nem érdektelen megem­líteni az építőipari szolgálta­tás helyzetét. Bár kétségte­len, hogy az elmúlt tervidő­szakban ez az ágazat is dina­mikusan fejlődött, döntően Miskolcon, mégis a lehetősé­gek igencsak elmaradnak az igényektől. Pedig a szocia­lista szektoron kívül a vá­rosban például 355 magán­kisiparos végez építőipari szolgáltatást. A járásban ki­fejezetten a magánldsipaimak van a legnagyobb szerepe, bizonyítja ezt az építőipari szolgáltatás területén, a já­rás községeiben működő több, mint négyszáz kisipa­ros. A testület megállapította, hogy Miskolcon az elmúlt hét évben rendkívül jelentős szolgáltatásfejlesztés való­sult meg. Ennek nyomán — az építőipari és részben a gépjárműjavítási tevékeny­ség kivételével — létrejöttek az ellátást biztosító alapvető kapacitások és a hálózat bő­vítésében is sikerült pótolni az elmaradást. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fejlesztés extenzív szakasza befejező­dött. A jövőben a népesség növekedésével, az új lakóte­lepek építésével és a szolgál­tatási szokások változásával kapcsolatos igények követé­se, valamint a minőség javí­tása a fő célkitűzés. Miskol­con, de a járásban is az egyik legfontosabb feladat az építőipari szolgáltatás kapa­citásának bővítése, aminek a minőség és a hatékonyság növekedésével kell párosul­nia. A személygépkocsik szá­mának, és ebből következő ja­vítási igények növekedése in­dokolttá teszi a meglevő ka­pacitás fejlesztését. Lényeges tennivaló a szolgáltatások kulturáltságának fokozása is, a régi, elavult szolgáltató há­lózat gyorsabb ütemű felújí­tása, korszerűsítése révén. Végül, de nem utolsósor­ban nagyobb gondot kell for­dítani a szolgáltatások minő­ségének általános javítására, a vevőkapcsolatok színvona­lának növelésére, vagyis em- berközpontúbb szolgáltatást kell biztosítani minden terü­leten. A csökkenő népgazdasági és helyi lehetőségek ellenére a VI. ötéves terv Miskolc szolgáltatásának fejlesztésé­re nem kevesebbet, mint 330 millió forintot, (az elmúlt tervidőszak ráfordításainál is többet) irányoz elő. Ebben meghatározó szerepe van. a Patyolat Vállalat mintegy 200 millió forint költséggé megépülő új központi üzemé­nek. Az 1983—85-ös évelt cél­kitűzései között szerepel még 14 szolgáltató egység létre­hozása, amely egyebek kö­zött a személygépkocsi-, a motorkerékpár-javítás, a la­káskarbantartás kapacitásá­nak, a garanciális bútorjaví­tás fejlesztését eredményezi. A jövőben még inkább szükség lesz arra, hogy te­kintettel a népgazdaság te­herbíró képességére, a ren­delkezésre álló anyagi eszkö­zöket a lehető legcélszerűb­ben a reális lakossági igé­nyek színvonalasabb kielégí­tésére fordítsuk. Lovas Lajos Nem magánü A képen az Egyetemvárosban épülő sportcsarnok Az itt látható fotó el- @ készült. Most már csak néhány adat kellett volna ahhoz, hogy az olvasó ne csak arról sze­rezzen tudomást, milyen is egy — bármilyen képen látható — létesítmény, ha­nem afelől is informálód­jon : hol épül, mibe kerül, mikorra készül el stb. Ilyen adatokat szeretett volna kérni fotóriporterünk is, aki — sajnos — nem járt sze­rencsével. Azazhogy, ami­kor az építkezésen jelenle­vő legilletékesebbtől érdek­lődött, azt a választ kapta: — Nincs itt a főnök, nem nyilatkozom! — De __ A kérdés ezzel abba is maradt, mert az illetékes hátat fordított, arra sem méltatva a vendéget (ez esetben lapunk fotóriporte­rét), hogy ellenkezésének udvarias formatan, a leg­elemibb szabályok betartá­sával adjon hangot. Ehe­lyett már menet közben, a válla fölött dobva át a szót, odavetette: — Ha meg akar tudni valamit, menjen a főnök után, vagy jöjjön vissza ké­sőbb, mert nyilatkozatot csak ő adhat. E magatartás ellentmond a legelemibb szabálynak, nevezetesen annak, hogy a tájékoztatás nem magán­ügy, s ami még lényege­Fotó: Fojtán László sebb: az információ nem magántulajdon. A kérdés csupán az: ha a főnök el­távozik az építkezésről, ak­kor megáll az élet, akkor már senki nem tudhat sem­mit?! Miért?' Szeretnénk hinni, hogy a jövőben itt is változtatnak ezen, az alapjában véve helytelen szemléleten, hiszen a szük­séges információkat köz­kinccsé tenni itt, az egye­temi sportcsarnok építkezé­sen is éppoly kötelesség, mint tárhol az országban. Még akkor is, ha ezt — mint ez alkalommal is — korlátok közé igyekszenek szorítani, teljesen jogtala­nul ... e-th) Ilj érdekeltségi rendszer a kereskedelembeB Jövő esztendő január elejé­vel nagyobb önállóságot kap­hatnak és az eddiginél ösz­tönzőbb anyagi érdekeltségi rendszerben működhetnek a kereskedelmi hálózat közepes kategóriájába tartozó tíz—öt­ven dolgozót foglalkoztató üz­letek. A kisüzletek szerződés­be, illetve bérbe adása az ed­digi tapasztalatok szerint jól bevált. A Minisztertanács ha­tározata szerint az országban 5000 ABC-áruház, étterem, cukrászda és iparcikket érté­kesítő üzlet bérbeadására van lehetőség. Az erre vállalkozó szakemberek nagyobb önál­lóságot kapnak az üzletek áruforgalmi és gazdálkodási feladatainak végrehajtásában. Az önállóság mértékét és eset­leges korlátáit a vállalat ha­tározza meg, és ezt. a dolgo­zókkal kötött megállapodás­ban rögzíti. Az önállóság ki­terjedhet az árubeszerzésre, az értékesítés megszervezésé­re, a létszám- és bérgazdálko- dási'a, az eszköz- és készlet- gazdálkodásra, a választék ki­alakítására. A vendéglátásban 70 he­lyen már bevált ez a mód­szer, a kiskereskedelemibe« még nem volt erre példa. Azok a boltvezetők, akik él­nek az új lehetőséggel és vállalják a kockázatot, az üz­let eredményes működésétől függően jelentős többletjöve­delemre tehetnek szert. Ez az összeg az alapbér 50—100 százalékát is elérheti. Ezt a pénzt az érintett dolgozók munkabéren kívüli juttatás­ként megkapjál?. Az új ér­dekeltségi forma bevezetésé­től tehát a kereskedelmi dol­gozók jövedelmének jelentős differenciálódása várható. Ha emlékezetem nem csal, két éve annak, hogy az egyik írásomban a következőkép­pen summáztam a felsővadá­szt Rákóczi Tsz gazdálkodási körülményeit: maradjunk annyiban, nehéz... Nos, e körülmények —, ami alatt elsősorban a természeti és éghajlati adottságokat ér­tem — az elmúlt két év .so­rán sem változtak meg. A földjeik aranykorona értéke éppoly alacsony, mint az­előtt, s a szélsőséges időjárás ■ugyanúgy jellemzője c táj­egységnek, mint korábban bármikor. Summa summá- ■iim: gazdálkodni ma sem könnyű a. felsővadászi, kupái és a többi idetartozó apró "fdu határában. Ennek ellenére történtek változások e két év alatt! Mégpedig — gyorsan hozzá­teszem — pozitív változások. Azelőtt így év vége felé kö­zeledve a számolgatásuk csu­pán azt firtatta (firtathatta): pluszban leszünk-e, vagy mí­nuszban? S bizony már né­hány százezer forintnyi nye­reség is sikernek számított. Most viszont Tóth István el­nök a következő két számmal jellemzi az 1982-es esztendőt: — A termelési értékünk 180 millió forint, a nyereségünk 37,2 millió forint körül vár­ható ... Nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki e számok halla­tán az első pillanatban meg­lepődik. Tény, a felsővadászi tsz esetében nem szoktunk hozzá ilyen mutatókhoz. Ügy gondolom, most többen azt kérdezik: mindezt hogyan A felsővadásziak 37 milliója A változások osztesrieje? csinálták? Mások — a terme­lésben járatosabbak — vá­laszként is felfoghatóan azt mondják: — Nyilván a mel­léküzemágak! Ók is belefog­tak talán még a harangön­tésbe is ... Való igaz — és ezt nem is tagadják — éltek a mellék­üzemágakban rejlő lehetősé­gekkel. Az elnök sorolja is: — Budapesten belsőépítő és szolgáltató részleget létesítet­tünk. Miskolcon ez évben épí­tő-szolgáltató ágazatunk ala­kult. Gagybátorban orsózó­üzemünk van. Felsővadászon pedig építő-karbantartó rész­legünk. Nem titkoljuk, a nyereség SS százalékát ezek hozzák, de... ... Es ez a „de”-re szüksé­ges kitérnünk. Annál is in­kább, mert 12 százalék- nye­reség mégiscsak az alaptevé­kenységből származik. A nö­vénytermesztésből, állatte­nyésztésből, ahonnan azelőtt legtöbbször csak veszteséget regisztrálhattak. Az már örö­met jelentett, ha a költségek és a bevételek közé egyenlő­ségjelet tehettek. — Idén viszont a növény- termesztés maga 4,5 milliót hoz a konyhára, a tavalyi 6,4 millió mínusszal szemben — hallom Szakáczki János el­nökhelyettestől. Könnyű volt az idén, hiszen ritka jó esztendő járta — je­gyezhetik meg erre az ugyan­csak bennfentesek. Ezt sem tagadják. A jó idő sokat se­gített. A tervezettnél maga­sabb termésátlagokban, a ki­sebb költségekben a sokat sütő nap, az időben hulló eső szerepe elvitathatatlan. Egyedül azonban a jó idő kevés lett volna az üdvösség­hez! A, jobb' minőségű vető­mag, a nagyobb mérvű táp­anyag-felhasználás, az opti­mális időben rendelkezésre álló erő- és munkagépkapa­citás ugyanúgy tényezője a 39,3 mázsás búza, a 33,9 má­zsás tavaszi árpa, a 17 má­zsás repce, az 59 mázsás ku­korica és a 22 mázsás napra­forgó átlagtermésnek, akár a nap, az eső. Egy gondolat erejéig még térjünk vissza a melléküzem- ági és az alaptevékenységi nyereség 88:12 százalékos arányára. Nincs értelme, sőt jelentősége sem azt mérlegel­ni, hogy jó-e ez az arány. Már csal? azért sem, mert mindezt számos objektív té­nyező alakította így. Az iga­zán lényeges az alaptevé­kenység nyereséges volta, ami többek között azt is jelenti, hogy a felsővadászi tsz-ből a korábbiakhoz viszonyítva több búza, napraforgó, kuko­rica, juh, húsmarha, tej kerül ki. — Mert ez utóbbi ágazat, az állattenyésztés is fejlődést produkál — hallom Szeli Já­nos főállattenyésztőtől. A tej­termelésben az év végére vár­hatóan elérik a 3500 literes átlagot. Eves szinten 410 hí­zómarhát értékesítették. (Eb­ből 60-at exportra.) A juhá­szainál pedig épp a közeljö­vőben térnek át a hármas hasznosításra (a fejőház már épül), és ez várhatóan 800 ezer forinttal javítja a juh­ágazat eredményét. Szóval az igazán lényeges minden arányvizsgálattal szemben az, hogy az alaptevékenység nye­reségessé vált. S ebben, hogy kimozdult — az adottságok­kal indokolt, már-már vál- toztathatatlannak kikiáltott — mélypontról, abban min­denképp nagy szerepe van a melléküzemágak által produ­kált tökének is. Ezt ugyanis a lehetőségeknek megfelelő­en az alaptevékenység fej­lesztésére — mégpedig első­sorban műszaki fejlesztésére — ruházták be. Ma már igen korszerű IH—62-es vetőgép­pel vetnek a felsővadásziak, s nincs szégyenkezni valójuk az erő-, valamint a többi munkagép esetében sem. Ez pedig azt jelenti, hogy az időjárás szeszélye nem kész­teti őket tehetetlenségre, el­lenkezőleg, gyorsan, optimá­lis időben tudnak vetni, nö­vényt ápolni, betakarítani. És itt illesse elismerő szó a me­részebb lépésekre vállalkozó, a szekeret holtpontról kilen­dítő szakvezetőket! Mert az érdem az övék is, hiszen min­den realizálás, minden akció ötlete előbb az ő fejükben született meg. A cikknek — az elmondot­takból talán kitűnik, miért — azt a címet adtam: a válto­zások esztendeje. Igaz, mö­götte ott van még a kérdőjel. OU van. mert a fejlődés csak több év folyamatosságában érzékelhető, mérhető, követ­kezésképp állítható igazán. Ott van, mert tudom, minden eddig elért eredmény ellené­re Felsővadászon rengeteg tennivaló, feladat maradt. (Például a PM-mel a jöve­delem-növekmény miatt egyeztető tárgyalások szüksé­gesek.) A kátyúból kimozdí­tott szekér ugyan már me­gyen. de az az út, amelyen haladnia kell, nem autósztrá­da. Sok a sár, a gödör, a ká­tyú. Persze azt a fizikából mindenki megtanulta, a moz­gó járművet — az állónál — már könnyebb akár tolni, akár húzni. Éppen ezért re­méljük. hogy a jövőben még többen lesznek, akik tolják és húzzák (de nem hátrafelé!) ezt a felsővadászi szekeret. Mert most már igazán van benne fantázia, igazán van értelme. Hajdú Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents