Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-24 / 250. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1982. október 24., vasárnap Mylíalkiza! ez ESSZ napja ilEiiíiél (Folytatás az 1. oldalról) összefüggés van. Az Országos Béketanács elnöksége és a Magyar ENSZ-társaság Inté­ző Bizottsága — mint azt a legutóbbi együttes ülésen el­fogadott felhívásban is meg­erősítette — lehetőséget te­remt a magyar közvélemény, békeakaratának kifejezésére és az enyhülés érdekében to­vább építik a kapcsolatok it más c rszágol: békéért küzdő erőivel. A leszerelési hét -jó alka­lom arra, hogy a magyar tár sadalom különböző rétegei tanulmányozzák a nukleáris katasztrófa elkerülését 4s a fegyverkezési hajsza megfé­kezését szolgáló szovjet ja­vaslatokat, a Varsói Szerző­dés külügyminiszteri bizott­ságának napokban elfogadott dokumentumát és a szocialis­ta diplomácia más kezdemé­nyezéseit. Megismerkedhet­nek az ENSZ nemzetközi biztonságot szolgáló doku­mentumaival. más békemoz­galmak törekvéseivel, szán­dékaival. Javaslataikkal hoz­zájárulhatnak ahhoz, hogy a magyar békediplomácia az eddiginél is jobban szolgál­hassa a nukleáris háború megakadályózását. az enyhü­lés ügyét — fejeződik be a nyilatkozat « Izraeli engeúetienséii mozgalom Tel Avivban pénteken nyil­vános gyűlést tartott mintegy 500 résztvevővel az izraeli há­borúellenes mozgalom. A fel­szólalók elítélték a Libanon­ban elkövetett háborús bono­két, és kiálltak az „engedel­messég megtagadásának joga” mellett. A libanoni háború óta először két magas rangú tartalékos tiszt is részt vett a tiltakozó gyűlésen. Abraham Adam tartalékos tábornok, aki az 1973-as háborúban a páncélos egységek parancsno­ka volt, kijelentette, hogy megérti „bizonyos tiltakozók” indokait, bár nem helyesli a hadsereg politizálását. Dov Jermiahu tartalékos alezredes, aki önkéntesként vett részt a libanoni háború­ban, amíg fel nem mentették feljebbvalói bírálása miatt, azzal vádolta az izraeli ható­ságokat, hogy a hadviselés szükségleteire hivatkozva módszeresen lerombolták a palesztin táborokat. „Június 7-én saját szememmel láttam a Typ környéki táborok rend­kívül heves bombázását, amit semmiféle katonai ok nem követelt meg. Június 18-án — folytatta vallomását — a pol­gári lakosság segélyezéséért felelős kormánybiztos, Jakov Meridor, közölte velünk, hogy észak és kelet felé kell szorí­tanunk a palesztinokat.” Zvi Zores tartalékos tüzér elmondta, hogy parancsot kapott: egységével 12 órán át lője folyamatosan Bejrut déli részét. Megtagadta a parancs teljesítését, amiért 10 napra börtönbe került. A Varsói Szerződés katonai tanácsának ülése Varsó: Wojciech Jaruzelski hadse/egtábornok, a LEMP KB első titkára, miniszter- elnök íogadta a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek tanácsülésén részt vevő küldöttségvezetőket. Á ,,tigristerv" A sokat sejtető elneve­zés ezúttal nem valamiféle titkosszolgálati akció, vagy hadgyakorlat fedőneve — kivételesen tényleg tigri­sekről van szó. Még egy sa­játossága van az egyébként indiai tervnek: azon kevés természetvédelmi program egyike, amely sikeres. A világ nemzeti parkjai képviselőinek kongresszusán az indonéziai Bali-szigeten, ahol megszállott természet- védők főként a pusztulás­ra, a környezet ártalmaira hívták fel a figyelmet, nagy feltűnést keltett H. S. Pan- var indiai küldött, a „tig­risterv” igazgatója előadá­sával. Ahogy elmondta, India állatvédőit a hatvanas évek végétől foglalkoztatta a tig­risállomány csökkenése. Történtek is intézkedések: nemzeti parkokat hoztak létre, majd 1970-ben elren­delték a tigrisvadászati, ti­lalmat, ám mindhiába. 1972-ben már csak 1827 tig­ris élt Indiában, ahol szá­muk 1900-ban még negy­venezer volt. Ekkor alakult a kormánybizottság, amely azután meghirdette a „tig­ristervet”. . Tizenegy tigris­rezervátumot hoztak létre, összesen csaknem 16 ezer négyzetkilométer területen. Könnyű dolguk éppenség­gel nem volt: szinte Napon­ta kellett megküzdeniük az orvvad ászokkal. A jogi el­járások még csak hagyján, de sok esetben tűzharcot vívtak az illetéktelen be­tolakodókkal, s a terv több munkatársa vesztette éle­tét, solcan megsebesültek. Az indiai szakemberek je­lentős pénzügyi segítséget Icaptak a vadállatok meg­óváséit szolgáló nemzetközi alapból. Erre nagy szükség is volt, hiszen a rezervátu­mok létesítése miatt 40 fa­lut — összesen 6 ezer la­kossal és 100 ezer állattal — kellett máshová telepí­teni. Az első • eredményt 1979-ben jegyezték: a tigris- létszám ekkor meghaladta a háromezret. A hatalmas erőfeszítések indítéka — mondta Panvar a kongresszuson — az a fel­ismerés, hogy ember és ter­mészet — erdő, növény, vadállat — vagy kiegyen­súlyozott közösségben él és együtt gyarapszik, vagy megreked egy felbolydult, hanyatló környezetben. Iszlám békélteti Az iszlám konferencia szer­vezete a szaúd-arábiai Dzsid- dában úgy döntött, hogy újabb békéltető missziót küld Teheránba és Bagdadba a harmadik éve tartó iraki— iráni háború békés lezárásá­nak előmozdítására. A 12 ta­gú csoport Mustapha Niasse szenegáli külügyminiszter ve­zetésével szombaton már el is utazott a két fővárosba, és még a nap folyamán vissza is tér. hogy jelentést tegyen ta­pasztalatairól. Ezek alapján dö.ntik el. hogy a békéltető bizottság el­nöke. Sékou Touré guineai el­nök és Habib Satti, a konfe­rencia főtitkára is a két fő­városba utazzék-e a közvetí­tés folytatására. Rafszandzsani hodzsatolesz- lám, az iráni parlament elnö­ke pénteken este a legfelsőbb védelmi tanács ülése után ki­jelentette. hogy az iszlám bé­kéltető csoport — úgymond — igazságtalan feltételek elfoga­dására akarja rávenni Iránt. Irán a rendezés fejében nem­csak a csapatok kölcsönös visszavonását követeli a nem­zetközileg elismert határok mögé, hanem iraki háborús jóvátétel fizetését, az iraki menekültek hazatérését és „a háborús bűnösök igazságos bíróság elé állítását” is. Szombaton Teheránba ér­kezett az iszlám konferencia szervezetének az iráni—iraki konfliktusban közvetítő jó- szolgálati küldöttsége. A Mustapha Niasse szene­gáli külügyminiszter vezette küldöttség rögtön megérkezé­se után megkezdte a tárgya­lásokat Ali Akbar Velajatival, az iráni diplomácia vezetőjé­vel az, iraki—iráni háború be­fejezésének módozatairól — jelentette az ÍRNA iráni hír- ügynökség. A jószolgálati küldöttséget fogadta Khomeini iráni elnök is A szenegáli külügymi­niszter átadta az iráni elnök­nek Sekou Touré guineai el­nök üzenetét. Sekou Touré irányítja az iszlám konferen­cia békéltető tevékenységéi az iráni—iraki konfliktusban. Az üzenet tartalmát nem ismer­tették. A 25 hónapja folyó háború során most jár kilencedszer iszlám békéltető küldöttség Teherán ban. Hibán személyi változások A Tanjug hírügynökség a tiranai rádió adása alapján beszámolt arról, hogy október közepén ülést tartott az Al­bán Munkapárt Központi Bi­zottsága. Megvitatták a Poli­tikai Bizottság jelentését a közlekedésről, valamint „azok­ról az intézkedésekről, ame­lyek a gazdaság és a nép szol­gálatában álló ágazat jobb megszervezését és fejlesztését szolgálják”. A jugoszláv hírügynökség jelentése felhívja a figyelmet arra, hogy Mehmet Shehu he­lyét a Politikai Bizottságban ezen a KB-ülésen sem töltöt­ték be. Shehu három évtize­den át az állami és párthie­rarchia második számú em­bere volt. Tavaly december 17-én hivatalos közlemény szerint „zaklatott idegállapot­ban öngyilkosságot követett el”. Shehu halála után, janu­árban két minisztert leváltot­tak, egyikük a belügyminisz­ter volt. Júniusban Nesti Na­se külügy- és Propok Murra energiaügyi minisztert men­tették fel tisztségéből. Az október közepén tartott KB-ülésen a Központi Bizott­ság új titkára lett Vangiel Ce- rava, aki korábban csak a KB póttagja volt. A plénumon Enver Hodzsa beszédet mon­dott; de szövegét eddig nem hozták nyilvánosságra. Építési szakmai lyíjteméay (Folytatás az 1. oldalról) költségvetést, építőipari szer­ződést kötnek, továbbá a mű­szaki ellenőrzést és a garan­ciális jogok érvényesítését is magukra vállalják. Ily módon a „kevesebb kéz — kevesebb költség” alapon nemcsak fel­gyorsítják az építkezés-átadás menetét, hanem 8—10 száza­lékos költségmegtakarítást is elérnek. Bács-Kiskun megye egyes szövetkezetei félkész házakat bocsátanak a tagok rendelkezésére. Az épület váz­szerkezetét a szövetkezet épí­ti, a befejező munkát — sa­ját elképzeléseinek megfele­lően — többnyire házilagos kivitelezésben a tulajdonosok vállalják, s jelentős költség­megtakarítást érnek el. Egy evvel Cancun után Hol van ma már „Cancun szelleme”? Az érintettek több­sége csak legyint, ha valaki szóba hozza az egy évvel ez­előtti1 nagy reményeket. Pedig Reagan elnök és a fejlett tő­kés „észak”, illetve a segít­ségre szoruló „dél” 21 államá­nak vezetői tavaly október 23-án a mexikói üdülőváros­kában azzal a jóleső érzéssel álltak fel a tárgyalóasztaltól, hogy „valami beindult”. Ha konkrét, eredményeket nem is tudtak felmutatni, sínre tel­ték az ügyet — vagyis az ENSZ-diplomaták hatásköré­be utalták az új gazdasági világrendről folytatandó glo­bális tárgyalások ügyét. A fejlődő országok egyedül az ilyen átfogó tárgyalásoktól remélik egyre szorítóbb gaz­dasági problémáik megoldá­sát. A világ új gazdasági rendjének kialakítását a het­venes évek eleje óta sürgetik; amióta egyre nyilvánvalóbb, hogy mélyül a szakadék, a fejlett ipari és -r- a világban többségben levő — elmara­dott országok között. Ügy vé­lekednek, hogy termékeik árának szavatolása, a világ pénzügyi rendszerébe való nagyobb beleszólási joguk, a segélyösszegek növelése, a nemzetközi pénzügyi alapok hiteléinek jobb hozzáférhető­sége csakis az ENSZ révén biztosítható. Elutasítják azo­kat a nyugati, jobbára ame­rikai javaslatokat, hogy a részkérdésekkel foglalkozza* nak a már létező és bevált nemzetközi ügynökségek. Ilyen testületek hatékonyan csakis ENSZ-mandátummal működhetnek — mondják a fejlődő országok képviselői. A tavalyi cancuni találkozó már puszta megrendezésével is olyan illúziókat igyekezett kelteni, hogy van kiút a zsák­utcából. Emellett egyetértés született az ENSZ szerepét, a globális tárgyalások szüksé­gességét illetően. Csakhogy az azóta eltelt egy év alatt sem­mi nem történt. „Még mindig nincsenek globális tárgyalá­sok” — mondja keserűen Fa­ruk Sobhan bangladesi dip­lomata, a fejlődő országok ENSZ-csoportjának vezetője. Helyettük a „harmadik világ” a gazdasági hanyatlás és a reagani gazdaságpolitika rea­litását kapta. Mindkettő kö­vetkeztében a fejlődők prob­lémái napról napra sokasod­nak : mezőgazdasági termé­keik és más exportcikkeik ára mélypontra zuhant, eladóso­Szakszervezeti minta-alapszabály Lengyelországban Varsóban szombaton nyil­vánosságra hozták az új szak- szervezetek minta-alapszabá­lyát, amelyet az Államtanács által létrehozott társadalmi- konzultatív bizottság dolgo­zott ki, hogy az újonnan lét­rejövő munkahelyi szakszer­vezeteknek támpontot nyújt­son saját alapszabályuk ki­alakításában. A minta-alapszabály szoro­san követi a szakszervezetek­ről szóló törvényben foglalta­kat, de jóval rövidebb és köz­érthetőbb a törvény szövegé­nél. Egyes részletkérdéseket tekintve mindenütt hozzáiga­zítható a helyi körülmények­hez, a főbb tételeket azonban nem lehet megváltoztatni vagy kihagyni, mert az illeté­kes vajdasági bíróságok csak így jegyzik be az új szakszer­vezeteket. A minta-alapszabály felso­rolja a szakszervezet főbb céljait, köztük a dolgozók és családjaik szakmai, anyagi, társadalmi és kulturális érde­keinek védelmét, a munkahe­lyi demokratizmus és igazsá­gosság erősítését, a Lengyel Népköztársaság javát szolgáló aktív cselekvési formák ala­kítását. A szakszervezet kép­viseli tagjainak érdekeit a munkahelyi vezetéssel, az ál­lamigazgatási és a gazdasági vezető szervekkel szemben, de úgy, hogy partneri együtt­működésre törekszik a mun­kahelyi vezetéssel, valamint a politikai, a társadalmi és tm önkormányzati szervezetek­kel. Vita esetén végső eszköz­ként igénybe vehető a sztrájk. A szakszervezeti tagok jo­gairól és kötelességeiről szó­ló fejezet a többi között ki­mondja. hogy a belépés ön­kéntes. a tagoknak joguk van megválasztani vagyvisz- szahívni a szakszervezet ve­zetőségi tagjait, különféle szo­ciális és anyagi támogatást kérni a szakszervezettől. Kö­telességük ugyanakkor be­tartani az alapszabályban foglaltakat, ellenkező esetben kizárhatók a szakszervezet­ből. A korábbi szakszerveze­tekhez való tartozás beleszá­mít a szakszervezeti tagság éveibe. A szakszervezet szervei: a közgyűlés (vagy küldöttgyű­lés). a szakszervezet tanácsa és revíziós bizottsága. A szakszervezeti vezető szervek megbízatási idejét mindenütt helyileg határozzák meg. A vezetőket a közgyűlés vá­lasztja, illetve hívja vissza. A szakszervezeti törvény életbe lépése óta eltelt két hét alatt egyébként több. mint háromszáz üzemi, vállalati szakszervezeti alapító bizott­ság fordult bejegyzési kére­lemmel a vajdasági bírósá­gokhoz, nem várva be a min­ta-alapszabály elkészültét. A bejegyzési kérelmek elbírá­lása hamarosan megkezdődik. Japán belpolitika Szuzuki ólán Szombat; reggelre megdőlt az éjszakai politikai képlet, s a Japánban kormányzó Libe­rális Demokrata Párt vezetői áldásukat adták a párton be­lüli választási kampány meg­indításához. A tét pedig a pártelnöki, valamint a mi­niszterelnöki tisztség meg­szerzése, miután — mint is­meretes— Szuzuki Zenko el­határozta lemondását. Pénteken éjfélkor az LDP vezető politikusai még azt a döntést hozták, hogy — a hosszú választási harc elke­rülése céljából — szombaton még egy „utolsó erőfeszítést” tesznek egy kompromisszu­mos utód kijelölésére. Végül rögtön ezután folytatták a tár­gyalásokat. de szombat regge­lig sem tudtak megegyezni. Az utódlás fő esélyesének tartott Nakaszone Jaszuhiro, a közigazgatási hivatal vezér- igazgatója ragaszkodott ah­hoz, hogy a két poszt válto­zatlanul egy kézben összpon­tosuljon. Hírek szerint ugyan­is neki kínálták fel a k<w* mányfői tisztet, míg a párt elnöke — ebben az esetben — Fukuda Takeo, az ellentábor vezetője lett volna. A választási előírások sze­rint a jelöltek az elkövetkező hetekben sok pénzt felemész­tő korteshadjáratot vívnak egészen november 23-ig, ami­kor az LDP több mint egy­milliós tagsága szavaz. A sza­vazatokat postán küldik el a párt tokiói főhadiszállására. Két nappal később, november 25-én pedig az LDP parla­menti képviselői — a legtöbb szavazattal rendelkezők kö­zül — választják meg Szuzu­ki Zenko utódját. Korábban úgy volt. hogy „a finisben” a képviselők két személy közül választhattak, értesülések szerint legújab­ban a párt vezetői úgy dön­töttek : az előválasztásokon induló négy jelölt közül há­rom kerül be a november 25-i utolsó fordulóba. még mindig zsákutca dásuk megnőtt, nagy a kész­pénzhiány. A világméretű gazdasági hanyatlás sokszo­rosan hat a „délre”, s eköz­ben az „észak” saját gazda­sági gondjaival van elfoglalva. „Csak huzakodunk, miköz­ben ég a ház” — mondja John Sewell, a Tengerentúli Fej­lesztési Tanács elnevezésű amerikai magántársaság el­nöke, a harmadik világnak nyújtott gazdasági segítség növelésének szószólója. Az Egyesült Államok és a fejlődő országok közötti kapcsolatok zsákutcája szégyenletes — mondja Sewell. A tények között, amelyek a helyzetet jellemzik, első he­lyen szerepel, hogy Washing­ton 1,1 milliárd dollárral csök­kentette három évre tervezett hozzájárulását a szegény or­szágok megsegítésére meghir­detett Világbank-programhoz. Nő a tőkés országokban a protekcionizmus, s a védővá­mok következtében hovato­vább bezárulnak piacaik a fejlődő országok árucikkei előtt. Közben ezek adósság- állománya egy év alatt csak­nem 20 százalékkal, mintegy 600 milliárd dollárra nőtt. A nem olajexportáló fejlődő or­szágok gazdasági növekedése az 1980. évi 4,9 százalékról Sí­ben 1,5 százalékra esett visz- sza. Az élelmjszerhiány ma már 400 millió embert sújt. Jósé Lopez-Portillo mexikói elnök, a tavalyi tanácskozás házigazdája október 1-én az ENSZ közgyűlése előtt kije­lentette: a globális tárgyalá­sokat azonnal meg kell kez­deni. Sok remény erre nincs. A már idézett bangladesi diplomata egyik akadályként említi, hogy a Nyugat (a tu­lajdonképpeni Észak) közös álláspontját júniusban, a ver- sailles-i csúcson dolgozta ki, s annak módosítására legfel­jebb a legközelebbi találko­zón lesz mód — azaz 1983- ban. Hogy a Reagan által ja­vasolt „szabad vállalkozások ösztönzése” mennyire nem vált be, arról a súlyosbodó gazdasági helyzet tanúskodik. És akkor mégis, mi történt egy év alatt? Sorzano, az amerikai ENSZ-küldöttség gazdasági kérdésekkel foglal­kozó tagja így összegez: .. előrehaladást értünk el az egyes országok közötti pár­beszédben. Ma valamennyi érintett jobban érti a másik korlátáit.” i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents