Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-20 / 246. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. október 20., szerda Ez a tizenegyedik Bitaljai iiaitapi isstek . Esőiül Megtslilták Mohács középkori kikötője! ' A hivatalok, intézmények többségében a hétfői nap a csendesség jegyében telik el. Különösen áll ez a déli órák­ra. Általában így van ez ' Ernődön is, például a nagy­községi tanács házában. Ám, ha valaki e hét első napján járt ott, nagy sürgés-forgás kellős közepébe érkezhetett meg; s volt mit szemlélnie, csodálnia, volt min csodál­koznia. A tanács elnöke is csak óvatos szorításra nyúj­totta kezét, két munkamoz­dulat között. Ott szorgosko­dott ő is munkatársai kö­zött: a „munka tárgya": a délután nyíló virágkiállítás és virágkötészeti bemutató el fölkészítése... j Az egyszerűségben pompá- ; zó virágcsokrok, szárazvirág- kompozícióik „társaságában” váltottunk szót Tóth Elek ta- i nácselnökkel: — Igen fontosnak tartjuk, hogy a nagyközség épületei, lakóházai ne csak külső meg­jelenésükben legyenek eszté­tikusak, hanem belső tereik­ben is. Nem először rende­zünk olyan kiállítást és be­mutatót, ami a lakáskultúra, a szűkebben vett környezet- kultúra körébe tartozik. Az ötletadás, a figyelemfelhívás, a segítségnyújtás szándéká­val rendezzük meg ezt a vi­rágkiállítást és virágkötészeti bemutatót is... Ami — mint később kide­rült — a maga hétköznapok­hoz tartozásával a bükkaljai ünnepi hetek emődi rendez­vénysorozatának egyik ese­ménye volt. S ha már „ün­nepi” a dolog, a virágokihoz zene is „kijárt”: miskolci ze­neművészek adtak hangver­senyt. Magáról az ünnepi he­tekről ezeket mondta el a tanácselnök: — Tíz évvel ezelőtt kezde­ményeztük a bükkaljai ünne­pi hetek megrendezését, ak­kor azzal a szándékkal, hogy a környező községek is be­kapcsolódnak majd a prog­ramokba. Ez, sajnos, külön­böző okok miatt nem ment, így végül emődivé váltak a kulturális események a ren­dezvénysorozat idején. Októ­ber 12-e és október 30-a kö­zött olyan találkozókra, be­mutatókra, előadásokra ke­rül sor nagyközségünkben, ami az itt' élők különböző rétegeinek érdeklődését hiva­tott kielégíteni. Az ünnepi hetek megnyitásénak napján például Kurucz Gyula íróval találkozhattak a könyvtárban az olvasók, másnap a fiata­lok szórakozhattak az iskolá­ban megrendezett műsoros diszkóprogramon. S ha már a fiatalokra gondoltunk, nem maradhattak ki az idősebbek sem: a rendezvénysorozat zárónapján nótaestre várjuk őket a művelődési házba ... Vendégünk lesz közben Bits­key Tibor színművész pódi­um műsorral; várjuk Gubcsi Lajost politikai-gazdasági fórumra; s elhangzik majd előadás aktuális gazdasági kérdésekről... Kérdezhetné most valaki: mitől ünnepiek végül is ezek a programok? Erre, Ernődön is ugyanaz a válasz, ami ha­sonló alkalmakkor másutt elhangzik: az ünnepi hetek. ezek a sűrített rendezvények nem önmagukért vannak — hanem azért, hogy a hétköz­napokra jobban felhívják a figyelmet, mintegy „propa­gandistái” legyenek a hosz- szabb távú közművelődési munkának, inspiráljanak a folyamatos művelődésre. Amíg a hétfői virágkiállí­tás és kötészeti bemutató előkészületei folytak ezen a hétfőn — kicsit valóban ün­nepélyesnek tetszett a han­gulat; a környezet; az em­berek, akik megfordultak a tanácsházában. De azért mindvégig hétköznapi dol­gokról esett szó a beszélge­tésekben — arról például, hogy otthon is lehetne így, pontosabban így kellene ott­hon is... Meg szólt a ta­nácselnök egy tervükről is: a nagyközségi tanács épüle­te körülzár egy teret-udvart, s annak valami csodálatos akusztikája van. Hogy nem hiszem-e?! Tóth Elek máris „megtapintatta” velem a bi­zonyosságot: kivitt az udvar­ba, s elkezdte: „Húzd rá ci­gány, megáttad az árát, ne lógasd a lábadat hiába” ... Annak a helynek valóban csodálatos akusztikája van! Ott szeretnének majd hang­versenyeket rendezni nyaran­ta... ötletben nincs hiány a már sokszor megdicsértem, elismerten épülő Ernődön. Hétköznap] tetteikben sem lesz, bizonnyal, t (t. n. j.) Egy 1526-os dunai hajó­roncs alapján sikerült meg­határozni Mohács középkori kikötőjét. Helytörténészek véleménye szerint ott lehe­tett a kikötő, ahol ma a vá­rost az árvizektől védelmező betonfal találkozik a régi földtöltéssel. Egy dunai kot­rógép által felszínre hozott leletek vezették nyomra a Mohács múltját kutató szak­embereket. Megállapították, hogy a mohácsi vész idején elpusztult egyik magyar na­szád roncsait és szállítmá­nyuk néhány darabját talál­ták meg a munkások. Az egykori források sze­rint a török hajóhad a csata előtti napon, azaz augusztus 28-án meglepte a mohácsi parton veszteglő magyar na­szádokat, amelynek legény­sége a hadiszerek és a pogy- gyász kirakásával volt el­foglalva. ieivíózsi rekonstrukció Befejeződtek a nagylózsi temetőkápolna helyreállítá­si munkái. A rekonstrukciót megelőző műemléki feltárás igazolta a régészeknek azt a feltételezését, hogy az egy­kori plébániatemplomot, a kápolna elődjét a XI. szá­zadban -emelték. Falait sza­bálytalan kőlapokból, úgyne­vezett halszálkás technikával építették. Eszperantó — a gyógyítás szoiiálatábas ÚJJÁALAKUL A MISKOLCI ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI ESZPERANTÓ SZAKCSOPORT A miskolci orvos-egészség­ügyi* eszperantó szakcsopor­tot a Megyei Vezető Kórház orvosai alakították 1980-ban. A szakcsoport az Eszperantó Szövetség megyei elnökségé­nek felügyelete alatt, az Or­szágos Orvos-Egészségügyi Eszperantó Szakbizottság szakmai irányításával műkö­dik. Tagja lehet minden or­vos és minden egészségügyi dolgozó, de szívesen veszik pártoló és rendes tagként egyéb szakmájú vagy nyug­díjas tagok jelentkezését. A szakcsoport célkitűzése: elsősorban a betegek ellátá­sában, foglalkoztatásában hasznosítani az eszperantó nyelvet. Felnőtt és gyermek betegeknél, akik hosszan tar­tó, krónikus betegségük mi­att hosszas, többszörös kór­házi tartózkodásra kénysze­rülnek, ezzel a logikus és viszonylag könnyen megta­nulható nyelvvel való fog­lalkozás és a rövid nyelvta­nulás után már , szervezhető külföldi levelezés igen sok örömet okoz. A szakcsoport ezenkívül arra törekszik, hogy külföldi egészségügyi intézményekkel szintén esz­perantó nyelven felvegye a kapcsolatot, így kölcsönös meghívások, tapasztalatcse­rék alakulhassanak ki a leg­különbözőbb egészségügyi dolgozók között. A miskolci szakcsoport tagjai évenként részt vesznek a budapesti László Kórházban már több, mint tíz éve működő hasonló szakcsoport tudományos ren­dezvényein, és eszperantó nyelven előadásokat tarta­nak. A kétévenként — kü­lönböző országokban — tar­tandó nemzetközi szakmai konferenciák bebizonyították, hogy az orvosi munkában és szakmai tapasztalatcserékben milyen rendkívül jól hasz­nálható az eszperantó nyelv. Ilyen rendezvényre is jelent­kezhetnek a szakcsoport tag­jai. Jövőre Budapesten tart­ják az Eszperantó Világszö­vetség kongresszusát, mely­re öt-tízezer embert várnak. Az újjáalakuló miskolci szakcsoport várja régi tag­jait és minden új érdeklődőt a miskolci szociális otthon könyvtárában, október 27-én, szerdán 16—18 óra között és ezt követően kéthetenként szerdán, ugyanebben az idő­ben. Telefonon jelentkezni tóiét: 11-768 reggel és este. Csak a lábad nyomát... j Csak az élményeidet... Ahogyan a nyár izzó me- i lege a hűsítő vizek partjá­ra csalogatja az embereket, i az őszi párába burkolózó | hegyek az ezer színben i pompázó erdőben való tú- J rázásra hívogatják a ter- i mészetet, jó levegőt és ! egészséges mozgást szerető i kicsiket és nagyokat. Jólle- J hét, a természetjárás örö- i me szinte mindig egyfor- 1 ma, gyakorlata időről idő­re változik. Nem az évsza- i kok szabta időváltozásra ! gondolunk elsősorban, ha- i nem arra, hogy a hátizsá- | kos turizmus régebbi „di- i vatját” felváltotta a gépjár- [ műves kirándulás. A túra- i bakancs, a hátizsák, vihar- J kabát, szépen fényezett au- i tóvá. autóbusszá formáló- ] dott; de ez a gyarapodás i többnyire nem lett egyér- 1 telmű az élményekben va- i ló gazdagodással. Kétségte- j len, hogy a gépjárművel i nagyobb' távolságokat lehet J megtenni, de a vidéken va- i ló gyorsabb átfutás a sza- J bad természet közvetlen él- i menyétől fosztja meg a tú- J rázó embert. Az erdőn- i mezőn tett gyalogtúra a fé- 1 nyék, színek, hangok olyan i ingergazdagságát nyújtja, • amit az autós száguldás ( öröme nem ellensúlyozhat. A szokások, a kirándulás i gyakorlata persze nemcsak J időben, hanem térben, sőt i kereteiben is változik. Más, J főleg nyugati országokban, i a nálunk magától értetődő [ szabad turizmus jóformán i ismeretlen fogalom. Ang- ' liában például a legszebb túra-üdülővidékeken is vé- i gig-hosszig kőfalak, keríté- J sek szegélyezik az utakat, i amelyeken végiggyalogolva, | vagy autózva, esetleg pél- > dásan gondozott tájban gyö- [ nyörködhetünk, de az út- i ról letérni nem lehet. Csak | hellyel-közzel van egy-egy t megállásra alkalmas szűk ' tér, vagy letelepedésre szol- i gáló néhány hektáros park. i Itt persze a szabályozás is t másféle. Ismeretlen dolog < az, hogy a túrázók hatal- [ más csokrokkal, színes fa­Vizes, élőhelyeken díszük a fehéren bókoló gyapjúsás levélbokrétákkal induljanak haza. Alapelv, hogy az ere­dőben ne hagyd csak a lá­bad nyomát és ne vigyél haza mást, csak az élmé­nyeidet. De közelebb, pél­dául a szomszédos Cseh­szlovákiában is erősen kor­látozzák a szabad természet „házhoz szállítását”. Súlyos összegektől szabadulhat meg az, aki a természetjá­rásnak nem e fentebb em­lített alapelvét követi. A védett növények leszállítá­sáért bírsággal kell számol­ni, amelynek nagysága egy nemzeti park területén az alapösszeg többszörösére növekszik, és több ezer ko­ronára rúghat. Nálunk ősszel a színezö- dötfr levelű fák látják leg­inkább' kárát a kirándulók „természetszeretetének”. Mintha a nyár utolsó me­leg sugarait akarnánk cso­korba gyűjtve hazamenteni, szinte tobzódva tördeljük, tépjük a sárga, piros leve­lű gallyakat. Amikor pedig J a megtömött saroglyából ki- i vennénk a déli napsütésben [ még melegségei árasztani i látszó zsákmányt, már J többnyire lehullott. gyor- ■ san száradó leveleket §öp- J rünk ki a kocsiból, amelyek , a szép kirándulás illúzióit • sem képesek felkelteni. Ez a visszájára forduló él- ■ ménygyűjtés újabban költ- [ ségveszélyekkel is jár. Akik b önmaguktól nem jöttek még J rá, hogy az erdő és rét vi- i rágai ott a legszebbek, ahol J természetadta hazájukban i nőnek, vagy akinek a szép J szó nem használ, annak i sokba kerülhet a „kézzel- J fogható” élménygyűjtés. Ez év közepétől már érvénybe • lépett az a természetvéde- , lemről szóló rendelkezés, • amely zsebbevágó kiegészi- J test is tartalmaz. A kor- » mányrendelet meghatározta J azokat a pénzösszegeket, j amelyek kifejezik egy-egy i vadon élő növény, állat ér- J tékét, és kártérítésre köte- | lezhetők a szenvedélyes » gyűjtők. A berkenyefák színes tér- i másét leszakítok 2000 fo- J rintra, a száraz virágköté- i szeti kompozíciók egy ked- J veit növényét, a szórtalan i bábakalácsot gyűjtők 500 * forintra számíthatnak szá- i Iánként. Az egyre ritkább | gyapjúsás gyűjtögetői 1000 ■ forint értékű növényt tép- J nek le szálanként, amiből i egy-egy jobb étvágyú ki­ránduló akár egy autó árát , gyűjthet! csokorba Az Így • kifizetendő összeg a tenné- | szetvédelmi alapot gyara- i pítja. Védett területen a { növények rongálásának mi- a nősül a színes lombok sze­dése, s ez a szenvedély tíz- t ezer forintig terjedő pénz­bírság kiszabásának vészé- i lyével jár. Jól és helyesen tehát az ! jár az erdőben, aki emlé- J keiben halmozza fel mind­azt a szépet, amit a szigo- * rúnák látszó rendelkezések { mindannyiunk érdekében [ óvnak. Dr. Kartus Elemér sttást enged meg a követke­ző tervidőszakban. Ezért a legnagyobb mértékben kell ésszerű termelékenységre tö­rekednünk. Ez már közérthető beszéd lett volna, és megkímélte volna az előadót a köntörfa­lazás és a magamutogatás vádjától. Ez a vád persze nemcsak az idegen,, szavak­nak ízléstelenül rikító hasz­nálatától támadhat jogosan, hanem az efféle terpeszkedő kifejezésektől is: „konstruk­ciómódosítás feltételeit pro­dukálja”, meg „a tervperió­dus időszaka” (fölösleges szószaporítás, hiszen a perió­dus önmagában is időszakot jelenti. A hibáztatott példával ter­mészetesen nem az idegen szavak oktalan száműzését kívántam javasolni, hanem célozni akartam arra a visz- szaélésre, amelyet kellő nyelvi figyelemmel elkerül­hetünk. Sz. A. Szépen magyarul — szépen emberül Nyelvi nagyképűség Amikor a következő sző- kor a beszélő a szakmai gőg­▼egrészletet hallottam egy előadó beszámolójában, ta­lán joggal merülhetett fel bennem az a gyanú, hogy az illető magatartása kimeríti a nagyképűség fogalmát. Szólt pedig egyik testes mondata ekképpen: „Rekonstrukcionális terve­inket csak optimális finan­ciális lehetőségek esetén rea­lizálhatjuk; kapacitásunk csak minimális konstrukció­módosítás feltételeit produ­kálja az eljövendő tervperió­dus időszakában, ezért maxi­málisan kell orientálódnunk a racionálisan produktív ter­melés irányában ...” Ami leginkább szemet szúr ebben a szövegben, az az idegen szavak tolakodóan tüntető halmozása. Azzal az esettel állunk szemben, ami­gel párosuló nagyképűséggel, a műveltségnek előkelősködő fitogtatásával akarja hallga­tóit elbűvölni. Pedig a bűvö- lés a szemfényvesztés rokon­értelmű megfelelője, ezért igen kétélű kísérlet arra. hogy a beszélő levegye lábá­ról hallgatóit. Ellenkezőleg: zavart támaszt a megértés­ben, homályba borítja a mondanivaló tisztaságát, gyanút kelt a beszélő szándé­kának őszinteségével szem­ben. Mennyire emberibb módon szólhatott volna az előadó egyszerűbben, világos ma­gyarsággal, például így: Felújítási terveinket csak a legkedvezőbb pénzügyi felté­telek mellett valósíthatjuk meg; kapacitásunk csupán igen csekély szerkezetmódo­OKTÖBER 21-TÖL 28-IG a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat miskolci és megyei szaküzleteiben, áruházaiban EGYES KÖTÖTTÁRUK, FÉRFI FEHÉR INGEK, FÉRFIZOKNIK 30-40-50%-OS ENGEDMÉNNYEL! S RÖVIKÖT JOJJON1 VÁRJUK I NYUGDÍJASOK HETE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents