Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-20 / 246. szám
1982. október 20., szerda £SZAK;MAGYARORSZAG S Az elektronikai részegységeket gyártó szalag afféle reprezentatív mintaüzemnek számított a vállalatnál. Ha látogatók, netán külföldi vendégek érkeztek, többnyire ide vezették őket, mondván: lássák milyen korszerűek a termelés módszerei. A tágas, jól világított, a színdinamika szerint kellemes árnyalatokra pingált üzemcsarnok valóban impozáns látványt nyújtott. A szalag mentén ülő — többnyire a fiatalabb korosztályhoz tartozó — lányok, asszonyok fehér köpenyben, igazán üdítő, kellemes hatást keltettek. Az égett olaj szagát árasztó forgácsoló üzemrészben, a zajos, piszkos présműhelyben, vagy a mérges párákat lehelő galván- üzemben dolgozók többsége irigységgel gondoltak az elektronikai szalag mellett szorgoskodó társaikra, szerettek volna a kivételezettek közé tartozni. Az üzemi orvosi rendelőben mégis a íehérköpenye- sek közül fordultak meg a legtöbben. Habár munkájuk fizikailag nem volt nehéz, s tiszta, egészséges környezetben dolgoztak, az átlagosnál gyakoribbak voltak ki-ebb- nagyobb idegrendszeri panaszaik. Az üzemi orvos hamar kiderítette az okot. Mivel ezt a fajta összeszerelési munkát lehetett a legapróbb részletekre felbontani, leegyszerűsíteni, s ugyanakkor felgyorsítani, a szalag mellett dolgozók közül többen meglehetős stresszben töltötték el a műszakot. Hiszen néhány perc alatt kellett minden munkahelyen a meghatározott műveleteket elvégezni. S nem minden ember egyforma képességű. Van, akinek gyorsabban jár a keze, ügyesebbek a mozdulatai, mások kicsit lassúbb tempónál képesek csak figyelni arra, hogy minden forrasztás, á csavarok valamennyi illesztése, az előírt minőségű legyen. A példa csupán azt kívánja érzékeltetni, hogy termelő vállalatainknál ma is gyakori, egyfelől a túlterhelés, másfelől bizonyos igénytelenség. Az előbbi olyan technológiáknál, munkafolyamatoknál, amelyeknek a szabályozása egyszerű, ahol a teljesítmény mérése könnyű. Ahol viszont nehezebb a valóságos teljesítmények ellenőrzése, ott jóval lazábbak a követelmények. A szóban forgó szalagon például, ha javítanivalója akadt a tmk- nak, arra is volt idejük a karbantartóknak, hogy kedélyesen eltréfálkozzanak a szalagon dolgozó nőkkel. Órabérben dolgoznak, nem hajtotta őket a normaidő. Előfordul persze, hogy átmeneti munkaerőhiány késztet arra, hogy a dolgozó két, sőt három emberre szabott feladatot vállal. Van, akit ambíciója hajt. Mert kell a pénz az épülő családi házhoz, vagy a rég áhított kocsira gyűjt, s nincsen olyan túlóra, különmunka, amit el ne Vállalna. A vezetők között nem ritka, aki nélkülözhetetlenségét azzal bizonyítja, hogy mindent maga intéz el. Még azt is, ami beosztottjainak közvetlen hatáskörébe tartozik. S hol lehet tetten érni az ellenkező végletet: az igénytelenséget? Legfőképp a nemtörődömség, a kényelmesség szüli. Nyílt titok, hogy jó néhány építőipari vállalatnál, építésvezetőségen miért nem sikerült időben bevezetni az egyösszegű munkautalványozást. Pedig a megszokottnál sokkal termelékenyebb és jobb minőségű munkára ösztönöz, csakhogy az építésvezetőknek szaporítja a gondjait. Ilyen elszámolási rendszer mellett az építőipari brigádok tagjai megkövetelik a jól előkészített munkaterületeket, a zökkenőmentes anyagellá tást, hiszen minden termé ketlen percet pénztárcájuk bánná. S aki nehezen tud gondoskodni a folyamatos munkáról, annak egyszerűbb, ha lazább, kevéssé ellenőrizhető elszámolási rendszerben dolgoznak a beosztottjai, csak őt hagyják békén. Szubjektív emberi gyengeségek is együttjárnak az igénytelenséggel. A túlzottan „jószívű” vezető kerüli a konfliktusokat, nem tud nemet mondani, utasítani, mindenki szemében „jó főnök” akar lenni. Persze, hogy visszaélnek „jóságával”, s mindenki ott „lazít”, ahol csak lehet. Végeredményben mindkét véglet káros következménynyel jár. A túlterhelés kapkodást, figyelmetlenséget idéz elő. Eredménye: selejt, de a szerencsétlen körülmények összejátszása akár üzemi balesetet is okozhat. A munkafegyelem lazulása pedig előbb-utóbb pontatlan technológiához, felületes munkához vezet, vagyis az igénytelenséghez, Ráadásul mérgezi a munkahelyi légkört is. Túl sok idejük marad az embereknek egymást figyelni, a szomszéd gép, vagy íróasztal mellett levő dolgával törődni a maguké helyett. S mivel ilyen szituációban mindig vannak „ked- vezményezettebbek”, akik többet engedhetnek meg maguknak, nem kell magyarázni, hogy miért romlik meg egy-egy közösség légköre. A túlterheltség, vagy az igénytelenség egyaránt árulkodó jel. Valamilyen formában a szervezetlenség bújik meg mögötte. A dinamikus, hatékony, jól szervezett munka viszont jó közösségi hangulatot teremt, kibontakoztatja a dolgozók készségeit, növeli szorgalmukat, s mindez tanúsítja, hogy az ilyen munkahelyeken előrelátó, rátermett a vezetés. V. 3. Szinte hihetetlen, de az egész beszélgetés alatt egyetlen zokszó sem hangzott el az időjárásra, pedig mező- gazdasági nagyüzemeinkben előszeretettel szoktak hivatkozni a terméscsökkenrtő szárazságra, vagy a munkát gátló esőzésekre. Ezek szerint a boldogkőváraljai Hunyadi János Termelőszövetkezetben az idén minden a legnagyobb rendben ment, s végig csodálatos volt az idő? Bodnár Sándor elnök: — Ezt azért nem mondanám, de kétségtelen, hogy tavasztól kezdve az időjárás segített bennünket. így az eredmények nem maradtak el. A borsót kivéve, minden kultúrát eredményesen termesztettünk, sőt a gabonafélék kiemelkedő hozamáért egymillió forinton felüli prémiumot kaptunk, s ez az összeg tiszta nyereség. Ezért mondom, kár panaszkodni. Búza Mint termelőszövetkezeteink zömében, Boldogkőváralján is igyekeztek kihasználni a gabona többlettermésért adott állami ösztönzőt. A 4,8 tonnás őszi búza, a négytonnás tavaszi árpa, s a hat tonnára becsült kukoricahozam — természetesen egy hektáron — ezt bizonyítja. De lényegében az igazodás a szabályozó rendszerhez nem jelentett semmi nagy változást, mert a gazdaság szerkezetét éppen ezeknek a növényeknek termesztésére alapozták. Az elnök rábólint: — így van. Ezek a növények a legjobban gépesíthe- tők, kiforrott a technológiájuk, s megfelelő jövedelmük van. Ami azt jelenti, hogy Must-mustra r: A borászatban a labo- # ráns munkája mindig jelentős, különösen az ilyenkor szüret idején. Az átvételre felkínált mustot ugyanis csak szigorú labor- vizsgálat után veszik át a termelőtől. Képünk Tolcs- ván, a borkombinát felvásárlótelepén készült Dienes Sándor laboránsról, aki töbMagyar tervezésű alumfiM- amolvasztó, öntőkemence, és öntőgép kezdte meg a folyamatos termelést kedden a Székesfehérvári Könnyűfémműben. Az Aluterv Fejlesztési és Kutatóintézet, a Miskolci Tüzeléstechnikai Kutatóintézet, valamint a Köny- nyűfémmű közös tervezésű és gyártású egyedi berendezése kiváló minőségű ötvözött alumínium tuskókat önt, az eddigi kemencéknél másfélszer termelékenyebben. A kemencékhez a TÜKl olyan takarékos gázégőket fejlesztett ki, amelyele az eddigieknél 20 száza lókkal kevesebb bek között elmondta, hogy a mustminták sav- és nitráttartalmának vizsgálatával azt állapítja meg: szaporítottűk-e vízzel a mustot? Az úgynevezett fuxpróbával pedig a Tokaj-Hegyaljától idegen szőlőfajtáidat tartalmazó mustok szűrhetők ki. közben óránként 12,5 tonna alumíniumot olvasztanak meg. Az öntőgép szerszámozása is egyedülálló újdonság: tíz érben önthető vele hengerlésd tuskó, sajtolási tüskéből pedig egyszerre hatvan darabot önthetnek. A magyar öntőgép egyébként óránként 40 tonna ötvözött alumínium tüsköt állít elé A Székesfehérváron üzembe helyezett hazad öntőberendezés a minőség — az anyagösszetétel és méretpontosság — javítása mellett jelentősen növeli az öntés fajlagos anyagkihozatalát is. Korszerű, kényelmes. Ekét jelző méltán megilleti az épületet amelyet a Fővárosi Kézműipari Vállalat, Vegyesipari Gyáregységének bővítésére, Abaújszántón létrehozott. Jól gondolkodtak a vállalat vezetői, amikor ipartelepítési programjukban számoltak az Abaújszántón, s környékén meglevő szabad női munkaerővel. Itt korábban az asz- szonyoknak, ha dolgozni akartak, nem sok választási lehetőségük volt. Vállalhatták a bejárás mindennapos fáradalmait, illetve dolgozhattak a tsz-ben. Legtöbben azonban a főzőkanalat választották, elsődlegesnek a család ellátását tartották. Ez utóbbi döntést nem sértette, sőt a családok megélhetését javította a községben egy új ipari üzem. Az asszonyok két lehetőség közül, választhatták ki a számukra legmegfelelőbbet. Voltak, akika mindennapos üzemi munka mellett tették le voksükat, mások viszont szívesebben választották a bedolgozói munkakört. Ma az üzemi munkások létszáma nyolcvan fő, mellettük több, mint száz asszony bedolgozó. A kezdeti feltételek korántsem voltak kedvezőek. A vállalat régi falusi épületeket bérelt, ahol a korszerű munkafeltételek megteremtésére nem volt lehetőség. Igaz, akkor még az ipartelepítők sem lehettek biztosak választásuk helyességében. Elsőbb ki akarták próbálni, hogy mire képesek az itt lakók. A döntés helyessége hamar beigazolódott: a bedolgozók olyan posztófigurákat tudtak készíteni, amelyek keletje igen nagy volt a tőkés piacon. Nem maradtak le mögöttük az üzemben dolgozó munkásnők sem: az általuk gyártott purfix szigetelőszalagot szinte teljes egészében a szocialista országokba szállította a vállalat, s ugyancsak jelentős exportot hozott a rugós asztalifoci játékok előállítása is. A ■vállalat bizalmát rövid idő alatt megnyerték az abaújszántói asszonyok. A ■vezetőség úgy döntött: kifi- zjetódő a beruházás a községben, megépítik az új üzem- házait, ebben a korszerű szociális létesítmények és irodahelyiségek is helyet kapnak. Nos. a beruházás azóta valóra vált — ez év augusztus 20-án ünnepélyes keretek között felavatták az új épületet A kezdeti gyártóhelyekről már átköltöztek az asszonyok, a régi bérleményeket ma már csak raktárként használják. Az új üzemcsarnokban lehetővé vált egy eddig rendkívül keresett mégis gyakran hiánycikknek számító termék készítése is. A korábbi gyártók átadták az abaújszántóiafcnak a gyermekkocsi-készítést. Egyelőié még csak a sportkocsik huzatát varrják, s az összeszerelést végzik az itteniek, a vasszerkezeti munkák elvégzése még nem az ő feladatuk. A cél, hogy előbb-utóbb valamennyi termék teljes egészében itt készüljön, így elkerülik a félkés ztermékek „utaztatásának” költségeit A feladatok elvégzéséhez jelenleg is több dolgozóra van szükség. Jelentkezőkben nincs hiány. A portás minket is a munkásfelvételi irodába irányított. Megszokta, hogy az utóbbi időben nagy a jövés-menés, legtöbben, munkavállal ási céllal jönnek az üzembe. Pillanatnyilag húsz új felvételis dolgozik a részlegben, s a munka megkívánja további munkások felvételét is. A két műszakot szívesen vállalják, általában két hét mindenki számára elegendő, hogy elsajátítsa a munkafogásokat. Ugyanakkor a bérek sem megvetemdőek: átlagosan háromezer forintot keresnek havonta az itt dolgozó asszonyok. Munkások toborzására tehát nincs szükség. A régebbi dolgozók adják tovább ismerőseiknek az információkat munkahelyükről. Hyen munkakörülményekkel csak kevés helyen dicsekedhetnek. Az idei téltől már nem kell félniük, hiszen elkészült az új kazá.nház is, központi fűtéssel biztosítják az egyenletes hőmérsékletet, A munka után kényelmes öklöző és mosdóhelyiségek várják a dolgozókat, s rövidesen elkészül az üzemi étkezde ie. A vállalat vezetői tervezik a régi épület felújítását, átalakítását ia — dév»ld — Fotó: Fojtán László Magyar Étiéi berendezés energiát használnak fél. mlmunka ára? Kit terhei szántóterületünk döntő többségét a gabonafélék foglalják eL Viszont nem jelenti azt, hogy minden évben ilyen jó hozammal termeszthetők. Idén például a silókukorica olyan kiválóan termett, hogy negyven hektárt átminősíthettünk szemesnek. Vagyis 240 tonnával több abrakot adhatunk el! Viszont, ha ezek a növények kevesebbet teremnek, altkor nemcsak a többlettermésért kapott prémium — az egymillió forint — kerül veszélybe, hanem jelentősen romlanak a jövedelmezőség viszonyai. Pedig a szövetkezet ebben a kimondottan jó évben sem mutathat majd fel négymilliótól magasabb nyereséget. A következtetés egyértelmű: a nyereség fokozását máshol kell keresni. < Bab — A recept ismert, de nálunk nem alkalmazható. — Mondja az elnök: — Egyszerű okból. A melléküzemágakkal megteremthetnénk a jövedelmezőbb gazdálkodást, de ahhoz kellene egy tartós piac, megbízható partner, viszonylag kevés ráfordítás, s egyszerű, betanított munka. Tíz évvel ezelőtt még a fővárosban, vagy más településeken kerestek erre vállalkozót. Ma már nem! Ha mégis beindítanánk egy ilyen tevékenységet, akkor vállalnunk kell a veszélyét annak, hogy csak laza ellenőrzésre vagyunk képesek, nincs megfelelő szakemberünk, innen Boldogkőváraljáról nem tudjuk irányítani a folyamatokat. Ez pedig már nem kockázat, hanem szerencse- játék! — Akkor miért nem próbálkoznak itthon? Megvonja a vállát: — Mivel a bejárók közül egyre többen kacsingatnak haza, megpróbálkoztunk egy ipari üzem létrehozásával. Többször összeültünk megyénk egyik nagyvállalatának szakembereivel, már úgy nézett ki, hogy sikerül egy 65 millió forintos árbevételű, az előbb felsorolt, számunkra hihetetlenül fontos feltételeknek megfelelő üzem ágat létesítenünk. Mondom többször tárgyaltunk élőszóban, azután jött egy telefon, tekintsük tárgytalannak az egészet. Most egy másik vállalatnál próbálkozunk. Egyszer majd csak sikerül. Igen ám, de addig? Hiszel elég egy kedvezőtlen év, s máris megtörik a gazdaság különben is szerény fejlődése. Az elnök felélénkül: — Van azért lehetőségünk még az alaptevékenységben is. Meg kell találnunk azokat a növényeket, amelyek az átlagostól többet hoznak, azokat az állatokat, amelyeknek tartása az árviszonyokban a legkedvezőbb. Persze ez ■ a legtöbb esetben azzal jár. hogy a megszokott formákat fel kell rúgnunk. Erre a legszebb példa az étkezési bab termesztése. Mivel szuper- szelektív vegyszerele nincsenek, s a kombájn is már a kinvűvött babot tudja betakarítani veszteségmentes», nagy a kézi munkaerőigénye. Viszont köztudott: idénymunkásokat egyre nehezebb a mezőgazdaságban találni. Mi mégis megpróbálkoztunk. Toboroztunk a környéken vállalkozókat, de az eredmény, hogy is mondjam: nem egyértelmű. Amíg a háztájikban — mert, aki igényelte, ott babot termelhetett — harminc mázsát is csépeltünk hektáronként, addig a „toborzott” munkások területén csak 22 mázsa termett. A két eredmény között 15 ezer forint a jövedelemkülönbség hektáronként. Barack A termések fokozásának legbiztosabb módszere a termőterület háztájiba osztása? Az elnök azonnal félbeszakít: — Szó sincs erről. Ezt a termésmennyiséget nagyüze- mileg meg tudjuk termelni, de megfelelő gépsor hiánya miatt nem tudjuk betakarítani. Ha a szövetkezet viszont találna erre embereket — mint ahogy próbálkozott is ezzel a megoldással — annyira felszökik a munka- dij, hogy a bab jövedelme megegyezne a kevesebb szervezést, gondot igénylő búzáéval. Akkor meg minek termesztjük? Nekünk pénzes növényre van szükségünk, a népgazdaságnak is, s a tag munkája ellenértékét önmaga jövedelmében kapja meg. Vagyis, saját munkáját a nyereség fizeti meg. Éppen ezért szeretnénk a jövőben rávenni tagjainkat a barackos felének átvállalására. (A másik ötven százalékon a fagyveszély, megpecsételte a termesztés sorság a motorfűrészek veszik át a főszerepet.) így, ha csökkentett mértékben is, de megmaradna az ültetvény, s fontos exportcikkünk, a gönci kajszi továbbra is export- termék maradhatna. Nagyüzemi keretek között — mivel eddig hat évben egyszer termett —, a barack gazdaságtalan. — De nem a kisüzemben, ahol a gondos munka tisztes jövedelmet jelenthet. És itt szeretnék elmondani egy dolgot: a szövetkezetnek ezekből az új formákból megvan a maga haszna. Jövőre például kétszáz kis súlyú bikaborjút szeretnénk a háztájikba hizlalásra kiadni.' Ezek háztáji tartásánál a gazdaságot munkadíj nem terheli, így energiaköltség sem, viszont megvan az új állami szabályozónak köszönhetően az egymillió forintos haszna! A gazdák négymilliós árbevételt érhetnek el a hizlalással. A jövedelem pedig a belefektetett munka szerint alakul. Meg kell mondani, a bol- dogkőváraljaiak kezdeménye^ zése nem új dolog. A leg- munkaerőigényesebb termé-> kék olcsó gyártásának titkát olyan ipari nagyhatalom találta ki, mint Japán, ahol az alkatrészek a dolgozók otthonában készülnek. Mert a legnagyobb adottság az emberben van: jövedelemközpontú, pontos, szakszerű munkájában. — kármán — )
