Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-20 / 246. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1982. október 20., szerda Leszerelési kérdések az ENSZ előtt A leszerelés témaköréről New Yorkban vita kezdődött az ENSZ-közgyűlés politikai kérdésekkel foglalkozó 1. számú bizottságában, és ezzel újabb fontos szakaszhoz érkezett az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszaka. A várhatóan november 4- ig tartó vita napirendjén összesen 23 kérdés szerepel, köztük az a szovjet javaslat is. hogy haladéktalanul szüntessék meg és tiltsák be a nukleáris fegyverkísérleteket, és hozzanak további intézkedéseket egy nukleáris háború veszélyének elhárítására, valamint az atomenergia békés felhasználására. Megvitatásra vár az a szovjet kezdeményezés is, amely a fegyvermentes világűr megteremtésére és egy leszerelési világkonferencia összehívására vonatkozik. A vita kezdetén felszólaló Alfonso Garcia Robles, a napokban Nobel-békedíjat kapott volt mexikói külügyminiszter felhívással fordult a három nyugati nukleáris nagyhatalomhoz: kövessék a Szovjetunió példáját és tegyenek ünnepélyes nyilatkozatot, hogy lemondanak az atomfegyver elsőként történő alkalmazásáról. A mexikói politikus úgy értékelte a Szovjetunió egyoldalú kötelezettségvállalását, hogy az egyike azon kevés pozitív eredményeknek, amelyek az ENSZ-közgyűlés 2. rendkívüli leszerelési ülésszakán születtek. — Mexikó — hangsúlyozta — követeli az összes atomfegyver-kísérlet beszüntetését és teljes betiltását. Garcia beszéde további részében bírálta az Egyesült Államokat amiatt, hogy katonai erőfölény megszerzésére törekszik, és destruktív magatartást tanúsít a felhalmozott nukleáris fegyver- készletek befagyasztásával szemben. — Tekintve, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között bizonyíthatóan erőegyensúly áll fenn e téren, a fegyverek befagyasztása jelentősen előmozdítaná a nukleáris leszerelésről kezdődő hatékony tárgyalásokat — mondotta a mexikói küldött. Nem tudtak a II. világháborúról l • m rr a \ i ■ r \ Negyven éve élt már a tajgában minden emberi településtől távol, a világról mit sem tudva, középkori körülmények között a Likov-házaspár négy felnőtt gyermekévei, amikor 1978-ban egy geológus-kutatócsoport véletlenül rójuk akadt. Likovék meglepetéssel és bizalmatlanul fogadták a geológusokat, s ez nem is csoda, hiszen a négy gyerek' a családtagokon kívül sohasem látott más embert — számol te a hihetetlennek tűnő történetről V. Peszkov a Komszo- molszkaja Pravda hasábjain. Likovék apró kalyibában éltek, ruházatukat maguk készítették kenderből szőtt zsákvászonból, nyírfakéreg edényeket használtak, s szinte kizárólag burgonyával táplálkoztak. A kenderyászon-ruhát és a nyírfakéregből készült cipőket a mínusz ötvenfo- kos téli hideg ellen szárított fűvel bélelték. A maguk termesztette burgonyát megfőzve, többnyire héjastól ették, a tüzet tűzkővel és taplóval csiholták. Egyhangú étrendjüket a tajgában gyűjtött vad gyümölcsökkel, bogyókkal, nyírfaszörppel tették változatosabbá. A kezdeti időkben még sárgarépát is ültettek, egyszer azonban az egerek felfalták a tavaszra^eltett magvakat, s azóta nem ettek sárgarépát. A vagyon Likovék számára egyet jelent a vassal: ez az, amiben mindig is hiányt szenvedtek. A Likov család minden tagja tud olvasni és szorgosan tanulmányozzák a régi szent könyveket, s csakis ezeket. Likovék ugyanis óhitűek — más szóval raszkolnyikok. A raszkolnyikok története a XVII. század elejére nyúlik vissza. Ekkor Sándor cár elhatározta, hogy újra le kell fordítani a szent könyveket és az eredeti előírásokhoz kell igazítani a liturgiát. A raszkolnyikok azok, akik nem fogadták el az új tolmácsolású szent könyveket, s foggal-körömmel ragaszkodtak a régi liturgiához. Sándor cár fia, I. Péter, úgy dönött, hogy az óhitűe- k-et nem fogják üldözni, viszont súlyos adókkal büntetik őket. Így a raszkolnyikok százezrei menekültek olyan távoli vidékekre, ahova nem ért el a cár és az állam keze. Ez akkoriban nem is volt nehéz, hiszen a hatalmas országban sok lakatlan terület volt A század húszas éveinek elején az idősebb Likov feleségével és szüleivel egy kicsi településen élt az Abakan folyó mentén levő Aba- za falutól mintegy 50 kilométerre. 1923-ban rablótámadás érte az óhitű települést, s lakóinak többségét kiirtották. Likov és felesége azonban életben maradt, s több mint tíz évig egyedül élt a lerombolt fajúban. 1936-ban két gyerekükkel és a település szinte minden vas- és fémtárgyával útnak indultak, hogy új lakhelyet keressenek a folyó felső folyásánál. Az évek során még két gyerekük született. A hattagú család annyi ra el volt zárva a külvilágtól, hogy nem tudtak például a második világháborúról sem. A geológusok az első látogatás után még visszatértek a családhoz. Időközben azonban a család több tagja elhunyt: mostanában már csak a fiatalabbik lány, a 39 esztendős Agafja és 83 éves apja fogadja a vendégeket, akik szívesen segítenek a kunyhót rendbehozni, vagy éppen krumplit kapálni, és mindig hoznak valami hasznos ajándékot is. Hívták Likovékat: költözzenek a legközelebbi — 350 kilométernyire levő — település közelébe, de azok nem hajlottak a hívásra. Életük most már sokkal •könnyebb. A Komszomol- szkaja Pravda munkatársa, akit a történet dokumentumregény írására ihletett, még nagyon sok kérdésre nem kapott választ. A legfontosabb ezek közül az: vajon mi késztette a szülőket — akik ifjúságukat mégiscsak emberi körülmények között élték le —, hogy gyermekeiket megfosszák az emberek társaságától, például a szerelem lehetőségétől? A vallási fanatizmusnak ez a példája a huszadik század végén megrendítő. A fényképekkel is illusztrált dokumentumregény most a moszkvaiak szenzációja. __ A lengyel Hezégazáasij Iielyzole, a szakszervezeti törvény fogadtatása Lengyelországban a hazai forrásokból fedezendő ötmillió tonnás gabonamennyiségből eddig csak valamivel több, mint 2 millió 400 ezer tonnát tudott felvásárolni az állam. Ennek ellenére, a ve-1 zetés csak végszükség esetén nyúl olyan eszközhöz, mint a kötelező beszolgáltatás. Mindezt Roman Malinowski miniszterelnök-helyettes, az Egyesült Parasztpárt országos bizottságának elnöke fejtette ki a kedden Varsóban megtartott nemzetközi sajtó- értekezletén. Mint közölte, 6—7 millió tonna gabonára lenne szükség ahhoz, hogy a lakosságot zökkenőmentesen ellássák kenyérrel és más, gabona alapanyagú élelmiszerekkel. A hazai mezőgazdaságnak ehhez legkevesebb 5 millió tonnával kell hozzájárulnia, a további másfél-kétmiliió tonnát eleve importból szándékoztak beszerezni. A miniszterelnök-helyettes elmondta, hogy kapásnövényekből, így például burgonyából is kevesebb termett, mint tavaly. Kedvezőtlennek nevezte a takarmány helyzetet is, főként azt, hogy a gazdálkodók az utóbbi időben a sertés- és a szarvasmarha- tenyészállomány egy részét is értékesítik. Ez igen negatívan befolyásolhatja a húsellátás jövő évi és későbbi kilátásait. Malinowski után Jerzy Urban, a kormány szóvivője válaszolt a hozzá előre eljuttatott kérdésekre. Kijelentette: a szejm által október 8-án elfogadott szakszervezeti törvényre a társadalom részéről háromféle reagálást észleltek: a kivárással vegyes helyeslést, a közömbösséget, végül a tiltakozást. Az utóbbi főként Gdanskban és Nowa Hutában nyilvánult meg. Az ottani zavargásokból a kormány azt a következtetést vonta le, hogy a szocializmussal szemben ellenséges csoportok tovább erőltetik az ellenállást, de szélesebb méretű sztrájkakciók szervezésére már nem képesek. Ebből adódik a vezetésnek az az álláspontja, hogy a szak- szervezeti törvényt türelmesen kell népszerűsíteni, ismertetni. Urban az őrizetbe vettek, letartóztatottak számát mintegy ezer főben jelölte meg, és közölte, hogy jelenleg mintegy hétszáz személy van internálva. Hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti törvény elfogadása óta történt rendbontási, illetve sztrájkkísérletekben összesen néhány ezer ember vett részt, teljesen alaptalanok tehát a tíz-, sőt százezres nagyság- rendű rendzavarásokról szóló híresztelések. II. János Pál pápa jövőre tervezett látogatásáról szólva Urban közölte, hogy Jaruzelski hadseregtábomok — mint azt a szejmben elmondotta — változatlanul kész a katolikus egyház vezetőjével való találkozásra. Garilialilí-évfordoló Százhetvenöt éve született, száz éve halt meg Garibaldi, az olasz demokratikus mozgalom vezére, , aki más népek, későbbi korok szabadságharcainak is egyik jelképe lett. Emléke előtt adózva kedden, a Nemzeti Múzeum kertjében, mellszobra előtt koszorúzási ünnepséget tartottak. Az alkalomra hazánkba érkezett Rafiaele Costa, az olasz ktftügymirm»térium államtitkára és Anita Garibaldi, az olasz szabadságharcos dédunokája. A koszorúzási ünnepségen részt vett az olasz diplomáciai testület, élükön Alessandro Cor- tese de Bosis nagykövettel. Magyar részről Korcsog András művelődési államtitkár és Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója koszorúzott. Közel-keleti „nagyliéf W ashingtonban ez a hét a közel-keleti politika jegyé-' ben zajlik. Amin Gemajel libanoni elnök — miután felszólalt az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszakán — kedden Reagan elnökkel tárgyalt a Fehér Házban. A hét második felében az amerikai fővárosba érkezik az Arab Liga küldöttsége, élén II. Hasszán marokkói uralkodóval. Nem kétséges, hogy a szóbanforgó eszmecseréken az álláspontok sokszor távoliak. Különösen a pénteki találkozón várható az amerikai és az arab vélemények éles ütközése a közel-keleti rendezési elképzeléseket illetően. Már az előjelek is baljósak. Washingtonban ugyanis nem hajlandók fogadni a Palesztinái Felszabadítási Szervezet képviselőjét, még ha a küldöttségnek tagjaként érkezik is. Mi több, akárcsak a Camp David-i különbéke keretében, Reagan elnök legfrissebb elképzeléseiben sem hajlandó a palesztinok önrendelkezési jogát figyelembe venni, s ehhez igazítani a tartós rendezés feltételeit. Jasszer Arafat találóan állapította meg Kuvaitban: „Nem lesz sem béke, sem biztonság, sem stabilitás a Közel-Keleten, amíg nem veszik figyelembe a palesztinai nép elidegeníthetetlen nemzeti jogait, így azt a jogát is, hogy független államot alapítson.” Az amerikai elutasítás olyan időpontban nehezíti a kibontakozást, amikor palesztin részről komoly erőfeszítések történtek a washingtoni tervek tanulmányozására, „hasznosnak” ítélt elemeinek kompromisszumok útján való további csiszolására. Félő tehát, hogy a PFSZ képviselője nélkül megtartandó washingtoni eszmecseréken lényeges megállapodás körvonalai nem bontakoznak ki. Ellenkezőleg, a palesztinok jogainak elismerése nélkül még az is kérdéses, vajon az Arab Liga delegációja, álláspontjának ismertetésén túl, ihennyire járulhat hozzá a rendezés kilátásának javulásához. Gemajel elnök New York-i .beszéde nem hagyott kétséget afelől, hogy Libanon is elismeri a palesztinok önrendelkezési jogait. Így tulajdonképpen kizárólag az Egyesült Államokon múlik, hogy a világ egyik feszültséggóca meddig marad fenn, mikor sikerül végre kiiktatni a nemzetközi politikát terhelő tényezők közül a közel-keleti válság elemeit. Washingtonban azonban nem számolnak a PFSZ politikai tekintélyének gyarapodásával, sem azzal, hogy a palesztinok és Jordánia konföderációjának Reagan által is támogatott terve csakis azzal a feltétellel valósulhat meg, ha előzőleg létrejön maga a palesztin állam. Amiről viszont Washingtonban — úgy tűnik — hallani sem akarnak. Reagan elnök a Fehér Ház ovális termébe vezeti vendégét, Amin Gemajel libanoni államfőt. Veszélyben a „scala mobile” Hol szorít az olasz csizma? Munkanélküliek Torino egyik munkaközvetítő hivatalában - ebben a körzetben jelenleg 28 ezer ember keres állást. Olaszország augusztusban alakult negyvenkettedik háború utáni kormánya tudvalévőén azért váltotta fel a negyvenegyediket, mert vita támadt a tervezett takarékossági intézkedések körül. A cél az volt és az maradt, hogy csökkentsék a költség- vetési hiányt. A változatlan „felállásban” megalakult „új” kormány ennek érdekében csökkenti a szociális kiadásokat, átlagosan három százalékkal emeli a forgalmi adót, szintén felemeli az olajszármazékok árát (a benzinét például tíz százalékkal), az áram- és a telefondíját, a vasúti tarifát, a társadalombiztosítási hozzájárulást és a napilapok árát. Egyúttal tervezik a mozgó bérskála, a „scala mobile” és a nyugdíj reformját.' (Ez utóbbi alatt a nyugdíjkorhatár felemelését értik.) A TOMAHAWK MARAD... Nem szerepel viszont a takarékossági tervek között a fegyverkezési terhek csökkentése. Tavaly a katonai kiadások 24,9 százalékkal nőttek, 1982-re több, mint 30 százalékos növekedést irányoztak elő. A kormány változatlanul ragaszkodik a 112 Tornahawk-szárnyasrakéta szicíliai telepítéséhez. A kormányintézkedésekhez szorosan kapcsolódik a vállalkozók szövetségének az egyik legfontosabb szociális vívmány, a mozgó bérskála elleni támadása. A Confin- dustria, a Gyáriparosok Szövetségének elnöke júniusban felmondta az 1975-ben a szakszervezetekkel kötött megállapodást. Bejelentette, hogy a jövőben csak háromhavonta igazítják a béreket az inflációs rátához, ,‘SAK A. NAGYTŐKÉÉRT ... A „scala mobile” az olasz munkások harcának egyik legjelentősebb eredménye volt. Ily módon lényegében meg ‘tudták védeni a 70-es években elért reálbéreket az egyre növekvő infláció ellenére. 1976 óta Olaszországban évi átlagban 16 százalékkal nőttek az árak. Az úi rendelkezés azt jelenti, hogy az emelkedő létköltségeket csak háromhónapos késéssel egyenlíthetik ki, oedig az olasz munkások bérszínvonala egyébként is alacsonyabb. mint a legtöbb közös piaci országé. A munkanélküliség jelenleg — hivatalos adatok szerint — 2,2 millió olaszt érint. A modernizálás és a racionalizálás kizárólag a nagytőke érdekét szolgálja, a legkisebb mértékben sem veszi tekintetbe a dolgozók létérdekeit. E lépések végső soron logikusan vezetnek konfrontációhoz a szakszervezetekkel. HARCRA KÉSZ A MUNKÁSSÁG A munkásosztály az év eleje óta éleződő harccal válaszol a kihívásokra. Megszaporodtak a sztrájkok és tüntetések. Júniusban százezer aláírással tiltakoztak a Comisóban tervezett rakétatámaszpontok ellen, maid hatalmas békemenetet szerveztek Rómába. A munkahelyek megvédéséért, az új kollektív szerződésekért és a mozgó bérskáláért folyó harc tetőpontja eddig a június 25-i általános sztrájk volt. Nőtt tehát a munkások harckészsége. A veszély láttán az akciókhoz a korábbinál lényegesen nagyobb tömegek csatlakoztak. A szakszervezetek és, a kommunisták fokozott erővel küzdenek az új kollektív szerződésekért, a demokratikus gazdasági és szociális kormánypolitikáért. Dél- Olaszorszáe fejlesztéséért, a dolgozók jogainak védelméért. Az elmúlt hónapok ta- nasztalatai megnövelték Itália munkásosztályának elszántságát. S »ezt a negvven- keltedik kormán’’ sem haßv- hatia számításon kívül. A várható erőpróbák nehéz \sz árnyékát vetítik előre Olaszországban. G. K I
