Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-20 / 246. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1982. október 20., szerda Leszerelési kérdések az ENSZ előtt A leszerelés témaköréről New Yorkban vita kezdődött az ENSZ-közgyűlés politikai kérdésekkel foglalkozó 1. szá­mú bizottságában, és ezzel újabb fontos szakaszhoz ér­kezett az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszaka. A várhatóan november 4- ig tartó vita napirendjén összesen 23 kérdés szerepel, köztük az a szovjet javaslat is. hogy haladéktalanul szün­tessék meg és tiltsák be a nukleáris fegyverkísérleteket, és hozzanak további intézke­déseket egy nukleáris hábo­rú veszélyének elhárítására, valamint az atomenergia bé­kés felhasználására. Megvita­tásra vár az a szovjet kez­deményezés is, amely a fegy­vermentes világűr megte­remtésére és egy leszerelési világkonferencia összehívásá­ra vonatkozik. A vita kezdetén felszólaló Alfonso Garcia Robles, a na­pokban Nobel-békedíjat ka­pott volt mexikói külügymi­niszter felhívással fordult a három nyugati nukleáris nagyhatalomhoz: kövessék a Szovjetunió példáját és te­gyenek ünnepélyes nyilatko­zatot, hogy lemondanak az atomfegyver elsőként történő alkalmazásáról. A mexikói politikus úgy értékelte a Szovjetunió egyoldalú kötele­zettségvállalását, hogy az egyike azon kevés pozitív eredményeknek, amelyek az ENSZ-közgyűlés 2. rendkívü­li leszerelési ülésszakán szü­lettek. — Mexikó — hangsú­lyozta — követeli az összes atomfegyver-kísérlet beszün­tetését és teljes betiltását. Garcia beszéde további ré­szében bírálta az Egyesült Államokat amiatt, hogy ka­tonai erőfölény megszerzésé­re törekszik, és destruktív magatartást tanúsít a felhal­mozott nukleáris fegyver- készletek befagyasztásával szemben. — Tekintve, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között bizonyítható­an erőegyensúly áll fenn e téren, a fegyverek befagyasz­tása jelentősen előmozdítaná a nukleáris leszerelésről kez­dődő hatékony tárgyalásokat — mondotta a mexikói kül­dött. Nem tudtak a II. világháborúról l • m rr a \ i ■ r \ Negyven éve élt már a tajgában minden emberi településtől távol, a világ­ról mit sem tudva, közép­kori körülmények között a Likov-házaspár négy fel­nőtt gyermekévei, amikor 1978-ban egy geológus-ku­tatócsoport véletlenül rójuk akadt. Likovék meglepetés­sel és bizalmatlanul fogad­ták a geológusokat, s ez nem is csoda, hiszen a négy gyerek' a családtagokon kí­vül sohasem látott más embert — számol te a hi­hetetlennek tűnő történetről V. Peszkov a Komszo- molszkaja Pravda hasáb­jain. Likovék apró kalyibában éltek, ruházatukat maguk készítették kenderből szőtt zsákvászonból, nyírfakéreg edényeket használtak, s szinte kizárólag burgonyá­val táplálkoztak. A kenderyászon-ruhát és a nyírfakéregből készült cipőket a mínusz ötvenfo- kos téli hideg ellen szárí­tott fűvel bélelték. A ma­guk termesztette burgonyát megfőzve, többnyire héjas­tól ették, a tüzet tűzkővel és taplóval csiholták. Egy­hangú étrendjüket a tajgá­ban gyűjtött vad gyümöl­csökkel, bogyókkal, nyírfa­szörppel tették változato­sabbá. A kezdeti időkben még sárgarépát is ültettek, egyszer azonban az egerek felfalták a tavaszra^eltett magvakat, s azóta nem et­tek sárgarépát. A vagyon Likovék szá­mára egyet jelent a vas­sal: ez az, amiben mindig is hiányt szenvedtek. A Likov család minden tagja tud olvasni és szorgo­san tanulmányozzák a régi szent könyveket, s csakis ezeket. Likovék ugyanis óhitűek — más szóval rasz­kolnyikok. A raszkolnyikok történe­te a XVII. század elejére nyúlik vissza. Ekkor Sán­dor cár elhatározta, hogy újra le kell fordítani a szent könyveket és az eredeti előírásokhoz kell igazítani a liturgiát. A raszkolnyikok azok, akik nem fogadták el az új tolmácsolású szent könyveket, s foggal-köröm­mel ragaszkodtak a régi li­turgiához. Sándor cár fia, I. Péter, úgy dönött, hogy az óhitűe- k-et nem fogják üldözni, vi­szont súlyos adókkal bün­tetik őket. Így a raszkol­nyikok százezrei menekül­tek olyan távoli vidékekre, ahova nem ért el a cár és az állam keze. Ez akkori­ban nem is volt nehéz, hi­szen a hatalmas országban sok lakatlan terület volt A század húszas éveinek elején az idősebb Likov fe­leségével és szüleivel egy kicsi településen élt az Aba­kan folyó mentén levő Aba- za falutól mintegy 50 kilo­méterre. 1923-ban rablótá­madás érte az óhitű telepü­lést, s lakóinak többségét kiirtották. Likov és felesé­ge azonban életben maradt, s több mint tíz évig egye­dül élt a lerombolt fajú­ban. 1936-ban két gyere­kükkel és a település szin­te minden vas- és fémtár­gyával útnak indultak, hogy új lakhelyet keressenek a folyó felső folyásánál. Az évek során még két gyerekük született. A hat­tagú család annyi ra el volt zárva a külvilágtól, hogy nem tudtak például a má­sodik világháborúról sem. A geológusok az első lá­togatás után még visszatér­tek a családhoz. Időközben azonban a család több tag­ja elhunyt: mostanában már csak a fiatalabbik lány, a 39 esztendős Agafja és 83 éves apja fogadja a vendégeket, akik szívesen segítenek a kunyhót rendbehozni, vagy éppen krumplit kapálni, és mindig hoznak valami hasznos ajándékot is. Hív­ták Likovékat: költözzenek a legközelebbi — 350 kilo­méternyire levő — telepü­lés közelébe, de azok nem hajlottak a hívásra. Életük most már sokkal •könnyebb. A Komszomol- szkaja Pravda munkatársa, akit a történet dokumen­tumregény írására ihletett, még nagyon sok kérdésre nem kapott választ. A leg­fontosabb ezek közül az: vajon mi késztette a szülő­ket — akik ifjúságukat mégiscsak emberi körülmé­nyek között élték le —, hogy gyermekeiket meg­fosszák az emberek társa­ságától, például a szerelem lehetőségétől? A vallási fa­natizmusnak ez a példája a huszadik század végén meg­rendítő. A fényképekkel is illusztrált dokumentumre­gény most a moszkvaiak szenzációja. __ A lengyel Hezégazáasij Iielyzole, a szakszervezeti törvény fogadtatása Lengyelországban a hazai forrásokból fedezendő ötmil­lió tonnás gabonamennyiség­ből eddig csak valamivel több, mint 2 millió 400 ezer tonnát tudott felvásárolni az állam. Ennek ellenére, a ve-1 zetés csak végszükség esetén nyúl olyan eszközhöz, mint a kötelező beszolgáltatás. Mind­ezt Roman Malinowski mi­niszterelnök-helyettes, az Egyesült Parasztpárt országos bizottságának elnöke fej­tette ki a kedden Varsóban megtartott nemzetközi sajtó- értekezletén. Mint közölte, 6—7 millió tonna gabonára lenne szük­ség ahhoz, hogy a lakosságot zökkenőmentesen ellássák kenyérrel és más, gabona alapanyagú élelmiszerekkel. A hazai mezőgazdaságnak ehhez legkevesebb 5 millió tonnával kell hozzájárulnia, a további másfél-kétmiliió tonnát eleve importból szán­dékoztak beszerezni. A miniszterelnök-helyettes elmondta, hogy kapásnövé­nyekből, így például burgo­nyából is kevesebb termett, mint tavaly. Kedvezőtlennek nevezte a takarmány helyze­tet is, főként azt, hogy a gaz­dálkodók az utóbbi időben a sertés- és a szarvasmarha- tenyészállomány egy részét is értékesítik. Ez igen negatí­van befolyásolhatja a húsel­látás jövő évi és későbbi ki­látásait. Malinowski után Jerzy Ur­ban, a kormány szóvivője válaszolt a hozzá előre eljut­tatott kérdésekre. Kijelentet­te: a szejm által október 8-án elfogadott szakszervezeti tör­vényre a társadalom részéről háromféle reagálást észlel­tek: a kivárással vegyes he­lyeslést, a közömbösséget, vé­gül a tiltakozást. Az utóbbi főként Gdanskban és Nowa Hutában nyilvánult meg. Az ottani zavargásokból a kor­mány azt a következtetést vonta le, hogy a szocializ­mussal szemben ellenséges csoportok tovább erőltetik az ellenállást, de szélesebb mé­retű sztrájkakciók szervezé­sére már nem képesek. Eb­ből adódik a vezetésnek az az álláspontja, hogy a szak- szervezeti törvényt türelme­sen kell népszerűsíteni, is­mertetni. Urban az őrizetbe vettek, letartóztatottak számát mint­egy ezer főben jelölte meg, és közölte, hogy jelenleg mintegy hétszáz személy van internálva. Hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti tör­vény elfogadása óta történt rendbontási, illetve sztrájk­kísérletekben összesen né­hány ezer ember vett részt, teljesen alaptalanok tehát a tíz-, sőt százezres nagyság- rendű rendzavarásokról szóló híresztelések. II. János Pál pápa jövőre tervezett látogatásáról szólva Urban közölte, hogy Jaru­zelski hadseregtábomok — mint azt a szejmben elmon­dotta — változatlanul kész a katolikus egyház vezetőjével való találkozásra. Garilialilí-évfordoló Százhetvenöt éve született, száz éve halt meg Garibaldi, az olasz demokratikus moz­galom vezére, , aki más né­pek, későbbi korok szabad­ságharcainak is egyik jelké­pe lett. Emléke előtt adózva kedden, a Nemzeti Múzeum kertjében, mellszobra előtt koszorúzási ünnepséget tar­tottak. Az alkalomra ha­zánkba érkezett Rafiaele Costa, az olasz ktftügymirm»­térium államtitkára és Anita Garibaldi, az olasz szabad­ságharcos dédunokája. A ko­szorúzási ünnepségen részt vett az olasz diplomáciai tes­tület, élükön Alessandro Cor- tese de Bosis nagykövettel. Magyar részről Korcsog And­rás művelődési államtitkár és Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója koszo­rúzott. Közel-keleti „nagyliéf W ashingtonban ez a hét a közel-keleti politika jegyé-' ben zajlik. Amin Gemajel libanoni elnök — mi­után felszólalt az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszakán — kedden Reagan elnökkel tárgyalt a Fehér Házban. A hét második felében az amerikai fővárosba érkezik az Arab Liga küldöttsége, élén II. Hasszán marokkói uralkodóval. Nem kétséges, hogy a szóbanforgó eszmecseréken az álláspontok sokszor távoliak. Különösen a pénteki talál­kozón várható az amerikai és az arab vélemények éles ütközése a közel-keleti rendezési elképzeléseket illetően. Már az előjelek is baljósak. Washingtonban ugyanis nem hajlandók fogadni a Palesztinái Felszabadítási Szervezet képviselőjét, még ha a küldöttségnek tagjaként érkezik is. Mi több, akárcsak a Camp David-i különbéke keretében, Reagan elnök legfrissebb elképzeléseiben sem hajlandó a palesztinok önrendelkezési jogát figyelembe venni, s eh­hez igazítani a tartós rendezés feltételeit. Jasszer Arafat találóan állapította meg Kuvaitban: „Nem lesz sem béke, sem biztonság, sem stabilitás a Kö­zel-Keleten, amíg nem veszik figyelembe a palesztinai nép elidegeníthetetlen nemzeti jogait, így azt a jogát is, hogy független államot alapítson.” Az amerikai elutasítás olyan időpontban nehezíti a kibontakozást, amikor pa­lesztin részről komoly erőfeszítések történtek a washing­toni tervek tanulmányozására, „hasznosnak” ítélt elemei­nek kompromisszumok útján való további csiszolására. Félő tehát, hogy a PFSZ képviselője nélkül megtartandó washingtoni eszmecseréken lényeges megállapodás körvo­nalai nem bontakoznak ki. Ellenkezőleg, a palesztinok jo­gainak elismerése nélkül még az is kérdéses, vajon az Arab Liga delegációja, álláspontjának ismertetésén túl, ihennyire járulhat hozzá a rendezés kilátásának javulá­sához. Gemajel elnök New York-i .beszéde nem hagyott kétsé­get afelől, hogy Libanon is elismeri a palesztinok önren­delkezési jogait. Így tulajdonképpen kizárólag az Egye­sült Államokon múlik, hogy a világ egyik feszültséggóca meddig marad fenn, mikor sikerül végre kiiktatni a nem­zetközi politikát terhelő tényezők közül a közel-keleti vál­ság elemeit. Washingtonban azonban nem számolnak a PFSZ politikai tekintélyének gyarapodásával, sem azzal, hogy a palesztinok és Jordánia konföderációjának Reagan által is támogatott terve csakis azzal a feltétellel valósul­hat meg, ha előzőleg létrejön maga a palesztin állam. Amiről viszont Washingtonban — úgy tűnik — hallani sem akarnak. Reagan elnök a Fehér Ház ovális termébe vezeti vendégét, Amin Gemajel libanoni államfőt. Veszélyben a „scala mobile” Hol szorít az olasz csizma? Munkanélküliek Torino egyik munkaközvetítő hivatalában - eb­ben a körzetben jelenleg 28 ezer ember keres állást. Olaszország augusztusban alakult negyvenkettedik há­ború utáni kormánya tudva­lévőén azért váltotta fel a negyvenegyediket, mert vita támadt a tervezett takaré­kossági intézkedések körül. A cél az volt és az maradt, hogy csökkentsék a költség- vetési hiányt. A változatlan „felállásban” megalakult „új” kormány ennek érde­kében csökkenti a szociális kiadásokat, átlagosan három százalékkal emeli a forgal­mi adót, szintén felemeli az olajszármazékok árát (a benzinét például tíz száza­lékkal), az áram- és a tele­fondíját, a vasúti tarifát, a társadalombiztosítási hozzá­járulást és a napilapok árát. Egyúttal tervezik a mozgó bérskála, a „scala mobile” és a nyugdíj reformját.' (Ez utóbbi alatt a nyugdíjkorha­tár felemelését értik.) A TOMAHAWK MARAD... Nem szerepel viszont a takarékossági tervek között a fegyverkezési terhek csök­kentése. Tavaly a katonai kiadások 24,9 százalékkal nőttek, 1982-re több, mint 30 százalékos növekedést irá­nyoztak elő. A kormány vál­tozatlanul ragaszkodik a 112 Tornahawk-szárnyasrakéta szicíliai telepítéséhez. A kormányintézkedésekhez szorosan kapcsolódik a vál­lalkozók szövetségének az egyik legfontosabb szociális vívmány, a mozgó bérskála elleni támadása. A Confin- dustria, a Gyáriparosok Szö­vetségének elnöke június­ban felmondta az 1975-ben a szakszervezetekkel kötött megállapodást. Bejelentette, hogy a jövőben csak három­havonta igazítják a béreket az inflációs rátához, ,‘SAK A. NAGYTŐKÉÉRT ... A „scala mobile” az olasz munkások harcának egyik legjelentősebb eredménye volt. Ily módon lényegében meg ‘tudták védeni a 70-es években elért reálbéreket az egyre növekvő infláció elle­nére. 1976 óta Olaszország­ban évi átlagban 16 száza­lékkal nőttek az árak. Az úi rendelkezés azt jelenti, hogy az emelkedő létköltségeket csak háromhónapos késéssel egyenlíthetik ki, oedig az olasz munkások bérszínvo­nala egyébként is alacso­nyabb. mint a legtöbb közös piaci országé. A munkanélküliség jelen­leg — hivatalos adatok sze­rint — 2,2 millió olaszt érint. A modernizálás és a racionalizálás kizárólag a nagytőke érdekét szolgálja, a legkisebb mértékben sem ve­szi tekintetbe a dolgozók lét­érdekeit. E lépések végső so­ron logikusan vezetnek konf­rontációhoz a szakszerveze­tekkel. HARCRA KÉSZ A MUNKÁSSÁG A munkásosztály az év eleje óta éleződő harccal vá­laszol a kihívásokra. Meg­szaporodtak a sztrájkok és tüntetések. Júniusban száz­ezer aláírással tiltakoztak a Comisóban tervezett raké­tatámaszpontok ellen, maid hatalmas békemenetet szer­veztek Rómába. A munka­helyek megvédéséért, az új kollektív szerződésekért és a mozgó bérskáláért folyó harc tetőpontja eddig a június 25-i általános sztrájk volt. Nőtt tehát a munkások harc­készsége. A veszély láttán az akciókhoz a korábbinál lé­nyegesen nagyobb tömegek csatlakoztak. A szakszervezetek és, a kommunisták fokozott erő­vel küzdenek az új kollek­tív szerződésekért, a demok­ratikus gazdasági és szociá­lis kormánypolitikáért. Dél- Olaszorszáe fejlesztéséért, a dolgozók jogainak védelmé­ért. Az elmúlt hónapok ta- nasztalatai megnövelték Itá­lia munkásosztályának el­szántságát. S »ezt a negvven- keltedik kormán’’ sem haßv- hatia számításon kívül. A várható erőpróbák nehéz \sz árnyékát vetítik előre Olasz­országban. G. K I

Next

/
Thumbnails
Contents