Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-19 / 245. szám
T982. október 19, kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Gazdasági társulás Viélamositás, pályarekonstrukció Ávasút technikai fejlesztéséről Hőfelvételeken alapuló diagnosztikai mérések Az energiatakarékos építés és fenntartás, valamint a hőenergia - veszteségek megakadályozása érdekében egyre szélesebb körben alkalmazza a hőfelvételeken alapuló diagnosztikai módszert a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat. Az AGA Thermovision 750 típusú hőkamerával, a hozzákapcsolt monitorral és képrögzítővel épületek külső határolófalai, továbbá beépített, többrétegű épületszerkezetek megfigyelését végzik a vállalat szakemberei. r*" «I rr \ r n rr V rr % Fejlődés - onerobol Borsodivánkán így csinálják Az utazás, az áruszállítás szolgáltatás. Az utazóközönséget vajmi kevéssé érdeklik a szolgáltató gondjai, csak az, hogy minél hamarabb, minél kényelmesebben, kulturált körülmények között elérje úticélját. Ma még gyakran bosszankodik azon, hogy például a „menetrend szerint” sehol meg nem álló expresszvonat több helyen vesztegel. lassít, késik. Természetesen, ennek mindig van elfogadható magyarázata, oka Magyarországon a fővonalak sem végig korszerűek, kevés a hosszan egybefüggő felújított pálya. Urbán Sándor, a MÁV vezérigazgató-helyettese a vasút technikai fejlesztésének lehetőségeiről tartott előadást Budapesten, a Közlekedéstudományi Egyesületben. A gazdasági nehézségek miatt a MÁV lehetőségei is beszűkültek, kevesebb a fejlesztésre fordítható összeg. Elsőrendű feladat mégis a fent említett fővonalak, pályarekonstrukciójának befejezése. Néhány év alatt erre sor kerül, s a fővonalakon nem lesz sebességcsökkentés, forgalom- korlátozás. A cél, a jelenlegi helyzetben, a vasút műszaki állapotának fenntartása, majd közelítése a fejlettebb vasúthálózattal rendelkező európai kisországok (például Ausztria, Hollandia stb.) színvonalához. Változatlanul fontos célkitűzés a villamosítás kiterjesztése. Ez azonban a MÁV saját erőforrásából megoldhatatlan, így hitelekből kell biztosítani az anyagi fedezetet. A vasút technikai fejlesztéséből jelentős hányad jut a MÁV Miskolci Igazgatósága területére. Erről Majorosi Rezső, a vontatási telep vezetője, a Közlekedéstudományi Egyesület Borsod megyei titkára tájékoztatott. VILLANYMOZDONNYAL KAZINCBARCIKÁIG A miskolci igazgatóság területén is a vonalak villamosítása a legfőbb feladat. Ennek fontosságát bizonyítja a számszerű tény: az egységnyi szállítási teljesítmény energiaköltsége villamos vontatás esetén 2,80 forint, ugyanez Diesel-Vontatással 7,80 forint! Sajóecseg és Kazincbarcika között 1983. júniusára elkészül a vonal villamosítása, ezt követi majd a Kazincbarcika—Ózd és a Miskolc —Hidasnémeti közötti szakasz villamosítása. Nem tartozik a megyéhez, de a miskolci igazgatóság területére esik a hatvan—salgótarjáni vonal. A villamosításhoz hitelkérelmet nyújtott be a MÁV. Ennek kedvező elbírálása esetén még ebben az ötéves tervben megkezdődnek a munkálatok. A villamosítás mellett a pályarekonstrukció a legfontosabb feladat. A hatvan—miskolci fővonal pályájának felújítása után, várhatóan 1985 végén a teljes vonalszakaszon 120 kilométer/óra sebességgel haladhatnak a vonatok. Jelentős pályaépítésre kerül sor Hatvanban, ennek elkészülte után megszűnik a 40 kilométeres sebességkorlátozás, az expressz Hatvanban sem fog lelassítani. Folytatódnak a Miskolc—Ózd vonal pályafelújítási munkálatai is. A tervidőszak végére körülbelül 20 kilométeres szakasz lesz 80—100 kilométer/óra segességű közlekedésre alkalmas. BELÉP A SZÁMÍTÓGÉP Tovább épül a konténer- pályaudvar a Miskolc, GÖ- möri pályaudvaron. Az építkezés befejezése után — várhatóan az év végén — a legnagyobb, 40 tonnás konténereket is tudják majd fogadni, illetve átrakni. Jövőre Salgótarjánban épül hasonló konténer-pályaudvar. A teherforgalom jobb bonyolítása érdekében az úgynevezett „elegyfeldol gozást”, tehát a tehervagonok besorolását, a vonatok összeállítását számítógéppel végzik majd. Miskolcon a rendezőpályaudvari számítógépközpont próbaüzemelését megkezdték, várhatóan 1983-ban már innen irányítják! ezt a munkát. A közlekedésbiztonságot korszerű berendezésekkel fokozzák. Űj biztosítóberendezést kap Hatvan és Kál-Kápolna. A jövő évben az eddig Záhonytól Hatvanig kiépített korszerű, önműködő „vonatbefolyásoló” berendezést. Rákosig továbbépítik. Végül néhány olyan építkezésről ejtett szót Majorosi Rezső, amely az utazóközönséget közvetlenül is érinti. A Tiszai pályaudvar aluljáróját meghosszabbítják egészen a leendő autóbusz-pályaudvarig. Ennek építése jövő nyárra befejeződik. A Tiszai pályaudvar utasforgalmi részeinek rekonstrukciója is elkészül a következő esztendőben. Az állomás épületének keleti szárnyát az aluljáró építésekor lebontották. A pénzügyi lehetőségektől függően ezt. majd újra felépítik, megszüntetve ezzel az épület aszimmetriáját. Ebben a szárnyban az Utasellátó Vállalat alakít ki üzemegységeket, konyhát, éttermet. Az egész épület tatarozása, tetőzetének felújítása is befejeződik 1983-ban, ezzel esztéti- kusabb, színesebb lesz a pályaudvar külső formája is. Sárospatakon új állomásépület készül. Itt érdekesség, hogy közös beruházásban építik a Volán Vállalattal, b az épület, egyidejűleg lesz MAV- és Volán-pályaudvar is. Mint Majorosi Rezső Banyaiból kiderült, ha lassul is a MÁV technikai fejlesztésének üteme, a következő években is elkészül néhány olyan új beruházás, amely a közlekedés biztonságát, korszerűsítését, gyorsaságának növelését hivatott szolgálni. Nem hanyagolják el a mellékvonalak korszerűsítését sem, így saját erőből villamosítják a Vámosgyörk—Gyöngyös vonalat, m várhatóan a jelenlegi vegyes vontatásról áttérnek! a teljes Diesel-vontatásra a jövő tervidőszakban a Szerencs—Hidasnémeti vonalon i*. Szatmári Lajos A találós kérdés így hangzik: egy község, két társközséggel a „nyakán” félmillió forint nem várt pénzhez jut. Hogyan osztoznak az összegen? Hallom a választ: „250 ezret kap az anyaközség, a maradék fele-fele a társközségeknek jut.” A válasz, némi tűteással és némi kivétellel igaz. A Bor- sodivánka—Négyes—Ti szavaik trió, a némi kivételek közé tehető. Ami azt is jelenti, hogy félmillió forint „ajándékhoz” jutottak. A többit már Csaté Ferenc, a Borsodivánkai községi közös Tanács elnöke és Papp István, a vb titkára mondják el. A félmillió, nem várt forintok a tavalyi társadalmi munkaverseny eredményei. A II. helyezéssel járó, településfejlesztésre fordítható díj egy esztendő alatt sajátos átalakuláson ment keresztül. Ot lett belőle. Persze 500 ezer forintért nem sok út építhető. Hacsak meg nem toldják a pénzt is, a munkát is. A három község ugyanis saját Gazdasági társulás alakult nagy légterű ipari és mező- gazdasági csarnokok, raktárak, géptárolók, illetve sporthelyiségek gyors felépítésére. Az alkalmazott eljárás alapja a Lenfonó és Szövőipari Vállalat gyártmányfejlesztési tevékenysége során született Tabi sátor, amely íves, rácsos acéltartókon, drótkötél merevítéssel nyugvó, pvc- kenésű, tűzálló műanyag szövetből közül. A társulás tagjai: az építéshez szükséges terveket kidolgozó, s a talajmechanikai vizsgálatokat végző Dél-dunántúli Tervező Vállalat, az alapozást és a vázszerkezetet készítő Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, továbbá a Lenfonó és Szövőipari Vállalat különleges színes fedőponyvát gyártó tabi üzeme. A sátrat a helyszínen a tabiak szerelik fel. Alapozással együtt egy hónap alatt megépíthető a huszonnégy és fél méter széles, tetszés szerinti hosszúságú csarnok. A gazdasági társulás akár négyezer négyzetméter alapterületű csarnok kivitelezésére is vállalkozik. Az újfajta, gazdaságos termék iránt máris nagy az érdeklődés: még az idén ötöt adnak át, s a következő évre eddig harmincat rendeltek. maga látott hozzá az építésnek. Eredménye: feleannyiba került, mintha útépítő vállalatra bízzák a munkát, így ugyanabból az összegből kétszerannyi út tellett. Hbgyan lehet három község lakóit arra rávenni, hogy valóban eredményes társadalmi munkát végezzenek? Íme, a recept. A Hazafias Népfront' aktivistáiból és a tanácstagokból párokat alakítottak. Minden pár kapott egy területet, amelyet közösen jártak be. Meglátogattak minden családot, elmondták, mit szeretne a település a társadalmi munka segítségével építeni. Ezek pusztán a tanács, fejlesztésre rendelkezésre álió összegeiből nemigen valósulhatnának meg, szükség van a lakók munkájára is. Minden családfő 20—20 óra társadalmi munkát vállalt, családtagonként pedig 300—300 forint hozzájárulást is fizettek. A kőművesek pedig már valahol a hetvenedik társadalmi munkaóra körül járnak. Szeptember végéig 1 millió 400 ezer forint értékű munkát végzett az idén a három falu. A tsz ugyancsak részt vállalt Ha pedig a munkából mindenki egyenlően veszi ki részét, illő, hogy gyümölcséből is egyenlően jusson Ivánkának, Négyesnek, Tiszavalk- nak is. Hogy ez így is legyen, erre ügyelnek a társközségek tanácselnök-helyettesei. Mellettük pedig még egy-egy tanácsi tisztségviselő tiszte gondolni egy-egy község gondjaival. Borsodiván- káért a tanácselnök, Négyesért a vb-titkár, Tiszavalkért pedig a nemrég nyugdíjba vonult tanácselnök a felelős. Mindezekkel együtt rengeteg a megvalósításra váró terv. Egységesíteni szeretnék az egészségügyi alapellátást, az egyik iskolaépület felújításra vár, folytatni kellene a belvízrendezést, új gyógyszertárra lenne szükség. Csendes Csaba Már zöldell a vetés Költségek és termések Igaz, a kukorica nagy részét még nem takarították be, de már megvonhatják az idei év mérlegét — ha nem is pontosan, csak főbb vonalaiban — a vizsolyi Lenin Termelőszövetkezetben. Annak ellenére, hogy négy legfontosabb ágazatukban sikerült jóval felülmúlni az elmúlt esztendő hozamait, a gazdaság nyeresége nem úgy alakult, ahogy számolták. Ennek okait Csősz László, a szövetkezet elnöke így magyarázta: — Sajnos, a búzaterület egy részén nagy károkat okozott a fagy, így nem tudtuk a magunk elé tűzött célt elérni. Mivel a kukorica várhatóan a tervezett 55 mázsa hektáronkénti termést hozza, mindössze 500 tonnával növeltük a gabonafélék termelését. ezért háromszázezer forinttal ugrott meg a nyereségünk. Ettől lényegesen többre számoltunk. Burgonyaültetvényünkön hiába alakultak jól a hozamok — 340 mázsa gumót ástak ki hektáronként — az átvételi ár csökkentése eleve behatárolta a jövedelmezőséget. Vonatkozik a helyzet a tehenészetre is, amely végre idén elmozdult a termelési holtpontról. Nyolcszáz literrel tudták fokozni a tehenenként! tejtermelést, háromezer liter tejet fejnek ebbei) az évben egy állattól. Viszont ez a termelési szint még így is meglehetősen alacsony. Az elnök: — Ami azt illeti, sok dicsekedni valónk nincs vele. Bár meg kell jegyeznem, mi mégis nagy dolognak tartjuk, hogy végre sikerült elérnünk a háromezer literes átlagot. Természetesen ez még távolról sem jelent jövedelmezőséget, inkább azt, hogy valamit sikerült mérsékelnünk a ráfizetésen. Jelenleg 517 tehenünk van, ekkora állomány mellett legalább 3500 literes tejtermelés szükséges ahhoz, hogy az állomány tartása gazdaságossá váljon. A szövetkezetben a jó eredmények ellenére sem számolnak az idei évben ríyere- séggel. Ezek a hozamok arra jók. hogy elkerüljék a ráfizetést, a veszteséges pénzügyi mérleget. Vagyis a nyereségképzéshez a jövőben vagy fokozni kellene a hozamokat, vagy jelentősen mérsékelni a költségeket. A* elnök rábólintott: — Elvileg így helyes. Ar én véleményem más. A hozamokat ugyan tudnánk fokozni — bár a közel 4,8 tonnás búza- és 34 tonnás burgonyatermést most sem tartom rossznak —, de milyen áron? A termelési költségek idén is nőttek. Ha ehhez hoa- záteszem, hogy a hozamnöveléshez több hatóanyag, gép és ember kell, akkor nyíltan ki kell mondani: veszítenénk a bolton. A költségek gyorsabban emelkednének^ mint a nyereség. Arra a kérdésre. hogy megfelelő áron dol- gozunk-e, nehezebb válaszolni. Itt biztos lennének tartalékaink, de annyi semmi esetre sem, hogy az állandóan ötmilliós nyereséget, amire szükségünk lenne, biztosíthatnánk. A szövetkezetben több példája van már a költségeket mérséklő elképzeléseknek- Ezerhatszáz tonna burgonyát olyan tárolókba helyeztek él, amelyeket olcsón, báJautalmáből és fóliából alakítottak ki- Idén is négyszáz tonna kukoricát tárolnak majd nedvesen, mert így legalább ötven forinttal mérséklik az állattenyésztő telepeken feletetett abrak mázsájának árát. Sikerült kihasználniuk egy lehetőséget, amelyet az állami szabályozórendszer adott: 613 szarvasmarhát hizlalnak fel nagy súlyúra, s ezzel kétmillió forinttal növelik árbevételüket De essek az intézkedések is kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy az év végére nyereséget mutathassanak fel. — Sok a figyelmeztető jel, hogy a jövőben sem számolhatunk az alaptevékenységben kimagasló nyereségre, így szerintem arra kell törekedni, hogy hozamainkat ahol jó eredményekről számolhatunk be, szinten tartsuk, ahol rosszabbról, mint a tehenészet, ott a gazdaságosságig fokozzuk. Viszont ki kell építeni egy erős ipari tevékenységei, amely bizto- tUüM tudja az állandó, ■ egyenletes fejlődéshez az évi néhány millió forintos nyereséget. — A fővárosban ki is építettek egy ilyen üzemet? — Van ott egy 25 millió forintot termelő ágazatunk, de rájöttünk, hogy nem ezt az utat kell járnunk. Innen Vizsolyból meglehetősen nehéz szervezni, s ellenőrizni a budapesti brigádok munkáit. Ahhoz, hogy nyugodtan aludhassunk, s mindennap tisztán lássuk a dolgokat, itt helyben letelepített üzemre lenne szükség. Idén és jövőre ennek megszervezésével kell foglalkoznunk, hiszen csarnokot nem kell építeni, a régi vilmányi gépállomáson egy 150 dolgozót foglalkoztató ágazatot könnyen elhelyezhetnénk. Jelenleg a megye nagyvállalatait járjuk, s kérjük, hogy „helyezzék ki” olyan alkatrészek, részegységek gyártását,- amelyek nekik gazdaságtalanok, de nekünk kifizetődőek lennének. Az új üzemág szervezése közben sem feledkeznek meg a vizsolyi Lenin Termelőszövetkezetben alapvető céljukról, a mezőgazdaságról. Erről a már zöldellő őszi vetés is tanúskodik. Az 1500 hektáros kenyérgabona-terület zömén, ma már földben van a mag.. • — kármán —
