Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-17 / 244. szám

T982. október 17., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Darazsak éve Fordulópont a környezetvédelemben Az ajtón cédula. Írója el­nézést kér, nem fogadhat sen­kit, orvoshoz kellett mennie. Kollégája érkezik, ő mondja darázs csípte meg, emiatt ment az orvoshoz, de már há­rom nappal ezelőtt, tehát elég súlyos lehet ar a csípés. Mond­ja. őt is megmarta pár napja a darázs, bedagadt a lába, alig bírt menni, de már rend­be jött. A Blikkben több em­bert is megtámadtak, össze­szurkáltak a darazsak. A fennsíkon is. a Szelela bar­langnál is. A Szeleta barlang­nál kislányt és édesanyját marták össze. Ugyancsak a Bükkben az egyik erdei dol­gozó belehalt a darázscsípé­sekbe! Ismerős kunyerál ta­nácsot mindenkitől: miként próbáljon megszabadulni a darazsaktól? Falusi ház pad­lásán. a kert fáinak odvai- ban. meg az udvaron levő földhányásban is tanyáznak, alig mernek járni-kelni tőlük Egészségügyiek, biológusok adják a tanácsokat, mit te­gyünk. mit ne tegyünk a da­razsakat látva, milyen injek­ció. milyen gyógyszer alkal­mas a méreg kivédésére. Soha ennyi darazsat! Már októberben járunk, de még mindig riogatnak, meg­kergetnek bennünket, piaco­kon. szüreteléskor hatalmas "átokban. zsinatokban züm­mögnek. s-'"zällnak. de fel- szál'lnak még most is a na- nelházak sokadik emeletére, körbe zúgják a konyhát, ke­resgélnek a fürdőben, a par­kok bokrai, fái között ugyan­csak. Pedig ez á nyár nagyon is megtermetté a maga vérszí­vóit. áldatlan bogarait! Töb­bet is a szokásosnál. A szú­nyogok nem csupán a holt­ágak. kiöntések. nádasok mentén nyüzsögtek, hanem a városi lakások bezárt ablakai mögött is. Valahogy utat lel­lek mindenüvé. A vizek part­ján hatalmas és mindenre el­szánt bögölyök támadtak, csíptek minden mozgót, ha­talmas göböket. viszkető da­ganatokat okozva. Az erdők­ben pedig most is félhettünk, vagy még félhetünk is a kul­lancstól. Üvegtárgyak műtárgyvé­delme címmel országos res­taurátori tudományos tanács­kozás kezdődik a miskolci Herman Ottó Múzeumban ok­tóber 18-án. Délelőtt a rész­vevők a diósgyőri várat ke­Mindezék a veszedelmek persze a tisztességes őszi hi­degek érkeztével múlaJoznak. fogyatkoznak. Jön ellenben más veszedelem. A borvirá­gos, sokszínű ősz is meghozza a maga veszélyeit. A sok vi­dámkodással teli szüret után a bor nagy gonddal ügyelt ér­lelése is bajjal jár. Ráadásul, mintha az idén ez is erőtel jesebben, kíméletlenebből je-, lentkezett volna, mint koráb ban. Pár napja csupán me­gyénkben hirtelen öt ember halt meg a pincében, a must­gázban ! Tudják, bizonyára minden borosgazda tudja, hogy a must érlelésének ide­jén mennyire veszélyes, élet­veszélyes a pince, mégis... Öt ember! Nagyon sok. És még forr a must. Majd elmúlik az ősz is, jön a tél. amikor a must. már nem forr. Jön a tél a maga toges. csúszós útjaival, sűrű köddel Mindennapos felhívással a kocsivezetőkhöz: óvatosan, lassan haladjanak! Meg a gyerekekhez: ne menjenek a nagy tavak, folyók jegére, be­szakad velük! De azért jó, ha a rendelőkben már készülőd ■ nek kellő mennyiségű gipsz beszerzéséveT a törések keze­lésére. az autómentők is az árokból mentésre. Jó, ha ma­rad majd a gipszből, a men­tési erőből tavaszra is, amikor a ió idő érlmztével a motoro­sok. a tinik is előjönnek brű- Setve. száguldozva, még a tél­től gémb^redett figyelemm°! azaz fegyelmezetlenséggel. De akkor már közel lesz a nyár sőt meg is érkezik. A maga felhívásaival: Ne ugorjon sen­ki felhevült testtel a vízbe, ne menjen a folyók sodrásába, a húsz-harminc méteres kavics­bányákba. ne üllenek be tí­zen a né svszemélyes csónak­ba stb. A felhívások, a figyel­meztetések akkor is elhang­zanak, hiszen a borsót to­vábbra is szükséges szórni a falra, miként az év minden szakában is. csak éppen más­olás jelleggel. Akkorra a darazsak már ismét előjönnek, riogatnak, üldöznek bennünket, miként eddig. De az még odább van Most még a forrásban levő mustra kellene ügyelnünk. dődik a múzeum központi épületében az ülés, amelyen dr. Veres László. Szalay Zol­tán és Morgós András tart előadásokat, másnap, 19-én pedig tanulmányi kirándu­lást tesznek a parádi és a sajószentpéteri üveggyárakba. Építkezések Két régóta tartó nagyobb építkezés közeledik a befeje­zéshez Sárospatakon. Az egyik a művelődési és ifjú­sági ház, a másik a Bükkvi­déki Vendéglátó Vállalat be­ruházásában épülő motel és étterem. A külső és belső ki. képzésében egyaránt külön­leges, egyedi stílusú művelő­dési ház műszaki átadása már megkezdődött és terv szerint ez év végéig tart. így az in­tézményben január 1-től megkezdődhet a tartalmi munka. Az idegenforgalmi szem­pontból igen jelentős motel átadására szintén sor kerül december végéig. A szállodai részleg 120 ágyas lesz. amely­hez étterem és 600 adagos konyha tartozik. Jó ütemben halad a motel környékének rendezése, a parkoló kialakí­tása. A városi tanács műsza­ki osztálya ezzel egyidejűleg a motel körüli utakat is kor. szerűsíti, s kellő csatornázás­sal látja el. Sárospatak VI. ötéves ter­vében 350 központilag támo­gatott tanácsi • és telepszerű társaslakás építése szerepel. Ezek túlnyomó többségét a lakótelepen, kisebb hányadát a városközpontban építik. Az építés tervszerűen halad, s remény van arra, hogy a la­kások nagy részét határidő előtt megkaphatják a lakás- eloszló bizottság által kijelölt családok. Más városokhoz, községek­hez hasonlóan a korábbi éveknél nagyobb jelentőségű Sárospatakon is a lakásellá­tás terén a magámépftkezés. Ennek elősegítésére a terv- és műszaki osztály eddig 300- náí több telket biztosított az építkezni szándékozók ‘ré­szére. Bölcsőde, óvoda, köztemető, továbbá utak, parkoló, Járda, közmű építése és parkosítás szerepel még a város VI. öt­éves tervének további léte­sítményei között. Megoldja-e a veszélyes, a különlegesen veszélyes hul­ladékok oko(zta környezetvé­delmi gondokat az az ártal­matlanító hálózat, amelynek beruházási programját szep­tember végi ülésén fogadta el a kormány? A kérdés na­gyon is sürgető, lényeges vál­tozásra céloz. Az országban ma mintegy 300 ezer tonna különösen veszélyes, vagyis mérgező, fertőző hulladék keletkezik, de ennek több­szöröse az általában veszé­lyesnek minősülő szemét. Ezt a rengeteg, s az em­berre nemcsak a környezeté­nek pusztításával, hanem közvetlenül is káros, mér­gező, fertőző anyagot több­nyire ellenőrizhetetlenül, mindenféle óvintézkedés nél­kül, gyárudvarokon, hulla­déktelepeken tárolják, és jócs­kán jut belőlük elhagyatott erdei tisztásokra, folyókba, patakokba is. Köztudott, hogy az országban jelenleg készülő nyolc tárolóhely és a külön erre a célra épülő öt égető a számítások sze­rint nem lesz elegendő az általában veszélyes, de még csak a különlegesen veszé­lyes hulladékok teljes meny- nyiségének ártalmatlanításá­hoz sem. CSÖKKENTENI A HULLADÉKOT Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal­ban — itt készítették a be­ruházási program alapjául szolgáló jelentést — nem tit­kolják a kiépülő hálózat tel­jesítő képessége és az igények közötti különbséget. Sőt, úgy fogalmaznak: hosszú tá­von egyáltalán nem ennek a hálózatnak az egyoldalú fejlesztése a cél, hanem ál­talában a hulladékok, s így a veszélyes hulladékok meny- nyiségének csökkentése. Szá­mításaik szerint a jelenlegi technikai, technológiai szín­vonalon,., a keletkező hulla­dék mennyiségét már most mintegy 30—40 százalékkal lehetne csökkenteni. Hogy nem ezt teszik az üzemek és a vállalatok, an­nak két alapvető oka van. Az egyik: inkább megéri, megérte kifizetni a kevés bírságot, mint drágábban megteremteni akár az ártal­matlanító berendezéseket, akár ugyancsak drágábban úgy módosítani a technoló­gián, bogi' kevesebb, környe­zetszennyező anyag keletkez­zen. A másik ok magában a technológiai, technikai szín­vonalban rejlik. „A nálunk fejlettebb országokhoz ké­pest is sok vizet fogyasz­tunk” — fogalmazott egy tájékoztatón nemrég az ága­zat egyik vezetője. Az igaz­ság azonban ennek éppen az ellenkezője: hazánkban nem­csak a nagy vízfogyasztás. hanem a környezetszennye­zés is azért magas, mert jó­részt fejletlen, elmaradott nem egy iparág technológiá­ja, technikája. Már most is bizonyítják ezt; hazai példák, amikor műszaki fejlesztések eredményeként nemcsak a termelékenység, a hatékony­ság nőtt meg,' hanem töre­dékére csökkent véle párhu­zamosan a vízfelhasználás, illetve a környezetre ártal­mas tevékenység is. GAZDASÁGI TÁRSULÁS FORMÁJÁBAN De vajon mi készteti, ösz­tönzi majd a vállalatokat, üzemeket arra, hogy fejlesz­téseiknél fontos szempont­ként vegyék figyelembe a környezetvédelmet, ezen be­lül a veszélyes hulladékokat? Két körülmény. Az egyik, hogy a veszélyes hulladékok ártalmatlanítására szolgáló hálózat gazdasági társulás formájában fog működni,"ál­lami támogatást nem kap­hat — vagyis annak az üzemnek, amelyik égeti, il­letve tárolni akarja mérge­ző, fertőző hulladékát, ezért fizetnie kell. A másik körül­mény, hogy fizetnie kell — az előbbieknél többet — ak­kor is, ha a mai, tegnapi gyakorlatot követve megpró­bálja „eldugni, eldobni’” eze­ket az anyagokat. Arról pe­dig, hogy a bírság alól ne tudjon kibújni, szigorú és következetes ellenőrzés, fele­lősségre vonás gondoskodik. Vagyis a vállalatok, üze­mek költségvetésében a kör­nyezetvédelmi tevékenység­nek ez a része — ma még A Borsodi Hőerőműben ré­gi, kedves hagyomány, hogy évente megrendezik a nyug­díjasok találkozóját. A pén­teki összejövetelen százhúsz * egykori dolgozó vett részt, vagyis majd’ mindegyik öreg szaki megjelent, ünneplőbe öltözve. Csak a betegek, a több évtizedes munkában leg­inkább megfáradtak hiányoz, tak ezúttal is a fillér asztal mellől. Mert az egymás kö­rében eltöltött meghitt órák újra és újra összehozzák a hajdani munkatársakat. Először a vállalat vezetői tájékoztatták az idős embere­ket a megnövekedett tenni­valókról, az elért eredmé­nyekről. Az öregek figyelem­mel hallgatták. Mindannyi- ukon látszott: ma is együtt éreznek, élnek hajdani mun­kahelyükkel. Utána a meghívottak szól­tak a sorsukról, a minden­csak ez, mert például a lég­szennyezési bírság távolról sem ilyen mértékű — min­denképpen többe kerül. Ér­demes lesz tehát a műsza­ki. technológiai fejlesztések­ben, az új eljárások kivá­lasztásakor fontos, alapvető szempontként figyelembe venni a veszélyes hulladékok keletkezését. Az .ártalmatla­nító hálózat, illetve a bírsá­golás együttesen oldja majd meg hosszú távon a veszé­lyes hulladékok okozta kör­nyezetvédelmi gondokat, s a tárolók, égetők létesítése ad lehetőséget arra, hogy a tech­nológiai fejlesztések minden­képp hosszabb idejére, szin­tén kéznél legyen az átme­neti megoldás. VÁLTOZÓ SZEMLÉLET A veszélyes hulladékok ke­zelésével, ártalmatlanítását val kapcsolatban így kiala­kuló gyakorlat örvendetesen túlmutat saját körén, s azt is jelzi, hogy változóban van a környezetvédelem hazai szemlélete. Ez idáig ugyanis az ártalmak megszüntetését többnyire a terpelő tevé­kenységtől idegen, arra visz- sza nem ható folyamatnak tekintették, amire nem kell költeni. Sajnos, sok figyel­meztető jelzésre volt szük­ség, hogy ez a szemlélet megváltozzon, s a környezet védelméhez szükséges kiadá­sokat úgy kezeljük, mint a termelési folyamatokkal kap­csolatos költségek elengedj hetetlen részét napjaikról. Néhánvan félsze­gen előhozakodtak ügyes-ba­jos dolgaikkal, tanácsot kér­tek azok orvoslására a szak- szervezeti jogsegélyszolgálat­tól. Legtöbb ügy a családjog és a társadalombiztosítás szfé­rájába tartozott, akadt azon­ban munkajogi kérdés is; mert a hőerőműben minden­kor szívesen fogadják az is­mét munkát kérő nyugdíja­sokat. Az idő múlásával egyre ol- dottabbá vált a hangulat, majd felcsendült a nóta is. Kora este váltak el egymás­tól a találkozó részvevői. Két idős férfi a búcsúzáskor meg­egyezett: viszontlátják egy­mást a közeljövőben Mis­kolc-Tapolcán. Ahol sok tár­sukhoz hasonlóan, egy hetet pihennek majd a vállalati üdülőben — jelképes térítés ellenében. (kolafl lesik fel, majd 14 órakor kez­JEGYZET Talán van olvasó, aki emlékszik néhány héttel korábbi soraimra Holdbéli Magdi­kéról. Egy diósgyőri ABC-üzlet — mely­nek rendszeres vásárlója vagyok — né­hány alkalmazottjának munkastílusa ellen volt kifogásom. Nos, azóta is tapasztal­tam egy-két , fonákságot, furcsaságot. A múlt héten egy táncoskedvű tanuló­lány bűvészmutatványa ragadott meg. Nyil­ván főnöki utasításra ellejtett a hűtőpult­hoz, s mint egy jól képzett dzsesszmuzsi­kus a rumbatököt. egyenként felrázta a tejfölöspoharakat. A tejföl ugyanis néhány nap után — ilyen a minősége — savót ereszt, mely leszáll a pohár aljára. Azok a fránya vevők viszont — fene a gusztusu­kat — nem szerelik a savós tejfelt. Evi­dens: felrázással ideig-óráig „eltűnik” a savó. a vevők azt hiszik, friss a tejfel, s megveszik. Jó trükk, csak legalább ne a bolt közepén, mindenki szeme láttára vé­geznék. mért az emberben azonfelül, hogy becsapják, az a kényszerképzet is kialakul, hosv holmi savófejűnek nézik. Más: írtam már a múltkor is a kenyér­rel. Üiabban a kenyérgyár is trükköz: csütörtökön már kapni pénteki kenyeret Jó. elhiszem, hogy hét végére „elősütést” kell végezniük, s mivel a címke szerint a burronvás kenvér minőségét két napra ga­rantálják. így oldják meg a gordiuszi cso­mót. De legalább a boltban tennék félre péntekig a csütörtökön sütött „friss” pén­teki kenyeret, mert így megint az a kény­szerképzetünk, hogy ... (1. mint fent.) (Arról nem is beszélve, hogy a csütörtöki címkés kenyér néha frissebb, mint a pén­teki, tehát az éjjeli sütés lehet.) Megint más: akinek az isten a barátja ... Ez a szólásmondás jut eszembe egy nem új, de egyre jobban elharapózó divat lát­tán. Egyes „diszponált” vevők újabban nem a főbejáraton járnak vásárolni, hanem a kiskapun. Amelyre ki van írva: „Raktár, idegeneknek tilos a bemenet!” Hát persze, ők itt nem idegenek. Szóval bemennek, átadják a kis cédulájukat, s egy tanuló szépen összeszedi, amire szükségük van. Égy-két olyan dolgot is, ami bent az üz­letben „hiánycikk”, éppen nem kapható, Természetesen ők mindig korábban tudják meg az áremelést is, mint az Országos Anyag- és Árhivatal. Aztán a maguk te­rületén — ki ilyen, ki olyan hasznos foglalkozást űz — egyenlítenek, szívessé­get tesznek. Persze olyan ez, mint a futballban a bunda — mindenki látja, de — „bizonyí­ték” nincs rá. De legalább a felügyeleti szerv néha annyit mondhatna, hogy ej- nye-ejnye... (sz—1) (priska) ilveiürpsk mitárgy védelme

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents