Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 6 1982. október 16., szombat Rajta Gábor Anikó megszaporázta lépteit, talán ® még nincs itthon, addig bevásárolok, kiváltom a Patyolatból, és ha minden jól megy, el is készülhetünk vele vacsoráig! Egyelőre fogalma sem volt arról, hogyan kezdjenek hozzá, de talán Jolika tudja. Gyorsan fogant az ötlet, minden forintnak van helye nálunk is, egymással szemben álltak az ajtóban, öt éve költöztek ide, és csak pa, jó napot, meg viszontlátásra, ennyit szóltak egymáshoz, Kifizették a gázt a díjbeszedő lépte már fent kopogott a felettük levő emeleten; ők még mindig az ajtóban álltak arra várva, az udvariasság i szerint a másik csukja be először az ajtót. I Épp egy szoknyát igazítottam magamnak, mondta Jolika és már még is volt az indító téma, másfél órát töltött utána nála. Másnap gondolt arra, mi lenne, ha a íéirje kabátját is ... Nem kellene több mint két- | ezer forintot kiadni, hozzátehetnék azt is a kuporgatott pénzhez. Negyvenéves elmúlt, tengerpart, meg egy repülőút a dédelgetett álma és nem keli többé irigykedve ! hallgatni a kolléganői útibeszámolóit. Nemegyszer elképzelte magában, ahogy felszáll- nak az óriás géppel NDK, Jugoszlávia. Bulgária, vagy a Szovjetunió, tulajdonképpen j mindegy, csak tenger legyen és ne kerül- ' jön sokba. Aztán meglátják a kobaltkék \ színű vizet, leülnek majd a partjára és bámulhatják, amíg le nem nyugszik a nap. ! Most egyszerre elérhető közelségbe került ez az álom. Ha kész lesz a kabát, a férje sem tiltakozik majd, szó sem lehet róla, ekkora lakásrészlet, meg bútorrészlet mellett. Az önkiszolgálóban berakta kosarába a kenyeret, a vacsorának valót meg két üveg sört is, azt majd átviszi. Odébb a Patyolat-fiókban kiváltotta a kabátot, türelmetlenül leste, ahogy a nő összehajtogatja, hattyúnyomatos papírba csomagolja és átköti egy műanyag zsinórral. Ö i már a munkára gondolt, talán ma este meg \ lesz, Géza észre sem veszi. így háromne- I gyedév táján úgyis tele van munkával, ő beakasztja majd a szekrénybe, valami jó feltűnő helyre, hogy reggel vegye észre, milyen jó és használható még az a kabát. Lepakolta a holmit a konyhában, kibontotta a csomagot, igazam van, biztat- gatta magát, a szüle, a fazonja minden jó, a bélést kell kijavítani és a zsebeket ' cserélni. Felölelte a kabátot, a kezébe fogta a két sört is és átment a keskeny folyosón. Jolika azonnal ajtót nyitott, na itt van, nézte, hiszen ez egészen jó és I hogy igazad van és nem lenne érdemes újat, és hogy megcsináljuk természetesen, talán nerp lesz nagy munka. Anikó nem figyelt erre a talónra, 6 i most magával volt elfoglalva, az asztalra ; helyezte a két üveget, letette a kabátot is. Jolika átforgatta, tényleg kár lenne újat venni, mondta bizonytalanul. Bement, kihozta a villanyvarrógépet és ráhelyezte az asztal szabadon hagyott lapjára. Tudod, csak az a baj, hogy én ilyet még sohasem csináltam. Én pedig azt hittém, hogy te, dadogta Anikó és egyszerre összeomlott benne minden, megrándult a szája. Ügy érezte, hogy most hirtelen messze kerül- ! tek tőle a nagy utasszállító repülők, pedig már álmodott is róluk. Na hát azért csak megoldjuk valahogy, mondta Jolika biz- tatgatva. Szakértelemmel széthajtogatta, hát persze, erősítette meg, a két zsebet keli csak kicserélni, meg a bélésnek ezt a felét. Tudod, nem régen vettük ezt a varI rógépet, ágyneműt és szoknyát igazítani, nem kell az embernek kiadni a pénzt, minden forintnak van helye. Nincs itt semmi baj, gondolta Anikó, talán nv»'41 órája dolgoztak, máris ott feküdt a két zseb összeállítva, csak be kell ) varrni. Hamarosan mindkettő a helyére került, aztán figyelte, ahogy a gép tűié szapora villogással vécigszánkázik a bélés sötétszürke sávján. Mit vannak úgy oda, hosy ez bonyolult munka, gondolta elégedetten. Amikor Jolika befejezte, nagyot f sóhajtott. Féltem egy kicsit tőle, de hála ( istennek kész, tudod, én még csak most tanultam igazán ezt a csináld magad munkát. Akkor megérdemlőink egy pohár sort, mondta vidáman Anikó, és megkereste a teépített asztalon a nyitót, előhaÍ lászott két poharat, mintha otthon len. ne. Van egy kis dugesz konyakom is. csak nyúlj bele a szekrénybe, biztatta .ToTika. Az asztalon feküdt a kabát, a bal oldalára fektetve. Hát készen vagyunk, ismételte meg Jolika elégedetten és ösztönös mozdulattal belenyúlt a zsebébe, de azonnyomban visszahúzta a kezét Nem vetted ki a fércet, benne maradt Hogyne vettem volna, tiltakozott ő. Nem vetted, nem lehet belenyúlni a zsebébe. Anikó felemelte a kabátot, megnézte, megforgatta. Te, ennek a zsebe fordítva van bevarrva! Hogyhogy fordítva, méltatlankodott Jolika és letette a poharat. Az embernek így áll a keze, nem? így, könyökből előre. így persze. Na, ennek fordítva van. Ez a gyakorlatlanság. Jolika hitetlenkedve rézte, kényszerű mosoly ' az arcán. Fel kell oldani ezt a feszültséget, gondolta Anikó, nem baj, majd Géza mindkét kezét egy zsebébe teszi. Elfogyott az egy üveg sör, közben lábontották a bélést, kivették a zsebet. Nem értem, nevetett most már Jolika felszabadultan, az egyik jó, a másik meg fordított. Majd a fejére csapott. Én hülye, hiszen ezt mondkettőt egyformára szabtuk, pedig az egyik jobb oldal, a másik meg bal. Űjra kirajzolták a kivett zseb ellentétét. Jolika bizalmatlanul szemlélte. Te, ez olyan csálé és akkora, hogy nem lehet igaz. Rövidebbre kéne venni. Megkurtították vagy tíz centivel, és úgy találták, ez jó méret lesz. Jolika újból végigfutott rajta a gépen, amikor készen lett, felmutatta a zacskószerű anyagot. Mit csináljak vele, hogy szerencsém legyen. Amit gondolsz, válaszolta Anikó és felbontotta a másik üveg sört is. Jolika most már óvatos volt és hosszan illesztgette a zsebet a kabáthoz, de sehogy sem passzolt. Vagy a kivágott vonal nem egyezett, vagy a zseb állt az1 ellentétes oldalra. Itt valami gáz van, mondta óvatosan. Hol? — kérdezte Anikó. Hát a zsebben. Ja, szóval az a baj kezdte, hogy ezt a zsebet csak akkor lehetne bevarrni, hogyha felfelé áll. Mi az, hogy felfelé áll? Hát úgy, mondta Jolika, hogy nem lefelé, hanem felfelé kell belenyúlni. Érted? Az egyik kézzel lefelé, a másikkal meg fölfelé. Hát az pont jó lesz Gézának, mondta Anikó lemondóan. Nem, az nem lehet, válaszolta Jolika és újra megivott egy pohársört. Mert tanuld meg, nem mindegy, melyik kézzel lefelé és melyikkel fölfelé és hátha ez nem jól van. Azt hiszem, mégis csinálnunk kell egy új zsebet. Jó, akkor csináljunk. Jolika elővett még egy kevés anyagot. Megfogta a krétát, meg az ollót, hogy kiszabja, amikor a fejéhez kapott. Te, ide figyelj, van egy ötletem. Vedd fel a kabátot, belenyúlsz a zsebébe és akkor látom, hogyan kell kirajzolni. Most már mindegy, nézett rá Anikó. Több lehetőség úgy sincs. Van egy zsebünk, ami hátra áll, ez itt meg fölfelé. A harmádik csak előre állhat, nem? Persze, ha nem hasonlít az előbbi kettőre. Ügy van. Ebben megegyeztek és Anikó kitöltötte a maradék sört. Kiszabták a harmadik zsebet. Ez kicsit keskenyebb lett és hosszabb az előbbinél, de azért látszólag egészen jó kis zseb volt. Anikó már nem is nézett oda, amikor Jolika a gép alá tette. Szeme előtt gyöngyházszínű felhők úsztak, néha belemerült a repülő a felhőcsoportba, néha meg fölötte húzott el. SzóUanul ült a széken és bámulta a felhőket. Na kész van, emelte meg a kabátot Jolika. Nézz ide, ez készen van. Anikó rénzett a kabátra, kívüliül minden rendben van, szép nagykockás barna kabát, ott van rajta a bevágott zseb, ami minden kabátnál ugye előre áll, hogy az ember szépen beledughassa a kezét. Azután Jolika kifordította, a bélés kijavítva, legépelve. Hát ezzel minden rendben van. Ez pontosan úgy néz ki, mint egy szabó varrta kabát, Egy igazi kabát. Talán az is. Jolika óvatosan felsegítette a vállára. Hát igen, kicsit nagy, de hát Géza megtermelt ember, eléri a száz kilót. Belenyúlt a kabát zsebébe. Hát, mintha az egyik mélyebb lenne, abba könyökig belefér a keze, a másikba meg talán fél karig. De kicsire ne adjunk. Leültek az asztal mellé és egymásra # néztek a nagy munka után. Jolika kitöltötte a maradék konyakot, alig fedte el a poharak alját. Tudod, mondta kicsit bizonytalanul, csak belekezdeni nehéz, de ha már benne van az ember, akkor megcsinálja És most arra gondoltam, van a férjemnek is egy kabátja, azt is meg lehetne igazítani, igaz nem a zsebe rossz, a válla ráncosodik. Elrontotta a szabó. Kibontjuk, újra bevarrjuk és kész. Ugye segítesz? ]í i í f 5 í AKÁC ISTVÁN Akkor is meghatottan gondolok majd esengő térdeidre, ha régen fekszem már a föld alatt. Ha életemből csak sorsom marad.----. .. A két térded két hűvös ostya volt. Lefelé és föl fény után futottak. — Mikor csókolom őket, áldozattal, térdeiden égitestek nyugosznak: a. csillagok s a Hold s a NapCSEH KÁROLY Már nem A képpé szürkült kert akár a betonjárda Az avarzörgést cipőnyikorgás veszi át Változom Mondhatnám De csak a föld lesz keményebb a botlás az elzuhanás fájdalmasabb — S már nem hajol le az ág Felemelni FECSKE CSABA Idő A grádicson ülök, este van, nézem a Holdat, a tükröd nagymama Lisztté porlik a végtelen idő: s őrli csillagok roppant fogsora — Az alanyi költő egy napilap szerkesztőségében dolgozott. amely időnként verseit. is közölte. Egyik ilyen ünnepi alkalommal történt, jj hogy a szerkesztő nem volt megelégedve soros . köl.te- | menyével, s újat kért volna | tqle. A feltételes mód hasz- I nálala azért indokolt, mert t; — noha a leadás’határideje | a szerkesztő nyakán voll — j költőnket sehol sem lehe-1 lett megkeríteni. Mivel azonban versre min-1 denképpen szükség volt, a | szerkesztő — tanúk jelenlé-1 tében — kihúzta a költői fiókját, s válogatni kezdett? az életműben. Közben hír- fc nők jött, s pihegés nélküli szólt: a költő munkatárs sa-| ját házassága ügyében vánj igazoltan távol a szerkesz-p tőségtől, az anyakönyvveze-| tővel már csak a részlete- í két kell megbeszélnie. , j1 A hírre a szerkesztő öröm-| mel -csapott le a versre,! amely a kupacban volt:« „Katalinhoz” — viselte a.; büszke címet, a költemény.| „Gyerekek” — mondta a| szerkesztő, „meglepjük a| fiút”. „Az esküvő napján közöljük tőle a menyasszonyához írt verset!” . Senki sem akarta elrontani a meglepetést, de a költő is olyan lázban égett a közelgő nagy esemény miatt. hogy nem lehetett szó-I ba állni vele. Így a nagyi nap reggelén megjelent a| lapban a vers: „Katalinhoz”.! Nagy napot írtam... pe-ji dig utóbb kederült, nem is? volt olyan nagy. A boldog* ara ugyanis nem jelent meg! a házasságkötő teremben az anyakönyvvezető előtt. Talán azért, mert Mártának hívták ... Gőz József A ré«i belváros Akik Budapestet szeretik — s ilyenek jócskán akadnak a fővároson kívül is — szívesen olvasták korábban Pereházy Károly, az ismert város- és építészettörténész Óbudát, a Várnegyedet és a Városligetet bemutató köteteit. Most negyedszerre A régi belváros című kötetével jelentkezik a szerző, hogy bemutassa a városrész történetét, máig nevezetes utcáit és házait, amelyeknek többségéről már csak leírások, régi metszetek, esetleg fényképek tudósítanak. Korabeli útleírások, regény- és versrészletek mellett né- j hány, eddig ritkán, vagy f csak a szakirodalomban kö- ? zölt forrásértékű levélrész- ; let is gazdagítja a kötetet, ; amelyet 39, főként a XVIII ? —XIX. században készült I metszet reprodukciója is ki- i sér. A kötelet Krúdy Gyula , Mákvirágok kert.ié-ből vett ! részlet vezeti- be. Érdekes, 1 olvasmányos, többszöri bon- j gészésre is előveendő a Kép- f zőművészeti Kiadó gondo- | zásában megjelent kötet. Mezőkövesd: Ibolya utcai részlet
