Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
1982. október 16.. szombat fSZAK-MAGYARORSZAG 7 Vázlat Mezey István rajza Appassionato Tévém™ készül SzitvAsi Lajos Appassionata című. igen népszerű és sok kiadást megért regényéből. Mint ismeretes, a regény cselekménye 1944. október 15-én kezdődik, a nevezetes Horthy- proklamációval. Ennek hatására egy fiatal tiszt néhány társával elhatározza, hogy nem áll egyik oldalra sem, hanem kilép a háborúból. Elindulnak egy gépkocsival saját útjukon, hogy valahol átvészeljék a háború hátralevő részét. Merész vállalkozásukat nem koronázza siker. Egy kolostorban találnak ideiglenesen menedéket, de egy balul sikerült kísérlet, hogy a közeli táborból néhány foglyot kiszabadítsanak, a pusztulásukat okozza. Háromrészes tévéváltozatot rendez ebből Mihályfi Imre, és a legfőbb szereplők Tóth Tamás, 0. Szabó István, Balkay Géza és ifj. Pathó István lesznek. A forgatást a napokban kezdik. Az uralkodó színt tekintve még mindig zöld szőlő sorai közül valósággal ki- világlanak a tarka kendők, a különböző színű sapkák, kalapok. A nyüzsgésnek ezen első jele már az országútról érzékelhető. Pedig — ezt néhány perccel később magunk is tapasztaljuk — szükséges vagy másfélszáz métert gyalogolni, hogy odaérjünk a szüretelő csapathoz. Ami persze nem is olyan könnyű dolog. No, nem a távolság miatt! Az eső az oka, ami csak néhány perce állhatott el. A leveleken még ott csillog a víz. De ami a legrosa- szabb, hogy a talajon is hagyott nyomokat! Csúszik is rendületlenül a cipőnk talpa, olykor bizony a karókba kell kapaszkodni, ha nem akarunk az egyenesre merőleges testtartást •felvenni. Még szerencse, hogy hagyományos karós szőlő szüretére tévedtünk. Igaz, a gazda — akiről később a bemutatkozásnál megtudjuk, hogy Batta Bélának hívják és, hogy olaszliszkai — szóval 6 nem a kapaszkodás kedvéért telepített, ilyen karós, bakművelésű szőlőt. Akkortájt nyilván ez volt a módi, a kordonváltozatokat még nem nagyon ismerték. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy most talán már elavult lenne ez a művelési mód. Szó sincs róla. Főleg Hegyalj^n nem, ahol a minőséget minden rendes gazda többre becsüli a meny- nyiségnél. Az ugyanis köztudott, hogy a karós szőlő kevesebbet terem a kordo- nosnál, a cukorfoka viszont néhány fokkal mindig felette van. A sár ellenére vtg a szüret, a termés ugyanis, mint hallom, háromszorosa a tavalyinak. Márpedig ha ez nem, akkor semmi sem vidítja fel a gazdát. Mondja is, idén kitermi az árát. Tizennyolc-húsz hektó mustot vár innen a Meszesről, mind eladja a borkombinátnak, az érte kapott summa jól jön. — Fejadagot nem hagy? — kérdem hitetlenkedve. Tekintetén látom a ki nem mondott gondolatot: olyan bolond azért nem vagyok. — Van nekem egy másik szőlőm is, a Lókötón. Az ott termett az én fejadagom __ E mlítettem már, sokan ösz- szejöttek Battáék szüretére az esős, borongós idő ellenére. Meg is jegyzi a gazda: — Kapáláskor általában csak én látogatok ide. No, nem rossz szándékkal mondja, inkább a tréfa kedvéért, mert a testvéri, rokoni segítség a szüretkor is nagyon jól jön. — A kapálást ráér két hétig megcsinálni, a szüretnek azonban hamar meg kell lenni! — mentegeti magát az egyik kapálni nem járó, s erre mindnyájan nevetnek. Néhányan közülük aszút is csipegetnek, másodharmadosztályút, de mégiscsak aszút. — Szóval jó szüret az idei ? — kérdem a gazdát, ki eközben a szőlő végében lerakott cókmókök között kotorász. Demizsont vesz elő, meg poharat. Tölt. — Fogyassza! — s nyújtja felém. — Saját termésem, harmadik éves ... Aranysárga, tüzes, gyógyító nedű. — Ugye, jó? S én bólogatok. — Nagyon remélem, az idei sem lesz rosszabb zamatú. Ügy legyen! (hajdú) Mi a kultúra? Régi vita, hogy mi a kultúra és mi nem az, de ez a vita most, úgy tűnik, új fénybe kerül. A vita színhelye ezúttal az NSZK. Itt.. Freiburgtól nem mesz- sze, a Fekete-erdőben, a szép nevű Barbara-ezüstbánya 392 m-es mélységében vagyunk. A táróban páncélozott betonbunkert látunk. Bejáratán serény cipekedés folyik. A munka vezetője készséggel ad felvilágosítást: atomháború esetére pakolnak ide, mikrofilmeket. Miért? Azért, hogy a 270 millió mikrofilmkocka megőrizze a túlélőknek a „német kul túrörökséget”. — Elsőrendű kulturális értékekről van szó — mondja —, amelyekről a mikrofilm-gyűjtés 2000-ig tart. Kézenfekvő a következő kérdés: mit tartanak, kultúrértéknek, kultúrörökség- nek? Mi van a filmeken? S ugyanilyen természetes lehetne a válasz: magától értetődően Goethét és Schillert. és persze Thomas Mannt és Bertolt Brechtet, meg Beethovent, Bachot és Brahmsi, nem szólva Kantról, Kochról és Einsteinről. Igen, a német kultúrörök- ség elképesztően gazdag. Annyira, hogy még a 270 millió mikrofilmkockát is kitölti. Csakhogy a felvilágosítás — enyhén szólva — megdöbbentő. — Nem. nem, ezek nem szerepelnek a mikrofilmeken. — De hát akkor mi az ördögöt vettek fel rájuk? — Hivatalos aktákat — így a tárgyszerű válasz. — Például a némel birodalmi kamarai bíróság döntéseit, 1573-tól 1806-ig: Kőin városi tanácsának jegyzőkönyveit 1396-tól 1798-ig; személyes iratokat Bismarck kancellártól. — És nem sok eme a célra 270 millió filmkocka? — De sok. Lesz ott más is. Nem hiányoznak majd Rommel tábornok 1941—43- as afrikai hadjáratának iratai, a hitleri „vaj helyett ágyút” kampány dokumentumai, s persze a Harmadik Birodalom kancellári hivatalának aktái, élén Hitler személyes irataival. Történelmileg ez érthető, de egy kérdés azért még hátra marad: vajon miért nevezik ezt a Barbara-bá- nya bunkerjének tervezői- szervezői „kultúrörökség- nek”? i ianadoak és maradé’ioának I A vénasszonyok nya0 ra olyan észrevétlenül úszik el a falu fölött, mint mozdulatlan levegőben az ökömyál. Szomorú szénaillat lepi el a tájat, mint hűvös hajnalokon a szappanszínű köd. A fű reggel még élhetett, minden bizonnyal harmat elmúltával került kasza alá. Enyhe szellő rezegteti a nyárfa lemezes leveleit, El- hullajtotta már sárga virágszirmait a napraforgó, levelei sárgulnak-bamul- nak, a főid felé kívánkoznak. Vérpiros galagonyatűzijátéktól harsog a domboldal. Feketéjük a bodzatenger az árok partján, s ha megmozdul a levegő, csendesen hullámzik a milliárd sötét bogyó, mintha kiöntött volna a patak mélykék színű vize. A hegyoldalon izmait hizlalja a somcserje, hogy tenyérbe illő, szívós szerszámnyél legyen, gyógyszer-pálinkának való termését érleli a késői, fer- . de napsugár. A kertekben héját hullajtottá már a dió, az olajos mag barnás háza még nem csontosodott, fényesedet. meg. Vajszínű és illattalan még a kemény bőrű birsalma. Hamvas-kék szilva-szőnyeg borítja a földön pihenő fűszál-sereget Pirosló alma potyog a fáradt fáról, nem gurul, megül, hová esett Még málna is pinoslik & fonnyadt. Itatóspapír tapintású sápodt- zöld levelek között A lugason hízik a szőlő, hordóról álmodik, amelyben tavasszal, új bor korában megpezsdül aznapi, mikor virágot bont ismét az öreg tőke. Darazsak köröznek a fán felejtett, elhízott, megpuhult napsárga körték körük A kis szines lepke a szárítókötélen pihenő, ujjait a föld felé lógató szivárvány színű trikón remeg- teti a szárnyát. Jól látja ezt az öreg ember a szemére húzott kalap karimája alól. Mozdulatlanul ül a kisszéken, lábát kinyújtja, mintha a napsugárnak támaszkodna a talpával. Fáradt, mint körülötte minden, pedig még csak reggel van. A házra gondol, amelynek a ki meszelt faláról visszaverődő napsugár melengeti szvet- teres hátát. A házra gondol, amelyet asszonyával épített valamikor nagyon régen. A házra gondol, amelyben hét gyerekük született A házra gondol, amelyből már bét koporsót vittek el a messzi temetőbe. A házra gondol, amelyben most már csak egyedül ó él. A házra gondul, amelyből majd ót is elviszik a messzi temetőbe. A házra gondol, amelynek kihűl majd a tűzhelye, kéménye. A házra gondol, amely majd gazdátlanná válik. A házra gondol, amelyben majd gazdátlanul keresik a gazdát a magot váró, borzas tollú tyúkok. A házra gondol, amelynek küszöbét tovább őrzi hűséges, öreg kutyája. A házra gondol, amelynek küszöbét csak egyetlen élő fia lépi át majd, aki valahol a távoli városban bitangol... Tegnap elballagott még a temetővel szemben lévő szőlőjébe. Felszuszogott egészen az utolsó, töke nélküli karókig, amelyek mint fekete köpenyes őrök vigyázzák a mezsgyehatárt. Leült az öreg diófa alá és végignézett szépen művelt kis birodalmán. Akkor még nem tudta, de valahol sajgó szive táján sejtette-érez.- be, hogy ebből a termésből ő már nem iszik bort. A domb " lábánál a falu felé vezető földútra tévedt a tekintete. Szemével végigsétált rajta egészen a tempi- • lomig, bekukkantott a boltba is kenyérért, dohányért, aztán — gondolatban — bement a kocsmába is. Senki hozzávaló embert nem talált ott. Így hát... Aztán hirtelen a temetőben találta magát. Innen, a diófa alól pontosan edalátott. ahol az övéi pihennek, s ahol majd ő is ... Nadrágzsebéből előhúzta a dohányos dóznit, komótosan csavart egy cigarettát, ka- nócos öngyújtójáról tüzet vett, aztán mélyen leszívta a füstöt. Hirtelen köhögés fogta el, megszédült, hogy hátát a fa elhízott törzsének kellett támasztania. Forgott vele a világ. A fa fényes levelei között sajgó szemébe szúrt a napsugár. Érezte, hogy könnye csordul. Hétszer ült le pihenni, amíg hazaért. „Halála előtt hétszer ül le az ember” — jutott eszébe már otthon. A lugasnál felnyújtotta reszkető kezét az egyik fürthöz. Jól tudta azt, hogy ha két szép szőlőszemet lel az ember szelne, mint az asz- szonvnépnél, először az érettebbért kell nyúlni, mert ha a fiatalabbat kívánja meg, félő, hogy az érettebb eközben és ezért lehullik. Három üjjával egy s zerr« szakasztott le két szép szőlőszemet. Megizlelte a bornak valót, fogaival elmorzsolta a szőlőszemek héját, aztán elrágta tnég a magját is. Visszaült a kisszékre. Tenyerébe kényszerűéit két diót, összeroppan tolta, aztán szájába szemelte az olajos magok Érezte, ekkor érezte, hogy az idei szőlőből bor lesz, jó bor. Nem fáradt hiába. Még akkor sem, ha nem magának dolgozott, hanem maradékának. utódainak. Mint ahogy az előtte járók, ő sem él- het-halhat másképp. Munkában kell élni, tisztességben kell meghalni... Felemelte a fejét és 0 nagyot sóhajtott Látta, hogy a virágágyásban utolsó ünnepükre, végső útjukra készülődnek a tömött krizantémbimbók. Gyökerük, hagymájuk azonban az avarral takart földben marad. És a tavaszról álmodik... Oravec János CSORBA PIROSKA Sze Mint faszofhoz a kiscsikó éretlek 1 \ 4 . Ringat a bölcső-levegő hajolj hozzám puha testüket lihegés-rózsák csókom étek riszálják szívemről pattog a zománc pillád mögé zárt birodalmak szerelem tisztítótüzében égek íriszed sötétjét csodálják Melleim közé bebújt a Hold csillagok zuhannak zörögve szíveddel az én szívemét dobold játssz a halállal értem pörölve i
