Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-02 / 231. szám

ÉSZAK-WAGYARORS2ÄG 4 1982. október 2., szombat Aranyosan fejleszteni... Majdnem egyszerre érkez­tünk a teherautóval. így az­után még láthattuk, ahogy platójáról lekerültek a szek- ■ rények. Azóta már kicsoma­golták őket, s helyükre is' állították a hejőszalontai óvodában. Baranyi Andrásnéval, a Hejőkeresztúri községi Közös Tanács elnökével mentünk óvodanézőbe. Ő mesélte; -olyan gyorsan született meg az óvoda, hogy nyitásáig képtelenség volt minden bú­tort beszerezni. A tanács testületé májusban döntött ügy, hogy a szalontaii üresen álló iskolaépületből óvodát a lakrtanark ki, s szeptember 15-én már fogadták a gyere­keket.- így persze inkább di­cséret illeti a Tanértet is, te­gyük rögtön hozzá, a nyitó napra külön fuvarral hozták az asztalokat... A sietség nem önmagáért ▼aló volt. A szalontai és‘ a sva kálói szülők érthetően, nagyon várták a nyitást. Ré­széit mert itt sosem voét még óvoda — a két társköz­ségből mindössze kilenc gye­rek járt korábban Hejőke- resztúrba. ELUTASÍTÁS helyett ÉPÍTENI Ami azt Illeti, a hejőke- resztúri óvoda múltja is - gyorsan áttekinthető. Ta­valy indították az első cso­portot. De mindjárt nagy érdeklődés mellett. Ami egyébként cseppet sem meg­lepő; a felmérések — no és a tapasztalat szerint — har­minc-harminc gyerek van egy évfolyamon a három községben. Mert igaz ami igaz, mostanában is sokan el­járnak dolgozni Leninváros- ba, Miskolcra, Nyékládházá- ra, de hogy egyre több a helybeli munkaalkalom is, hát a fiatalabb korosztály sem kívánkozik el minden­áron. Ahol meg építkeznek a fiatalok, ott gyerek is van. De huszonöt helyre hogyan lehet 70 jogosultat felvenni? Ennyien legalább jogosultak voltak, ugyanis a kilencven ; kérelmezőből... Ezért dön- ’ lőttek hát az újabb ekitasí- -tások helyett úgy, hogy rend­be hozzák, s óvodai célokra | alkalmassá teszik a hejősza- i lontai, bat éve üresen á-íki iskolaépületet. Amilyen gyor­san csak lehet... Szót tett követett. Ahogy ' az elnökasszony mondta; in- l «toláskor voit 170 ezer - fo- | rmtja a tanácsnak, ehhez [ «doit a termelőszövetkezet százezer forintot, meg ugyan­ennyi értékben társadalmi munkát. A község lakói, az üzemi szocialista brigádok, a sportegyesület, a KISZ-fia- talok munkája is megért 400—500 ezret. Ami még hi­ányzott, azt pótolták a te­lekbevételekből ... — Nagy volt az akarás — fogalmazott Suller Béláné, a hejőszalontai óvoda vezető­je —, nagyon nagy volt. S ahogy tapasztalom, még mostanra is maradt belőle, hogy csinosítsuk a gyerekek szobáját. TÖBB, MINT AZ ELŐKÉSZÍTŐ ó ;* ’•/ . ' ■ - ’r • .• ■ '• Azt tafán még tfftzás lenne mondani, hogy a három köz­ség, Hej ők eresztúr, Hejősza- lonta és Szakáid — teljesen egy területnek erezné ma­gát. De közelednek egymás­hoz. S ebben alighanem az is belejátszik, hogy a közös községi tanács vezetői nem tesznek- különbséget a gon­dok orvoslásában. Mert az bizony „nagy szívfájdalom” lenne..Ez persze nem megy könnyen, mert nem vastag a pénztárcájuk. Mind­össze 3 millió 300 ezer fo­rinttal gazdálkodhatnak éven­te, s a fejlesztésre alig há­romszázezer jut ebből az ösz- szegből. Osztani, szorozni kell, és hát rangsorolni. Ere­detileg egyébként mást akar­tak létesíteni, de azután a gazdasági körülményekre, no meg a gyerekek sürgető gondjára tekintettel másítot­tak óvodára. És mert a kö­zösség is ezt szorgalmazta jobban. A pénznek egy e b k ént *s zá z helye lenne... A keresztúri központi általános iskolában most készül a központi fű­tés, ás a két tanterembőví­tést is jövőre szeretnék be­fejezni. Kocák Ferenc igaz­gatóhelyettes szerint, akkor mindenki visszakaphatná, amit most az ügy érdekében kölcsönadott; az úttörők az úttörőszobát, a nevelők a tanárit. Mert most azokban is tanterem van, hogy az al­sósoknak se kelljen délután járniuk. Az iskolában egyéb­ként — talán mondani sem kell —, nagyon Örülnek a második óvodának. Tapasz­talták már, egy év óvoda is többet jelentett a 72 órás is­kolai előkészítőnél, hát még a három! A követelmények­nek jobban eleget tódnak tenni a gyerekek. A követelménye*: pewfeg »ének. És másfajt* voíte*­zást is megkívánnak. így történt, hogy a szakáiéi tag­iskolában csak az elsősök maradtak; a helybeliek, meg a szalontaiak. A többi al­sóst behozzák a Volán-b«- szok Hejőkeresztúrba. Egy­részt a negyedikes orosz mi­att, no meg azért, mert a kömyezetismeretet is szakos tanár tartja nekik. S ha már itt tartunk; sikerült menet­rend-módosítást, sőt vonal- hosszabbrtast is elérniük a Volánnál. Nem kell üresjá­ratban töíteni-ük az ülőt a gyerekeknek. SENKI SE LEGYEN MOSTOHA... Az óvoda, az iskola dolgai „zöld” utat kaptak, kapnak. És lassan jut az erőből a közművelődésre is. Mindhá­rom községben tiszteletdíjas népművelő dolgozik, bár a művelődési otthon állapota — kivált Szakáidon — sok kívánnivalót hagy maga után. A könyvtárakban viszonylag sokkal jobb a helyzet. Az előbbrelépéshez megkíván- tatna egy függetlenített nép­művelő. Ügy néz ki, meg­kapják rá a státust, S a füg­getlenített népművelő egy­ben az általános iskola köz- művelődési igazgatóhelyette­se is lenne. A tárgyi feltételek biztosí­tósa persze mar nem odáz­ható sokáig, jövőre Szakái­don szeretnék rendbe hozni a művelődési házat. Mert az igazság az, hogy amig nincs ahol, addig nehéz a mit is számon kérni.’ És nehéz os­torozni a fiatalokat is, hogy csal: a diszkó érdekli őkel. KlSZ-szervezet mindhárom községben működik, de az ifjúsági klubnak is több tar­talmat lehetne adni. S ha a körülmények változnak, ak­kor talán a hejőszalontaiak- nak is követőjük akad. Itt ugyanis a tömegszervezetek, a népfront, a Vöröskereszt igyekszik jobban összefogni, formálni is a közösségeket. A közösségi életre pedig van igény, mégha szunnyad is, Úgyhogy egy függetlenített népművelőnek igazán lenne mit csinálnia a három köz­ségben. Még akkor is, ha kezdetnek csak a fiatalokkal törődne jobban! Persze mind a három faluban. Azért már közösen ünnep ífk a nagy ünpepeket. A ma jálist például sorban ren­dezik, a tagközségekben ... Hogy senki se érezze magát mostohának ... CSntorás Asma» ári*. X1« '.M CX 1 * 1 V" l.' it •>.- .A- W-' «X V J S zeptember 1-én Kezdődött meg a Mis­kolci Nemzeti Színházban az 1982— íi:j-as évad. az intézmény 160. eszten­deje. Már mind a nagyszínházban, mind a Kamaraszínházban esténként kigyúLnak a lámpák, benépesülnek a széksorok, s a kö­zönség az elmúlt évad két darabját nézi. E hét végén pedig megtartják az első pre­miert a nagyszínházban, pénteken; két nap múlva, vasárnap pedig a Kamaraszínházban. Sőt, csütörtökön is már bérleti közönség előtt folyik a nyitódarab nyilvános főpró­bája. Benne vagyunk hát a színházi évad­ban. Az évad nyitásakor mind az igazgató, mind az intézmény művészeti vezetője azt hangsúlyozta, hogy nem kezdenek semmit, nincs új évad kezdése, hanem folytatás van, az előző években megkezdett munka foly­tatódik. S mivel ezek áz előző évek — a színház vezetőinek számítása szerint — az 1979—80-as évaddal kezdődtek, es azóta egy­azon koncepció alapján építik a társulatot, szerkesztik a műsorrendet, alakítják az in­tézmény arculatát, ez a mostani, az új ve­zetés alatti negyedik év gyakorlatilag a ne­gyedik folytatásnak tekinthető. Ezért1 is ír­tam az első bemutatót megelőző gondolataim fölébe címként ezt a meghatározást. A Miskolci Nemzeti Színházat szakmai fórumokon igen gyakran emlegetik, és öröm­mel regisztrálhatjuk: jó előjellel emlegetik. Igaz, mi, akik itt élünk a színház székvá­rosában, és inkább látjuk a színház min­dennapjait, mint a szórványosan idelátogató fővárosi újságírók, kritikusok, színházi szak­emberek, főhatósági küldöttek, nem annyira tartjuk hibátlannak, mint az országos hír­névben ez sejlik, de fenntartásaink ellenére el keß ismerni, hogy 1979 óta ez a színház igen nagy és igen figyelemre méltó ered­ményeket mondhat magáénak. Szükségtelen most sorolni egyik-másik híressé vált pro­dukciónak a 'címét, hiszen azok sem min­dig egyértelműek, ríem egyformán ítéli meg azokat a siker mérlegének serpenyőjébe té­ve az, aki véletlenül találkozik vele egy vendégjátékon, amikor a sajátos érdeklő­désű közönség, meg a szakma eleve már bizonyos elvárással tölti meg a nézőteret, vagy pedig itthon látja, hogy egy-egy stú- chódatfab vagy kamaradarab, és a közönség t»kRko«asa milyen. De ugyanezt elmond­hatja az itthon éW> színházbarát a nagy- színházi produkció egyikére-másik ára is. Nem ünneprootó szándékú ez az írás aa. évad kezdetén. Nem azért említek fogya­tékosságokat, hogy a színház munkájának értékét csorbítsam, fényét árnyékoljam, ha­nem mert. tisztelem és becsülöm az együt­test, az intézményt, becsülöm a munkáját és ez a megbecsülés magával hozza az őszinteséget is. Most nem vissza, hanem előre akarok tekinteni. A visszatekintést annak kjeién — ev. év június 26-án — la­punkban elvégeztem. Sőt, amikor ismertté lett az évad műsorterve, azzal kapcsolatos észrevételeinket is elolvashatta a színház iránt érdeklődő olvasó lapunk hasábjain. Mit kell hát elmondani még az évad kez­detén? Sok mindent. Talán nem is férne eg.v cikkbe. De a következőket; feltétlenül: Ha a nagyszínházban mindössze hat új bemutatót tart a társulat ebben az évad­ban is (holott hosszabb, mint az előző két évad volt), legyen ez a hat bemutató igen emlékezetes. Tudom, nem lehet hat kiugró siker. Nem lehet ilyesmit kívánni, elkép­zelni. Kei) a színháznak bizonyos kockáza­tot is vállalnia, és mint a műsortervből lát­szik, ezt vállalta is uj magyar színpadi mű bemutatásával, és azzal, hogy mindjárt az­zal kezdi az évadját. Legyen egyforma oda­figyelés és gondosság a hat mű színpadra állításánál. Még véletlenül se legyen lehető­ség arra a rosszízű viccelődésre, ami az el­múlt időkben hallatszott, hogy a társulat­nak van- egy Iksz rendezőhöz kapcsolódó része, meg van talán egy afféle „NB Il-es” csapatocska. és van az „elfekvő osztály”. Tudjuk nem egyenértékű és nem egyfor­mán használható a társulat minden tagja, és azt is tudjuk, hogy az említett rossz viccnek már nincs komoly alapja. De emlé­ke kísért. Legyen hát egyforma a gondos­kodás a müvekről, bárki is rendezi azt. és egyforma gondoskodás a színészek megfelelő foglalkoztatásáról. Hallgattassák meg talán többször is a kö­zönség véleménye. Jó. ha a színház kísérleti műhelyként is szolgálja a kultúrát, új ren­dezőknek ad teret tehetségük kipróbálására, a stúdiószínpadon, vagy kamaraszínpadon bizonyos nézörétegekhez szóló művek bemu­tatására, de a színház mindenkor a közön­ségért van, és a közönség igénye is leg­alább olyan súllyal essék latba a műsorok tervezésekor, mint mondjuk egy vendégren­dező elképzelései. Legyen kevesebb trivia­litás, trágárság, ízléstelen szituáció a szín­padon. Legyen szorosabb a kapcsolat a szín­ház és a közönség között. Legyenek mű­vészeink sokkal inkább miskolciak, mint ed­dig voltak. Ne csak átmeneti szállásuk le­gyen a színészházban, ne csak egy játszó­hely legyen számukra Miskolc, hanem éle­tük természetes környezete és közege. Élje­nek inkább benne a város éleiében, közéle­tében. társadalmában. És mert Egerben ke­vesebb lesz az idén az elfoglaltság, váljék a színház jobban Borsod megye színházává is. Mint a minap, olvasható volt lapunkban, a falut járó Népszínház megközelítőleg sem tudja Borsodban ellátni feladatát. A Mis­kolci Nemzeti Színháznak kell „beszállni a riiigbe”. amennyire most megnehezült uta­zási lehetőségei és a vidéki szinpadadott- sagok engedik. T alán még igenj sok kívánságot ei le­hetne sorolni az új évad kezdeten, amikor már a nyitó darab főpróbáira készülnek, és amikor a bérlettulajdonosok: már megvették állandó jegyeiket és a napi jegyeket is árulja a pénztár. Kezdődik a hét végén az 1962—83-as miskolci színházi évad, amúgy igazában. Részletekben fenntartások­kal, de egészében bizalommal várjuk. Benedek Miklós Baila Odón: VJidrÜU I A Hampton-ügv úgyneve­zett nagy sláger/volt. De an­nak idején minden napnak megvolt a kisebb-nagyobb szenzációja. Mert szükség volt rá. A rendőri riporte­rek napról napra járták a főkapitányság szobáit, anyag után kutatva. Hamarosan be­tekintettek abba a munkába, illetve módszerekbe, ame­lyekkel. akkor a rendőrség dolgozott. BESÚGÓK ÉS DETEKTÍVEK Az itthoni állapotokat fi­gyelembe véve, törvényesség­ről nem lehetett beszélni. Tény azonban, hogy a gyak­ran csak hat elemit végzett detektívek éjt nappallá téve dolgoztak, halálosan megsér­tődött az, akit egy „húzás­ból” nappal vagv éjszaka ki­hagytak. Ismerték a „plat- zot”, ahogyan ők nevezték, illetve a főváros különböző kerületeit, a zugkocsmákat ahol mindegyiküknek meg­volt az informátora. Persze, a besúgók is általában meg­,-í V ” ,/Ov u i | ? x \ / Így nyomoztak... járták a börtönöket, kisebb ügyeiket azonban az infor­mációk fejében — a nagyobb fogás kedvéért, — elnézték nekik. Hogy milyen viszony volt közöttük, arra jellemző akii- vetkező eset: Az egyik éj­szaka . Angyalföldön leszúr­tak egy detektívet. Másriap az illető detektivcsoportnél háromtagú „delegáció" je­lent meg. Két betörtő és egy kasszafúró. — Hallottuk, mi történt — mondták a delek tívfel- ügyejönek. — Kérem, mi ne­héz fiúk vagyunk, a szajré érdekében semmitől sem riadunk vissza, de nem va­gyunk gyilkosok. Detektívre pedig még kezet sem eme­lünk. Kérünk három napot, és megmondjuk, ki volt- a tettes. Szavaikat a rendőrségen komolyan vetlek, tudták, hogy van bennük zsiványbe- csület. Emellett az alvilág­nak érdekében is állt. hogy megtalálják az ilyen vagy a hasonlóan súlyos, életellenes búncselekménynék a tettesét, mert ezzel elkerülték a so­rozatok. az egész városra ki­terjedő ra/.ziák.a). amelyek­nek során őket is begyűjtöt­ték és elszámoltatták volna. És valóban, ajánlatuk után két nappal a rendőrség már tudta — a segítségükkel —, hogy ki szúrta le a detektí­vet.' A HÍRHEDT 200-AS Ettől függetlenül a detek- tívcsoportok bulldogok ma­kacsságával üldözték a bűn- cselekmények elkövetőit. Aki pedig bekerült a betörők, kasszafúrók. rablók közül hozzájuk. annak számára nem volt kímélet. Minden­napos látvány volt. hogy az őrizetbe vett bűnözőt a rie- tektívszobából a fogdába kí­sérték. A hírhedt 200-asba, ahonnan már boldogságot je­lentett a börtönbe kerülni. Az így kísért bűnöző cipő-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents