Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-02 / 231. szám

1982. október 2., szombat ESZAK-RÄGYÄRORSZÄG 5 Igazságos döntés Tizennyolc évesek a textiliparban Érdekes tanácskozás volt a napokban a Miskolci Parnut- íonódában a Textilipari Dol­gozók Szakszervezete képvise­lőinek jelenlétében. A ren­dezvény szervezője a gyári. TMTE volt. Napirenden a 18 éven aluliak éjszakai műszak alóli mentesítésének tapaszta­latai szerepeltek. A magyar iparban egyedül a textiliparban foglalkoztattak 18 éven aluli fiatalokat éjsza­kai műszakban. A Munka Tör­vénykönyve 1980-ban parag­rafusai közé foglalta ennek az áldatlan állapotnak a felszá­molását. Kétéves időszak állt a textilipari vezetők rendel­kezésére, hogy rendezzék a problémát Nem volt könnyű dolog, mert 5000 fiatal lány sorsáról kellett intézkedni. A Miskolci Pamutfonodában 100 leánynak kellett a munkát úgy biztosítani, hogy nagyon ne hiányozzék keresetükből a 40 százalékos éjszakai pótlék. A kétműszakos foglalkozta­tást alapos munkaszervezés­sel oldották meg úgy, hogy a fiatalok kisegítőként dolgoz­lak a fonónők mellett, akik. ezáltal emelni tudták teljesít­ményüket. Meghosszabbítot­ták 3 évre a szakmunkáskép­zést is, így csupán fél év a türelmi idő, hiszen a végző­Képünkön Tóth Katalin, a miskolci fonoda dolgozója, aki szeptem­ber 20-án töltötte be 18. életévét, és most már három műszakra jár. Szívesen vállalta, mert keresete, számítása szerint legalább 1000 forinttal megemelkedik. Jelenleg nyújtógépkezelö. Fotó: Szabados György sok 17. életévüket betöltve, várják háromműszakos be­osztásukat. Napjainkban már nem dol­gozik 18 éven aluli éjszakai műszakban. S áld elérve 13. évét, teljes értékű szakmun­kásként, vagy betanított dol­gozóként kerül vissza a három műszakba. Utószezon az idegenforgalomban Az ország idegenforgalmi lehetőségei az őszi hónapok­ban nincsenek kihasználva. A főidény után az üdülőknek bosszúságot okoz, hogy zárva találják a vendéglőket, holott a szép őszi napokban is so­kan fefl;ercsik a Balatont, az ismert kirándulási helyeket. A szezon meghosszabbításá­nak még nem eléggé kiakná­zott lehetőségeit nyújtják a termálfürdők is, amelyből kétszáz van az országban. Anyagmozgatás a mezőgazdaságban A mezőgazdasági termelés önköltségében 40 százalék részaránnyal szerepel a szál­lítás és anyagmozgatás. A közutakon 30 ezer 500 te­hergépkocsi, 97 ezer pótko­csi szállítja a mezőgazdasági termékeket. Átlagos teher­bírásuk négy tonna alatt van. A kis mennyiség szál­lítása növeli a költségeket. A 12—14 tonnás teherszállítás lenne az optimális. Sajnos egyelőre csak kis mennyisé­get szállító teherautókat sze­reznek be. Az utóbbi időben gondot jelent, hogy a MÁV felére csökkentette árufelve­vő helyeinek számát. így a terméket hosszabb úton kell utaztatni. jét rendszerint a kezében vitte, bedagadt lábával nem tudott belebújni. Több detektívszoba mellett kis betonozott helyiség volt, s a rovott múltú bűnöző — miután előzőleg alaposan el­vertek és még nem vallott — odakerült. Lefektették a priccsre, és a talpát gumi­bottal verték. Ha még min­dig hallgatott, a mennyeze­ten levő csigára, hátrakötött kézzel felhúzták. így azután rövid idő múlva már jegy­zőkönyvbe vehették az elkö­vetett bűntetteket. Ezután már, mint „egyenrangú fél­lel” tárgyaltak vele, még ebé­det is hozattak neki a közeli kocsmából. Általában 48 órán belül át is vitték a klozett- szagú, mocskos kétszázasból a bíróságra. Persze, ha komp­likáltabb ügyről volt szó, az ügyész meghosszabbíthatta a nyomozás időtartamát. A gyilkosságok, vagy rab- lógyilkosságok gyanúsítottj ait nem bántották, hiszen ezek­nek a legsúlyosabb bűncse­lekményeknek a bizonyításá­hoz corpus, azaz tárgyi bi­zonyíték kellett. Az intellek­tuális — csalás, sikkasztás és .hasonló — ügyekben sem vertek meg senkit, mert a 200-asban a delikvens hama­rosan megpuhult. gazdi „KOMMUNISTA VESZÉLY .. Hogy a főkapitányság po­litikai osztályán milyen kín­zásokkal csikarták ki a val­lomást, azt magam is csak a felszabadulás utáni. emlék­iratokból tudtam meg. En­nek az a magyarázata, alig néhányszor jártam csak a politikai osztályon, ahol an­nak vezetője, Hetényi Imre rendőr-főtanácsos, főkapi­tány-helyettes délelőttönként tájékoztatta az újságírókat. Kollégáimmal kíváncsiságból néhányszor felmentem ezek­re a tájékoztatásokra, ame­lyek azzal végződtek, hogy a főnök uzsonnapénzt adott az újságíróknak. Lapjaim nem közölték a kommunisták el­leni nyomozásokat, így való­jában ezek a tájékoztatások nem érdekeltek, ezekkel az ügyekkel elsősorban a kor­mánylapok és a jobboldali lapok- foglalkoztak. Ugyanak­kor sajtóirodabeli kollégáim gyakran beszéltek arról, hogy ezek közül az ügyek közül a legtöbb mondvacsinált volt. Hetényi egy sereg kommu­nista pert rendezgetett meg. Hogy miért? Kommunista veszélyre hivatkozva ugyanis az akkori kapitalista vállala­toktól szép összegeket zse­belt be. Az anyagiasság abban az időben még a rendőrség kö reiben is dominált. (Folytatjuk) A ZÖLD ÉRT-vállalatok többségénél bevált az önálló­ság, az állami támogatás megszűnése ellenére általá­ban az elmúlt évinél jobb gazdasági eredményeket ér­tek el — ez derül ki a ZÖLDKER-központban elké­szült vállalati összesítőkből. Az év első nyolc hónapjá­ban a ZÖLDÉRT-ek össze­sen 456 ezer tonna árut for­galmaztak, 5 százalékkal — mintegy 20 ezer tonnával — többet, mint az előző év ha­sonló időszakában. Az önállóság nyomán va­lamennyi vállalat törekszik a belső tartalékok fokozott feltárására. A korábbiaknál nagyobb gondot fordítanak a szállítási távolságok csökken­tésére. Sok helyen a párhu­zamos munkák részbeni meg­szüntetésével jelentős létszá­mot takarítottak meg, össze­sen több, mint 800 dolgozó változtatott munkahelyet. A nagy mennyiségben tárolt al­ma és burgonya minőségé­nek fokozott megóvásával is jelentős megtakarítást értek el. Bár még nem vált általá­nossá, néhány helyen már a vállalatok az ügynöki tevé­kenység „felélesztésével” szó szerint elébe mennek a ve­vőnek, feltárják a még meg­levő piaci lehetőségeket. Bor­sod és Baranya megyében például a ZÖLDÉRT-ek üz­letkötői a vendéglátó egysé­geket, a gyermekélelmezés­sel, közétkeztetéssel foglal­kozó vállalatokat, naponta felkeresik a friss áruválasz­tékkal. A jó tapasztalatokat, a gazdálkodás javítását szol­gáló ötleteket a hamarosan megalakuló Zöldért Egyesü­lés keretében a tagok egy­másnak közreadják majd. B elpolitikai életünk je­lentős eseményére ké­szülünk. A Magyar Nők Országos Tanácsa ok­tóber 30—31-re összehívta a III. országos nőkoníeren- ciát abból a célból, hogy számba vegye a társadalom fejlődése során a nők hely­zetében bekövetkezett vál­tozásokat, értékelje az elő­ző konferencián. 1977-ben elfogadott program megva­lósításában elért, eredmé­nyeket, a végrehajtásban mutatkozó gondokat, és ja­vaslatot tegyen a követ­kező öt évre szóló felada­tokra. Az esemény fontosságát a résztvevők köre és az ál­taluk megvitatott téma tár­sadalmi jelentősége egy­aránt aláhúzza. A konfe­rencia résztvevői arról fog­nak tanácskozni, hogy fél évtized alatt mennyit sike­rült előrehaladni a nők hát­rányára kialakult egyenlőt­lenségek gazdasági és tuda­ti okainak megszüntetésé­ben. öt év ebben a folya­matban természetesen nem nagy idő, még akkor sem, ha az elmúlt 30 év része­ként szemléljük. Hiszen so­kunk előtt ismert — ma már szinte politikai köz­helyszámba megy —, hogy a szocialista társadalom lét­rejötte megteremtette ugyan az évszázadok alatt össze­gyűlt hátrányok felszámo­lásának objektív feltételeit, de a szocializmus lényegé­ből fakadó társadalmi egyenlőség a nők tekinte­tében is csak fokozatosan, szívós munkával alakítható ki. Józan tárgyilagossággal szemlélve is szembetűnő változások következtek be — különösen az MSZMP Köb- ponti Bizottságának 1970-es határozata után, amely rendszerbe foglalta a nő­politikái munka minden fontos elemét és tenniva­lóit — de mint a társada­lom sok más kérdésében, úgy ebben is egy átalaku­lási folyamat kellős köze­pén vagyunk, ahol ered­ményekben és gondokban egyaránt bővelkedünk. A konferencia előkészíté­sének időszaka alkalmat ad arra, hogy ismét számba vegyük a nőpolitikái mun­ka megyei tapasztalatait. Részben azért, hogy segít­sük az országos tanácsko­zás munkáját, részben a saját tennivalóink megfo­galmazása érdekében. Álta­lános tapasztalat — ez rész­ben a dolgok természetéből is következik, hogy a „csu­pán” gazdasági döntést igénylő változásokban gyor­sabb a fejlődés és jobban számbavehetők az eredmé­nyek, mint a szemléleti, tu­dati elemek leküzdésében. Az is magától értetődő, hogy a két: terület szoros kölcsönhatásban van egy­mással — elég, ha az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvének megvalósítá­sához szükséges anyagi és szemléletbeli tényezőkre gondolunk. A nők politikai és köz­jogi értelemben biztosított egyenlőségének anyagi alap­ját. döntően a foglalkozta­tásuk kiszélesedése terem­tette meg. Megyénkben 1970-ben az aktív, tehát munkavállalási korban levő nők 56 százaléka volt ke­reső, jelenleg az érintett 230 ezer nő 74 százaléká­nak van munkahelye. Me­gyénk nehézipari jellegét tekintve ezt nagy ered­ménynek tartjuk, ami a nők foglalkoztatását szem előtt tarló átgondolt ipartelepítés következménye. A népgaz­dasági és helyi igényekre alapozva van lehetőség a további bővítésre. A me­gye peremvidékein, vagy a gimnáziumot végzett nők között ma is vannak fog­lalkoztatási gondjaink. Ezért a tanácsok folyama­tosan vizsgálják a. nők szá­mára alkalmas munkahe­lyei; létrehozásánál; lehető­ségeit és előnyben részesí­tik az ilyen javaslatokat. A bedolgozói hálózat és a ter­melőszövetkezeti kiegészítő tevékenység fejlesztésével is egyre több nő, fontos szük­ségleteket kielégítő foglal­koztatására nyilik mód. Eb­ben a folyamatban termé­szetesen vállalnunk kell az egyes szakmák elnőiesedé­sével járó speciális gondo­kat is. A nők munkába való be­vonása a gyermekgondozó és. -nevelő intézményháló­zat kiépítése, a kereskede­lem és szolgáltatások fej­lesztése nélkül elképzelhe­tetlen lett volna. Nagy erő­feszítések történtek a gyer­mekintézmények fejlesztése érdekében. Tíz év alatt. 115 óvoda létesült. Csupán az V. ötéves tervidőszakban' 4087- tel nőtt az óvodai férőhe­lyek száma. A magas fé­rőhely-kihasználás ellenére sem jut mindenkinek hely, tény azonban, hogy ma minden 100 gyermekből 64 óvodába jár. Számottevően — 10 év alatt két és fél­szeresére — emelkedett a szervezett étkeztetésben ré­szesülő általános iskolai tanulók száma. A kereske­delem árukínálata, a szol­gáltatások bővülése érezhe­tően enyhítette a második műszakkal járó leterheltsé­get. Természetesen tisztá­ban vagyunk azzal, hogy a lehetőségeinkkel arányos fejlődés elmarad az igé­nyektől, esetenként többet >s tehettünk volna. Jól ismert gazdasági ne­hézségeink közepette többen úgy vélik, hogy most a nő­politikái feladatok végre­hajtása háttérbe fog kerül­ni. Ezért szükségesnek tar­tom hangsúlyozni, hogy je­lenlegi helyzetünkben sem mondunk le az anyagi be­fektetést igénylő célkitűzé­sek megvalósításáról. Nyil­vánvaló viszont, hogy né­hány program végrehajtása lelassul, és ezek szorgalma­zásakor, valamint az igé­nyek megfogalmazásakor a reális lehetőségekből szük­séges kiindulni A foglalkoztatottság ki- szélesedése részben magá­val hozta, részben megkö­vetelte a nők általános és szakmai műveltségének fo­kozatos bővülését. Me­gyénkben az aktív kereső korban levő nők között 1970 óta 63 százalékról 80 szá­zalékra nőtt az általános is­kola 8 osztályát elérő, vagy azt meghaladó végzettsé­gűek aránya. A párt-, a KISZ- és a szakszervezetek tömegpropaganda-tanfolya- main évente több mint 40 ezer nő vesz reset. örvendetesen gyarapodik a nők közéleti, politikai ak­tivitása. Nemcsak egyre többen vállalnak feladato­kat (a Hazafias Népfront és a Vöröskereszt aktivistái között például kb. 7500 nő dolgozik), hanem hozzáér­tésük, kezdeményezőkészsé­gük is nőtt. Ugyanezt ta­pasztaljuk a legutóbbi vá­lasztások óta a párt-, álla­mi, társadalmi szervezetek testületéiben nagyobb szám­ban dolgozó nők esetében is. Jelenleg a párttagság 24 százaléka, az újonnan fel­vettek 35 százaléka nő. Régi gondunk, bogy a nők vezetővé válása külö­nösen gazdasági területen elmarad a szükségestől. Eb- ten sok tényező, közöttük munkánk gyengeségei is szerepet játszanak — elég, ha csak a mindkét nemben meglevő szemléleti problé­mákat, a nők sajátos fel­adatait, vagy a kádermun­ka hiányosságait emlitem. Vezetőként, főleg középve­zetőként egyre több nő tesz bizonyságot vezetői alkal­masságáról, így ha szeré­nyen is, de bővül azoknak a köre, akikkel ilyen pon­tokon számolni lehet. Többször utaltam már a szemléleti, tudati tényezők jelentőségére. A maradi né­zetek és a belőlük fakadó megkülönböztető gyakorlat elleni harc eredményei ne­hezebben követhetők, ösz- szetettebben jelentkeznek. Az egyenjogúságot nyíltan megkérdőjelező nézetekkel ma már csak elvétve ta­lálkozhatunk, a részletkér­désekben megnyilvánuló formális, felületes értelme­zésével gyakrabban. E te­kintetben még van tenniva­lónk mindkét nem képvise­lői között. Mindenképpen biztatónál; tekintjük, hogy tudatosabb, rendszeresebb lett a társadalom törődése a nők kettős elfoglaltságá­val, sajátos gondjaival. Egy­re több azoknak a csalá­doknak a száma, ahol egyenrangú társként keze­li);, kölcsönösen segítik egy­mást. A munka, a helytál­lás és a társadalom növek­vő ügyelnie jól érzékelhe­tő«! gyarapítja a nők ön­tudatát, önbecsülését. Ezt tisztelnünk és támogatnunk keik Ismerve a megyében élő nők gondjait, a megyei pártbizottság — a konfe­rencia előkészítésének idő­szakában — javaslatot tesz a nőtanácsnak néhány or­szágos intézkedést igénylő probléma és kérés megvi­tatására. A nők helyzeté­nek, életkörülményeinek ja­vítása, a nemek közötti egyenlőség kiteljesedése a jövőben is napi politikai te­endőt és fokozott figyelmet igényel. Fontos azonban, hogy illúzióktól mentesen, a valós társadalmi feltételek és lehetőségek figyelembe­vételével szervezzük tevé­kenységünket. Van tartalék mindannyiunk szemléleté­nek alakításában, felelőssé­gének növelésében. A megyei párt-végre- hajtóbizottság a nő- poliükai határozat végrehajtásával foglalkozó legutóbbi ülésén úgy fog­lalt állást, hogy ebben a munkában meghatározó sze­repük van a kommunisták­nak, a pártszerveknek és -szervezeteknek. Irányítá­sukkal, példamutatásukkal a nőpolitikái kérdések megol­dása mindinkább beillesz­kedik a társadalompolitiká­ba, valamint az állami szer- * vek, a tömegszervezetek, -tömegmozgalmak munká­jába. Nagy érdeklődéssel tekintünk a III. országos nőkonferencia elé, vitáját, programját figyelembe vesz- szük majd saját tenniva­lóink kimunkálásánál. Begyik János a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője Új bölcsőde Angyalföldön Csütörtökön új bölcsődét avattak Budapest XIII. ke. rületében, a Kassák Lajos utca 17. szám alatt. A ke­rületi beruházásként, mint­egy 20 millió forintos költ­séggel készült létesítmény hétfőtől — október 4-töl — 30 kisgyermekei fogad, A kerületnek egyébként ez a tizenhatodik tanácsi böl­csődéje, s ezekben összesen 989 gyermek elhelyezéséről gondoskodnak. Az igény en­nél jóval nagyobb. A Kas­sák Lajos utcai bölcsőde át­adása valamelyest enyhíti a gondokat. Több különleges timföld Az iparban sokféle célra alkalmazott különleges tim­földekből jelentősen növelte az idén a tőkés országokba irányuló exportját az Al­másfüzitői Timföldgyár. A külföldi vásárlók fokozódó érdeklődésének kielégítésére eredetileg T ezer tonnás terJ vüket 8 ezer tonnára emel­ték, noha már az eredeti előirányzat is azt jelentette, hogy a korábbinál jóval töb­bet gyártanak ebből a ter­mékből. i

Next

/
Thumbnails
Contents