Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-14 / 215. szám
1982. szeptember T4., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Havasi Ferenc beszéde SzsptOikr- sokasodó feladattal A nyár közepe óta tartó szárazság ellenére 8 tonna feletti átlagtermést várnak Szerencsen Fotó: L J. ffolytatés az 1. oldalról) — A nyugtalanító hangulati elemek azzal vannak összefüggésben, hogy a tömegek nálunk továbbra is békésen és szorgalmasan akarnak dolgozni ugyanazokért a célokért, amelyeket huszonöt esztendeje magunk elé tűztünk. Ez a nép dolgozni és boldogulni akar, ez legfőbb kívánsága! Ha azt kéri, hogy ehhez teremtsük meg a feltételeket, a pártnak, a kormánynak ezt olyan igényként kell felfognia, amelynek teljesítése a vezetés szent kötelessége. Az emberek változatlanul pártunk 25 éve bizonyított tisztességében bíznak, s a gondokból is, amelyek közepette élünk, ennek a pártnak az útmutatása alapján szeretnének túljutni. A magyar belpolitika sajátossága, hogy az emberek nem más politikát akarnak, hanem a meglevőt féltik. ■ A Központi Bizottság eltökélt szándéka, hogy a kedvezőtlen világgazdasági körülmények között is folytatja az 1978 decemberében elfogadott és a XII. kongresszus által megerősített gazdaságpolitikát. Az életszínvonal védelmében Havasi Ferenc ezután azokat az eredményeket összegezte, amelyeket az elmúlt négy évben fő célkitűzéseink elérésében — külső egyensúlyi helyzetünk javításában és az életszínvonal védelmében — elértünk. Sikerült lassítanunk, majd megállítanunk külföldi eladósodásunk folyamatát; adósságállományunk nem nőtt, sőt megállt és 1981 végétől valamelyest csökkent. Tőkés külkereskedelmi mérlegünk 1981 óta lényegében egyensúlyba került. Szocialista partnereinkkel korrektek vagyunk, államközi szerződéseinkben vállalt kötelezettségeinket maradéktalanul teljesítettük. — Megőriztük az ország fizetőképességét és hitelezőink bizalmát, s ezt manapság kevés ország mondhatja el. Fizetési kötelezettségeinknek mindig pontosan eleget tettünk, pedig ezekben az években csak kamatterheink elérték a tíz évvel ezelőtti tőkés exportunk egyévi dollárértékét Ezután a Központi Bizottság titkára azokat az intézkedéseket tekintette át, amelyekkel mérsékelhettük a gazdaság működési költségeit. Az 1978-as szintet meghaladó nemzeti jövedelemhez, a növekvő ipari és mezőgazdasági termeléshez 20 százalékkal kevesebb olajat és olajterméket használtunk fel, az energiafelhasználás abszolút mértékben is csökkent. Az anyagfelhasználás 1,5 százalékkal mérséklődött, s ha nem is a kívánt ütemben, de javult a termékszerkezet, a versenyképesség. Egyensúlyi helyzetünkről összehasonlítható árakon 3 év alatt nem rubel elszámolású exportunk 20 százalékkal nőtt, miközben a népgazdaság importja csak 10 százalékkal csökkent. Az ország működési költségeit csökkentette a társadalmi közkiadások relatív mérséklése is, amit jól érzékeltet az a tény, hogy az utóbbi két évben reálértékben ezek a kiadások alig nőttek, miközben évente több ezer óvodai, bölcsődei helyet építettünk, új tantermeket, kórházi ágyakat adtunk át. Folytatódott az államigazgatási apparátus csökkentése, megkezdődött a kutatóintézetek szervezeti korszerűsítése. Lényegesen korlátoztuk az állami közületi személygépkocsik használatából származó kiadásokat, ma mintegy 2300 darabbal kevesebb gépkocsit tarthatnak ezek az intézmények, mint három évvel ezelőtt, s ily módon évente 300 millió forintot takaríthattunk meg. — Szólni szeretnék azokról az intézkedésekről, amelyeket a közelmúltban hoztunk, illetve amelyek most vannak bevezetés előtt. Természetüket tekintve ezek is a kiadás és a bevétel, a termelés és a fogyasztás összhangba hozását szolgálják. A világgazdaság, a tőkés piacok helyzetét mérlegelve, egyensúlyi helyzetünket javítva, a forintot a konvertibilis valutákhoz viszonyítva 7 százalékkal felértékeltük. Ez az intézkedés drágítja az importot és ösztönzi az exporttevékenységet. Ugyancsak egyensúlyi helyzetünk javítása miatt mérsékelnünk kellett és kell a nemzeti jövedelem belső felhasználását. Tovább növeljük az állam részesedését a tiszta jövedelemből, a megtermelt javak nagyobb részét csoportosítva át a fizetési mérleg javítására. A nemzeti jövedelem belső felhasználásánál más megközelítést tartunk helyesnek a felhalmozás, és mást a fogyasztás vonatkozásában. A felhalmozás körében csökkenteni kell az állami és vállalati beruházásokat, ügyelve arra, hogy az eszközöket a piaci munka, a versenyképesség szempontjából legfontosabb teendőkre összpontosítsuk. Csökkentettük a beruházási hitellehetőségeket, növelve azok kamatterheit, s a készletgazdálkodásban is szigorításokat kellett végrehajtanunk. A fogyasztásban, amint utaltam rá, más a megközelítés. Szigorúbb követelményeket érvényesítünk a közösségi fogyasztásnál, míg a lakossági fogyasztás körében az életszínvonal-politikánk megőrzését szolgáló intézkedéseket hozunk. Mit értünk el? — Ha e vázlatosan felsorolt megtakarításokat a romló körülményekhez, a változás dinamikájához viszonyítjuk, meg kell mondanunk, hogy az állam költségeit mérséklő intézkedések nem képesek pótolni azokat a veszteségeket, amelyek ilyen rövid idő alatt érnek bennünket. — Ma a társadalmi érdeklődés középpontjában, különösen az augusztusi áremelések óta, az a kérdés áll: tartjuk-e a kongresszusi célkitűzést, képesek vagyunk-e megőrizni az életszínvonalat? Nem volna-e jobb bevallani — teszik hozzá, —, hogy e célkitűzés tartása nem sikerül, nem sikerülhet. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a XII. kongresszus az 1980 közepére kialakult reálbér megvédését tűzte ki célul, előirányozva egyszersmind a VI. ötéves tervre a reáljövedelmek 6—7 százalékos, a lakossági fogyasztás 7—9 százalékos növelését. Mit értünk el e célok valóra váltásában négy év alatt? A fogyasztói árak 1979 és 1982 között 33—34 százalékkal, az egy főre jutó no- mináljövedelmek pedig 37 százalékkal növekedtek. A lakosság reáljövedelme csaknem 3 százalékkal, a fogyasztás pedig 6 százalékkal nőüt. Ezekben az esztendőkben pedig az országok jelentékeny csoportja nem volt képes a lakossági fogyasztást növelni, számottevő részük pedig még tartani sem. Nálunk a fogyasztás növekedését olyan tények jelzik, mint hogy e nehéz évek átlagában a kereskedelem több mint 100 ezer személygépkocsit, 300 ezer televíziót, ebből 60 ezer színes televíziót értékesített. A takarékbetét-állomány 1978 decemberétől kamatokkal együtt mintegy 50 milliárd forinttal nőtt. Évi átlagban 82—83 ezer lakást, 1100—1200 általános iskolai tantermet, 3000 bölcsődei és 13 ezer óvodai helyet, 2000 gyógyintézeti ágyat létesítettünk. Évente ezekben a nehéz esztendőkben is 5—5,5 millió magyar utazik külföldre. Nem csökkent, hanem nőtt az egy főre jutó hús- és tejfogyasztás. — Ezek ellenőrizhető tények. Mégis, milyen a társadalom közérzete? A közérzet nyilvánvalóan sokféle hatást jelez. Az életszínvonal megőrzése ugyanis társadalmi méretekben értendő és társadalmi átlagban mérhető is. Mindemellett a társadalom egy részében nem nőtt, hanem csökkent az életszínvonal, másoké stagnált, s van akiké emelkedett. Az élet- színvonal változása összefügg a családi körülmények módosulásával is, a kereső belépésével vagy kiesésével, a túlmunka lehetőségével és más tényezőkkel. — Ma elsőrendű politikai kérdés az ország fizetőképességének megőrzése. A tét sokkal nagyobb annál, minthogy 1—2 százalékos élet- színvonal különbséggel vagyunk-e képesek eredményeinket védeni. A fizetőképesség hiánya nem 1—2 százalékos, hanem nagyságrendileg nagyobb visszaesést okozhat az országban. Hadd említsek egyetlen példát. Amikor két hétig, tőkésimport- hiány miatt nem gyártottunk mosószert, máris kialakult a közismert helyzet. Képzeljük el, ha az ország tőkésimport-skálája kerülne csak két hétig vagy egy hónapig ilyen helyzetbe. A példa azt jelzi: nagy feladatok megoldásához kell a napi döntéseket igazítani. A lényeg az, hogy a pártvezetés, a kormány nem nézhetné tétlenül, ha ilyen beláthatatlan következményekkel járó irányban haladna az ország; az a kötelessége, hogy a kisebbik rosszat válassza. — Természetes, hogy az árváltozásokkal, az új intézkedésekkel kapcsolatban van ellenvélemény is az országban. De miért nem tekintjük természetesnek ezt? Hiszen ez az ország 20 esztendőn keresztül hozzászokott, hogy évente 3—4 százalékkal nő a reálbér, s egy ötéves terv alatt 25—30 százalékkal a reáljövedelem. Negyedszázada úgy élünk, hogy visszalépni kényszerűségből vagy munkánk kudarcai miatt soha nem kellett. A társadalom számottevő része először tapasztal olyan helyzetet, hogy megáll a növekedés, s az életszínvonal-politika nehezebb körülmények közepette valósul meg. Érthető, hogy sokan kérdezik, mi az oka ennek. S ezekről az okokról őszintén kell beszélni, hiszen a kérdezőkön is múlik a gondok enyhítése. Anyagi intézkedések — Életszínvonal-politikánk fontos elemévé kell termünk a teljesítmények arányos díjazását, a jobb teljesítményeket jobban honorálva, mint eddig. A másik alap- elv, hogy ilyen körülmények közepette sem' szabad szűkítenünk az árukínálatot. Ha választanunk kell, hogy változatlan áron, de a kínálatot szűkítve — vagy pedig szabályozott áremelésekkel, de a kínálatot megőrizve haladjunk-e, akkor a vezetésnek az utóbbit kell választania. Ma nincs a világon olyan ország, amely változatlan árakkal képes lenne tartani vagy bővíteni árukínálatát. A harmadik elem, amit az életszínvonal-politikában folytatunk: a belföldi ellátást az export elé helyezzük. Ezt is kevés ország mondhatja el manapság. Miközben egyik fő célkitűzésünk a külső egyensúlyi helyzet megteremtése, a termékek elosztásakor a belföldi ellátást elsődlegesnek ítéltük és ítéljük a jövőben is. A szociálpolitikában változatlanul arra kell törekednünk hogy közelítsenek egymáshoz a családi jövedelmek. Bármily szerény lehetősége van is a kormánynak, a rendelkezésre álló csekély pénzt az alacsonyabb jövedelműek helyzetének javítására kell fordítani. — Utaltam rá, hogy két követelményt, az egyensúlyi helyzet javítását és az életszínvonal védelmét teljesítjük 1985-ig. Kétségtelen azonban, hogy ily módon nem két íő célkitűzést valósítunk meg, hanem ennél többet. A pénzügyi helyzet javítása, az életszínvonalat védő. szabályozott áremelés mellett küzdünk a gyors infláció ellen és megőrizzük a teljes foglalkoztatottságot. Ilyen célok együttes kitűzésére nálunk sokkal gazdagabb országok sem mertek vállalkozni, hiszen a munkanélküliség, a teljes foglalkoztatottság, Illetve az infláció alternatívája minden gazdaságpolitika eldöntetlen kérdése a fejlett tőkés országokban is. Havasi Ferenc rámutatott, hogy az anyagi intézkedéseken kívül a társadalom közérzetét sok módon javíthatjuk, Ezért szorgalmaztuk az ötnapos munkahét bevezetését — s elmondható, hogy ez társadalmunk nagy vívmánya —; ezért irányítjuk úgy a másodlagos gazdaságot, hogy növeljék a szolgáltatások színvonalát, az áruk kínálatát. Bizakodók vagyunk — Senkinek nem akarjuk bebizonyítani a lehetetlent — folytatta. — Akinek csökken az életszínvonala, annak nem akarjuk bebizonyítani, hogy az életszínvonala javult. Ezt az iskolát Magyar- országon mi már elvégeztük. A kérdés most az: hogyan teljesíthettük és teljesíthetjük ezután fő célkitűzéseinket? A VI. ötéves terv nemcsak az egyensúly megteremtését és az életszínvonal megtartását rögzíti, de előírja azt is, hogy javulnia kell a hatékonyságnak az iparban, a mezőgazdaságban. — Ami a jövőt illeti, meggyőződésünk, hogy jobb, szervezettebb munkával eredményeinket megvédhetjük. Mostanában sokan vélik úgy, hogy nem foglalkozunk eleget a jövővel, a távlatokkal. Ma az jelenti a távlatok megalapozását, ha az előttünk álló hónapok gondjait jól megoldjuk. Foglalkozunk természetesen a jövő kérdéseivel is; a Központi Bizottság elé kerül iparpolitikánk helyzete, s változatlanul folyik az országban hosszú távú tervezés. — Végeredményben fontos tudnunk, mit lehet számon kérni a vezetéstől, és mit kell számon kérni az objektív helyzettől. Ha a tenger há- borog, és rajta 150 ország hajója halad, s ebből 140 adósságterhekkel küzd, akkor hiábavaló a tenger háborgásán vitatkozni, az a fontos, hogy a vezetés, a kormány megfelelő szögbe állítja-e a hajót, hogy képes legyen felfogni a hullámokat. E jelkép alapján kell értelmeznünk a távlatokhoz való viszonyunkat is. — összegezve elmondhatom, mi saját teljesítményeink alapján, népünk érettségét ismerve vagyunk bizakodók. Idei terveinket lényegében teljesítjük. Ha a mezőgazdasági termékeket szorgalmas munkával betakarítjuk, jövő évi élelmiszer-ellátásunk is biztosított. Havasi Ferenc végül eredményes munkát, jó tanulást kívánt az egyetem tanárainak, hallgatóinak a kezdődő tanévben. A tanévnyitó ünnepség után az egyetemi pártbizottságon Havasi Ferenc találkozott az egyetem vezetőivel, párt- és társadalmi szervek képviselőivel, a IX. kerület párt- és állami vezetőivel. Az év kilencedik hava, s az azt követő tizedik hónap, október, a Szerencsi Állami Gazdaságban is — a többi mezőgazdasági üzemhez hasonlóan — a munkacsúcsok időszaka. A napraforgó, a kukorica, a cukorrépa betakarítása részint egymással párhuzamosan, részint egymást váltva történik; sőt, mindezek mellett az őszi talaj munkák és kalászos vetések is — a természet rendje szerint —, ezen időszak elvégzendő tennivalói közé tartoznak. Mindezeket maradéktalanul, sőt, eredményesen elvégezni csak körültekintően szervezett munkával, elegendő és műszakilag jól felkészített gépparkkal, valamint a munkákban részt vevő dolgozók fegyelmezett hozzáállásával lehet. Ezt vallják a Szerencsi Állami Gazdaság szakvezetői is, akiknél minap az őszi munkák állásáról, a várható terméskilátásokról érdeklődtünk. Pataki Sándor növénytermesztési főágazatvezető: — A napraforgó-betakarítással már végeztünk. Ezekben a napokban az olajos növény utolsó tonnáit tisztítjuk. A 303 hektáron termesztett napraforgó megtisztítva 2,2 tonnával fizetett hektáronként. Ugyancsak megtörtént a siló- kukorica betakarítása is. Ez évben 325 hektáron termesztettünk silónak valót.' Mivel az átlagtermés hektáronként elérte a 40 tonnát, vagyis kisebb területtől is elégséges silót kaptunk, 60 hektárnyit nem vágtunk le, hanem szemes kukoricának minősítet-, tűk át __ M áté Endre IKR-agromó- mus: — Kukoricát idén 1429 hektáron termesztettünk az A hagyományos módszerekkel a megnövekedett információk gazdaságos átvitele már nem lehetséges. Feltétlenül szükség van a mikrohullámú távközlésre. A műholdas távközlés csak rádióhullámokkal valósítható meg. a .televízióműsor, a nagyszámú telefonbeszélgetés egyidejűleg csak olyan rádióhullámokkal közvetíthető amelynek frekvenciája a centiméteres hosszúságú, úgynevezett mikrohullámok tartományába esik. Ezek jól irányíthatók a kis méretű antennák segítségével. így a műholdon elhelyezett kis energiát igénylő adókkal abaújszántói és taktaharká- nyi kerületben. Mégpedig az ÍKR gabonatermesztés-fejlesztési program keretében. A betakarítást négy Claas Do- minátorral szeptember 13-án, hétfőn kezdtük meg. Közülük kettő — a gazdaságunk történetében először — úgynevezett szem—csutka keveréket készít Ennek előnye, hogy a kukorica már 35—38 százalékos nedvességtartalommal betakarítható, nem kell szárítani, s falközi betonsilóban tárolható. Idén 170 hektár termését mintegy 1700 tonnát így takarítunk be. Ezzel párhuzamosan, természetesen, folyik a szemes kukorica betakarítása is. — A nyár közepe óta tartó hosszú szárazság nem befolyásolta kedvezőtlenül a kukorica termésátlagát? Máté Endre: — Valóban, július 20-a óta alig kaptunk csapadékot Mindez meglátszik a csőnagyságon, és az ezerszem-súlyon. Ennék ellenére idén is 8 tonna feletti átlagtermést várunk... — A Szerencsi Állami Gazdaságot évek óta úgy ismerjük, mint a megye egyik legjelentősebb cukorrépa-termesztő nagyüzemét. Idén mennyi répa vár betakarításra? Pataki Sándor: — Idén 508 hektár répánk van. A két Herriau gépsorunk kijavítva várja az indulást. Sajnos, a korábbi évekhez viszonyítva, idén a cukorgyár későbbi indulása miatt késve kezdhetünk hozzá a betakarításhoz. A termés egyébként mind a tömegét, mind a minőségét tekintve jó. A cukordigesztio — a próbamérések szerint — 13,4—16,6 százalék között változik táblánként. (ha) rendkívül nagy távolságok hidalhatok át. A mikrohullámú lánc már ma is rendkívül nagy jelentőségű, különösen a tévéprogramok cseréjében. Ezekről a kérdésekről volt szó a mikrohullámú távközlési tanácskozáson, amelyet szeptember 7. és 10. között rendeztek meg Budapesten. Az ipar felhasználása mellett a mikrohullámú technika megjelenik a háztartásokban is. Japánban már olyan konyhai sütő-fő- ző készülékeket gyártanak, amelyeken a mikrohullámok segítségével kis teljesítmény felhasználásával nagyon rövid idő alatt készülnek el az ételek. Új technika a háztartásokban is távközlés
