Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-14 / 215. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. szeptember 14., kedd A képernyő előtt A tenger — Glória Az elmúlt szerdán a hatodik folytatással befejeződött a Fehér Klára regénye nyomán készült A tenger című tévé­film. A sorozat megindulásakor Fehér Klára nyilatkozott a műsorújságban és igen nagy elismeréssel szólt az adaptáló munkájáról. Ügy tűnik, Fehér Klára nagyon udvarias. Saj­nos, kereken kimondható: ez a tévéadaptáció nemcsak nem fedi a regényt, hanem arányok eltolódásával helyenként hamissá is teszi azt. Tudjuk, hogy egy nagyméretű regény televízióra alkalmazásánál, mégha hatórás film is születik belőle, nem kérhető számon a regény minden fordulata, tö­mörítések szükségesek, sőt, a más műfaj kívánalmainak megfelelően bizonyos dramaturgiai átdolgozások, de az alap­mű lelkét valahol meg kellene őrizni. Különösen abban az esetben, ha a tévéfilmsorozat egyfajta hiánypótló jelleggel jelentkezik. Mert én legalábbis úgy érzem, A tenger első­sorban a fiatalabb, de már felnőtt nézőkhöz kíván szólni, es előttük akar felrajzolni a háttérben egy olyan történelmi korszakot, amely kevéssé ismerős, illetve igen sok tévtudat járul hozzá. Természetesen nem történelmi ismeretterjesz­tést kell vámunk egy folytatásos tévéfilmtől, de Fehér Klára regénye egyike azon nagyon kevés hazai irodalmi alkotásnak, amely például a felszabadulást követő koaliciós idők rop­pant összetett életét igen érzékletesen, mondhatni, kalando­san képes bemutatni. A tenger százezrek kedvenc olvas­mánya. Az eredeti műben Fehér Klára 1943—44. fordu­lójától 1948-ig követte hőseinek útját, s így jelent meg több kiadásban a regény. Majd a 60-as évek elején az író újra elővette hőseit, s megírta A tenger folytatását. Az új re­gény címe: Egyszer és soha többé. Ebben 1956 nyárvégének baljós előjelű napjaiig vezette hőseit. A most újra. immár hatodszor kiadott regény is eddig viszi el Csapiár Agnes életútját, és a tévére adaptáló Semsei Jenő, valamint Mé­száros Gyula rendező is idáig követték. Sajnos, az adap­tálásnál jó néhány olyan módosítást követtek, amely a köz­ponti hős. Csapiár Ágnes jellemét is megváltoztatják. Míg a regényben az őskeresztény munkáslányt a németek be­jövetele előtt, a tisztviselők arányszámának javítása végett nevezik ki főkönyvelőnek, a filmen sa németek bevonulása után fogadja el ezt a megbízást, ami már jelentős csor­bulás a jellemén. S ugyanez a Csapiár Ágnes később egye­temi éveinek társa, hosszú-hosszú időn át osztályos társa, jó barátja Poltavai Géza oldalán talált menedéket, a film­ben pedig egy hirtelen előbukkant, mindössze egyszer látott orvosnak lesz teljesen indokolatlanul a szeretője, s hagyja el a férjét. Ez sem ugyanaz. Kimaradtak epizódok és sze­replők, amelyek fontosak voltak a regényben, felduzzadtak más epizódok (mint például Lizikének a szerelme az orvos iránt), elnagyoltan jelentkeztek történelmi korszakok, a re­gényben nagy értéket jelentő koalíciós idő ábrázolás a film­ben olyan felszínes lett, hogy egyéb forrásból való törté­nelmi ismeretek nélkül alig-alig érthető. Teljesen háttérbe szorult Csuti Lóránd főmérnök, eltűnt Ágnes öccse, teljesen hihetetlenné lett Ágnes bújkálása stb. Az utolsó folytatás­ban a gonoszok egymást kiirtották, a rokonszenves szerel­mesek meg a boldogulás ígéretével búcsúztak tőlünk. Mi meg azzal a hittel búcsúzhatunk a filmtől, hogy sokkal ér­demesebb a polcról levenni újra Fehér Klára regényét és elolvasni azt. Mert az A tenger nem ez A tenger. * Örkény István Glória című kisregénye többszöri kiadás­ból és meglehetősen sikertelen Sötét galamb című színpadi változatából ismerős. Most Zsurzs Éva dolgozta át tévéfilm­mé. A feloszlatott apácarend tagjaként Glória is visszakerül a világi életbe, s a regény és a film azt mutatja be, milyen nehéz kálváriát leéli bejárnia ennek a szegény, falusi csa­ládból elszármazott, de egyházi fegyelemben neveltetett fia­tal nőnek addig, amíg az 50-es évek első felének sok-sok ellentmondással tarkított életében megtalálja azt az utat, amelyet a társadalom többsége jár és amelyen ezután neki is járnia kell, hogy megtalálhassa új élete értelmét. Érzék­letesen vázolódik fel a háttérben az 50-es évek eleje, igaz, nagyon sajátos szemszögből, ahogyan azt egy volt apáca látja. Á film nagyjából hűséges Örkényhez, szép, érdekes élmény, s nem utolsósorban egy sor kitűnő színészi alakí­tással gazdag. Benedek Miklós Menteti kamaraszínházi hét A kecskeméti Katona Jó­zsef Színház, a Művelődési Minisztérium és a Színház­művészeti Szövetség szeptem­ber 14. és 19-e között kama­raszínházi hetet rendez Kecs­keméten. Ennek programjá­ban elsőként 14-én, délután 5 órakor az otthont adó Ka­tona József Színház mutatja be Eszmélés címmel Kovács Titusz előadóestjét, Tucsni András rendezésében. Ugyan­aznap este 7 órakor a* kas­sai Thália Stúdió vendég­szerepei a Bolyai János esté­je című monodrámával, Csen. des László előadásában. Más­nap este 7 órakor Vallai Pé­ter egyszemélyes színháza lát­ható, Esterházy Péter Spion- játékát mutatja be. A következő napokon a kecskeméti Katona József Színház Csíki László Nagy­papa látni akar benneteket ér Zám Tibor Pokoljárás, az Üj- vidéki Színház Tolnai Ottó Bayer aszpirin című mono- drámájával szerepel. Ez utób­bit Ladik Katalin mutatja be Jancsó Miklós rendezésében. Szeptember 19-én Kísérle­tezés a vidéki színházak kis- színpadán címmel szakmai vitát rendeznek Mészáros Ta­más kritikus vezetésével. Az előadásokat a kecskeméti Ke­lemen László Színpadon tart­ják. Két harapás között ... Finom ez a mézes kenyér ... S két harapás között kicsit meren­geni sem rossz... Egy óvodás még igazán megengedheti magá­nak ... Fotó: Laczó Józseí Az NDK-ba és Dániába A TESZŐV tanulmányútja A Borsod - Aba ú j - Zemplén megyei Mezőgazdasági Szö­vetkezetek Szövetsége a ter­melőszövetkezeti vezetők, az egyes ágazatok szakemberei részére az utóbbi esztendők­ben számos belföldi és né­hány külföldi tanulmányutat, tapasztalatcsere lehetőséget biztosított. Az idén is sok szö­vetkezeti szakember ismer­kedhetett meg tanulmány­utak során a növénytermesz­tés, a kertészet és az állatte­nyésztés újdonságaival, leg­korszerűbb módszereivel, el­járásaival. Szeptember 12-én vasárnap, a TESZÖV szerve­zésében 41 szövetkezeti szak­ember indult egyhetes NDK- beli és dániai tanulmányútra. Lehetőségük nyílik arra, hogy megismerkedjenek az' ottani mezőgazdasági üzemek ener­giatakarékossági újdonságai­val, így többek között a bio­gáz-hasznosítással. Népzenei A hazai és a nemzetközi népdalkincs ápolására, meg­őrzésére, terjesztésére vállal­kozó népi együttesek, zené­szek, táncosok, folklórkuta­találkozó tők legközelebb 1985-ben ta­lálkoznak ismét Kecskeméten — folytatásaként a vasárnap zárult IX. országos népzenei találkozónak. Einstein-iratok Negyedszázaddal Einstein halála után végre hozzáfér­hetővé vált a kutatás számá­ra a magfizikus írásbeli örök­sége: a Princeton Egyetem könyvtárában 4300 okmány másolatát tartalmazó irattárat nyitottak meg. Az okmány­tár Einstein tudományos dod- gozatain és nem tudományos iratain kívül terjedelmes le­velezését is magába foglal­ja. A fizikus nemcsak híres fizikusokkal, hanem a poli­tika és a művelődés neves képviselőivel is levelezett. A gazdag anyag betekintést en­ged századunk elejének fizi­katörténetébe, s Einsteinnek a tudományról, a társadalomról és a politikáról vallott néze­teibe. UNESCO-tábor Londonban Diáklány a Zrínyiből A miskolci Zrínyi Ilona UNESCO asszociált Gimnázi­um tanévnyitó ünnepségén londoni élményeiről számolt be a negyedikes Dudás Györ­gyi. A beszámoló jelezte — nem magánúton járt a szi­getországban. — Hanem hogyan? — Nagy-nagy örömömre és meglepetésemre, én vehet­tem részt a Művelődési Mi­nisztérium javaslata alapján az angol UNESCO-bizottság által hagyományosan Lon­donban megrendezett tudo­mányos diáikköri táborban. Ott tudtam meg, hogy nemcsak Magyarországról érkeztem egyedül, hanem én voltam az egyetlen résztvevő a szocia­lista országokból is. Külön­ben ez a tábor, vagy ahogyan hivatalosan nevezik, „tudo­mányos két hét”, a világ minden részéből a biológia, a kémia és a matematika iránt érdeklődő diákokat gyűjti össze. — Te melyik tárgy iránt ér­deklődői ? — Tulajdonképpen egyik iránt sem. Számomra ez a két hét nyelvgyakorlást jelentett. A Művelődési Minisztérium és a magyar UNESCO-bizott­ság, tudomásommal a harma­dik alkalommal küldött ki diákot, ezúttal a mi isko­lánkból, a Zrínyi Ilona Gim­náziumból utazhatott egy résztvevő, aki én voltam. El­sődleges követelmény, hogy beszéljen angolul, azután ne legyen négyesnél rosszabb jegye, tehát jól tanul­jon, s végül, de nem utolsó­sorban, fizikai dolgozók le­gyenek a szülei. Ami azt- illeti, a táborban tudtom­mal én voltam az egyetlen, aki nem valamilyen pályázat nyerteseként került oda. Ezen — hiszen kérdezgettük egy­mást — eleinte csodálkoztak, de azután azt mondták, „ér­tem” ... Semmi problémát nem okozott, elfogadták, hogy én a nyelvet gyakorlom oda­kint. — Mióta tanulsz angolul? — Nyolcéves korom óla. Miskolcon, a 8-as számú Ál­talános Iskolában angol tago­zatra jártam, azután a Zrí­nyiben is. — Biztosan hallottad, hogy az iskolai nyelvoktatásunkról óriási viták vannak. Szerint ted meg lehet 1 tanulni egy nyelvet az iskolában? — Mindenféleképpen meg­tanulható, legalábbis szerin­tem. Szorgalom kell hozzá, meg egy kis tehetség, nyelv­érzék. Meg persze, jó tanár. Én például sokat köszönhetek Máténé tanárnőnek, aki an­golra tanított. Egyébként TIT-tanfolyamon megpróbál­koztam a franciával is . De nem ment. Azt hiszem, a las­súság szegte a kedvemet, meg az, hogy voltunk vagy har­mincán, és sokan nem vették: komolyan a tanulást. Miat­tuk alig tudtunk haladni... Most az osztályunkban három csoportot képezünk. Vannak orosz tagozatosok, azután két angolos csoport. — Mit kaptál az úttól? — Az, hogy csak angolul beszélhettem, rengeteget je­lentett. Azt hiszem, megjött az önbizalmam, hogy merjek beszélni... Azután rengete­get láttam is. Ilyen messze még sohasem voltam. — Mást? — Természetesen nekem is be kellett járnom az órákra. Voltunk néhány nagyon érde­kes laboratóriumban, és meg­néztük a királyi botanikus kertet is. Mit mondjak, ki­húztam magam, amikor a Rubik-kockáról volt egy elő­adás. No és most, a matema­tikaórán már profitáltam is egy londoni előadásból — pe­dig a matematika nem erős oldalam — Achilles és a teknősbéka versenyfutása volt a példa, és tudtam, matema­tikailag sohasem érheti utói a teknőst... De ez igazán apróság. A legtöbb mégis­csak az volt, hogy gyakorol­hattam a nyelvet, mert ez­zel szeretnék boldogulni... Érettségi után közgazdasági egyetemre szeretnék menni. — Apropó, Györgyi. A szü­leid mit szóltak? — Amikor megtudták? — Apa kőfaragó, anya iro­dai kisegítő. Egyébként ép­pen főztek, amikor mondtam. Apa kezében megállt a ka­varókanál, anya meg jó, hogy ült... De nagyon boldogok voltak, ök még nem jártak tovább Csehszlovákiánál... (cs. a.) Szépen magyarul — szépen emberül Magázás és — lemagázás — Le tetszik szállni? — kérdezek rá a buszon az előt­tem álló, gyermekeim és uno­káim közti korú ifjú hölgy­re. Ügy pillant hátra, mint'aki látni akarja: ki ez az itt fe­lejtett őslény az ásatag mo­dorával. — Le tetszem! — veti oda gunyorosan. Érdekes: én pirulok el. Sze­rencsére már nem figyel. Ballagok át a zebrán, s fel­ötlik bennem egy alig néhány éves élmény. Ttöpdolgozatos óra után, az önkiszolgálóban egy elsőéves tanítványommal kerülök egy asztalhoz. — Na, — faggatom — gyöt­rő volt a feladat? — Miért? — kérdez vissza. — Annak szánta? — Kicsoda? — hebegek megzavarodva. Nem értem rögtön: kire gondol. . — Maga! — mondja a leg­természetesebb nyugalommal. Persze, valójában igaza van. Tegezni mégsem tegez­het; tehát magáz. Tertium non datur: harmadik megol­dást nem ismer. önkiszolgáló papírbolt. Fél­íves borítékot keresek. A gondola innenső oldalánál pem férek hozzá: a földön egy üres bevásárlókosár. Át­lépni nem akarom: megke­rülöm. — Ne menjen a gát mö­gé! Jó? — dörrent rám egy tizenéves hölgy, villogó szem­mel, megszakítva egy beszél­getését. Megrettenek. A „sima ma­gázást” megszokom már, ides­tova az utasítgatást, meg a nyers, majdhogynem artiku- látlan hangvételt is. De az a „Jó?!”, az úgy csattan rajtam, mint lustálkodó és értetlen igásbarom hátán az ostor. Bizonyára tudnom kellene, hogy az önkiszolgáló üzletnek az a gondolája e percben ép­pen nem önkiszolgáló; hogy a földre lökött bevásárlóko­sár afféle „terelőgát”; s hogy különben is: egy betolakodott rissz-rossz vásárlónak nincs joga megzavarni az üzlet csendjét és rendjét. Hogy majdcsaknem nagyap­ja lehetnék, a hölgyet nem zavarja. Ma a magázódás dif­ferenciálatlan, mint maga a „felnőtt” korosztály. S fel­nőttnek számít ő is, hiszen dolgozó (talán már hónapok óta), meg én is, hiszen nem vagyok gyerek. Harmadik kategória, úgy látszik, itt sin­csen. Pedig magázódni is sokfé­leképpen lehetne. ,,Ne men­jen a pult mögé!” — ez a leg­ridegebb. „Ne menjen, uram ...” — ez már udvaria­sabb. „Kérem, ne menjen ...” — ez sem kerülne többe. „Kérem önt. ne menjen ...” — de ritkán halljuk! „Ne tes­sék a pult mögé menni!” — ilyen is van (vagy talán csalt volt?)! S a fentiek mindegyikét legalább négy-ötféle hang­színnel, hangvétellel, hang­erővel, hanghordozással mondhatjuk végig. Aszerint, kit. hogyan becsülünk, tiszte­lünk; — már ha becsüljük, tiszteljük egyáltalán. Mert más dolog magázni valakit, és ismét más „lema- gázni!” Deine László Társa sj átékok lll!llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lll!IIUIIIIIIIIIIIIIIIIiíli!íl!illll!llllllll!!lllllllllllllll!lllllllll!llllllllllllllllllllllllllllllll!llllllllllllllllllll|ll1 50 százalékos árengedménnyel (kicsiknék és nagyoknak) Egyes ajándéktárgyak: bőr gyertyatartók kézimunkák gobelin réztükrök kelmefestékek és fa dísztárgyak nagy árengedménnyel kaphatók a BIK alkalmi áruk boltjában (Miskolc, Ady Endre utca 1.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents