Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-07 / 209. szám

T982. szeptember 7., kedd ESZAK-MAGYARQRS2AG 3 A népi ellenőrzés megvizsgálta Takarékos termelésre ösz­tönző korunkban már-már tudományos alapossággal kell kidolgozni az alapanyagok Kihasználásának módját, hi­szen ez elengedhetetlen1 fel­tétele a gazdaságosságnak. Több vállalatnál számítógé­pekkel igyekszenek megol­dani ezt a feladatot, csak­hogy önmaguktól a legkor­szerűbb számítógépek sem képesek csodákra. A gazda­ságosabb anyagfelhasználás­hoz mindenekelőtt hozzáér­tő emberek kellenek. A Csongrád megyei népi ellen­őrök egy közelmúltban vég­zett vizsgálatukban megálla­pították, hogy noha az anyaggazdálkodási munkakö­rökben foglalkoztatott dol­gozók jelentős hányada hosz- szú szakmai gyakorlattal rendelkezik, ám általános és szakmai felkészültségük, to­vábbá képesítésük viszony­lag alacsony. Az ügyintézők 20—25 százaléka például alapfokú képesítéssel igyek­szik elvégezni munkáját. Több, kevesebb sikerrel. Igaz, ez nem csupán az ügy­intézőkön múlik, mert sok vállalatnál az alapanyagok takarékos felhasználása még a szorító körülmények elle­nére sem kapott megfelelő rangot a vállalatok életében. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a vállalatok és a szö­vetkezetek csak elvétve kér­nek arra választ saját belső ellenőreiktől, mit tehetnének az alapanyagokkal való ta­karékosabb gazdálkodás ér­dekében? A vállalatok többsége nem ösztönzi kellően azokat a dolgozókat, akik sok (millió) forinttal csökkenthetnék a vállalati kiadásokat. A taka­rékos anyagfelhasználás rit­kán szerepel a munkások prémiumfeltételei között. Ha mégis születnek figyelemre méltó- eredmények, akkor azok sokkal inkább a spon­taneitásnak köszönhetőek, mint a tudatosságnak. Akik­nek pedig prémiumfeladatuk a takarékos anyaggazdálko­dás, azok munkájának a meg­ítélésénél gyakran szubjek­tív tényezők játszanak sze­repet. Ezért aztán előfordulhat az is, hogy egy ügyintéző vagy gazdasági vezető, amennyiben megfelelő ma­gyarázatot talál arra, miért nem sikerült a kívánalmak szerint gazdálkodni az alap­anyagokkal, a magyarázatra kapja a prémiumot. Magya­rázat pedig bőven akad, hi­szen jól tudjuk, hogy a mo­nopolhelyzetben levő anyag­szállító vállalatok sok eset­ben kényük-kedvük szerint teljesítik a szállítási szerző­désben megfogalmazott kö­telességüket. Emiatt az anyagra váró vállalatok és szövetkezetek olykor kapko­dásra kényszerülnek, im­portból (nem ritkán tőkés importból) kénytelenek biz­tosítani a zavartalan ter­meléshez szükséges alap­anyagokat. Ezek viszont idő­közben „befuthatnak” a ha­zai szállító vállalatoktól is, aminek túlkészletezés a kö­vetkezménye. Az említett népi ellenőri vizsgálat megállapította, hogy a készletező TEK-vál- lalatok nem látják el a lét­rehozásukkor kitűzött fel­adatokat. A nem mindig kellőképpen differenciált im­portkorlátozásokkal együtt, ez a tény hiányérzetet kelt, az­az növeli a vállalati szak­emberek körében a „hiány- pszichózist”. Mindemellett a vállalatok általában törekszenek az alapanyaggal való jobb gaz­dálkodásra, bizonyítja ezt az anyagfelhasználásban bekö­vetkezett némi csökkenés. Ez azonban jóval nagyobb a gyáregységeknél, mint a meghatározó nagyságrendű önálló vállalatok esetében. Alighanem e tekintetben is előbbre tarthatnánk, ha e vállalatok a jelentőségének megfelelő gondot fordítaná­nak az anyagnormák kar­bantartására, és a normától való eltérés okainak elemző vizsgálatára. Ennek hiánya ugyanis rendszerint olyan következményekkel jár, hogy az időszerű és szükséges in­tézkedések rendszerint kés­nek, illetve elmaradnak. A késedelem pedig mind a vál­lalatnak, mind pedig a nép­gazdaságnak sokba kerül, igaz, a vállalatok nem is mindig érdekeltek abban, hogy takarékoskodjanak az alapanyaggal, mert — külön­féle engedélyek alapján — többletanyag-felhasználásukat beépíthetik termékeik árába. A hasznosítható hulladé­kok felhasználásának tekin­tetében sincs minden rend­ben. A vállalatok ugyanis az újra hasznosítható hulladé­kaik jelentős hányadát gyűj­tő vállalatoknál értékesítik, mégpedig olyan alacsony áron, hogy a szétválogatás, a szállítás költségei sem té­rülnek meg. Követendő pél­dának és járható útnak alig­hanem hasznosabb (lenne) ezen anyagok vállalaton be­lüli újrafeldolgozása. Sze­rencsére már arra is van pél­da, hogy a korábban hulla­dékként kezelt anyag újra­feldolgozása révén importból származó alapanyagot taka­rítanak meg. A jó példák követéséhez azonban mindenképpen na­gyobb fokú szervezettségre — a jelenlegi hiányosságok és azok okainak megszünte­tésére — van szükség. Az nyilvánvaló, hogy a jövőben ésszerűbben kell gazdálkod­ni az alapanyagokkal és hul­ladékokkal. De ez a felisme­rés önmagában kevés. J<H átgondolt elképzelésekre, ter­vekre, főként pedig szerve­zettebb munkára és a szer­vezettebb anyaggazdálkodás­ra ösztökélő érdekeltségi rendszer kidolgozására van szükség. * Cs. N. L. Kirnyezelvóielea a vegyiparban Az utóbbi években sokat fejlődött a vegyipari vállala­tok környezetvédelmi tevé­kenysége, a levegő-, a víz- szennyezés csökkentésére nagy erőfeszítéseket tettek, jó néhány beruházást valósí­tottak meg. Sikerült csökken­teni a légszennyezés miatt kifizetett bírságok nagyságát A vegyipari üzemekben olyan technológiákat honosítanak meg, amelyekkel a különböző műveletek során keletkező gázokat visszavezetik a rend­szerbe. Ez az eljárás anyag­takarékossági és környezet- védelmi célokat egyaránt szolgál. A A hulladékost szakszerű tá­rolása, segédanyagként tör­ténő további hasznosítása az egyik legnagyobb gond a vegyiparban. Vannak jó egyedi kezdeményezéseit, el­készült néhány berendezés, de a megnyugtató megoldás­hoz nem elegendőek a válla­lati erőfeszítések. Tényleges eredményeket regionális hul­ladék-megsemmisítőikkel le­hel majd elérni, amelyek egy- egy ipari körzet valamennyi, nemcsak vegyipari üzemé­nek veszélyes hulladékát be­fogadják. A VI. ötéves terv hátralevő időszakában meg kell találni a megnyugtató megoldásokat a hulladékok kezelésére és kiemelten kell foglalkozni a hulladékéit má­sodnyersanyagként történő hasznosításával. és a Isiiéi? Közlekedési tudományos napok kezdődtek szeptember elején. A szakemberek be­hatóan foglalkoznak a köz­lekedéspolitika és a tudo­mány kapcsolatával, hiszen a közlekedéspolitika kialakítá­sához az eddigiektől nagyobb segítséget várnak a tudo­mánytól. Januárban megala­kult a Közlekedéstudományi Intézet, ahol összegezik a ku­tatásokat. A kutatási mun­kában a legnagyobb elma­radás a szállítási folyamat korszerűsítése terén tapasz­talható. Hazánkban megfele­lő közlekedési hálózattal ren­delkezünk, jelentős mennyi­ségű árut szállítanak ezeken és jelentős a személyszállí­tás is. Nagyon fontos, hogy ezt a tevékenységet az emel­kedő energiaárak ellenére is minél olcsóbban végezzék el az illetékesek. Újítási verseny a Mezőgépnél A hagyományoknak meg­felelően, az idén is meghir­dették az éves újítási ver­senyt a Miskolci Mezőgaz­dasági ©épgyártó és Szol­gáltató Vállalat gyáregységei között. A verseny elsődleges célja a termelés hatékony­ságának fokozása, az éssze­rű anyag- és energiatakaré­kosság elősegítése, a hulla- déle- és másodnyersanyagok hasznosítása. A szervezők szeretnének minél több fia­talt és női dolgozót bevon­ni a mozgalomba, ezért szá­mukra külön versenyt írtak ki. Hasonlóan meghirdették az egyének és a szocialista brigádok éves újítási verse­nyét. Az értékelésre 1583. februárjában kerül majd sor, s a bíráló bizottság tagjai a vállalat műszaki igazgató- helyettese, a szakszervezeti bizottság képviselője, a mun- kaverseny-felei ős és a vál­lalat újítási előadója lesz­nek. A versenyt tíz szem­pont alapján, az erre a cél­ra rendszeresített; nyomtat­ványon értékelik majd, s meghatározott pontot adnak a benyújtott, az elfogadott, a bevezetett, sitb. újításra. Az első helyezett gyáregység 12 ezer, a második 8 ezer fo­rintban részesül. Kiftelezeitsége a jó munka „Szépen meg lehet élni ebből a jövedelemből” Nagy Ragályi Edének nem volt határozott elképzelése 14 évesen, a pályaválasztás ide­jén. Gimnáziumba iratkozott, de az első tanév végén elhatározta, inkább szakmát tanul. Egy évig kőművestanuló volt az Ede- lényi Építőipari Szövetkezetben. Aztán úgy döntött, inkább vízvezeték-szerelőnek megy. — Innentől kezdve megszűnt a bizonyta­lanságom, megszerettem a szakmát. Pedig akkoriban még csak nem is sejtettem, hogy miiyen felkapott mesterség lesz ez — mond­ja. — Később ugyan megint következett né­hány bizonytalan év, két szövetkezetnél és egy vállalatnál próbálkoztam. Közben túl­órákat vállaltam, hogy meg tudjam vásá­rolni az aprószerszámokat, mert az volt az elképzelésem, hogy nekem jobb lesz, ha ma­gam szervezem a munkámat. Amikor ösz- szegyűlt egy kis pénzem, barkácsoltam egy satupadot és kiváltottam az iparengedélyt. Huszonöt éves voltam akkor, hat évvel ez­előtt történt. — New jelt a nagy önállóságié?? — Nem, mert a KIOSZ helyi csoportja is segített. De amúgy is volt bőven munkám, mert Edelény szerencsére igen szépen fej­lődik. Középületek készülnek, és nagyon sok családi ház. Javítani való is mindig akad. — Konknrrencia? — Két másodállásos vízvezeték-szerelő dolgozik a községben és öten az építőipari szövetkezetnél. Megférünk egymással, még sohasem volt úgy, hogy ne lett; volna mun­kám. Kontárokból persze itt is sok van, húsznál is több ember gondolja, hogy ért a vízvezeték-szereléshez. Aztán éjszaka hívnak, menjek gyorsan, mert ömlik a víz. Az udvaron, a satupad mellett beszélge­tünk, amikor megérkezik a postás. Számlá­kat hoz, az éves adó csekkjeit. — Hatvanezer forint átalány után fize­tek. No nézzük csak, hétezer-hetven forint az adóm. Szépen, szolidan meg lehet élni ebből a jövedelemből. Az öreg, szülői há­zon javítgatunk most, álmennyezetet csiná­lunk a szobára, nemrég csempéztem. Az édesanyámmal, a feleségemmel és a két kis­lányommal lakunk itt. — Milyen házak épülnek mostanában Edelényben? — Nagyon nagyok, többszintesek. Nem egy olyan házban szereltem, ahol két für­dőszoba és három W. C.-helyiség van. A fürdőszobák színesek, a csempék mintásak, a kádak, mosdók kék elv, zöldek, sárgák __ N ekem csakis a fehér tetszik. — Mennyibe kerül egy ilyen nagy háznak a vízvezeték-hálózata? — Anyaggal együtt negyven-ötvenezer forint, Anyag nélkül, a szerelés, tíz-tizen- kétezér. Sajnos, nagyon sok gonddal jár az anyagbeszerzés. Amióta csak dolgozom, az anyaggal mindig bajok voltak, alig lehet kapni szerelvényeket. — Sok kisiparos dolgozik Edelényben? — Ügy hatvan-hetven ember tartozik a csoporthoz. KlOSZ-szolgáltatóházat építünk nemsokára, az alapozást még ezen az őszön befejezzük. Az egész épület társadalmi munkában épül. A mi brigádunknak jut a legtöbb szerep, mert építőipari komplex brigád a miénk. Két évvel ezelőtt alakí­tottuk. Kőműves, fűtésszerelő, asztalos__, m inden építőipari szakma képviselteti ma­gák — Mi volt az oka, hogy a kisiparosok bri­gádba tömörültek? — Jó az építtetőnek is, ba nem keil kw- Km-külön, minden munkához szakemberért futkosnia, nekünk pedig azért jó, ment is­merjük egymást, megbeszéljük, hogy mikor melyikünké a terep, nem dolgozunk egy­más ellen, nem rontjuk el egymás munká­ját. Emellett természetesen segítünk is egy­másnak. Nelvem csak egy kis Simson mo­torom van, azon nemigen tudnám elszállí­tani a méretre vágott anyagot a helyszínre. A brigád néhány tagjának van egy közös, egy tonnás teherkocsija, amit, ha kell, meg­kapok. Az idei év minden bizonnyal ew»kS:eae­tes marad Nagy Ragályi Ede és az Antal György kisiparos munka brigád tagjai szá­mára. — Május elsején megkaptam az Ipar Kiváló Mestere kitüntető címet. Én va­gyok a brigádban a hatodik, akit ilyen öröm ért. Ugyanakkor kapta meg a brigá­dunk a Kiváló Kisiparos Munkabrigád ki­tüntetést. Nagy ünnepséget csaptunk ak­kor! Azóta pedig sokszor beszéltünk arról, hogy most már a cím is kötelez, a színvo­nalból nem engedhetünk. Nekem pedig duplák a kötelezettségeim. No, nem várnak rám különlegesen nagy tettek, úgy kell dol­goznom, ahogy megszoktam már, jól. és akkor minden rendben van ... Lévay Györgyi Fotó: Laczó József Kombájnok - ijra munkában Ami azt fließ, a kombáj­nok idén is keveset pihen­tek. Ugyanez vonatkozik a kombájnosokra is. Egy szűk hónapja sincs, hogy a gabo­naföldeken találkoztunk ve­lük, serény munka közben, most meg már a napraforgó­táblákon tapasztalunk ha­sonló igyekezeteit A két be­takarítás közötti rövid idő legfeljebb egy alapos kar­bantartásra, alkatrész-, adap­tercserére volt elegendő. Per­sze, a kevés állásidő egy gép esetében kimondottan elő­nyös, hiszen akkor gazdasá­gos az üzemeltetése, kihasz­náltsága, ha minél keveseb­bet pihen. Az ember eseté­ben pedig? Alci az ilyenfajta munkát vállalta, tudta, mit vállal. Kemény, szívós em­berek ülnek legtöbb helyen 3 kombájnok nyergében, akik Péter-Páltól, az aratás megkezdésétől az október végi, november eleji esőkig, a betakarítandó kukorica utolsó hektárjáig alig-alig szállnak ki a vezetőfülkéből. Többen akkor is csak azért, hogy azután átüljenek egy másik, a mélyszántást végző traktor nyergére. A pihenés­re, legalábbis a mostaninál több szabad órára majd ott lesz a tél — vallják, ha ar­ról faggatja őket az ember, végülis hogyan bírják a me­zőgazdaságnak ezt a non stop műsorát. Mezőkövesden, a Matyó Tsz-ben a többezer hektár kalászos betakarítása után augusztus 30-án foglalták el újra helyüket a vezetőfülké­ben a kombájnosok. A fel­adat most sem kicsi; levá­gásra, betakarításra vár, öt híján ezer hektár naprafor­gó. Sőt, ha ezzel végeznek, következik a kukorica, amit úgyszintén százas nagyság­rendben mérnek errefelé. Mi a napraforgó-aratás második napján, a bogácsi út mel­lett, a B—7-es és B—8-as táblában láttuk viszont a nyárról már ismert kék NDK kombájnokat. Szám szerint kilencet. Közülük hét a fő műveletet, a napraforgó vágását végezte, kettő pedig az említett gép nyomában járó mezgerlő brigád által összegyűjtött napraforgótá­nyérokat csépelte ki. Mert minden szemnek értéke van! S ezt manapság egyre in­kább a gyakorlatban mutat­ják, mint szóban hangoztat­ják a mezőgazdasági üzemek dolgozói. Akárcsak) a szervezettsé­get! Itt a kövesdi határban is láttuk, hogy luxusnak tartják a hosszú percekig ürítésre váró, álló kombájno­kat, úgyszintén az álló, vá­rakozó, pótkocsis teherautó­kat. Nem is igen találkoz­tunk ilyennel. A lrombájnos szemszögéből mindig volt gépkocsi az ürítésre, a gép­kocsivezető szemszögéből néz­ve pedig mindig akad ürítő kombájn. Ami azt illeti, az idő is kedvez — legalábbis eddig — a mezőkövesdi napraforgó­aratóknak. Száraz az idő, nincs túlzottan nagy meleg, egyszóval jó ütemben halad a munka. Ez derült ki Edőcs József üzemeltető ag- ronómusnak, a napraforgó „gazdájának” szavaiból is, akivel az egy tömbben K56 hektár nagyságú tábla köze­pében beszélgettünk. — A KITE termelési rend­szer keretében évek óta a mostanihoz hasonló nagy te­rületen termeszti gazdasá­gunk a napraforgót. Hozzá- tehetem, jó eredménnyel. Igaz, idén nem érjük el a tavalyi rekordot de a hek­táronkénti 23 mázsás ter­mésátlag idén is meglesz. És ez nem kevés. Egy héttel ezelőtt 500 hektár területet reglonoztunk le (a naprafor­gó mesterséges, vegyszeres desszikálása, szárítása ér­tendő alatta — szerk. meg­jegyzése), most ezeket vág­juk. A másik tóét e hétvé­gén desszikáljuk. A tervek szerint két-három hétig ad munkát a napraforgó __ . .. ugyanis bármennyire „falánk étvágyúak” ezek az E-típusú kombájnok, s bár­mennyire növekszik szemlá­tomást a napraforgótarló, az ezer hektár nem kevés. Mint ahogy a becsült átlagtermés alapján a várható 230 vagon össznapraforgó-termés sem az. Míg azonban az előbbi fel­adat, az utóbbi öröm. Igaz,1 a kettő egymásból követke-' zik. Hajdú Imre Fotó: Fojtán László ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents