Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-05 / 208. szám

1«5®2. szeg&Seraber 5., vasárnap a üsfásiiiial! r r hogyomőrry foazón&ban, hogy az T9t9. szeptemberi bányászsztrájk csendőrsortűz mártírajira emlékezve, minden esztendő szeptemberének első vasárnapján-az eger.z ország tisztelettel köszönti ennek az egyik legősibb szakmának művelőit, a bányászokat. A bányószélet, a bányászsors sohasem volt könnyű sem a föld alatt, a bányában, sem kint, a napon. A mindennapi munka egyenfő az elemekkel vívott harccal. Nehéz körülmé­nyek között nehezebbek az amúgy is súlyos szerszámok, le kell győzni a sötétséget, a földtömeg roppant súlyát, szapo­rábban lélegzik az ember a rossz levegőben, meg kell za­bolázni a sújtóiégeí, örök ellensége a bányásznak a víz és a tfo. Sok ember áldozta életét a'munkának ezen a kegyet­len oltárán. De sok mártírt követelt a munkásosztály élvo­nalában küzdő bányászoktól a szabadság, a könyörtelen ki­zsákmányolás és kiszolgáltatottság elleni küzdelem kint, a napon is. A magyar bányásztársadalom hűséggel teljesítette és tel­jesíti feladatát. Derekasan kivette részét az újjáépítésből, az országmentésből, a szocializmus alapjainak lerakásából és fontos részt vállal a fejlett szocialista társadalom felépíté­sében is. Nemegyszer kulcsszereplője volt az elmúlt idők po­litikai harcainak, s ma is tisztességgel helytáll az élet bár­mely társadalmi tisztségében, ahová szólítják. A borsodi szénmedence bányásztársadalma ma már kor- seerű, nagyipari módon valósítja meg évenként bővülő fel­adatát. Ma már nemcsak a kitermelt szén tonnamillióit tart­ják számon, hanem annak értékét és minőségét is. Sokszor átmeneti gondok teszik még nehezebbé munkájukat, de a szakmájukkal eredendő összefogás ezeket is legyőzi. A szén­nek, mint energiahordozónak a reneszánsza, az egész szak­ma, az egész bányásztársadalom újjászületését kívánja. Nem kevesebb a gondjuk az érc- és ásványbányászoknak sem. Mégis, állandóan kutatják, keresik az előrejutás útját, lép­csőit, módozatait, és meg is találják, mint a föld alatt a nagy meddőtömegbe ágyazott értéket is. Külön köszöntés és köszönet illeti a bányamentőket, okik életüket nem kímélve tesznek meg mindent bajba jutott sors­társaik életéért, megmentéséért. A bányamentők több ezer tagot számláló serege önkéntes, nagy tudású, a legjobb bá­nyászokból kiválogatott, jól felszerelt kollektíva. És ne feledkezzünk meg a hátországról, a családról, a bá­nyászfeleségek áldozatvállalásáról sem. Nemcsak a családfő, hanem a gyerekek gondja, gondozása is az ő vállaikon nyugszik amellett, hogy közülük sokan szintén dolgoznak üzemekben, a kereskedelemben, kórházakban, hivatalokban. Ez az ősi, nehéz szakma, amely ma újjászületését is ün­nepli, szülte meg himnuszukat és köszöntésüket: „Szerencse fel! Jó szerencsét!" Amíg a szakma él, ez is fennmarad. „Bá­nyászat nélkül nincs műveltség ... — írta egykoron Christo­pher Poihem magyar származású svéd bányamérnök. — Tör­ténete majdnem olyan régi, mint az emberiség története.” • Jelene és jövője az egész világon újra fényesedilc JÓ példa a miskolci fonoda Igyekszik az Misái A vállafalok belső irányí­tási rendszerének korszerűsí­tése napirenden szerepel. Nagy a jelentősége annak, hogy a gyáregységek vezetői ott legyenek a vállalati dön­téseknél, ismerjék beruházási lehetőségeiket, önállóan szer­vezhessenek, értékesítsenek, és a ténylegesen létrehozott eredmény alapján részesed­jenek a bérfejlesztésből. A tapasztalatok azt mutatják: a vállalatok többsége lépése­ket tesz annak érdekében, hogy növelje elkülönült egy­ségeinek hatáskörét, azonban ezeket a törekvéseket gyak­ran gátolja az űj rendszer kialakításával kapcsolatos is­meretek hiánya. Az Ipari Minisztérium tájékoztató jel­leggel irányelveket, módszer­tani útmutatásokat adott ki és tapasztalatcseréket is szervez. Ennek köszönhetően kedvező irányú folyamat in­dult el a vállalatok között. A Pamutfonóipari Vállalat — a legjobb példák között említhető — miskolci gyára élen jár a kezdeményező­készségben, a munkaszerve­zésben, az irányítás korsze­rűsítésében. A miskolci fo­noda vállalati terv alapján dolgozik, de ez a terv fi­gyelembe veszi az adott mű­szaki-technológiai feltétele­ket, a munkaerő-ellátással, utánpótlással kapcsolatos kö­rülményeket. Az önállóság jól érvényesül például a bér- fejlesztésben, igaz, bizonyos keretszámok itt is vannak, azonban a teljesítmény és a minőség alapján a gyár ve­zetése' határozza meg, ki, mennyit kapjon. Ugyancsak a gyár vezetői döntenek a beruházási eszközök kihasz­nálásáról, valamint a saját­erős fejlesztésekről is, igaz, ez jelenleg még nem számotte­vő. Külön említésre mél­tó a műszaki-fejlesztési alap felhasználása. Az adott ke­retből biztosítják a műszaki könyvek, dokumentációk be­szerzését, valamint ennek az összegnek a felhasználásával kísérleteznek új alapanya­gokkal, és végeznek techno­lógiai kísérleteket, kutatáso­kat. Az országban számos más gyárban tettek lépéseket az önállóság növelésére. Több helyen a bérfejlesztés össze­gét, például mozgóbérként minőségi prémiumként, vagy differenciált ösztönzésként, egyaránt felhasználhatják. A korábban erősen centralizált papíripari vállalat gyáraiban is, így a Diósgyőri Papír­gyárban is elindult az ön­állósodási folyamat. Kapói kapacitás, lei Biliséi December 31-én kerül sor » miskolci Patyolat Vállalat Sajó-parti új telepének mű­szaki átadására, és elsejétől munkához látnak a korszerű mosodagépek, anyagmozgató berendezések. A 103 millió forintos költséggel megépí­tett szolgáltatóegység nem­csak jobb munkakörülmé­nyeket, de jelentős minőség­beli javulást is ígér. A meg­növekedett szolgáltató kapa­citás egy műszakban 550 té­tel vegytisztítást és színezést, valamint három tonna szá- i’azon mért textil mosási munkálatait látja majd ef. Á Zöldért válasza EiWeny a zsolcai alma- és karfiol-Jgyben” L apunk augusztus W-i számában, az „Olajlen következik" című cikkben Deres István, a felsőzsolcai Lenin Tsz elnöke többek között arról is nyilatkozott, hogy miért volt „ráfizetéses” ta­valy 61 hektáros almáskertjük termelése, s azért is hibáztatta a Borsod megyei Zöldért Vállalat, hogy ez év júliusában nem vették át eladásra felkínált 7 mázsa karfioljukat. A vállalatot érintő, bíráló megállapításokra a következő választ kaptuk a Zöldérttöl: Siptri fülfel teái & BudsfiaRik szegedi gyá­rtóinak műszállá kollektívája tőkés import helyett hazai festékanyaggal biztosítja a szükségletet. Az ország egész olajfesték-szükségletót állít­ják elő, 10-féle szin-válto/at- ban. Itt készítik a festéfchí-< gítót is. Ehhez nagy meny­in y iség ű lenolajat használtak fel, amelynek csupán. egy- hairmadát fedezte a hazai termelés, a többit nyugatról szerezték be. Több évig tartó .kísérleti munka eredménye­ként sikerült olyan kötő­anyagot kidolgozni, amely­nek adagolásával kevesebb lenolajra van szükség a fes­ték gyártásánál. Az így elő­állított olajfestékek korrózió- védelmet nyújtanak, tetszetős felületkezelést, eredményez­nek, hasonlóan a korábbi összetételű festékhez. Kevesebb víz sz acélgyártáshoz Az ipari szennyvíztisztítók korszerűsítésével és recirku- láló vízrendszer kiépítésével a korábbihoz képest egyhar- maddal — évi 400 millió köb­méterrel — kevesebb friss vizet használnak fel a Dunai Vasműben. A vegyszeres, olajos hűtővizet zárt rend­szerben történő megtisztítá­sával és újrafelhasználásával a dunaújvárosi nagyüzem minimálisra csökkentette a Duna szennyezését is. öt évvel ezélőtt még évi 15 mil­lió forint szennyvízbírságot fizetett a vasmű, 1'981-ben viszont már csak ötezer fo­rintot. Jelenleg a dunaújváro­si kohászat egy tonna acél előállításához a korábbi 600 köbméter helyett csupán 200 köbméter Duna-vizet vesz igénybe. A Dunai Vasmű a követ­kező években tovább tökéle­tesíti a szennyvíztisztító rend­szerét. A Duna kisapostagi partján 200 millió forintos költséggel új szenny vízülepí­tő és recirkuláló medencesort épít, a VII. ötéves tervben pedig összesen egymilliárd forint értékű beruházással elkészül az új kokszolómű biológiai szennyvíztisztítója és a hengermű revétlenftő tele­pe. Ezzel a jelenlegi alacsony vízfelhasználást is T9í)0-re húszadéra csökkentik. „A felsőzsolcai Lenin Tsz a vállalatunkkal még 1980. október 24-én megkötött ter­mékértékesítési szerződésben többek között 3200 mázsa téli alma szállítására vállalt kö­telezettséget. Ezt követően 1931. április 29-én a tsz aka­dályközléssel élt, és kérte a kötbér mellőzését, hivatkoz­va arra, hogy ültetvényei je­lentős fagykárt szenvedtek, és így a leszerződött meny- nyiséget előreláthatóan nem tudják teljes egészében tel­jesíteni. Vállalatunk az akadály­közlést kötbérmentesen elfo­gadta, méltányolva a tsz azon kérését is, hogy a ter­més közelebbi ismeretében, későbbi időpontban közli a várható termésmennyiséget. A tsz kívánságára 1981. au­gusztus 23-án a szerződést ' akként módosítottuk, hogy a 3200 mázsa almából 3000 mázsa a Hungarofruct Vál­lalat által előirt bonyolítási feltételek szerint exportra kerül elszállításra. Az ügy tisztánlátása végett tudni kell azt, hogy a Lenin Tsz tagja a Bodrogközi ÁG gesztorságában működő gyü­mölcstermesztési rendszernek. Ennek jogán azt tervezte, hogy 17 000 mázsára becsült termésének nagy részét — mintegy 6000 mázsát — a rendszeren keresztül értéke­síti, és meg is kezdte a ■ rendszer sárospataki hűtőhá­zába az alma betárolását., Köztudott, hogy 1981 őszén' az almaexportot minden bo­nyolító szervezetnél a vagon­hiány akadályozta. Ez késlel­tette a szedést, ami végső soron negatívan hatott a mi­nőségre, növelte a tárolási, a forgalmazási kockázatot is. Vállalatunk végül is — az alapszerződés szerinti 3200 mázsával szemben — 4620 mázsa téli almát vásárolt fel összesen a Lenin Tsz-től. Ebből a mennyiségből 4138 mázsa volt az étkezési és exportminőségű alma, amit nem a nyilatkozatban emlí­tett „mintegy 5 forintos”, hanem kilónként 6 forint 14 filléres átlagáron vásároltunk meg. Ebből a mennyiségből csak 2138 mázsa kerülhetett exportértékesítésre. E felvá­sárolt összmennyiségen belül került sor 1981. december 11- én — külön megállapodás alapján — 2000 mázsa alma megvásárlására, a tsz által már Sárospatakon, a rend­szer hűtőházában tárolt készletből. Ezt a mennyisé­get — amint azt a tárolás helye is bizonyítja — a tsz nem a Zöldért felé kívánta értékesíteni. Miután azonban a gazdaságnak pénzügyi gondjai voltak, főkönyvelője felkereste vállalatunk keres­kedelmi igazgatóhelyettesét, és kérte a 2000 mázsa alma megvásárlását, valamint an­nak soron kívüli pénzügyi rendezését. Vállalatunk e ké­résnek, segítő szándékkal eleget is tett, vállalva az igényen felül megvásárolt készlet értékesítési kockáza­tát. Mindezek után érthetetlen, hogy az alma-„ügyben” miért a Zöldértet „hibáztatja” a tsz? Számunkra a tanulság csak az lehet, hogy megfon­tolandó: kik azok a partne­rek, akiktől a szerződéses kö­telezettségeket meghaladó árutöbbleteiket is átvegyük, ha értékesítési és pénzügyi gondokkal küzdenek. Es ta­nulság lehet az is, hogy nem jó partneri viszony az. ha valaki vállalatunkat csak amolyan tartalék értékesítési lehetőségként kezeli arra az esetre, ha az egyéb értéke­sítési lehetőségtó — közte saját boltjai is — csődöt mondanak, és ez esetben el­helyezhetetlen. maradék áru­jának átvételét a Zöldérttől követeli. Ami pedig az említett 7 mázsa, ez év július 29-én, a Sajó-parti kirendeltségünkön át nem vett karfiolt illeti, erre következő a válaszunk: A Lesi in Tsz a termékér­tékesítési szerződésben kar­fiol átadására nem vállalko­zott. A felvásárlásra mégis felajánlott 7 mázsa karfiol — a felvett jegyzőkönyv ta­núsága szerint — már el- színeződött, kivirított, szab­ványon kívüli minőségű volt. A fogyasztók érdekvédelme megköveteli, hogy szabvá­nyon kívüli, rossz minőségű ártó lehetőleg ne hozzunk forgalomba. Annál is inkább, mert az idő tájt, a saj ópüs­pöki tsz-ben, szerződésre ter­melt, igen jó minőségű kar­fiollal tudtuk ellátni a fo­gyasztóitat.” Mattak Zoltán, a Diridért igazgatója nemzetközi A géntartalékolt jelentő­sége és szerepe az állatfajok és fajták fenntartásában cím­mel szeptember 6. és 9. kö­zött nemzetközi konferenciát rendez a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület, a Debrece­ni Agrártudományi Egyete­men. A nemzetközi szimpóziu­mon 20 ország szakemberei mintegy 50 előadáson számol­nak be arról a munkáról, amit Men» hazájukban a käpusc*»ii6ban levő állatfajok, s a tenyész­tésből egyre inkább kimara­dó házi állatfajták megóvása érdekében végeznek. A kon­ferencia résztvevői ellátogat­nak a Hortobágyi Nemzeti Parkba, ahol megismerkednek a magyar szürkemarha, a mangalica sertés és a racka juh tenyésztésében tóért ered­ményekkel. Senki Rém lehet próféta...? Egy újító kálváriája „A munkahelyi közösségek szemléletén rs múlik, bogy a jobb, új megoldásokat kereső szakembereket megbecsülik-e, vagy pedig akadéksodó, „nehéz emberek”-nek tartják őket, akik nemcsak „ké­nyelmetlenséget” okoznak, de még pénzt is akarnak vele keresni...” (Idézet Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének az újítók és feltalálók 1982. május 15-i országos tanácskozásán el­hangzott felszólalásából.) Kettesben ülünk tiszalúci lakásán Batári János he­gesztővel, a MÁV Miskolci Járműjavító Üzemének dol­gozójával. Iratokat, leveleket böngészünk, amelyek egy ta­valy beadott újításával kap­csolatosak. Beszélgetőpartne­rem azok közé a munkásújí- tók közé tartozik, akik ma­gányosan küzdenek az ér­dektelenség, a közömbösség ellen. Vagy mégsem? Beszél­jenek a tények. Batári János csaknem két értizede dolgozik a miskolci járműjavítóban. Évek hosszú során át módjában állt meg­figyelni, sőt ő maga is tevé­keny részese volt azoknak a munkafolyamatoknak, ame­lyeket a , vasércet szállító vasúti vagonok fővizsgálata során el kellett végezni. Több éves tapasztalat birtokában fordult meg fejében a gon­dolat, hogy valamit tenni kellene a szóban forgó vasúti kocsik oldalajtajainak kor­szerűsítéséért. Szállítás köz­ben ugyanis a vasérc szinte ráég a külső ajtólemezt tartó bordákra, amit csak hegesz­tővel, vaskalapáccsal, s igen nehéz munkával lehet időről időre eltávolítani. Az erősza­kos beavatkozástól gyakran megrongálódik a külső, le­mez is, aminek Iájavítása, il­letve pótlása igen költséges. Mii lenne, ha az ajtó kap­na egy belső lemezborítást is ... így meg lehetne akadá­lyozni a vasérc lerakódását, egyúttal meghosszabbodna a vagonajtók élettartama — vé­lekedett Batári János. Nyom­ban hozzálátott a terv meg­valósításához, amiből aztán az elmúlt év júniusában újí­tás kerekedett. Javaslatát eljuttatta a Jár­műjavító üzem újítási elő­adójához, aki annak rendje és módja szerint megküldte azt a Borsodi Ércelőkészitő Műbe. Azért ide, mert ezek a vasúti kocsik az ércelőké- szfbő mű tulajdonában van­nak, így termés rétesén a mű illetékes vezetői döntenek arról is, hogy az újítást el­fogadják-e, vagy sem. Nemsokára megszületett a vélemény. Ebben az áll (a nagy terjedelemre való te­kintettel eltekintünk a szö­veg közlésétől — szerk.J, hogy: ,,,., az újítás beveze­tése számunkra (mármint a Borsodi Ércelőkészitő Mű számára) nem kedvező. Be­folyásolja a kocsik önsúlyát és a berakható térfogatot...” Vagyis, elutasították Batá­ri János újítási javaslatát. A miskolci járműjavító csaknem egy időben küldte el az újító javaslatát a Du­nai Vasműnek is. S csodák csodája, itt már merőben másképpen vélekedtek Batá­ri János újításáról. Idézet a vasműben 1981 augusztusá­ban keltezett, a vasmű ipar- jogvédelmi és újítási osztá­lyára eljuttatott feljegyzés­ből: „Megvizsgáltuk a MÁV Járműjavító Üzem 7126/81. számon naplózott oldalajtó toelemezelés tárgyú újítási ja­vaslatot Véleményünk sze­rint az újító javaslata alapján az U-szelvények valóban nem mennek tönkre és a külső lemezborrtás is kevésbé sé­rülékeny ezáltal, valamint a vasúti kocsi ürítése is köny- nyebbé válik. Az előbbiek alapján részünkről javasol­juk az újítás elfogadását, il­letve bevezetését...” Ez év április 5-én újabb kedvező hírről értesült az újító. A Dunai Vasmű igaz­gatási és jogi főosztályának iparjogvédelmi és újítási osz­tálya közölte: Batári János újítását 5/24/82. szám alatt naplózták. Alig több mint két hónap múltán újabb levél érkezett a Dunai Vasműből, ebben ar­ról értesítik Batári Jánost, hogy újítási javaslatát elfo­gadták és később döntenek a díjazásról. Az eset kapcsán önkénte­lenül is felvetődik a kérdés: valóban igaz lenne az a mon­dás, hogy senki nem leheti próféta saját hazájában? Lovas Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents