Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-05 / 208. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 T982. szeptember 5., vasárnap Tábortorlódás Főiskolai tanévnyitó Patakon Visszavonhatatlanul véget ért az 1982-es nyár, bezárultak a nyári közművelődési, művészeti táborok, művésztelepek. Az ezeket fenntartó szervek — elsősorban a Népművelési Intézet — bizonyára hamarosan hozzálátnak a mérleg megvonásához, a tanulságok leszűréséhez. Országos áttekintés hiányában itt nem vállalkozhatunk semmiféle általánosítható következtetés levonására, pusztán a borsodi nyári tábori éiet néhány vonását jegyezhetjük fel. A cikk címében jelzett tábortorlódás volt jellemző az idei nyári közművelődési és művészeti táboréletre. Talán olvasótábor számszerűleg kevesebb volt, mint korábban, megjelentek viszont az erősen szakjellegű, kisebb közösségeket foglalkoztató ifjúsági táborok. Itt elsősorban a megyei múzeumi szervezet irányításával létrejött táborok életére gondolunk, amelyek jó néhány fiatalnak adtak igen hasznos és tanulságos időtöltést. Azok a gyermekek, akik részt vettek régészeti •^ásatásokon, vagy egyéb, a múzeológia valamely ágát érintő táborozáson, bizonyára fokozott érdeklődéssel fordulnak az ott megismertek felé, talán pályaválasztásukban is befolyásoló tényező lesz az a néhány hét, amit e tevékenységgel töltöttek. Folytatódtak a különböző helyi szervezésű nyári művelődési táborok, elsősorban az általános iskolások körében. Örömmel hallottuk, hogy olvasótábort szerveztek például a bányászfiatalok részére is. Át- meg átszőtték a megye életét ezek a különböző lokális jelentőségű művelődési táborok, amelyek a már említett múzeumi szakjellegűek- kel együtt valóban hasznos időtöltést kínáltak, a közművelődést jól segítették. Borsodban hagyományosak a művésztelepek, a nyári művésztáborok. Itt most nem olyan táborra gondolunk, ahol mecénási feladatainak teljesítése végett kéfc-három művészt vendégül lát bizonyos időre egy város, vagy egy más közösség, mert ilyen is volt a palettán, hanem a továbbképzést jelentő művésztelepekre, illetve alkotótáborokra. Mint beszámoltunk róla, az encsi járásban hatodszor, rendezték meg az országos jellegű amatőr képzőművészeti alkotótábort, s noha most a járási székhelyen igen jó körülmények között nyílt mód a táborozásra, — a gimnázium épülete adott helyet az alkotómunkának, a szomszédos kollégium szállást és az étkezést nyújtotta —, az érdeklődés némileg mégis csökkent a korábbi évekhez képest. A tábor vezetői, közöttük olyanok, akik már évek óta idejárnak, ennek okát abban látták, hogy országosan megemelkedett a nyári képzőművészeti táborok száma, elsősorban a Népművelési intézet szervezésében, de alakultak helyi in- díttatásúak is. Ezek az új táborok pedig elszívó erőt jelentettek, részben, mert esetleg közelebb voltak az érdekelt résztvevő lakóhelyéhez, részben új környezetet ígértek, esetleg olyan táborvezető művésztanárokat, akik ugyancsak vonzerőt jelentenek. Ez mindenképpen megosztja az erőket,, bár ugyanebből adódik olyan pozitív jelenség is, hogy a szakcsoportot vezető művésztanárra kevesebb csoporttag jut, így a foglalkozás sokkal intenzívebb, személyre hatóbb. így volt ez például Encsen a szobrászok csoportjában az idén. Miskolcon, a Gárdonyi Géza Művelődési Házban is volt egy nyári ifjúsági művésztábor, sőt terveztek Özdon is. A miskolci augusztus 2-án kezdődött, vezetői augusztus 1-én még Tokajban voltak, az ott akkor záruló telep festőcsoportját vezették. A tokaji tábor messze kiemelkedik valamennyi közül Borsodban. Sőt. nemcsak Borsodban, hanem országosan is igen nagy hírű. nagy rangú és immár folyamatosan egymás után 29 alkalommal rendezték meg. Ez a tokaji tábor az idén nem volt olyan hangulatos, nem volt olyan sikeres, mitn korábban. Ez a megállapítás olvasható ki ' a Népművelési Istézet vizuális osztálya vezetőjének, Kerékgyártó Istvánnak egy. nem sokkal a táborozás után egy fővárosi lapnak adott interjújából, de ugyanez a következtetés vonható le a tokaji látogatásunk során vele folytatott beszélgetésből és személyes — a korábbi évek-' kel egybevetett — tapasztalatainkból is. A tokaji művésztelep a megállapítás szerint a mélyponton volt. Korábban mindig hűen reprezentálta az amatőr képzőművészeti mozgalom helyzetét, annak virágzó korszakait és hanyatlásait. Sokszor leírtuk mi is, milyen művészi-baráti szálak szövődnek itt és kötik össze az ország különböző pontjain élő képzőművészeket és amatőr alkotókat, hogyan hálózza be az így létrejött tokaji kötődés szinte az egész országot. Megjelentek hangulatos fotók, amelyek azt mutatták be, miként örökítőd- nek meg e nagyon szép fekvésű település egyes motívumai az utcán felállított állványokra feszített vásznakon, vagy vázlatfüzetekben. Volt a tokaji telepnek valami nagyon jó hangulata, ezért tértek oda évről évre vissza szakkörvezető művésztanárok és más turnusban az ország legjobb amatőr képzőművészei. Mindez nagyrészt a múlté. Mint az említett nyilatkozat is utal rá, és mint köztudott, a hetvenes évek közepéig itt volt az egyetlen országos képzőművészeti tábor, így nagyobb számban tömörültek a tehetséges emberek. Egyes képzőművészeti törekvések nagyobb önállóságot követeltek maguknak, míg mások összefonódni látszottak. Ezeknek a jogos igényeknek a kielégítésére a Népművelési Intézet létrehívott az országban egy sor más nyári alkotótábort, művésztelepet és a csaknem három évtizedes tokaji tábor sok hagyományával szakítani kellett. A másik részének folytatásához pedig figyelembe kell venni a kort, amelyben élünk, még akkor is, ha a tábor régi vendégei bizonyos romantikus ízű hagyományokhoz ragaszkodnak. A tábortorlódás az egyik oka hát a tokaji hanyatlásnak. A másik a rhűvésztelepi tartalmi munkán belüli elodázhatatlan változtatás. A jövőre harmincéves jubileumát ünneplő tokaji művésztelep mindenképpen megmentendő, friss életre keltendő. De e nyáron tapasztalt állapota mindenképpen tanulságos. Hasonlóan tanulságoá a sárospataki fafaragó tábor életének alakulása, és általában a nyári táborok, különösképpen a művészeti alkotótáborok számszerű növekedése során előálló mennyiségi és minőségi kapcsolat alakulása, Benedek Miklós Eskütétel (Folytatás az 1. oldalról) — A főiskola mindennapi munkájában, a sokirányú ismeret- és élmeny nyújtás, illetve élményszerzés folyamatában kívánjuk eljuttatni hallgatóinkat a szocialista értelmiségi dolgozóra, a tanítóra és óvónőre jellemző vonások: a marxista világnézet, a szocialista erkölcs (ezen belül a munkaerkölcs), a politikai beállítódás kialakításához, megszilárdulásához; a tudományos gondolkodóképesség, az alkotóképesség, a hivatástudat és hivatásszeretet, a dolgozó nép szolgálatához szükséges jellemvonások, személyiségjegyek kialakításához, továbbfejlesztéséhez, erősítéséhez. Mindezeket az intézményen belüli eszmei-politikai-pedagógiai légkör és demokratizmus továbbfejlesztésével kíTöbb mint egy hónapon át tekinthetik meg az érdeklődök a Miskolci Galériában Pentti Sammallahti fotókiállítását, amely — minden külön ünnepélyes megnyitó nélkül — szeptember 3-tól várja a látogatókat. A fotó talán a leghétköznapibb művészet, legalábbis olyan értelemben, hogy szervesen hozzátartozik életünkhöz, mindennapjainkhoz, szinte körülölel bennünket, magunk is műveljük, amikor egy-egy utazás alkalmával sűrűn Pattogtatjuk a gépet a megörökítésre méltónak ítélt épületek, táj előtt. Pentti Sammallahti, a mindössze 32 éves finn fotóművész is elsősorban a tájra irányítja — legalábbis kiállításának tanúsága szerint — a fényképezőgép lencséjét, csak persze gondosan ügyelve arra, hogy a táj ne önmagáért s önmagában, hanem az ott élő emberekkel, emberi alkotásokkal együtt jelenjen, meg. „Kemény” vidékekre kalauzol; Lappföldre a messzi északon, a délnyugati Ahvenammaa szigetcsoportra, Írországba, s némi meglepetésre hazai földre is, Magyarországra. A finn .fotóművész nem nyúl technikai bravúrokhoz, számára á fotó hagyományos értelemben vett fénykép, vagy legalábbis majdnem az. vánjuk biztosítani. Az új tanévben főiskolánk nevelési hatásrendszerét tovább szeretnénk gazdagítani. Ennek érdekében arra törekszünk, hogy a tantervi anyagot és a kiemelt nevelési fórumok és színterek hatásait a hallgatók bevonásával, aktivitásuk, önálló feladatmegoldásuk maximális igénybevételével dolgozzuk fel. örvendetesnek mondotta dr. Károly István, hogy az elsőévesek felkészültsége évről évre egyre jobb, a hallgatók több mint 80 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. — A főiskolai tanulmányok nagy erőfeszítést kívánnak. A képzési idő alatt kell felkészülniük egyrészt az általános iskola alsó tagozatában tanítandó tárgyak tanítására, másrészt a szakkollégium keretében egy szakterület igéInkább azt a pillanatot várja ki a megörökítésben, amely szerinte a legideálisabb a látvány és a lényeg megragadásához. Hangulatot örökít meg — □em a saját, hanem az ott nyesebb, hatékonyabb oktatásara kell alkalmassá válniuk. A főiskola tantervi követelményei teljesíthetők, de igen gazdaságos időbeosztást, folyamatos, rendszeres tanulást, pedagógusjelölthöz illő életformát, életstílust és magatartást kíván valamennyi- üktől, mondotta a főigazgató a hallgatóknak. Ebben a tanévben Patakon 1228 diák (761 főiskolai hallgató és j 467 gyakorlóiskolai tanuló) neveléséről és oktatásáról kell gondoskodni. A tegnapi tanévnyitó egész hangulata a tanítói, nevelői pálya vonzását erősítette, s csak fokozta az „érdemesség” érzését az, hogy ezúttal adták át a hatvan, illetve ötven éve tanítói oklevelet szerzett pedagógusoknak az elismerő dokumentumokat. (ténagy—fojtán) élő emberek hangulatát, küzdelmeit és örömeit, s a táj mögött megérezzük at ember küzdelmét s győzelmét a természet fölött. Emberszabású képeket hozott miskolci kiállítására a Íz íj Napi A Napjaink szeptemberi számában tovább folytatja a vitát a jövő magyar falujáról. Ez alkalommal Magyar József — Van-e jövője a magyar falunak? —, Bogár László — Harcmodor béKe- idoben —, tíartka Gabor — Megérteni a falu jelenéti — és Szókhelyhidi Ágoston — Fai ugor be — szól hozzá a lámához. A memoár-szindróma címmel közli a lap Sándor Iván esszéjét Vukovics Sebő visszaemlékezéseiről. Cs. Varga István Németh László és Gulyás Pál barátságáról szól „A barát szóra Gulyás Pál nevével felelek” című írásában. Megtalálható a lap élén Farkas András Közfalak című, a hiány és a talán viszonylatát és életünkben való jelentkezését vizsgáló írása, Kovalovszky Miklós emlékezése Bölönl Györgyre, valamint a 70 éve született Kiss Tamás köszöntése. A Kele irodalmi csoport tagjai közül Hajdú Gábor és Szabó Bogár Imre elbeszéléssel, Csorba Piroska, Fecske Csaba, Cseh Károly, Akác István, Furman Imre és Kemény Gyula versekkel jelentkezik a Napjainkban. Olvashatjuk még Tarján T~más a drámaíró Karinthy Ferencet bemutató Színházaséi című írását, Leskó László Haj, Nekeresd, hej, Kukutyin! című munkáját, valamint számos könyvelemzést. A manzárd és a Rácz- ház a címe Harsányi István egy régi pataki nevelési kísérletet bemutató írásának, a borsodi várakat bemutató sorozatban ez alkalommal Régéé várának múltját ismerheti meg az olvasó. A mar említett költőkön kívül veitekkel Csanády János, Géczi János, Hegyi Gyula, Ószabó István, Villányi László, Körösi P. József, grafikákkal Pető János, Szabados Árpád. Tarái Sándor, Czlnke Ferenc, Rékassy Csaba és Feledy Gyula szerepel. finn fotóművész. Messzi tájakkal, szigorú életformával ismerteti meg látogatóit. S persze nyilvánvalóan vonzó lesz számunkra az is, hogy a nagyközönség előtt kevésbé ismert finn fotóművészetbe enged bepillantást. Október 10-ig nyitva tartó tárlatát szívesen ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. Finn fotóművész tárlata Divatáruboltunkban (Miskolc, Ady Endre u. 1. sz.) gyermek- és kam asz: melegítők, férfi flanellingek nagy választékban
