Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-04 / 207. szám
1982. szeptember 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Az „R*’-csoport tagjaként Ellenőrzők&iűfon a miskolci 4‘szakában *0 B Borsod megyei Pártbizottság 1981 augusztusi határozatának alapján 1982 márciusában megalakult Miskolcon egy állandó jellegű rendőri akciócsoport. Az úgynevezett „R"-csoport feladatául tűzték a város és város környéki területek közrendjének, közbiztonságának további szilárdítását, a szórakozóhelyek és az utca rendjének biztosítását, a bűnözök, valamint a rendőrhatósági felügyelet alatt álló személyek ellenőrzését. Az elmúlt héten, pénteken 18 órától szombaton 2 óráig kibővített, a szokásosnál nagyobb akciót hajtottak végre a megyei rendőrkapitányság, a Miskolc városi-járási Rendőrkapitányság bűnügyi nyomozói, a közbiztonsági osztályok, alosztályok beosztottjai. Az akció eseményeit a miskolci, kettes csoport tagjaiként mi is figyelemmel kisérhettük. Tapasztalatainkról az alábbiakban számolunk be. Augusztus 27-e. A két nagy gyárban: az LKM-ben és a DIGÉP-ben, továbbá az építőipari vállalatoknál és a kisebb üzemekben is előlegei fizetnek. Az éjszakás műszak már korán reggel kézhez kapta a pénzt. Ennek —sajnos — látható jelei vannak a városban. Megnövekszik az italboltok, presszók forgalma, a belváros kapualjaiban kétdecis, félliteres pálinkásüvegek ürülnek fenékig. A rendőröktől tudjuk, ilyenkor már javában készülődik az „alvilág” is ... DRÁGA „JÁTÉK" A HINTÁVAL Csoportunk az eligazítás után Molnár István rendőr százados vezetésével indul a Tiszai pályaudvarra. Útitervünk egyébként a város legnépszerűbb szórakozóhelyeinek ellenőrzését tűzte célul — közéjük tartozik a pályaudvari „resti” is. Már az első percekben szükség van az , intézkedésre. Egy szemmel láthatóan kapatos fiatalember egy ijedten káráló tyúkot dajkál a zsúfolt peronon. Kenyérmorzsát szór elé, mint mondja, megéhezhetett az állat a hosszú vonatútom Hogy hol és mennyiért jutott hozzá? Bizonytalan válaszokat kapunk. Munkahelye és bejelentett lakása van, adatait feljegyzik, majd figyelmeztetik : rosszul tenné, ha tovább folytatná az italozást ... A zsúfolt pályaudvari étteremben Motkó István nyomozó hadnagy irányítja a személyi igazolványok ellenőrzését. Udvariasan, gyorsan, a szolgálati szabályzat előírásainak megfelelően igazo1- tat. Ha minden rendben van, pár perc alatt végez egy-egy asztalnál. — Mire ügyel az ellenőrzés során? 1— Először a fényképet egyeztetem, majd megszámolom a „személyi" lapjait, — nem hiányzik-e belőlük Ha valaki nem dolgozik, az könnyen hajlik bűncselekmény elkövetésére," ezért talán a legfontosabb a munkahelyi bejegyzés ellenőrzése, majd a lakóhelyi bejelentések rovatát nézem meg. A 13. oldalon található a különböző rendőrhatásági intézkedések bejegyzése. A „REF” alatt állóik jól tudják: ha szórakozóhelyen találkozunk velük, annak jó pár napi fogda lesz a vége ... Ök ezért inkább „otthon felejtik” az igazolványt. De hiába ügyeskednek, mi már szinte mindegyikőjüket ismerjük. A restiben nincs szükség intézkedésre. Annál inkább elkel a rendőrség segítsége a közeli MAV-lakótelep játszóterén. — Két részeg ember elfoglalta a hintákat, — lép a kék-fehér mikrobuszhoz egy tízéves forma kisfiú. — Verekedtek — folytatja —, aztáh. eldobták a borosüveget. Igaza van, nem a gyermeki képzelet játszott vele. A játszótéri hintákon két merev részeg fiatalember üldögél, pár méternyire a földön hever az üveg. A hinta egyik ülőszéke ugyanott, a kettészakított láncok, híven elárulják az eseményeket. Az egyik fiatal még a nevét sem tudja megmondani, a másik akadozó nyelvvel, de nagy hangon tiltakozik. Mindkettőjüket előállítják a kapitányságra. Később megtudjuk: garázdaság, illetve rongálás miatt eljárást indítanak ellenük. ELŐÁLLÍTÁS A TÖRPÉBŐL Már-már közhellyé válik: az alkohol a bűnözés melegágya. Nemcsak a tettesek válnak agresszívabbá, hanem az önmagáról megfeledkezett részeg ember nagyon köny- nyen válik áldozattá. A Hági étterem kerthelyiségében példát is látunk az előbb leírtak igazolására. Egy ötvenes éveit, taposó férfi az asztalra borulva mély kábulatban alszik, nyitott farzsebéből szinte kínálja magát pénztárcája. Alig-alig lehet életre kelteni. — Tisztességes dolgozó ■ ember vagyok — méltatlankodik az igazoltatás alatt — Miért moles ztál nak? Vitatkozhat, de a helyiséget — már csak saját érdekében is — el kell hagynia. Közel járunk már a tíz órához — a család odahaza Sajószentpéteren biztosan nagyon várja ... Folytatódik az akció: „körülnézünk” a csendes Gömö- ri étteremben, majd az Avas következik. A tetőn, a Panoráma presszóban csak három asztal mellett üldögélnek. A táncparkett üres, bár a hangszórókból fülsiketítőén üvölt a diszkózene. Mindenesetre szünetet kérünk. Egy rendőr igazoltat, többiek a közeli bokrok területét fésülik át — „eredménytelenül”. A Törpe sörözőben már a tetőfokára emelkedett a hangulat. A földszinten sramlizenét játszik a zenekar, az emeleten kőkemény rock „döngöl” a hangszórókból. A zene megáll, a lámpafények kigyulladnak. A vendégsereg hunyorog, néhányan morogva veszik tudomásul a rendőrök jelenlétét. A vezető (szerződéses üzlet jó híréről van szó) gyorsan megkérdezi a felszolgálókat: — Remélem nem hoztatok fel szeszes italt fiatalkorúak- nak ? ... Ezzel ugyan nincs is baj, ám B. Gyuláné menthetetlenül fennakad az ellenőrzés hálóján. Igazolvány nincs nála, de a csoport tagjai közül többen is felismerik. A tizenévesnek látszó, gomb- szemű fiatalasszony mosolyogva válaszol a kérdésekre, s akkor sem kerül zavarba, amikor közük vele: előállítják. Az elszámoltaiéban kiderül: az idén szabadult a börtönből, ahová rablás miatt zártáit be. Pártfogói felügyelet alatt áll, de sem munkavállalói, sem jelentkezési kötelezettségének nem tett eleget. A HOMOKBÁNYA ÉS A KATOWICE Huszonnégy nulla-nullakor a Vasas Művelődési Központ mellett gyülekezik a három akciócsoport. Az összevont ellenőrzés c£lja a közeli, • Drenka-hegyi homokbánya átfésülése. (Itt erőszakoltak meg az elmúlt évben többen egy fiatal lányt — a bűncselekményről a Kék fény és lapunk is beszámolt.) A gépkocsisor a lehető legkisebb zajjal közelíti meg a helyszínt. A domboldalhoz érve sűrű csatárláncba fejlő-' dünk. hang nélkül közelítjük nieg a holdfényben sötéten ásító bejáratokat. A zseo- lámpák egyetlen parancsszóra szinte nappali világosságot teremtenek a dombba vájt járatokban, a több emeletes barlang- és óvóhelyrendszerben. Nem találunk senkit, de lépésenként botlunk bele a „csöves élet” árulkodó, szomorú nyomaiba. A lisztíi- nomságú sárga homokban ócska göncök hevernek, mellettük ragacsos nylonzacskók, üres üvegeit, orvossá- gos fioláit. A bejáratok közelében elszenesedett ágda- rabolt, lyukas, kormos fazekait, lábasok, tejeszacskók. Az egyikről leolvassuk a dátumot : tegnapi,.. — Mintha megérezték volna, hogy jövünk — hallunk egy megjegyzést. Az utolsó „állomás”, a Katowice étterem felé már a csendes, kihalt Miskolcon keresztül robog a mikrobusz. A „Kató” és környéke viszont „él és virul” — tánczene, szórakozás hangjai szűrődnek ki az épületből. Ide — különösen amióta a „Piros” bár már nem éjjeli mulató — mindig biztosra jöhetnek a rendőrök. A gyors ellenőrzés meg is hozza az „eredményt”. Három férfi és három pő kerül a helyszínen várakozó rácsos autóba. — Majd én megmutatom nekik, hogy ki vagyok! — méltatlankodik az egyik férfi, majd minden átmenet nélkül összecsuklik és elalszik. AZ ELSŐ EREDMÉNYEK — A bűnügyi filmek, regények, a sajtó tudósításainak hatására az utóbbi években megnövekedett, a lakosság kriminál-érzékenysége — kezdi az akciócsoportok munkájának összegzését Tóth Tibor, rendőr ezredes, a megyei rendőr-főkapitányság közbiztonsági helyettese. — És emelkedett, főként Miskolcon az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények száma. A csoportok ezért többnyire a városban és liör nyékén dolgoznak. Az év eddig eltelt nyolc hónapjában 1552 veszélyes bűnözőt igazoltattak, 685 személyt előállítottak, közülük 204-et őrizetbe vettek. Az akciócsoportok munkájukat igyekeznek a háttérben maradva, ám szükséges határozottsággal elvégezni. Ennek is köszönhető, hogy tevéken ységüket megelégedéssel vette tudomásul a lakosság. Az első kézzel fogható eredményeket bárki tapasztathatja. A Centrum Áruház környékéről, a Búza térről, az aluljárókból már eltűntek a közvéleményt jogosan irritáló „csöves csoportosulások”. A város szórakozóhelyein pedig gyakrabban lehet látni kék egyenruhásokat, akiknek jelenléte — még ha intézkedésre nincs is szükség — növeli a biztonságérzetet. Udvardy József Virágárusok a kispiacss Miskolc nevéhez hajdan a kereskedőváros jelző is hozzátartozott. A háború után, miközben egyre iparosodott c város, csak két piac működött, a Búza téren és a Vasgyárban. Az utóbbi két-három évben előbb spontán kezdeményezésre, majd a városi tanács által is támogatotton egyre több, úgynevezett kispiac jött létre — többnyire a nagyobb üzletek, bevásárlóközpontok közelében. A kispiacokon a kiskertekben termelt gyümölcs és zöldség talál vevőre, és természetesen sok-sok vágott virág, amelyet tőként a nyugdíjas nénik árusítanak. Képünkön: a Győri kapui nagy Csemegebolt melletti kispiac látható. Fotó: Laczó József Nysüizés íjy levél kapcsáé, avagy: Heap keressük meg pénzünket? Levelet kaptunk Hód9 mezővásárhelyről, a Divat Kötöttárugyár Csongrádi Üzemegysége vezetőjétől, aki az üzem dolgozói nevében ragadott tollat. Hadd idézzünk hozzánk intézett soraiból: „Augusztus elején kétnapos kirándulásra indultunk Aggtelekre, üzemünk 37 dolgozójával. Utunk során gazdag élményben volt részünk, hiszen sokan közülük még nem jártak hazánk e részén. Kirándulásunk fénypontja a cseppkőbarlang megtekintése volt, ám panaszunk, felháborodásunk mégis ehhez a helyhez kötődik™ Reggel érkeztünk a barlang bejáratához, ahol a jegyváltáskor közölték velünk, hogy fél kilenckor indulunk az első 120 fős csoporttal a barlangba. A létszám gyorsan össze is jött, s a barlang beját-atához szólítottak bennünket. Mi jámbor lelkek azt hittük, hogy az idegenvezető az, de mint később kiderült, tévedtünk. A szokványos szöveg után a fiatalember megkérte a csongrádi csoportot, hogy szíveskedjenek a lépcsőre állni, és a fényképezőgép már kattant is. Majd a második és a harmadik csoport is oda- állt... Ezután közölték velünk, hogy a fényképeket a sátornál vehetjük át. Már az is furcsa volt, hogy nem tudatták velünk előre: fényképezés céljából álljunk oda. Miért nem közölték az árat, mibe kerül e kép? Egyáltalán, meg se kérdezték, akarunk-e fényképeszkedni. De az igazi meglepetés akkor jött, amikor a maszek fényképész megmondta, hogy negyven (!) forint darabja a fényképeknek. Mondanom sem kell, csak igen kévésén vettek belőle. A mi csoportunkon kívül a többi kiránduló is felháborodott. Valljuk be, árdrágításra gyanakszunk ...” A levél kapcsán mi is arra gyanakodtunk. Nyomába eredtünk hát a panasznak, elutaztunk Aggtelekre. A községi tanácson megtudtuk: ez év július 8-án kapta meg működési engedélyét az aggteleki fényképész kisiparos. Tevékenységét főfoglalkozásban végzi, műterme az Ady Endre utcán van. Aggtelek, Ady utca 4. szám. Az új ház előtt a kis- padön egy fiatalember ül, mint kiderül, nem ő a fényképész. — Egyelőre próbaidős vagyok, a kisiparos majd alkalmazottként fog foglalkoztatni — mondja. A ház előtt kiszáll a kocsiból egy szőke fiatalember. Trikóján a Borsodt.ourist jelvénye, amelyet időközben levesz. — ön a fényképész? — Ó nem, én a barátja vagyok. Most épp csak besegítek neki, mert el kellett utaznia. Egyébként Budapesten lakom, ott van kiskereskedésem. Bemegyünk a házba. A laboratóriumon át bejutunk egy szobába, amely mindennek nevezhető, csak épp műteremnek nem. A sarokban egy prices, a földön kólás- üvegek, ennivaló, egy szék, rádobaít ruhákkal. A „berendezéshez" mindössze egy cégtábla tartozik, amelyet egyszer bizonyára, az épület falára helyeznek ... Miskolc, Beloiannisz utca. Az aggteleki fényképész állandó bejelentett lakhelye. A fiatalember már tud érkezésünkről, a kapuban vár minket — Ügy tudom, még olcsóbban is adom a képeket. — mondja, s mutatja a Fővárosi Tanács iránydíjszabás- jegyzékét Rimán Jánosné, a Borsod megyei Tanács ipari osztályának árcsoportvezetője: — Megyénkben a helyi kisipari iránydíjakat kell érvényesíteni. Eszerint a 13x18 centiméteres csoportkép ára 16 forint. A Fővárosi Tanács által kiadott iránydijjegy- zékben egyébként benne van, hogy azok az arak csak Budapest közigazgatási területén alkalmazhatók, — Az aggteleki kisiparos borítót is ad a fényképhez, s két órán belül elkészíti a fotókat. A sürgősségért felszámíthat-e díjat? — Amennyiben a megyei tanács ipari osztálya által jóváhagyott iránydíjaktól eltér, árvetést kell alkalmaznia. De a negyvenforintos ár mindenképpen aránytalanul magas. Kérdés a fényképész kisiparoshoz: * — ön alkalmazottakat tart? — Nem, csak besegítenek a barátaim. Egyelőre egy próbaidős dolgozót foglalkoztatok, akit hamarosan alkalmazottként fogok bejelehte- ni. — A barátja, aki segít magának, fotózni is szokott? — Ritkán. Dr. Lengyel Zoltán, a megyei tanács ipari osztályának csoportvezetője, megyei tanácsos: — Iparhatósági szempontból megengedhetetlen, hogy valaki úgynevezett segítőket tartson, anélkül, hogy bejelentené. Ez elég sok visszaélésre, jogtalan haszonszerzésre adhat lehetőséget. Ha valaki kiváltja az iparjogosítványt, a KIOSZ illetékes alapszervezetétől megkapja a működésre vonatkozó legszükségesebb felvilágosítása® kát. Így történt ez ebben az esetben is. Az aggteleki fényképész kisiparosnak tehát tudnia kellett volna, hogy csakis legálisan, alkalmazotti minőségben foglalkoztathat dolgozókat. — Elég friss még az ipar- engedélye ... — Éppen ezért kell segítő szándékúnak lennünk. S bár szabálysértési eljárást kezdeményeztünk ellene, a vizsgálat célja az is volt, hogy tanácsokkal is szolgáljunk, „helyére tegyük a dolgokat”. Telefonbeszélgetés a Bor- sodtourist vezetőhelyettesével. (A hivatal szerződést kötött a fényképésszel.) — Mi a lényege a szerződésnek ? — Engedélyeztük, hogy a barlang előtt, a területünkön működjön. A fényképész kisiparos pedig a Borsodtourist emblémájával ellátott borítót ad a fotókhoz. — Tud arról, hogy a jelvényt nemcsak a kisiparos, hanem egy kiskereskedő barátja is viseli, s úgy készít fotókat? — Nézze, minket ez nem érdekel. Mi csak a fényképésszel kötöttünk szerződést, semmi egyéb kérdésben - nem foglalunk állást... Nos, a kör bezárult. A tanulságot nemcsak az olvasók, de az ügyben érintettek is levonhatják. Mert senki sem kívánja, hogy egy kisiparos „lehúzza a rolót”. Azt viszont sokkal inkább, hogy minél szélesebb szolgáltatásban legyen része a lakosságnak, 5^ hogy mindenki becsületes munkával, legális úton keresse meg a pénzét... Mikes Márta t *
