Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-04 / 207. szám
*r ESZAK-MAGYARORSZAG 6 1932. szeptem&er 4., szómba! Szergej SzolodovnyFkov Hal ©2 vem... Miután leesett a tizenöt í emeletes lakóház tetejéről, Vaszilij Ugrjumov kérlelhetetlenül zuhant lefelé, j) „Hát ez van — gondolta keserűen, útközben bepillantva a szomszéd pillanatra felvillanó ablakán. — Ennek megvan mindene az életben. A lakása — egy palota, antik bútorok, a szőnyegek három rétegben, j a csillár a múzeumból, fél- tonnás kristályüveg, de könyv mindössze öt, ha nem kevesebb —, de kandallót csináltattak .. A modem lakásban való } kandallókészítés ötlete vit- S te föl Ugrjumovot' ezen a j borús téli napon a tetőre, I helyet akart keresni a \ kéménynyílásnak. De egy s rossz lépés a csúszós, jeges párkányon alattomosan keresztülhúzta a tervét. ... „Es mindez minek? — töprengett Vaszilij. — Nem az élettel törődünk. Keresünk, szerzünk, megveszünk, eladunk, harácsolunk meg kuporgattmk. Ahelyett, hogy kidobnánk mindezt a limlomot, fognánk a horgászfelszerelést vagy ki ugranánk az erdőbe, körülülnénk a tüzet, és hallgatnánk a fülemülét...” Hogy mit kéne még tenni az erdőben, UgrjumoV már nem tudta végiggondolni, miután közvetlen kapcsolatba került a felszínnel. A havas télnek és a házmester jó szándékú erőfeszítésének köszönhetően egy hatalmas hóbucka épen és egészségesen felfogta Va- szilijt. Miután föleszmélt, Ugrju- mov először is meggyőződött arról, hogy nem esett-e ki valami a zsebéből. Miután erről megbizonyosodott, kikecmergett a buckából. „Hát ez van — gondolta a bejárat felé tartva. — Tíz másodpercet se röpültem. és mennyi badarság futott át a fejemen.” Migray Ernőd fordítása ■ j I humor és í Gabrovo évtizedek óta a bolgár humorfesztiválok helyszíne. A humor és szatíra háza idestova tíz esztendeje várja az ide zarándokoló érdeklődőket. Az ini' tézmény a humor művészetének, emlékeinek és. dokumentumainak tárháza is: mintegy 110 ország kulturális intézeteivel tart kapcsolatot, s könyvtárában 20 ezer kötetnyi vidám irodalmat tartalmazó könyvet őriznek. „A népek humora” címszó alatt például sok tízezer anekdotát, élcet, huszatíra háza moros írást gyűjtöttek egybe. Nemrégiben jelentették meg az itt dolgozó szakemberek a „Bolgár népi anekdoták” című gyűjteményt, rövidesen kiadják az „Apropó” című almanachjuk első kötetét. Már épül a gabrovói Szatirikus Színház modern épülete is. A háromszáz férőhelyes színházterem filmvetítésekre is alr kalmas lesz, s különféle helyiségeiben szimpozionok, találkozók, kiállítások céljaira is akad majd hely. Naiv Restereh vázlatai Nagy mesterek vázlatai címmel rendez kiállítást a Miskolc Városi Művelődési Központ és a Miskolci Képtár a Kossuth utca 11. alatti Mini Galériában Ámos Imre, Bernáth Aurél, Czó- bel Béla, Domanovszky Endre, Egry József, Feren- czy Károly, Feszty Árpád, Gadányi Jenő, Holló László,í Kondor Béla és mások al-! kotásaiból. Megnyitót szép-! tember 6-án 17 órakor dr. Körriyey László művelődésügyi osztályvezető tart. nehéz, Valami nincs rendjén ... De mi? Apróság lehet, megtalálni, felfedezni is de mégis zavaró, nyugtalanító akármi. Pedig: sül a Nap, az ég kék, rajt’ fehér gomoly felhők alakulgatnak, sárkányt, hajót, cethalat, miegymást formál- gatnak, a fák nyugodtan állnak, sötétzölden, éretten bóbiskolnak, szél, különösen pedig vihar nem cibál- ja ágaikat, nem próbálja lövéstől kicsavarni, felkapni, elhajítani őket. Az út eddigi része is nyugalmat sugalmazott. Barnára érett, lehajtott fejű napraforgókat, felszántott tarlókat, érett tehertől roskadozó fákat, bogarak, darazsak zümmögését és más, idillikus képek sokaságát Itt pedig fecskék cikáznak, hir- telenkednek az út fölött, majd felcsapnak a villany- oszlopig, elvillannak a gólyafészek mellett hirtelenjében odább egy másik ugyanilyen fészek fölött, majd ... A fészek^! A gőlyafészek! Üres valamennyi. Ezek is, melyek mellett a fecskék villannak, a többi is, mi mellett-alatt eljöttünk, de a réteken, öntésekben sem látni gólyát. Ez lehet hát az apró, zavaró valami ... Pontosabban az, amit jelez: az Első Ember megérkeztét A szeptember ittlétét. Az Első Embert pedig illő észre venni, valamicskét időzni is tiszteletére... Bár mintha gyorsabban jött volna a korábbi időkben szokásosnál... Volt idő, mikor egyáltalán nem sietett, például tavasztól el sem lehetett látni a nyár végéig, sok minden félével meg voltak töltve ezek a napok, sűrítetten, tömörítve történésekkel, vidámkodá- sokka.1, sok figyeléssel a mind korábban kelő Napra, most meg csak úgy hirtelenjében itt van az Első Ember. Pedig még itt bizsereg, fázik a bőrünk a tél huszonöt fokaitól, még csak most húztuk ki a konnektorból a villanymelegítő dugóját, próbálgattuk felmelegíteni a panelházak hidegét, próbáltuk mozdulásra bírni a fűtés híján átfagyott csontjainkat, bizony, itt vannak, nagyon is közelről bennünk mindezek. Az igen hosszú tél a jeges, vagy latyakos útjaival, sűrű, nyirkos, fapados ködjével, hol itt, nol ott szétfagyott csövekkel. Tél volt ez a javából, de a nyarat sem érheti szó, mert ugyanazt pluszban szintén megkaptuk, mint télen mínuszban. Csakhát! A nyárnak sokféle jellemzője közül mintha az idén egynémely elmaradt volna. Példának okáért: nem találkoztunk Nessivel. Évek .— ha nem évtizedek óta — az idén először nem találkoztunk vele. Tetszenek ismerni Nessit, ugye? A skó- cai mély tavak ős szörnyét — Szörnyét? Kedves, jó barátunkat — „kit” eleddig minden nyáron látni vélt valaki, fényképezte, közzé tette mindenki nagy örömére. Nassi mindig nyáron jelent meg, mikor amúgy nem igen történt semmi említésre érdemes dolog. Nagyon fontos, hogy Nessi ilyenkor jelent meg, vagy úgy is mondhatjuk, ilyenkor megjelent. Most, az idei nyárom nem jelent meg Nessi. Megjelent ellenben a hagyományoknak megfelelően a párizsi híres mulató, revü, a Folies Borgere, hol monsieur Gyarmati tárt karokkal fogad minden érkezőt, elsősorban persze magyart. Ez a revü nem maradhat ki a nyár magyar sajtójából, bár az kled bemutató — mert minden alkalommal, minden fórum „bemutatja” — kissé szerényebbre sikerült. Kifelejtették például, miszerint: a szépséges revütáncosnők egyébiránt tisztességes családanyák, kik a szünetben kötögetnek. Nem felejtődött el ellenben, hogy monsieur Gyarmatinak tulajdonképpen nem is ez a neve, csak azért ez mégis, mert balassagyarmati, ennek ellenére igen kedveli a magyar hon fitársakat, sok, nagyszei ű sztorija van a sóhenságunk- ról, bár ezekből mostan Keveset hallhattunk, olvashattunk például Noé bárkájának felkutatásáról. Igaz, az egyik, amerikai űrhajós elindult, hogy az Ararat hegyen megkeresse ezt a bárkát, de tudj’ Isten miért — ő sem találta meg. Pedig előtte keresték, kutatták már sóskán, annak idején részletes beszámolók jelentek meg róla, az űrhajós expedíciójáról pedig alig-alig valami. Igen sajnálatos, hogy Ufók nem érkeztek, egyáltalán hírt sem adtak magukról. Pedig már túljutottunk az augusztusi nem hangzott el semmi. Nem baj, a lényeg, hogy ez a párizsi revü ismét — több helyütt is — bemutattatolt nálunk és ez mindenképpen a rendet, a folyamatosságot, a szilárdságot jelzi. Együtt persze sok, más jelenséggel. A sörhiánnyal, a vízhiánnyal, az ételmérgezésekkel, a gombamérgezé- sefckel, a szalmonellákkal, a vendéglátóipari egységek egynémelyikében található kissé romlott húsokkal, a vendéglátóegységekben, a kereskedelmi egységekben tapasztalható — mármint egynémelyikében — árdrágításokkal, kullancsveszély- lyel, vízbe fulladásokkal és egyéb, más, nyári jelenségekkel. Mindezekről tehát most is hallhattunk, olvashattunk, de sajnos az uborkaszezon igazi „eseményei, jelenségei” az egy párizsi rév üt kivéve elmaradtak. nagy csillaghullások idején is, amikor föltétlenül megjelentek eleddig az Ufók, a maguk nagyon is jól ismert csészealjukkal, sejtelmes fényükkel, hogy kissé körülnézzenek a mi világunkban. Hol itt látták őket, hol ott, hol amott, egyesek — a régi szép időkben, pár évvel ezelőtt — fényképezték is őket, szóba is álltak velük, de az idei nyáron: semmi! Hol csalingázhatnalc ezek az Ufók?! A világvége! A világvége is valahogy már megint elmaradt. Utalás, apró jelzés persze kerekedett róla, hírül ment valami, de hol van ez a «pár évvel ezelőttihez? Valahogy a világvége sem az igazi már! És — hogy ne csak más portája előtt söpörjünk — nem kereste, következésképpen meg sem találta senki szép Hunniában Attila sírját... Pár éve azért ezt is kerestük, többször meg is találtuk. Most: semmi. Szóval mindezek és még hány más, gyönyörű, jól bevált nyári történés elmaradt. A népek valahogy megfeledkeztek róla, nem beszélték, nem írták, nem fényképezték ezeket. Kiszorította őket más. Fényképezhettek, filmezhettek, megírhattak például igen korszerű repülőgépeket, melyek várost bombáznak — valójában, nemcsak úgy tessék-lássék —és emberek tízezreit ölik meg, A hajóágyúk, tankok segítségével. Anyahajókat lehetett fényképezni, melyekről a cél közelében igencsak korszerű repülőgépek emelkedtek fel és szétbombáztak, szétlőttek mindent, mit elértek. Szépen megmunkált kisebb hajókat lehetett látni, fényképezni, melyek ügyesen manőverező torpedókat lőttek ki, robban lot-' ták a célt, majd más torpedók éppen ezeket a szépen munkált hajókat vágták ripityára. Emberek százaival együtt. Szétbombázott házakat, hullákat, égő roncsokat, síró gyerekeket, asszonyokat lehetett látni, meg ide-oda vándorló frontvonalakról lehetett hírt adni, messzehordó ágyúlcról, mélyrepülésekről. Egy-egy robbanószerkezet, összeomló ház, szétbombázott menekülttábor látványa úgyannyira oda tartozott nyári napjaink híradásai közé, akár az időjárásjelentés. Es sztrájkok, terrorakciók, gyilkosságok, emberrablások, gépeltérítések, váltságdíjak, fenyegetések, népek elüldözése, kiirtása ugyanígy. , És megemlékeztünk Hirosimáról; Nagaszakiról. Hangjátékokat hallgattunk az elégetett városokról, olvastunk beszámolókat, visz- szaemlékezéseket, hallottuk, hogy a bombát akitor ledo- | bó pilóták egyike-másika mondta: most is megtenné ugyanúgy. & tudj ült, hogy már sokkal korszerűbb bom- I bak léteznek, hiszen a technika fejlődött, a világ ha- f ladt Hirosima óta, és S- £ gyeltük ezen a nyáron is a jj híradásokat ezeknek a szörnyűséges fegyvereknek a le- szereléséről, csökkentéséről, hallgattuk a tanácskozásokat, mikkel nem igen jutottunk tovább és figyelhettük ezen a nyáron is a tenger mélyéről, a föld alól, az égből elindítható pusztításokról szóló híreket. Tenger mélye... Nessi! B De jó is lenne ismét Nessit lesni, amint felbukkan a sok mesével-legen- dával teli ködös vizek mélyéről, Skócia őskorból megmaradt, soha fel nem tárt tavainak valamelyikéből, vagy akár más országéból is, csak jöjjön. Csak Ö jöjjön, Nessi, ez a kedves, drága szörny. De Nessi nem jött ezen a nyáron, nem jutott rá idő. Kiszorították ót a valóság szörnyei. Kár, hogy az Első Ember érkeztekor ilyen gondolatok bukkannak föl, hiszen az Első Ember mégiscsak vidáman érkezik, borvirágos arccal, nagyokat . kurjant- gatva, puttonyosán, áttetsző, kék ködöket pipálgatva. Te- lezsák krumplival érkezik, hamváskék szilvával, szóló szőlővel, csengő barackkal, mosolygó almával. Bár valahogy nagyon gyorsan jött, hagyhatta volna még a gólyákat. is fészkükön. De ha már itt van. hát legyen, mást nem tehetünk, mint fogadjuk. Jó lenne ellenben, ha nyugodt időket hozna, mibe elférne Nessi is. Priska Tibor
