Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-28 / 227. szám

Politikai vitakörök az LKM-keo 1982. szeptember 28., kedd Pártunk Politikai Bizottsá­ga 1971 áprilisában a tömeg- propaga nda - m unka akkori helyzetének értékelése kap­csán hozott határozatában többek közt megállapította, hogy „az aktuális politikai eseményeket élő, vonzó vita­fórumokon kell megtárgyal­ni, ezzel is segítve az agitá­ció hatékonyságának növelé­sét”. A határozat szellemé­ben 1972-ben kísérleti jelleg­gel, majd 1973-tól már vég­leges formákban megyénkben is beindult a politikai vita­körök szervezése. A Lenin Kohászati Mű­vekben Kovács Gyulával, a pártbizottság munkatársával beszélgettem a vitakörök mű­ködésének tízéves tapasztala­tairól. Elmondta, hogy 1972- ben kísérleti jelleggel 6 kör­rel indultak, jelenleg 71 po­litikai vitakör működik 1100 állandó résztvevővel. Mivel a körök nem zártak, s azon a napirendre kerülő téma iránt érdeklődők is részt vehetnek, az állandó résztvevők száma esetenként 200—300 fővel bő­vült az elmúlt években. A szervezés kezdetén vita volt arról a párttagok és vezetők körében, hogy ez a fórum is a pártoktatás szerves része. Az LKM-ben is volt ilyen vi­ta, elsősorban értelmezési problémákból adódóan. De a vitakörök népszerűségének növekedésével párhuzamo­san, a pártszervezetek veze­tői megértették, hogy ez a fórum nem helyettesítő a pártoktatás tömegtanfolya- mait, s hogy a körök a szó­beli agitáció fontos eszközei. A vállalatnál a vitakörö­ket a pártszervezetek kezde­ményezésére szervezték és szervezik napjainkban is. Irányításuk, ellenőrzésük is a pártszervezetek hatáskörébe tartozik. A pártoktatással összefüggésben egy évben egyszer értékelik a vitakörök munkáját, s ekkor határoz­zák meg a további feladato­kat is. Munkájukat a párt- bizottság mellett működő agitációs és propaganda­bizottság segíti és kíséri fi­gyelemmel, Kedvezően ala­kult az elmúlt években a résztvevők megoszlása is. Először döntő többségében csak a párttagok vettek részt a foglalkozásokon. Kevés volt a fiatalok és a nők aránya. A vitakörök népszerűségének növekedésével a későbbiek­ben növekedett a párton kí­vüliek részvételi aránya is, de a. többség ma is a párt­tagokból kerül ki. A foglalkozásokat rendsze- # résén, a központi anyagok megjelenés-ét követően, álta­lában havonta egyszer tart­ják meg. A pártszervezetek 25—30 százalékánál a foglal­kozások még ma is a párt­oktatási idő ciklusához kö­tődnék, tehát októbertől má­jusig. Ezt helytelennek tart­ják, s igyekszenek is meg­szüntetni, hiszen a vitakö­röknél nem lehet „nyári szü­netet” tartani. A foglalkozásokon szerep­lő témák skálája széles kö­rű. Az elmúlt években a gaz­daságpolitikai kérdések ke­rültek előtérbe. Ezután a nemzetközi élettel összefüggő események következtek. Rendszeresen foglalkoznak társadalmunk életéinek kér­déseivel is, viszont ideológiai jellegű témák ritkábban sze­repelnek a foglalkozásokon. Kovács Gyula elmondta: az, a tapasztalatuk, hogy az ideo­lógiai témáktól nem idegen­kednek, de valahogy bátor­talanabbul nyúlnak hozzá a vitakörök. Pozitív tapaszta­latok azonban e tekintetben is akadnak, hiszen varrnak vitakörök, ahol foglalkoznak különböző ideológiai kérdé­sekkel. Lehetőségük van arra is, bogy helyi jellegű témákat tűzzenek napirendre. A kez­deti időszakban csak elvét­ve akadt egy-egy kör, ahol helyi, a mindennapi élettel összefüggő kérdést vagy kér­déseket dolgoztak fel. A vi­takörök megerősödésével azonban ez is kedvezően vál­tozott, s napjainkban több foglalkozáson rendszeresen megvitatnak helyi kérdése­ket is; elsősorban a közvet­len gazdasági feladatokkal összefüggő témákat. — Von-e vita a foglalko­zásokon? — A vitakörök tízéves működése is bizonyítja, hogy kisebb csoportokban a dolgo­zók bátrabban, őszintébben nyilvánítsanak véleményt, mint egyéb fórumokon. Pél­dául azokon a foglalkozáso­kon, ahol 10—12 fő vesz részt, szinte mindenki hozzászól a vitatott kérdéshez. A na­gyobb aktivitás a helyi prob­lémák. hiányosságok meg­szüntetése érdekében volt megfigyelhető. Az a tapasz­talat, hogy az emberek lét­érdekeivel összefüggő kérdé­sekben mindenkinek van va­lami mondanivalója. Sőt, ma már azt a következtetést is le leliet vonni, hogy a fog­lalkozásokon nagyobb és színvonalasabb vita van, mint a pártoktatás tömeg- tanfolyamain. Napjainkban, a foglalkozá­sokon elhangzottak, az egyes kérdésekben kialakított egy­séges állásfoglalások, már nem maradnak a „négy fal” között. A körök hallgatóinak egy része a pártcsoport- és brigádértekezleteken, mun­kahelyi szünetekben, baráti és különböző témájú beszél­getéseken, összejöveteleken felhasználja a foglalkozáso­kon hallottakat. Ennek elle­nére még nem alakult ki a hallottak, az egységes állás­foglalások továbbadásának szervezett rendszere. A meg­oldás útja, hogy a pártszer­vezeteknek, a vitakörveze­tőknek egyrészt többet kell hangsúlyozniuk a körök moz­gósító funkcióját, másrészt ehhez módszertani tanácso­kat, ajánlásokat kell adni a foglalkozásokon részt vevők számára. — Az elmúlt tíz év gya­korlata igazolta-e a vitakö­rök létjogosultságát, s a pártszervezetek kihasznál­ták-e a lehetőségeket? — Az eddigi tapasztalatok igazolták, hogy a fórum élet­re hozása szükségszerű volt. Egyre inkább alkalmas a résztvevők ismereteinek, tá­jékozottságának bővítésére. Ennek ellenére a pártszerve­zetek még korántsem hasz­nálták ki ezen agitációs for­mában rejlő felvilágosító, meggyőző, egységes cselek­vésre mozgósító lehetősége­ket. Az LKM-ben most a vi­takörök számának .stabilitása, a résztvevők létszámának to­vábbi növelése, a tartalmi és minőségi munka javítása, a jól bevált módszerek elter­jesztése, további tökéletesíté­se, a nők arányának növelé­se, a már említett „nyári szünetek” megszüntetése a legfontosabb feladat — mondta befejezésül Kovács Gyula. Frisovszki Tibor Hangácsi tervek Vállalati belső érdekeltségi rendszerek Kinn a iarkas, benn a bárány ___ ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Fejleszti juhászaiét a táj adottságaihoz alkalmazkodva a hangácsi Rákóczi Terme­lőszövetkezet. A dombvidék tefielöin a jelenlegi 360 anya helyett ezer állatot kívánnak tartani, mert így tudják csak teljesen kihasználni a legol­csóbb takarmányt adó lege­lőket. Az úgynevezett hulladékfeldol- gozó fonodái új üzemben, ahol világszínvonalon termelő gépek másodlagos anyagot dolgoznak fel, sok tekintetben tökéletesen helyettesítik a fonónöt néhány munkafogásnál. Képünkön Dobi Ilona érdeklődéssel figyeli az Autocoro elnevezésű gépen mozgó automatikus kötöződo­bot. Ez a gép folyton körbejár, s ahol fonaiszakadást talál, ösz- szeköti. Ez a munka a legké­nyesebb fonónöi tevékenység volt, erősen befolyásolja a mi­nőséget. Ez a gép csak minősé­gi kötözést tud végezni. Fotó: Málnási Béla Import beívelt Technológiai fejlesztés eredményeként gazdaságos eljárást dolgoztak ki az Északmagyarországi Vegyi­művekben az eddig tőkés importból származó Linuron és Monolinuron növényvédő szerek előállítására. A gyár­ban megválás flott új eljárás a jövő ésdől kezdődően lehe­tővé teszi, hogy a sajóbábo- nyi vegyiművek kielégítse a teljes hazai szükségletet és ezen felül exportra is szál­lítson ezekből a fontos nö­vényvédő szerekből. Ha az eső meg is torpan- totta pillanatnyilag a mező- gazdasági munkákat, a jó­kedvét nem vette el Vígh Györgynek., a sajópetri Egyet­értés Termelőszövetkezet el­nökének. — Mert nincs Tmért ag­gódni — mondja. — A ter­mény nagy része már mag­tárakban, egyedül a kukori­ca sárgul a határban. Ennél a növénynél, amit mindösz- sze hetven hektáron terme­lünk, azt várjuk, hogy víz­tartalmából mindjobban ve­szítsen, hiszen így a szárítá­sa olcsóbb. Mivel az abrak­növény területe kicsi, egy kombájnunk megbirkózhat a betakarítással. Az eső jókor jött, igaz több is hullhatna, mert a csőn tszáraz talajokon keservessé vált a vetés elő­készítése. Törtek, zúzódtak a gépek. Így már jó, aprómor- zsás magágyat készíthetünk Ennyit az időjárásról, mert az elnök elégedettségét más dolog váltotta ki. Áz, hogy a szövetkezet már szeptem­berben teljesítette hitelvisz- szafizetési kötelezettségét, s még van pénz a számláján. Ráadásul a napraforgó — amely közel hárommillió fo­rintos árbevételű —, magtár­ban várja az eladás napját. Ha ehhez hozzátesszük a ha­tárban érő kukoricát, a fo­lyamatosan termelő kavics­bányát, s az év végéin elszá­molásra kerülő közös válla­Gazdaságunkban létkérdés, hogy a vállalatok „up to da­te”, vagyis naprakészen érte­süljenek a környezet, a vi­lággazdaság változásairól. El­végre kizárólag a megfelelő információk birtokában kép­zelhető el a helyes reakció, az ellenreakció, a követendő cselekvés. Ezt az igényt szem előtt tartva gazdaságpoliti­kánk az irányítás és a sza­bályozás eszközeivel arra tö­rekszik, hogy a különböző ér­dekeltségi elemek alkalmazá­sával meghatározott lépések­re késztesse a gazdálkodó szervezeteket. Ám ezeket a törekvéseket lefékezi, gyengí­ti, hogy a gazdasági klíma- változások jobbára csak a vállalati kapukig hatolnak, azokon belül késleltetve, le­csillapodva érződik hatásuk. A „NAGYKALAP” ELVE A gondot az okozza, hogy a legtöbb gazdálkodó szerve­zet híján van egy olyan bel­ső érdekeltségi rendszernek, amely frissiben közvetítené a hirtelen keletkező áresése­ket, árcsúcsokat, árfolyam- módos ításolcat, a különböző termelési, gazdálkodási tevé­kenységeket visszafogó, vagy éppen serkentő változásokat. Amolyan „kinn a farkas, benn a bárány” helyzet ala­kul ki. Vagyis, miközben a vállalatok a korábbi időkhöz képest mindinkább érzéke­lik, tapasztal ják a belföldi és a nemzetközi gazdaság által szorgalmazott követelménye­ket, a termelés tényleges színterén, a gyárakban, a gyáregységekben, az üzemek­ben és a műhelyekben lé­péshátránnyal jelennek meg az igények, A vállalati köz­pontok ugyanis érdekeltségi elemek alkalmazása helyett jó esetben is csak irányítva, elrendelve közvetítik a ten­nivalókat. A jellemzőbb és a gyakoribb azonban, az, bogy az évközi szabályozómódositá- sok pori tív és negatív hatá­saitól a „nagykalap” elve alapján a központi alapok duzzadnak, vagy apadnak. Aligha szükséges bizonyítaná azonban, hogy a szorgalma­zott lépések megtételére leg­gyorsabban akkor kerülhet sor, ha a termelés alapégy­lat hasznát, akkor bizonyossá válik, hogy a mindössze 1000 hektáros gazdaságban még az elmúlt évi 3,6 millió fo­rintnál is nagyobb nyereség­gel számolhatnak. Az elnök; — Szövetkezetünk legered­ményesebb évének tűnik ed­dig az idei. A kis méretek ellenére sikerült javítanunk a kalászosok hozamait, búzá­ból 4.3, tavaszi árpából 3,5 tonnát értünk el. Ezek az eredmények olyan adottságok között, mint a miénk (a ka­vicsos altalajú területei­ken nagyobb kárt okozhat az aszály) nem rosszak. Közel háromszázezer forintot kap­tunk a gabonaprogram kere­tében a többlettermelésért az államtól. A napraforgó szántén jó két tonnát termett hektáronként. De nemcsak a növényter­mesztésben érteit ed jó ered­ményeket. A korszerűtlen sertéstelep ellenére (hizlal­dával nen) is rendelkeznek) jó szerkezetváltással jövedel­met hoz a sertéstartás is. Mivel a kis méret eleve gaz­daságtalanná tenné a hizla­lást, az eredmény javításá­nak más módszerét válasz­tották. Négyszáz vemhes ko­cát adtak el a háztáji és ki­segítő gazdaságoknak, ugyan­akkor a 130 anyakoca szapo­rulatát süldőkorban kínál­ják fel eladásra a Hejőmenti Állami Gazdaságnak. Mis­kolc közelségének a kavies­ségei is közvetlenül, saját bőrükön, az érdekeltségi ala­pok változásán érzékelik a teendőket. Belső érdekeltsé­gi rendszerek alkalmazásá­val, belső ösztönzések révén a dolgozók egyéviként illet­ve különböző méretű csopor­tokban a korábbinál jobban felsorakoztathatok a felada­tok végrehajtására. EGY REMÉNYTKELTÖ MÓDSZER Persze könnyebb dolog megfogalmazni a teendők közvetítésének igényét, mint megfelelő módszert találni ehhez. A Duna Cipőgyárban megpróbálták. Nehézséget okozott, hogy a vállalat bu­dapesti és három vidéki gyáregységének önállósága, termelési szerkezete megle­hetősen differenciált. Az egyik zárt technológiai egy­ségben, a másik a többi gyáregységgel kooperálva, tőlük függően működik. Az egyiknél pontosan kimutat­ható a költség és a nyere­ség, a másiknál összemosód­nak a ráfordítások. Az emlí­tett gondok ellenére a vál­lalatnál technikai elszámoló árak alkalmazásával megta­lálták azt a módszert, amely egy jól működő érdekeltségi rendszer alapjául szolgálhat. S hogy a módszer egyelőre mégis csupán papíron léte­zik, azt a pénz hiánya okoz­za. A kiugró teljesítmények honorálására ugyanis a meg­levőnél nagyobb béralapok­ra lenne t szükség. Ez pedig, rrfrtrtán á korábbihoz képest (elsősorban - a szabályozóvál­tozások következtében) a Du­na Cipőgyárban a felére mérséklődött a nyereség, csak a következő évek remé­nye lehet EGY SIKERES MÓDSZER Ellentétben a cipőgyáriak­kal, az Elzett Művekben sikeresebb volt az érdekelt­ségi rendszer bevezetése. Még 1980-ban a központi terve zárnak előí rása helyett a gyárakra bízták a terve­zést, Azon az alapon, hogy bánya köszönhet sokat. A beruházások csökkenése elle­nére. a rövid szállítási tá­volság nagy vonzerő, hiszen az elmúlt évhez hasonlóan, nyolcmillió forint értékben 180 ezer köbméter kavicsot szállítottak innen a város építkezéseihez., összegezve az elmondotta­kat: végül is az idei várha­tó jövedelem, elsősorban a szerencse, a kedvező időjárás függvénye. Vagy nem ? — Jó eredményt csak ilyen feltételek között érhetünk el. Ezért lenne itt az ideje olyan fejlesztésnek, amelyben az időjárás nem meghatározó. Ügy néz ki, hogy végre lép­ni is tudunk. Megkaptuk a banktól azt az 5,6 millió fo­rintos hitelt, amellyel kor­szerű állattenyésztési ágaza­tot alakíthattunk ki. Még az előző vezetés „érdeme”, hogy bőven rendelkezünk kihasz­nálatlan, vagy félig elkészült épületekkel. Ezek átalakítá­sával, viszonylag kis költség­gel korszerű libahizlaló te­lepet akarunk létrehozni. A bank feltétele — teljesen jo­gosan — hogy még az idén befejezzük az átalakítást, mert így már januárban fo­gadni tudjuk az első napos- liba-szállítmányt. A libának áz a tulajdon­sága, hogy csak az év első felében termel tojást, s ezért ugyanakkor lehet keltetni na­poslibát. A szövetkezet hosz­a termelés helyszínén látják a legjobban: mire képesek, melyik költségből mennyit tudnak lefaragni. Kárábban az Elzettnél is előfordult (miután az évközi változáso­kat ők som közvetítették a gyáraknak), hogy a gyárak összesített nyeresége több volt, mint a vállalaté. Mind­ez egyebek közt azzal járt, hogy a gyárak év közben olyan béremelést is végre- haj toltak, amelynek nem volt fedezete. A jelenleg al­kalmazott érdekeltségi rend­szer alapél ve, hogy a nagy- vállalatot érintő valamennyi hatás jelenjen meg a gyá­rak eredményében, és a gyá­rak összesített nyeresége egyezzen meg a vállalat nye­reségével. A STÍLUSVÁLTÁS SZÜKSÉGE A módszer bevezetése nem maradt hatas nélkül. Töb­bek között ennek köszönhe­tő a tavalyi nyereségnöve­kedés, és az, hogy egyik, lé­tezése óta mindvégig vesz­teséges gyáruk, az idén elő­ször nyereségre számit. Anél­kül, hogy a módszer — lai­kus számára minden bizony­nyal túlságosan bonyolult — gazdasági megfontolásait is­mertetnénk, fontos tudni, hogy a gyári vezetők ösztön­zését is az említett követel­ményekhez igazították. Mun­kájuk értékelésében, premi­zálásukban a korábbinál na­gyobb szerepet kapott a gyár gazdasági eredménye Az ér­dekeltségi rendszer alaposan megváltoztatta mind a gyári vezetők, mind beosztottaik munkastílusát. Előtérbe ke­rültek a tartalmi;. gazdasá­gossági, jövedelmezőségi szempontok. Nemcsak az Elzett pél­dája, hanem az ország előtt áltó feladatok is arra utal­nak, hogy a gyárak, gyár­egységek nem szigetel hetók el a külső hatásoktól. Ellen­kezőleg: csakis a követel­mények azonnali érzékelte­tése segítheti elő a gyors és megfelelő gazdasági reakció­kat: a stílusváltást országos szinten ... M. P. szú távra szerződést kötött az AGROCOOP termelési rend­szerrel, s így az alapanyag beszerzése, a vágóállat el­adása nem ütközik nehézsé­gekbe. A szövetkezet végre kihasználhatja éveken át üresen álló épületeit. Az el­nök : — Nehéz előre megmonda­ni, hogy milyen nyereség lesz a tartáson. Évente 32 ezer pecsenyelibát es 16 ezer húslibát hizlalhatunk. Az utóbbi állatokat legelőn tart­juk. zöldtakarmányon, s za­bon neveljük. Mivel évente háromszor „megtépjük”, a tollon is szép hasznunk lesz. Ez meghaladhatja az 1,5 millió forintot. Ez az összeg fede­zi az összes takarmányozási költséget, s így elérhető hús­libánként a százforintos ha­szon. Legalábbis a termelési rendszer ezzel biztat bennün­ket. Vagyis a fejlődés előfelté­tele: a libatartás gazdasá­gossága. Mert a termelőszö­vetkezet nem akarja kihagy­ni azt a lehetőséget, amelyet az idei jobb év nagyobb jö­vedelménél fogva biztosított. Ha a nyereség meghaladja az elmúlt év szintjét, ■ bele­fognak egy négyszáztonnás magtár és terménykeverő be­rendezés megvalósításába. Már csak azért is, mert az új ágazatuk tápköltségét ton­nánként ezer forinttal tud­nák csökkenteni. így kiala­kulhat az állattenyésztési ágazat, amely évről évre ké­nes a biztos ötmillió forint körüli szövetkezeti nveresé- eet biztosítani. És ez az eredmény egy alig ezerhek­táros gazdaságban már si­ker... — kármán —* Libatelep épül Sajópetriben lés msst kezdődik ■ H rr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents