Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-28 / 227. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. szeptember 28., kedd A képernyő előtt Mozizgafunk, ismételielüÉ... Az elműlt héten megint filmek és ismétlések, között üldö­géltünk a képernyők előtt Mintha héftről hétre több lenne a Magyar Televízió műsorában az oktalan ismétlés, a csök­kent értékű, vagy éppen teljesen értéktelen importfilm, oly­kor még ez utóbbiak ismétlése is. (Például mi indokolhatta, hogy a szeptember 19-én sugárzott Esténként kormoránok rikácsolnak a dzsunkák felett című francia szórakoztató- filmipari terméket három nap múlva már meg is ismétel­jék? Olyan jó, olyan érték?) Jött a héten is az NSZK-ból való Szellemhivatal, a maga semmiről sem szólásával. Eleinte még arra gondolhattunk a képsorok lassú vánszorgása köz­ben, hogy ilyen fantomhivatalok bizony nemcsak e filmben adódhatnak, nemcsak a fantázia szülheti őket, aztán egyre jobban eluntuk a precíz nőimet hivatalnokokat, akik a sem­mittevést is olyan precizitással látják el, mintha lenne va­lami teendőjük. Aztán, nehogy a kép egyoldalú legyen, más­nap az NDK-ból jött az Egy maréknyi remény című, a sok lövöldözés ellenére is halálosan unalmas tantörténet, amely­ben ugyan láttunk mindenféle eseményeket, fordulatokat, de ha nem ismernénk a második világháborút követő évek né­met eseményeit is más forrásokból, ebből ugyan semmit sem ■tudnánk meg, mert a motiválatlan cselekménysorok nagyon a felszínen mozogtak. E film egyébként annak példája, hogy ■ lehet még napjainkban harminc év előtti módon filmet csi­nálni, sőt azt el is lehet adni, de végignézni és befogadni már nehezebb. Versenyben lehet ezzel a filmmel a szombat esti A lóképű című amerikai filmdolgozat a maga állítólag mulattató szándékú szuperblődségével, s e sorban igazán más hely illeti az Annie Girardot főszereplésével látott Be­szélj csak, érdekelsz!-et. Három filmről külön kell szólni. Már filmtörténeti érték ‘Jean Renoir 1934-ben készült Tani című alkotása, amely a ma nézőjének talán kicsit szokatlan, már belengi valami naivitás, értékei azonban feltétlenül bemutatandónak minő­sítik. Más kérdés, hogy inkább rétegműsorként, a filmtör­téneti értékekre jobban figyelő közönségnek kellett volna megfelelőbb időben és adásban adni. A másik két film — Az én nagy barátom és az Iván gyermekkora — Andrej Tarkovszkij életmű-sorozatának első két darabja. Tarkovszkij »a hatvanas években a szovjet filmművészetben tapasztalt megújulás egyik kiemelkedő személyisége. Az én nagy ba­rátom című Hímjét diplomamunkaként készítette 1961-ben. A negyvenöt perces mű inkább megragadó életkép, ám az •Iván gyermekkora már jelzi az alkotó új látásmódját, már jelentkezik ebben a műben a II. világháború újfajta láttatása, amelyben egy kisfiú, egy elviselhetetlenül sokat szenvedett kisfiú szemével érzékelteti a világot, a környezetet, a há­borút és hirdeti az életigenlést, a békevágyat, a szovjet fil­mekben akkoriban még nem honos ábrázolásmóddal, kifeje­zési eszközökkel. Már most érdemes felhívni a figyelmet, hogy a jövő héten pénteken és szombaton a XV. századi • íkonfestő Rubljov élettörténete hátterében láthatunk kétré­szes, hatalmas történélmd filmíreskót. (Akik színesben láthat­ják, szerencsésebbek.) A Buzáné Fábri Éva szerkesztett® műsorok kifogyhatatla­nok (?), ám harmadik, hatodik, ikszedik ismétlésben még a jobb szórakoztató célú összeállítások is vesztenek fényükből, hogy szelíden fogalmazzak. Most Színesfénykép címmel egy tizenegy év előtti Bilicsi-összeállítást kaptunk. Azóta a mű­vész elhunyt Rettegi Fridolinjáft két hete egy más variáció­ban láthattuk. Hatvanöt percet ezzel is fej lehetett tölteni Megnézhette a néző újra a Csak semmi politika című ka­barét is, ami ugyancsak hatvanöt percet adott a műsorszer­kesztésnek. És láthattuk ismétlésben A kékszakállú herceg várát, a Zola-füm esedékes 106 percét, meg egy kétéves interjút Radványí Gézával. Mit is jegyezzünk még feT? Megismerhettük Madridat, Gö­csejt, a Bakonyt különböző dokumentum-, illetve riportfil­mekből.- Élvezhettük a Benjamin Lászlónál őszinte, meghitt beszélgetéssel töltött félórát, a Dési Huber Istvánra való emlékezést Radó Gyula — kortársi emlékezésekkel és a mű­vész írásai részleteinek megidézésével — a festőről igen plasztikus portrét adó filmjében. S igen tetszett, ahogyan Mátray Mihály emlékeztetett Török Vidorra, a felejthetetlen híradósoperatőrre, aki híradóra filmezte például Szálasit, amikor nemzetvezetőként esküt tett, majd amikor a hóhér a nyakába tette a kötelet. Tetszett, hogy az Ablak két külön­kiadása a BNV-ről nem lihegett a gyönyörtől, hanem a rek­lámot, az értékpropagandát és a kritikai megjegyzéseket fgén szerencsésen elegyítette. Nem tetszett a Parabola szokatlan ötlettelensége, fáradtsága, meg a Stúdió 82 szinte „egyórás híradóvá” nőtt arculata. Benedek Miklós Koncz Zsuzsa százezrek, vagy talán milliók kedvenc énekese. Október 2-án este 21.05-kor lát- ható a Poptükör című tévémű­sorban. Gazdag programot készítet­tek elő Ózdon a képzőmű­vészeti világhét megünneplé­sére. Az Ózdi Népművelési Intézmények igazgatósága rendezésében tegnap délután nyűt meg a Kun Béla Mű­velődési Házban az „Alkotó­tábor *82” című fotódoku­mentációs és tárgyi kiállítás a nyári szakmunkástanuló képzőművészeti tábor anya­gából. Utána a Moulen Rouge című filmet vetítették. A mai napon az RDH-ban, vala­mint a pártbizottságon nyílik kiállítás, és Művészet és tár­sadalom címmel tartanak elő­adást. A továbbiakban Ama­tőrfórum címmel találkozó, majd képzőművészeti előadás szerepel a szerdai program­ban, csütörtökön Királdon nyílik kiállítás. Pénteken több kiállítást nyitnak ózdi amatőrök alkotótábort mun­káiból, vizuális játékokat mutatnak be. s levetítik a Csontváry című filmet, végül kiállítás nyílik Bánszálláson. Október 3-án az Újváros té­ri általános iskolában gyer­mekrajzverseny, babakészítés és egyéb játékos program zárja a világhét eseményeit. Alapiaké és középfoké állami nyelvvizsgák Miskolcon Intés moziszolgálat az iskoláknak Áz elmúlt héten számot adtunk róla, hogy a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat a most kezdődött tanévben mi­lyen filmkínálattal és az is­kolai tantervhez igazodó fil­mes szolgáltatásokkal kíván­ja segíteni a tanulóifjúság és a film egymáshoz közelítését, az iskolai tanulmányok ki­egészítését és a szabad idő hasznos eltöltését. E tájé­koztatás kiegészítéseként el­mondjuk még, hogy a válla­lat az autós mozlszolgálat keretében mozikon kívüli ve­títéseket is tart előzetes ren­delés alapján, a tanintézet által — az ajánló jegyzékből — választott filmmel és a kívánt helyszínen. Az Állami Nyelvvizsga Bi­zottság ezúton tájékoztatja az érdeklődőket, hogy 1982. ok­tóber 28-ára és 29-ére (csü­törtökre, péntekre) vizsgana­pot tűz ki. A vizsgák a Ne­hézipari Műszaki Egyetem Idegennyelvi Lektorátusán (Miskolc-Egyetemváros 3515, főépület • 402-es helyiség) lesznek. Mind az alapfokú, mind pedig a középfokú nyelv­vizsgára angol, francia, né­met, olasz és orosz nyelvből iskolai végzettségre való te­kintet nélkül az előírt nyom­tatványon a 15. életévüket betöltött személyek jelent­kezhetnek. A középfokú nyelvvizsgára jelentkezők 1982. október 28- án (csütörtökön) 14 órai kez­dettel írásbeli vizsgafelada­tokat oldanak meg, szóbeli vizsgát pedig 1982. október 29-én (pénteken) 8 órától kezdve a nyelvvvizsga bizott­ság beosztása alapján tesz­nek. Mivel az alapfokú vizsgán csak szóbeli feladatok van­nak, a jelentkezőket 1982. október 28-ára és 29-ére a jelentkezés sorrendjében osztjuk be. Csupán azoknak a jelent­kezőknek a vizsgára bocsá­tását biztosíthatjuk, akiknek . szabályosan kitöltött jelent­kezési lapja legkésőbb 1982. október 8-ig (péntek) beér­kezik az NME Idegennyelvi Lektorátusára. A jelentkezőket a vizsga helyéről és időpontjáról 1982. október 20-ig kiértesítjük. A vizsgákkal kapcsolatban készségesen tájékoztatjuk az érdeklődőket az NME Ide­gennyelvi Lektorátusán, ahol a nyelvvizsgára való jelent­kezéshez szükséges nyomtat­vány, illetve a vizsgadíj be­fizetésére szolgáló csekk Is kapható. Az Állami Nyelvvizsga Bizottság A moziban már ültünk... Művelődési háznézőben Patakon — Meg merem kockáztatni azt a véleményt, hogy egy korszak lezárult, és a jövő­ben nem lehet „régi módon” építeni a művelődési háza­kat ... — a jászszentlászlói művelődési ház vezetője „ra­gadtatta magát” el a fenti szavakban. Azután, hogy megnézte, belülről is, az épí­tésének befejezéséhez köze­ledő sárospataki kulturális létesítményt. Azon az estén sokan voi- tak hasonló véleményen, s az ő elismerő és lelkes dicsérő jelenlétüket csupán azért idéz­zük ide, nehogy a „hazabe- szélés” vádja érjen bennün­ket Nekik igazán hihetünk, hiszen népművelőként szak­embereknek számítanak a véleménynyilvánítással, hova­tartozásuk szerint pedig szerte az országból voltak együtt Patakon, megnézni a házat Puszta kíváncsiságból, ha már úgyis itt töltöttek néhány napot megyénkben ... * Az ő „háznézőjük” az egy­szerű kíváncsiságból jött te­hát össze, viszont az a közel harminc ember, aki előttük néhány órával ugyancsak „bejárta” az új művelődési és ifjúsági házat, hivatalból volt hivatalos; a meghívó szavai szerint: „...az építő- mesteri, szakipari munkák műszaki átadás-átvételi eljá­rását megelőző helyszíni be­járás’* részes« lehettünk. A gazda város; a beruházó; a generálkivitelezők és az al­vállalkozók; a párt-, állami és társadalmi szervek képvi­selői találkoztak a pataki pártbizottság székházában, ahol Nagy László titkár be­vezető szavait követően dr. Bucskó Mihály, a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Be­ruházási Vállalat igazgatója tájékoztatta a jelenlevőket a kezdetektől a máig vezető út legfontosabb állomásairól, ö is utalt rá, hogy Sárospata­kon már a IV. ötéves terv során felvetődött a művelő­dési ház megépítésének gon­dolata, ami aztán az V. öt­éves tervben kapott konk­rét megfogalmazást. Nem ér­demtelen itt röviden felidéz­ni a legfontosabb dátumokat: — A városi tanács 1975. október 21-én adott hivatalos megbízást a kiviteli tervdo­kumentációk elkészítésére... (Ez egyébként, a tervdoku­mentáció elkészítése két tel­jes évet vett igénybe.) A ki­viteli tervdokumentáció 1977. november 8-án érkezett meg az illetékesekhez... A kivi­telezési munka 1977 nyarán kezdődött meg a terület elő­készítésével, a generálkivite­lező megyei tanácsi építőipari vállalat 1977. október 13-án vette át a munkaterületet... A létesítmény alapkövének ünnepélyes elhelyezése 1977. november 5-én volt... Egy egyszerű matematikai művelet után könnyen lehet­ne mondani: igen sok víz folyt le a Bodrogon az alatt a hét év alatt, ami a meg­bízástól máig eltelt. Ám az is igaz, hogy egy ilyen léte­sítmény „megcsinálása” nem csupán matematikai művele­tek sorozatából áll. Elhang­zott most Patakon: „Az egész város lakossága nevében kel­lett a felmerülő, olykor rész­kérdésekben is dönteni úgy, hogy a költségek összhangját megteremtve a legjobb, a város hagyományaihoz illő megoldás szülessék. Olyan, amely a funkció tekintetében megfelel a mád és várható távlati igényeknek, építésze­tileg pedig nemcsak illeszke­dik a városképbe, hanem an­nak hangsúlyos eleme is. Művelődési ház nem épül mindennap, és könnyen be­látható, hogy a létesítmény célszerű, gazdaságos és mégis maradandó, funkcionális és építészeti értékű kialakítása igen nagy szakmai, lelkiis­mereti gondot jelentett a vá­ros vezetése és a közremű­ködők számára...” Summa summámra: sok gonddal, sok huzakodással, határidő-módosítással jutót tunk el odáig, hogy a mostam pataki helyszíni bejáráson azt hallhattuk a szakemberektől: adottak a feltételei annak, hogy október 1-e és 10-e kö­zött a létesítmény műszaki átadását meg lehet „ejte­ni" ... A művelődési és ifjú­sági ház most már belülről is jól megmutatja magát, s túlzás nélkül lehet mondani: már most jó érzés csak a benntartózkodás is, a szem­lélődés is; emberi léptékűén, emberlelkűen impozáns ez a kulturális létesítmény. Egy­két adat: a beépített alap- terület 3964 négyzetméter ... A színházteremben 400-an, a moziban 210-en foglalhatnak majd helyet... A felnőtt- és gyermekkönyvtár 440 négy­zetméter alapterületű... ka­maraterem, próbaterem, hat szakköri helyiség, tanácste­rem, kávéházi rész. kiállító­terület teszi teljessé a belső teret, ehhez jönnek még a kiszolgálóhelyiségek, öltözők, mosdók... * Az építőmesteri, szakipari munkák műszaki átadása-át- vétele után november 30-a a belső építészeti; • december 20-a a színpadtechnikai fel­adatok elvégzésének a határ­ideje. A pataki háznézőit kö­vetően a jelenlevők a mozi­ban már le is ülhettek be­szélgetésre, felmerülő kérdé­sek megválaszolására. Itt hangzott el többek között, hogy az új létesítményt egy­szerre akarják átadni; meg­nyitni a város lakossága előtt. Elhangzott azonban egy kellemetlen bejelentés is: még mindig nem biztosítot­tak a művelődési intézményt majdan „használatba hozók” (népművelők, technikusok ét mások) státusai! Bár a város vezetői már ez év tavaszán bejelentették igényüket, s az országos főhatóságok is meg­adták az engedélyt és ga­rantálták a pénzügyi fede­zetet, itthon, a megyében va­lahol elakadt az ügy ... In­formációk szerint szeptember 28-án, azaz ma kerül a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága elé ez a téma. Ez hát a helyzet bő három hónappal a sárospataki mű­velődési és Ifjúsági ház bir­tokbavétele előtt. Ténagy József Balta Ödön: Grand Hotel Hungária (3) A rendőri sajtóirodán A Rendőri Sajtóiroda, tel­jes nevén a Budapesti Napi­lapok Rendőri Rovatvezetői?, nek Szindikátusa, jóváha­gyott alapszabályokkal mű­ködött Az egyesület jelvénye a gomblyukban viselendő kék pajzs volt a magyar címerrel, és RS monogrammal. A gomblyukban csak a kis pajzs látszott de a kabát hajtó­kája mögött volt a jelvény. NEM AZ ÍRÁSKÉSZSÉG A FONTOS A szindikátus tagjai állandó kordonátlépő-igazolvánnyal és tagsági igazolvánnyal ren­delkeztek. Rendes tag csak az a napilap vagy hétfői lap által bejelentett, a Magyar Újságírók Országos Szövet­sége hivatásos újságíró osz­tályába tartozó személy le­hetett, aki legalább egy évig a rendőri rovatvezető fel­ügyelete mellett a rendőri rovatban rendszeresen dolgo­zott, és az időnként rende­zett szakelőadásokon részt vett. A jelvényt és az igazol­ványokat a főkapitányságve­zetője adta ki. A tízegyné­hány oldalból álló alapsza­bályokat általában betartot­ták, de kiskapuk akkor is voltak. A Rendőri Sajtóiro­da tagjainak ily módon a rendőrségen és az újságírók körében privilegizált hatás­köre volt A sajtóirodában 22 napi­lap és a hétfői lapok kiváló hírlapírói „működtek”. Nem is lehetett ez másképpen, mert a széles körű ismeret­ség, az információ és a gyor­saság volt a döntő. Az írás­készség talán kissé másod­rendű volt miután a telefo­non, gyakran sebtében le­adott tudósítást a szerkesztő­ségben dolgozó újságírók — köztük számos kiváló író — át­fogalmazhatta. Ismertem még egy nyugdíjas, öreg újság­írót akiről kollégáim el­mondták, hogy sem magya­rul, sem németül nem tudott jól. Információi azonban ki­tűnőek voltak, mindenről tu­dott ami történt. S a két keveréknyelven leadott érte­süléseit valamelyik szerkesz­tőségben dolgozó író percek alatt remekbe szabta. A sajtóiroda vezetője egy rendőrtanácsos volt később rendőrfőtanácsos lett Két beosztottjával 6 informálta az újságírókat Persze ez csak egyik része volt a mun­kának. Az újságírók ugyanis maguk is feljártak a főkapi­tányság bűnügyi osztályára, ahol ismeretségeik révén a detektívcsoportok vezetőitől is kaptak anyagot, vagy kiegé­szítő információt. Akkoriban a nyomozást folytató, vagy a tettest kézre kerítő detektív­csoportok nevét is közölték az újságokban. Ennek is nagy része volt abban, hogy a de- tektívfelügyelők és főfelügye­lők nyilatkoztak. Néha-néha egy-egy megjelent cikk miatt a főkapitányság fegyelmi osztályára kérték a riportert, és megkérdezték: kitől kapta az információt? A kérdés tulajdonképpen csak formális volt, mert az újságíró a vá­laszt minden esetben megta­gadta. az informátort kiadni ugyanis etikai lehetetlenség volt. Ezekben az esetekben a rendőrség tiltott közlés miatt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents