Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-03 / 206. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. szeptember 3., péntek-----------------------------------------------------------, A múltat „faggatták” j Äs6, meg ásók... | Kinek volt arra ide- © je, hogy fürkészőn kémlelje az eget? Volt a gondolatnak' meg a testnek elég gondja az egy­re táguló mélységgel bir­kózni, meg szemmel utat biztosítani a lépéseknek. Azon a napon is forróság volt a vidéken, volt, míg egyszerre ránkszakadt a zivataros zápor. Ott álltunk a magunk ásta „veremben”, a bodrogközi csatorna mé^- lyén. Innen kellett volna „szétrebbenni”, valami me­nedékbe húzódni. Hatalmas gumicsizmáink semmi reb- benést nem segítettek, csak tizenhat évünk fiatalságá­ban bízhattunk a zápor elöl szökésben. S már a mi bri­gádunk is kész lett volna az efféle uzsgyira, amikor egyik társunk kétségbeesett hangja hallatszott. Oly ke­ményen beledolgozta magát a csatornaárok aljamocsa­rába, hogy csizmái meg se moccantak. Csak megta­gadták az indulási paran­csot ... Hát nem mehet­tünk, maradtunk, záporve­résben így ástunk ki em­bert és csizmát, mi, építő­táborozó „csatornamunká­sok” a hatvanas évek ele­jén, a Bodrogközben ... Sokan közülünk azokban az években, az építőtábo­rokban először találták szembe magukat ennek az embermértékű szerszám- nak-munkaeszköznek — az ásónak — derekat, tenye­ret. akaratot megpróbáló erejével. Kihívásával. S nem az eltelt másfél-két év­tized szépíti az emléket: győztük a csatát, mert szó­noklatoknál szebb és iga- zabb volt a „megtapintha­tó” bizonyosság: mocsarat csapoló csatornák, jobb ha­ladást biztosító utak épül­tek, olyanok, amikben a mi ásóval birkózásunk is ben­ne volt. Nem is , tudom, derekat, vagy tenyeret próbál-e meg jobban ez a szerszám? Mi­közben írom ezeket a so­rokat, s újra meg-megné- zem ezt a fotót, még az is eszembe jut: ha valakinek kedve támadna arról pa­naszkodni társaságban, hogy fáj a dereka — azt lehetne neki mondani, hogy „ne hajlongj” annyit... Aki ásóval dolgozik — árkot és a visjet elvezetni; alapot ás az otthont adó háznak; az ősszel kifosztott kertet fordítja újra termőre ásójával;szomorú kötelesség — a sírt ássa meg végtisz­tességhez — mindnek ke­ményen hailongania kell. De mennyi tiszteletre, em­lékre. bízásra és hasznos gondolatra tanítják az em­bert ezek az ásó mozdula­tok ?! Másfél évtizednél régebbi emléket idézett bennem kollégámnak e fotója. Mind­kettő — emlék és fotó — a Bodrogközből való. Azok a tizenéves fiúk és lányok, akikkel Tiszakarád határá­ban találkoztunk e nyáron, nem mocsárral küzdöttek, nem csatornát ástak. A múltat „faggatták” a mú­zeumi szakemberek vezeté­sével, régészeti tábor kere­tében. Népvándorlás kori sírokat kutattak segítőn és munkálkodón. S tették ezt — azt gondolom —, legin­kább önmaguk gazdagodá­sára, szellemi épülésére. Van nekünk egy közis­mert, ámbár manapság már mind kevesebbszer elő­vett „áldásunk” az ifjú pár­ra: „Ásó, kapa és nagyha­rang válasszon él bennete­ket egymástól” ... Bízom benne, nem illetlen az „át­fordítás”: bennünket az ér­telmes munkától csak az ásó válasszon el... (ténagy—fojtán) Oázkoetfereitcia A gázkazánok és más gáz- fogyasztó berendezések kar­bantartásának és energiata­karékos működtetésének fej­lesztését tűzte napirendjére az V. országos épületgépé­szeti gázkon íerencia. amelyet szeptember 7-én nyitnak meg. A gázipar több mint négyszáz kutatója, szolgálta­tási szakemberek mondanak véleményt a tapasztalatok­ról; A gázenergia gazdaságos felhasználásában az ország lakosságának 85 százaléka érdekelt, hiszen a vezetékes és a pb-pa!aekos gázszolgál­tatás révén négymillió gáz­készüléket használnak. Eh­hez kapcsolódik, hogy a je­lenlegi tervidőszakban 120 ezer új gázfogyasztó igényel szolgáltatást. Űj lehetőségeket kínálnak a szervizszolgáltatás kiter­jesztésére. hogy ez a munka ne csak a bejelentett hibák kijavítására szorítkozzon, ha­nem mind nagyobb mérték­ben előtérbe kerüljön a meg­előzés, a rendszeres karban­tartás. Nyelvek és nevek Kétszáz térképész ás nyelv­tudós konferencián vitatta meg a földrajzi nevek egy­öntetű írásmódját. Kísérlet folyik, hogy az orosz abc be­tűinek találjanak minden nyelv számára elfogadható latinbetűs írásmódot. A Nem­zetközi Szabványügyi Terve­zetben sikerült elfogadtatni egy számjegyeken alapuló kódrendszert, amely a kínai nyelv 7445 karakter-jelét fog­lalja egységes szabványszerű listába. Ezt a listát számító­gépes programoknál lehet használni. Verseny A mecseki szénbányászat 200 éves jubileuma tiszteleté­re Komlót választották a fia­tal vájárok harmadik orszá­gos vetélkedőjének színhe­lyéül, a háromnapos verse­nyen, amely vasárnap fejező­dött be, a résztvevők közül többen, teljesítményük alak­ján elnyerték a mesterszak­munkás címet. Felnőtteknek, diákoknak Szabadegyetem Az iskolai év kezdetét több­nyire követi az a nem hiva­talos tanév, amelyet a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat égisze alatt szerveznek, s amelyet a köztudat szabad- egyetemként könyvel eL A TIT Borsod megyei szerveze­te az Idén is elkészítette a Kazinczy szabadegyetem ajánlástervezetét — harminc­egy sorozat tématervét. Azt persze, hogy melyekből lesz előadássorozat, legfeljebb jó­solni lebet ez idő tájt, hiszen ^gyakorlatilag szeptember 17- ig lehet jelentkezni a TIT Miskolc városi szervezeténél a szabadegyetemi előadások­ra. De ahogyan megtudtuk, élénk érdeklődés tapasztal­ható idén is a földrajzi té­májú sorozatok iránt (ezek a múltban is nagyon nép­szerűek voltak) és úgy tű­nik a számítástechnikával foglalkozó sorozat is sokakat érdekel. A legnagyobb érdek­lődés idén is a nyelvtanfo­lyamok iránt mutatkozik, hosszú évek óta ez a leg­sikerültebb „vállalkozása” az ismeretterjesztésnek. Most mindenesetre még a szervezés időszakában tarta­nak. A jelentkezések döm- pingje még hátra van. Sok­kal Inkább érdeklődők hív­ják a szervezőket. Aligha­nem az érdeklődés is jelez valamit. Például aüt, hogy az ismeretterjesztés iránt válto­zatlanul van igény. Hogy az emberek szívesen szánnak időt — és persze némi pénzt is — arra, ami foglalkoztatja őket, ami kielégíti kíváncsi­ságukat, vagy arra, amit egyszerűen szükségesnek éreznek maguk számára. Ugyancsak végiggondolandó lehet az a tapasztalat, hogy a humán jellegű szabadegye­temi előadások vonzzák vál­tozatlanul a legtöbb érdeklő­dőt. A művészeti jellegű, vagy a néprajzi témájú so­rozatok többnyire biztos pontjai a programnak. E helyütt nincs módunk vala­mennyi témaajánlást felso­rolni, de e témakörből ér­dekesnek ígérkezik például a fotó kifejezésformáinak tör­ténetét feldolgozó sorozat, a zenei szabadegyetem vagy a pedagógusok részére aján­lott, a modern magyar Iro­dalom nagyjait elemző soro­zat. A témaajánlások egyébként valóban igen sokrétűek; az időszerű társadalmi kérdések­től a matematikáig vagy a számítógépig terjednek, s az előadások összeállításánál a komplex megközelítésre tö­rekedtek. Azaz; igyekeznek használható és felhasználható ismereteket nyújtani azok­nak, akiknek érdeklődésével találkoznak. És érdemes vé­giggondolni egyszer; az is­meretek megszerzésének számtalan útja-módja van, a teljesen önálló ismeretszer­zéstől a közösségben hozzá- ju that óig. A TIT tapasztala­tai azt mutatják; az igény élő Igény, csak a lehetősége­ket kell megteremteni. Az idei előadások megtar­tására is neves, a témában jól ismert és elfogadott elő­adókat leértek, kérnek-fel. S ugyancsak a legjobb nyelvta­nárok közül kerülnek ki a nyelvtanfolyamok pedagógu­sai is. Akárcsak az elmúlt években, Idén is indítanak gyermek nyelvtanfolyamot csakúgy, mint állami nyelv­vizsgára előkészítő foglalko­zásokat. Érdemes talán meg­említeni, hogy igény esette óvodások és alsótagozatosok részére játékos nyelvtanulást éppúgy szerveznek, mint szakmunkástanulók részére foglalkozásokat, amelyeken a szakmai nyelvből is kaphat­nak ízelítőt a hallgatók. A különböző szabadegyete­mi sorozatokról, a nyelvtan- folyamokról és egyéb köz­hasznú tanfolyamaikról meg­jelentett hagyományos fü­zet sok információt tartal­maz — ajánljuk az érdeklő­dők figyelmébe. Azok pedig, akik /kedvet kapnak a rész­vételre, a TIT Miskolc vá­rosi szervezetében kaphatnak részletesebb felvilágosítást Nemcsak Miskolcon, hanem a megyében Is Indítják egyébként tanfolyamaikat az ismeretterjesztők, s az egyéni érdeklődők mellett kollektí­vák részére is megszervezik a szabadegyetemi sorozatot ! A jelentkezés határideje! egyébként szeptember 17. <«•- a.) Szolgalelkek Magas, ősz hajú, jó megje­lenésű férfiúval nozott össze a véletlen az elegáns balato­ni nemzetközi szálló egyik mosdójában. Én mint egy nemzetközi jellegű művészeti rendezvény hazai vendege laktam a hotelban. A férfiú a kezét mosta, én a másik kézmosó-kagylóhoz léptem, ám annak a csapja nem mű­ködött. Hátraléptem, vártam, nogy a férfi végezzen a kézmosással. Hátranézett, majd prectz németséggel megmagyarázta nekem, hogy itt ilyen állapo­tok vannak, immár napok óta rossz ennek a mosdónak a csapja, de ezek itt nem törődnek semmivel, nézzem meg, papírtörülköző is alig van a tartóban. Indulatók nélkül, leltározó hangsúllyal mondta a magáét. Nem rea­gáltam megjegyzéseire, gon­dolván, ne pocskondiázza a nyugatnémet vendég sem a mi szállodai állapotainkat, egyébként is gyanakvással néztem, mert életkorát te­kintve akár 1944 nyarán is járhatott a Balaton partján. A férfiú megvárta, míg én is kezet mosok, majd udvaria­san előre tessékelt az ajtó­nál. Nem fogadtam el a szí­vességét, hátraléptem és ma­gyarul biztattam: — Menjen csak ... Meghölckenve állt meg. — ön magyar? •— kérdezte magyarul. — Igen. Mit gondolt? És ön?... / — Azt hittem, hogy nyu-' gatnémet vendég, azokkal van tele a szálloda ... Csak meg akartam magyarázni ... Tud­ja, a ruházata... — és el- kotródott. Azóta is töprengek, vajon a Vörös Október Ruhagyár­ban készült vászonnadrágom, a Szikra Kis/-ben gyártott ingem és a bonyhádi cipő­gyárból való szandálom lát­ványa miként avatott kül­földi turistává, aki előtt ér­demes a hqzai állapotokat lekicsinyelni. * Nézelődöm a Budavári Pa­lota egyik múzeumának ter­meiben. Németül beszélő kül­földi turistacsoport járkál a közelemben. Idős hölgy, a teremőrök munkaköpenyében a német szóra felfigyel, a csoporthoz lép, s hibátlan németséggel érdeklődik, hon­nan jöttek, mit szeretnének látni. Megtudja, hogy az NSZK-ból jöttek. lelkesen magyarázni kezdi a látniva­lókat, majd az ablakokhoz ka­lauzolja a csoportot és a cso­dás pesti panorámát mutat­ja. Lám csak, milyen lelkes, szorgalmas, gondoltam, s akaratlanul is hallgattam, mit mond Pestről. Megmu­tatta a Hotel Intercontinen- tált, majd a két új szállo­dát, a Fórumot, meg 'az ak­koriban átadott Átriumot. Rajongással beszélt azok bel­ső kiképzéséről, majd egy hirtelen fordulattal azt ecse­telte, hogy oda magyar ven­dég nem teheti be a lábát, mert olyanok az árak, hogy a magyar dolgozó számara megfizethetetlenek, a presz- szóban egy kávé negyvenót forint, tessék kiszámítani, hogyan aránylik ez a hazai dolgozók keresetéhez stb., de mert a sógornője egy külföl­di látogató vendégeként már járt a bécsi kávéháznak ke­resztelt Fórum szállóbeli ká­vézóban, sok szépet tud ró­la, a kedves nyugatnémet vendégeknek ajánlja, keres­sék fel, ha már ő sohasem fog annyit keresni, hogy oda eljuthasson. Elmentek-e a nyugatnémet turisták a Fórum bécsi ká­véházába, vagy sem, nem tudhatom, nem is érdekel. * Két apró nyári mozzanat, két kis történet hazai saol- galelkelcről, akik úgy akar­nak udvarolni a nyugati vendégnek, hogy az Itthoni állapotokra panaszkodnak. Vége a nyárnak, a hulló levelekkel együtt az ilyen­fajta bosszantó nyári emlék­forgácsok is az enyészet sor­sára jutnak. (benedek) Kabos-est A Miskolci Pamutfonodá­ban a közművelődéssel fog­lalkozó bizottságok egyéb tennivalóik sorában nem szoktak megfeledkezni a könnyebb szórakoztatásról sem. Legutóbb, az elmúlt hé­ten Kabos Gyula színművész volt a gyáriak vendége és a zsúfolásig megtelt színházte­remben jól szórakoztak a megjelentek. MA ESTE A KÉPERNYŐN: Stressz Ma késő este, 22 óra 05- # kor jelentkezik a képer­nyőn az első műsorban Carlos Saura Stressz című spa­nyol filmje, amelyben egy forró nyári napon tengerparti kirán­dulásra indul egy házaspár és a férj fiatal barátja. A férj fo­kozódó féltékenységgel figyeli feleségének és barátjának vi­selkedését. A kirándulást egy közúti baleset is zavarja. A Mim három főszereplője Geraldine Chaplin, Juan Luls Galiardo és Fernando Cebrian, Képünk a filmbeli baleset jelenetét ábrá­zolja.

Next

/
Thumbnails
Contents