Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-25 / 225. szám
ÉSZAK - MAGY ARORSZ AG 6 1982. szeptember 25., szembot Miskolc új főépítészénél \7PFPTPm P7 1$a* *in & viliig w&» K elemen István, Miskolc áj főépítésze az kién, április 16-án foglalta el beosztását. A kérdésre, bogy elfogadja-e ezt a „hivatalt”, hosszú gondolkodás, az ő szavait idézve, vajúdás után mondott igent. Ügy érezzük: jó oka volt a hosz- szas töprengésre. Az új, nehezebb feladatokkal járó murfka mellett szembe kell néznie a város közvéleményének aligha hízelgő ítéletével, amelyet Miskolc építéséről az utóbbi évtizedben alkotott, s alkot még ma is. — Lapunk 1980-ban sorozatot közölt megyénk városainak fejlesztési elképzeléseiről. Miskolcról szólva, a korábbi várostervezésről megjegyeztük : lehetett volna másképpen is. Egyetért ezzel a gondolattal ? — Egyetértek, de csak bizonyos fenntartásokkal. Az ugyanis, hogy Miskolc lakótelepek „halmaza”, és lakótelepeink „arca” ilyenre formálódott, véleményem szerint nemcsak az építészek hibája. — Így van ez az A vasi lakótelep esetében is? — Igen, s remélem nem árulok el titkot, amikor elmondom, hogy az első ütemet át akarták terveztetni. De ezt egyszerűen már nem lehetett megtenni. Azt a bizonyos területet akkorra már közmű vési tették, a kivitelező vállalatok felvonultak. Ami pedig ennél is százszorosán nyomosabb érv volt: a tervezett mennyiségű lakást csak ott lehetett felépíteni. A mennyiségi szemléletet a kínzó lakásproblémák alakították ki, egészen országos szinten. Enyhítése csak a házgyári technológia megjelenésével volt lehetséges, s a panel is olyan volt az első időkben, amilyen. Gondolja el: Miskolc tizennyolc-húszezer lakás igénylőjéből most vajon hányán költöznének szívesen az Avasra? — Minden marad tehát a régiben? — Nem erről van szó. Amióta, I975-ben Alsózsolcán felépült a házgyár és termékeiből elkészültek az első lakások, minden városépítészettel és tervezéssel foglalkozó szakember töri a fejét, miként lehetne a panelból is szebbet, jobbat. Hogyan lehetne a lakótelepeket színesebbé, elevenebbé, az emberek igényedhez jobban alkalmazkodóbbá tenni. Mindenképpen tovább akarunk lépni, a panelból is szépet akarunk építeni. Ennek érdekében munkálkodunk együtt a rendszergazdák, a BÁÉV és az ÉSZAKTERV mérnökeinek kis csoportjával. A homlok- zatgazdagítási eljárások mellett a fő feladata a házgyári épületek tetőtereinek beépítése, fogadószintjeik kedvezőbb megoldása, az épületek jobb színezése, az emberhez közelebb álló, arányosabb léptékű együttesek kialakítása, és a kísérletezés. — Ennek mikor láthatjuk gyakorlati eredményét? — Várhatóan kéfe-három érr móiV.TL — Váltsunk témát. Fotóriporterek, idegenforgalmi szakemberek panaszolják, hogy Miskolcról aüg-aiig lehet szép felvételt készíteni. Ebben terveznek-e valamilyen változást? Mi a helyzet a Széchenyi út Ady-hidtól Tanácsház térig történő felújításával? — Amikor föttették nekem a kérdést, hogy vállalom-e ezt a beosztást, eszembe jutott: tíz évvel ezelőtt elhatározott feladatok végrehajtásában is közre kell működnöm. Ezek közé tartozik a Széchenyi út felújítása. A villamosvágány és az útfelületek mellett a belváros elöregedett lakótömbiednek felújítása sem várhat már magára. Az átépítés, felújítás a VI. ötéves tervidőszak végére történő megkezdésére a temáesűlestink pénzt is jóváhagyott. A belvárosból mindenképpen egy emberi iéptékű városközpontot szeretnénk kialakítani fokozatos tömbrekonstrukcióval.' Tágas, világos belső udvarokkal, amelyek között átjáró* is lesznek. A növényzet és mik- roarchitekturális elemek segítségével — portálok, kirakatok, reklámok stb. — pedig egyfajta. Miskolcnak jellegzetességét, sajátosságát is adó atomszférát, képet szeretnénk formálni. — A sétálóutca? — A Rudas László és a Toronyalja utcák korszerűsítésével lehetőség nyílik a gépjárműforgalom elterelésére, és akkor nem lesz akadálya a sétálóutca kialakításának sem. Jelenleg tervezési munkálatok folyamatban vannak, és az elképzelések szerint az átépített villamospálya továbbra is a jelenlegi helyén fut majd. A gyalogos felületektől biztonságos elválasztást növények telepítésével és az előbbiekben említett „utcabútorozással” lehet megoldani. Ennek „átfutási”, megjelenési ideje ugyanúgy, mint más városfejlesztési elképzelések megvalósulásánál, úgy hét-nyolc évre tehető. — Befejezésül pályájáról kérünk néhány szót. Harmincnégy évesen lett egy kétszázezres város főépítésze __ — Az ellendrukkerekre gondol Biztosan vannak ilyenek is, bár még senki sem mondta a szemembe, hogy a vesztemet kívánja. Mindenesetre tudom, hogy sok „kritikussal” kell majd szembenéznem, a szakmabeliekkel és a laikusokkal egyaránt. Megbízatásomat „küldetésnek” tekintem, melyben a szűkebben vert szakmai — építészeti, városépítési —• megoldások színvonalának segítése mellett, városunk arculatának alakításában „diplomáciai” feladatok is várnak hám. Az adott gazdasági környezet, a realitások talaján állva kell tudnom összehangolni az érdekeket a városfejlesztésben aktívan tevékenykedő „erők” között. Ehhez viszont a jó partneri kapcsolat, az „érdekek” kölcsönös tiszteletben tartása és segítő szándék szükséges valarmen nyi „fél” részéről. Egyébként, ha ezt igy lehet mondani, tősgyökeres miskolci vagyok. A Földes Ferenc Gimnáziumban érettségiztem, a Budapesti Műszaki Egyetem építész- mérnöki karán szereztem diplomámat. Azonnal visszajöttem Miskolcra, az ÉSZAKTERV területfejlesztési csoportjához. A városi tanács tervosztályának főmérnöki beosztását 1976-ban pályáztam meg, sikerrel. Most itt vagyok. Szeretem ezt a várost, s azt akarom, hogy előnyére változzék. KALÁSZ LÁSZLÓ: (Szonett gyermekeimnek) Szívvel és ésszel: tömörebb tervvel s bátrabb nekiszánással — nem oldalazván apró mással — küzdjétek jövendőtöket! ne egyedül! vállvetve mással! s ne magatokért! ne tömeg legyen a nép de ötvözet: amely majd titeket is árnyall induljatok hát kitárt szárnnyal kitárt szívvel: nerrj jövöget a jövő! de vad akarással együtt az értelmes világgal és szíves-eszes látomással eléritek jövőtöket FECSKE CSABA: Öszike Virít, virít az őszt ke — Szemed a fényt még örzi-e? Hűvös az őszi éjszaka De még nincs dere, nincs Hava Még se dér, s* Hó, még ne fétj Ha hűvös az éj, ha reszket A Föld, a Mindeoség szíve — Virít, virít az öszike Ddvardy József AKÁC ISTVÁN: Hogyha kezével mt. iöioldozza a kiot.-j Törékeny kedvesem ahol jár., lába nyomán Nap zokog: zsoltár. Virágok sietnek eléje, s meghajlanak az ütemére . 11 Ä gyerek elhúzódott • tőle. amikor arcon csókolta. Pedig félórája jött meg a borbélytól, a Béke utcán tekerte a biciklit, amikor a kilences vonat elfütyült. Igyekezett, nehogy Karcsiék előbb érkezzenek. A bajusza persze szúrhat, s undorodhat a gyerek a dohány- szagtól is. Apja-anyja szívja pedig, igaz, nem ilyen kapadohányból való kopor- BÓszögeket, mint ő. — Ne ijedj meg a nagyapától, Ákoskám — lökdös te feléje az anyja. A gyerek azonban letörölte az arcát, mintha tehén nyálta volna, s bizony még távolabb tekeregett, anyja kezéből is kirántva a vállát. Az öreg a szemével kö- rülszeretgette azért. Csupa apja, no. Akár azt látná tízéves korában. Csak tán erősebb, inasabb volt Karcsi. Ez olyan puha izomzatú úri gyerek már. Szép azért. Sokat nőtt, vállaso- dott. Igaz. valami sportra beíratták, úgy mondják. De nem futtballra, valami másra, azt írták. Mikor is látta legutóbb? Van tán másfél éve is. Ügy van, éppen annyi, mert húsvétkor volt egy éve. Ok vonatoztak el a helyükbe, bár ne tették volna. Karcsi már az állomáson lekapta őket, hogy milyen ódivatúan öltöznek. Ott van pedig a szürke öltöny, amit 6 adott neki, igazán felvehette volna. Anyának is adott Tériké szoknyát, meg blúzt, kardigánt is. Erre beállítanak ezekben a ... Űj ez a munkásruha, nézd csak meg, bizonygatta ő, a fia azonban erre még gorombábban válaszolt. Látom, mondta gúnyosan, tán még az árcédula is ott fityeg rajta. Meg ez a micisapka! Hát az a barna kalap, amit én adtam? A legnagyobb sértés azonban már bent a lakásban esett Gyanútlanul lépett ki az erkélyre az öreg. s elégedett hümmö- - géssel dicsérte a kilátást. Fia és menye egyszerre kiáltottak rá, mintha bizony földrengés lenne, s az erkély máris megindult volna alatta. Jöjjön vissza, apuka! Azonnal jöjjön visz- sza I De miért? Valami baja van az erkélynek? Mert én nem szédülök ennél magasabban se ... Nem, nem, próbálták enyhíteni a fel- csattanás élét, csak tetszik tudni, odaát a sárga házban, ott a másodikon, ahol a pelenkák száradnak, Karcsinak egy kollégája lakik. Olyan kíváncsiak, olyan ... Az öreg megbénultan állt, majd fojtott hangon odaszólt a feleségének: azt hiszem, anya, akár indulhatunk is vissza ... Nagy sürgés-forgás kezdődött, a fiatalok magyarázkodtak, a mama szipogott, végül mégis megvárták az ebédet, de ott már megint nem bírta ki a fia, hogy ne figyelmeztesse! apus, ' ne szür- csölje a levest, mert óikkor a gyereket is hiába figyelmeztetjük ... De feledjük el a régi sérelmeket, gondolta most. Különben is ezúttal mi vagyunk a házigazdák, fogadjuk őket, mintha mi se történt volna. Meg a múltkor olyan kedves le'5>etet írt ez a büdös kö-> lyök! Ámbár nagyon formás volt, sok szép mondattal, igencsak az anyja diktálhatta neki. A tanárnő anyja! Mindegy, az no, jólesett Kétszer olvasta föl a mamának, de magában még délután is elővette: „Drága Nagypapa és Aranyos Nagymama ... ”, így kezdődött. Irt a suliról, az autóról, hogy milyen jól szalad, amikor apu hajtja, mert az anyu nem mer gyorsan menni, ha néha 6 vezet. Szóval, gyönyörű egy levél volt, fölért egy gazdag csomaggal. „Drága Nagypapa ..Szereti, ha így szólítja. Máma már ez a divat. Jól van az. — Menjetek ki a nagypapával, nézzétek meg a malacokat indítványozta a mama. — Kismalacok? — Igen. — Hű, de klassz, gyerünk! A suliban a Venczel- nek van aranyhörcsögje. a Csabának meg egy Igazi uszkárja ... Kismalacok? És mekkorák? — Ilyen pieurkák... A múlt héten születtek. — Jaj, de jó, nézzük meg! Ugye, le is fényképezzük, apa? •> — Persze, majd később, ha erősebb lesz a nap __ M enjetek csak a nagypa-v. pávai- -' ' ■ ■ Alig; csukódott be mögöttük1 az ajtó, Karcsi felvillan yozottan kérdezte az anyját:'-1 — Mi van? Atyus nem iszik? Nem éreztem .rajta a pálinkát. Vagy csak most, a mi kedvünkért? 1 .‘ Annus József: — Nem, nem, fiam. Leszokott ... — Leszokott? Hogy csinálta ezt, anya? Hát menynyit könyörgött, rimánko- dott neki. Meg mi is, amikor felcseperedtünk. — Nem volt ő részeges — szólt közbe Tériké. — Mindig azt mondtad — — Hát, nem itta el az egész fizetését, de bizony, jócskán belenézett ő a pohárba, ha tehette. Hiába szépítenénk a dolgot, bizony sokszor ivott részegségig is. — Hát, megtörtént... — bizonytalankodott a mama, némiképp még most is, a múltat is takargatva a menye előtt. — Hálisten. ma már nincs semmi baj. Emlékszel, amikor nálatok jártunk ... Már akkor is éppen csak belenyalt. Rá egy vagy két hétre meghalt az a vasutas cimborája, a Kakuszi akivel olyan sokat voltak váltótársak. Hogy aztán ettől ijedt-e meg, vagy tán egyedül nem esik olyan jól a kocsmá- zás, de tény, hogy azóta : még , vasárnap se megy. Át . nem. lépte a Dübögő kü- írtzábjét... — Nem is hozat? J. —1 iá. nem. Feri sógor ; hozott, ide a múltkor egy liter bort, kóstolóba. A felinél^ több ottmaradt, tán meg , is romlott már. 5; — Nahát! Atyusra rá- romloU a bor! Soha nem hittem volna. Emlékszem olyanra, amikor három litert ivott meg egy ültő helyében, éppen Feri sógo- réknál, egy disznóvágási vacsora után. Pedig napközben is emelgette... És nem is tántorgott. Vajon mennyit ihatott, amikor úgy kellett az utcáról bevonszolnunk ... — Olyan is volt? — Hát.. „ vegyszer megtörtént ... — Egyszer? Hajaj... — feledkezett meg magáról ezúttal a mama. — Volt az vagy háromszor-nógyszer is ... De hát. ami volt, elmúlt, hálisten. Olyan most. mintha kicserélték volna. Nem győzöm dicsérni ángyodnak. Állandóan tesz- vesz, ő jár a boltba, a pi- . acra. Egy héten kétszer megy borotválkozni. Ott eldiskurálnak, ez az egy szórakozása van A kocsmának a tájékára se megy. Pedig a múltkor rápirított Barna János. Azt mondja: na, komám, téged is jól odakötözött az asszony az asztal lábához, ha már egy fröccsre se mersz bejönni. Nem mék. mert nem akarok, kiabálta vissza. Menjetek csak, vha olyan marhák vagytok, hogy még fizettek is a méregért. — Na, tessék. Pár éve, amikor az orvos ijesztgette ilyenformán, ő csak nevetett: ó, ha a doktor úr tudná, mitől halunk meg, ' ' esi hát először is magát mentené. De hát nem tudja. Semmit se tudnak az orvosok, csak azt hajtogatják: eldobni a poharat, eldobni a cigarettát... A gyerek nekipirosodva kapaszkodott az akol deszkájába, nagy, kerek szemekkel bámult, amikor a malacok előfutottak az öreg cöccögésére. — De szépek! Hű, de aranyosak! Meg szabad fogni őket? — Hát ilyenkor, amikor fias a koca, akkor elég vad. Nem nagyon szereti... — Ez vaddisznó? — Nem vaddisznó, de úgy ráront az emberre, mintha az lenne ... — A gazdáját is megtámadja? — Hát..., engem ugye, nem. Mert tőlem kap enni. ismer pici kora óta ... De a nagymamádat már nem tűri. Még az állatorvos is félve lép be hozzá, mert úgy/acsarog ... — De én úgy szeretnék megsimogatni egyet... — Ó. kisfiam, hát nem kismacska ez, hogy simogatni kelljen. No, várj csak, azért megpróbálhatjuk ... — Becsusszant az akol ajtaján. álldogált egy ideig, majd hirtelen mozdulattal elkapta egy foltos kismalac hátsó lábát Föl is emelte mindjárt, csak azután nyúlt a has’a alá, s odatartotta a gyereknek. A koca
