Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-25 / 225. szám
i®82. ssepftemißer 2SL, sascsmíwrt * ^SZAK'MAOyAKORSZAQ 7 ————— ■ ■—■' »———mmami i ■ fmmm. . Amit egy vendégkönyv eláruí Hozni mindent lehet elvinni semmit... A gondos munkával elkészített, piros műanyag bontású vastag (legalább 200 lapos) tüzet címoldalán kétszavas mondat: Ki- használ-lak. Alatta (zárójelben) csupán ennyi: vendégkönyv. A meghökkentő felirat elöl nem tud kitérni a tekintet, a kérdés is azonnal kész: — Miféle vendégkönyv ez. kinek a szamára készült? A választ Koch Géza, a kazincbarcikai \takarékszövet kezet, ügyvezető igazgatója nem is tagadja meg. Amit elmond, ötletnek is szokatlan, párja talán nincs is még sehol. Egyfajta ősz- ' szefogásról, mindenképpen dicséretes kezdeményezésről van szó, aminek hasznát azok élvezik, akik tagjai a „Kihasznáí-lak” lelkes kis csapatának. A történet egy nyugdíjas bányásszal kezdődik, aki Hajdúnánáson vásárolt egy hétvégi telket, épített rá egy kis házikót. A tulajdonos egy idő után igencsak magányosnak érezte magát, munka is akadt bőven a kis ház körül, a kertben, no meg az épület „ki- glancolásában” is. Mindemellett a berendezés, a bútorzat is hiányos volt, s ami semmiképpen sem mellőzhető körülmény: a telek és a ház sokszor hetekig csukott kapuval, ajtóval vart a gazdara is. Ekkor határozta el: felajánlja barátainak, iia kedvük van, vegyék igénybe a kis üdülőházat hétvégeken, vagy akár hosszabb időre is. ' Mintegy nyolc-tíz tagból áll a csapat, ennyi család pihen Nánáson, előre megtervezett beosztás szerint. Két család részére van hely... E baráti társaság minden, tagja — természetesen. — azonnal megkérdezte a vendéglátó házigazdát: — S az ellenszolgáltatás? Milyen alapon vehetjük igénybe a hétvégi házat? — Pénzt semmiképpen sem fogadok el. Ha nektek is jó, segittek füvet nyírni, ásózni, takarítani ... szóval értitek?!... Ma már ott tartanak, hogy önmaguk alkotta szabályoknak engedelmeskednek. S amit kimondták, az nemcsak szokásjoggá ötvöződött, hanem új és új gyakorlati tettekkel gazdagodik. Az elv a következő: „Ide (tehát a telekre, a házhoz) minden hozható, de semmi el netn vihető __” E nnek jegyében valamivel hozzájárult mindenki, például a szoba berendezéséhez. Közösen szerezték be a bútorokat, a főzéshez a tűzhelyet, edényeket, hűtőgépet, a kerti munkához kaszát, kapát, lapátot, stb ... Az is a „házirendhez” tartozik, hogy mindenki mindig köteles tisztán, rendben hagyni a szobákat, feltölteni a spaj- zot. s tapasztalatait leírni a vendégkönyvbe... ' Arra is vonatkozik a kötelezettség, hogy be kell írni: ki, hogy érezte magát, mi az, amit meg kell javítani, esetleg be kell szerezni, egyszóval itt kellemetlen meglepetés senkit sem érhet. Most nagy fába vágták a fejszéjüket. Elhatározták, hogy a padlásteret is kihasználják, ide is berendeznek egv szobát. A szükséges költségeket természetesen közösen fedezik. Amióta ez a kis közösség együtt van, soha nem áHt üresen a ház, pedáns rend és kényelem fogadta az érkezőket, kellemes pihenést nyújtva a „Kihasz- nál-lak” lelkes csapatának, minden egyes tagjának. (—0<) Á szakkönyvek munkaeszközök Műszaki és gazdasági könyvnapokat rendeznek október 5. és 31. között. A tavalyi őszi első ilyen eseménysorozat nagy érdeklődést keltett és így elhatározták, hogy évenként ismétlődővé teszik ezeket a könyv napokat A nehéz gazdasági körülmények között fokozódó jelentősége van a szakkönyveknek, mint munkaeszközöknek, .mert velük is gyarapítható szellemi tőkénk, a friss tudásunk, a napra kész tájékozottságunk. Üj ismeretek a termelés korszerűsítéséhez, leginkább ezekben a könyvekben publikálják. Összesen több, mint 60 szakkönyv szerepel az ój- donságlistán. Az országos megnyitó ünnepséget október 5-én Szegeden tartják. Szikszói Károly Frusztrációja persze kirohant a visításra. Hörgőit, röfögött, kerülgette a nagypapa lábát, de az feléje rúgott erősen, rá is kiabált. így aztán nem mert tovább közelíteni. Zihált, olykor vicsorított még, de nem felbőszültén, inkább aggódva már. — Na, itt a coca. nézzed . . . Ugye, milyen szép kövér. Mint egy potyka. Pedig kilencen vannak ... A gyerek félve, bizonytalanul nyúlt a malacka felé, Már nem kívánta simogatni. A visongó kis állat rugkapált, riadt api;ó szemekkel lesett a közeledő újabb kéz felé. Az erős marok fogta, szorította, akár a satu, a parányi sonkák rángatóztak a kérges ujjak között. Egyre lanka- dóan, reménytelenül. — Tegyük le .. Ogv sír ... — mondta hirtelen a gyerek. — Ögy szenved, biztosan menni akar az anyukajához.— — Persze. Mondtam én, hogy nem macska ez. Na, látod, hogy örül most.. . Aha. be is vágtatott a túlsó sarokba,, azt mondja: na, engem nem csípsz el még egyszer... Ákos az utolsó szavakat már nem is hallotta. Időközben leugrott a sarok- vasrol, s átfutott a másik ólhoz. Ott újabb csodák vártak rá. Az eltitkolt csoda, aminek bemutatását későbbre akarta hagyni a Feledy Gyula faji« '4v«k ■u.'-v*' S : A közeli években lesz 300 esztendeje, hogy Buda felszabadult a török uralom alól. Az évfordulóra kiadványsorozat megjelentetését tervezi Budapest főváros levéltára, ahol az MTI munkatársának elmondották: mivel Buda felszabadításának 300. eves évfordulóját nem csupán egy város „magánügyének” kell tekinteni, hanem történelmi jelentőségű eseménynek, fontos, hogy e nagy horderejű kérdésben a magyar tudományos élet is hallassa szavát. A budapesti szakembe-' pék európai levéltárakkal is felvették a kapcsolatot, és kérték: kapcsolódjanak a nemzetközi tudományos feiíáró munkához. A káadJJ ványsorozat köteteiben elsősorban olyan, összefoglaló jellegű tanulmányok kapnának helyet, melyek a török elleni felszabadító háborúk időszakában társa-f dalmi, gazdasági, politikai, | katonai és ideológiai vo-I natkozásait dolgozzák fel,5 a legújabb kutatások alap-;, jón. A levéltár kezdeménye- f zésere szerkesztő bizottság f alakult, többségében akor-í szakkal foglalkozó történé-1 i szék részvételével. E bizottság széles körű élőké szüő, tájékozódó es szer-' kesztő munkája során vé-j leményezi a tanuJmánj<o- S kát, s a legjobbak kiadá-, sáréi Budapest főváros ie-f voltára gondoskodik. IlSötéves az ország első mii. zeuntiskolája, amely a szigetvári Zrínyi-várban működik. Az új típusú közművelődési intézményt a vár- baráti kör hozta létre 1977 őszén a Mecsek-Tourist Idegenforgalmi Hivatal és a Mecsekvidéki Idegenforgalmi Bizottság támogatásával, Célja az, hogy ismeretterjesztő programjával hozzájáruljon a haladó nemzeti hagyományok ápolásához, elösegítsé a szocialista hazaszeretetre való neveles ügyét. Nemzeti zarándokhelyünk — ,.a magyar történelem golgotája” — hiteles szellemi hátteret, hatásos hangulati környezetet nyújt a múzeumiskolának. A várkastélyban 4Ö mélyes előadótermet nem-; deztek be. ahol egész éven! at fogadják az érdeklőd okét. F J nagypapa. Ä gyerek azon^ ban lám, fölfedezte máris. — Bairíknk»! — sfiufotfc örömében. — Karikák! És milyen gyönyörűséges kis barikák. Ha ezt elmondom a sióiban __ Kis barikák, b c-be-be. Jaj, de szépek! Az öreg összehúzott szemmel. arcán szétterülő mo- soQjsal ballagott az örvendező unoka felé. Nézte a gyerek fején rakoncátlan- kocfó hajtincset, amint röpköd, vibrál, rezeg. Már- már kinyújtotta a kezét, hogy hatalmas tenyerével beborítsa, megsimitsa a szép fejet, ujjaival is érezze az öröm remegését, amikor az unoka önfeledten és harsány rajongással ismét megszólalt: — És ez a három kicsi fterika, meg az a két nagy w, mind-mind a bácsié? Ate öreg megállt. Frissen borotvált, fényesen feszülő bőrén visszaárkolódtak a ráncok. A szó valóságosan is belesVúrt. Összegörnyedt kissé, mintha ütést kapott volna a gyomrára, erőset, váratlant. A száját már nyitotta, nem szólt mégsem. Bólintott csupán, aztán megindul a kapu felé. A gyerek úgyszólván észre se vette. Maréknyi füvet tépett, ahogyan az öregtől látta a disznóól mellett, azt beszórta a juhok köaé, s neitc, mint futnak ki, egymáft lökdösve a deszka melle. egészen a benyújtott kézii. Belekaptak a fűbe, oldllra mozgatott kis pofájukban sebesen forgatták, rágták, darálták a néhány szál gazt. — Nézzétek, milyen aranyosak.' Apa, barikák is vannak; nézd1 Atrya; nézd; hogy esznek, én adtam nekik. Már a barátaim, látod? Nem is szaladnak ei tőlem... — És a nagypapa? — kérdezte minden gyanú nélkül a mama. — Nem tudom. A kismalacot is fölvette, megmutatta ... De aztán letettük, mert úgy sírt szegény ... — Atyus! Merre van? — kiáltott vidáman Karcsi. Az öreg azonban nem jelentkezett. A kertben sem találták. — Még egyet? Rt van. Károly bátyám — tette eléje Tóni a negyedik pálinkát. Egyebet nem szólt, semmit nem is kérdezett. Tapasztalt kocsmáros ő, látja, mikor lehet tréfálni, s mikor kell hallgatni. Csupán Szalui, ez a megátalkodott. primitív szeszkazan rikkantott feléje, amikor fölfedezte a pult végén: — Na. mi van, öreg? Csak visszatérsz az anya- tejre? Hát, jobb is ez, mint az orvosság, igaz-e? — Elhallgass! — vetette oda a szót az öreg, akár a kutyának. — Jól van, na. Már szólni se lehet? — Hagyd már, t Pista — vágott feléje Tóni is. — Ülj vissza a helyedre, hagyd az öreget... Blnyammogott két pogácsát, aztán fröccsöt kért. Jó délutánba hajlott az idő, amikor elindult hazafelé. Ügy számolta, a négyes vonat elmehetett már. Az utca végén találkozott szembe Vincze Lajossal. Ö is Tatárhoz jár borotválknzrri,' gyakran eídrsú ? kúrálnak, míg a sorukra i várnak. Ugyan Vincze, mint E szapora szavú ember^ még £ akkor is karattyol. amikor ) a borbély dolgozik rajta, | László rá is formed gyak- | ran, hogy legalább addig t? hallgasson, amíg a bajszát | igazítja. Leeövekelt Vincze fj előtt: / — AHj csak meg, Lajos! | Mert neked még be sem mutatkoztam,... — Hehe, jól adja. Ká- roíy bátyám, igen jól adja. Hát akkor mutatkozzunk be. no. Én Vincze Lajos volnék még idáig... • — fin meg bácsi! Érted? Bácsi1 Nahat, ehhez tartsd magad... — jól van, Károly bátyám, jól van, megértem, mert hiszen tényleg bácsi már, ha úgy nézem, jó pár * éve hetvenkedik már ... — Négy éve éppen. Mert hetvennégy vagyok. Jól tudod.- De az nem számít Hanem ezt jegyezd meg jól: bácsi! Bácsi vagyok... — Értem én. nagyon is értem, Károly bácsi __ — Nem értesz te • semmit, Lajcsi. Dehogy értesz... A, menj is az utamból. eressz! — legyintett szeleset, kiin- £ dúlva a támaszkodó állásból. Némiképp megbillent, de aztán visszaigazította | lábát a keskeny járdára. Lassan, imbolyogva távolodott — Nem érti. Hogyan is érthetné meg... — dúny- ayögött magában.
