Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-21 / 221. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1982. szeptember 21., kedd A képernyő előtt Kossuth Laiosra / emlékeztek A gömöri ialvan néprajza Négy évvel ezelőtt készítette el Dömölky János a Lédát, Mi­roslav Krleza színművének tévéváltozatát. A tévékritikusok az éves termés mérlegelésekor — 1979-ben — sajátosan fejez­ték ki elismerésüket: magát a tévéjátékot nem honorálták, ellenben négy főszereplőjét a kritikusok díjával tüntették ki. Ebben az állásfoglalásban az tükröződött, hogy a négy színész alakítása messze fölé emelkedett a rendezés, az összproduk- tum értékeinek. Ez jutott eszembe, amikor a múlt hét két es­téjén Krleza másik drámájának, a Glembay Líd-nek ugyan­csak Dömölky János rendezte, kétrészes tévéjáték-változatát néztem. Krleza legismertebb és már életében klasszikusnak mondott — 1981. december végén halt meg. életének 88. évé­ben — műve az a ciklus, amelyben a horvát irodalom kima­gasló egyénisége, akit igen sok szál kötött Magyarországhoz is, a Glembay családról szól, e zágrábi patrícius család széthullá­sát mutatja be. Három dráma és több prózai mű tartozik ebbe a ciklusba, amelyből korábban az Agóniát és fentebb említett ládát vitte képernyőre a Magyar Televízió Dömölky János rendezésében, s most a harmadik dráma, a Glembay Ltd, fel­dolgozásával vált teljessé a trilógia hazai képernyőnkön is. A három dráma. így a most látott kétrészes Glembay Ltd. is egy polgári család széthullásának krónikája, bemutatása annak, miként hullik szét a vagyon, miként bomlik fel a morál; az erkölcstelen eszközökkel szerzett vagyont a következő gene­ráció dekadenciája, züllött, önpusztító életmódja miként téko- zolja el. Krleza művei nem mozgalmasak, a látványos cselek­ményt a magvas, ám sokszor igen hosszú dialógusok helyette­sítik. A most látott Glembay Ltd-ben is szinte alig mozdultak ki a szereplők egyetlen szalonból, s noha egy-egy folytatás nem volt túl hosszú — hetven, illetve száztíz perc — a játék sodra, illetve lassú hömpölygése nehézkesnek, vontatoitnak érződött, noha a legtöbb szerepben kitűnő színészi erők tettek érte igen sokat, hogy a vitathatatlanul izgalmas filozófiai töl­tésű beszélgetéseket izgalmas játékká emeljék. Ez leginkább a második rész minden gátlástól felszabadult, minden eddigi magatartási normát elvető összetűzéseiben jelentkezett. Az alkotó nem tudhatja, mikor, milyen időpontban kerül műve a képernyőre. Első este 21.15-kor már kifáradt nézők, második este még később, még fáradtabb nézők — akik esetleg előtte importfilmtől még tikkadtabbak is lehettek — előtt pergett a játék, amit jobb lett volna a második műsorban — rétegmű­sorként —, ám nyolc órai kezdettel sugározni. A bevezetőben az előző Krleza—Dömölky produkció kritikusi fogadtatására emlékeztem. Azt hiszem, most is inkább egyes színészeket kell dicsérnem, csak utána a rendezőt. * A hét egyéb műsorai között feltétlenül meg kell említenem a Magyar menyegzőt, noha arról már esett szó lapunkban má­jusban, a 22. miskolci tévéfesztivál idején. Ezt a húszperces kisfilmet a miskolci Avas Táncegyüttes megalakulásának 30. évfordulója alkalmából, s egyben a fesztivál tiszteletére készí­tette a Magyar Televízió. Most az egész ország láthatta me­gyénk legreprezentatívabb folklóregyüttesének kitűnő produk­cióját. A Magyar menyegző c. szvit koreográfusa Falvay Ká­roly, zenei vezetője Vass Lajos volt. A miskolci táncosok és a népi zenekar a Horváth Ádám rendezte filmben fényesen bi­zonyította: méltó az országos, sőt nemzetközi hírnévre. A ke­vesek, akik színesben láthatták, még jobban jártak, mint a nézők többsége, mert fekete-fehérben — most én is úgy lát­tam — némileg veszített a produkció eredeti fényéből, * A BNV gyakran szerepelt a képernyőn az elmúlt héten. Ter­mészetes is, hogy a vásárról informáljanak, meg a reklám is sűrűbben jelentkezzék. Legjobban azonban az Áll a vásár cí­mű szombati közvetítés tétszett, amelyben a szokásos lihegő- dicsérgető reklám-riport keverék helyett ismert tévészemélyi- ségek — ha humoros formában is — de szokatlanul sok kriti­kai megjegyzéssel fűszerezve mondták el a BNV látnivalóiról nem minden tanulság nélkül való észrevételeiket. * Az Ablakban újra szerepelt a távolsági utazás drágulása. Igen izgalmasan, érdekesen folyt a disputa, majd egy más té­mára csaptak, mondván, erre még visszatérnek. Aztán elso­dorta a szerkesztőt az idő, nem tértek vissza. Kár.. l * Meghirdették a jövő évi Ki mit tud? vetélkedőt. Az előzetes kedvcsináló műsort szívesen néztük, s hisszük, hogy a háttér­feliratra — Ki mit tud — a jövőben kikerül a kérdőjel is... Benedek Miklós Képmagnó /AA-i it&t-A. ■éúJe&£/Ke.-­55 < /A • Y Jr A /•>■. * 2./ t/ ’ ■ Aláírása a kolerajárványról irt jelentésén A tévéadások képmagnós rögzítését ma már több napra előre programozhat­ják. De ha az adás időpont­ja eltolódik, például prog­ramváltozás miatt, a műsor rögzítése nem sikerül. Egy nyugatnémet cég az ilyen bosszúság elkerülésére olyan eljárást fejlesztett ki, amely­lyel a videó-készüléket ma­ga a tévéprogram kapcsolja be. Ehhez az kell, hogy az adók minden mflsorszám- nak a kezdetével egyidejű­leg egy egyedi kódjelet su­gározzanak. Ha ezután va­laki rögzíteni kíván vala­mely műsort, annak kódját betáplálja a képrögzítőjébe. (Folytatás az 1. oldalról) nagy elődöt tiszteljük ben­ne — mondotta —, mindazt, ami népének és a haladás­nak a szolgálatára vezette.” S emlékeztetett arra is, hogy a XIX. század egyik legna­gyobb magyar államférfijá­ról ott emlékeznek meg, ahol először lépett a politikai élet színterére, ahol első gyújtó hangú beszédeit mondotta. Az emlékünnepségen Kos­suth Lajos pályájának idő­szerűségéről szólt ! dr. Hárs­falvi Péter kandidátus, a nyíregyházi főiskola tanszék­vezető főiskolai tanára. Kossuth Lajosnak a nem­zeti történelemben, a reform­korban és az 1848—49-es sza­badságharcban betöltött sze­repéről, jelentőségéről, az emigrációban kifejtett mun­kásságáról igen sokat írtak — s néha vitatkoztak is — a történészek. A kortárs nagy gondolkodók —* s az előadó elsősorban ilyen vonatkozás­ban vizsgálta Kossuthnak a nemzeti történelemben betöl­tött szerepét — Marx és En­gels is figyelemmel kísérték a ’48—49-es eseményeket, el­sősorban azok európai ha­tású mozzanatait. Alighanem tény — de ez nem von le érdemeiből, nagyságából sem­mit —, hogy tévesen ítélte meg a magyar nemzetnek közép-európai szerepét, leg­alábbis az a kulcsszerep nem volt meg, amelyet szánt n,e- ki. Ugyanakkor múlhatatlan érdeméi vannak, voltak a re­formkori eszmék, véghezvite­lében, a függetlenség, az ön­álló nemzeti állam megte­remtésére való törekvéseiben. Nem véletlen, hogy az 1848- as szabadságharc 100. évfor­dulóján az országgyűlés tör­vénybe iktatta emlékét, s ez­zel alkotmányos kötelezett­ségként is „előírta”, hogy az 1848-as események örökösei legyenek a mai utódok. Kossuth Lajos sok szállal kötődött Sátoraljaújhelyhez, Zemplén vármegyéhez. Mo­nokról születése után hamar elkerült, gyermek- és ifjúko­ra, ügyvédi és politikai pá­lyájának kezdete Zemplén vármegyéhez, ehhez a vá­roshoz kapcsolta. A pataki iskolában, Kövi professzortól tanulta meg, hogy „szabadon lehet Ausztriát szidni, sőt ez kötelesség”, itt vetette fel először a sajtószabadság kér­dését, s a jobbágysors nyo­morúságáról is itt szerezhe­tett benyomásokat a 31-es kolerajárvány idején. Arról, hogy milyen volt a reformkori Zemplén várme­gye, a tudományos emlékülé­sen dr. Csorba Csaba, a Bor­sod megyei Levéltár igazga­tója számolt be. Az akkori Magyarországnak gyakorlati­lag a nyolcadik legnagyobb vármegyéje volt Zemplén, meglehetősen elmaradott vi­szonyok között. A borkeres­kedelem — a megye alap­vető tőkeforrása — pangott, polgárság alig alakult ki, ipar szinte nem volt. A lakosság­nak mindössze 37 százaléka vallotta magyarnak magát, a nemzetiségiek körében — fő­leg a ruszinoknál — hihetet­len volt az elmaradottság. Talán nem véletlen, hogy a kolera épp körükben pusztí­tott leginkább. Zemplén vár­megyében — összegezte az előadó — végeredményében teljes egészében tükröződtek a korabeli elmaradott ma­gyar viszonyok. Kossuth közvetlen sátoral­jaújhelyi tevékenységéről dr. Hőgye István, a sátoraljaúj­helyi fióklevéltár vezetője tartott korreferátumot. Igen érdekes és értékes ismere­tekkel gazdagítva és kiiga­zítva azokat az ismereteket, amelyekkel Kossuthról, mint az emberről -bírunk. Levél­tári dokumentumokkal mu­tatta be — ezekből a doku­mentumokból egyébként igen érdekes és értékes kis bemu­tatót is rendeztek a levéltár­ban, amelyet a nagyközön­ség is megtekinthet — ma­gát az embert. Családjához fűződő kapcsolatai, a kolera alatti tevékenysége (az ő feladata volt a veszteglő In­tézet felvigyázása és a ha­lottak eltakaríttatása), anya­gi helyzetének: alakulása (ez­zel kapcsolatban ismereteink is eléggé ellentmondásosak) igen érdekesen gazdagította Kossuth-portrénkat. Minden­esetre tanulságos idézni ab­ból a levélből — Kossuth emberi, gyermeki portréjához hozzátartozik —, amelyben átvállalja apja adósságait... „ ... midőn öreg napjaiban adósságainak terhét örömest és önként vállamra ve­szem ... kérem ... ne kény- szentsen most fizetésre... ezt is kifizetem, fsak most kíméljen...” A város későn hódolt neki. Nyolcvanadik születésnapján köszöntötte szép hangú levélben, s csak a kilencvenediken tisztelte meg díszpolgársággal. De emlékezete azóta is maradék­talan. <cs. a.—t. I.) A TIT B.-A.-Z. megyei Szervezetének néprajzi szak­osztálya és a Herman Ottó Múzeum sorrendben hetedik tájkonferenciáját A gömöri falvak néprajza címmel ren­dezte meg. A témának meg­felelően Kelemér és Gömör- szőlős, j a jelenlegi ózdi já­rás két kistelepülése fogad­ta az égésű napos eseményre érkezett nagyszámú vendég­sereget. A délelőtti prog­ram hat előadás meghallga­tását „irányozta elő”, erre a kelemért művelődési ház nagytermében került sor, ahol dr. Szabadfalvi József, megyei múzeumigazgató kö­szöntőjével és elnökletével kezdődött meg a tájkonfe­rencia. * Putnokról az „első ka­nyarnál” fordulunk a Kele- mérre vezető útra. Néhány pere csak, míg elhagyjuk a nagyközséget; máris benn vagyunk az erdőben, gye­rekkorunk virágait, növé­nyeit, erdei „eledeleit” su- hantatja mellettünk a táj; gyerekként kapkodjuk fe­jünket a gyönyörű őszi idő­ben körönje csodásodó táj változatosságától. Azt persze, hogy „suha- nás” — csak szemnek való­an kell gondolni. Egyéb­ként testünk minden részé­vel megérezzük: úttalan ez az út, elhagyott-gazdátlan. Már-már kiszalad szánkon a szemrehányó szó, ám a fogalmazás pillanatában megszólal gépkocsivezetőnk: „Tudtam, hogy ilyen rossz ez az út, de azért jöttem er­re, hogy lássák ezt a sok szépséget...” Tiszta csendű, szemrevaló „hangulatú” kis falu Kele­mér. Utcáin kevés emberrel lehet találkozni a kora dél­előtti időben. Kaput zárt a lakók mögött a mindennapi munka hívása, a gyerekek az iskolában okosodnak. Ha­talmasat tüsszentet bennem a friss levegő, meg a nap­fény az utcán, épp arra jön három asszony ... Egészsé­gemre kívánják, meg jó na­pot! kívánnak hozzá üdvöz­lésül. Kifelé igyekszenek a határba. C,sak úgy mezítlá­basán. Jó ismerősük a föld... Még egy jó napot! hallok valamivel később, de azt kétszer mondja a harminc körüli férfi, majd fiához in­tézi szavait: „Ügy gondol­tad, hogy, helyetted is kö­szönjek, ugye?!” __ * E gymásrautaltságban egy­máshoz igazodó emberről és tájról; történelmi századok­ról: munkáról és életformá­ról, magatartásról és kultú­ráról, születés és elmúlás kinagyított metszéspontjai­ról hallhattunk a kelemért művelődési ház nagytermé­ben néprajzi tárgyú előadá­sokat és felolvasásokat ezen a napon. A felkért előadóknak egyetlen dologban pillanatig sem kellett habozniuk; ak­kor, amikor elkezdték mon­dandójukat. Egyáltalán nem a szókincs szűkössége — az idő „megépített” korlátái kezdette velük így a szót: „Nagyon nehéz helyzetben vagyok ...” Azért, mert ha­talmas gyűjtőmunka, kutatás kilókra is mérhető anyagá­ból kellett tíz, húsz perc alatt; öt-tíz oldalra „zsugo­rított” összefoglalót adniuk. Nem a tudósítói feladat könnyű elhárítását akarom a lentiekkel „elővézetni”, de igen nehéz lenne itt a kiváló felkészültségű kutatók-gyűj­tők előadását ból csak cso­korra valót is kiszedni. Ta­lán az előadások címei va­lamicskét segítenek: Inler- etnikus kapcsolatok Gömör népi kultúrájában (dr. Uj- váry Zoltán, tanszékvezető egyetemi tanár); A történel­mi Gömör (dr. Csorba Csa­jba, levéltárigazgató); Népi erdőgazdálkodás Gömörben (E. Kovács László); Adatok a népi gyógyításhoz (Molnár Mihály); Gömörszőlős nép­rajzi monográfiája (dr. Do­bosi László); Kelemér nép­rajzi vázlata (dr. Faggyas István) és A Szuha-völgy népi építészete (Cseri Mik­lós). Dr. Űjváry Zoltán egye­temi tanár beszélt arról, hogy a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem és a miskolci Herman Otto Múzeum a helyi kutatókkal együttműködve négy évvel ezelőtt kezdte meg a törté­nelmi Gomör néprajzi kuta­tását. A vaianai Gomór megye 151 településéből je­lenleg 2l tartozik Magyar- országhoz, ez azonban nem jelenti azt, hogy a kutató­munkát csak itt folytatják; lehetetlen is hű-valóságos ké­pet felrajzolni az egész vizsgálata nélkül, s folynak a megbeszélések a határon túli gömöri falvak életének néprajzi feldolgozásáról, rhár felvették a kapcsolatot a szlovák akadémiával a mun­ka hivatalossá tétele érdeké­ben. A kutatások eredmé­nyeit monográfiákban, ta­nulmányokban teszik közzé. Elmondotta Üjváry profesz- szor azt is, hogy elsőként a Szuha-völgy néprajzi mo­nográfiáját készítik el, s mo­nográfia jelenik majd meg Putnokról . is, mint hajdani jelentős mezővárosról — * Keleméren és Gömörsző- lösön igen sok elhivatottja van az „önkéntes” gyűjtő- és kutatómunkának. Még a tanácskozás előtt újságolta, nem kis büszkeséggel, E. Kovács László, hogy honis­mereti és múzeumbaráti kö­rüknek 22 tagja van a két településen; Keleméren a Tompa-emlékház létrehozása után állandó kiállítást ren­deztek a Sajó-vidéki fejfák­ból és a Mohos-környéki természetvédelmi terület ér­tékeiből; Gömörszőlösön na­gyon szép kiállitótermet ala­kítottak ki, itt néprajzi gyűjtemény mellett megta­lálható a festett famennye­zetek gyűjteménye is, és rendeznek időszakos képző- művészeti kiállításokat. A TIT B.-A.-Z. megyei néprajzi szakosztályának em­lített tájértekezletén termé­szetesen ott voltak á helyi­ek is, s a délelőtti előadá­sok után Gömörszőlösön ba­ráti találkozón folytatták a beszélgetést múltról, jelen­ről és jövőről. A munká­ról ... (t. n. j.) i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents