Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-07 / 184. szám
19S2. augusztus 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Csupán a legismertebb tájfajtáikat említem. Az országosai) is ismert szomolyai fekete rövidszárú cseresznye, vagy a gönci magyar kajszi bizonyítják: megyénk termő- tájai alkalmasak a gyümölcstermesztésre, mi több, egyes gyümölcsfajok esetében egyenesen kiváló termőhelyi tulajdonságokkal bírnak. E tényből — mármint a termőhelyi adottságból — arra lehetne következtetni, hogy megyénkben érdemes gyümölcstermesztéssel foglalkozni: sőt arra is, hogy ezzel a lehetőséggel élnek a megye termelőszövetkezetei. Hangsúlyozom : arra lehetne következtetni... Aki ugyanis ek- kép okoskodik, téves konklúzióhoz jut... ... mert ez így nem igaz. A termőhelyi adottság ugyanis csupán egy — bár kétségtelenül nagyon fontos — tényezője a termesztésnek. A gyümölcstermesztés gazdaságosságánál azonban más szempontokat is figyelembe kell venni. Így például a munkaerőhelyzetet (a gyümölcsfajok zömé különösen metszésnél, szüretnél igényli a kézi munkaerőt), a műszaki-technikai színvonalat, és am.i fontos: a jövedelmezőséget. A gyümölcstermesztésnek csak a termőhelyi adottság szempontjából megrajzolt rózsaszín képét például sötétíti az ágazat termelési kockázata, hiszen bármilyen jó is az adottság, fagykárokkal, jégveréssel, betegséggel számolni kell. Emellett ott van a gyümölcstermesztés magas eszközigénye! Egy hektár műveléséhez szükséges állóeszközök értéke almástermé- sűeknél 300—350 ezer, csonthéjasoknál 120—150 ezer, bogyósoknál 150—180 ezer forint. A forgóeszköz-szükséglet piedig 30—80 ezer forint között váltakozik hektáronként. A TESZÖV elnöksége a közelmúltban foglalkozott megyénk termelőszövetkezeteinek gyümölcstermesztésével. Az. ez. alkalommal készített felmérés korántsem fest túl rózsás kép>et. Kezxijülc területi adatokkal. Amíg 1976-ban a tsz-ek kezelésében 2627 hektár áru- és 841 hektár szórványgyümölcsös volt, addig 1981-ben már csak 2216 hektár áru- és 600 hektár szórványgyümölcsöst regisztrálhattunk. A csökkenés szembetűnő. A tárgyalt időszakban a szövetkezetek 587 hektár termőképtelen ültetvényt selejteztek ki és 209 hektárt korszerűsítettek. Az új telepítések területe ezzel szemben csupán 173 hektár volt. A jelenlegi árugyümölcsö- sök nagy részét 15—20 évvel ezelőtt telepítették. Az akkori közgazdasági helyzet és szakmai szemlélet szerint telepített ültetvények jelentős hányada ma már - korszerűtlen, jövedelmezősége nem megfelelő. Bizonyításul íme egy adat: a megye összes gyümölcsös területének 30 százaléka a szövetkezeti tulajdon, ezzel szemben az összes termésnek csupán — évenként változóan — 11—18 százalékát adja. Persze az alacsony jövedelmezőség nemcsak a szerény termésátlagokkal, a magas önköltséggel függ össze. Sajnos, a piaci igényeket az ültetvény egész élettartamára felmérni nagyon nehéz, s ez nem egy esetben értékesítési nehézségeket idéz elő. A felmérés azt bizonyítja, hogy a 'termésátlag, az önköltség és az átlagértékesítési ár között — üzemenként — nagy a különbség. Például almából 1981-ben a vizsgált tsz-ék közül az igrici tsz érte el a legmagasabb termésátlagot, hektáronként 259 mázsát; ugyanakkor Fulókércsen csak 91 mázsa volt a hektáronkénti átlag. Ugyancsak igriciben termeltek a legkisebb költséggel, viszont a legmagasabb értékesítési árat a krasznok vajdai tsz-nek sikerült realizálnia. Ami talán legaggasztóbb gyümölcstermesztésünkben, hogy kevés a termelés folytonosságát biztosító új ültet- véhy. A felmérés szerint 1981- ben a megye tsz-eiben, almából, kőidéből, cseresznyéből, meggyből, szilvából, őszibarackból nem történt telepítés. 1976-hoz viszonyítva pedig a felsoroltakon kívül még a kajszi területe is csökkent. Csupán a diónál tapasztalható növekedés és a tolcSvai Békeharcos Tsz jó- i voltából a bogyósoknál. A megye elmúlt évi össa- gyümölcstermése 112 257 tonna volt. Ebből 13 765 tonna a tsz-ék termelése, 31 951 tonna az állami gazdaságoké, míg a zöme, 66 541 tonna, egyéb szektorokból, elsősorban a háztáji és kisegítő gazdaságokból származik. Ez utóbbi tény igen örvendetes, ezért a sok kézi munkaerőt igénylő gyümölcsfajoknál (meggy, ■ cseresznye, bogyósok) a háztáji és kisegítő gazdasági, szakcsoporti, vállalkozói termelés ésszerű szervezése és szakmai irányítása továbbra is fő feladat kell, hogy legyen! A nagyüzemi termelés terén pedig akad bőséggel tennivaló. Az ágazat jövedelmezőségét elsősorban a termőalapok javításával, a. termelési rendszerek által nyújtott technológiák alkalmazásával, az értékesítési kapcsolatok helyes megválasztásával, a vertikalitás növelésével fokozhatják a mezőgazdasági szövetkezetek. A termőalapx>k javítása érdekében szükséges tovább folytatni a meglevő ültetvények rendezését, ez azonban nem csupán selejtezést, kivágást jelent, hanem az ültetvények feljavítását, a mai kövételményeknek megfelelő termesztéstechnológia alkalmazását. Fokozott gondol kell fordítani a nem termő fiatal ültetvények pótlására, a pótlások szakszerű kezelésére, s erről a termőkorú ültetvények esetében sem mondhatunk le. A gyümölcs- félék ipari feldolgozásához szükséges h á ttérka pacit ások létrehozásában, a minőséget megőrző tárolóhelyek megépítésében, illetve ezek gazdaságos hasznosításában nagyon sok még a teendő. Hiszen jelenleg a termék betakarításának, szállításának, feldolgozásának eszköz-, gépies épülethiánya nehezíti a termelési biztonságot, az elfogadható áron történő értékesítést. Tennivaló, feladat — látjuk — van bőven, amint pénz is kellene, nem is kevés. Sőt, a legnagyobb akadályt ez utóbbi hiánya jelenti. Jogos tehát a kérdés: a jelenlegi népgazdasági helyzetben, amikor minden forint kiadását kétszeresen meg kell gondolni — fontos-e a gyümölcstermesztés fejlesztését ennyire előtérbe állítani? Hiszen ha az ágazat területi arányát viszonyítjuk altár a növénytermesztéshez, vagy volumenében akár az állattenyésztéshez, könnyen arra a következtetésre jutunk, kevésbé — a példaként említettekhez viszonyítva kevésbé — fontos ágazatról van szó. Ez a kevésbé fontosság — ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről, azonban csak látszólagos; ugyanis a kertészeti kultúrák jelentőségét nem a szántóföldi területi nagyságból, és a termelési értékből való részesedés adja; hanem a lakossági és a külkereskedelmi igényele Márpedig mindkettőnek a szem előtt tartása gazdaságpolitikánk legfontosabb feladatai közé tartozik. Hajdú Imre A biztonságos, gyors vasúti közlekedés egyik alapvető feltétele a korszerű vasúti pálya, s a hozzátartozó sok műtárgy, híd, alagút, áteresz. ' A vasúti piálva korszerűsítésében évek óta kiváló eredményt ért el a MÁV Miskolci Építési Főnökség. Miskolci Sándor, az igazgatóság helyettes vezetője így jellemzi munkájukat: A főnökség megalakítása óta soha nem volt még ilyen nehéz évünk, mint az idei, s nem volt ennyi bonyolult feladatunk. Ennek ellenére építőink jó eredménnyel dolgoztak a fővonalon a nagy sebességű pálya építésén. Nagyobb, bonyolultabb a feladat az eget-—bélapátfalvai vonalon, ahol a munka próbára tesz mérnököt és szakmunkást egyaránt. Váradi István, a főnökség igazgatója elmondja, hogy ez. év első felőlien a tervezeti 15 helyett több mint 18 kilométer hosszúságban korszerűsítették a vasúti pályát. Több mint 220 ezer köbméter földet „ástak” • fel, kavicsot, , zúzott követ szállítottak, szed tok fel, raktak le. A fővonalon a legnagyobb munka a Mezőkeresztes és Ernőd közötti jobb oldali vágány cseréje volt, s a tervezettnél 12 nappal előbb fejezték be a munkát. Üj megoldást, technológiát alkalmaztak. Általában a pályaépítésnél mindkét vágányt igénybe veszik, hiszen az „élő” sínpáron szállítják a különféle anyagokat, ami a forgalom ^korlátozásával jár. Most az új vágánymezőket homokos kavicságyazatra helyezték, s azon gördültek be a zúzott követ szállító szerelvények. Emelőgéppel és vágányszabályozó géplánccal megemelték a vasúti mezőket, s géppel verették alá a zúzott követ. Az úi megoldás előnye: az „élő” vágányon ritkán volt szükség vágányzárra. A munkát meg-t tekintette a csehszlovák vasúti műszaki miniszterhelyet- tés, s nagy elismeréssel nyilatkozott róla. • zei éve Jó pár hónappal ezelőtt hidászokkal jártam végig az Egei’—‘Bélapátfalva közötti vasútvonalon. A hidászok vízben, sárban készítettékelő a munkát, építették a hidakat, átereszeket. Monosbél- nél lábbelit marasztaló agyagos sárban a markológépek, földgyaluk, a jókora dombot „átvésték”, készül az új nyomvonalú ■'vasúti pálya. Itt nemcsak a hidászok, hanem a vasútépítők is megkínlódnak, hiszen jóformán minden kilométer újabb feladat elé állítja őket; s a sok éves tapasztalat felhasználása mellett, új technológiák vagy inkább ötletek egész sorát kell alkalmazni. A nagy munkát az idén befejezik. A végeredménye az. lesz, hogy Bélapátfalváról az eddigi méterenkénti 34 kilogrammos sínek helyett 48 kilogrammosokon szállíthatják a cementet. A szállítás meggyorsítása mellett ez lehetővé teszi a vasúti kocsik befogadóképességének teljes kihasználását is. (CSB) A Borsod megyei Kézműipari Vállalat kazincbarcikai kon* fekcióüzemében trappernad- rágokat varrnak exportra. A képen: Gál Mihályné gomb- lyukazást végez. Fotó: Kovács Mátyás A kenfekciá- nzenűen Kazincbarcikán Műszaki konferencia után Tervek és valóság a kétszázéves papírgyárban ,Az új érdekeltség! rendszerben nem a bázis reprodukálása, hanem annak túlteljesítése a cél. Tulajdon- képpien. következtetéseket már az első féléves gazdálkodás számszerűsített eredményeiből, pmoblémáiból levonhatunk.” Mindez azon a műszaki konferencián hangzott el, amelyet a napiokban tartottak meg a Papírip>ari Vállalat Diósgyőri Gyáréban, — A korrigált gyári eredmény 12 millió 831 ezer forint — mondja Lendvay Mihály igazgató —, a nyereségtől 1 millió 546 ezer forinttal maradtunk el. A' második fél évben, ha a bérfejlesztés fedezetét biztosítani akarjuk, a szükséges 4 mdl- lió 440 ezer forint bázishon mért többletet prod ukálnunk kell. Részletesén számba vettük az elmaradás összetevőit. Ezek közül először a, kedvező tendenciával, azaz a volumen és az összetétel változásaival kívánok foglalkozni. Itt elsősorban a termelés túlteljesítésére gondolok. A papírgyártásban a többlet- hozam 2 millió 25 ezer forint értékű a két gépnél. A kasírozó többlete 765 ezer forint, viszont az egyéb feldolgozó — elsősorban a díszcsomagoló — második negyedéves elmaradása miatt csaknem 1 millió forinttal romlott Eredményünket viszont növelte az árváltozás. Ez esetben a felárak és a bázis átlagától, az összetételtől való eltérés kedvező hatásáról beszélhetünk. A piapírok esetében a felárak változásának hatása 136 ezer forint a kasirozóé 591 ezer forint. Nyolcszázegyezer forinttal növelte eredményünket az anyagfelhasználás is. Itt valamennyi mutatót sikerült túlteljesítenünk. Mindezt úgy tudtuk elérni, hogy az első fél évet az ütemtelen cellulóz- szállítás jellemezte. Á bázishoz képest 102 tonna szalmacellulózzal használtunk fel kevesebbet Ezáltal, természetesen, más cellulózok felhasználási mennyisége növekedett. A fehérített szulfit cellulóz mennyiségét például 23 tonnával, a lombos ' cellulózét 25 tonnával léptük túl a bázishoz képest A nemest őst-megtakarításunk viszont eléri a 10 tonnát. Ugyanakkor famentes hulladékból 27 tonnával, hollerit kartonból viszont 23 tonnával használtunk fel többet. Rost- felhasználásunk a bázishoz képest 43 tonnával növekedett. A többletfelhasználás viszont kedvező, mivel famentes hulladékból, illetve hollerit kartonból történt. — Hogyan alakult a hulladékhasznosítás az első fél évben! — A hulladék növekedése — elsősorban a piapírgyár- tási hulládéit többlete — rontotta eredményünket az első hat hónapban. Ez mintegy 1 millió 984 ezer forintot tesz ki. Okos takarékossággal előbbre léphetünk a hulladékanyagok hasznosításában. Az elmúlt két hónapban pél- dául mintegy húsz alkalommal volt külső okok miatt áramkimaradás az üzemben. Ugyanakkor a kisszériás termelés miatt is sokszor kell leállítanunk a gépieket. Az évente mintegy 400 alkalommal történő . átállás ugyanannyi munkaóra-kiesést jelent. Magától értetődő, hogy a színes termékek után pél- dául át kell mosni a gépieket. A termelési utasításokat meg kell tartani, teliét egyetlen lehetőségünk, hogy a hul- ladékkapacitást, a kieső munkaórákat használjuk fel a kísérletezésre. Legutóbb az Alföldi Nyomda keresett meg bennünket különleges szilárdságú, könyvborítók gyártására. Az „efalin”-t eddig impiortból szereztük be. Most mi szeretnénk konkurrálni a világszerte ismert céggel — úgy tűnik: a kísérletek során kidolgozott könyvborítók megfelelnek a célra. — Hogyan alakultak mutatóik a technológiai gőzös áramköltség felhasználásában? — Mindkettő javította eredményeinket — mondja a gyárigazgató —, s emellett az első fél évre a termelési terv túlteljesítése, a közvetlen anyagokkal való kedvező gazdálkodás volt jellemző. Az alappiapír és kartonkészlet jelentős mértékben növekedett annak ellenére, hogy a múlt év végén készletkorrek- ciót kértünk a sajtdobbz im- piort-anyagfelhasználása miatt. A számokból kitűnik viszont, hogy a jóváhagyott készletszintet nem tudjuk majd teljesíteni. Éppen ezért korrekciós levéllel fordultunk a készlettel gazdálkodó kereskedelmi igazgatóság felé. Egész évben bizonytalanságot okozott a feldolgozó gépek állapota. A termeléskiesés negatív hatását fokozza, hogy a biztosított alapianyng készleten maradt. Gondolok itt a cukrásztálca, a sajtdoboz, illetve a diszcsomagoló alap- anyagokra. Szerződéses kötelezettségeinknek viszont eleget tudtunk tenni. A harmadik negyedévben különösen figyelnünk kell a papír és a kasírozott termékek szerződéses teljesítésére. Egyéb feldolgozó ipiari termékeink közül a gépál In pót miatt kritikus a cukrásztálca és a sajtdoboz gyártása. Így zárul az az értékelés, amelyet a közelmúltban a Diósgyőri Papírgyárban a műszaki konferencia résztvevői elé terjesztettek. Ami az írásbeli jelentésben nem szerepelt, viszont az igazgató szóbeli tájékoztatójában fontos hangsúlyt kapiott, a következő: — Az elkövetkezendő időszakban sok mindenen változtatnunk kell. Gyárunkban nem megfelelő a munkavédelmi helyzet, nem lehetünk elégedettek a munkaverseny- vállalások teljesítésével sem, s nem megfelelő a minőség. Feladataink lényegét nem tudtuk a tőlünk elvárható szinten megoldani. Ez vonatkozik mind a technológiára, mind a munkafegyelemre. Meg kell célozni a termelési tej-vek túlteljesítését. Okosan kell gazdálkodnunk a munkaidővel, a gépek kapacitásával. Terveinket jó minőségben, és az ígért határidőre kell teljesítenünk. Ugyanezt meg kell követelnünk az itt szolgálatot teljesítő, külső cégek dolgozóitól is. Szigorúan takarékos gazdálkodást kell megvalósítanunk akár anyagról, akár értékről legyen is szó. Folytatnunk kell ugyanakkor a szakmai műveltség növelését, el kell fogadtatnunk az újabb technikát. Olyan létszámgazdálkodást kell folytatnunk, amely terveinknek megfelel és biztosítja a feladatok jó és időben való megoldását. Jelentős termelési és gazdálkodási tartalékokat hordoznak magukban a szocialista brigádok is. Sajnos, nem hallgathatjuk <el a szocialista brigádmozgalom hanyatlását. Többet várunk brigádjainktól, mindenesetre, tartalmat a formalitások helyett. Mindezek mellé néhány adalék: a gyárban tervezik a régi boltíves mennyezet lebontását, a födémszerkezet megerősítését, ugyanis számos olyan új berendezést kívánna)? ide a közeljövőben letelepíteni, amelyeknek biztonságos üzemeltetése csak ilyen módon oldható meg. Rövid időn belül korszerűsítik a kétszázéves papírgyárat, számos új eljárással kísérleteznek. Néhány ilyen jellegű feladattal a közelmúltban már sikerrel megbirkóztak: jelentős importot válthatnak ki. például a színes sokszorosító papírokkal, amely „Color Sirály” néven került forgalomba. Emellett számos új eljárással próbálkoznak. és a kísérletek eredményeiről időről időre tájékoztatást adnak. Déváid Hedvig ( «