Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-04 / 181. szám
ÉSZAKIMAűYARORSZAG 4 1982, augusztus 4., szerda gondokkal á Tokaj, 1982 nyara t H a művelődő közösségekről beszélgetünk Borsod megyében, gyakran emlegetjük példaként a tokaji Zilahy György Művészetbarátok Körét. Ez a kör — a helyi művelődési házzal együttműködve — a település művelődési életének a motorja, és egyben kerete is. Meghatározó tényező még Tokaj művelődési életében az évenként visz- szatérő nyári művésztelep, azonban a folyamatos, egész éven át tartó művelődési munka elősorban e két helyi szerv együttműködéséből fakad. A Zilahy György Művészetbarátok Köre , ;— tagságát tekintve — túllépi Tokaj határát, tagjainak sorában igen sokan élnek a megyében, sőt, az ország más sarkaiban is. Tagja ennek a körnek mindenki, aki Tokaj művelődési életéhez kíván lazább, vagy feszesebb szállal kapcsolódni. Ilyenek a Tokajban megfordult, oda rendszeresen járó művészek, a művelődési élet különböző posztjain működő emberek, de van a körnek egy körülbelül ötvenfőnyi, helyben élő, rendkívül aktív tevékenységgel jelentkező szűkebb gárdája, amely mindennapos tevékenységével vesz részt a település művelődési életében, szemben a nagyobb hányadot jelentő patronálókkal. Az utóbbi években rendszeresek a „tokaji est”-nek nevezett rendezvények. Ezeknek fő célja a helyi amatőr képzőművészek, írók, költők, zenészek, egyéb művészek, vagy művelődési szakemberek számára bemutatkozási lehetőség teremtése, a nagyközönséggel való megismertetése. Ezeken a tokaji esteken rendszeresen bemutatkoznak az összetett műsorokban mindazok, akik művészeti vagy tudományos tevékenységet folytatnak amatőr módon, és fel akarják mutatni műveiket, tudásukat, s így egy- egy ilyen est igen sokszínű képet nyújt a tokajiak művészetbaráti életéről. Most, a Zilahy György Művészetbarátok Körének programja bővült: a felnőttek ilyen jellegű foglalkoztatása mellett kiscsoportos gyer- mekfoglalkoztatások is jelentkeznek, táncszakkört szerveznek, hasonlókat, amelyeknek a bemutatkozási fóruma ugyancsak a tokaji estek sorozata lesz. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a gyermekek bemutatkozási lehetősége felnőtteket is vonz, hiszen a szülők, a rokonság már eleve érdeklődőnek számítanak. A napokban nyílt meg a művelődési ház és a Zilahy György Művészetbarátok Köre közös rendezvényeként a 256. tárlat, illetve zenei rendezvény. Ez a tiszteletre érdemes sorozat azt mutatja, hogy Tokajban nemcsak hagyománya van az ilyen fajta rendezvénynek, hanem nagy az érdeklődés is iránta, hiszen egyébként nem lehetne ilyen hosszú sorozatot rendezni. Megjegyzendő, hogy a viszonylag nem nagy településen magas a tárlatok látogatottsága, s ebben igen jelentős hányadot képviselnek a Tokajon kívül lakók, tehát az idelátogatók, akik ilyen-olyan, más ok miatt keresik fel a települést. Ezek a kiállítások a művelődő közösség életéhez szervesen hozzátartoznak, hiszen a már említett tokaji esteken kívül is találkozunk a közös művelődés igényével, és megvalósulásával. Például a tárlatok nyitása mindig valamilyen más művészeti ág, vagy ágak jelentkezésével társul, gazdagodik. A művésztelep idejére tervezik a nyári eseményeket, részben a művészteleppel közösen. Például a nemrégiben véget ért alkotó táborozás ideje alatt egészen kiemelkedő közös rendezvények voltak, amelyek igen nagy közönséget is vonzottak. Itt volt például a 180-as csoport, a VI. Tanulmányszínház, amely A holdbéli csónakost mutatta be, meg a Térszínház, amelynek bemutatásában A madarak tanácskozását láthatták. A különböző műsorkínálatban a nagyközönség érdeklődési köre szerint válogat. Igen látogatottak az író—olvasó találkozók, amelyek sok esetben más rendezvényekkel is társulnak. Amióta Tokajban írótábor jelentkezik augusztusban, az írótábor vendégei közül is többeket hívnak közönségtalálkozókra. A nyári művésztelep hatása nemcsak egy hónapra szól. Az ehhez kapcsolódó négy, vagy több kiállítás maradandó élményt nyújt a tokajiaknak, és - idegenforgalmi vonzereje sem lebecsülendő. Már készülnek a következő esztendő tervei. Ezek között szerepel a jövőre harmincéves művésztelep emlékkiállítása, valamint a Zilahy György Művészetbarátok Köre névadójának emlékkiállítása és a Tokaj művészeti életében olyan felbecsülhetetlen szerepet játszó Tenkács Tibor festőművész, és egykori évfolyamtársai jubileumi kiállítása Tenkács ugyanis ötven évvel ezelőtt végzett a Képzőművészeti Főiskolán, az azóta eltelt fél évszázadot csaknem egészében Tokajban munkálkodta végig, megalapozója és lelkes apostola az itteni művészeti életnek. A vele végzett művészek, és Tenkács műveinek jubileumi tárlata Tokaj jelentős eseményének ígérkezik. Nem lenne teljes a kép megközelítőleg sem Tokajnak, mint művelődő közösségnek az életéről, ha nem szólnánk a művelődési ház gondjáról. Régi, több évtizedes probléma, hogy a jelenlegi, művelődési háznak használt épület korszerű közművelődési- munkára alkalmatlan, a településhez méltatlan. Évtizedek óta szerették volna a már4 lassan végzetesen pusztuló, egykori zsinagó-- gát művelődési háznak átépíteni. Mint a- televízió egyik műsorából az egész ország megtudhatta, az elmúlt év végén felújítási tervet dolgoztak ki, pályázatot írtak ki az; átépítésre, de ezek most, úgy hírlik, kútba; estek, mert a bekecsi termelőszövetkezet megvette az épületet, és abban minipalae- kozót és egyéb, hasonló jellegű létesítményeket akar üzemeltetni. Pedig művelődési- háznak nagyon kellett volna. Az egykori görögkeleti templomból kialakított Tokaji Galéria épületének állapota is siralmas, ta- tarozási lehetőségeiről senki sem tud. Többek között ez a két gond is nehezíti a tokaji közművelődési munkát. A Zilahy György Művészetbarátok Köre önkéntes, laza kötöttségű társadalmi tömörülés. A helyi művelődési ház a község művelődési életének hivatalos, „állami” gazdája. Kettejük jó együttműködése és a munkájuk iránt megnyilvánuló tömegérdeklődés eredményeként beszélhetünk Tokajban művelődő közösségről. S mert erről beszélhetünk, gondjaira is érdemes odafigyelni. Sőt, kell is! Benedek Miklós Vakok szanatóriuma Az elmúlt évben mintegy ezer vak és gyengénlátó töltött néhány hetet egyedül vagy kísérője társaságában Wernigerode speciális szanatóriumában. A gyógyüdülő vezetője, a szintén vak Claus Brehme már 30 éve gondoskodik arról, hogy a Harz-hegységnek ezen a szép vidékén a világtalanok a látókhoz hasonlóan élvezhessék az üdülés, a turisztika és a sport örömeit. Wernigerode környékén öt speciális turistaút, tornacsarnok, tekepálya és uszoda várja a beutaltakat. . „A vakoknak ' legalább olyan —, ha nem még nagyobb — szükségük van az aktív pihenésre, a testedzésre, mint az egészséges embereknek — mondja Claus Brehme. — Idegeiket ugyanis nagyon megterheli az állandó önkontroll és összpontosítás, hiszen a látást más érzékszerveikkel, illetve a tudatosan kifejlesztett logiká- / val és nagyfokú kombinatív képességgel kell helyettesíteniük. Ezért számunkra a legjobb gyógymód a testedzés.” A gyógykúra idején a beutaltak egyhetes, a tájékozódási képességet fejlesztő tanfolyamon is részt vesznek. A szanatórium épületét 1916-ban az I. világháborúban megvakult katonák részére építették. Az üdülő ma állami egészségügyi intézmény, amelynek korszerű berendezésénél figyelembe vették a vakok igényeit. A cél- ■ nak megfelelőek a szórakozási lehetőségek is. Tévé helyett sztereoberendezés, képek helyett tapintható kisplasztikák és speciális társasjátékok állnak rendelkezésükre. Az NDK-ban ma öt szanatórium várjá a vakokat. A beutaló természetesen térítésmentes. Csohóny Kálmán rajza ííÜ^ÍÜSSSíSIai i Néprajzi MézgbíIbi A mai Néprajzi Múzeum épülete 1896-ban készült el, Hauszmann Alajos tervei szerint. Itt működött a Királyi Kúria, az akkori Legfelsőbb Bíróság, valamint a budapesti Ítélőtábla. Az építési tervekről, az épület berendezéséről abban az időben megjelent egy rézkarc- és metszetlapokból álló album. Ezt az albumot, amelyet másfél évvel ezelőtt egy magángyűjtőtől vásárolt meg a Néprajzi Múzeum, először láthatja a közönség a Kossuth téri épület aulájában kedden megnyílt kiállításon. Ez a kiállítás egy sorozat nyitánya. A Könyvtárunk kincsei összefoglaló címmel megnyitandó kiállításokon ugyanis a Néprajzi Múzeum könyvtárának eddig sosem látott, értékes darabjait sorakoztatja majd fel. Az első kincset mintegy két hónapig tekinthetik meg az érdeklődők. A sorozat további tárlatait jövőre láthatja a közönség. A Nyári Zenés Színház bemutatója Don Juan a Muzsikáló udvarban V-ött sfci „Dél Faustjának** nevezte, a köztudatban csak mint kalandor szívtipró él —• e két véglet között az évszázadok újabb és újabb magyarázata övezte Don Juan alakját. Ezeicben az értelmezésekben — különbözőségük ellenére— minduntalan felsejlik egy azonos motívum, a morál kérdése, hogy vajon elítéljük, vagy éppenséggel felmagasztaljuk az örök vágyakozás hősét, hódításaiban a folytonos előrehaladást értékeljük, vagy a körülötte támadt erkölcsi zűrzavar miatt elmarasztaljuk. Don Juan az érzékelhető valóság lovagja (és érzékiségének kiszolgáltatottja), nem a szellem segítségével akarja megismerni és magáévá tenni az élet rébu- szait. Végzete, hogy a természet titkaihoz — túlhangsúlyozott férfiúi meghatározottsága miatt — csak a nők által, az ő birtoklásuk révén férkőzhet. S hogy az élet nap mint nap újabb izgalmakkal és talányokkal jelenik meg előtte, elkerülhetetlenek a* mértéktelenül szaporodó kalandok, legalábbis a Don Juan-szimbólum logikája ezt követeli. A feudális vonásokkal átszőtt keresztény-polgári etika megpróbálja a maga képére szelídíteni —, ha kell erővel — Don Juan erkölcstelennek bélyegzett szomjúságát. Az örök csábító kívül esik ezen a morálon, nem emberi léptékű erkölcsisége az általa megismerni vágyott természettel rolconítja, ugyanis a természet nem ismeri a moralitás, csak az emberre jellemző kényszerpályáit. Ellentmondásosságát azonban épp az növeli, hogy a kor alakjaiban is ott szunnyad az ő csillapíthatatlan vágya. Egyrészt csodálják merészségét, mellyel mindig az új és ismeretlen élet felé tör (ahová nincs bátorságuk követni), ugyanakkor irigylik, és ezért (hisz mást nem tehetnek) a polgári-feudális morál barikádja mögül elítélik. Legyőzni képtelenek, csatát ellene csak a túlvilág nyerhet (ismét a keresztény 'ideológiai mozgatórugó): Don Jüant a halál misztikuma emészti el. Hegyi Árpád Jutocsa érezhetően szereti ezt a hőst, egyenes vonalú, fegyelmezett rendezői koncepció segítségével óvja-dédelgeti a megnemesített Don Juan-esz- ményt, s igyekszik mindent megtenni, hogy a közönség feltétel nélküli rokonszenvét az ő pártjára állítsa. Ebben a felfogásban vitte színre a Nyári Zenés Színház társulata Mozart operáját, s mutatta be július 31-én a miskolci Muzsikáló udvarban. Hegyi Árpád Jutocsa rendezői munkáját kitűnően támogatta Selmeczi György zenei irányítása (az előadások során Kovács Lászlóval váltják egymást a karmesteri pultnál), a zenekar magas fokú, kiérlelt hangzása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezt a' produkciót az idei nyár legjobb zenei teljesítményeként értékeljük. Gárday Gábor énekli a címszerepet, remek hangszínneí sok-sok dinamikai árnyalattal és ötletes színészi játékkal tölti meg Don Juan alakját. Ennek ellenére itt-ott kívül reked azon a hatósugáron, amelyet a szerepköre és a rendezés megjelöl, ugyanis; ha erőteljesebben jellemezne, akkor egy indokoltabb sorsú, nagyobb formátumú Don Jüant volna képes megformálni. Talán így eshetett meg, hogy néhol Leporello figurája kerül előtérbe, a hangsúlyeltolódás másik oka pedig Szüle Tamás alaposan kidolgozott, s nagy kedvvel,' művészi átéléssel megénekelt basszusszólama. Az ő Leporellója az előadás kulcsfigu-’ rája. Jól eltalált karakter valamennyi női alakítás, Csonka Zsuzsa (Donna Elvira), Kovács Brigitta (Donna Anna) és Molnár Anna (Zerli- na) szólaltatja meg a három szopránszólamot. Hasonlóan szerencsés választás és érzékeny előadásmód jellemzi Fülöp Attila (Don Ottávio), Hantos Balázs (Kormányzó), valamint Schwimmer János (Masetto) szerepkörét. Poéti- kus gazdagsággal oldotta meg Máger Ágnes a darab jelmezeit, Ferencz István pedig célratörő, ötletes díszlettel já_ rult hozzá a produkció sikeréhez. A Miskolci Városi Művelő- dési Központ égisze alatt működő Nyári Zenés Színháznak ez volt az idei utolsó bemutatója, s a 20. század első évtizedeinek művészi hagyatékából merítkező produkció, az ökör a háztetőn című ösz- szeállítás, továbbá az elmúlt évadról áthozott Cimarosa- vígopera, A titkos liáz"-ság társaságában, Mozart remekművének színrevitelével egy önálló szellemiségű, magas művészi színvonalú szabadtéri évadot hozott létre a társulat. D. Szabó Ede SZERELVÉNYBOLTUNKBAN {MISKOLC, MADARÁSZ V. U. SZELES U. SAROK) Mintáscsempe-vásár 30% ENGEDMÉNNYEL, AMÍG A KÉSZLET TART unió'*» tafessjp
