Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-04 / 181. szám

T982. augusztus A., szerda ESZÄK'-MAGYARORSZÄG S Kerék. Jókora, dupla ke­rék, megfelelő kiképzéssel a cipőtalpnak, átellenben ez­zel fogantyúk a kéznek és ha valameiy fiatal ember niegfelelően elhelyezkedik, belehelyezkedik ebbe a ke­rékbe, meglengeti, meglim- bálja magát a kerékkel együtt, forogni kezd. Ki mennyire meri, bírja. Sok­fele látható ez a kerék, is­mert játék régóta, a fiatalok ügyességüket, bátorságukat próbálgatják vele, forognak benn, mint a mókusok. (De nem a mókusforgóról van szó, nem arról a léces dob­ról, melyet a kicsinyek ked­velnek.) A szóban levő ke­rék a Csanyikban látható, forgatható. Az a fura, hogy a kerék mellett tábla hir­deti: nem vállalnak felelős­séget az esetleges balesete­kért! Nyilván azok nem vál­lalnak felelősséget, akik a kereket ide felszerelték. Mert ugye ki tudja?! Hátha vala­ki leesilc, megsérül, megüti magát és még beperli a ke­rék feltalálóit, felszerelőit! Kell ez? Nem kell! Dehogy­is kell! Felelősséget nem vál­lalunk! Aki belement a ke­rékbe, forgott vele, megütöt­te magát, úgy kell neki! Ma­radt volna otthon! Nekünk semmi közünk az ügyhöz, hagyjanak békén, amúgy is elég a magunk baja, min­denesetre írásban (!) bebizto­sítottuk magunkat minden támadás ellen, ha pedig vala­ki mégis... stb. Szóval a biztosítás, a ma­gunk bebiztosításának egyik sajátos, jellegzetes módjavai találkozhatunk a csanyilq keréknél, dokumentálni ké­ne, lefényképezni, elrakni (jól biztosított) szekrénybe, hogy megmaradjon az idők végezetéig szemléltető adalé­kul napjaink egyik járvá­nyának, a már említett be­biztosítás igényének. A je­lenség megnyilvánulásával egyébként lépten-nyomon ta­lálkozunk. Tessenek csalt pél­dául a liftben levő táblára egy pillantást vetni! Tizen­egy pontban olvasható a kü­lönböző tiltások, magyaráza­tok szövege, mely szerint csakis a lift kezelésére ki­képzett ember vezetheti ezt a bonyolult járművet, beteg nem közlekedhet vele. (Tö-* rött lábú ember beteg? Elég­gé az. De: gyalogoljon a ti­zedikre, mert nem szabad nekije a liftet használni.) Van itt még sok más pont — bebiztosításképpen a lif­tek feltalálói, felszerelői szá­mára —, pedig miképpen is megy manapság a lift üzem­be helyezése? Tételezzük fel az igen ritka esetet: műkö­dik a lift. Ilyenkor a dolgo­zó kinyitja az ajtót, belép, bezárja az ajtót, megnyom egy gombot, a szerkezet meg-, indul és elmésen ott áll meg, hol a megnyomott gombon jelzett emelet létezik. Ki­száll — jobb esetben —, be­zárja az ajtót és kész. Tehát egy gombnyomás az egész. De azért a bebiztosítást szol­gáló tábla, az intelmek, uta­sítások, tiltások tizenegy pontjaival ott van! Vagy: a megyei népi el­lenőrzési bizottság egyik ülésén panaszolta a bizott­ság egyik tagja, — bánya­mérnök —, hogy több mil­liós értékű gépeket hónapo­kig, évekig várakoztatnak, mert a Lengyelországban, vagy a Szovjetunióban, vagy valamely nyugati országban gyártott gépek biztonsági kri­tériumai a mi szabványa­inknak nem felelnek meg. Ezeket tehát át kell építe­ni, szerelni a mi kívánalma­ink, szabványaink szerint, ámbár az élet védelmére, a vagyonvédelemre mindegyik szóban forgó országban kel­lő gondot fordítanak. Tetsze­nek tudni ugye azt is, hogy a legnépszerűbb porszívónk, a Rakéta (a rend kedvéért: szovjet gyártmány) biztonsá­gi mutatói nekünk, a mi szabványainknak nem felel­nek meg, át kell hát szerel­ni, építeni ezeket. Ha vala­ki a „porszívó útról” elhoz­za, használja, hát tegye a sa­ját felelősségére. Teszi is, baj, gond nélkül. A bebiztosítás egyik szép példájához tartozik az örö­kös levelezés, aláírás, doku­mentálás. Tessenek elhinni, nem szóbeszéd, hogy egy szobában, egymással szem­ben levő íróasztalnál dolgo­zók ajánlott levelet írnak egymásnak, elküldik a pos­tára, onnan, elhozzák hiva­talosan, aláíratják és átad­ják a szemközt ülőnek. Nem szóbeszéd, nem kitaláeió.\ A bebiztosítás kedvéért teszi mindkét fél, ámbár beszélő viszonyban vannak egymás­sal,. érdeklődnek is: vajh’ megérkezétt-e már a pár napja feladott, ajánlott kül­demény ! Bizony! És, ha most elkezdenék a hiyatalok, az osztályok, alosztályok, főosz­tályok egymás közötti levele­zését, iratgyártmányát ismer­tetni, mármint ezekről vala­micskét ismertetni, hát se vé­ge, se hossza nem lenne. Vajon mitől ez a félelem? Mert valahol ennek az egész bebiztosítósdinak a gyökere mégiscsak a féle­lemből fakad. A félelemtől, hogy nem tudom bizonyítani: én erről és erről ezt mond­tam, így foglaltam állást, ezt tettem, ily módon intéz- kezdtem, így kértem stb., stb. Valahol, valamikor el­veszett az adott szó hitele! (Miért veszett el?) Elveszett, . nincs és dokumentumokat, írásos anyagokat prezentá­lunk, gyűjtünk, gyarapítunk, aláírásokkal, pecsétekkel, mert ez: hiteles! És, ha mondjuk szót váltunk, tisz­tes beszélgetés során álla­podunk meg egymással vala­miről? A szó elrepül, az írás megmarad. Igaz, hogyne lenne az! Mégis van valami elszomo­rító ebben az örökös, kínos bebiztosításban. Tessenek csak figyelni a következőre. „Halló! Iparcikk-kölcsönzői” „Igen, tessék parancsolni!” (Ez a „tessék parancsolni” egyébként nem hangzott el, csak annyi, hogy lessék.) „Filmvetítőgépet szeretnék kölcsönözni, mi a módja?” Innen kezdve már ne a be­szélgetést idézzük, csupán a lényeget. Tehát: ha vala­mely magyar állampolgár filmvetítőt akar kölcsönözni, — pyolc milliméteresről van szó, már 1500—2000 forintért kapható —, akkor bemegy a boltba mondjuk egy főköny­velő, akinek az aláírása a saját vállalatánál milliókról dönt, itt a kölcsönzőben fél­embernek számít. Kell hoz­nia még egy kezest, aki vál­lalja, hogy az esetleges kárt — eladja, elissza, földhöz vágja stb. a gépet — meg- tériti. Lángossütők, nőgyógyá­szok, bikatenyésztők, stb.-k ugyanígy járnak. Kevésnek bizonyulnak egy kölcsönző­ben. Az OTP-rendszert tet­szenek ismerni, erről ne is szóljunk. Biztosítjuk tehát magun­kat, miként lehetséges, de még annál is jobban, erőtel­jesebben. A csanyiki körhin­ta bizonyára követőkre ta­lál. Ki lehet tenni a felelős­séget nem vállalunk táblát minden játszótérre is a li­bikókához, a láncos hinták­hoz, az aprócska focipályák­hoz, hiszen ezeken is meg le­het sérülni. És tegyük ki a konyhákba, az utakra, a munkahelyekre, mert min­denütt érhet baleset bennün­ket testi, avagy lelki sérülés. És ne vállaljunk érte fe­lelősséget. Ügy kell neki! Mármint annak, aki ék Priska Tibor Autó-motor A víTIanyautó karrierjét az eddigiekben erősen gátolták a rendelkezésre álló akkumu­látorok kedvezőtlen tulajdon­ságai. így például az ólom­akkumulátorok túl nehezek, drágák, emellett önsúlyuk ki­logrammjára számítva t.úl ke­vés energiát képesek tárolni. Mindezen túlmenően az ólom- készletek korlátozottak, csu­pán körülbelül 30 évre ele­gendők, így ha az ólomak­kumulátorral hajtott, villany- autókkal akarnánk tömeg­méretekben a kőolajat he­lyettesíteni, csöbörből vödör­be kerülnénk. A legígéretesebb a jövő villanyautója szempontjából a nátrium—kén akkumulá­tor. mely már sorozatgyártás­ra is alkalmas. Alapanyagai olcsók és bőségesen rendel­kezésre állnak. így a nátrium a konyhasóban, a kén a pi- ritben és a markazitban for­dul elő. A nátrium—kén akkumu­látor működésének sajátossá­ga, hogy magas hőmérsékle­ten, 300—350 Celsius-fok kö­zött üzemel. Ettől eltekintve, az ólomakkumulátorral szem­ben csak előnyei vannak, így annál 30—50. százalékkal oicsóbb, hatásfoka feltöltés­kor és kisüléskor körülbelül 10%-kal nagyobb. Azonos súly esetén négyszer annyi ener­giát tárol, mint az ólopiak- ku, és az előbbitől eltérően sem önkisülés nem fordulhat elő, sem gázképződés túltöl- téskor. Élettartama kétszere­se az ólomakkumulátorénak. Kilogrammonként 100 wattot képes leadni, míg a másik csak 60 wattot. Azonos súly mellett így arányosan erő­sebb villanymotor alkalmaz­ható. A magas üzemi hőmérsék­let sem okvetlenül hátrány. Olyan tökéletes hőszigetelést igényel, hogy akár napokon keresztül is állhat a villany­autó anélkül, hogy a telepe­ket fűteni kellene. Balese­teknél a hőszigetelés lökés­csillapítóként szolgál. Közepes nagyságú gépko­csik esetén, benzinüzem mellett, egy tankolás 400 ki­lométer megtételét teszi le­hetővé, a nátrium—kén te­lep egyszeri feltöltése 250 ki­lométerét. 40 kilowatt telje­sítményű motort képes üze­meltetni,- a gépjármű elérhe­tő sebessége 130 kilométer óránként, és 7 másodperc alatt tud 50 kilométer/óra sebességre felgyorsulni. A villanyautó élettartama általában jelentősen hosszabb, nem beszélve környezetkí­mélő hatásáról. Amíg egy szokásos benzinautó kilomé­terenként 40 gramm káros szennyezőanyagot bocsát ki, ugyanaz villanyautónál az erőművekben történő köz­ponti energiatermelésnek köszönhetően csupán 3 gramm. , Lehetséges, hogy a nátri­um—kén akkumulátor más területeken is karriert fut be. Kifejlesztői szerint akár a csúcsterhelési erőműveket is feleslegessé teheti. A szélerőművek áramának költ­ségeit is csökkentheti. B. M. I Hitei! is bekapcsolok a távhívásba Augusztus 6-tól Debrecen és környéke — Hajdúszoboszló, Balmazújváros és Hortobágy — is bekapcsolódik az auto­mata nemzetközi távhivóháló- zatba. Több mint 16 ezer te­lefontulajdonos 19 ország ál­lomásait tárcsázhatja ottho­nából. Ezzel meggyorsul a ke­zelői távhívással létrehozható külföldi beszélgetések kapcso­lása is. A képen: a Nicola Tesla cég szállította a táv­hívó központ nemzetközi egy- séaét, melyen áramköri vizs­gálatokat végeznek. Forog az idegen... Körúton a felügyelőkké! Hangulatos kis bár Tokaj­ban, a szálloda hallja mel­lett. Felülünk a bárszékre, kérünk két vermóutH-ot és egy csomag San cigarettát. No nem mintha fényes nap­pal ezúttal épp szórakozni támadt volna kedvünk. A rendelés csak próbavásárlás volt: a kereskedelmi felügye­lők a mérés helyességére, a számolásra lettek’ volna kí­váncsiak. Azt azonban, hogy az ital mennyisége valóban annyi volt-e, amennyinek lennie kellett volna, nem si­került a helyszínen megtud­ni. A kiszolgálónő ugyanis, se szó, se beszéd, beletette a jégkockát, ámbár tudvalevő, hogy az első osztályú ven­déglátóhelyeken külön kell felszolgálni a jeget.™ * A Borsod megyei Kereske­delmi Felügyelőség július utolsó napjaiban átfogó vizs­gálatra indult megyénk ide­genforgalmi helyeire. A mun­kában részt vet l ek a Heves megyei kereskedelmi felügye­lők és a borsodi vállalati belső ellenőrök is. A Mis­kolc környéki kirándulóhe­lyek mellett ellátogattak Aggtelekre, Jősvafőre, Mező­kövesdre. A kereskedelmi felügyelőket ezúttal Tokajba és Sárospatakra kisértük el... A Hotel Tokaj bárjában tapasztalt észrevételekkel, ezen a vidéken más vendég­látóhelyeken is találkozhat­tunk az ellenőrzés során. Saj­nos, még mindig több he­lyütt előfordul, hogy a ven­dégeket, a vásárlókat nem tájékoztatják az árakról. Pe­dig az itallap, vagy a fo­gyasztói árak más módú fel­tüntetése egyáltalán nem ön­célú, s nem véletlenül ké­rik számon a vizsgálatot vég­zők. Hiszen a vevő ily mó­don ellenőrizheti, valóban a helyes árat számolták-e fel, s az árakról való tájékozta­tás megelőzi az esetleges visz- szaélést is. Tokajban például nyolc helyen vizsgálódtak a fel­ügyelők, s négy esetben ta­pasztaltak több számolást, a vevő kárára. Rövid egy óra alatt összesen 10 forint .90 fillérrel rövidítették meg a vevőt... A legszembetűnőbb visszaélés a Tokaj és Vidéke Áfész 2. számú presszójában volt: a kért két unicumot ugyancsak szűkén mérték, s így több mint 7 forinttal ká­rosították meg a vendéget A turista többnyire meg­fordul az élelmiszerboltok­ban is. A tokaji 3. számú ^önkiszolgáló boltban — a fel­ügyelők tapasztalata szerint — „kissé túllőttek” a célon Hogy miért? Összesen 4800 forint értékű élelmiszer áru­sítását kellett megtiltani, egyszerűen azért, mert lejárt a minőségmegtartási ideje. Nem veszélytelen: többek kö­zött 14 tubus majonézt ta­láltak, amelyet laboratóriumi vizsgálatra kell küldeni, meg­állapítandó, nem káros-e az emberi szervezetre. * Az idegenforgalmi vizsgá­lódásnak — egyáltalán a ke­reskedelmi felügyelők mun­kájának — az is célja, hogy észrevegyék, példaképül ál­lítsák a jót is. így például a tokaji Taverna borozót, ahol udvarias a kiszolgálás, precíz az árfelszámítás; de említhetjük a sárospataki Borostyán éttermet, ahol szintén kedvező tapasztala­tokat szereztek az ellenőrök. Hangulatos, tiszta környezet, udvarias kiszolgálás, változa­tos kínálat. Délben a há- romtéle menü közt akad a gyerekeknek való is, este va­csoramenüvel szolgálnak a turistáknak. A pataki Me­gyei’ kisvendéglőben, vagy az új városrészben levő, Bükk­vidéki Vendéglátó Vállalat éttermében is tökéletes a felszolgálás, az üzlet profil­jának megfelelő a kínálat. Ebédidőben értünk egyéb­ként Sárospatakra. Kisebb csoportokra oszlottak az el­lenőrzést végzők, ám a meg­rendelt ételt nem fogyasztot­ták el. A kért adagokat gon­dosan visszamérték, s lám a legtöbb helyütt azt tapasztal­tak, az ételadagok megfelel­nek a kívánalmaknak. Csu­pán a savanyúság volt egy­két vendéglőben kevesebb az előírt mennyiségnél., Az idegenforgalmi vizsgá­lat egyik fontos célja a kör­nyezet, a tisztaság, a kultu­rált vendéglátás felmérése volt Igaz, még igen sok he­lyütt nem érjük el 'a kívánt színvonalat, mégis e körút után örömmel állapítjuk meg: megyénk látogatott tá­jain manapság már sokkal­ta jobban ügyelnek a mel­lékhelyiségek tisztaságúra. * Sárospatakon, a végardói strand parkolójában millió meg egy autó. Nemcsak m belföldi, a külföldi turisták is szívesen jönnek ide. Nem csoda. A fürdő vize kiváló, az esti órákban romantikus barangolni a történelmi vá­rosban. A Bükkvidéki Ven­déglátó Strand éttermében olcsó, változatos a kínálat. Ám a turista nem lát a „ku­lisszák mögé”. A konyhán, a raktárakban meglehetős ren­detlenség: a mosogató tömve edényekkel, a hűtőben egy helyen a mirelitáru, a bel­sőség. Kétes külsejű főtt hús egy edényben — mint kide­rült, már több napos —, jobb, ha az ellenőr kiönteti. Az önkiszolgáló étterem pénztáránál — a próbavá­sárláskor — öt forint kilenc­ven fillérrel blokkolnak töb­bet a valódi árnál... A strand előtt dinnyeárus.' Egy Volgából méri a görög­dinnyét, ám az csak az el­lenőrzéskor derül lei, hogy engedély nélkül árusít itt. A lángos- és palacsintasütő minden strandon népszerű, de vajon miért nem tájékoz-, tat a végardói az árakról? S amit a sárospataki Va­dászkürt étteremben tapasz­taltak a kereskedelmi fel­ügyelők, valóban nem min­dennapi eset Tegyük hozzá: szerencsére! Az étterem hű­tőjében 21 kiló romlott, bű­zös, elszíneződött húst talál­tak, amit tetejében más egyéb hússal együtt tároltak. Itt már valóban nincs me­se. Azonnal értesítették a ha­tósági állatorvost, kobozza el a romlott húst (A tapasz­talt kereskedelmi felügyelők véleménye is az, ilyen nagy­fokú felelőtlenséggel még nem találkoztak megyénk­ben.) Megvonni a mérleget, mely a hű képet tükrözi, valóban nem könnyű dolog. Hiszen jó és rossz tapasztalatokkal egyaránt találkoztunk kőr­útunk során. Ám: egyetlen ellenőrzési napon, ezen a tájegységen, 13 vendéglátó­ipari és kereskedelmi dolgo­zó ellen kellett szabálysérté­si eljárást indítani. Mikes Márta Fényi »sorok i Éjjel a gyalogosok és a ke­rékpárosok két és félszer na­gyobb veszélynek vannak ki­téve. mint nappal. Svájcban három évvel ezelőtt akciót in­dítottak az éjjeli balesetek számának csökkentésére. Ezért azt propagálták, hogy ki-ki fényvisszaverő lapocskát ra­gasszon a cipője sarkára. Az­óta e lapok minőségét olyany- nyira javították, hogy azok már a kreppsarokra is bizton. ságosan rátapadnak, a fény-' szórófényben 100 métert meg­haladó távolságból is jól lát­hatók. E lapoknak a hasonló célú fényvisszaverő karkö­tőkkel stb. ellentétben meg­van az az előnyük, hogy hä e-yszer ráerősítették őket a cipőre, tovább nem kel] velük törődni, mert nappal e lapocs­kák jóformán teljesen Iá aa latlanok. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents