Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-26 / 199. szám

1982. augusztus 26., csütörtök ÉSZAK MAGYARORSZAG 5 BORSODIAK - SOMOGYBÁN bői, amiből aztán lekvárt, szörpöt, s télire kampótól is készítettünk. Ma viszont a közeli erdőkben elvétve ha akad egy-egy megtépázott, megnyomorított somfa. Szép és dicséretes a növénygyűj­tők munkája, de nem úgy, ahogyan azt itt teszik. Cson­kig levagdalják a termőága­kat, azután összehűzgálják és komótosan összeülve, csalá­dias egyetértésben, derűs jó­kedvvel szedik le róla az utolsó gyümölcsöt. Ez a ter­mőág ugyanis többé nem te­rem gyümölcsöt, sőt ha az él­ni akaró törzs ágat is hajt. ennek is csak az lesz a sorsa. A halálra ítélt fa pedig ki­Az ország második legna­gyobb úttörőtáborának a ven­dégei voltak augusztus első felében a halmaji 4715-ös sz. Dózsa György úttörőcsapat tagjai. A KISZ KB vörös zászlajával három ízben is kitüntetett csapat tagjai a G- os számú altábor programjá­ban meghatározó szerepet játszottak, Fonyódligeten 1200 kisdobos- és úttörőtársukkal versenyezve, a második he­lyezést szerezték meg a stú­dióvetélkedőn. A tábori Nep­tun-ünnepségen a legszebb udvarhölgyek is halmajiak közül kerültek ki, de nyertek a hula-hoppversenyen, míg a jelmezversenyen Puskás Gab­riella és Hoskó Gyöngyi a legjobbak között kaptak ju­talmat. Az itt táborozó szabolcsi út­törőkkel közös túrán keres­ték fel a badacsonyi Kisfa- ludy-házat. Sikeresnek bizo­nyult a siófoki úttörőkkel szervezett csere, így 40 • hal­maji pajtás juthatott el a Ba­latonhoz is. A kisebb megfá­zásoktól eltekintve, minden baj nélkül érkeztek haza fa­lujukba a pajtások és veze­tőjük, Simon Katalin, j^ki több évtizede irányítja a csa­patot. M. K. Fehérgyarmat KLUB BECSKEDEN Múlt év decemberében, a bccskedi egytantermes isko­lában cigányklub alakult. Tágjai sorába minden bees- Hedi cigány jelentkezhetett. Az amatőrcsoportban azon­ban csak azok szerepelhetnek, akik az általános iskola nyolc osztályát elvégezték, vagy fo­lyamatosan végzik a Dolgozók Általános Iskoláját. Nehezen, de elértük, hogy már a kör­nyező falvak cigánylakossá­ga js ellátogat a klub foglal­kozásaira. Az első időben ne­velési feladatokat tartottam szem előtt, főleg a viselkedé­si formákat, s ebben szép eredméhyt- értünk el. Amatőr csoportún!.: — amely éneke­sekből, táncosokból áll, sőt egy költőnönk is van — sike­resen szerepelt a május else- • jei ünnepségen. Most nagy esemény előtt állunk. Egy, három képből álló cigány show-műsort mu­tatunk be augusztus 28-án, a karcsúi ícultúrotthonban, melyre minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk. Kardos Lajosné klubvezető, Karcsa i ISKOLAÉPÍTÉS DÉDESTAPOLCSÁNYBAN Ezelőtt ötven évvel még sok szalmazsúpos ház volt Dédestapolcsányban, csak­nem az egész községben ned­ves. egészségtelen lakásokban éltek az emberek, s a piciny ablakokon sem süthetett be az éltető napsugár. Azóta na­gyon megváltozott a világ Dédestapolcsányban is. A fel­szabadulás óta szinte ro­hamléptekben épül, szépül községünk. Eltűntek a zsúp- fedeles házikók, korszerű, a mai követelményeknek meg­felelő lakások épültek, s több kommunális létesítmény bi­zonyítja községünk gyarapo­dását. Két orvosi lakás és rendelő, gyógyszertár, kultúr- ház, iskola épült a községben, nem is szólva az óvodáról, sportöltözőről, utakról és a volt „Laposon” gyorsan fel­épült korszerű, kertes lakó­negyedről. Szükségesnek tartottam, hogy néhány szóval megvilá­gítsam községünk képét fő­leg azok előtt, akik még nem ismerik. Hiába épült azonban 21 évvel ezelőtt egy új isko­la, mára már az is szűk lett, s most három tantermet épí­tünk hozzá, 800 ezer forint társadalmi munkával. Erre mozgósítunk most, tervszerű­en, mindig csak annyi embert, amennyire szükség van. Pél­dául a vízellátásnál egy-két kisiskolás gyerek serényke­dett vasárnap, fizikai mun­kában. a tizenéves, jól meg­termett Kasza Árpádtól a 70 éves Molnár Miklós nyugdí­jas vájárig, és mindenki szív- vel-lélekkel dolgozott. A munkát a helybeli szakmun­kások, élükön a község fiatal elnöke, Szaniszló Gyula irá­nyítja, aki egyben szervező­je, mozgósítója az egész építkezésnek. Közeleg a tél, napok kér­dése, hogy beköszönt az ősz, sietnünk kell tehát, hogy az új iskolarész mielőbb elké­szüljön, s gyermekeink, uno­káink jobb körülmények kö­zött tanuljanak. Minden dol­gos kézre, segíteni akaró tár­sadalmi munkásra szükség van. s ezt egyre többen értik és érzik Dédestapolcsányban. Klekner Rudolf Dédestapolcsány ÍGY A JÖVÖ TERMÉST PUSZTÍTJÁK EL... Ezelőtt tíz-tizenöt évvel a Bordára vezető völgy mind­két oldala, a Bükk. Kovácsi- dűlő, Pálhegy és Ötér még világítóan piroslott, csillogott a terebélyes somfáktól. Ami­kor kimentünk az említett helyekre, egykettőre megszed­tük kosarainkat a kelleme­sen fanyar, zamatos és ma­gas vastartalmú gyümölcs­szárad. Nehezen tudom megérteni, hogy a növénygyűjtők miért nem jönnek rá, hogy nekik is joob, ha nem pusztulnak ki ezek a vitaminforrások. Most már távolabbi erdőkből hoz­zák a beadásra, vagy eladásra szánt somot. De meddig? A távoli sombokrok is a pusz­tulás sorsára jutnak, ha ezek­kel is ugyanúgy bálinak. Va­lamikor illatosak voltak a közeli erdők a hársfáktól. Ma már mutatóban sincs, mert azokat is szinte megnyúzták, teljesen elpusztították. Ügy érzem, nem lehet szó nélkül hagyni az ilyen esztelen pusz­títást, valamit tenni kelle­ne ... Osváth Sándomé Szendrőlád SZERKESZTŐI ÜZENETEK — P.-né, Miskolc: Levelét, amelyet „egy pedagógus” alá­írással küldött címünkre, megkaptuk, de közölni, saj­nos, nem tudjuk, hiszen a leglényegesebbet, hogy hol van az óvoda, nem írta meg. Természetesen így még csak utána sem járhatunk az ön által leírtaknak. Kérjük, kö­zölje nevét, címét, hogy sze­mélyesen megkereshess üli., s nem kell attól tartania, hogy bármilyen megtorlásban ré­szesítenék, hiszen levélíróink nevét és címét bizalmasan kezeljük. — Kovács Pétemé, Miskolc: Leveléből nem derül ki egy­értelműen, hogy miben kéri a segítségünket. Ha ideje en­gedi, keresse fel személyesen szerkesztőségünk levelezési rovatát, szívesen segítségére leszünk. ÉRTESÍTJÜK VÁSÁRLÓINKAT, HOGY MEZŐGAZDASÁGI GÉPRAKTÁRUNKBAN, LEN-KENDER-RUHÁZATI RAKTÁRUNKBAN 1982. szeptember 1-től szeptember 12-ig; ALKATRÉSZRAKTÁRUNKBAN 1982. augusztus 30-tól szeptember 15-ig; NÖVÉNYVÉDÖSZER-RAKTÁRUNKBAN 1982. szeptember 1-től szeptember 15-ig leltározást tartunk > LELTÁR ALATT AZ ÁRUKIADÁS SZÜNETEL AGROKER VÁLLALAT Mályi Holland: francia és NSZK-beli megrendelésre készítenek fo­nott kerti bútorokat a Tokaji Háziipari Szövetkezetben. Na­ponta mintegy 40 darab kerti szék, asztal, fotel kerül ki a szövetkezet műhelyéből. Színesedik a Mátra A Mátra erdőségeiben az idén a szokottnál korábban jelentkezett az őszi herva- dás, a gyors lehűlésre ér­zékenyen reagált a termé­szet. A parádi völgyben a bűvös éjszakák hatására, a vadgesztenyefak levelei egyik napról a másikra rozsda­barnára váltották a színü­ket, több helyen a gyertyá­nok és az akácfák is sárga ruhát öltöttek. A hegység északi oldalán levő bükkö­sökben a rák csúcsai he­lyenként. már olyanok, mint­ha halványrozsda színű le­pellel terítették volna le őket. Míg az alacsonyabb fekvésű részeken már vál­toznak az erdő színei, a hegyek teteje még iidezöld. Tarkítják az erdőt a csip­kebokrok és a galagonyák élénkpiros termései, másutt pedig a kökénybokrok lila bogyói figyelmeztetik a ki­rándulókat arra, hogy kö­zeledik az ősz.' Új otthonok a belvárosban Poros, színehagyott, hosszú udvaros házakhoz vezetett be itt az út, orgona- és jázmin­bokrok terpeszkedtek a kiska­puk mögött, de honos volt errefelé a gyom, a paréj, a csalán is, egyik-njásik ud­vart felverte a kaszálatlan fű. Foghíjas kerítések mö­gött kopott kerti bútorok, ki­szolgált, szemétre szánt tűz­helyek éktelenkedtek. Ez volt a Szinva partján kanyargó szűk utcák távoli múltja, ha az elmúlt négy-öt év távoli­nak számít. Márpedig akik itt új otthonuk megépítésére vártak, azoknak hosszú volt az eltelt néhány év. — Ezt. a házat a télen ala­pozták és most várjuk az el­ső lakóka^,— mutat a sárga üvegerkélyes épület felé Kauka András, a BÁÉV cso­portvezetője. — Most a mű­szaki átadás utáni hiánypót­lásokat végezzük. — Sok van belőle? — Ahogy vesszük. Évről évre kevesebb, mert a mű­szaki ellenőrök nagyon szi­gorúak. — Ez OTP-öröklakás, itt a szokásosnál is szigorúbb a mérce? A lakóktól tudom, hogy a „beugró” általában kétszázezer forint körül volt — Csak egyféle szabály van és az nem ismer kivé­telt. Tőlünk ugyanolyan hi­bátlan munkát várnak el itt, mint a tanácsi, vagy a szö­vetkezeti lakások átadásánál. Alig múlt fél hét, a vil­lanyszerelők, a gázosok, a festők, tapétázók keze már ezer munkával volt tele. Hív­ták őket a harmadik emelet­re, a másodikra, a szomszéd lépcsőház egyik garázsába. — A lakók kilencven szá­zaléka már ma, vagy hol­nap költözne — mondja Új­vári Lajosné, a „kulcsos”, akinek ezekben a napokban már nem volt nyugodt perce a jövendő lakóktól. A Melinda utca 2., illetve a 4. és 6. szám alatti laká­sok a legszerencsésebb fek- vésűek, tartják az építők. Íriszen a Szinvára merőleges épületek, így délelőtt az egyik, délután a másik ol­dalon élvezhetik majd a napfényt, reggeltől késő es­tig. Góts Ferenc, aki reggel óta várja a szakiparosokat, a ga­rázs előtt áll, ahol apróbb igazitanivalók akadnak még. Másutt az erkély korlátját mázolják, tapétát pótolnak. Azoknak sürgős igazán, akik megrendelték a fuvart a köl­tözéshez, akiknek minden nap ráfizetés a drága albér­let. Járjuk az emeletek napfé­nyes szobáit és nyomunkban a holnap, holnapután költö­zők kíváncsi csoportjának hangulatából nem nehéz ki­olvasni, lehetne valamivel szebb is az új otthonuk. Vé­kony kis fiatalasszony szólít meg: „Jöjjön az első eme­let hármas lakásba, nézze meg, hogy a négy ablak kö­zül hármat nem tudunk nyitni, kettőt úgy drótoztak be, mert rossz, hiányos a fémszerelvénye. Törött a konyhaszekrény ajtajának egyik szárnya, nem zár az erkélyajtó. Beázott, foltos a tapéta, néhol a padlószőnyeg is.” Itt még tart a kötélhúzás, a fiatalasszony nem költö­zik, amíg az építők ki nem javítják a hibákat. A lakás­ban mázolók, villanyvezeté­kekkel bajlódó szerelők sze­rint ezek apró dolgok, a la­kás úgy, ahogy van, szép. A nyugtató szavak nem érik el céljukat: — Hírből tudjuk, hogy be­költözés után még nehezebb elérni a javítások pótlását — így a fiatalasszony. Teherkocsi fordul az épü­leti elé, pakolják lefelé a hű­tőszekrényt, a rekamiét, a fotelokat. Szabó Ernő, az LKM tmk-lakatos csoportve­zetője is morog a nyithatat- lan ablakok, a nem illeszke­dő ajtók miatt, de ők már Ha megfújta a zabtarlót a szél, vége a nyárnak — tar­tották falun a régiek. Zab- tarló manapság ugyan csak kevés található, de azért már valóban nyár végi képe van mindenütt a határnak. Az aratás, régen tapasztalt szép eredménnyel végződött a kedvezőtlen adottságú zempléni gazdaságokban, még a Bodrogközben is. Az itte­ni két legnagyobb mezőgaz­dasági üzem: a Bodrogközi Állami Gazdaság és a sá­rospataki Kossuth Termelő- szövetkezet létrejötte óta még sohasem takarított be ennyi kenyérgabonát, össze­sen csaknem 8000 tonnát, mint ez idén. Ebből 6700 tonnát értékesítettek a Ga- bonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál, teljesítve ezzel a gabonaprogramban vállalt feladatokat. ígéretes termést mutatnak a kapásnövényeik és a szá­lastakarmányaik is. A Kos­suth Tsz-ben jó ütemben fo­lyik a silókukorica és a szé­nafélék begyűjtése 650, illet­ve 1200 hektárról. A szövet­kezeti gazdaságnak fontos bevételi forrása az állatte­nyésztés. Korszerű tehené­szeti telepe van Apróhomok tanyán, több mint 2000 jó­nem vártak tovább. Á cél,’ mielőbb az új lakásban le­gyen minden. — Egy héten belül mi is költözünk — mondja dr. Lombai Béláné körzeti orvos —, a két gyerek alig várja már a napot, hogy itt le­gyünk. A kislányom a se­lyemréti iskolában kezdi a tanévet, nyolcéves, a nagy fiam pedig már középisko­lás... Fiatal házasok érkeznek, mondhatni áhítattal lépked­nek a szép színű, szőnyeg- padlós szobában, ami mától már az övék. Egymásra néz­nek, a fiatalasszony az ab­lakhoz hívja a férjét. — Nézz ki. innen a leg­szebb a város! Festő lányok érkeznek, a fürdőszoba, az előszoba ajta­járól tüntetnek el néhány foltot, kiigazítják a testetlen­nek látszó éleket. A széthúzott sötétítők kö­zött szembe vág a nap. Lent gumicsőből locsolják a friss betont, az út. szürke szalag­ját, a kőművesek pedig a szegélyköveket rakják a jár­da szélén. Ök igazítják útba az érkezőket, az új lakókat. Nagy József szággal. Baromfiállománya és kacsatenyészete is átlagon felüli. Éppen ezért nagy meny- nyiségű szemes- és szálasta­karmányra van szüksége minden évben. Betakarításra vár 295 hektár szemeskuko­rica és 420 hektár naprafor­gó. Mindkettőből terven fe­lüli termésre számítanak. Nem pihennek a trakto­rosok sem. Szántják a tarlót, de előzőleg mindenütt el­végzik a szervestrágya elszó- rását, hogy a lehető legjobb minőségű talajt készítsék elő a tavasziak alá, mert a ga­bonafélék után — természe­tesen — kapások kerülnek a földbe. Megkezdték az előkészüle­teket az őszi búza vetésére is. Ahogy a kapásnövények lekerülnek a táblákról, azon­nal hozzálátnak a trágyá­záshoz és a vetőszántáshoz. Amint Soltész Gtíbor, a Kos­suth • Tsz elnökhelyettese és Nagy József párttitkár tájé­koztatott bennünket, a szö­vetkezeti gazdaság a jövő éri gabonaprogramból az ideinél is nagyobb mérték­ben kíván részt venni. Ezért az idei 1640 hektárral szem­ben. ezen az őszön 2000 hek­tárnyi területen vetnek bú­zát Aratás ólán a sárospataki határban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents