Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-18 / 193. szám

1982. augusztus 18., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 & A széntermelés növeléséért Az év elején Juhász Ele­mértől, a Sajószentpéteri Üveggyár igazgatójától — egyebek között — megtud­hattuk, hogy a gyár a több­szöri energiaár-emelés elle­nére, de a különböző ered­ménynövelő tényezők hatásá­ra 1981-ben a vártnál nagyobb, 165 millió forintos nyereséget realizált. Akkor, az eredmé­nyek mögött a gyúr műsza­ki-gazdasági tevékenységé­nek évek óta tartó javulása húzódott meg. * Az elmúlt fél év során: a világszerte tapasztalható in­flációs folyamatók, az árfo­lyamok változásai hatással voltak a vállalatok gazda­sági helyzetére és a bizony­talanság újabb elemeit vit­ték be a gazdasági kapcso­latokba, a tervezésbe. Ennek ellenére az I. félévi adatok már bizonyos eligazítást nyújtanak arra vonatkozóan, hogy a gazdálkodóegységek­nek hogyan, milyen mérték­ben sikerült alkalmazkodni a változó gazdasági környe­zethez. A gyár az I. félévi terme­lési tervet mennyiségben is, értékben is néhány százalék­kal túlteljesítette. Az elmúlt év azonos időszakához ké­pest ennél jóval nagyobb mértékű, csaknem 10 száza­lékos mennyiségi és közel 14 százalékos értékbeni növeke­dést sikerült elérni. A ter­melés mennyiségének — bá­zisévhez viszonyított — je­lentős felfutása mögött több tényező áll: a kapacitáski­használástól, a selejtcsökken- tésig. Így az olvasztókemencék kapacitáskihasználását pozi­tív irányban befolyásolta, hogy az idei év eddig eltelt időszakában a gyárban ke­mencefelújítást nem végez­tek, ezzel szemben tavaly, az első fél évben két ke­mence felújítására is sor ke­rült. Részben a kemencefel­újítások elmaradása, részben a tervszerű javítások követ­keztében, tovább csökkent a veszteségidők mértéire. Sikerrel valósították meg azt a célkitűzést is, hogy sta­bilizálják az előző évben el­ért magas, jó árukihozatali mutatót. Az eddig eltelt idő­szakban nemcsak megőrizték a jó árukihozatali mutató értékét, hanem 0,4 százalé­kos javulást is elértek. A pi­aci igényekhez alkalmazkod­va, a gyár olyan változtatást is végrehajthatott a termék- szerkezetén, ami növekvő ke­resletet és kedvezőbb árbevé­telt is eredményezett. * A gyár értékesítési tevé­kenysége a termeléssel pár­huzamosan, kedvezően ala­kult. Az év első felében ter­melési kapacitásukat teljes egészében kitöltötték, fedez­ték a megrendelések. Sőt, bi­zonyos konzervesiivegekből, egyes termékekből a kínála­tot meghaladó kereslet mu­tatkozott. Ezen a gondon a termelés átütemezésével si­került enyhíteni. A közúti szállítások foko­zódása \ miatt a legyártott üvegek kiszállításában szá­mottevő fennakadás nem volt. Ennek eredményeként a belkereskedelem igényeit üte­mesen, pontosan sikerült tel­jesíteni. A csomagolóüveg a gyár szempontjából csak félkész termék. Rendkívül értékessé válik azonban a tartósító iparból kikerült, „megtöltött” formájában. Az urbanizációs folyamat felgyorsulása, a vál­tozóban levő hazai fogyasztói szokások és a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javí­tására irányuló törekvésünk a tartósítóipar fejlődésit szorgalmazzák. Ez azonban az élelmiszeripari csomago­lóüveg-gyártás fejlesztését is igényli. Értékesítési, piaci gondja tehát nines a Sajószentpéteri Üveggyárnak. Nem is lehet, hiszen a csomagolóüveg iránti igény napjainkban még na­gyobb, mint amennyit, a ha­zai ipar élőállítani képes. Ép­pen ezért fontos feladatának tartja a gyár kollektívája, hogy a népgazdaság általá­nos célkitűzésével összhang­ban: mind a belföldi igé­nyek kielégítését, mind pe­dig a tartósítóipar tőkés ki­szállítását elősegítse. Ezt a célt is szolgálja — és valamelyest ezen túl is mutat — a kettes kemence teljes korszerűsítése. Ez a fej­lődés nemcsak minőségben jelent majd előrelépést, ha­nem a termelés mennyiségi növekedésében is. Ezt köve­tően ugyanis, ha viszonylag szerény mértékben, de lehe­tőség nyílik az év IV. ne­gyedévében megkezdődő tő­kés exportra is. A gyár ter­vezett. piaci tevékenysége, nem egészen egyértelműen, de mégis piacbővítésre, il­letve új piacok meg-, azaz visszaszerzésére irányul. Ko­rábban ugyanis már szállí­tottak ugyanezekre a tőkés piacokra. Ma, valamivel nehezebb ennek „elfoglalása”. Nehe­zebb azért, mert szigorodtak a világpiaci feltételek. A Sa­jószentpéteri Üveggyár szá­mára mégis ez a járhatóbb, az előnyösebb út. * Nézegetem a termelési és értékesítési, az anyag- és energiatakarékossági stb. adatokat tartalmazó számso­rokat. Láthatom, hogy szinte évről évre növekvő termelés mellett, megtakarítást érnek, értek el villamos energiából, gázolajból, benzinből, föld­gázból. Javult a jó árukiho­zatali mutató. Szigorodtak a gépenkénti és termékenkén­ti normák. A gyárban, a dol­gozók gyártástechnológiai és helyismeretére alapozva, a KISZ-védnökségben, és a szocialista brigádmozgalom­ban rejlő lehetőségek kiak­názásával — az ösztönző bé­rezési formák alkalmazásá­val — hozzáértő, a gyárát jól ismerő szakemberekkel old­ják meg javítási és fejleszté­si feladataikat. És még so­káig sorolhatnám azokat az intézkedéseket, amelyek vé­gül is ez ideig minden év­ben tiszt.es nyereséget ered­ményeztek. A tőkés exportra irányuló piaci döntés kialakítására a megtervezett fejlesztési, ré­szesedési és egyéb alapok, va­lamint adók — és nem utolsó­sorban a hazai ellátási köte­lezettség — figyelembevéte­lével került sor. A külpiaci nyitás, még ha szerény mér­tékű is, előnyös lehet, hiszen növeli a munka hatékonysá­gát, a gyár alkalmazkodóké­pességét. Buciiért Mikié« A szénbányászat idei 9 terve összesen 26 mil­lió tonna szén felszínre hozása. Jelenleg még a több­let előteremtéséhez a szüksé­gesnél is nagyobb erőfeszí­téssel dolgoznak a bányászok, hogy úrrá legyenek azokon a nehézségeken, amelyek geológiai körülmények mi­att keletkeztek és jó néhány munkahelyen termeléskiesést okoztak. A többi között Bor­sodban víz- és iszapbetörés Űj, hazai nemesítésű faj­tákkal bővül a zöldségfélék választéka. A paprikafélék közül kiemelkedik a kineme­sített fehér s-ínü hibrid, amely korai érésű, szép kül­lemű, kemény húsú, kellemes zamatú. Hajtással igen gaz­dagon termeszthető. Bővül a hazai nemesítésű zöldbab vá­lasztéka is: két, új fajtát ta­láltak alkalmasnak közter­mesztésre. Az egyik hol­land—magyar közös nemesí­tésű, zöld hüvelyű Rovet, a másik a betegségeknek el­lenálló Róna-fajta. Az ubor­kák közül biztató az Inter I. volt, másutt tűz és rendkí­vüli ; nyomásviszonyok hát­ráltatták a munkát. Fél­millió tonna szén felszínre hozása esett ki a termelés­ből. Pótlására rendkívüli mű­szakokat szerveztek, gyors intézkedéseket tettek a ked­vezőbb helyzetben levő bá­nyaüzemek termelésének nö­velésére. Az adósság törlesz­téséhez jó feltételeket terem­tettek a feltáróbrigádok, ame. Az első fél évben 4500 hektár parlagföldet vontak művelésbe a gazdaságok, 60 százalékkal többet, mint ta­valy. A művelés alá vett terület csaknem fele belvíz miatt maradt tavalyról parlagon, elsősorban Békés, Borsod. Hajdú és Szabolcs megyében sok még az ilyen terület. A mezőgazdasági üzemek ez idő tájt 800 hektár parlag­földet törnek fel, és vetnek bele rövid tenyészidejű ta­karmánynövényeket. A ter­vek szerint ősszel további 800 hektáron kezdik meg a mű­inek az első fél évben 105 kilométer hosszú vágatot haj­tottak ki. így elegendő fej­tést bocsáthatnak a termelő­brigádok rendelkezésére. A szénbányászat jelenlegi adóssága, csaknem' négynapi termelésnek felel meg. A tartozás törlesztésére tett in­tézkedések és erőfeszítések kellő alapot nyújtanak arra, hogy a bányászok teljesítsék éves tervüket. A képen: mű­szakváltás előtt. velést. Nagy szükség van mind több parlagföld hasz­nosítására, mert évről évre csökken a termőföld az ipa­rosodás miatt. Nem olcsó vál­lalkozás ez, jelentős költség­gel jár az elvadult terület termővé alakítása. A munkák költségeinek egy részét az ál­lam átvállalja: az idén 100 millió forint, támogatást ad a gazdaságoknak. Ebből az összegből jut az elhagyott ta­nyák felszámolására is. Az idén 4000 tanyát lebontanak, feltörik a hozzájuk vezető utat, betömik a kutakat Uj zilíségfajlák fi parlagföldek megművelése fisszevoBás - kölcsönös eliipkket Esőre vár a határ Az élet bebizonyította, hogy & mezőgazdasági üzemele gazdálkodásában kialakult indokolatlan különbségeket fel lehet számolni. Más a helyzet azonban azokkal a különbségekkel, amelyek nem a vezetés hibáiból fakadnak, hanem egyéb, egyelőre meg­változtathatatlan körülmé­nyekből; mint a földminő­ség, a belvíz-veszélyeztetett­ség és a többi. Az eltérő sajátosságok és a gazdálkodás eredményei­ben fellelhető eltérések egy része olyan okokra vezethe­tő vissza, amiken lehet és kell is változtatni. Ide sorol­hatjuk az eredménytelen gaz­dálkodás miatt krónikussá vált tőkeszegénységet, és az előnytelen termelési szerkeze­tet, amelyen változtatni nem tudnak, vagy nem mernek, mert magukat nem érzik elég erősnek ahhoz, hogy az az ezzel járó újabb feladato­kat — gépparkátrendezés, radikális munkaszervezés — egyedül megoldják. Sorolni lehetne a jól is­mert példákat. Kiterjedt le­gelőt mondhat magáénak sok tsz, amit kamatoztatni nem tud, mert nincs pénze a juh- vagy szarvasmarha­istálló bővítésére, azaz a legelő állatállomány gyara­pítására. Vagy ha van is, ak­kor a legelő intenzív művelé­sére nem futja belőle. Ebből a helyzetből nincs más kiút, mint a ter­melői együttműködések to­vábbi lehetséges formáinál; keresése. Nem állíthatjuk, hogy merőben új gondolatról van szó, hiszen az erők egye­sítése adott cél érdekében nem új keletű. A legrégibb — sokat vitatott — megoldás a termelőszövetkezetek egye­sítése, a közös vállalkozások, társulások gazdasági együtt­működések után a „leg­újabb” a tsz-pármozgalom, amelyet a Körösök Vidéke néven szereplő Békés megyei tsz-szövetség kezdeményezett. Ez is jól példázta, hogy az együttműködések köre, terü­lete és lehetősége nem te­kinthető adottnak egyszer, s mindenkorra. Napjainkban újabb és újabb ilyen próbál­kozásnak lehetünk tanúi. Ezek célja, hogy az eltérő fejlettségi színvonalú és jö­vedelmezőségű nagyüzemek kölcsönös érdekeltségen ala­puló együttműködését haté­konyabbá tegyék. A kísérletekből szinte egy­értelműen az derül ki, hogy ennek az együttműködésnek kétoldalú megállapodáson, vagy társuláson kell alapul­nia. Akár így döntenek a fe­lek, akár úgy, egy biztos: az erősebb gazdaságnak anyagi érdekeltséggel is kötődnie kell ehhez a „patronáláshoz”. A jogi és pénzügyi lehető­ségek és feltételek megte­remtésével igazán széles kö­rű összefogásra nyílik lehe­tőség. A szervezés és irányí­tás területén az eredménye­sebben gazdálkodó üzem épp­úgy átadhatja jó tapasztala­tait — kölcsönös konzultá­ciókon, közös tervelemzése­ken, konkrét, közös feladat- megoldásokban, — mint ahogy az eszközök kölcsönös hasznosításában is egyezségre juthatnak. Az erősebb áten­gedheti használatom kívüli erő- és munkagépeit, beren­dezéseit, de vásárolhatnak közösen is gépeket, és épít­hetnek^ felújíthatnak istálló­kat. Ugyanígy oldható meg a szaktudáson való „osztozko­dás”, miután gyakorlati ta­pasztalatok szerint a gyen­gébb mezőgazdasági üzem jól Képzett, kellő gyakorlattal felvértezett szakemberek ben sem bővelkedik. Ezen az ál­datlan állapoton segíthet, ha az erős és a gyengébb üzem a szakembereket megegyezés szerint kölcsönösen foglal­koztatja, s az erősebb üzem vállalja a partnergazdaság szakembereinek, szakmunká­sainak rendszeres továbbkép­zését is. Igazán gyors és kézzeífog- ható eredménnyel — nem le­becsülve az előbbiek jelentő­ségét sem —, a közvetlen termelőmunkában elhatáro­zott együttműködések kecseg­tetnek, Itt. a kölcsönös elő­nyök általában nyilvánvalób­bak. Ha — a példánál maradva — a gyengébb üzemben sok a legelő, akkor ott általában alacsonyak a fűhozamok, azért szántóföldön is takar­mányt termesztenek. Emiatt az állattartás kevésbé jöve­delmező, az állományt nem növelik, igy a férőhelyek ki­használatlanok. Az erő­sebb üzem növelné ugyan az állatállományit, de ehhez nincs elegendő legelője, s ha volna is, kevés az embere. A megoldás önként kínálko­zik, mint ahogy Békés me­gyében erre már példa is van: a Mezőhegyesi Mező- gazdasági Kombinát szarvas- marháit át'najtották a mező- gyáni legelőkre. Ebben az együttműködésben ma már részt vesz Biharugra, Vésztő, Ecsegfalva és a Körösi Ál­lami Gazdaság is. További példa, hogy a kondorexsi tsz a sarkadi termelőszövetke­zettel meg a cukorgyárral kö­zösen épít egy ezerfórőhelyes hízómarhatelepet. A mező­kovácsházi tsz szálastakar - mány-ellátásra kötött szerző­dést a dobozival, a gerendá­éi a kétegyházival, az oros­házi Petőfi a sarkadival, az öranérvykúti a dévaványai Aranykalásszal. A kamutiak pedig földet bérelnek a méh­kerékiektől. Nem titok, hogy a mező- gazdasági nagyüzemek közöt­ti együttműködések kiterjesz­téséhez az alapvető fettétele­ket immár siker-ült kialakí­tani. A jogi lehetőségek ön­magukban természetesen nem oldanak meg semmit: a ter­mőföld ésszerű hasznosítása, az eszközök jobb kihaszná­lása, a munkaerő hatéko­nyabb foglalkoztatása, a gondokat okozó differenciá­lódás mérséklése azon mú­lik, hogy az érdekeltek mi­képp élnek a megnövekedett lehetőségekkel. (^Folytatás az 1. oldalról) A gazdaságban az idén, a korán lekerült növények he­lyére 300 hektáron vetettek másodnövényt, így szuper­korai napraforgót, silót, szu- dáni füvet és kölest. * A bükkábrányi Béke Ter­melőszövetkezetben is rend­kívül jó az aratás „mérlege”. Búzából a tervezettnél 5 má­zsával, tavaszi árpából 9 má­zsával jobb, 49, illetve 43 mázsás átlagtermést sikerült betakarítani, a 104 hektáron 28 múzsával fizetett a borsó is. A kalászosok után befe­jezték a 106 hektárnyi fény­mag betakarítását, 80 hektá­ron az exportra termelt fe­hér mustár és 20 hektáron az „új növény'”, a vetőmagnak termesztett kapor kombájno­lását. Már szárítják a do­hányt, folyamatosan értéke­sítik a dinnyét, a hét elején megkezdték a silózást. A 140 hektárnyi, jól kikelt másod­vetésre itt is nagyon várják az esőt. * Súlyban, a Bükkalja Ter­melőszövetkezetben, ahol a domboldalak nagyon meg­sínylették a nyár eleji aszályt majd- jégverés is érte a ha­tárt, csak viszonyiag elége­dettek a kalászosok termés­átlagával. Búzából, bár a ta­valyinál hektáronként 7 má­zsával többet sikerült beta­karítani, nem érték el a ter­vezett mennyiséget, a tava­szi árpa viszont a tervezett­nél jobb átlaggal fizetett. Kifizetődőnek bizonyult 180 hektáron a zab termesztése is. Jövőre ebből a dombvi­déki növényből szeretnének vetőmagot is termeszteni. A soron következő munka a szövetkezetben a 216 hek­tárnyi napraforgó betakarí­tása, majd a szüret. A közel 250 hektámyn ültetvényen korai szüretre számítanak, s egy’elöre mind a mennyiség, mind a minőség jónak ígér­kezik. * A bekecsi Hegyalja Ter­melőszövetkezetben. ahol az „első” aratás rendkívül jól sikerült — búzából 57, tava­szi árpából pedig 53 mázsát meghaladó átlagtermést ta­karítottak be —, most a „má­sodik” aratásra készülnek. Felkészülten váriék speciális kombájnjaik a több mint 300 hektáron termesztett bab tel­jes „beérését”. Augusztus 23- rá tervezik a három , gyári” és egy, a saját műhelyben „szerkesztett” babkombájn beindulását. A silózást meg­kezdték, s amennyiben az időjárás .engedi, a silókukori­cát betakarító brigádok az ünnepnapon s munkaszüneti napon is folytatják a mun­kát. (p. s.)

Next

/
Thumbnails
Contents