Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-18 / 193. szám

eSZAK-MAGYAKORSZAG 4

1982. augusztus 18., szerda

„Yéijik, hogy unokáink is láthassák”

Műemléki ház a miskolci Rákóczi utcáról. Rajta a házszám (11.) alatt a műemléki voltát jelző tábla, előtte egy modernkedö világítótest teszi még megdöbbentőbbé a képet. Fotó: Laczó

A címet egy budapesti kiállításról kölcsönöztem. A Budavári Palotában, a Budapesti Történeti Múzeumban látható ez a fotókiállítás, amely túl azon, hogy elsősorban a fővárosi lokálpatrióták szívét megdobogtatja, és egy, a fővárosban megindult városvédő mozgalom továbbfejlesztéséhez szinte szárnyakat ad, el kell, hogy gon- dolkoztasson mindenkit, aki lakóhelyének, környezetének értékes emlékeihez ragaszkodik, azt szeretné megőrizni, lakjon akár a fővárosban, akár kis településen, vagy eppen Miskolcon.

Röviden magáról a kiállításról. Ráday Mihály városvédő tévésorozata — Unokáink sem fogják látni — nagy tömegmozgalmat indított el. Mint ismeretes, ez a televízióműsor azokat a városképi jellegzetességeket, műemlékeket, vagy műemléki értékű objektumokat kívánja a pusztulástól megvédeni, amelyek tovatűnt korok jó emlékeit őrzik, amelyek hajdan volt művészek és mesterek keze munkáját dicsérik, és amelyek beleillesztve mindennapjainkba, nemcsak érdekes színfoltjai az utcaképnek, egy-egy háznak, hanem a későbbi korok számára történelmet idéző, kisebb-na- gyobb értékű tárgyak, létesítmények lehetnek. A Magyar Televízió felhívására a főváros legszebb sugárútját, a Népköztársaság útját több mint másfél száz amatőr fotós örökítette meg oly módon, hogy felkutatták a csaknem százéves út házait, az azokban fellelhető értékeket, a házak külső és belső szépségeit, a még fellel- hetőket és a már csak éppen megtalálhatókat, lefényképezték a kovácsoltvaskapu-dí- szeket. a mennyezeti freskókat, az "értékes cserépkályhákat, kilincseket, festett üvegablakokat, homlokzati díszeket stb.; leírásokat adtak a házak állapotáról. Az így begyűlt több mint tízezer fotóból állította össze a Budapesti Történeti Múzeum ezt a kiállítást, amely több ezer fotón mutatja be napjainkban a Népköztársaság útja megőrzésre érdemes értékelt, ugyanakkor feltárja azt is, hogy gondatlanságból milyen értékek vannak napjainkban a pusztulásnak kitéve. .„Védjük, hogy unokáink is láthassák”, adja ki a jelszót már címével is e kiállítás. És ez a jelszó kell, hogy mindenkit elgondolkoztasson.

Márciusban az Unokáink sem fogják látni című műsorban Ráday Mihály Miskolc néhány megvédeni érdemes értékét mutatta be, meg a megyéből a tokaji zsinagógát. Akkor még bizakodóan szólt a zsinagóga jövőjét illetően, mert a közel négy évtizede elhanyagolt épület rendbehozatalára az elmúlt év végén pályázatot írtak ki, s úgy tűnt, talán mód nyílik művelődési célú hasznosítására. Azóta tudjuk, hogy az egyik környékbeli tsz ipari célokra fogja használni. Ez pedig az épület állagának megváltoztatása, építészeti jellemzőinek tönkretétele nélkül aligha megy. Hát legalább le kellene nekünk is igen sokoldalúan fényképezni ezt a tokaji zsinagógát, hogy legalább az emléke maradjon fenn ennek az oktalanul elherdált, egykor csodás épületnek.

Lenne mit, van mit megóvnunk a megyében is, sok a pusztuló értékünk. Gondoljunk például a már igen sok módon, de mindig méltatlanul „hasznosított” edelényi kastélyra.

Vagy Miskolcon nézzük végig a város legősibb központjának néhány házát. A Rákóczi utca páratlan oldalának már csak az imádság-össze- tartotta egy-két házát, amelyeken még műemléktábla is csúfoskodik. A Kossuth utca, Széchenyi utca, Rákóczi utca találkozása a város legrégibb része. A hajdani görög kereskedőházak belső folyosói még elárulnak valamit a hajdani szépségből.

S ha már a Lengyel-ház a pusztítás áldozata lett, legalább ami még van, azt védjük, hogy unokáink is láthassák. Például a Weidlich-bolt jellegét. A század eleje óta a város messzeföldön híres csemegeboltja megérdemelné,

hogy ne mészárszék legyen belőle, mint tervezik. Védjük meg a színház külsejét. A hajdani Három rózsa fogadó épületének még meglevő díszeit, kapujának kovácsoltvas rácsát. Nem került be a múzeumba minden értékes cégér. Érdemes lenne azokat is felkutatni.

A minap arról írt laptársunk, hogy a már eddig nagyon elpusztult Széchenyi utcát szeretnék legalább külsejében megőrizni, ezért állítják majd helyre eredeti formájában a 107-es számú házat, ahol az Expressz étterem van. Az utcakép megőrzésének hírét örömmel kell fogadni, de akkor ebben legyen következetesség. És mindenképpen védjük, ami még van, az akár 30—40 év előtti Miskolcból, örökítsük meg fotón, filmen, hogy unokáink is láthassák majd. Hiszen a város alighanem legszebb műemléki együttesének látványa — éppen mostanában — örökre eltűnik: a Rákóczi utcai Szinva-hídról soha többé nem látszik az ősi múzeumépület, az avasi templom, a harangtorony együttes képe úgy, hogy alattuk folyik a Szinva. Pedig ez Miskolc egyik legjellegzetesebb városképe volt. Most odakerül a déli terelő út, s ki tudja, maga fél évezredes, ősi schola, a mai múzeum- épület meddig áll még, a két oldalról közrefogó, majdani forgalom mikor rázza szét ezt az öreg épületet.

Nagyon hosszú lenne a sor, ha feltérképeznénk Borsodban és Miskolcon, melyek azok a műemléki épületek, egyéb értékes létesítmények, kovácsipari remekek, épületdíszek, cégérek, épületbelsők, egyebek, amelyeket meg kellene védeni az enyészettől, a pusztulástói, az eltérő célú hasznosításból fakadó romlástól. Ezt központilag talán számba sem lehet venni. De akiknek a környezetében ezek vannak, azok ismerhetik és ha másképp nem lehet megakadályozni végső eltűnésüket, legalább fényképen, dián rögzíthetik, s leírást adhatnak róla. Ez például a honismereti körök egyik feladata lehetne. (Mint erre már Ozdon kitűnő példa adódott.)

Budapesten már tömeg- mozgalom a környezet olyan védelme, amellyel az unokák számára kívánják biztosítani a láthatást. A Budavári Palotában hónapok óta nyitva tartó kiállítás egyik tanulsága: kár lenne ezt a városvédő mozgalmat a főváros területére korlátozni.

Benedek Miklós

Szépen magyarul — szépen emberül

Egyszerűbben!

Tömörítés és részletezés a hivatal nyelvében

Mondanivalónkat akár szóban, akár írásban akarjuk közölni, a. megfogalmazásában két tendencia küzd egymással, a tömörítésre és a részletezésre való törekvés. E két tendencia harca akkor is megvan a közléseinkben, ha nem veszünk .róluk tudomást. A stiliszták ezt úgy fogalmazzák meg: a jó stílus fontos kelléke az, hogy legyen világos és szabatos, vagyis ne mondjunk se többet, se kevesebbet annál, amennyi a megértéshez szükséges. A mindennapi nyelv- használatban azonban korántsem ennyire egyszerű a dolog. A beszédhelyzet igen erősen befolyásoló tényező. Ha táviratot kell feladnunk, a tömörítés eszközeihez nyúlunk, ha valamilyen eseményt kell elmondanunk, elbeszélésünkben rendszerint a részletezés tendenciája érvényesül.

Hogyan fest a tömörítés és

a részletezés a hivatali nyelvben? Sajátságosán. Nézzünk csak néhány példát 1

A Reklámújság egyik különkiadásában olvastam a következő mondatot: „A jövő feladatai: a kalászos gabona rendszerben termelése, a hozamok növelése, a piacképesség fokozása, a tenyésztői munka javítása, az olcsó tömegtakarmány nagyobb arányú hasznosítása, egyszóval az iparszerű termelés kulturált, magasabb szintű eredményesebb megvalósítása jól képzett vezetőket és sokrétű ismeretekkel bíró dolgozókat követel.” Egyik megyénket mutatja be a különkiadás, s a cikk, amelyből a mondatot idéztem, egy termelőszövetkezet munkáját elemzi. Bemutatja a termelést, a kedvezőtlen adottságok között is milyen jó eredményeket tudtak elérni. Csak a cikk utolsó részében van szó arról, hogy a jó szakembereknek köszönhető ez az eredmény. Magának a cikknek a felépítése megköveteli azt, hogy a szerzője az általam idézett befejező mondatot két mondattá bontsa. Az elsőbe kerülhettek volna a jövő feladatai közül azok, amelyek a termelés eredményesebbé tételét szolgálják, a másodikba pedig a vezetőkre és a szakemberekre vonatkozó követelmények. Így a szerző is beleesett a hivatali stílusnak egyik jellemző hibájába. a mondatszerkesztése igen szövevényes és bonyolult lett, s arra kényszeríti

az olvasót, hogy még egyszer elolvassa a mondatot. Két mondat egy mondattá szerkesztésével tömörít, és ezzel nehezen érthetővé vált a mondat. A különkiadásnak szinte minden oldaláról idézhetnék néhány példát a tömörítésnek erre a típusára.

A részletezés is sajátságos a hivatali nyelvben. Amire egy szó is elég volna, azt több szóval, szószerkezettel fejezi ki. A hivatalos szövegben nem beszélgetnek, tárgyalnak egymással az emberek, hanem beszélgetést, tárgyalást folytatnak, nem mérlegelnek, tanulmányoznak valamit, hanem a mérlegelés vagy tanulmányozás tárgyává teszik, nem beruháznak, felelősségre vonnak, hanem beruházást', illetve felelősségre vonást eszközölnek. A régi jó rágós formák és a régebben kialakult névutók helyett egy *or hosszú, terjedelmes szót használnak névutói szerepben. „Elhatározásunk következtében a társaságunk élete megváltozott”, vagy „Beavatkozása folytán elvetették a javaslatot”, vagy „A mezőgazdaság vonatkozásában is jó eredményeket értünk el” mondatokban az elhatározásunkra, beavatkozására, a mezőgazdaságban szavak pontosan azt fejezik ki, mint a névutós formák.

Hivatali nyelvünk ma tömörít is. részletez is. csak a két törekvés nem ott érvényesül a nyelvhasználatban, ahol Kellene. Bonyolult, zsúfolt mondatainkat részletezéssel tegyük érthetőbbé, a körülményeskedő. terpeszkedő kifejezéseinket tömörebbé, s ezzel egyszerűbbé.

B. L.

ünnepség

a megvet könyvtárban

(Folytatás az 1. oldalról)

hivatásos vagy amatőr művész érdemelte ki a közművelődés irányító szerveinek elismerését. Most, amikor átveszik megérdemelt kitüntetésüket, valamennyiüknek szívből gratulálok és további jó munkát kívánok a szocialista közművelődés érdekében végzett tevékenységükhöz.

Az ünnepi beszédet követően Porkoláb Albert, a megyei tanács elnökhelyettese adta át a kitüntetéseket a közművelődési munkában élen járóknak.

Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott: a mezőkövesdi Matyó Együttes; Kulcsár István, a megyei tanács fömunkatársa; dr. Márkus Endréne megyei könyvtáros; Kovács Gáborné zeneiskolai tanár (Sátoraljaújhely): dr. Nátafalussy Lajosné könyvtáros (Sátoraljaújhely); Lukács Illés, a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat osztályvezetője; Bükki Béla iparművész (Hollóháza); Láng László csoportvezető (Megyei Moziüzemi Vállalat); Bodnár Mária osztályvezető (Megyei Moziüzemi Vállalat);

Nemzetközi country-talál- kozónak hirdette a Miskolc Városi Művelődési Központ azt a programot, melyet augusztus 16-án rendezett a Gárdonyi Ifjúsági Parkban, de úgy érzem, ez'a nagyvonalú műfaji meghatározás nem pontosan illik erre a rendezvényre. Nem mintha az esemény tartalma nem szolgálna rá a nagyvonalú jelzőre, de formájában viszont kisebb léptékű egy igazi country-találkozónál. őszintébben hangzik, ha úgy fogalmazunk, hogy egy kitűnően sikerült, háromórás koncert fültanúi lehettünk, ahol a fellépő muzsikusok a country műfaját helyezték előtérbe.

A hangverseny első részében a népszerű Bojtorján

Country-koncert

együttes szórakoztatta a közönséget. Ez az együttes kétségtelenül rendelkezik azzal az előadói varázzsal, ami önálló karaktert biztosit számukra, az egyéni hangvétel viszont kicsit leszűkített kom- pozíciós fantáziával párosul, sokszor azonos melodikai és harmóniai fordulatok hordozzák a szövegnek ugyancsak egy sémára épülő báját, vagy éppen együgyűségét. Kétepi- zodista színesítette a Bojtorján műsorát, először egy magyar származású, USA-ban élő bendzsós-énekes, Végváfy Sándor mutatott be három

számot; hangszerjátékának nagy trükkje, hogy az üresen pengetett húrok állandó le-fölhangolásával képezi a melódiát, s így bal kezének virtuozitását nem csupán a fogólapon, hanem a hangolókulcsokon is bemutatta. A másik szereplő, az első önálló lemeze előtt álló Várko- nyi Eszter volt, aki nagyon kellemes, tiszta hangon énekelt el két dalt.

Az est fő attrakciójának az amerikai Nice Try Band számított, társaságukban két kitűnő énekes, Joe Frank Ga- rollo és George Sandifer. A

hétfőnyi „legénység” az első két-három kompozíció bemelegítő fordulatai után, rövid idő alatt az ifjúsági parkba repítette az amerikai kontinens jellegzetesen mai átfo- galmazasú, de mindamellett jellegzetesen a múlt század végét, e század elejét idéző tengerentúli zenei világot. Country, blues, rock and roll, s némi áthajlás a tradicionális dzsessz elemeihez — ez a Nice Try Band repertoárja. Előadásuk kidolgozottságában is friss, megkapó élmény, valamennyien kitűnően énekelnek, s játszanak hangszerükön, természetes könnyedséggel, anyanyelvi szinten „beszélik” ezt a zenei nyelvet. Öröm volt látni és hallgatni őket.

D. Sz. E.

Berta József iskolavezető (Fancsal); Horváth Géza iskolaigazgató-helyettes (Felsővadász) ; Dobay Tibornó tanító (Hidasnémeti); Bartha István csoportvezető (Kazincbarcika); Nagy Miklósáé könyvtáros (105. sz. ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola); Sompiák Lászlóné könyvtáros (Szerencs) ; Hcrczig Dániel tsz- tag (Cigánd); Péter András tanácselnök (Sajószentpéter); Erdösi János iskolaigazgató (Cigánd); Egyed András tsz- elnök (Bodrogolaszi); Daragó Károly zenetanár (Miskolc); Zupko Béla kollégiumigazgató (Mezőkövesd); dr. Dévai Lászlóné (Miskolc Városi Művelődési Központ előadója) ; Hetényi Margit zenetanár (Miskolc); Hornyanszky- né Kühne Katalin könyvtáros (Miskolc); Kovácsáé Lacii Katalin (Miskolc Városi Művelődési Központ, előadója); Nagy Ferenc koncertmester (Miskolci Szimfonikus Zenekar) ; Osvay Károlyné tanár (6. számú Általános Iskoia, Miskolc); Szakács Györgyi színházi jelmeztervező (Miskolc): Zoltán Sára színművész (Miskolc); Főnyi Zoltán tanár (Rudabánya): Plaszkó György szakmunkás (100. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet, Miskolc).

Kiváló Munkáén miniszteri kitüntetésben részesültek 12-en; Miniszteri dicséretet kaptak 7-en, közöttük a Borsodi Vegyi Kombinát József Attila, és a Borsodi Hőerőmű Vállalat Edison nevét viselő szocialista brigádja. Csáki Imre, a megyei tanács csoportvezetője bejelentette, hogy Janka Lajos hangácsi iskolavezető augusztus 19-én Budapesten veszi át a Kiváló Népművelő kitüntetést. Kolcsovszky Józsefné, az SZMT KÖznonti Könyvtárának munkatársa pedig ma, augusztus 18-án a SZOT-ban veszi át n Kiváló Munkáért kitüntetést. A tegnapi megyei ünnepséget követően baráti találkozót rendeztek, ezen Porkoláb Albert megvei tanácselnök-helyettes gratulált a kitüntetetteknek. |

r

Á Kilián György Gimnázium igazgatósága értesíti az iskola levelező tagozatos hallgatóit

(Faipari Szakközépiskola és levelező gimnázium), hogy a javító, osztályozó és különbözeti vizsgák írásbeli részét szeptember 2 án 14 órakor, a szóbeli részét szeptember 3-án 14 órakor tartjuk. Az ünnepélyes tanévnyitó és az első tanítási nap szeptember 7-én 14 órakor lesz.