Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-17 / 192. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. augusztus 17., kedd A képernyő előtt Újra eltelt egy hét Egy bizonyos Simon nevű, ősz pofaszakállat viselő amerikai úr egyszerre tizennégy égő szivart rakott a szájába és közben madárfüttyöt utánzó hangot hallatott, megdöntve ezzel a ko­rábbi, tizenhárom szivaros rekordot. Többek között erről is tudósított a szombat esti Bolondos leg-szikon, meg bemuta­tott egy harminckét gyereket világra hozó ahyát és egy férfit, aki állítólag a világ legmagasabb embere. Ez a műsor másod­szor jelentkezik, hogy kedvet csináljon a Magyar Televízió legújabb szórakoztatónak szánt adásához, amelyet majd Ró­zsa György fog vezetni, s amelyre a hírek szerint már igen sok a jelentkező. Jelentkeznek a nagybajszúak, a nagylábúaK, meg akik magukat híres emberekhez hasonlónak hiszik, s ha televíziónk ilyen irányban és ilyen tempóban halad a tömeg- szórakoztatás félreértelmezése felé, nincs messze az idő, hogy meghirdesse a versenyt: ki tud a legmesszebbre köpni, ki tud ieghegyesebb könyökkel tolakodni a buta nyilvános szerep­lésért? Mindenesetre a tizennégy szivart agyarai között szo­rongató Simon sokkal inkább hasonlított valami tüskésajkú szörnyhöz, mint kultúremberhez. Szépek a kilátásaink, ha ezt nálunk is meghonosítják. Márpedig úgy tűnik, az igényleszál­lítás rohamléptekkel történik, a sokféle közönségigény nivel­lálódása mindig lefelé halad. Például mennyire elégedetlenek voltunk hajdan Kojak, Colombo, meg Derrick kaptafa-nyo­mozásaival ! És most, Madigan őrmester nyomozásai közben ásílozva visszakívánjuk az ő manírjaikat, sajátos logikájukat és szigorúan ötvenperces adásidejüket. Most hetven percig nézhetjük, merre sodorja a véletlen szerencse a blazírt jenkit. Utána még Harold Lloyd örökzöld burleszkjei sem tudnak egészen felvidítani. Persze, utána meg jött a rekordókkal ope­ráló Bolondos leg-szikon. Persze, produkált e hét mást is. A Fele sem igaz című ta- lálgatósdiban nagyon tetszett Dargay Attila rajzfilmrendező, az egyik válaszadó természetes humora, s ismereteink is gya­rapodtak. Például, aki nem tudta eddig, most megtudhatta, miért komor a komor bika, a Jogi esetekből meg azt hallhat­tuk, nem kis meglepetéssel, hogy a balesetet szenvedett meny­asszony a menyasszonytánc elmaradásából adódó anyagi kó­rért is perelhet.-Arról nem volt szó, hogy az elmaradt — a menyasszonypénzzel legalább egyenrangúan „hivatalos” — nász és mézesnapok elmaradásáért jár-e kártérítés, kitől és kinek. A konokul riportműsomak álcázott, Molnár Margit készí­tette Főzőcske sorozatban most Horváth Teri színművész és férje, Konfár Gyula festőművész szolgált az árureklámok laza keretéül. Sajnos, a ritkán látott kitűnő színművésztől semmi újat sem hallottunk ebben a műsorban; szívesebben látnánk a jövőben valóban színészként és nem reklámfogásként a kép­ernyőn, amint az átlátszóan rendezett játékban túljátszással igazolja jelenlétét. Láttunk egy húszéves angol filmet. Lázadó hajó volt a cí­me. Példa lehetne a giccshatáron balanszírozó filmgyártmány ismérveinek bemutatására: kegyetlen első tiszt a hajón, vi­szont igen humánus kapitány; lázadó matrózok hőssé váltan; a kapitány tiszteleg a hősi halált halt lázadóvezér teteme előtt, a lázadásnak vége, őfelsége hajóhadán a rend szilárd. Mi meg nézzük. Akárcsak vasárnap este a két kiváló színésszel — Spencer Tracy és Frank Sinatra — produkált amerikai Talál­kozás az ördöggel című filmet 1961-ből, amelyben ugyancsak bűnözők magasztosulnak hőssé 115 perc alatt, hogy szem nem marad szárazon. És egy tévéfilm a japánoktól: öregek láza­dása. Ebből megtudtuk, hogy Japánban is van nemzedéki el­lentét, s az ottani öregek egy kis csoportja sajátos módon til­takozik ellene. Többet nem. Ez viszont hetvenöt percig tartott. Figyelmet érdemelt a keddi Lakáslegenda című riportfilm. Felháborított, amit közölt. De még értékesebb lett volna, ha egy-két művészieskedő szándékú bevágás helyett több konk­rét információt közöl, nem válik általánosítóvá, egyben kissé lebegővé. így is kiemelkedik a hétből. , Nincs olyan nap, amikor el ne hangzana sokszor Libanon neve, ne tűnnének fel a képernyőn a mór túlzottan is ismerős libanoni és bejrúti képsorok. Napra-, sőt órórakészen ismer­jük a legújabb libanoni fordulatokat, s most Róbert László kisfilmje, a Libanon — civilben a rövid tűzszünetek életmoz­zanataiban mutatta be, miként élnek a libanoniak, miként lát­ják önmaguk életét, a politikát, az országukban dúló háborút. A sok más libanoni jelentés jó kiegészítője volt ez a huszonöt percnyi műsor. Újra eltelt egy hét. A drámai és filmműsor importból állt össze. A folytatásos A tengeren kívül magyar tévéfilm, vagy -játék ismét nem jelentkezett. Benedek Miklós Fúvószenekari találkozó Kazincbarcikán Nagy tetszéssel fogadták a barcikaiak a Miskolci Bányaüzem (Lyu kőbánya) fúvószenekarának alaki bemutatóját. Első ízben rendezték meg az észak- és kelet-magyaror­szági bányász fúvószeneka­rok találkozóját augusztus 14-én szombaton. A találko­zónak a borsodi bányász— vegyész iparváros, Kazincbar­cika adott otthont. Az egész napos találkozó célja volt lehetőséget biztosítani a ze­nekaroknak tehetségük fel­mutatására ; további cél a fú­vós-zeneművészet népszerűsí­tése. a fúvós zenélés lehető­ségeinek bemutatása, meg­kedvelte tése; a zenekarok közötti tapasztalatcsere, egy­más értékeinek megismerése és természetesen mind szé­lesebb tömegek rószeltetése a zene szépségében. A találkozón, amelyért a Borsodi Szénbányák Vállalat szakszervezeti bizottsága, a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezete, valamint a ka­zincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtár rendezett, kilenc zenekar vett részt, közülük hat borsodi, összesen 325-en vettek részt e találkozón ak­tív munkával. Délelőtt a résztvevő zene­karok felvonultak a kazinc­barcikai művelődési központ előtt, majd a város főútvo­nalain tartottak zenés felvo­nulást a lakosság nagy ér­deklődése és tetszése mel­lett. Ezt követően délelőtt 11 órakor került sor a Fő téren az ünnepélyes megnyitóra, ahol kilenc zenekar közös előadásában hangzott el a Bányászhimnusz, majd Buku Imre, a Borsodi Szénbányák Vállalat szakszervezeti bi­zottságának titkára mondott ünnepi köszöntőt. Méltatta azt az eseményt, hogy elő­ször rendezik meg a bányász fúvószenekarok északkelet- magyarországi találkozóját és annak megyénk szocialista városa, a bányász—vegyész jellegű Kazincbarcika ad ott­hont, Szólt a találkozó alap­vető céljairól, a fúvószene és a munkásemberek életének kapcsolatáról. A megnyitót követően a miskolci, a bükkaljai, a mák­völgyi, a putnoki és a szu- havölgyi fúvószenekarok rész­vételével, alaki bemutatót tartottak. A közönség igen nagy tetszéssel fogadta a ki­tűnően komponált alakzat­változásokat, menetközbeni és alakzatváltozás közbeni indu­lókat és egyéb fúvószenekari számokat. A délutáni órák­ban a szuhavölgyi, a farkas- lyuki, a nagybáton.yi, a bükk­aljai és a mákvölgyi fúvós- zenekarok a város öt pont­ján tartottak nagy tetszéssel fogadott térzenét, majd 18 órai kezdettel az Egressy Bé­ni Művelődési Központ szín­háztermében a miskolciak, a salgótarjániak és a mátraal­jaiak összevont zenekara — Marosvölgyi Károly vezény­letével — Kodály Zoltán műveiből adott hangversenyt. A három zenekar önállóan *s bemutatkozott. A találkozó a hangverseny után Tóvizá Sándornak, a Bányaipari Dol­gozók Szakszervezete osztály­vezetőjének értékelésével, il­letve jutalmak átadásával zárult. Alkalmazol! grafikai biennale . Edit már tudja! Harmadik alkalommal ren­dezik meg Békéscsabán, au-, gusztus 20. és október 31-e között - az alkalmazott gra­fikai biennálét. A rendezvényt ebben az évben az embléma és a cso­magolás témakörében hir­dették meg, s az érdeklő­dőkre jellemző, hogy nem kevesebb, mint 820 pálya­munka érkezett a rendezők­höz. Ebből 670 kerül a bé­késcsabai Munkácsy Mihály Múzeum kiállítóterméneK fa­laira, s 88 művész alkotásai jelzik az alkalmazott grafika hazai eredményeit, amelyek nemzetközi viszonylatban sem lebecsülhetök. A sajtó- értekezleten azt is elmond­ták, hogy a kétséget kizá­róan magas művészi, szak­mai színvonal jelenleg még nem jellemzi általánosan a magyar csomagolástechnikát. A szakemberek véleménye szerint áruink csomagolása legtöbbször elmarad a világ- színvonaltól és ez pénzben is kifejezhető veszteséget okoz a népgazdaságnak. A békéscsabai kiállítás a rendezők szándéka szerint művészeti kérdéseken kívül erre a gondra is igyekszik felhívni a hazai iparvállala­tokat és külkereskedelmi szervek figyelmét. A kiállí­táson három 20—20 ezer fo­rintos fődíjat és öt különdí- jat adnak ki. Es ha még eddig nem jött volna rá, akkor menjen el Miskolcon a Győri kapu 116- os házhoz és olvassa el az üzenetet. Lehetetlen nem ész­revenni, ugyanis a sötét szí­nű falon messziről rikítanak a méteres nagyságú fehér betűk. A diszkrét vallomás szövege így hangzik: Edit! Szeretlek!!! Pontosabb név és cfm megjelölése hiányában min­den Edit nevű lánynak és asszonynak szól a vallomás. Éppúgy, mint a város más pontjain a falakon, padokon levő feliratok Máriáinak, Éváinak. Merthogy nem rit­ka az érzelmek eme közhír­ré tett változata Miskolcon. A női neveken kívül a leg­többen az Edda együttes irán­ti vonzalomnak adnak ily mó­don kifejezést a pingálók. Jóllehet, mások tudtára ad­hatják érzelmüket az Edda díszítésű sapkák, táskák, és trikók viseletével is, ám úgy tűnik, ez nem elég. Más kér­dés, hogy mit szólnak az új házakba költözők, avagy a frissen tatarozott házakban lakók a vallomások eme sa­játos formájához. Nem be­szélve azokról az emberek­ről, akik azon fáradoznak, hogy időről időre eltüntessék a legkülönbözőbb helyeken éktelenkedő feliratokat. Mind­hiába! ... (monos) Szépen magyarul — szépen emberül Minden nyelv — köztük a mienk is, — sokoldalú, cso­dálatos hangszer. Több év­ezredes iejlődésének eredmé­nyeképpen képes kifejezni mindannyiunk gondolatait, érzéseit: örömét, bánatát, töprengését csakúgy, mint a költők rejtettebb, gyakran csupán sejtető, de annál többet mondo gondolatát; a legelvontabb filozófiai követ­keztetéseket és a természet­tudós szigorú egyértelműsé­get követelő bonyolult felfe­dezéseit; és tud ünnepélyes, komoly vagy éppen csevegő, tréfás, sőt, groteszk, esetleg durva lenni... Vajon hogyan lehetséges ez? Röviden szólva úgy, hogy a nyelv lényegében ugyan­azt a cselekvést, tulajdonsá­got, dolgot stb. többféle, ár­nyalatokban eltérő szavak­kal, kifejezésekkel képes megnevezni. Aki például megszégyenülten elmegy, el­távozik, arra a következő­ket 'mondhatjuk: elsurran, elsittyen, ellép, meglép, el- szelel, meglóg, elinal, kám­fort játszik, olajra lép, el­húzza a csíkot stb. És mind­ehhez tegyük hozzá, ezek az úgynevezett rokon értelmű szavak állandóan változnak, újulnak: egyes elemek ki­hullanak vagy régiessé vál­nak, illetőleg — természetes vagy mesterséges úton — újak keletkeznek, nagyon sokszor magukon hordva a kor bélyegét. Az előbbiekre a főispán, a méltóságos úr, a városháza lehet példa, az utóbbiakra az effélék: kár a benzinért, megtalálták a kö­zös hullámhosszat, zöld utat kap, illetőleg presszó, labor (.laboratórium’), kösz (.kö­szönöm’). Bár a nyelv nyelvtana nincsen olyan nyitott, mint a szó- és kifejezéskészleté, és — érthető okokból — lé­nyegesen lassabban is válto­zik, ennek ellenére a szó­képzésben, az ige- és névra­gozás területén, a mondat- szerkesztésben stb. szintén találkozunk két- vagy több­féle változattal, megoldás­sal. Nyelvünkben például a cselekvés gyakoriságának a kifejezésére hét egyszerű és több, mint harminc összetett képző található; ezért tu­dunk annyi finom árnyala­tot érzékeltetni a szállong, szálldos, szálldogál, száll in­gázik alakokkal. Vagy meny­nyi mindent „közölnek” az igei jelentésen kívül a kö­vetkező igekötős formák; megfagy, lefagy, befagy, ki­fagy, átfagy, felfagy, szét­fagy. További példák: aludj és aludjál; mondta és mon­dotta; elmegy és el fog menni; legyen szíves meg­mondani ..., lesz szíves megmondani ..., lenne szí­ves megmondani..., nem lenne szíves megmondani...? Íme a nyelvi változatok, lehetőségek. De vajon beszéd és írás közben élünk-e ve­lük, s ha igen, helyesen-e? Az általános szabály az, hogy a beszéd tárgyától, köz­vetlen céljától és a beszéd­helyzettől függően a rendel­kezésünkre álló nyelvi esz­közök (szavak és kifejezések, alak- és mondattani jelen­ségek, a hangos beszéd le­hetőségei, a szövegbeli meg­oldások stb.) közül a legoda- Ulöbbet válasszuk ki. Vala­hogy úgy, ahogy Józsel At­tila is Éhség című versében az eszik, étkezik, táplálko­zik, fogyaszt stb., illetőleg fal, zabái, kajál, tömi a le­jét stb. sorból a közömbös eszik után éppen a nagyon jellemző erejű fal igével élt: „A gép megállt. Elfáradt por kering fölötte, mint az őszi köd meg pára, s rászáll az emberes hajlott nyakára, kik esznek most. Átizzadt szennyes ing hűl a vállukra. Fal, fal egyre mind .. Így tudta ugyanis érzékeltet­ni a cséplőgép melletti ke­mény, szinte embertelen munkában megfáradtaknak a viselkedését, lelkiállapotát, és közben a mindezzel kap­csolatos saját állásfoglalását. A nyelvi lehetőségek közti választást azonban korlátoz­za a mindenkori társadalmi magatartás is, vagyis az, hogy bizonyos helyzetben va­lamit illik vagy nem illik mondani, írni. Nyilvánvaló például, hogy diákok mond­hatják egymásra: meglógott, olajra lépett, elhúzta a csi­kót vagy kajált, tömte a fe­jét; felnőttek is élhetnek ezekkel a kifejezésekkel egy­más közölt — ha nagyon ki­fejező módon akarják tud- tul adni érzelmi állásfogla­lásukat, de a diákoknak már nem illik ezeket a nyel­vi eszközöket használni — mondjuk — tanáraikra. Ezenkívül mivel a nyelv a szépségnek, esztétikai jelen­ségeknek is a hordozója, ál­talában kerülnünk kell be­széd közben is azt, ami a nyelvben nem szép. Ezzel a társadalmi magatartástól el­érkeztünk a nyelvi magatar­táshoz. A nyelvi magatartás érvényesülésének legfonto­sabb területei: a megszólítás, a köszönés, az udvariassági fordulatok használata és — általában — az érzelemmel telített, köztük a durva, sőt trágár szavak, kifejezések al­kalmazása. Ismeretes, hogy napjaink­ban baj van egymás megfe­lelő megszólításával, kez­dünk leszokni a köszönés­ről, nem sokat adunk az ud­variassági formulákra, de a legnagyobb baj, hogy nagyon terjed — fiatalok, sőt lányok között — a céltalanul dur­va, trágár beszéd. A nyelvi lehetőségeket te­hát csak a helyes nyelvi magatartás tudja igazán eredményesen felhasználni: Mert nemcsak a költőkre, hanem minden beszélőre ér­vényes az, amit Nagy László, a költő halála előtt nem sokkal mondott: meg­nyugtat a bizonyosság: hi­szek a szóban. Kötelességem figyelni a szóra. Bánnom a szóval: odaadás és felelős­ség.” Sz. I. ÉRTESÍTÉS! A BUKKALJA MEZÖGAZDASAGI TERMELŐSZÖ­VETKEZET A BORSODI NYOMDA MISKOLCI ÜZE­MÉNEK LAKOSSÁGI SZOLGÁLTATÓ RÉSZLEGÉT ÁTVETTE. SZOLGÁLTATÁSAINK: MEGHÍVÓK, NÉVJEGYEK. ÉRTESÍTŐK ÉS KISEBB ÜGYVITELI NYOMTATVÁ­NYOK GYORS ELKÉSZÍTÉSÉT RÖVID HATÁRIDŐ­RE VÁLLALJUK. MISKOtC ATTILA U 8 TELEFON: 15-484 (MEGKÖZELÍTHETŐ A DÓZSA GY U. FELÖL) • v

Next

/
Thumbnails
Contents