Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-17 / 192. szám
1982. augusztus 17., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 F Hazánk nem kimondottan gazdag erdőkben, faanyagokban. Érthető hát, hogy megyénkben, ahol az ország erdőterületének több mint tizenkét százaléka található, megkülönböztetett gondot kell fordítani erdeink védelmére, az élőfakészlet kitermelésére, de elsősorban a felújításra, az erdőtelepítésre. Ez tette szükségessé, hogy a megye párt- és állami vezetése külön akció- programot dolgozott ki és ajánl megvalósításra a megye erdőgazdaságának és az erdőterületekkel rendelkező mezőgazdasági üzemeknek. Különösen sokat tehetnek a fanyersanyag optimális kitermelésében, ezzel az import helyettesítésében, sőt az export növelésében is megyénk termelőszövetkezeti gazdaságai.. Borsod termelőszövetkezeti gazdaságai több mint negyvenezer hektár erdőterülettel rendelkeznek. Annak ellenére, hogy ez nem összefüggő területen helyezkedik el és a fafajták sokfélesége, a minőség nem éppen magas színvonala is tény, a félszázezer hektárnyi terület nagy értéket képvisel. Lehetőséget kínál arra, hogy a hegyvidéken, általában gyenge adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezetek melléküzemág létesítésével hasznosítsák az erdő nyújtotta adottságokat, ami mind a népgazdaságnak, mind a termelőszövetkezetek tagságának hasznos; Ugyanakkor adott a lehetőség arra, hogy a minőségileg gyenge erdőterületek kivágásra, s utána betelepítésre, felújításra kerüljenek. Méghozzá olyan fajtával, amely a legtöbb hasznot hozza évek múltán. Ehhez természetesen az eddiginél tervszerűbb és szakszerűbb erdőgazdálkodásra, az erdő- és fafeldolgozó gazdaság, az erdőfelügyelőség és más hozzáértő szervek és szakemberek aktív segítségére van szükség. A megyei szinten elkészült és közreadott integrációs program szerint a legésszerűbb út a termelőszövetkezetek összefogása, erdészeti és faipari társulások létrehozása, tájegységenként. Célszerű lenne például összefüggő területeket kialakítani egyes tájkörzetekben esetleg úgy is, hogy adott közös gazdaságok megcserélik erdőterületüket. Az encsi járásban nyolc termelőszövetkezeti gazdaság már létrehozott egy ilyen „erdőgazdálkodási és fafeldolgozási egyszerű gazdasági társaságot”. A kezdeti lépések a fafeldolgozás biztosította kisebb-na- gyobb pozitívumokon túl, nem úgy sikerültek, ahogy tervezték, azonban a továbbfejlesztés terve, az elképzelések végül is sikerrel kecsegtetnek, és valószínűleg be is váltják a reményeket. Különösen ha a megyei integrációs programban jelzett együttműködést sikerül megvalósítani. A termelőszövetkezetek erdőterületeinek a korábbitól ésszerűbb hasznosítása érdekében egyébként az utóbbi időben egyre többet tettek és tesznek külön-külön is megyénk közös gazdaságai. Példa erre, hogy a Termelőszövetkezetek Területi Szövetségében létrehozott erdészeti csoporttal eddig ötvenegy közös gazdaság kötött szerződést, hogy megfelelő elemzés és talajvizsgálat után, tervet dolgozzanak ki az erdőterület hasznosítására, az újratelepítésre, illetve megfelelő, eddig más művelési ág alá eső területek betelepítésére. Az új településekről szólva érdemes megemlíteni, hogy megyénk termelőszövetkezetei közül egyre több erdőt telepítenek azok a szövetkezetek is, amelyek nem hegyvidéken gazdálkodnak. Elsősorban jellemző ez a Bodrogköz térségében levő közös gazdaságokra. Itt, a Bodrogköz helyenként el- vizenyősödött területein a szükséges művelési ágváltozás legjobb iránya az erdőit kialakítása, elsősorban a nyárfatelepítés. A sárospataki, az olaszliszkai, a sára- zsadányi tsz-ek, a területi szövetség segítésével példamutatók ezen a területen. A nyárfa viszonylag gyorsan nő, a telepítési költségek megtérülése így hamarabb várható, s az államtól kapott kedvezményeket is figyelembe véve, ez az adott területek gazdaságos hasznosításának legjobb módja. Üj erdőtelepítéssel azonban szerencsére már nemcsak a sík vidékeken, hanem a Bükk térségében is lehet találkozni. Példa erre a szentistváni közös gazdaság Cserépváralja térségében végzett erdő- telepítési munkája. Az erdőterületek tervezett intenzív hasznosításának, a fejlesztésnek az eddig felsoroltak csak kezdeti lépései. Az ajánlott integrációs program fokozatos megvalósítása révén nemcsak az erdőhasznosítás és -felújítás gyorsul meg, hanem az egész erdőgazdálkodási munka korszerűvé, s ahol erre a kedvező viszonyok lehetőséget nyújtanak, valóban nagyüzemivé válik. A BE- FAG, a szomszédos Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, a Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége nyújtotta segítséggel a korszerűbb erdőgazdálkodásra való átállás viszonylag rövid időn belül megvalósítható. Természetesen olyan módon is, hogy a majdan megalakuló tsz erdészeti és faipari társulások az állami erdőgazr- daságokkal is gazdasági, társulási viszonyba lépnek egyes részfeladatok megoldására, akár a feldolgozás, akár az értékesítés területén. A program megvalósítása már megkezdődött, ám ahhoz, hogy az adott, s eleddig kihasználatlan lehetőségek ne „szunnyadjanak” sokáig, feltétlenül gyorsabb lépésekre van szükség. Az erdőkből a földrajzi adottságuknál fogva kedvezőtlen körülmények között termelő közös gazdaságaink jó része eddig is jelentős pluszhaszonhoz, -jövedelemhez jutott. Számos kis fa- feldolgozó üzem dolgozott és dolgozik a gazdaságokban. Azonban az elaprózottság, a nem megfelelő hozzáértés, s helyenként csak a mai közvetlen haszonra való törekvés, számos jó lehetőséget hagyott kihasználatlanul, sőt itt-ott bizony komoly károkat is okozott. E visszásságok megszüntetése, a lehetőségek megfelelő értékelése és hasznosítása most a legsürgetőbb feladat, s e munkát minden arra hivatott állami szerv messzemenően segíti. Élni kell hát a lehetőségekkel! Barcsa Sándor „Barba” szekrénysor Üj formájú, díszlécezett szekrénysor szállítását kezdték meg a Székesfehérvári Bútorgyárból. A „Barba” fantázianevű, műanyag fóliázott szekrénysor kétféle méret- bán: öt, illetve hat elemmel — lapra szerelt kivitelben készül. A korábbiaknál egyszerűbben összeszerelhető szekrénysort — mivel a befejező összeállítást a vevő végzi el — 8 százalékkal olcsóbban árusítják. Megkérdeztük Kik építkeznek íelsizsolcén? \z, karsnafedoh Bármilyen kecsesnek, sőt méltóságteljesnek tűnik a tábla széléről nézve a kombájnok araszolása, valójában ma sem nevezhető könnyű munkának a gabona betakarítása. Igaz, fizikai erőt nem követel any- nyit, mint a kaszás aratás, de a forró mezők, az állandó zaj, az örökös por így is eléggé próbára teszi a géppel arató embert. Különösen a forróság, s a por kínzó. Az előbbitől patakokban folyik az ember arcán, testén a verejték, az utóbbi pedig a torkot, a bőrt egyaránt izgatja. A tarlón ilyenkor a hideg folyadéknak különösen nagy a becsülete. Zsongár. Hegyalja szőlőiben így nevezik a vízhordó fiúkat, lányokat, itt Raka- cán viszont csak egyszerűen vízhordóknak hívják őket. Kannájukkal ott kuporognak a tarló végében, s fűvel, szalmával, árnyékkal védik a kanna tartalmát a felpielegedéstől. Aztán, ha valaki az aratók közül megszomjazik — ami nem ritkaság e füllesztő kánikulában — máris szaladnak, hogy a kannafedélbe töltött hideg vízzel szomját olthassa az illető. Rakacán, az Üj Dolgozó Tsz-ben két nagylány az aratók zsongárja. Mindkettő gimnazista, illetve Gulybán Ica már csak volt gimis, hiszen idén érettségizett az encsi Váci Mihály Gimnáziumban. — Ezek után, hogyan adtad a fejed erre a munkára? — Tavaly, tavalyelőtt is itt voltam. Legalább lefog a nap. Emellett pénzt is keresek. Kilenc forint az órabérünk. Délelőtt 9-től este 8-ig dolgozunk. — Csupán a vízhordás a feladatotok? — Az csak- az egyik. Emel lett ugyanis a társamA -—' A kánikulában az aratóknak kincs a hideg víz mai, Csabai Katival mi állítjuk ki a szállítójegyeket a terményt beszállító vontatóknak. Feltüntetve rá, hogy melyik kombájnos ürítését viszik. Odabent — mérlegelés után — erre a jegyre írják rá a beszállított terménymennyiséget. — A vizet honnan hozzátok? — A földek alján ott van a Kiskút, vagy a régi tanyára megyünk be érte. Mikor hogyan ... Vagy gyalogosan, vágj' valamelyik terményszállító vontatóra fel- lcéredzkedve. Ebben a melegben elég sok víz elfogy, annak ellenére, hogy az aratók gyakran mondják: miért nem sört hózunk. — Az aratás után mi lesz a vízhordók programja? — Egy kis pihenés nem fog ártani. Utána pedig jön az iskola. Szeptembertől ugyanis a hajdúböszörményi Óvónőképző Intézet hallgatója vagyok ... (ha) Boté: Kovács Mátyás Már csak három ágazat Beszűküli leheiííségek A miskolci agglomeráció kialakításában jelentős — és kísérleti — szerepet vállalt Felsőzsolca, ahol 120, építésre váró telket adtak át a közelmúltban és két hónapja az építkezések is megkezdődtek. — A községben szerencsés volt az építkezésre kijelölt terület kiválasztása, már mi is hasznosítani akartuk a területet — mondja Macsuga János tanácselnök. —Az agglomeráció kialakításában a városközelség, a tervezett lakótelep gyors közművesítése eredményezte, hogy negyvenen már építkezhetnek. A helybeliek. Ä miskolci telek- tulajdonosoknak még várakozniuk kell, igényléseikről a következő hetekben döntenek; kik kaphatják meg a telkeket közülük. — Hogyan haladnak az építkezések? — Remélhetően 25—30 lakás felépül az év végéig. Beköltözni természetesen csak a lakhatási engedélyek átadása után lehet majd. Az új lakótelep mellett 1983-ban egy új ABC-áruház építését is megkezdik, amelyet a tervek szerint 1984- ben adnak majd át. 1 hízta jilaB A pecsenyekacsa húsa sovány, ízletes, mája kevésbé zsíros és lényegesen olcsóbb, mint a liba mája. A Palo- tási Állami Gazdaság pecsenyekacsa termelési rendszerének tanácskozásán elhangzott, hogy a kacsahús a táplálkozásban egyre nagyobb szerepet játszik. A feldolgozóiparnak a tenyésztők 11 ezer tonna húst szállítanak. A fejlesztés üteme jövőre még nagyobb mértékű lesz. Nincs írígyl^re méltó helyzetben a osokvaományi Hegyháti Termelőszövetkezet, hiszen, ráfizetéses évek sorozata után már több mint tízmillió forint szanálásra kapott hitéit kell visszafizetnie. Az elmúlt esztendő pénzügyi vesztesége után, a hibákat feltáró, kiutat kereső szanálási bizottság ismét megszigorította a gazdálkodás feltételeit. Az alaptevékenység újabb veszteséges ágazatának megszüntetésére tett javaslatot. Így az ipari szolgáltató tevékenységien kívüli, már csak három ágazatra támaszkodhat a nagyüzem vezetősége. Vajon így a megmaradt kultúrák már minden évben nyereségesen tenmelhetők? A szövetkezet elnökhelj'ettase, Neumman Imre bizonytalan: — Inkább úgy mondanám, ezeknél a legkevesebb a kockázat, hogy termesztésűkre ráfizetünk. Má már lényegében csak gabonát és napraforgót termelünk, több árunövényünk nincs. Tehát, ha a búza, az árpa, s a napraforgó közül valamelyik növényt kár éri, altkor az egész növénytermesztés veszteséges lesz. Azzal, hogy ennyire lecsökkent a kultúrák száma, növeltük a ráfizetés veszélyét. Mielőtt elkezdődtek volna a mérleghiányos évek, tíz ágazata volt a szövetkezetnek. Az első bizottság, amelyik az eredménytelen gazdálkodás okát kutatta, javaslatot tett — jogosan — a kertészet, s a kukoricatermesztés megszüntetésére. Ábra lenövény nélkül viszont nem lehet hizlalni, így le keflett mondaniuk a WtttSny s a szarvas marha meghizla- lásáról. A felszámolt ágazatok viszont még nem jelentettek eredménj'es gazdálkodási évet. Így a bizottság a következő évben megint javaslatot tett a gyógynövény- termesztés kiiktatására, s egy pár évvel ezelőtt még javasolt ágazat, a húshasznú tehéntartás felszámolására Indokoltan, hiszen a 130 tehénre s a növendékállatokra 1,5 millió forintot fizetett rá a szövetkezet A veszteséges évek sorozata így az ágazatok megszüntetésének sorozatárt jelentette. Csörgő István párttitkár: — Meglehetősen siralmas helyzet ez. A szanálási bizottságnak a legtöbb esetben igaza van, de tudomásul kellene venni, hogy csak a múltbeli helyzet adataira támaszkodhat Az idén szerintünk a húsmarhatartás már nem lenne annyira veszteséges, hiszen mostanra állt be az állomány. Az elmúlt évben tényleg kevés borjú született, de idén már közel 100 százalékos a szaporodási mutató. A döntés értelmében viszont nyár közepéig él kellett adni az állatokat. Mi mást tehettünk, felkínáltuk olyan áron, amit adtak érte. Nálunk a könyvelésben magasabb nyilvántartási áron szerepeltek, s így mivel 25 ezer forint helyett még 18 ezret sem kaptunk darabjáért, kétmillió forintot áldoztunk a felszámolásra. Ettől az elmúlt évben kevesebbet fizettünk rá az egész ágazatra. Kútba esett egy másik terv is, amely az új állami ösztönző rendszer hatására született. Egyszerű gazdasági társulásban — mivel szabad férőhelyük, s intenzív telepített legelőik vannak —, háromszáz borjút lehetett volna felhizlalni itt. Partnert már találtak, amely hajlandó lett volna kifizetni év végén a borjak árát, hogy a szövetkezet mérlegében ne okozzon gondokat. Így a saját, s idaszál Irtott borjak felhizlalásán évi félmillió forintot nyerhetett volna a szövetkezet De erről az ágazatról is le kellett mondani. Az elnökhelyettes: — A gyógynövényeket mégsem számoltuk fel. Csak azokat, amelyek egyértelműen ráfizetésesek. A megmaradtak között van olyan, amelj’ 14 hektáron 700 ezer forint árbevételt biztosít (1). IVE is sokat töprengtünk, de itt nem látunk kockázatot. A gyógynövények nagy részét 2—3 hektáron termesztjük. A telepítés, vetés, veg>r- szerezés, nem drága, hiszen kis területről van szó. Ha valamelyiket kár éri, még nincs baj, hiszen a többi biztosan terem, s nagy árbevételük bőven fedezi a rosszul termő növény ráfizetését. Így hát a tervben maradtak. A szövetkezet erőteljesen folytatja a melléküzemágak kiépítését. Pár évvel ezelőtt vállalkoztak a bolgár gyártmányú targoncák javítására Ma már mintegy 120 vállalattal állnak kapcsolatban. A kezdeti nehézségeken sikerült túltenni magukat Jól felszerelt raktárral, s központi műhellyel rendelkeznek. Eddig öt megyében vállaltak felújítási munkát, de az idén már a Dunántúlra is „betörtek”, Kaposvárott dolgozik öt szerelőjük. Az elnökhelyettes: — Idén már 24 millió forint az ágazat árbevételi terve. Ez mintegy hatszáz elektromos targonca felújítását jelenti. A 6,5 millió forintos ágazati nyereség — amely nem rossz —, viszont még nem oldja meg a szövetkezet gondjait. Azt, hogy végre el tudjuk kerülni a ráfizetést. Ezért az országban elsőként új szerkezeti formát alakítottunk ki a fővárosban. Lényegében egy szolgáltató szakcsoportot hoztunk létre, amely 250 fővel dolgozik. Az építőipari s különböző szakipari munkákkal foglalkozó „részleg” tagjai teljes önállósággal rendelkeznek. A szövetkezet az induláshoz anyagi segítséget nyújt s ugyanakkor szervezi a piacot. Hosszú távú szerződések alapján a rendelésállomány kilencven százalékát három cég előre lekötötte. A nyereség 66 százaléka a szakcsoport tagjait illeti, amíg 40 a szövetkezeté. Mi ezt évente 3,2 millió forintra becsüljük, vagyis a jövőben végre elindulhatunk a fejlődés útján. A beszűkült lehetőségek között így megtalálták az egyetlen lehetséges megoldást az előrelépéshez. Amelyre meglehetősen nagy szükség volt, hiszen még egy ráfizetéses év után, nem is tudni, hogy a szanálási bizottság minek a megszüntetésére tehetett volna javaslatot? Mert a gazdaságos termelés érdekében nem volt haszontalan mérsékelni az alaptevékenység ráfizetéses ágazatainak számát, de Csokvaomanyban már éppen ideje lenne előrelépni a mezőgazdasági termelésben is. — kármán —
