Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-11 / 161. szám

1982. július 11., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Szervezetek »épülés etilt Sarkvidéki edzőtábor Ebben a légnyomáskamarában, ahol a hőmérséklet és a nedvességtartalom szabályozható, a kísérlet résztvevőinek mínusz 40 Celsius-fok hőmérséklet közepette egy éjszakát kell eltölteniük, miközben ellenőrzik a felszerelést, az öltö­zéket. Napjaink kedvelt szerve­zeti formája: a termelési rendszer és az agráripari egyesülés. A rájuk irányuló reflektorfény azonban nem­csalt előnyeiket, hanem hi­báikat is megvilágítja. Ilyenfajta reflektorszerepe volt a. közelmúltban rende­zett IX. országos mezőgazda- sági és élelmiszeripari ván­dorgyűlésnek, ahol partner­gazdaságok ,,panaszkodtak” a termelési rendszerek szol­gáltatásaira. Elsősorban ar­ra, hogy az alkalmazott technológiát a rendszergaz­dák sok helyütt nem adaptál­ják a helyi viszonyokhoz. Az sem előnyös, hogy fel­duzzadt a rendszerek appa­rátusa. (Vannak olyan ter­melési rendszergazdák, ahol hatszázan is dolgoznak. Ösz- szehasomlításként: az élelmi- szeripari trösztökben össze­sen — az átszervezés előtt — 1500 ember dolgozott.) Ennek következtében maga­sak a termelési rendszerek­nek fizetendő költségek. A rendszergazdák érdekei sok tekintetben mások, mint a taggazdaságoké. Ennek többnyire nem személyes okai vannak, inkább az, hogy ma már sokkal ki­egyenlítettebb a mezőgazda- sági termelés technikai, technológiai színvonala, rnipt a rendszerek szervezése ide­jén. így érthető, hogy az ál­talánossá váló magas terme­lési színvonal mellett a ter­melési rendszereknek egyre nehezebb újat produkálni, vagyis szolgáltatásaik körét bővíteni, színvonalát növel­ni. A jelenlegi gazdasági helyzetben korlátozottak az anyagi-műszaki fejlesztési lehetőségek. Részint, mert a gazdaságoknak nincs fejlesz­tésre fordítható pénzük, ré­szint, mert ha éppen van is, szűkös devizakeretek nehezí­tik a legkorszerűbb techni­ka, technológia megvásárlá­sát. A termelési rendszerek legnagyobb sikerüket eddig az új technika alkalmazásá­val aratták, s erről egyelőre le kell mondaniuk A termelési rendszerek természetesen — immár új feltételek között — keresik a megújulás útját. Például az alkatrészellátás, a szer­vizhálózat megszervezésével, a termékforgalmazással és az A borsodi szenek minő­ségének további javítására szénmosót építenek a Beren- tei Szénosztályozó szomszéd­ságában. Óránként 900 ton­na szenet dolgoz majd fel, többségében a lakosság szá­mára. A működése lehetővé vállalkozás jellegét erősíteni. E kezdeményezések helyesel- hetők, bár ezek nem helyet­tesíthetik alapvető feladatu­kat: a kutatást, a legújabb technikai, technológiai ered­mények és a termelés közöt­ti kapcsolat megteremtését. A másik divatos vállalko­zási forma, az agráripari egyesülések, sok vitát és el­lenérzést váltottak ki szer­vezésük idején. Talán éppen ezért szenteltek nagy figyel­met az együtt működ és ben részt vevő gazdaságok és vál­lalatok önállóságának. A ter­melési erők összefogása, a fejlesztések összehangolása révén tehát nem mammut- vállalatok, hanem a gazda­sági önállóságukat megtar­tó egységek közös vállalko­zása jött létre. Mi több, nemhogy a résztvevők gaz­dasági önállósága nem szen­vedett csorbát, még az egye­sülések keretébe tartozó ház­táji és kiegészítő gazdaságok is fejlődésnek indultak. A tárgyilagosság kedvéért el kell mondani, hogy az agráripari egyesülések sem váltottak be minden hozzá­juk fűzött: reményt. Például nem szűnt meg a csatlako­zó gazdaságok közötti dif­ferenciálódás, nem alakult ki megfelelő kapcsolat az élelmiszeripar és a nyers­anyagtermelő között. Mind­ezek ellenére mind a négy agráripari egyesülés termelé­si színvonala nőtt, haté­konysági mutatóik jobbak korábbi ered menyei knél, il­letve a környékbeli gazda­ságok hasonló indexednél. A vándorgyűlésen is el­hangzott, hogy újabb egye­sülések szervezését nem ter­vezik, a meglevőket azon­ban nyitottakká teszik: te­hát a deklaráltnál nagyobb lehetőséget adnak a kilépés­re, illetve új tagok felvéte­lére. Ahhoz, hogy e szerve­zeti forma is lépést tartson a változó követelményekkel, közös fejlesztési programo­kat kellene készíteni, vagyis szükségtelen előírni a közös fejlesztési forrásokhoz való hozzájárulás mértékét. így az agráripari egyesüléseken belül, mindenki ahhoz a fej­lesztéshez járulna hozzá, amiben saját maga is érde­kelt. Hogy jó irányba halad­nak-e az útkeresőit, arra a gyakorlat próbája adja meg teszi, hogy a borsodi bányák igen jó minőségű kocka-, dió- és rostált darabos sze­net szállítsanak a Tüzép-tele- peltre. A kisebb szemnagy­ságú bányaszenet pedig a Borsodi Hőerőműben égetik majd el. Sarkvidéki edzőtá- 0 borba vonultak azok a moszkvaiak, akik már több tudományos és sport- expedíció keretében vizs­gálták az emberi munka le­hetőségeit szélsőséges ég­hajlati viszonyok között. Az edzőtáborozást azokra az új sarkvidéki expedíciókra va­ló felkészülés keretében tartják, amelyek során Csökkenti az aszálykárt, óvja, védi a kiültetett palán­tát, ezáltal növeli az eredés arányát a Magyar Ásvány­olaj- és Földgázkísérleti In­tézet szakemberei állal ki­dolgozott új vegyszer, a Phytowax. A paraffinból és Az idén áprilisban és má­jusban újítási versenyt ren­deztek a Miskolci Pamutfono­dában, A napokban összesí­tették az első félévi eredmé­nyeket, és kitűnt, hogy a ver­seny jó segítségnek bizonyult Tavaly az első fél évben mindössze 23-an nyújtottak be újítási javaslatot, az idén ez a szám 75-re emelkedett. Nőtt a bevezetett újítások száma is. Nagyszerű ered­mény az is, hogy a benyújtott női újítások száma, amely ta­valy 5 volt, az idén 21 lett. Nagy volt az érdeklődés a fi­zikai dolgozók körében is. folytatni fogják az új tá­bori berendezések, felszere­lések és különleges élelmi­szerek prototípusainak ki­próbálását. A táborozást hosszú ed­zések előzték meg a szovjet egészségügyi minisztérium biofizikai intézetének kü­lönleges légnyomásikamrái­ban. amelyekben reprodu­kálták a sarkvidéki „időjá­rást”. viaszból álló emulzió a nö­vényekre permetezve, azok külső felületén olyan félig záró felületet képez, amely csökkenti a párologtatást, ugyanakkor nem gátolja a növény légzését, nem káro­sítja zöld anyagát. mert: közel ötször annyian ke­resték fel javaslataikkal az újítási előadót az első fél év­ben, a tavalyihoz képest. Nőtt a munkavédelmi újítások száma, és a szocialista brigá­dok is megnégyszerezték a tavalyi brigádújítások számát. Egyértelműen megállapít­ható a számadatokból, hogy a bázisévhez viszonyítva nagy fejlődés tapasztalható. Emel­kedett az újítási propaganda színvonala, csökkent az átfu­tási idő, amely az előírt 30 nap helyett 24 nap lett. Az újítások gazdasági eredménye is megduplázódott értékesítésben való részvé­tellel. Ügy is mondhatnánk, a választ, igyekeznek tevékenységük b. p. Szára épül Iratén Új növényvédő szer Fejlődő újítómozgalom Éjszakai Nulla óra negyven perc. A figyelmeztető berregés után felbúg a gép. E pillanattól kezdve a neonfényes terem­ben megkezdődik a munka dandárja: ember és gép együttélése, pillanatnyi pon­tosságra összehangolt mozdu­latok. Megkezdődik a szem­mel látható, kézzel fogható „termelés”. Éjszakai műszak a Borso­di Nyomdában. A rotációs magasnyomó gép mellett a mester. Örzi-vigyázza az ör- döngős fordulatszámot. Itt már harminc másodpercnyi szünet is komoly „kiesést” jelent. Nem csoda. Reggel hat órára több mint kilenc­venezer újságnak kell ké­szen lennie. A munka: Az Észak-Magyarország cí­mű napilap — mint kézbe vehető újság — éjszaka szü­letik meg. Este tíz órakor kezdődik az éjjeli műszak: a nyomda géptermében a gépmester és segítői, a szom­szédos teremben, amit az itt dolgozók expedíciónak ne­veznek, négy asszony szortí­rozza az újságokat. A gépi erem zajos és moz- talmas. A rotációs gép — míg a hófehér papírból új­ságot „varázsol” — óránként húszezer fordulatszámot tesz meg. Óriási papírtekercset — kiterítve hét kilométer hosz- szúra nyúlna — illesztenek a gép szájához, hogy a gu­mihenger és az ólom nyo­móformán átjutva a hajtóga- tóműbe, majd a ldrakóba ér­jen, s a kész újságot ötve­nesével leszámolva, az asz­talra tegye a gép. Az ember: — Tíz órakor kezdjük a műszakot, négyen dolgozunk itt, a gépteremben, minden­kinek testre szabott a mun­kája — mondja Felföldi Ist­ván gépmester. — Egyikük, a gépet tisztítja, olajozza másikuk a hatalmas papír­hengert illeszti a géphez. A kész újságokat tolókocsin kell átszállítani a szortírozóba. Bilik Ferenc, Gulyás Já­nos és Mr ázik József, a gép­mester három munkatársa segít az újságoldalak gépre helyezésében, beigazításában, egyen getésében. Zúg, dübörög mellettünk a rotációs gép. Percenként 400 újságot készít, az itt dolgo­zók ehhez a gyorsasághoz igazítják mozdulataikat. A gépmester fél szemmel a munkát figyeli, sok idő a beszélgetésre itt nem jut: — Kilenc éve dolgozom a nyomdában, váltott műszak­ban. Az éjszakait szeretem jobban, az az izgalmasabb, „Bemelegítésként” üzemi lapo­kat. nyomunk, a Borsodi Bá­nyászból például közel húsz­ezret. Szeretem a gép gyor­saságát, a munka rendjét. Az expedíció: Éjjel fél kettőkor máj- hu­szonötezer újság vár elosz­tásra a teremben. Terítve az asztal, a föld, a székek. Az itt dolgozó asszonyok már begyakorlott mozdulattal szá­molj ák-osztják az újságot, újra ellenőrzik a szétváloga­tott pakkokat, spárgával át­kötve cédula jelzi a rendel­tetési helyet, hogy reggelre kézbe vehesse az olvasó. Zsá­kokba kerülnek a csomagok, szállításra várva. Marad szusszanásnyi idő a beszélgetésre. Csótai József- né expeditőr: — Állandó éjszakai mű­szakban dolgozom. Reggel hatig tart a munka, utána délelőtt tízig alszom otthon. Kelek is, ott a főzés, mosás, takarítás. Hogy nehéz-e? Megszoktam már, évek óta így élek. Három fiam, egy lányom van, jól jön az éj­szakai pótlék. Éjjel két óna. Megérkezik az első postásautó. Gyors ra- rodás. Bódi István gépkocsi- vezetővel felcihelődünk a te­herautó vezetőfülkéjébe, in­dulás a Tiszai pályaudvarra, a 2-es postához. Sötét a haj­nal, kihalt a város, a fiatal gépkocsivezető útközben el­meséli az esti meccset. — Ilyenkor szeretek vezet­ni, nincs forgalom. Régóta ilyen munkaidőben dolgo­Filter nélküli — az ezredfordulóig a dohánygyár termékszerkezete Variációk a füstszűrőre Nagy Béla igazgató igazán jól ismeri a iegpatinasabb magyar dohánygyár történe­tét, kedves időtöltésé a gyár- történeti búvárkodás, mégis gondolkodnia kell egy keve­set, amikor arra kérjük, so­rolja föl a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár termékeit. — Kezdetben a fogyasztási dohány és a szivar mellett Le­vente és Hunnia cigarettát gyártották elődeink. Később, sokkal később mi gyártot­tuk az exkluzív cigaretták nagy hányadát. Mi gyártot­tuk a kézi készítésű Buda­vár cigarettát, továbbá a Luxust, az Operát, a Lánchi­dat, a Budapestet. Némelyik igazán kellemes különleges­ség volt, egyik-másik „arany” véggel készült. Évente mint­egy millió kézi gyártású ci­garetta került ki a gyárból. Szívesen emlékezem vissza a Mátra cigarettára, amelynek minden darahja Üjhelyben készült. Igen sokáig „élt” ez a rövid, szép, amolyan nőies csomagolású tennék. — Miért szüntették meg a gyártását? — Sokan úgy hiszik, a ci­garettagyártás gazdaságos. Nos, nem így van, nekünk éppúgy kell törekednünk a gazdaságos termékekre, mint bármely más cikket gyártó üzemnek. Igen sokszor az alapanyag beszerzése is ne­hezíti egy-egy fajtának a gyártását. A Mátra megszün­tetésének is több oka volt. A magyar dohányipar egy­kori belső átszervezésekor az újhelyi gyárnak jutott a füst­szűrő nélküli cigaretták gyár­tásának privilégiuma. Ma is csak itt gyártják a Kossuth­ot. Munkást és a filter nél­küli Symphoniát. — Mivel már szinte csak az idősebb generáció szívja ezeket a cigarettákat, évről évre csökken az igény. Van olyan fajta, amelynél évi 20 —25 százalékkal is. — A dohányzás káros az egészségre — akár a dobo­zokról idézhetjük. De ha a cigarettafajtákat nézzük, a füstszűrő nélküli még káro­sabb. Miért gyártják mégis? — Mert vannak dohányo­sok igen szép számmal, akik csak a filter nélkülit szív­ják. Nagy lenne a felhábo­rodás, ha megszüntetnénk a gyártását. Egyelőre így kí­vánja a választék. Becslése­zom, éjjel kezdek, délelőtt végzek. Délután egy-két óra alvás épp elég nekem. Miskolc, Tiszai pályaudvar. A szállítók a posta dolgozói­nak már „jó reggelt” kö­szönnek, bár még nem is de­reng a hajnal. Az autóról a pályaudvar peronjára kerül­nek az újsággal teli zsákok, innen utazik majd a megye minden részébe az aznapi ol­vasnivaló. Mucsonyi László ügyeletes tiszt: — Négy óra harminc perc­kor indul a postavonat Sze­rencs, Sátoraljaújhely • felé. Nem sokkal később Ózd irá­nyába is viszik a szállít­mányt. Reggelre Borsod egész területére megérkezik' az újság. A zöld teherautó a pálya­udvarról á miskolci főpostá­ra indul. Már világosod'1' amikor a kézbesítőknek, a- újságárusoknak elosztják , lapot. Reggel hat óra. Kezdődik nap. nyitnak az újságosbó­dék. Az emberek munkábí | sietnek, a villamoson, a bu | szón már "olvassák a leg frissebb híreket..I Mikes Márta ink szerint még az ezredfor­dulóig kell gyártanunk a Munkást és a többieket. Ak­korra talán már megváltoz­nak a fogyasztói szokások, hiszen állandóan változóban vannak. Az idén például mar 300 millió darabbal keveseb­bet gyártunk. — A filter nélküli cigaret­ták csökkenésével bizonyára növekszik a filteresek ará­nya. — Globálisan nem növek­szik a cigaretta mennyisége, ám az arányok feltétlen a filteresek felé billennek. So­káig csak Románcot es füst­szűrös Symphoniál gyártot­tunk. ám nekünk is lépnünk kellett. Négy hónappal az­után, hogy önálló gyár let­tünk. a városi pártbizottság­gal közösen összegeztük a ta­pasztalatokat. Az önállósodás ugyanis megváltoztatta a gaz­dálkodási körülményeket, ma már nem áll mögöttünk egy erős ipari bázis, amely ha kellett, kisegített minket a bajból. Nos, a vizsgálat meg­állapította, hogy az akkori, tehát az 1981. év elejei ter­mékszerkezet nem jó. Ki kel­lett dolgoznunk egy gyárt­mányfejlesztési koncepciót, melynek az a célja, hogy a gyártmányok nyereségtartal­ma közelítse az ipari átlagot. Az elhatározás után nem sok időre, 1981 végén meg­jelent a gyár új termelve, a füstszűrös Kossuth cigaretta. — Milyen volt a fogadta­tás? — Várakozáson felüli. A tervezettnél jóval több, 529 millió darab fogyott belőle az első fél évben. A kereske­delmi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a szűrő nélküli Symphonia rovására nő iráai- ta a kereslet. — A boltokban van már a másik újdonság, a Perilla is. — Választékbővítésnek szántuk, de az volt ezzel a gyártmánnyal az elsődleges célunk, hogy „mentsük, ami menthető”, tehát kombinált, dúsított, nagy hatású filter- rúddal láttuk el: ha már ci­garettázik valaki, ne ártson olyan nagyon. A dohány is tartalmas, noha elsősorban hazai dohányt, használunk fel hozzá. Természetesen török, görög, bolgár, albán és liba­noni dohányt is keverünk bele. A déli dohányok nél­külözhetetlenek a cigaretta­gyártásnál. A Perilla lesz az első olyan cigarettánk, amely ajándékcsomagolásban ké­szül. Egy csomagba tíz do­bozt helyezünk. 200 cigaret­tát. Ehhez most várunk egy újabb csomagológépet. — Megvalósul-e a Peruié­val a cél, hogy a gyártmá­nyok nyereségtartalma meg­közelítse az ipari átlagot? — Igen — mondja Nagy Béla —, elértük már az ipari átlagos nyereséget. További terveink is vannak, a Dukál gyártmánycsaláddal kísérle­tezünk. Az új cigaretta Rá­kóczi pénzéről kapta a nevét. A roceptú ra-]c ísérl etek már befejeződtek, decemberig le­zajlik a próbagyártás. Köze­pes árfekvésű cigaretták lesz­nek, az egyik fajta perforált, a másik normál acélát szűrő­vel készül. Nem tudnám semmilyen, ma forgalomban levő cigarettához sem hason­lítani. — Rövid időn belül egy sor újdonság... Hogyan (o- tadja mindezt a sok új fel­adatot a munkáskollektíva? — Sok gonddal jár minden új tennék bevezetése, de ná­lunk dinasztiák dolgoznak, akik örülnek, ha hallat ma­gáról a gyárunk. Léva.v Györgyi \

Next

/
Thumbnails
Contents