Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-11 / 161. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. július 11., vasárnap Még működőképes, s ha beindítják, hangosan dobog az öreg, 87 esztendős malomhajtó erőgép, Hajdú Ráfis János üzemanyaggal tölti fel, hogy bemutassa. (Bal oldali kép.) Katonásan sorakoznak az öreg masinák. (Jobb oldali kép.) mutathatók lesznek, jobban lehet őket működés közben is szemléltetni. Az újonnan vásárolt telek végében áll egy egykor istállókból átalakított lakóház üresen. Ebből egy régi, matyó tüze- lős istállót lenne jó kialakítani, amely szalmatetejével, berendezésével, jó kiegészítője lenne a gyűjteménynek. Hajdú Ráfis János és felesége nemcsak a gépeket gyűjtötte és gyűjti most már a múzeum megbízásából és költségvetéséből .napjainkban is, hanem a régi udvaron álló kis épületet is afféle, a régi matyó életet bemutató házi múzeummá alakították át, ahol szüleik valóságos otthonát örökítették át. De gazdagodott a gyűjtemény egy új kis szobával is, ahol Mezőkövesd életének régi fotói, egyéb relikviái között az egykori községi bíró zászlaja, valamint Mezőkövesd nagy hírű íkántorának, Gaál Istvánnak bronz relieffel díszített márvány emléktáblája is látható. És érdekességként, mert Hajdú Ráfis Já- nosné korábban könyvbolti dolgozó volt, most bizományosként könyveket árusít, meg múzeumi idegenforgalmi kiadványokat. A látogatottság, a fentebb ismertetett számadatok tükrében jó, de nem lenne rossz, ha az idegenforgalmi szervek a csoportok programjánál erre a gyűjteményre is gondolnának. Ugyanis az eddigi látogatók többségében egyéni, spontán, vagy szakmai csoportos látogatók voltak, s például a diákcsoportok is igen ritkák még. Pedig ez a gyűjtemény az országban sehol másutt nem lelhető fel, felkeresni érdemes. Talán több útbaigazító tábla is segíthetné a megtalálását. Három év alatt óriásit fejlődött Mezőkövesden a Mezőgazdasági ©épek Gyűjteménye. Ha pedig elkészül a szomszéd telken is a kiállítás, valóban hatalmas, igen nagy érdeklődésre joggal szómottartó közgyűjtemény lesz. Benedek Miklós Fotó: Laczó József Nem egészen három éve nyílt meg hivatalosan Mezőkövesden a Kőrisfa utca 27. sz. alatt a Mezőgazda- sági Gépek Gyűjteménye, amely a Borsod megyei Múzeumi Igazgatóság keretében, Hajdú Ráfis János mezőkövesdi lakos gyűjteményéből alakult. Hajdú Ráfis János és felesége ma a gyűjtemény kezelői, egyben a látogatók lelkes vezetői. Annak idején bemutattuk a maga nemében egyedülálló gyűjteményt, amely elsősorban a mezőgazdaságban használt egykori gázüzemű erőgépeket mutatta be. Hajdú Ráfis' János házának udvarán, egy e céira kiképzett fedett helyett, meg egy átalakított kis házban állnak részben szabadon az öreg erőgépek, részben a mezőgazdasági munka egyéb szerszámai, tartozékai, közöttük számos igen nagy értékű kovácsolt remekmű. A nem egészen három év alatt mintegy 19 ezer látogató kereste fel ezt a gyűjteményt. Most újra ott jártunk. A visszatérő látogató azonnal észreveszi, hogy az udvar zsúfoltabb. Több- új gép áll a fák alatt, és a fedett eresz alatt is. Míg a nyitáskor mintegy 50 erőgép sorakozott, ma hetvenöt. Az előtérben látható egy 1895-ből való, világítógázzal, majd fagázzal működtetett, malomhajtó erőgép, amely Kalocsán, majd Szl- getcsépen működött. Érdekessége ennek a gépnek, hogy 1919-ben a Tanácsköztársaság bukása után Kalocsán elásták a megszállók elől. Látható itt egy, a 40- es évekből származó Koffer körmöstraktor, ugyancsak a Koffer gyárnak egy régi, 1012-es építésű, lóvontatású, benzin- és petróleum üzemű erőgépe. Itt vSi a 20-as évek elejéről a miskolci Hercz Gépgyár petróleumüzemű erőgépe, amelyet legutolsó gazdája megpróbált önjáróvá átalakítani. De van itt Rába traktor is, 1936-ból, amely hajdan óránként 5,5 kilométert is megtett. Az erőgépeknek egyharmuda ma is üzemképes. A szembetűnő zsúfoltságról beszélgetünk Hajdú Ráfis Jánossal, aki átkalauzol a szomszédos telekre. Ezt a telket a tanács megvásárolta a gyűjtemény számúra, itt fog tovább bővülni a kiállítóhely. Már most Is ott áll két cséplőgép, egy 1928-as Koffer szelektor, egy öreg kazalrakó elevátor, vetőgép, igen sok mezőgazdasági gépalkatrész, különböző fogaskerék-átté- telrendszerek, szecskavágó. egyebek. Itt áll a már említett Rába traktor is. Ezzel a szomszédos telekkel, ahol a berendezés már megkezdődött, több mint duplájára növekszik majd a kiállítási terület, a gépek könnyebben beAz erőgépek mögött, a falon, mezőgazdasági kovácsmüvé- szeti remekek Rendezésre váró anyagok az új telken A, könyvterjesztés örömes es gondjai Dühös rám öreg barátom, a könyvesbolti eladó és tudom: joggal. Azt kérdeztem tőle, nogy mit jelent ma könyvet eladni: szent hivatást vagy vigécíeladatot? Ramnézett, mint az apám. amikor nullás jegyet hoztam énekből: ez mit jelent? Magyarázkodni kezdtem. Minek nevezhetjük a könyvkereskedőt, népművelőnek vagy üzletembernek? Ekkor lett dühös. „Egyiknek sem — mondta és a földön heverő papírra mutatott. — Legfeljebb arról beszélhetnénk, hogy árura felügyelő rendészek vagyunk inkább vagy anyag- mozgatók. Mert ezt a töméntelen könyvet népművelődként soha, de még ügynökként sem adhatnánk el. Ennek zömét csak így, önkiszolgálóboltban, a kereskedői közvetítés kiiktatásával, fogyasztói árucikként lehet eladni. A legjellemzőbb bizonyíték erre, hogy kosárral a kézben nem is lehet rendesen megnézni a könyveket. Csak megforgatni, hogy mennyibe kerül, és vinni, vagy visszatenni”. Tudtam, hogy öreg barátomnak sok mindenben igaza van, bár a régi könyvkereskedelemhez fűződő nosztalgiái eltakarják előle annak a hatalmas könyvvás^r- lási láznak a jelentőségét, amelynek az elmúlt tíz évben Magyarországon a tanúi lehettünk. Hiszen egykor a sokkal kevesebb könyv és vásárló lehetővé tette, hogy a kereskedő szinte személyes kapcsolatot alakítson ki a vevőivel. Hogy megismerje őket, és pontosan tudja, mit ajánlhat és mit nem. Ma erre csak a kisebb településeken van lehetőség. A mai könyves özönvíz idején a könyvvásárlók egy része érthető módon úgy veszi a könyvet, mint a tasakos tejet. Az igényesek azért, mert pontosan tudják, mire van szükségük a kínálatból. Az igénytelenek pedig azért, mert rögtön a sorozatban megjelenő ponyvák polcát keresik. A legtöbb vevő azonban a két csoport között található. Bemennek a könyvesboltba, tétován válogatnak, és a véletlenszerű motívumok befolyásolják a vásárlásaikat. Egy író ismerős neve, egy szép kötés, egy jó cím. Az ilyesmi könnyen vezet téves választásokhoz, elkedvetlenítő élményekhez. Ezeknek a vásárlóknak lenne a legnagyobb szükségük arra a régi könyvkereskedőre. aki mellőlük lép, és rövid beszélgetésben kideríti, müven könyvekre van szükségük valóiában. De vaion van-e, s lenne-e egyáltalán elegendő és .alkalmas személy erre a feladatra ma- nanná?0 A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat énnen azért, rendezte ' meg felsőtárkánvi olvasótáborát, hogy az új feladatokra, a kiadók és az olvasók közötti láncszem megerősítésere készítse lél azt a néiiány munkatársát, akik bolt- vagy bolt-csoportvezetőként tehetnek valamit saját döntési posztjukon. Feladatuk a legkevésbé sem irigylésre méltó, hiszen — mint öreg barátom mondta —, az „anyagmozgató könyvkereskedelemben” ritkán maradnak meg azok, akik képességük és műveltségük alapján alkalmasak a könyv- terjesztésre. Az eladók távozása érthető: a raktári segédmunkás többet keres, mint ők,'a sűrűn sorakozó könyves ünnepek terhei is őket nyomasztják, és rajtuk csattan az olvasói ostor, ha a reklámokban beígért könyv nem jelenik meg időben a boltban. A boltokban dolgozók kapcsolata a kiadókkal, és így hatásuk a kiadói politikára — jelentéktelen. Pedig némelyikük komoly tapasztalatokkal rendelkezik, s bizony még a példányszám-megál- lapításokban is pontosabb ítéletet tudnának hozni, mint egynémely — az olvasóktól távolabb élő illetékes. A fent említett okok miatt kevesen vannak tehát az igazi könyvterjesztők ivadékai, és a képzés —, ami segíthetne valamit az ügyön —, az oktatók szerint sem elég hatékony. Nem is lehet az: gyönge talajra nehéz palotát építeni. Aki nem tudja, mikor volt a Rákóczi-sza- badságharc, azt egy tanfolyam jellegű képzés nem készítheti fel a történelmi szak- irodalom ajánlására. Több tényezőt kell tehát megváltoztatni ahhoz, hogy a könyvek valóban azokhoz jussanak el, akiknek szükségük van rájuk. Ehhez a kiadói politikának is változnia kell. de fontos lépés a könyv- terjesztők megbecsülése, a fizetésük felemelése is. Egy kezdő se keressen kevesebbet fűszerbolti kollégájánál. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat ezen a gondon úgy próbál segíteni, hogy a kilépő dolgozók bérét úgynevezett tiszta járulékos rendszerben szétosztja a többiek között, ha azok így — kisebb létszámmal — is teljesítik a tervet. Az a régi, kedélyes kereskedelmi munka, amelyre öreg barátom olyan nosztalgikusan emlékezik, mar nem térhet vissza. Évente százmillió könyvet nem lehet személyes kapcsolatoje fenntartásával eladni. De 9 szemlélet feltámasztható, a körülményekhez alkalmazkodó formákban megújítható. No, persze igaza volt annak a könyves szakembernek aki azt mondta, hogy nem a könyvteriésztés feladata olvasóvá nevelni az embereket, "hanem néldául a családé, az iskoláé. N. G. Reifiáa táncosok iorsedban Július 12-e és 17-e között az ipari szövetkezetek vendége lesz a Maratna nevű művészegyüttes. A Romániából érkező táncosok a Rahova megyei szövetkezeteket képviselik megyénkben. A tervek szerint három fellépésük lesz Borsodban. Július 13-án Szervüstvánban mutatkoznak be, s előadásuk előtt menettóneon is részt vesznek. Július 14-én Mezőkövesden lépnek színpadra, s itt ellátogatnak a Matyóházba is. A miskolci érdeklődök július 15-én este a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban láthatják műsorukat. Az együttes művészeti vezetője Mol- doveanu Elena. kiállítócsarnokában az Táskák 20 százalékos, iskolafüzetek 50 százalékos árengedménnyel kaphatók
