Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-10 / 160. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 6 1982. július TO., szombat : Az első nagy siker, Tóth Manci a Lila akácban (bal oldali kép). A Lear királyban Major Tamás. | sai (jobb oldali kép). Védőháló nélkül ! ' • 77 igó Éva arcképe Cteafc amryftíor pihent, kisimult arcát megláttam, ' akkor múlt el lelkiismeret- íurdalásom; előadás után, késő este nem nagyon illik színésszel reggel kilencre találkozót megbeszélni. Igó Éva már kilenc óra előtt az öltözőben volt, és őszinte szóval nyugtatott: •— Korán ,kelő ember vagyok, és tíz bórakor különben is ftTóbá" leSz. V — Nagyon sokat dől(fg- i; zol. Nem vagy fáradt? —, Kell á játék, mert egyébként nem tudnám a napokat kitölteni. Pesti vagyok, -Miskolcon színész- házban lakom, a szobámban és a színházban vagyok otthon. Amennyiben az előbbit nem lehet otthonnak nevezni, annyival jobban érzem magam próbakőn, előadásokon, a többiekkel. — A második szezon, amit a Miskolci Nemzeti Színháznál töltesz. Hogyan szerződtél ide? — 1980-ban végeztem, még a főiskoláról nagyon sok helyre hívtak. Sok vizsgaelőadásban játszottam, a Tudós nőkben is./ Akkor rhcyndfa Major Tamás, hógy itt, ennél ’» színháznál lesz;, nekem a legjobb. \ — Jó itt neked? . — Igen, njostí felár minden szemponttjőlvjó. a következő évadra’/ pedig úgy írtam alá a .^szerződést/ hogy* kapok lakást, és ott-?; honom is lesz. Szükségem van rá, hogy megnyugtató; en, biztonságot adóan rendezzem az életemet. — Az első miskolci szezon országra szóló sikert, hírnevet hozott, és a második végén mondod: most mar jól érzem magam. Miért? — A Lila ákác volt az első munkám, nagyon szerettem Tóth Mancit, tudom, hogy nagy siker volt. Azután a Jancsó Miklós— Hernádi Gyula-féle Csárdáskirálynő következett; Stázi egyike volt a legkedvesebb szerepeimnek.. A Lear királyban a Bohóc és Cordélia,’ és egy színpadon játszottam Major Tamással. Ez valóban csodálatos szezon volt, még akkor is, ha 160 előadásra kötelezett a szerződésem. Az idén ez 110-ra csökkent, a darabok száma — amiben játszom — szaporodott, a sikerélményem kisebb. Az És te szépségem ..., a Csetepaté Chioggiában, a Bulgakov- darab, a Zojkp lakása, a Villon és a többiek című musical másféle feladatokat hoztak, mint az előző év. Nem hiszem, hogy ez baj, nem lehet mindig, minden szempontból a csú- ’ csőn járni. Az a lényeg, hogy kiegyensúlyozott legyen az ember. A színházi jó közérzetemet hozta meg a második Miskolcon töltött évad. — Arra gondolsz, hogy nem kíséri egyértelmű lelkesedés a pályakezdő fiatalt. ha jó szerepeket kap és sikeres? — Tavaly itt engem senki nem szeretett. Éreztem, hallottam, hogy találgatnak a kollégák, beszélik, hogy jó kapcsolataim vannak, protekcióm, azért sikerül nekem minden. Nem sikerült minden, a Lear király kettős szerepét ma már másképpen csinálnám, de hogy a Lila akáccal úgy megindult velem a ló, aztán Stázi... mindenáron bizonyítani akartam. Van bennem egyébként is egy ilyen „most mutasd meg, hogy mit tudsz”, és hiszem, hogy a tehetség nem áll ellentétben a szorgalommal. Szorgalmas és lelkiismere■ tes vagyok. De visszatérve ..■»aj: előbbiekre: soha nem Vólt művész a családunkban. és a „ki kinek kicsodája” sem illik rám. Üj voltam és idegen, fájt, hogy nem kedvelnek, de tanulságos is. Van az emberben önkontroll, és gondolkoztam rajta, hátha én is tehetek róla. ha a kollégák nem akarnak elfogadni. Két év alatt kialakult egy normális, mérhető viszony. — Nemcsak a színházban játszottál főszerepeket, a tv-ben a Bolond lány esetében is találkoztál előítéletekkel ... — Igen, mondták, hogy mit akarok Doniján Edit után ... Ez megint csak rosszul esett, a feladat nagyságát viszont növelte, hogy én is tudom, milyen nagy alakítás volt az övé. Azt hiszem, ezt a szerepet ma másképpen kell játszani, mint akkor, és annak öl ülök. hogy a tévéjátékot vagy nagyon nem szerették, vagy elismerték, örülök a szélsőséges véleményeknek, nogy senkit sem hagyott hidegen. A Tegnapelőtt című film ismét másféle él- ménv volt; mint mikor az artista védőháló nélkül ugrik ... — Színház, film, televízió. kémény kötelezettségek, sok munka, nagy .nyilvánosság. Két év alatt megismert szakma és közönség. Az utcán csak az ismer meg. akivel sokszor találkoztál. A civil Igó Éva megjelenésében is egészen más ... — Tudom, hogy mire gondolsz: örülök, hogy a színpadon vagyok, igazán szép, hogy olyanná tudok válni, amilyennek a szerep szerint valóban lennem kell. Tudom, hogy civilben nem ismernek meg, életemben egyszer kértek tőlem autogramot az utcán. Ügy meglepődtem, hogy mire észbe kaptam, mit kell tennem megállt miattam a miskolci főutcán a forgalom. — A Villon és a többiek júniusi bemutató, a szezon végéig játszol. A nyár — gondolom — a pihenésé. — Iglódi István hívott Gyulára, a Jékely-darabban kaptam szerepet. Elviszem a hároméves lányomat is. Itt együtt van minden: színház, víz, levegő, napfény. Makai Márta Diplomás stewardesses A Leningrad] Légiközlekedési Műszaki FőiskoU ötven hallgatója, tanulmá nyait befejezve, megkapu diplomáját, és legikísérö ként dolgozhat. Az Aeroflot gépei a világ 89 városába szállítják az utasokat. A stewardesses feladata, hogy minél ké nyelmesebbé és kellemesebbé tegyék az utazást. A le endö utaskísérők Lenin gradban és Moszkvában sajátítják el a legtonto- sabb ismereteket. Megtanulják, milyen a gép berendezése, hogyan kell lebonyolítani a poggyász ki- és berakását, az utasok fel- és leszállását, a fedélzeten az étel és ital felszolgálását, megismerkeunek a lé gifolyosókkal, amelyeken a légitársaság gépei közlekednek. Nagyon fontos, hogy rendelkezzenek a legalapvetőbb orvosi ismeie- tekkel és jól beszeljenek több idegen nyelven. A jó utaskisérőnek tudnia kell ügyesen szervírozni, udvariasan kiszolgálni az utaso kát, és természetesen csinosnak és elegánsnak kell lennie. Több ezer méter magasban a légikísérök személye nagy hatással van az utasok közérzetére, lel kiállapotára. A megfelelő kondíció fenntartása, a pszichológiai terhek elviselése érdekében a stewardessek rendszeresen sportolnak. A torna- B.\ akol iatokat a pilóták e* űrhajósok számára kidolgozott programból választják ki számukra. Különleges termekben imitálják a váratlan veszélyhelyzeteket, például a fedélzeti tüzet, kényszerleszállást, ahol bU zonyságot adhatnak lélekjelenlétükről, bátorságuk. t ál... Sz. Daímatov Szülői hivatás Ahogy megszületett a gyerek, a feleségem egyből nekem szögezte a kérdést: vagy-vagy. Vagy bölcsődében helyezem el a kislányt, vagy én gondozom. Persze könnyű azt mondani, hogy helyezzem el bölcsődébe, amikor öt évre előre minden hely foglalt! — Előbb kellett' volna erre gondolni! — mondta szemrehányóan hitvesem. — Rendes ember már nő- sülés előtt előjegyeztetí a gyereket a bölcsődébe. Nincs más hátra, keress egy dadát a gyerek mellé! — Elnézést, de hol keressek? Rettenetesen ideges lettem. Éjszakánként álmomban gondozónőket toboroztam, nappal még a munkámat is elhanyagoltam, mindent összekevertem. Végül egy jó hónap múlva eszembe jutott: van nekünk egy nénikénk. Igaz, hogy táj/oli rokon, de nyugdíjas, és) ez a lényeg. Elökereslertí /a címét, irány az' álloifiás, vonatra ültem. .-j. Aztán ráakadtam nagy nehezen. Nem fogadott valami óriási örömmel. Pláne amikor megtudta, miért jöttem, még morcosabb lett. — Mi az, bolondgombát ettél? — kérdezte. — Nekem a tehenet kell et.etnem, a libákat, tyúkokat kell ellátnom, meg ilyen ostobaságokkal jössz elő? Nem hagyhatom itt csak úgy a házat, ezt meg keli értened! Letérdeltem e4é, néztem i rá könyörgően /és rimán- kodtam. Hivatkoztam rokoni érzésekre, szülői hivatásra, a jövőre, a gyerekeinkre, akik bearanyozzák életünket. Estig sikerült rábeszélnem. Az eredmény: nénikém búcsúzóul legyintett egyet mérgesen és el- u La zott. Hajnalban még álig virradt, amikor rrtár talpon voltam, és megfejtem a tehenet. Aztán mégetettem a baromfit, kigyomláltam a virágágyakat, elintéztem a bejelentőt a tanácsnál. Már hatodik éve élek itt a faluban. Felküzdöttem magam a legjobbak közé, ház,tájj mintagazdaságot csjnáltam^Nyáron a család is lejeiéi' ide nyaralni. A lányom fjnar nemsokára iskolába megy. Abban- bitóm, hogy egyszer majd Visszamehetek' a városba, és újra mérnökként dolgoz- j hatom. .Természetesen csak akkor, ha a nénikem hajlandó lesz visszaköltözni úlur*:« i ■■ Nézze, teljesen sznlma- sá’rga az ég, asszónvorrr!- Vihar lesz. En mindig megérzem előre. Miért néz ilyen furcsán? Talán vihar lesz, de annyi minden történhet még. Kozmikusán nézve a dolgokat, mindez nem jelent semmit. Jól megázunk, ennyi az egész. Nem valami szerencsés dolog, de azt hiszem, már nem lehet elkerülni. Nos. majd meglátjuk, ne is , gondoljon rá. Hogy mire gondoljon? Ez igazán egyszerű. Valami szép dologra természetesen. Például az ünnepekre. Az igazi, nagy ünnepekre. Amikor az emberek kedélyesen nevetgélnek, szép ruhákba öltöznek, simogatják egymást. Nem is egyszer láttam ilyet életemben, persze régebben, mikor még jogász yöllam. Csodálkozik, ugye? ’ ez az igazság. Jogász1 voltam valamikor, asszonyom, ! kedélyesen nevetgéltem.. ®s ; Iszep ruhákban jártam, j Igen. Szinte hihetetlen. Mit mond? Hogy képte- ■jlen az ühnepekre gondolni? illat akkor-hunyja be a sze- j met asszonyom, és, gondoljon a kutyákra. Miért pont a kutyákra? Nagyon .egyszerű. Ha,-az embernek -van, egy hűségé»: kjutyájá, Szinte mindené rpegvan, amit ezen a világon megkaphat Tudja, milyen égy hűséges kutya? . Tökéletes élettárs, csak ennvjü.mondhalok. Az ■ en kutyám, mikor még jogász voltam . .i^De ezt hagyjuk, l'áj;éáP? emléke. Szóval asszonyom, ha rám hallgat, szerez, egy kutyát. Nem móíjdom, az első időkben' különösnek tűnik, hogy az ember nincs egyedül, és azt is tutjom, hogy . nem könnyű beszerezni égy igazán hűséges kutyát;/ de én majd segítek! Szerencsére kitűnő ismerője vagyok ennek a pompás álCzele György 3ön és elvonul majd keresgélünk. Nincs reménytelen helyzet. Bízzon bennem, asszonyom. Belátom persze, hogy a külsőm nem éppen bizalomgerjesztő. De hát jelent ez valamit? Mit számít az en külsőm kozmikus értelemben? Semmit. Mit számítanak göcsörtös ujjaim? Vagy görbe lábam, vaksi szemem? Mit számít mindez? Hajlott, egyesek szerint kissé púpos hátam, vagy az az önmagában oly keveset jelentő tény, hogy alacsony vagyok? Mindez semmit sem számit, asszonyom. Mindez semmi a nagy, kozmikus egészhez mérvé.'Még az sem számit, hogy''bicegek, vagy hogy enyhén beszédhibás vagyok, es dó! belőlem a pálinkaszag. Hiszen, asszonyom, ez a külső, amely, nem tagadom, kissé talán undorító, nemes' lelket takar, -egyszerű, becsületes lelket. Az én lelkem csordultig van szeretettel, minden és mindenki iránti szeretettel. Van ennél nagyobb dolog? A legszívesebben ugrálnék örömömben, annyira tele vagyok szeretettel, de hát , ez a rossz lábam sajnos ... Miért néz így rám? Olyan .hideg a tekintete! Megbántottam talán? Nem? Ez megnyugtat, A közeledő vihartól fél, -ugye? Hiszen jéghideg a ke#;! A Vihar ... Mit jelent önmagában ez a vihar? Semmit nem jelent, asszonyom. Múló jelenség- az ilyen vihar, jön és elvonul, nincsen oenne semmi állandóság. Hogy hidpg az én kezem is? Az,természetes, mert kevés a vérem. mim ■HHir-'BWH " félek. Nevetséges lenne, hiszen éppen tőlem szoktak félni. Persze leginkább a gyerekek. Ok nagyon félnek tőlem, főként este. Elszaladnak, ha meglátnák, bizony annyira félnek. Pedig én szeretem őket. Tegnap láttam egy gyereket, álldogált a fa akgtt. Hosz- szú ideig figyeltem, tanulmányoztam .. Gyönyörű volt! Hiszen érti... Mit mond? Sötétedik? Ne veszítse el a hitét. A vihar talán elkerül bennünket. Nincs fontosabb a hitnél, asszonyom. Az akarat és a hit. Nélkülük csak ostobán sodródik az ember a , világban, ez az igazság. Minden olyan alaposan meg van szerkesztve, olyan tökéletes! Nyitott könyv az emberek arca is. A maga arca, asszonyom, jóságról árulkodik, feltétlen jóságról, Igen, ez az. ami olyan roppant vonzó az arcában. De nem volt könnyű élete. Azok a ráncok a szeme alatt, vagy a szája szélén, az a mélyebb, határozott irányú ... De a reményt nem szabad feladni! Ifi az én esetem például. Mit remélhetek? Ha őszintén boncolgatjuk ezt a kérdést, hiszen másképpen nem is érdemes, azt hiszem, semmit. A külsőm undorító. Ilyenné váltam, asszonyom. Ezt a folyamatot, mint tudjuk, senki sem kép'es meggátolni vagy visz- szafordílani. Az emberek persze elfordulnak tőlem, mit is tehetnének mást szegények. Nyilván én is így iselekednék a helyükben Elfordulnak a vén. al- a; fcJUiui. Hiszen érti. Annyi gyönyörű nolog van a világon! Ki hallgatna meg az en szá- vam? Ki érintené meg a kezem? A nyirkos, hűvös böiöm? Majd bolondok lesznek hozzám érni, ami-' kor annyi más, kellemes dolgot tapinthatnak az ujjaik kai ... Maga, asszonyom, csodálatosan kitartó, hiszen meg mindig itt van velem. Talán fél? A félelem tartja itt? A vihartól fél? Ezer oka lenne rá. hogy elhagyjon. hogy egyszerűen elfusson innen. Jobban is tenne, ha megpróbálná menekülni. Egyáltalán nem nara- gudnék. hiszen ismer engem. Meg Ls szoktam mar, hogy egyedül vagvok. roppant szokatlan dolog ez számomra... Mit mond? Hogy jólesik mellettem maradnia? Nem . . . Ne mondjon ilyeneket, asszonyom, az ilyen beszéd méreg a lelkemnek. Hiszen egyenesen szétrobbanok a boldogságtól! De más részről mit jelent az én boldogságom? Semmit. Vagy csak nagvon keveset, és azt is csak nekem. Mert mi vagyok én? Senki és semmi. Olyan parányi pont vagyok, hogy nem is lehet észrevenni. Igen nagy baklövés lenne a saját jelentéktelenségünket kozmikussá növeszteni ... Figyeljen csak! Hallja n szelet? Micsoda pompás muzsika! Erősödik a szél. Az ég is kis híján barna már. Sötétedik, mivel az előbb, azt hiszem, láttam meg A hazak lelőjél. A je-éís“' • • i
