Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-10 / 160. szám
^ 1982. jufias 10., szombat w._ ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Engedélyem van a mis-: kolci Tiszai pályaudvar állomásfőnökétől, hogy bejussak az idegenek elől elzárt épületbe, annak is a legfelső emeletére, a toronyba, az Integra dominó helyiségebe. Itt lüktet a Tiszai és a miskolci rendező pályaudvar szive. Mi az, hogy lüktet? Dobol, kiabál, csörög! Óriási a hangzavar. Mindezt megtoldja még a fehér és vörös lámpák tucatjaim k eszeveszett villogása. Kint mennydörög, zuhog a nyári zápor, mégis megnyugtatóbb volt oda- kjnn ... Egy vasúti főtiszttel van randevúm idel'önn. Szerelném megismerni a munkáját, azt mondták, nagyon érdekes. Amikor belépek ebbe a kis földi „pokolba”, azonnal felismerem, kivel kellene szóba elegyedni, de j cserbenhagyott az újságírói rutinom, beállók egy sarokba, megpróbálok ismerkedni a dominóval. Leendő ismerősöm a hatalmas vezérlőberendezés egyik oldalán áll. társa a másik oldal mellett ül. Ö ülhet, mert magasabb a másiknál, ülve is „zongorázhat” a gombokon. Ennyire telik a megfigyelésből, no meg még az is érdekes, hogy a takart! óasszony percenként törli a linóleumot, ebből azt a következtetést lehet levonni. hogy ebben a műszeres épületben patikatisztasag. nak kell lennie. Szólni kellene mór ehhez I - a fehér nyári ruhaba öltözőit. nagyon csinos vasúti •főtiszthez, de nem lehet, mart ő mindig mással beszel. Másodpercnyi szünet r.elkül hívják a rádiótelefonon, ő meg még ennél is többször hív másokat. Hogyan is lehet ennyit beszélni? Beszél, beszél, túl gyorsan, ám mégis érthetőéi-'.. A keze meg mint. a motellá, jár a gömbökön. Ellenőr érkezik — régi ismerős —, Dobos Emil állomásfőnök-helyettes. Napi munkáját végzi, hiszen a dominóba naponta ellátogatnak a „főnökök”. Ilyenkor, nagy esők idején pedig mindig adódhat baj, beázás itt, beázás amott, néha még a precíz műszerek normális működését is megzavarhatja a sok viz. A hatalmas műszerfal bal oldalára állunk, itt dolgozik Fekete Erzsébet vasúti főtiszt, belső forgalmi szolgálattevő. — Erzsiké a Tiszai forgalmáért felelős, a túloldalon, a kollégája a rendező pályaudvarért. Mögöttük a rendelkező forgalmi szolgálattevő dolgozik. Amott a kis fülkében a hangosbemondó. Nagyon nagy a fe-- lelösségük. ez a munka egész embert követel, itt nem lehet lazítani, az ember minden idegszálára szükség van, hatalmas koncentráló készség kell ehhez a munkához. Az orvos nem is engedélyez hat óránál többet — magyarázza Dobos Emil. — Erzsi és a többi forgalmi szolgálattevő 12 órát dolgozik folyt#- matosan. Az első hatot ide- fönn a dominóban, aztán vasúti egyenruhát ölt és a másik hatot lent a pályaudvaron tölti. Vonatokat meneszt, írásbeli rendelkezéseket ad ki, értesítéseket küld a vonatok személyzetének ... Mozdulatokkal jelzi Dobos Emil, hogy most figyeljek. Fekete Erzsébet a Pel- sözsolca felől érkező, 2363 számú tehervonat vágány. út-beállítását végzi. Recseg a rádiótelefon, de ók fél - szavakból is értenek. A műszerfalon fehér jelzések mutatják a szerelvény útját, azlan vörös jelzőfények következnek. Igen sokáig ég-' tick a vörös tényék. — Történt valami? — kérdem. — Nincs semmi baj, de amint látja, Fekete Erzsébet jegyez valamit a naplóba. Elhasznált egy hívó- jelzést. Ezt dokumentálnia kell Egy hivójelzés csak egyszer érvényes. Ilyenkor valami kis üzemzavar van. A műszakiaknak azonnal utána kell nézniük. Ök is rögzítik majd a naplóban, a hiba okát és azt is. hogy elhárították a bajt. Ezúttal azonban másról van szó, a nagy zápor játszott a készülékkel ... Többszörös a biztosítás, olyan, hogy az emberi hibákat kiküszöböli a műszer, a műszerét meg az ember. , Mikor lesz egy percnyi szünet? Ahogy' tudom, a forgalmi szolgálattevőnek hat óra alatt 50 szerelvényről kell gondoskodnia a Tiszáin. Nyugodt napokon. Mert amikor a szokásos karbantartás zajlik, feszültségmentesítés és vágányzár van, főleg, ha a keltő együtt, akkor igazán pokol a dominó. Kombinációs készségnek kell lennie a javából. Mert, ha foglalt egy vágányszakasz, ki kell ókumulálni, merre mehet a mozdony, merre tolathat, meddig nem zavarja a balról jövőt, a jobbra-, menet ... Portrét szeretnék Fekete Erzsébetről. Annyit tudtam meg róla, hogy a miskolci 1. sz. Szakközépiskolában érettségizett, aztán a tiszt- képző iskolán tanult tovább. Csincsén lakik a szüleivel, egyetlen vasutas sincs a családjában. Eddig jutottunk, amikor utat kellett csinálnia az ózdi gyorsnak. Nem tudunk beszélgetni. Kihasználva az időt. két, gyakorlaton levő vasúti szakközépiskolást kérdezek: — Nos, fiúk. milyen ez a dominó? — Mi már tanultunk a kétkapcsolásosról, de a gyakorlat mégiscsak más ... Az újságírónak úgy megélik az itt történteket, hogy a „gyerek is értsen belőle”. Szerencséjük volt ezúttal 9 szakközépiskolásoknak Ha én értek bélöle egy kicsit, ők sokkal többet. Enyhül a Ielkiismeret- furdalós. hogy föl tart ott am Fekete Erzsit és a többieket. Két vonat között azért megkérdezem a szép fehér ruhás főtisztet: — Ugyan, mondja, miért lett vasutas? Igen egyszerű a válasza: — Véletlenül. A véletlenből persze hivatás lett, s ez a szép csin- csei lány ma már ízig-vérig vasutas, ettől még egy rosz- szul állított váltó sem tudja már eltéríteni. Ez rossz vicc, ki is kérné magának. — Kitől tanulta meg a dominó kezelését? —? Timkó Zoltántól, ö volt a mesterem, bár addig is tudtam belőle egy' kicsit, mert máshol is dolgoztam mar. kisebb állomásokon. Az itteni kollégáim kiválóak, így. együtt nem is olyan fárasztó ez az orvosilag is ellenöl zölt munka. (Fekete Erzsébet vasúti főtiszt a „Kiváló ifjú szakember" kitüntetést kapta a vas u tasn apón.) I-évay Qyörgyi „ Y.-V lekből ítélve óriási vihar lesz! Tessék? Hogy miért nevetek? ,)ó kedvem van, ez az igazság. Vegyen mely' lélegzetet, asszonyom. Érzi ? Milyen csodálatosan tiszta a levegő! Nem is értem. Hiszen a levegő máskor egyáltalán nem tiszta. Mindenféle furcsa dolog van a levegőben, mérgek például. Ez a helyzet. Lélegezni mégis kell. Ilyen levegő adatott nekünk, el kell fogadnunk azt, ami van. Asszonyom! Talán csak nem fél? Rémület van a tekintetében. Szedje össze magát, kérem. Kis viha- rocska lesz, semmi egyéb. Persze belátom, elég ijesztő az égbolt, hiszen már nem is barna, hanem szinte fekete. De hát jeleni ez valamit? Semmi az egész. Az eleinek ostoba, szeszélyes játéka csupán, nem merhető nagyságban még az emberi értelemhez sem ... Nyugodjon meg! Heves, de rövid viharra számíthatunk. Az ilyesmi mindennapos nyáron, .lön és elvonul, nincsen benne semmi állandóság. Persze, ha lenne pálinkám, szívesen megkínálnám, az használ ilyenkor. Erőt merítene a pálinkából. Csak egy kicsi erőt, eppen annyit, amennyi egy vihar elviseléséhez szükséges. De hat sajnos üres az üvegem, asszonyom. Jogászként sok- la.ita finom, válogatott italom volt mindig, nemcsak pálinka, természetesen ... Itt van még, asszonyom? Hát csoda történt? Milyen kitartó, jóságos teremtés! Bár kétségtelenül hideg a keze. hideg a tekintete, de a leiké aranyat ér. Egy esőcsepp pontosan a csuklómra hullott. , Forró volt és olajos tapintású. Már nincs itt, Beszivta a bőröm. De most mintha szaporábban hullana az eső, igaz? Nos, a zápor hamarosan eler bennünket, Nem lehet ezen változtatni. Valószínűleg bőrig ázunk mind a ketten, de hát tehetünk ellene valamit? Hogyan? Bemenni valahova... De hova? Hova, asszonyom? Hol van egy olyan hely. ahova befogadnának bennünket? Nos. tálán egy kapualj. Az vedelnie! nyújt az eső ellen, de nem véd a hidegtől. A fák nem jöhetnek számításba, hiszen komoly vihar lesz. Őszintén szólva eszembe jutott valami... Bevallom, eleg furcsa, mondhatnám rendkívüli gondolat. Van itt a kornyéken egy kis helyiség, nagyon kedves, meghitt... Igaz, ngm éppen erre a célra építették, de tö- keletes védelmet nyújt, lgerem, asszonyom, egyetlen csepp eső sem fogja áztatni a gyönyörű, illatos borét, ha velem tart. Igen? Szóval mellettem marad? Micsoda boldogság! Nos. akkor siessünk. Nincs mesz- sze. talán ha húsz lépes az. egész. Már itt is vagyunk. Kinyitom az ajtót. Meglepődött, ugye? De hát mérlegelje a helyzetet gondosan. Odakint hamarosan elszabadul a pokol, kegyetlenül nehéz dolog az elemekkel szembeszállni! Mondhatnám reménytelen. Itt viszont béke van és nyugalom, nincs hideg, és nem esik az eső. Ha fáradt, nyugodtan leülhet a csészére. Hát nézzen körül. Ugye meghitt es kedves hely ez? Gyakran szoktam itt úldó'. i-f' • ':0 '•••• . - ' 11 célni. Bejövök idejár nt- !i caról, és egy ideig bizton- t; sagban érzem mágam. Hí- i szén érti, asszonyom, az én helyzetemben . .. Odakint az ember soha nincs biz-' tonságban. Hallja, hogy dörög az ég? Bizony, itt a vihar. Ha akarunk, le is ülhetünk. A csészére, igen. Hogy nem fáradt? Milyen szerencsés, asszonyom! En fáradt vagyok. Engedelmével leülnék egy kicsit pihenni. Fájnak a csontjaim. Ez az eső. a vihar... Nézze a falakat! Minden össze van firkálva. Nevek, meg ezek az ábrák. ; Bizony, itt emberek jártak, s nagyon sok ember. Asszo- S nyom. adja talán ide a ke- . zét ha nem veszi rosszné- ver . .. Igen. csak a kezet, kicsit furcsán érzem magam. Vagy nem, ne is ad- ia ide a kezét, csak érintse meg áz arcom! Ennyi bőven elég nekem, bár belátom, undorító a bőröm, és nyilván igen nagy erőfeszítésébe kerül ... De gondolja meg, csak egyfetlen pillanat az egész, egyetlen rövid, múló érintés, mit számit ez a pillanat az egészhez merve, mármint kozmikusán ... Egy irgalmas kéz érintése, a maga kezének érintése sokat jelentene nekem ... Itt őriznem a bőrömön, sokáig őrizném! Hiszen érti... Hall engem, asszonyom? Itt var még mellettem? Elment? Vagy itt se volt? ! Mindegy. Egyszer bizonyá- j ra eljön, behúzódunk vala- j mi védett, helyre a vihar elöl, és talán megérint, vagy j egyszerűen csak hallgatja a 1 szavaim. Gyönyörű lesz! I No persze, kozmikus érte- j lemben mindez semmit sem ‘ számít. Maga is. asszonyom, jön és elvonul, nincsen bennünksemmi állandóság. Tíz eve már;:: Gyalog mentem i Szinérváraljára Halk-suhogva jött utánam az eperfák nyája. , i * Tíz éve már.. . Emlékszem még, nem egyedül mentem. Szurokarcú szénégető jött szófián mellettem. Ó, ha oly szót tudnál, toliam, ha tudnál oly rajzot, hogy megmutasd a világnak e füstlepte arcot, / szőrrel vadult orrát, fülét és fekete száját — a munkának, a nyomornak e borzalmas táját... Szótlanul ment mellettem és az eget nézte, honnan az alkony lecsapni készült, mint a vércse. Én nem szóltam. Mit mondhatnék, ■ hogy megértsen engem? Talán nem is tud beszélni már emberi nyelven, tán csak a fűz szavát érti, a kormot, a lángot, s amit sziszegnek, sikongnak üszkös fahasábok ... Ö, ha fölgyújthatnám mostan — gondoltam — a tájat... s láttam már, amint a lángok borzason szétszállnak s karmaikkal belekapnak az erdő hajába . .. hallottam már, egyetlenegy * üvöhéssé válva szólnak hozzá. Szól a láng s az aláhulló pernye . .. Ha így szólnék akkor talán megértene engem ... így merengtem. Tíz éve már. Szinérváraljára mentünk s halkan jött utánunk az eperfák nyája. ’ A költö kótetben^mécjjTiec^T^n^ Kislány galambbal ZELK ZOLTÁN: Feledy Gyula rajza \ I
