Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-10 / 160. szám

1982. július 10., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A rizskombájn bevetésre kész Köddé vált remények? Minden művelethez speciális varrógép áll a répáshutai asszonyok rendelkezésére Trapper — kontra River • Farmernatírágok Répáshnláról Szép lassan érlelődik a helyzet, amely 1980 nyarát idézi. Menetrendszerűen ér­keznek naponta az esők, a j nagy erejű széllökések a í földre szorítják a búzát. A magas talajvízszintű Bodrog­köz pár nap óta nevéhez „méltóan” viselkedik, a tóvá változott kaszálókon már hul­lámokon lebeg a levágott | széna. Egyed András, a bod- rogolaszi Búzakalász Ter- í melőszövetkezet elnöke kese- j rűen felsóhajtott: — Rekordokat ígért az év, ! s most * már annak is örül­nénk, ha a tervezett termés [ meglenne. Azt hittük, sok év í után végre egyszer bebizo­nyíthatjuk, hogy kedvező időjárás mellett az alaptevé­kenységben jövedelmezően , tudunk termelni. Ennek már lőttek ... Az ötven hektáros szőlőül­tetvényen a tél végi fagyok hatalmas károkat okoztak. A ; tőkék 35 százalékán nincs fürtképződmény. Viszont a ; többi nyolcvan-száz mázsás hektáronkénti rekordtermést ígért. Egészen addig a na­pig, amikor furcsa .^’’-ala­kú sávban a jég megkorbá- 1 csolta a határt. Az elnök: A gazdaság legjobban jö- 1 védelmező kultúrája a 140 hektáron termesztett kö­mény. Az elnök legyintett: — Múlt időben beszélhe­tünk róla. A kifagyás, a bel­víz, majd a jég elverte a re­! ményeinket. A 4,5 millió fo­rintos árbevétel helyett két­milliós kiesésről számolha­tunk majd be a tagságnak. A búzaterület felén nem bírta elviselni a különben szilárd szár, a viharok le­zúduló víztömegének súlyát, s ’ a széllökéseket. Nehéz ara­tás ígérkezik. Ha a felhők to­vábbra is ilyen gyakran ér­keznek, akkor az 1980-as helyzet megismétlődhet, ami­kor a kombájnok egymás után süllyedtek el a felázott táblákban, s végül is egy lánctalpas rizskombájnnal | tudták levágni a terményt. — Attól tartunk, hogy a költségek ugrásszerűen növe­kedni fognak, ugyanakkor a A szellemi értékek, a megszerzett tudás, a szak- ; mai ismeretek hasznosítása mindennapi munkánk, éle­tünk velejárója. Főként azok a vállalatok, üzemek élnek a lehetőségekkel, amelyeket 1 ,az átlagosnál kedvezőtleneb­bül érintenek a világgazda­ságban végbemenő változá­sok. A Borsodi Vegyi Kom­binát már több éye exportál meglevő szellemi értékeiből, kamatoztatja az új technika elsajátítása során szerzett tu­dást, ismereteket. A feltéte­lek ugyanis erre lehetőséget nyújtanak, hiszen a vállalat a külföldi licencvásárlások irévén a világ élvonalába tartozó technikához, techno­lógiához jutott. Elegendő megemlíteni a kombinát új pvc-gyárát, amelynek üzem­be helyezésekor és a több ;éves termelés során az itt dolgozó szakmunkások, mér­nökök, technikusok nagy szakmai tapasztalatra, kellő műszaki ismeretekre tettek szert. A megszerzett tudást a vállalat most úgy igyek­szik kamatoztatni, hogy kül­földön vállal üzembe helye­zési, üzemeltetési és karban­tartási feladatokat. A Borsodi Vegyi Kombinát, .élve a lehetőségekkel, a kül­földi vállalkozások és a szel­lemi export dinamikus bőví­tését irányozta elő. Ezért hozták létre tavaly a vegy­ipari vállalkozási mérnök­irodát, amely vállalati szin­ten szervezi, irányítja ezt az újszerű tevékenységet. Az eddig végzett munkáról, s a tervekről kérdeztük Osvay Lajos főosztályvezetőt, a vállalkozási mérnökiroda ve­zetőjét. — Mindenekelőtt szeretnék •toszlatni egy félreértést, hozamok csökkennek. Saj­nos az állattenyésztésben is elúsztak reményeink, bár er­ről a legkevésbé tehetünk. «•Még az év elején is azt kö- ’zölték velünk, hogy a bá­rányra hosszú távon, biztos piac van, s így nyugodtan hizlalhatunk. Mi — most már késő bánat — bele is vágtunk a hizlalásba, idén hatezer pecsenyebárányt akarnánk eladni. Még a paj­tákban is tartottunk állatot, számolva azzal, hogy az ara­tás kezdetéig úgyis elviszik. Jelenleg ezer bárány — mi­vel vevő nem jelentkezett — már súlyon felül van. Ami a gazdaságosságot ve­szélyezteti. A 32 kilogrammig hizlalt bárány kilójáért hat­van forintot adnak, viszont költsége 57 forint. Ebben az ezres létszámban sok állat már a negyven kilogrammos súlyt is meghaladja, így áruk 54 forintra csökkent. Vagyis a piac hiányát, megint a termelő érzi meg legjobban, hiszen az alacsonyabb ár, s a tartás többletköltsége a hiz­lalást gazdaságtalanná te­szi. Ezért összeadva a soro­zatos árbevétel-kieséseket, máris négy-ötmillió forinttal kevesebb érték teremhet meg. Vagyis a szövetkezet helyzete nem lenne rózsás, ha már évek óta nem tá­maszkodna a jól jövedelme­ző melléküzemágaira. Az el­nök is ezt emelte ki: — Ilyenkor, amikor köddé váltak az alaptevékenység­ben a reményeink, nem te­hetünk mást, mint hogy megpróbáljuk a jövedelem kiesését ipari, és szolgálta­tó ágazatainkban pótolni. Év elején azt tűztük ki célul, hogy 11,7 millió forint nye­reséget érjen el a szövetke­zet. (Az elmúlt évitől három­millióval többet!) És erről nem akarunk lemondani. Bár meg kell jegyeznem, elkép­zeléseink majdnem felborul­tak. Égy nyíregyházi vállalat­nak köszönhetően, amely „alapos” piacfelmérés után, harmincmillió viharkapcsot rendelt, a szövetkezettől. A' palatető leszorítására alkal­amely a vállalat külföldi vál­lalkozásával kapcsolatban időnként felmerül. Ugyanis sokan azt gondolják, hogy mi egyszerűen csak bérmun­kát vállalunk külföldi cégek­nél. Ennél azonban lényege­sen többre kötelezzük ma­gunkat. Például Líbiában, ahol jelenleg is dolgozunk, egy pvc-gyar üzemeltetésére, sőt a karbantartási felada­tok elvégzésére kötöttünk szerződést. Ebben mi kötele­zettséget vállaltunk, hogy fe­lelel ősséggel üzemeltetjük a gyárat, kivájó minőségű, s megfelelő mennyiségű termé­ket gyártunk, ugyanakkor gondoskodunk a berendezé­sek tervszerű javításáról, karbantartásáról is. — A külföldi vállalkozá­sokból és a szellemi export­ból származó bevételünk ta­valy ugrásszerűen megnőtt — újságolta a főosztályvezető.— Míg 1980-ban mindössze 25 millió forintnak megfelelő árbevételt értünk el, addig tavaly a külföldi vállalkozá­sok már mintegy 170 millió forintot hoz,lak a vállalatnak. Főként á harmadik világ or­szágai igénylik munkánkat, amellyel messzemenően elé­gedettek. Az üzlet mindkét félnek kifizetődött, viszont az sem mellékes, hogy a BVK számára tisztességes hasznot eredményez. Elmondhatom azt is: előrehaladott tárgya­lást folytatunk egy Nigériá­ban létesülő müanyagüzem más eszközből, jelenleg ti­zenkétmillió van raktáron, mert a vállalat a szerződés ellenére sem vette át a ter­méket. Fizeti inkább a köt­bért, amely a szövetkezet pénzügyi gondjain nem na­gyon segít. Az elnök megje­gyezte: — Nagy tanulság volt. Ugyanis ezt a terméket el lehet adni. Sőt, úgy néz ki, hogy egy külkereskedelmi vállalaton keresztül exportra is. Vagyis van piaca. És ha nem hajlandó a kereskede­lem megkeresni, megtesszük mi, hiszen a viharkapcsok gyártása kifizetődő. Egyre jobban arra szorítja gazda­ságunkat a jelenlegi helyzet, hogy önálló piackutatásba kezdjen. — Azt az elképzelést vall­juk, hogyha találunk egy olyan terméket, amely a je­lenleg gyártottnál jobb nye­reségű, akkor azt választjuk. Persze, igyekszünk a lehető­ségeinken belül maradni, csak olyan feladatot válla­lunk, amelyhez dolgozóink szakmai felkészültsége elég. Példaként: a fővárosi főága­zatunk, amely szinte min­dennel foglalkozik. Minden­nel, amely szabadáras, s ezért jó nyereség képezhe­tő. Csak így képzelhető el, hogy idén 50 milliós árbevé­telt érnek el, amely húsz­millióval múlja felül az el­múlt érit. így talán ez a kedvezően induló, de végül is nagy ká­rokat okozó idei év meg­győzte az utolsó kételkedő­ket is, hogy az ipari ágaza­tokra szükség van. Éppen ezért elégedetten nézik az új telephelyen gyülemlő építő­anyagokat,' amelyek egy tíz­milliós beruházás alapjaként kerülnek majd beépítésre. Készül az új csarnok, amely­ben száz dolgozó húszmillió forint értékű terméket gyárt majd. És ott a termelés — s vele a jövedelem — zavar­talan lesz, s az emberek nem nézik kétségbeeséssel a folj'ó túloldalán a tóvá változott határt. — kármán — üzembe helyezéséről, de szó van egy lengyel pvc-gyár in­dításában való részvételről is. — Tudomásunk van arról, hogy nemcsak külföldön, ha­nem számos hazai termelő­vel is szoros együttműködést alakított ki a vállalat. — Jelenleg öt közös ha­zai vállalkozásban vagyunk érdekeltek. Elsősorban a pvc belföldi feldolgozásának nö­velését szorgalmazzuk. Egye­bek között közös vállalkozást hoztunk létre a barcsi UNI- TECH szövetkezettel a mű­anyag ablak' gyártására. Mi biztosítjuk a berendezéseket és az anyagot, és közösen osztozunk a termelésből szár­mazó bevételen. Budapesten a 4-es számú Lakásépítő Szövetkezettel létesítéttünk egy feldolgozó üzemet, míg Debrecenben dréncsőgyártó részleget hozunk létre. De megemlíthetem a Törökbá­linti Állami Gazdasággal va­ló együttműködésünket is, amely a gyümölcslé palacko­zására terjed ki. Munkánk során továbbra is arra törek­szünk, hogy’ a kölcsönös elő­nyök és érdekek figyelembe-, vételével minél több közös vállalkozás jöjjön lérte a kombinát, valamint a vállal­kozási készséget tanúsító ter- melőszövétkezetek és ipari szövetkezetek között. — Milyen fogadtatásra ta­lált a kombinátban a gazda­sági munkaközössegek létre­hozására vonatkozó kormány- rendeleti1 Tinédzser koromból emlék­szem: mekkora hasznot hú­zott. a „feketekereskedelem” a fiatalok farmerőrületéből. A szülök, ha csemetéik ked­vebe akartak járni, ezer- ezerkétszáz forintot is kifi­zettek egy igazán márkás far­merért. Akkoriban a hazai farmer minősége legfeljebb a kertésznadrágéval veteke­dett. Kereskedőink néhány évvel ezelőtt jó nevű farmer­gyártó cégektől vásároltak licencet. Az első lépést a „Levis” márkajegyet viselő nadrágok hazai gyártása je­lentette. Azóta sok víz folyt le a Dunán, pontosabban: már nemcsak Budapesten, hanem az ország más részein is fog­lalkoznak farmergyártással. Mégpedig olyan minőségben, amely a legigényesebb tizen­évesek óhajának is megfelel. A szülőknek manapság nem — Minden várakozást fe­lülmúlt a dolgozók részéről megnyilvánult nagyfokú ér­deklődés — mondta a, fő­osztályvezető. — Mindezt kellően alátámasztja, hogy ez ideig huszonegy gazdasági munkaközösség alakult a kombinátban, s ezeknek munkájában jelenleg mint­egy 500—550 dolgozónk vesz részt. Ezek a munkaközössé­gek munkaerejüket, tudásu­kat, szakértelmüket adják a vállalat által legfontosabbnak ítélt termelési, gazdálkodási feladatok teljesítéséhez. Ter­mészetesen, a kombinát gon­doskodik a feltételek (anyag, berendezés, szerszám stb.) biztosításáról. Az eddigi ta­pasztalatok szerint a mun­kaközösségek eléggé széles területen tevékenykednek. Kiveszik részüket a műanyag termékek gyártásából, de ott vannak a legfontosabb kar­bantartásoknál, beruházási, fejlesztési munkáknál is. A vállalat vezetése sokat vár a gazdasági közösségektől a tartalékalkatrész-gyértús gondjainak megoldásában is. A gazdasági munkaközössé­gek tevékenysége nemcsak a vállalat szempontjából hasz­nos. Jól járnak a munkakö­zösségek tagjai is, akik szabad idejükben, önként vállalt munkájukkal jelentős több­letjövedelemhez jutnak. Lovas Lajos kell sorban állniuk az Ecse- rin, és más piacokon, nem kell kemény ezreseket le­szurkolniuk, ha gyermekeik­nek divatos farmernadrágot akarnak vásárolni. A ha­zai piacot meghódították a „Trapper” és a „River” már­kajegyet viselő nadrágok. A jó értelemben vett ver­seny hozta létre néhány év­vel ezelőtt az úgynevezett farmernadrággyártó társulást. Ennek tagja két hazai ruha­gyár és négy ipari szövetke­zet. A Budapesti FÉK1SZ Ru­haipari Szövetkezet leány­üzemeként alapították meg, öt évvel ezelőtt a répáshutai varrodát is. Az ő feladatuk a gyermekek, illetve a serdülő korosztály részére a farmer- varrás. A szövetkezet Buda­pesten már nem számítha­tott létszámnövelésre — meg­próbált vidéken munkaerőt keresni. Alti ismeri a borso­di hegyi falvak életét, meg­érti, hogy milyen nagy do­log, ha helyben, utazgatás nélkül sikerül az ott lakók­nak munkát találniuk. Éppen ezért jól számított a buda­pesti szövetkezet, amikor a kis hegyi faluban tervezte a varroda kialakítását. — öt évvel ezelőtt ötven- heten kezdtünk dolgozni a varrodában — mondja Túry László üzemvezető. — Hu­szonöt éve dolgozom a szak­mában, a FÉKISZ-nél. Igaz, mindig Budapesten laktam a családommal, de fantáziát láttam a feladatban, amit itt kell megoldanunk. Ezért cse­réltem fel szívesen a pesti munkahelyet vidékivel. Szor­galmas emberek lakják ezt a vidéket, éreztem, az itteni asszonyokra lehet számítani. Igaz, varrodában nem sokan dolgoztak közülük. Néhányan korábban bedolgozók voltak a Miskolci Háziipari Szövet­kezetben. Ök lettek itt a művezetők, a szalagvezető­helyettesek, az induláskor. Később, ha vezetők akarlak maradni, vállalniuk kellett a továbbtanulást. A varrónők Az Interinvest Fejlesztési Betéti Társulás — amely a külkereskedelmi vállalatok fejlesztési alapjainak átcso­portosításával foglalkozik — eddig csaknem 1 milliárd fo­rintot bocsátott hazai gazdál­kodóegységek rendelkezésére, hozzájárulva ezzel exportfej­lesztő törekvéseik finanszí­rozásához. Az egyik múlt évi bel’ek tetés eredményeként a Szobi Gyümölcsfeldolgozó Vállalat­nál a napokban helyezték üzembe a nagy kapacitású gyiimölcssűrítmény-készítő üzemet, melynek létrehozá­is ügyesek, szorgalmasak vol­tak, rövid idő alatt megta­nulták a szakmát. A szövet­kezet vezetőit ez sarkallta a varroda bővítésére. — Hányán dolgoznak je­lenleg a répáshutai varro­dában? — A kezdethez képest megdupláztuk a létszámot — mondja az üzemvezető. — Jelenleg százhármán va­gyunk. Az idén már negy­venmillió forint értékű ter­melési tervet tűztünk ki cé­lul. Ezt, időarányosan, az év első felében sikerült túltelje­sítenünk. A tervezettől há­romezer darabbal több far­mernadrágot szállítottunk ki az üzemből. — Hova kerül innen az áru? — Közvetlenül a kereske­delemhez. Pillanatnyilag a miskolci és az egri nagyke­reskedelmi vállalat részére szállítunk. Egyébként a FÉR és a Skála a legnagyobb megrendelőnk. — Milyen minőséget pro­dukálnak? — A varrodai dolgozók hi­bájából a minőségre eddig még nem kaptunk reklamá­ciót. Sajnos, anyaghiba mi­att elég sok az osztályos árunk. A rossz alapanyag sokszor megkeseríti az itteni varrónők életét: nem ritka, hogy bádoglemez keménysé­gű alapanyagból kell nadrá­got varrniuk. Szerencsére, a gépeink nagyon jók. A szö­vetkezet fokozatosan korsze­rűsítette a gépparkot, ma már minden művelethez spe­ciális varrógépek állnak ren­delkezésünkre. Újdonság ná­lunk a kismama-szalag. Szá­mukra tavaly építettünk egy új üzemcsarnokot. Ök egy műszakban szoknyát varr­nak. Jó dolog, hogy így azo­kat az asszonyokat is foglal­koztatni tudjuk, akik koráb­ban családi gondjaik miatt nem tudtak munkát vállalni. Déváid Hedvig Fotó: Fojtán Lásfzló sához az Interinvest 90 mil­lió forinttal járult hozzá. Ugyancsak a közeljövőben készül el a Villányi Borgaz­dasági Kombinát új vörös­bor-érlelője. Az Interinvest nemcsak já­radékfizetés ellenében — amelynek mértéke megegye­zik a banki betéti kamatok nagyságával — bocsát fej­lesztési eszközöket a válla­latok rendelkezésére, hanem mind nagyobb mértékben sa­ját tőkével is részt vesz ex­portfejlesztő vállalkozások­ban. Külföldön és Idehaza Mire vállalkozik Egymillión! forint exporlfejíeszlósre

Next

/
Thumbnails
Contents