Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-10 / 160. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1982. július 10., szombat Befejeződtek a magyar-francia tárgyalások Díszebéd a francia nagykövetségen Francois Mitterrand dél­ben a francia nagykövet bu­dapesti rezidenciáján dísz- ebédet adott Kádár János és Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke tiszteletére. A meghívottak között volt po­litikai, gazdasági és kulturá­Tisztelt Első Titkár Űr! Tisztelt Elnök Űr! Hölgyeim és Uraim! Mindenekelőtt arról szeret­nék szólni, mennyire megra­gadott az a szívélyesség, amellyel a magyar nép fo­gadott bennünket. Korai len­ne még megfogalmazni láto­gatásom minden tanulságát, hiszen erről lesz alkalmam nyilatkozni a délutáni sajtó- értekezleten. Annyit azonban már most elmondhatok, hogy egy bátor és tiszteletre méltó néppel találkoztam, olyan emberekkel, akiket nagyra becsülök. Még jobban érzem annak szükségességét, hogy új lendületet adjunk a fran­cia—magyar kapcsolatoknak. Magyarország és Franciaor­szág között az idő az elmúlt több mint ezer évben, a vi­szontagságok és a távolság ellenére is olyan szálakat szőtt, amelyek lehetővé te­szik, hogy érts ük egymást, sőt egyetértésre jussunk. Né­peink hagyományaikat, kul­túrájukat, politikai és társa­dalmi rendszerüket tekintve különböznek, s államaink el­térő szövetségi rendszerek­hez tartoznak. Mindez nem akadálya, hanem éppen in­doka annak, hogy szorosabb­ra tűzzük, kapcsolatainkat. Ügy véljük, eljött az ideje annak, hogy közösen építsük a jövőt. Tárgyalásainkon en­nek útját alakítottuk. A Ká­dár János Űrral, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kárával és Losonczi Pál Űr­ral, az Elnöki Tanács elnö­kével folytatott megbeszélé­sek bizonyították: a két or­szág előre tud haladni ezen az úton. Népeinket a világ nemzetei közötti béke és megértés eszméi vezérlik. A magyarok és a franciák egy­aránt ragaszkodnak az élő Európa gondolatához. Orszá­gaink ebben a szellemben fo­gadták el a helsinki záróok­mányt és tartják tiszteletben előírásait. Minisztereink és más ma­gas beosztású személyiségeink találkozóikon megállapították, hogy vitás kérdések nem választanak el bennünket Elnök Űr! Hölgyeim és Uraim! Barátaim! Köszönöm Mitterrand El­nök Űr meleg szavait, mind­azt, amit népünkről mon­dott. Pohárköszöntőjének megállapításaival egyetértek, K ezért röviden tudok szólni. Ez alkalommal is megkö­szönöm Elnök Űrnak, hogy munkatársaival együtt Ma­gyarországra látogatott, s szeretném itt is hangsúlyoz­ni, hogy a látogatást jelen­tős eseménynek tartjuk. A rendelkezésünkre álló időt jól hasznosítottuk, tárgyalá­saink intenzívek voltak, s alkalom nyílott arra is, hogy Önök bepillantást nyerhes­senek a magyar nép életé­be. Külön köszönetét mondok a megbeszélések nyílt, őszin­te, érdemi, baráti jellegéért és légköréért. A program vége felé járva, már el­mondhatom: e látogatás — amely elé mi nagy várako­zással tekintettünk — elérte célját, betöltötte szerepét Mély meggyőződésem, hogy Elnök Űr mostani magyaror­szági látogatása új lendüle­tet fog adni a magyar—fran­cia kapcsolatoknak. Az erre irányuló törekvéseinket most több alkalommal világosan lis életünk számos vezető képviselője, s ott voltak az elnök kíséretében levő fran­cia személyiségek. A dísz­ebéden Francois Mitterrand és Kádár János pohárköszön­tőt mondott Eddig azonban a kérdések felszínén mozogtunk, most a Valóságnak megfelelően ke­zeljük őket. Árucsere-forgal­munk messze van a kívána­tos szinttől, s remélem, hogy növelni akarjuk és fogjuk azt. Ennek érdekében gya­korlatiasabb, konkrétabb ipa­ri és kereskedelmi együttmű­ködési tormákat keresünk, olyan módszereket, amelyek jobban megfelelnek a válla­latok igényeinek. Kulturális kapcsolataink eddig is élén- kebbek voltak, de ezen a te­rületen is sok még a tenni­való. A franciáknak fel kell fedezniük, vagy újra fel, kell fedezniük — nekem mind­erre már alkalmam volt ma délelőtt — a magyar k'-'túra gazdagságát, eredeti­ségét erőteljességét, legyen szó az irodalomról, a film- művészetről, vagy a költé­szetről. Meg fogjuk sokszorozni a magyar művek francia nyel­vű fordítását, és tanulmá­nyozni fogjuk egy új lrancia intézet felépítésének lehető­ségét Budapesten. Biztosak vagyunk abban, hogy magyar barátaink, akik jól ismerik a francia kultúrát, ezen a té­ren is el akarják mélyíteni a kapcsolatokat. Első Titkár Űr! Elnök Űr! Országukból azzal a bizako­dással és meggyőződéssel tá­vozom, hogy a népeink kö­zötti kapcsolatok fejlesztése előtt nagy lehetőségek tárul­tak fel. Ezek kihasználását hazatérésem után figyelem­mel fogom kísérni. Befejezésül ismételten el szeretném mondani, hogy az Önök országa mély benyo­mást tett rám. Honfitársai büszkék lehetnek arra, amit Önnel együtt megvalósítottak. Én is vállalom azt, amit Alphonse de Lamartine 1848- ban írt az önök nemzeté­nek bátorságáról, szabadság- szeretetéről és testvéri szel­leméről. Francois Mitterrand vége­zetül emelte poharát Ma­gyarországra, a magyar nép jövőjére, a jelenlevők egész­ségére és — magyar nyel­ven tette hozzá — a francia —magyar barátságra. és félreérthetetlenül kinyil­vánítottuk. Elnök Űr szavai­ból kiéreztük, hogy francia részről komoly a szándék, s ezt ország-világ előtt leg­jobban a látogatás ténye ta­núsítja. Egyetértek azzal is, amit Elnök Űr a nemzetközi hely­zetről, gondjainkról és törek­véseinkről mondott. Olyan bonyolult helyzetben élünk, amelyben a felelős emberek­nek megfontoltan keil szól­niuk és cselekedniük min­den kérdésben. Az is tény. hogy mi, franciák és magya­rok, egy világrészen élünk: Európában. Es amikor arról beszéltünk, hogy egy szilár­dabb békéért küzdünk Euró­pában, akkor ez azt is jelen­ti, hogy a világbékéért, egy biztonságosabb világért is küzdünk. És amikor ezt tesszük, meggyőződésünk, hogy népeink törekvéseinek, létérdekének teszünk eleget. E két nap során, amit együtt töltöttünk, még ponto­sabban és jobban megismer­tük országaink hivatalos ál­láspontját a nemzetközi kér­désekben. Van néhány — nem is kevés és nem kis fon­tosságú — nemzetközi kér­dés, amit azonos módon íté­lünk meg, másokat hasonló­an, és vannak kérdések, amikben eltér az álláspon­tunk. De hadd hangsúlyoz­zam a legfontosabbat: a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élésében, egy szilár­dabb békéért való küzde­lemben egyetértünk. És le­het, hogy e két nap alatt talán már kicsit segítettük is a jó ügyet. Maga a láto­gatás is bizonyltja, hogy a kelet—nyugati kontaktusok működnek, érdemi módon le­het tárgyalni egymással és megértésre törekedni. Ezért nekem úgy tűnik, hogy bi­zonyos, nemzetközi kérdések­ben — ilyen például a hel­sinki folyamat továbbvitele, a madridi tanácskozás ered­ményes befejezése — együtt is tudunk dolgozni, fellépni. Más, fontos nemzetközi kér­désekben — nekem úgy tű­nik — ha nem is együtt, de külön-külön tudunk tevé­kenykedni egyazon célért: egy békésebb világért. Népeink között rokonszenv él, kölcsönök az érdeklődés egymás iránt, a két ország közt nincsenek vitás kérdések, s így kapcsolataink további fejlesztésének jók a feltéte­A nap folyamán újabb meg­beszélésekre került sor az el­nök kíséretében levő francia személyiségek és a magyar politikusok között. Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára Jack Lang kulturális miniszterrel, majd Jean-PieiTe Chevene- ment kutatási, technológiai és iparügyi miniszterrel tárgyalt. Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese eszme­cserét folytatott Claude Cheys- son külügyminiszterrel, to­vábbá Michel Jobert külke­reskedelmi miniszterrel. Púja Frigyes külügyminiszter fran­cia kollégájával, Claude Cheysson-nal folytatott véle­ménycserét. Méhes Lajos ipa­ri miniszter, illetve Tétényi Pál, a Minisztertanács tudo­mánypolitikai bizottságának titkára Jean-Pierre Chevene- ment-nel találkozott. Veress Péter külkereskedel­mi miniszter és francia part­nere, Michel Jobert a két or­Francois Mitterrand és Ká­dár János a magyar—fran­cia tárgyalások befejezését követően a Duna Interconti­nental Szállóban találkozott a hazai és a külföldi sajtó képviselőivel. A nemzetközi sajtókonferenciát Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnöke nyitotta meg. A francia államfő és az MSZMP KB első titkára be­vezetőben rövid nyilatkoza­tot tett. Francois Mitterrand nyi­latkozatában — mint mon­dotta — bizonyos mérleget vont kétnapos magyarországi látogatásáról, amelynek ered­ményeit politikai szempont­ból a következő napok, he­tek és hónapok fogják meg­mutatni. Elmondta, hogy a magyar vezetőkkel megvitat­ták a kétoldalú kapcsolato­kat, s a tárgyalásokon a nemzetközi helyzet egyes kérdéseiben egyetértés mu­tatkozott, másokban a véle­mények eltértek egymástól. Hangoztatta, hogy a kétol­dalú kapcsolatokat vitás kér­dések nem terhelik, de a kapcsolatok nem elég aktí­vak. Ezeket fel akarjuk len­díteni. Erre korábban külön­böző kísérletek történtek, de az eredmények nem voltak valami ragyogónk. Magyar részről hosszú idő óla ér­deklődés van a francia kul­túra iránt. Francia részről is meg akarjuk teremteni a le­hetőséget a magyar kultu­rális élet jobb megismerte­tésére. Arra törekszem — és a velem levő miniszterek is azoa dolgoztak —, hogy lei, Megállapodtunk a kon­taktusok bővítésében a leg­különbözőbb területeken. Ha a további találkozók során is a mostani gyakorlatot kö­vetjük, s jó légkörben, nyíl­tan, reálisan, konkrétan fog­lalkozunk a kérdésekkel, az eredmények nem fognak el­maradni. Szeretném Elnök Urat biztosítani, hogy kor­mányzatunk, a magyar tár­sadalom különböző erői eb­ben a széliemben fognak az ön látogatásának a befejezé. se után is foglalkozni kap­csolatainkkal és a mindkét felet érdeklő nemzetközi kér­désekkel. Befejezésül sok sikert kí­vánok Elnök Űrnak, kormá­nyának, Franciaországnak, a francia népnek szociális tö­rekvéseik megvalósítósáhan. és —, ami a legfontosabb — ahhoz is, hogy az Önök né­pe békében élhessen, dolgoz­hasson, alkothasson, és mun­kájának gyümölcsét békében élvezhesse. Végezetül Kádár János Francois Mitterrand, a fran­cia vendégek egészségére, a francia nép boldogulására, a magyar—francia barátságra és a békére emelte poharát. szag harmadik piaci együtt­működéséről szóló megálla-4 podást írt alá. A megállapo­dás elősegíti, hogy a magyar és a francia vállalatok az ed­digieknél is' jelentősebb mér­tékben, közösen használják ki a fejlődő országokba irányuló szállítási lehetőségeiket, töb­bek között a járműipar, a me­zőgépgyártás, az energiaipar, a színesfémkohászat, a vegy­ipar, a mezőgazdaság, az egészségügy és a távközlés te­rületén. Köpeczi Béla és Jack Lang között is további tárgyalásra került sor. Péter János, az országgyű­lés alelnöke és Pesta László, a parlament magyar—francia baráti tagozatának elnöke Pierre Joxe-szal, a nemzet- gyűlés francia—magyar bará­ti csoportjának elnökével és René Chazelle-lel, a szenátus magyar—francia baráti cso­portjának elnökével találko­zott. Franciaország megtegye a szükséges erőfeszítéseket a termelési-műszaki együttmű­ködés fejlesztésére. Az sem közömbös, hogy mi a véleményünk a világ dolgairól. Különböző társa­dalmi, politikai és katonai rendszerhez tartozunk, de vannak közös érdekeink is. Mindegyikünk a békét akar­ja szolgálni, s a maga tábo­rában igyekszik keresni a béke és a kollektív bizton­ság útját a madridi értekez­leten, a többi nemzetközi fórumon, kiváltképpen az ENSZ-ben. Eszmecseréink kiterjedtek az európai problémákra, az enyhülésre, a békés egymás mellett élésre, a leszerelés­re, az erőegyensúly kérdésé­re. Nem állítom, hogy min­denben egyetértettünk, de azt hiszem, hogy alaposabban megismertük egymás véle­ményét. Beszéltünk másról is, pél­dául a Közel-Keletről, olyan kérdésekről, amelyek a kö­zös érdeklődés középpontjá­ban állnak, konfliktusokról, amelyek súlyosbodnak és összeütközésekhez vezethet­nek. A nemzetközi intézmé­nyeknek fontos szerepük van e konfliktusok feloldásában. Azzal az érzéssel hagyom el Budapestet és Magyaror­szágot, hogy a magyar ve­zetőkkel s mindenekelőtt Ká­dár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával — akivel harmadízben volt alkalmam találkozni — olyan kapcso­lat született, amely lehetősé­get ad hasznos kezdeménye­zések!«. Remélem, hogy megbeszé­léseink eredményei minden­napi életünkben gyakorlattá válnak. Jobban megismertük egymást és az ügyeket, s er­re támaszkodhat politikánk. Megteremtettük egy olyan együttműködés alapját, amelytől sokat várok. Mint hazám képviselője elmond­hatom, hogy nagyon nagy tiszteletet érzek az Önök sok megpróbáltatást átélt nem­zete iránt. Kádár János bevezető nyi­latkozatában kijelentette: — Nagy várakozással tekintet­tünk e látogatás elé, s most a befejezéséhez közeledve meg szeretném mondani, hogy várakozásaink teljesül­tek. Országaink különböző szövetségi rendszerekhez tar­toznak, s ezért különösen fontosnak, jónak tartom, hogy itt és most Kelet- és Nyu- gat-Európa között egy sike­res találkozás történt. — Ami a magyar—francia kapcsolatokat illeti: magyar részről elhatározott a szándék — miként benyomásaink sze­rint a francia kormányzat ré­széről is az —, hogy a kap­csolatoknak minden területen lendületet adjunk. Ez még a politikai kapcsolatrendszerre is vonatkozik: bizonyos kon­zultációkra a jövőben is gon­dolunk, hogy elevenek legye­nek a kontaktusaink. Nagy reményeket fűzünk a ma­gyar—francia gazdasági kap­csolatok fejlődéséhez; érde­keltek vagyunk ebben, mert országunk adottságaiból kö­vetkezik, hogy mi Nyugat- Európa államaival is élénk és fejlődő gazdasági kapcsolato­kat kívánunk. Amint Mitter­rand Elnök Űr is említette, a magyar—francia kapcsola­tok területén bizonyos törté­nelmi lemaradást látunk, amit szeretnénk a magunk ré­széről behozni. Abban is meg­állapodtunk, hogy ezt ne csak most, e nagyon fontos láto­gatás idején nyilvánítsuk ki ünnepélyesen, hanem a láto­gatást követően, a hétközna­pokon se sajnáljuk az erőfe­szítést, a munkát, hogy az itt elgondoltak, fejlesztési ter­veink valósággá váljanak. < — A francia kultúra iránt magyar részről, mint száza­dok óta mindig, most is nagy és élénk érdeklődés van. Sze­retnénk az eddigi helyzethez képest előrelépni a turizmus területén is. Bízunk abban, hogy ezek az elgondolások megvalósulnak, a magunk ré­széről készek is vagyunk mindent megtenni ennek ér­dekében. Búcsúztatás Hivatalos magyarországi látogatása végeztével Fran­cois Mitterrand pénteken el­utazott hazánkból. A francia köztársasági elnököt ünnepé­lyesen búcsúztatták a Kos­suth Lajos téren. A francia és a magyar nemzeti zász­lóval díszített Országház előtt felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszzászlóalja. Megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczcl György, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, ' Marjai József, Péter János, Katona Imre, az El­nöki Tanács titkára, vala­mint az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, állami és társadalmi életünk szá­mos más vezető személyisé­ge. Jelen volt Bényi József, hazánk párizsi és Jacques Lecompt, Franciaország bu­dapesti nagykövete, s ott voltak a Budapesten akkre­ditált diplomáciai képvisele­tek vezetői. A Kádár János és Loson­czi Pál társaságában levő köztársasági elnök érkezését kürtszó jelezte, a díszzászló­alj parancsnoka jelentést tett Francois Mítterrand-nak. El­hangzott a két ország him­nusza, majd a francia állam­— Természetesen foglal­koznunk kellett nemzetközi kérdésekkel. Megállapítottuk, hogy bizonyos nemzetközi kérdésekben azonos, mások­ban közelálló nézeteket val­lunk, és megint más kérdé­sekben — eltérő álláspontot képviselünk. E tekintetben számunkra a legfontosabb: egyetértünk abban, hogy Eu­rópában béke és biztonság le­gyen. A megbeszélések során mindkét fél kijelentette, hogy ezért és ilyen értelemben kí­ván dolgozni. — Ügy gondoljuk: lehet­séges bizonyos területeken közösen eljárni, más kérdé­sekben pedig azonos célért ugyan, de külön-külön dol­gozni. Ami bennünket, ma­gyarokat illet, a mi állás­pontunk világos és közismert. A fegyverkezési verseny új hulláma ellen vagyunk, en­nek megfékezéséért dolgo­zunk, minden erre irányuló javaslatot örömmel fogadunk. A Szovjetunió, a Varsói Szerződés országai több kez­deményezést tettek, amelye­ket mi üdvözlünk és támo­gatunk. A tárgyalások hívei vagyunk, s ennek megfelelő­en együtt üdvözöltük — si­kert kívánva — a Géniben megkezdődött tárgyalásokat. Ugyancsak szót váltottunk — ahogy az Elnök Űr emlí­tette — a közel-keleti hely­zetről is. Ami bennünket illet: mint minden politikai kérdés megoldásánál, itt ig annak hívei vagyunk, hogy az érdekeltek tárgyalás út­ján rendezzék a vitás kér­déseket. A magunk részéről ezt szeretnénk előmozdítani. — Befejezésül: azt kívá­nom, hogy itteni tárgyalá­saink szellemében erősödje­nek és fejlődjenek Magyar- ország és Franciaország sok­irányú kapcsolatai. Kádár János — kérdések­re válaszolva — egyebek kö­zött elmondotta: — A két ország politikai kontaktusáról szólva már cé­loztam arra, hogy a kor­mány, a Külügyminisztérium rendszeres kapcsolatot tart, hogy konzultálhassunk az időszerű kérdésekről és ál­láspontunkat összehangolva együtt, vagy egy irányban dolgozzunk. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, pél­dát azonban mondok. Elha­tároztuk, hogy együttes erő­feszítéseket teszünk annak érdekében, hogy a mindket­tőnk által nagy jelentőségű­nek tartott helsinki folya­matban ne következzék be törés, és a madridi találko­zó megfelelő, a helsinki fo­lyamatot tovább vivő hatá­rozattal fejeződhessék be. és elutazás fő Kádár Jánossal együtt el­haladt a díszzászlóalj előtt. Ezután az elnök és kísé­retének tagjai elbúcsúztak a magyar közéleti vezetőktől, s a diplomáciai testület meg­jelent képviselőitől. Az ün­nepség végén a zászlóalj díszmenettel tisztelgett Fran­cois Mitterrand, Kádár Já­nos és Losonczi Pál előtt. Az Országház előtti ünne­pélyes búcsúztatás után a vendégek gépkocsikba száll­tak és — vendéglátóikkal együtt — a Ferihegyi re­pülőtérre hajtattak. Kádár János és Losonczi Pál Itt szívélyes szavakkal, kézfo­gással elköszönt a magyar- országi hivatalos látogatását befejezett Francois Mitter- rand-tól. A légikikötőben — ahol magyar és francia nem­zeti lobogókkal övezettel! „Jó utat kívánunk kedves francia vendégeinknek!” fel­irat díszítette a homlokzatot — a különgéphez kísérték a Francia Köztársaság elnökét. ;rki kíséretével együtt nem sokkal 19 óra után eluta­zott a magyar fővárosból. Francois Mitterrand pohárköszöntöje Kádár János pohárköszöntője Tárgyalások, megállapodások Sajtókonferencia az Intercontinental Szállóban i

Next

/
Thumbnails
Contents