Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-08 / 158. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. július 8., csütörtök Színvonalas, jó előadások Ötvözni az elméletet a gyakorlattal Tegnap délben véget ért a VII. miskolci nyári egyetem. Néhány írásba adott hallgatói vélemény summázva: az előadások többsége színvonalas, jó volt. Azok bizonyultak hasznosnak és érdekesnek, amelyek nemcsak elméleti ismereteket nyújtottak — tehát nemcsak a kutatási eredmények ismertetésére szorítkoztak —, hanem a problémafelvetés oldaláról közelítették a gyakorlatot is. A jövőben — így a kívánalom — a szervezőknek arra kellene törekedniük, hogy az elméleti ismeretek mellé még szorosabban felzárkózzon a vállalati gyakorlatot segítő előadások száma. A hallgatói vélemények megegyeztek az intéző bizottság tapasztalataival, melynek tagjai nemcsak az idei program gyorsmérlegét készítették el, hanem előre is tekintettek, amikor úgy döntöttek, hogy jövőre is az alkotás és a megújulás gazdasági összetevőit, lehetőségeit és feladatait vizsgálják, természetesen az aktuális körülmények figyelembevételével. A hazai nyári egyetemek között alighanem igen sajátos helyet foglal el a miskolci. Témaválasztásában és szervezési módjában is elüt — nem is kevéssé — a többiektől, lévén hogy viszonylag szigorúan kötődik témaválasztásában a gazdasági élet feladataihoz, s ami ebből következik, hallgatóit is üzemi környezetből meríti. Ezenkívül, ez a nyári egyetem sokkal inkább tanfolyam jellegű — továbbképzési célú —, mint a többiek; azaz kevésbé szórakoztató profilú, sőt, megköveteli az aktív részvételt is a résztvevőktől. Az, hogy az idei program színvonalában igen magas szintű volt — nem elfogult vélemény. Hasznos és jó kezdeményezésnek bizonyult a két évvel ezelőtti „profilváltás”, amikor is az életmód „rovására” is, a népgazdasági, társadalmi igényekhez jobban igazodó innováció kérdéskörét helyezték előtérbe. Dr. Farkas János, az MTA Szociológiai Kutató Intézetének osztályvezetője, a miskolci nyári egyetem intéző bizottságának tagja azonban rendkívül fontosnak ítélte meg a kezdeteknek a törekvéseit is. Azt az időszakot, amikor Le- hoczky Alfréd és munkatársai a helyi kutatásokra, a spontán helyi kezdeményezésre alapozva adták össze azt a szellemi muníciót, ami az életmód, az üzem, az üzemi demokrácia összefüggéseinek megértetésében, feltárásában ugyancsak jelentős szerepet játszott, játszhatott. A témaváltást — a megújulási készség összefüggéseinek feltárását, segítését — a változó gazdasági viszonyok, a változó követelmények tették szükségessé. A tapasztalatok összefoglalásának országossá tágításával az országos vonzerőt is hangsúlyozni lehet, de legalább ilyen lényeges, hogy mélyebb betekintés nyílhat abba a makrokörnyezetbe, amelyben az üzemek tevékenykednek, illetve tevékenykedniük kell. Lényegében tehát — mondotta dr. Farkas János — a miskolci nyári egyetem nyitott a magyar társadalmi, gazdasági életet meghatározó makrotényezők irányába, s megkeresték azokat a kutatóhelyeket, amelyekben ezeknek a tényezőknek a vizsgálatával foglalkoznak. Az elmúlt két évben alakult ki az a tematika — ez egyelőre hosszabb távon időszerűnek és aktuálisnak, izgalmasnak ígérkezik —, amely elsősorban az innováció és a kreativitás kifejezéseket tekinti kulcskifejezéseknek. További feladat viszont finomítani az arányokat az országos méretekben kutató műhelyek és a helyi kreativitás tapasztalatainak közzétételében. Talán nem árulunk el titkot, erről is szó volt az intéző bizottság értékelésekor. A következő nyári egyetemen megkísérlik olyan beszélgetések lebonyolítását is, amelynek felvezető vitájában a kutató, a minisztérium és a gyakorlatot prezentáló üzemi képviselő is részt venne. Ez a módszerbeli törekvés egyébként maga is sugallja azt az elvi nézetet, amit dr. Farkas János úgy fogalmazott: nem a gyakorlat áll az elmélet szolgálatában, hanem fordítva. Mindenesetre most 1- kitapintható volt: a miskolci nyári egyetem szervezői olyan ismereteket kívántak nyújtani — és nyújtottak is! —, amelyek realizálódhatnak a mindennapok gyakorlatában. Receptet ugyan nem adhat — erre nem is vállalkozhat egy nyári egyetem —, de segítheti az olyan szemlélet kialakulását, amely a problémamegoldás oldaláról közelíti a mindennapokban felvetődő kérdéseket, feladatokat. De itt, ezen a ponton véget ér a szervezők, s megkezdődik a hallgatók felelőssége. Az, hogy törekedjen a hallottaknak a saját, az üzemi „nyelvre” lefordítására, kamatoztatására. S ezzel tulajdonképpen elérkeztünk a VII. miskolci nyári egyetem legkritikusabb pontjához. Hivatalosan 125 hallgatója volt a nyári egyetemnek — ennyi résztvevőt fizettek be — több-kevesebb összegért, attól függően, hogy milyen volt az elhelyezés, csak az előadások díját állták-e? — a vállalatok. A valóságban azonban csak 40—50 körül volt a törzshallgatók száma. Akik valóban ott voltak, mindig ott voltak az előadásokon. Az ő véleményük szerint is ez a mostani program több hallgatót érdemelt volna, mint amennyi a hivatalosan résztvevők száma volt. De ez — ha úgy tetszik — propagandakérdés is. Viszont érdemes lenne eltűnődni azon — a szervezőknek és a vállalatoknak is —, mit ér a formális részvétel? Nemcsak a nyári egyetem presztízse, de a vállalatok érdeke is azt kívánja; olyanok részvételét biztosítsák, akikben megvan a készség és a képesség nem egyszerűen a részvételre, hanem az innovációra is. S ez részünkről nem játszás egy „divatos” szóval. j Csutorás Annamária A Magyar Vöröskereszt Vas megyei Szervezete az országban először négy évvel ezelőtt szervezte meg az egészségileg károsodott gyermekek nyári üdülőtáborát Röjtökmuzsajon, a SZOT-gyermek- üdülőben. Azóta minden évben nyaraltatják itt a gyermekeket. A táboroztatás költségeit társadalmi munkából fedezik. Természetesen a gyermekekre felügyelő orvos, a diétás nővér, a pedagógusok és népművelők, valamint a vöröskeresztes aktivák önként és térítésmentesen vállalják ezt a munkát. Szépen magyarul — szépen emberül „Nem érdekel!” Egyik napilapunk olvasója megírta, mennyire felháborodott egy javítóvállalat alkalmazottjának elutasító magatartásán. Amikor az ígért időpontban visszajött a javításra elvállalt tárgyért, még nem kapta meg, késett a javítás, csak délután érkezik vissza az üzletbe — közölték vele. A tárgy tulajdonosának azonban sürgősen el kellett utaznia, s ezt meg is mondta. Meglepő választ kapott: elutazása a vállalót „nem érdekli”, mondván; ez már magánügy. Nem is nagyon ritka magatartásról szólt a levél. Az elhárításnak sokféle módját figyelhetjük meg eladók, kiszolgálók részéről. Efféle magatartás legtöbbször megmarad az érdektelenség nem szóbeli jelzéseinek szintjén: fejrázásnál, beszédes gesztusnál, netán a vásárlót figyelembe se vevő odébbállásnál. Legtöbbször azonban valamilyen hallható jelzést kapunk, mégpedig aszerint, hogy milyen mértékben „érdekli” a válaszolót a tanácstalan ember dolga. Egy igen vagy nem rendszerint elhangzik, néha egy biztató szót is hallhatunk arról, hogy másnap vagy a jövő héten meglesz az öltöny, nézzen be ekkor és ekkor. Nem ritka a magyarázat sem: „Csak később kapunk árut”, „már egy hónapja hiánycikk”, „jövő csütörtökön érkezik ...”, „két dolgozónk is megbetegedett” stb. Néha udvariasan kezdődik: „Sajnáljuk ...” Az elhárításnak persze vannak kevésbé finom hangjai is: „Hová gondol!”, „Hol él maga!” S itt kezdődik az érdektelenség elutasító magatartása — és beszéde. Ha fellapozzuk szófejtő szótárunkat, és az érdeklődik eredetét keressük, megtudjuk, hogy alaptöve az Ar Ige, amelynek jelentése: ’hozzáér’. Ez a jelentés ma az érint igében maradt meg eredeti, konkrét értelmében, de benne volt az érdekel többszörösen képzett formában is, hiszen élt valamikor ’bökdös’ jelentése is. Akit tehát valami nem érdekel, azt jelenti, hogy nem érinti — átvitt értelemben. Ha megvallatjuk azt a hatalmas szócsaládot, amely az ér igetőből kisarjadt, akkor jól körülhatárolt jellemrajzát bonthatjuk ki annak az embernek, akit embertársa dolga nem érint. Lássuk! Ez az ember először is nem érti meg felebarátja gondját, mert hiányzik belőle a kellő értelem, azaz nem elég értelmes, tehát értelmetlen. Nincs is érzéke ahhoz, hogy értelmezze a baját, azaz értelmileg felfogja. De nem is érett más ember bosszúságának felfogására, éretlen hozzá, nem jutott el a kellő érettség fokára, mert nem érlelődött meg benne a hajlam az együttérzésre, hiszen erre a szintre csak a lelki élet kifinomodásával lehet eljutni, azaz éreznie kellene nemcsak a maga fájdalmát, örömét, a vonzódást valakihez vagy valamihez, az idegenkedést a kellemetlenségtől. Nem tudja érzékelni társa bánatát vagy örömét, mert érzéketlen maradt, érzelemvilága szánandó- an csökevényes, lelke pedig érdes. Látható mindebből, hová kellene elérkeznie annak az embernek (persze, a vásárlónak is!), aki velünk emberileg akar közösségben élni, művelten viselkedni és beszélni ... Milyen emberi módon vall erről anyanyelvűnk rejlett jelentésvilága! Giiüiri néprajzi kutatások A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszékének tanárai és hallgatói évek óta folytatnak néprajzi kutatásokat a gömö- ri falvakban. Idén két hetet töltöttek el a gyűjtőmunkával — szombaton utaznak haza — és elkezdték Putnok és Zabar néprajzi monográfiájának anyaggyűjtését. Bartha Elek adjunktus és Dám László tanársegéd vezetésével több mint húsz néprajz szakos hallgató vett részt a kutatásokban, melynek során egy leendő gömöri múzeum anyagához is gyűjtik a tárgyi emlékeket Fílmlevél HoináEpsíIelt kriii Színes filmen pereg előttünk mától az Éjszaka történt című új szovjet film a premiermozikban. A technikai „szinességet” ezúttal nem csupán a kívánatos tájékoztatás okán írjuk le. Azért is, hogy már az elején meg lehessen mondani: maga a krimi, a történet — írója Vladlen Bahnov — meglehetősen színtelenül fogalmazódik cselekménnyé. A Venjamin Dorman rendezte bűnügyi játék végén ugyan kiderül, hogy adva van egy nagystílű szélhámos, s ebből izgalomban tarthatna bennünket egy nagystílű szélhámosság leleplezése — addig azonban, míg ide eljutunk, sokszor érezzük úgy, hogy a nyomozás emberei mintegy eleve elhatározással teszik önmaguk előtt is egyre homályosabbá, ködösebbé a tetteshez vezető utat. Ez a késleltetett végkifejlet nem ismeretlen a krimit csinálok és a krimit nézők előtt, vannak ennek jól sikerült megoldásai is. Ezúttal nem ez következik be. Mi is történt éjszaka? Egy sebesült, erősen vérző nőre bukkannak egy sötét moszkvai utca kapualjában. Megtudják a rendőrségen, hogy egy taxis ütötte el, s kirabolta; az „áldozat” szerint minden bizonnyal azért, mert sok pénzt sejthetett nála. Egészen rövid idő alatt meg is kerül a taxis, beismeri, hogy ő vitte a nőt, s bizonyítékok sora kerül elő. Minden a sofőr ellen vall ... Aki szeret krimit fejteni, a továbbiakban gyakorolhatja. Van rá ideje, míg tart a film. * Ugyancsak mától látható a mozikban a Szóljon a. rock című színes, zenés francia film. A két író-rendező: Eric Dionysius és Eric Mistier koncertfilmje a világhírű ke- ményrock-együttes, az ausztráliai AC/DC európai turnéjának párizsi és belgiumi koncertjén készült. A többkamerás fényképezés a koncertet nem a nézőtér szemszögéből láttatja, hanem a színpad különböző részeiről, sajátos aspektusban ábrázolva az előadást, az előadókat. (14 éven aluliaknak nem ajánlott.) (t- n. j.) A legendaballada A népköltészet kutatásában csak a legutóbbi években fordult a figyelem a legendaballadák felé. A balladák e világa a tudományos életben mindmáig ismeretlen, feltáratlan terület maradt, pedig a néphagyományban évszázadokon át jelentős szerepet töltött be, s egy-egy darabja, mint például a „Júlia szép leány” misztikus, szép balladája, irodalmi folklorisz-* tikai műveltségünk szerves részévé vált. A legenda ballada egy középkori irodalmi műfajnak, a legendának egyfajta népköltészeti továbbfejlődése. Magába olvasztotta azokat a nem keresztény vallási képzeteket, epikus formákat is, amelyek a korábbi szájhagyomány részei voltak. Átalakította a tételes, egyház terjesztette történeteket, és egy sajátos világnézet kifejezőjévé vált. Az európai folklórban mindenütt megtalálható. Bár igen fontos előkép a középkori kereszténység legendaköltészete — a bizánci és római kereszténységé egyaránt —, a Biblia és a legendáriumok, a helyi nép- költészet hatására mégis egymástól távol eső változatok jöttek létre. Tanulmányozásuk, tudományos rendszerezésük nemcsak a népköltészet teljesebb megismeréséhez segít hozzá, de az irodalom és a folklór közötti átmeneti terület feltárásához, a városi-falusi tömegkultúra megrajzolásához is. Az Akadémiai Kiadó gondozásában most megjelent, A legendaballada című és Epikai-lírai alkotások az irodalom és folklór határán alcímű kötet, Kriza Ildikó munkája ennek az irodalmi műfaji határesetnek a bemutatására vállalkozott. Ma este a képernyőn: Cseles csalás Régen látott, ám igen népszerű „tévésztárok’ jelentkeznek mo este 20 órakor az első műsorban: Frédi és Béni, avagy o két kökorszaki szaki és bájos asszonyaik. Tehát a teljes Flynstone család újra kéo- ernyönkön lesz, és bemutatja Joseph Barbera és ViHliam Hanna sorozatának Cseles csalás cimü epizódját. Ehhez a műsorhoz aligha szükséges bővebb ajánlás. Július 9—16-ig „út a kényelemhez” BUBIV bútorkiallitás és -vásár a BORSOD DOMUS Lakberendezési Áruházban (Miskolc, Nagyváíhy utca 2.) A kiállítás időtartama alatt minden 15 000 Ft feletti BUBIV bútorvásárláskor sorsjegyet adunk. Nyeremény: 22 000 Ft-os hollóházi vadász étkészlet RSoty ^öeu« vtüuAoAí * .iiilív r^i —im ili wi -F* /
