Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-08 / 158. szám

1982. július S., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Százéves a EnGszkvai telelőn If&BMÉégwáró Magyarország Szállodalánc-szemek a Duna partján „Magas sziitű” oktatás Miskolci Antal kéményseprőmester, immár 36 éve dolgozik szakmá­jában. Keze alatt számtalan leendő kéményseprő sajátította el már a gyakorlati tudnivalókat, a szakma miveléséhez szükséges ismere­teket Képünkön a mester látható, munka közben. Fotó: Kövesdi Tibor Söprik is, mossák is Meddig tiszta az utca? Még soha annyi szálloda nem épült egy időben Ma­gyarországon, mint mostaná­ban. Csupán az elmúlt nyolc hónapban tízet nyitottak meg gyors egymásutánban: decem­berben a budapesti Fórumot és a zalaegerszegi Balatont, áprilisban a budapesti Regét, a barcsi Borókát, az egri Egert és a kőszegi Parkot, május óta fogad vendégeket a pápai Platán és a budapes­ti Expo, júniusban készült el az Atrium Hyatt. Júliusban a fővárosban további két ho­tel nyitotta, illetve nyitja meg kapuit: 2-án a Novotel, a hónap végén a Penta. Augusztusra^ várható az új Budapesti Sportcsarnok mel­lett épülő Stadion-szálló megnyitása. Egyedül Sopronban három hotel készül, illetve készült el: működik a hangulatos kis Palatínus, korszerűsítik és bővítik a Lővért, hamarosan befejezik a munkákat a Bás­tya-szálló építésén. Ha a ki­sebb beruházásokat is szám­ba vesszék, azt látjuk, hogy 1980 és 1982 között több szál­lodai helyet létesítettek, mint az előző tíz évben összesen. . A tempót a szükség dik­tálja, az az érdeklődés, amely Magyarország iránt megnyil­vánul. Turistáit, üzletembe­rek, különféle nemzetközi kongresszusok résztvevői kér­nek, keresnek szálláshelyet az országban. A beruházásoknak az az osztrák—magyar kor­mányszintű megállapodás adott lendületet, amely 300 millió dolláros hitellel járult hozzá a magyar idegenforga­lom fejlesztéséhez. Ebből az összegből egyelőre csak 130 millió dollárt használtak fel a Fórum, a Hyatt, a Penta és a Novotel építésért, tehát az új szállodák többsége nem az osztrák hitelből épült. Külön figyelmet érdemel­nek viszont azok a házak, amelyek külföldi hitelkeret­ből részesültek. Ezek közös sajátossága, hogy tulajdono­saik^— a Hungar Hotels és a Pannónia — egy-egy nemzet­közi szállodalánccal kötöttek névhasználati szerződést. A névhasználat joga együtt jár azzal, hogy a magyar szállodák alkalmazzák az il­lető nemzetközi lánc techno­lógiáját, üzemeltetési mód­ját, vagyis a vendégek ugyan­azokat a szolgáltatásokat kap­ják Budapesten, mint a Hyatt, az Intercontinentál, a Novotel, vagy a Penta bár­mely házában, bármely kon­tinensen. Ezek a szállodalán­cok Európától Ausztráliáig behálózzák a világot, és ne­vük a sokat utazó üzletembe­rek, turisták számára garan. cia. i Hogy csak néhány jellegze­tességet említsünk: a Hyatt- szállodáknak átriumuk, belső udvaruk van, és a szobák körfblyosóról nyílnak. Megta­lálható bennük a Regency Club, az a — többnyire leg­felső — szint, ahol a legigé­nyesebbek laknak, reggeliz­nek, és amely csak az ott la­kók, illetve a személyzet tag­jai számára van fenntartva. A francia Novotel részvény- társasághoz tartozó szállodák szobáiban a vendégek francia­ágyat találnak, pótágyként a kanapét használhatják, amit 12 éven aluli gyerekek díj­talanul vehetnek igénybe. Egy-egy lánc ilyen sajátossá­gait kötetekre menő leírások dokumentálják. Talán már ebből is kitűnik, miért ígérkezik hasznosnak néhány magyar szállodát ele­ve úgy építeni, hogy egy-egy nemzetközi lánchoz csatla­kozhasson. Igaz, a névhaszná­latért díjat kell fizetni, a névadó a forgalomból is ré­szesedik, de a szállodák en­nek ellenében átvehetik a lánc gondosan kimunkált, bevált módszereit, munka- szervezését. További előny, hogy a csat­lakozó szállodákat felveszik azokba a prospektusokba, amelyek a nemzetközi lánc valamennyi tagját propagál­ják. A nemzetközi láncok elektronikus szobafoglalási rendszerrel dolgoznak, s en­nek segítségével a lánc tag­jai, vagyis a szállodák egy­másnak küldik a vendégeket. Ez azért is kedvező számunk­ra, mert egy-egy új hotelt csak intenzív propagandával lehet a nemzetközi turiszti­kai piacon bevezetni, és a nagyméretű — világméretű — reklám egyéb eszközei igen drágák. Túl azön a négy budapesti szállón, amely egy-egy nem­zetközi lánchoz csatlakozott, s amelynek együttes befoga­dóképessége csaknem 3000, további mintegy kétezer ven­dég számára épült szállás­hely az elmúlt másfél-két év­ben. 1981 novemberében a magyarországi szállodák egy­szerre 35 000 vendéget tudtak fogadni; idén nyáron már 40 000 feletti a kapacitásuk. Bár a fejlődés látványos, nem kell attól tartani, hogy a drágán létrehozott házak üre­sen maradnak. Ellenkezőleg: még ma is kevés a szálloda az országban. Az idegenfor­galmi főszezonban telt ház volt, sőt, sajnos több társasá­got kellett visszautasítani, akik Budapesten akartak nemzetközi konferenciát, kongresszust, tudományos vagy egyéb tanácskozást ren­dezni. Májusban és szeptem­berben szintén megtelnek a fővárosi hotelek; ilyenkor a vendégek többsége az őszi, il­letve a tavaszi nemzetközi vásárra érkező üzletember. Ami pedig a szezon utáni, téli hónapokat illeti, ezekre már a helyek nagyobb felét lefoglalták. A magyar szállodaipar fej­lesztése régóta időszerű volt, s mint üzleti vállalkozás is kifizetődőnek látszik. A nagy értékű beruházások általában gyorsan, néhány év alatt megtérülnek, és a későbbiek­ben jelentős hasznot hoznak. Az építkezések sok egyéb — pénzben nem is mérhető — haszonnal, előnnyel jár­nak. Az új, modern, többnyi­re gondosan tervezett épüle­tek általában emelik, javítják a városképet. De említésre méltó, hogy az új szállodá­kat olyan magyar iparművé­szek alkotásai díszítik, akik­nek tehetségéről éppen a szál­loda számára készített mun­káik révén győződhet meg a nagyközönség. Több okuk is van tehát ar­ra, hogy örömmel fogadjuk a szállodaépítéseket, amelyek tovább folytatódnak. A 300 millió dolláros hitelkeretből még 164 millió dollár fel- használására van lehetőség; ebből bővítik a budapesti Sport-szállót, Hévízre újabb gyógyszállót terveznék Aqua néven, és több, még nem véglegesített tervet is dédel­get a magyar szállodaipar. Emellett az utazási irodák, vállalatok saját pénzükből is építkeznek, abban a remény­ben, hogy a béke iparágá­nak, az idegenforgalomnak van jövője. G. Ks. ideien nyelvi táborok I A tavalyi idegen nyelvi tá­bor sikerén felbuzdulva — a megyei és a sátoraljaúj­helyi TIT-szervezet rendez­te Kácsárdon —, idén több idegen nyelvi tábort is szer­vez az ismeretterjesztő tár­sulat Borsodban. Kácsárdon a sátoraljaújhelyi városi és járási gyerekeknek angol nyelvből szerveznek tábort, s ugyanitt tartják meg au­gusztusban a nemzetiségi falvak gyermekeinek a né­met nyelvi tábort. Az idén nyáron ‘egyébként orosz, an­gol és német nyelvű tábort indítanak a TIT-esek Füzér- radványban, az úttörőtábor­ban is. Az orosz nyelvre az újhelyiek szervezték meg a résztvevőket, a másik két idegen nyelvre viszont a me­gye és Miskolc diákjait vár­ják. Olyanokat, akik iskolá­ban vagy magánúton tanul­ják az angolt, illetve a né­metet. A tábort elsősorban 10—12 éveseknek szervezik, de szívesen’ látnak minden érdeklődő felső tagozatost. Az angol csoportra korláto­zott számban, németre vi­szont még többen, jelentkez­hetnek. A füzérradvánvl tábor augusztus 2-től 11-ig tart, je­lentkezéseket július 15-ig fo­gadnak el a TIT megyei szervezeténél, s ott kapnak bővebb felvilágosítást is az érdeklődők. Akik a késői órákban na­ponta találkoznak Miskolc útjain a vízsugarat szóró lo- csolókócsikkal, tapasztalhat­ják, hogy ezek a gépek ala­pos munkát végeznek. Ázik, úszik az úttest aszfaltja a bőséges vízben, a csatornák rácsai alá hangosan csorog a port, sarat, szemetet el­tüntető víz. Ez a látvány fo­gadja a nagyon korán kelő­ket. A locsolókocsik egész éjjel járják a fontosabb, úgynevezett gerincutakat, és a nappali forgalom miatt moshatatlan belvárosi utcá­kat Előttük elvégzik a dol­gukat a seprőgépek, és a köztisztasági vállalat útsep- rői. Egyetlen nap alatt 200— 250 köbméter vizet használ­nak fel a nagy teljesítmé­nyű locsolókocsik. Ismerve a fáradozást, a jelentősnek mondható anyagi áldozatot a temérdek vízfelhasználást, mégis okkal érzi úgy a vá­roslakó' és az idelátogató ide­gen, hogy nappal bizony még mindig szemetesek az utcáink, és nemcsak a bel­városban. Lehetne citálni a példákat, hogy az idegenfor­galmukra olyan sokat adó és kényes, Miskolchoz hasonló nagyságú városok terein, ut­cáin még az őszi lombhulla- tás idején is meg tudják őrizni azt a patikatisztaságot, Száz évvel ezelőtt, 1882 jú­liusában kezdte meg működé­sét Moszkvában az első tele­fonhálózat — pontosabban az első néhány készülék: a köz­ponthoz mindössze 26 előfize­tő tartozott. Még az évszázad végén is mindössze 3000 ké­szülék működött a városban, s csak az első világháború éveire haladta meg az állomá­sok száma a tízezret. Ma a szovjet fővárosban, amelynek lakossága valami­vel a nyolcmillió fölött van, 2,8 millió előfizetőt tartanak nyilván, ebből kétmillió la­kástelefon van, vagyis a vá­ros telefonellátása viszonylag jó. Még ebben az ötéves terv­ben félmillió, jórészt lakossá­gi áilonjással bővítik a háló­zatot. amit a város nevéhez tapa- dóan emlegetnek az ott meg­fordulók. Nekünk sem irigy­séggel illenék szemlélni a határainkon belüli és kívüli nagyvárosok kényes pedan­tériáját, hiszen egyfelől al­tathatnánk a jogos nyugta­lanságunkat. Költünk a tisz­taságra, el is végezteti a vá­ros ezeket a munkákat, mind jobb színvonalon. Mégis, mi­korra megtelnek a belvárosi utcák a forgalommal, a haj­nallal együtt eltűnik a bő­séges vízzel lemosott aszfalt tisztasága. Járdamosó gépek is segítenek, ha a szűkén vett belvárost nem is tudják óráról órára felfrissíteni a bevásárló, kirakatokat szem­lélő, dolga, intéznivalója után futó emberáradat miatt. Benne vagyunk a nyárban, az utcán, a belvárosi utakon, tereken kitapinthatóan jelen van a növekvő idegenforga­lom is. Azoknak, akik elő­ször járnak Miskolcon, kü- lön-külön nem mondhatjuk el: ez a város tisztább, mint valaha, szebb és egyre szé­pülő, de nekünk és a tisz­taságáért felelősöknek, vagy azoknak, akiknek feladata őrködni a tisztaság megőrzé­sén, naponta odasúgnánk: lehetne a város ragyogóbb •— a tisztaságtól. (nagy) r Bizottságok i A felszólaló elpanaszolia: i tájegységükben a népfront- aktivistákkal felmérték az i idegenforgalom fejlesztésé­nek lehetőségeit, az érdekes i anyag elkészült, de úgy lát- i ja, hogy eme tanácskozás. [ melyen most részt vesz, nem i tud erről a felmérésről, már- j pedig itt ugye szintén az i idegenforgalomról van szó. Így igaz. A napirendi pont i előadója nem hallott a £el- 1 mérésről — tanácsi dolgozó | ■—, de a 15—20 ember közül. i kik a legkülönbözőbb terü­leteken dolgoznak, senki sem i jelezte: tudna az említett [ felmérésről. A szerkesztő­i séghez sem érkezett még el • a híre. Nyilvánvaló, hogy J nem kis időbe, energiába i tellett a felmérés, a vizsgá- J lódás, majd a tapasztalatok ■ összegzése, az elképzelések ] kialakítása, a végleges for- i ma papírra vetése. Az is 1 biztos, hogy valahol majd J hasznosul ez a munka, hi­i szén a felmérők nyilván nem J a maguk kedvéért készítet- i ték el, dolgoztak vele. Hasz- | nősül majd. csak meg kell i találni a módját, helyét. Óhatatlan ellenben, hogy 1 ne vetődjön fel ismét a kér­dés: nem túl sok nálunk a bizottság? Nem aprózódik el túlzottan az erő? Ugyancsak nemrégiben két bizottság együttes ülésén egy harma­dik bizottság elnöke számolt be a saját bizottság 10 éves, vagy talán még régebbi te­vékenységéről. Az eredmé­nyek között sok mindent felsorolt. Egyebek között azt is, hogy az Észak-Magyar- ország című lap tíz évvel ez­előtt helytelenítette a szó­ban forgó bizottságnak (vagy a sok bizottságnak) a léte­zését, de aztán sor került a korrigálásra. (Vajon mikép­pen kerítettünk sort a kor­rigálásra? Nem akármi le­hetett, ha tíz év után az eredmények között sorolta- tik fel!) Lesz, ami lesz, de már ismét ide kívánkozik: sok nálunk a bizottság. A tanács, a népfront, az MTESZ és számos más szerv, intézmény szervez különbö­ző bizottságokat — esetleg ugyanazt, hiszen a tanács­nak is, a népfrontnak is megvan a maga települési bizottsága — a nagyobb bi­zottságoknak megszervezik az albizottságait, előfordul­hat persze, hogy ugyanazt a területet, témakört vizsgálja több szerv, akar állandó, vagy alkalomra megalakí­tott bizottsága. Nehéz lenne például szervet, intézményt találni már, amely nem fog­lalkozott volna, nem mérte volna fel kellő alapossággal megyénk kistelepüléseinek helyzetét. Félreértés azonban ne es­sék! Egyáltalán nem baj — nem az a baj —. hogy létez­nek különböző foglalkozású, érdeklődésű emberek, kik hajlandók utazni, érdeklőd­ni, felmérni vizsgálni, ta­pasztalatokat összegyűjteni, figyelmet felhívni, javasolni bizonvos témakörök iigvé- ben. Ezeknek az emberek­nek a munkájára mindig is szükség lesz, mert valami­féle társadalmi bázist alkot­nak, segítenek, jó szándéktól vezéreltetnek. A baj az, hogy ez az erő szétaprózó­dik, időnként párhuzamosan dolgozik, egymásról sem tudva. Ne hallgassuk el azt sem: akadnak azért a kü­lönböző bizottságokban em­berek, kikről nem lehet tud­ni, hogy vajon tevékenysé­güket mennyiben mozgatja a tenni akarás és mennyiben a szereplési vágy. A keve­sebb — több lenne! Haszno­sabb. ütőképesebb, életreva­lóbb! Nem lehet véletlen, hogy a száznál is több em­bert tömörítő bizottságok már feloszlottak és helyüket 20—25-ös ■ létszámúak fog­lalták el. Nagyobb ered­ménnyel ! Tömöríteni kellene vala­hogy a bizottságokat. Még annak árán is, hogy keve­sebb lenne az elnök, az el­nökhelyettes, az albizottsági elnök stb. Tömöríteni, hogy az erők összpontosuljanak éppen az eredmény érdeké­ben . (Ehhez persze minde­nekelőtt meg kellene szer­vezni egy újabb bizottsá­got?) Priska Tibor Pécsett tartja idei — sor­rendben a 47. — vándorgyűlé­sét a Magyar Élettani Tár­saság. Ez az egyik legrégibb hazai orvostudományi tár­saság, Szent-Györgyi Albert professzor. kezdeményezésére 1931-ben alakult meg, Ti­hanyban. Azóta minden év­ben más-más egyetemi vá­rosban ülnek össze az élet­tan kutatói. Az idei vándor­gyűlésnek több ^érdekes pé­csi vonatkozása^ van: ötven évvel ezelőtt a mecsekaljai város fogadta az alapítását követő első vándorgyűlés résztvevőit,' 35 évvel ezelőtt a pécsi vándorgyűléssel ala­kult újjá a háborúban szét­zilálódott élettani társaság, és ez alkalommal tizedszer találkoznak a MÉT tagjai Pécsett. Az orvostudományi egye­tem aulájában szerdán ple­náris üléssel kezdődött >neg a háromnapos program, ame­lyen csaknem félezren vesz­nek részt. Tisztelettel és ke­gyelettel emlékeztek meg a Magyar Élettani Társaság nemrég elhunyt elnökéről, Lissák Kálmán akadémikus­ról. Hársing László profesz- szor, a társaság főtitkára méltatta a Kossuth-díjas bio­lógus munkásságát, amelyet számos tudományos ered­mény, hazai és nemzetközi elismerés fémjelez. A pécsi orvostudományi egyetem élettani intézetét 35 éven át vezette, alapítója és veze­tője volt az MTA idegélet­tani kutatócsoportjának. Az iskolateremtő tudós, a kivá­ló oktató és szervező tanít­ványai ma a különböző ha­zai egyetemeken, illetve tu­dományos intézetekben foly­tatnak kutatómunkát. A vándorgyűlés soros el­nöke, Grastyán Endre aka­démikus. egyetemi tanár, a Pécsi Orvostudományi* Egye­tem Élettani Intézetének igazgatója tartotta a meg­nyitó előadást a mozgás agyi mechanizmusáról, majd szek­cióüléseken folytatódott a munka, összesen 340 előadás hangzik el. A Magyar Élettani Társa­ság ez alkalommal tartja hi­vatalos közgyűlését, amelyen megválasztják az új vezető­séget, s meghatározzák a tu» dományos kutatás további irányait, feladatait.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents