Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-31 / 178. szám

ÉSZAK-MAGYARÜRSZÁG 4 1982. jűfius 31., szombat Töprengés András Ferenc filmje láttán Temessy Hédi, Perczel Zita és Cserhalmi György az egyik film­kockán. Munkácsi Miklós regénye, amely a Ra-Re Regénytár­ban jelent meg néhány hó­napja, igén izgalmas, feszült cselekményé olvasmány. Alapjában bűnügyi történet, nem kevés társadalmi háttér­rel, elgondolkoztató tanul­sággal. A címe: Kihívás, amely többféleképpen ér­telmezhető. Okkal előzte meg nagy várakozás a belőle ké­szült filmet, amelyet, az író András Ferenc filmrendező társaságában írt át forgató- könyvvé, s az utóbbi rendezett. • Apdrás rendezte néhány éve a máig is felejthetetlen Veri az ördög a feleségét című fil­met, majd a televíziónál — többek kozott — a végkiáru­sítást; mindkettőben , nagy társadalmi. témaérzékenység­ről tett fényes bizonyságot. A film címe már: Dögkese­lyű, s ez hősének minőségi változását is jelzi. Egy film, mégha . regény­ből készült is, önálló, szuve­rén alkotás, mérlegelésénél nem lehet az alapművet fi­gyelembe venni, s ha most, mégis a regényről is beszé­lek. annak oka éppen a hős milyenségében végbement változás. A regény ugyanis izgalmassága, feszessége, ér­dekessége, szinte már túlzsú­foltnak tűnő fordulatossága mellett továbbgondolkodásra késztetett. Szinte közömbös, hogy a filmbeli taxisofőr a regényben eredetileg tanár volt, itt meg mérnök, ha az kap hangsúlyt, hogy nálunk az értelmiségi keresetből nem lehet kijönni, nem lehet meg­élni, azért kell felcserélni a diplomás pályát a taxisofőr- köcléssel. Igaz, a válás, gyer­mektartás, lakásmegosztás, szép szerető stb. olyan költ­ségekkel járhat, amire való­ban. kevés lehet egy átlagos értelmiségi kereset. Lehet, hogy az anyagi gondokkal küzdő, sofőrködő értelmiségi dühös is a bizonytalan for­rásokból solMt keresőkre, s éktelen haragra gerjed, ha zsebtolvajok meglopják. Ám az, hogy a rendőrséggel szemben kü'.önnyomozást in­dítson és büntető-zsaroló ak­ciót szervezzen a világ nagy detektív-zsenijeit és zsaroló­it egyaránt megszégyenítő kombinatív készséggel és tet­téhez még szociális igazság- tevést hazudó elméletet is gyártson, bizony aligha fo­gadható el. Még akkor sem, ha — miután „igazságot tett” — kilátástaianságában látvá­nyosan öngyilkos is lesz. Mindez a regényben igen izgalmasan áll előttünk, pre­cíz logikával követik egymást a fordulatok, s a jó olvas­mány élménye bizonyos mér­tékig csökkenti állampolgári berzenkedésünket a fentebb vázolt elfogadhatatlanság miatt. A film viszontinem ad ilyen élményt. Nem tudni, az író milyen okból változtatott meg néhány dolgot, s főleg miért nem engedte meg, hogy a főszereplő — Simon József taxisofőr —, egy pil­lanatig is rokonszenves le­gyen számunkra, hogy vala­mennyire megértsük sérelme­it, meglopása feletti felin- dultságát és neki és érte is szurkoljunk valamelyest. A filmbeli Simon mellé egy percig sem lehet odaállni. Hidegen számító zsaroló, aki­nek egy pillanatra sem hi­hetjük el társadalmi igazság­tevő szándékát, meg azt, hogy a rövid, nem egészen kétnapnyi történési idő alatt az „alkalom szüli a tolvajt” lehetőség tette hirtelen ilyen­né. E tekintetben találó a cím, a filmbeli Simon dög­keselyű, aki az egyébként börtönre érett zsebtolvaj pá­rost előbb megzsarolja, s vallomásának megtagadásá­val gyakorlatilag megpróbál­ja azokat átmeneti időre a rendőri eljárás elöl menteni, nehogy a hatósági eljárás az ő zsarolási terveit keresztez­ze. Két Sin ton létezik hál? Hi­szen a regénybeli Simon is szóról szóra ezt csinálja. Igen, de a filmből hiányzik egy sor motívum, ami széle­sebb társadalmi hátteret raj­Hetvenedik köteléhez érke­zett a Képzőművészeti Kiadó népszerű Mai magyar művé­szet című kismonográfia-so­rozata. Egyszerre jelent meg a 69. és 70. kötet. Á 69. kötetben Szíj Rezső mutatja be Ridovics László festőművészt. A most 57 éves Ridovics a Képzőművészeti' Főiskolán Szőnyi István nö­vendékeként végzett. A csendéletekben, tájképekben, portrékban, valamint falké­pekben egyaránt kiváló fes­tőművész azok erkölcsi örök­ségét folytatja, akik komo­lyan vették az embert; testi, szellemi, egyszóval tár­sadalmi mivoltában. Színér­zékenysége a sötét és a vil- lanóan fehér, sárgás, szürkés színek drámai feszültségében mutatkozik meg. Szíj Rezső zol, ami a zsebtolvajnépség — milliomos zsebtolvajokról, hamis néven élőkről van szó! — társadalmi veszélyességét inkább felmutatja, láttatja a rendőri nyomozati cselek­ményt, nemcsak vázlatos jel­zéseket közöl alapvető infor­mációk helyett. A filmválto­zatban • abszolút főszereplő lett Simon, eluralkodik a tör­téneten, s mert más vonula­tok halványabban érzékelte­tést kapnak, főleg a rendőri szál halványul el. cselekedetei nem kapcsolódnak mindig pontos fogaskerék módjára más mozzanatokhoz, sokszor motiválatlanok. Nem jó film hát a Dögke­selyű? Nem. erről nincs szó! De alatta marad a regény keltette .várakozásnak, az András Ferenc korábbi film­jeiben megszokott szintnek. Néhány részlete kimondottan értékes. Például a fővárost bemutató kezdősorok, az autós hajszák; ugyanakkor találkozunk elnagyolt jelene­tekkel is. Ragályi Elemér operatőr rangjához méltóan brillírozott. Bizonyára lesz a filmnek sikere, s ha lesz, megérdemli a látogatottságot. (A leendő nézők zöme bizo­nyára nem ismeri a regényt, nem veti azzal össze.) A kri­tikus csak azt jegyezheti fel kis csalódással, hogy a Dög­keselyű önmaga lehetőségei alatt maradt. Cserhalmi György híhetően formálta hidegen számítóra és teljesen kiégett emberré Simon Jó­zsef alakját. Az egyik idős tolvajnő szerepében örömmel láttuk ismét a hajdani film­sztárt, Perczel Zitát (jó ötlet volt a Meseautó egy jelene­tének tévés bejátszása!), a másik tolvajt Temessy Hédi a . szerep adta lehetőségeken belül hihetően formálta em­berré ; a kisebb szerepek ala­kítói közül Udvaros Dorottya emelkedik ki, s egy sor ki­tűnő színész feszengett váz­latos figurákban. A taxisofőrként dolgozó ér­telmiségi sajátos és nagyon is vitatható „társadalmi igaz- ségtevése” így változott a filmen a dögkeselyű cseppet séma rokonszenves cselekvé­sévé. elemző módon mutatja be Ridovics pályáját. A kötet­ben huszonöt szövegközti fe­kete-fehér és tizenhat színes reprodukció található. Breznay József munkássá­gát mutatja be 'a 70. kötet­ben Aszalós Endre. A most 66 éves művész eddigi élet­műve azt mutatja, hogy elkö­telezetten vállalta — munkás­sága fundamentumaként — a nagybányai festészet szelle­mi folytatását. A hatvanas évek közepétől festészete egy felfokozott, de a valóságje­gyeken belül maradó ex­presszi v képi gondolkodásba torkollott. Breznay pályaké­pét és fejlődését Aszalós End­re művészettörténész mutatja be. Huszonkét ' szövegközti fekete-fehér és tizenhat szí­nes reprodukció teszi gazda­gabbá a kötetet. Benedek Miklós Két kismonográfia Ridovics László és Breznay József Szobabelsö. Részlet a II. országos amatőr fafaragó kiállításról, IPIII Második alkalommal ren­deztek meg Miskolcon az amatőr fafaragók országos kiállítását. A városi műve­lődési központ ifjúsági há­zában megnyílt tárlat bizo­ny as szempontból több, mint egyszerű kiállítás. Hivatott arra is, hogy mintegy feltér­képezze, jelezze az amatőr fafaragás jelenlegi irányza­tait, állapotát, azokat a törek­véseket, amelyek a különbö­ző felfogásban működő cso­portokat, egyéni alkotókat jellemzik. Akkor is így van ez, ha e kiállításon csak jel­zésszerűen lehetnek ott a mozgalomban mind nagyobb helyet, 'szerepet kapó, igazi csapatmunkát kívánó tér- plasztikák, térjátékok, ame­lyek Ugyan kevésbé mívesek, de közhasznú funkciójuk vi­tathatatlan. Ezúttal csak utal­nánk a miskolci fafaragó stú­dió közelmúltban, épp e mű­velődési intézmény udvarán felállított népművészeti ját­szóterére, mely — makett formájában — „bevonult” a kiállításra is, s amelyért di­jat is kaptak az alkotók. A fafaragás e kibontakozó, alapvetően új vonalára egyébként már csak azért is érdemes odafigyelnünk, mert egy merőben, új, de környe­zetkultúránkat igazán ne­mes értékekkel gazdagító je­lenségről van szó. Lehel ősé­géi — meggyőződésünk — ma még teljes egészében nem is mérhető fel. Jóllehet pél­dául, hogy bizonyos alapje­lenségeiben, jellegzetességei­ben sok hasonlóság fedezhe­tő fel a népművészeti játszó­terekben, de megtalálhatóak a különbözőségek is. Az egyéni esítés. Visszatérve áz országos ki­állításra; szembetűnő a hasz­nálati tárgyak előretörése. Igen sok — és különböző stílusirányzatú — a nagy formátumú tárgy, a bútor. A faragott, hagyományos pa­rasztbútortól a fát a maga természetes formájában fel­használó formátumig igen széles a skála. Ez utóbbiak, természetükből adódóan el­sősorban ülőalkalmatosságok. A kiállításon kiemelkedő teljesítménnyel igazából a bú- torkészítők szerepel lek, s így talán nem Véletlen, hogy a két nagydíjat, a Borsod megyei Tanács és a Miskolc városi Tanács' díját Kohány György és Hegedűs József kapta, mindketten bútorért. Örvendetes, hogy a hasz­nálati tárgyak valóban hasz­nálati tárgyaidul válnak. Az­zá; csak annyi díszítést, mo­tívumot faraglak rájuk, amennyi az esztétikai szük­séglet, így a tárgyak hasz­nálati funkcióját nem zavar­ják. Visszaszorultak a túl- díszített, motívumokkal túl­zsúfolt, s éppen ezért sem­mire sem használható tár­gyak, anyagszerűbbek lettek a faragások. A mozgalom, s ezt tükrözi a kiállítás is, kinőtte a gyer­mekbetegségeit, sőt, sikerült túllépni a másolás kezdeti állapotán is. A hagyományos motívumokat új módon hasz­nálják fel. Ennek ellenére nem gond nélküli ma sem az amatőr fafaragó mozgalom. Magasabb szinten ugyan, mint korábban, de egyfajta kiegyen I ítődés tapaszt a Iható, kevés az igazán egyéni alko­tó. S viszonylag kevés olyan alkotást láthatunk e kiállítá­son, amely anyagszeríiségé- vel, míves kivitelezésével egyaránt a legmagasabb mértéket is megüli. Lehet­nek ennek persze más okai is, az például, hogy a leg­jobb alkotásokat egy kollek­tív, külföldi kiállításra küld­ték el. Vagy a viszonylag kevesebb beérkezett pályázat magyarázata lehet az is. hogy több a nagy formátu­mú faragás, a “bútor, amely lényegesen időigényesebb, ke­vesebb készíthető el belőle. Magyarázat található. Ennek ellenére úgy tűnik, a szak­köri munkában érdemes es kell is több figyelmet szen­telni a finom faragásoknak, a színvonal, a kivitelezés minőségének. A fa mellett; — mintegy szerves kiegészítőként — igen sok csontból készült alkoias látható az országos kiállítá­son. Messze kiemelkednek Andriska Sándor miniatűr faragásai. Magán a tárlaton nem észlelhető, de a beér­kezett anyagból igen. a csonlfaragásnal jelentkezik a túlzottan áttört, már-már himzésszerű kidolgozás. Jól­lehet — akár fáról, akár csontról van szó — ezek a természetes anyagok igazan akkor nyernek majd polgár­jogot. mindennapi környezet- kultúránkban, a lakáskultú­rában. ha a, díszítés mellett érvényesül az anyag szépsé­gé is. A díjazottak sóra is mu­tatja, a szobrászati anyag színvonala alatta marad a használati tárgyakénak. Lip- ka Mihály domborművé és Hideg István négyes. Csépe- lők c. szoboregyüttese a jó­értelmű kivétel. A lény azonban továbbgondolásra kell hogy késztessen. Van­nak persze e kiállításnak olyan résztvevői, akik már megszokottan színvonalas anyaggal jelentkeznek. Ha nem is soroltuk fel mind­egyiküket, a tárlatnézök bi­zonyára rájuk találnak —dí­jazottak. Ezúttal inkább azokra a jelenségekre sze­rettük volna felhívni a fi­gyelmet. amelyek erősítése, vagy javítása csak szolgál­hatja ennek a változatlanul izmosodó mozgalomnak a lö­vőjét. Csutórás Annamária •Fotó: Iojtán László I r tfÜi ■’i'ö väv i i •wiJ.a ry;~ r*> .7 p mj JL ' W ‘ JX -V- „ , W* Irodalmi dolmmentumjáték készült a Magyar Televízió szegedi körzeti stúdiójában Kávéházi bánat címmel. Az Olajos Csongor szerkesztésé­ben és forgatókönyve alap­ján, Kun Zsuzsanna rende­zésében forgatott műsor a régi szegedi kávéházak han­gulatát eleveníti fel. Cserzy Mihály, Füst Milán, Heltai Jenő, József Attila, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső. Mikszáth Kálmán, Sz. Szigeti Vilmos, Tömörkény' István írásainak, verseinek' tükrében a dokumentumfilm arra ke­res választ, miiben is rejlett a múlt századi, e század eleji kávéházak varázsa. A műsor helyszíne a‘szegedi híres Vi­rág cukrászda, amely sokat megőrzött az egykori kávé­házi hangulatból, s amelyet a Szegedet felkeresők is igen jól ismernek. (A Virág cuk­rászda Szegeden a hajdani miskolci Roráriusz megfele­lője, csak jóval fiatalabb an­nál és még él. Kár. hogy ná­lunk nincs tévéistúdió, amely ilyen műsort készíthetne.) SZERELVÉN YBOLTUNSCBAN (MíSKOLC, MADARÁSZ V. 0. SZELES U. SAROK) ntáscsenpe­wásár i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents