Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-31 / 178. szám

1982. júfius 31., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A társadalmi tulajdon védelmében Gyarapítsák is, védjük Csónakázótó Kazincbarcikán Felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt kedvence a barcikai csónakázótó, amelyet sokak segít­ségével építettek a város szabadidő-parkjában. A tó mellett játszótér, park van; „szilárd talaj” azoknak, akik már eleget csónakáztak ... Fotó: Fojtán László Átomeros paprika Megyénk egyik termelőszö­vetkezetének volt elnöke és bűntársai csalással és hűtlen kezeléssel 340 ezer forint kárt okoztak a társadalmi tu­lajdonban. Az elnök balatoni villáját a tagok építették, bé­rüket a termelőszövetkezet pénztárából fizették ki, a tsz teherautói rendszeresen, térí­tés nélkül szállították az anyagot az építkezésre. j. É. íoglalkozósnélküli. ka­zincbarcikai lakos és társai rendszeresen átmásztak a Borsodi Vegyi Kombinát ke­rítésén, és a szabadban tárolt rézbetétes kábeleket baltával szétvagdalták. A kilopott ká­beldarabokról a közeli erdő- * ben a szigetelést leégették, a rezet a kazincbarcikai és sajó- szentpéteri MÉH-telepen ér­tékesítették. Két éven keresz­tül szinte zavartalanul foly­tathatták bűncselekményeiket. Majdnem egy kilométer ká­belt tulajdonítottak így el. A kár értéke 372 ezer forint. J. E. és társai a MÉH-től a két év alatt 27 ezer forintot vet­tek fel. r Az összes vágyon elleni bűncselekménnyel az elköve­tők az-elmúlt évben hazánk­ban 620 millió forint kárt okoztak. A növekedés közel 30 százalékos. A személyi tu­lajdonban keletkezett kár érté­ke 290 millió forint volt, 330 millió forint kár pedig a tár­sadalmi tulajdonban követ­kezett be. Megtérülésére csak nagyon kis százalékban lehet számítani Két — véleményünk sze­rint jellemző — példánk és a Legfőbb Ügyészség adatai is jelzik: az elmúlt évben sem fejlődött kéllő mértékben a társadalmi, tehát mindannyi­unk tulajdona iránti megbe­csülés, ezen a téren nem ja­vult az állampolgári fegye­lem. A társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények vizsgálata, az elkövetést le­hetővé tevő okok és körül­mények feltárása kimutatta: egyes sértett szervek hanyag­sága, szervezetlensége és a különböző visszásságok nem­egyszer szinte bátorítólag ha­tottak a bűn elkövetésére. Mi­lyen a helyzet e téren me­gyénkben? Hogyan alakult az elmúlt évben a társadalmi tu­lajdon elleni bűnözés? Mi­lyen a tendencia? Kérdésein­ket dr. Petrovics Tivadarnak, a Borsod megyei Rendőr­főkapitányság társadalmi tu­lajdonvédelmi osztályvezető­jének tettük fel. — Borsod megye nagyságá­ból, ipari jellegéből is adó­dik, hogy az állami és szö­vetkezeti tulajdon védelme, továbbá a szabálysértések és bűncselekmények megelőzése mindig az egyik kiemelt fel­adat volt, rendőri munkánk­ban. Az MSZMP KB titkár­sága 1976-ban hívta fel a fi­gyelmet arra, hogy a közös vagyon védelme elsősorban a gazdálkodó szervezetek köte­lessége, azoké, akikre a közös vagyon kezelését rábízták. A Minisztertanács is hasonlóan fogalmazott. E határozatok alapján a megyei pártbizott­ság legutóbb ez év február­jában tűzte napirendre a nép­gazdaság és a társadalmi'tu­lajdon védelmének kérdéseit, s egyben meghatározta a párt-, állami és társadalmi szerve­zetei: feladatait, a bűnüldözés tennivalóit. Ami a konkrét kérdést illeti, Borsod megyé­ben az ismertté vált bűncse­lekmények száma az utóbbi öt évben enyhén emelkedő tendenciát mutat. Az el­múlt évben az emelkedés a korábbi évekhez viszonyítva már jelentős, mértéke közel 20 százalékos. Az összbünö- zésen belül a társadalmi tu­lajdon sérelmére elkövetett cselekmények aránya 21,2 szá­zalék. Az elmúlt öt évet vizsgálva lényeges változás e Véren az elmúlt évben mu­tatkozott. Sajnos, növekedés­ről számolhatunk be. — Milyen bűncselekmé­nyek a leggyakoribbak, s ezek mely népgazdasági ága­zatban jelentkeztek ? Hogyan alakult a kár nagysága? — A társadalmi tulajdon sérelmére döntő arányban és számban lopást, valamint be­töréses lopást követnek el. A lopások általában kis kárér­tékűéit, míg a betörések kö­zött jelentős értéket képező károkkal is találkozunk. Az emelkedő tendencia a rossz vagyonvédelmi munkával is magyarázható. Az utóbbi hó­napokban például három olyan esetben folytattunk vizsgálatot, ahol a páncél- szekrény kulcsát egyszerűen a szögre akasztották. Ezenkí­vül nem mindenütt megfele­lő — gyakran meg sem old­ható — az értékek őrzése, a biztonságos tárolás. Ala­csony a jelző- és riasztóbe­rendezések száma. Ami az ágazatokat illeti, a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmé­nyek száma az állami ipar­ban csökken, kivéve az épí­tőipart. A mezőgazdaságban is javult a helyzet az elmúlt években. Fejlődött a belső el­lenőrzés, több termelőszövet­kezetben rendészetet hoztak létre. A budapesti mellék­üzemágakban viszont tovább­ra sem megfelelő a vagyon­védelem. A legveszélyeztetettebb te­rület az állami, szövetkezeti kereskedelem és a vendéglá­tás. Itt követik el megyénk­ben a társadalmi tulajdon sé­relmére a bűncselekmények 25—40 százalékát. Emelkedik a lopások és a betörések szá­ma. A belső és külső ellen­őrzés színvonala sem min­denütt elfogadható. A keres­kedelem és a vendéglátás te­rületén fordultak elő a hosz- szabb időn keresztül folyta­tott, bűnszövetségben elköve­tett. nagy kárt okozó sikkasz­tások, csalások. Sajnos, a kár nagysága emelkedik. 1977-ben még csak 10 millió, 1981-ben már 27 millió fo­rintos „hiányról” beszélhe­tünk. A kár nagyságát egy­részt befolyásolja a sikkasz­tások, csalások, hűtlen, ha­nyag kezelések száma, de még inkább a gondatlan ron­gálások mennyisége. Gyakran előfordulnak ugyanis a tech­nológiai fegyelem megsérté­séből származó több milliós károk, tgy a szabálytalan he­gesztésből, hanyagságból ki­pattanó tüzek. Külön problé­ma, hogy az ilyen események­nél nemegyszer a felelős személye sem állapítható meg. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a karok megtérülésének aránya 1981-ben csak 18,5 százalékos volt. — Mi a helyzet a fekete­fuvarokkal? — A közúti szállítás terü­letén évek óta visszatérő je­lenség a valótlan fuvartelje- sítmények elszámolása. Saj­nos, széles körben elterjedt a közületek járművezetői köré­ben a megtett kilométer és a fordulók számának kisebb-na- gyobb mértékű meghamisítá­sa. Sok esetben azért írnak valótlan adatokat a menetok­mányokra, hogy így maga­sabb személyi jövedelmet ér­jenek el a vállalatoknál. A teljesítmény meghamisítása a fuvaroztatóval történő fik­tív igazoltatás többletüzem­anyag elszámolásra, , illetve feketefuvar elvégzésére nyújt lehetőséget. Az utóbbi idő­ben elterjedt, hogy a gépjár­művezetők nemcsak a szá­mukra kiadott menetokmá­nyokon számolnak el fiktív teljesítményeket, hanem ki­töltetlen menetleveleket „sze­reznek”, vagy az okmányo­kat ellopják társaiktól, s ezek felhasználásával vételeznek üzemanyagot, vágj' azzal vég­is zik a feketefuvart. Az egyik nagy fuvarozó vállalatunknál például a gépjárművezetők őrizetlenül hagyott menetok­mányokból jó pár darabot el­loptak és azokra a vállalat üzemanyagtöltő kútjainál tankoltak. Az eljárás során bizonyítást nyert, hogy 40 me­netlevél felhasználásával 74 alkalommal több mint 12 ezer liter benzint vételeztek, közel 130 ezer forint érték­ben. Az üzemanyagot orgaz­dáknak értékesítették. — Hol tart az állami, szö­vetkezeti tulajdon védelmé­nek „társadalmasítása”? Mi­lyen segítséget nyújt a rend­őrségnek a lakosság? — Megyénkben a több ezerre tehető önkéntes rend­őrön kívül mintegy tíz spe­ciális, önkéntes rendőri cso­port működik, amelyek mun­kájukat a társadalmi tulaj­don védelmében fejtik ki, fő­leg a nagyüzemekben és a szállításban. Az iparban — a BVK-ban, a Borsodi Hőerő­műben, a 3. sz. Volánnál és több más üzemben is — az elmúlt években társadalmi tulajdonvédelmi tanácsok alakultak. Ezek a tanácsok különösen a nagyberuházáso­kon végeztek hasznos mun­kát, aktívahálózatot is szer­veztek, tehát magukat a dol­gozókat vonják be a va­gyonvédelembe. A TT védel­mi tanácsoknak sajnos, ma még nincs megyei irányító, koordináló szervezetük. Így esetenként a kezdeti fellán­golás után visszaesik munká­juk színvonala. Vagyonvédel­mi feladatokat vállalnak a munkásőrök, a szakszerveze­tek, a KISZ-alapszervezetek és a szocialista brigádok is. Különösen az utóbbiak te­hetnének még többet, ha vál­lalásaikat nem általában, ha­nem konkrétan fogalmaznák meg. — És a lakosság? — Az állampolgárok részé­ről is történnek bejelentések, személyesen és írásban is. A bejelentő védelméről — amennyiben az szükséges, gon­doskodunk. Elég sok a név­telen és semmitmondó beje­lentés. Előfordult, hogy még az elkövető munkahelye, la­kóhelye sem volt megjelölve. Még furcsább az a napokban érkezett levél, amely szerint: „az egyik járásban tolvajban­da működik, figyeljék őket”. Sajnos, az a tapasztalatunk, hogy a közvélemény megíté­lése a társadalmi tulajdon el­leni bűncselekmények eseté­ben jóval enyhébb, mintha magánszemélyek sérelmére követik el a lopást. — Hogyan foglalná össze a soron következő, legfonto­sabb feladatokat? — A bűnözés társadalmi jelenség, az ellene való küz­delemnek is azzá kell vál­nia. Még mélyebben fel kell tárnunk a társadalmi tulaj­don elleni bűncselekmények okait, az elkövetést elősegítő körülményeket. s egyben megszüntetni azokat. Elsősor­ban politikai, állami és tár-, sadalmi eszközökkel — nem pedig szankció kilátásba he­lyezésével — kell tudati vál­tozást elérnünk az állampol­gárok gondolkodásában, e cselekmények megítélésében. Javítani kell az ellenőrzés színvonalát, a bizonylati fe­gyelmet, s fokozott segítséget kell nyújtanunk a vagyonvé­delmi szervezeteknek. Ez a munka nem könnyű, és hosz- szú időt igényel annak el­érése is, hogy mindenki kö­telességének érezze az állami és szövetkezeti vagyon gyara­pításán túl • annak védelmét is. Udvardy József Gyerekzsivaj tódul az ut­cára a hűvös-huzatos kapual­jakból, a boltívek fölött nap­szíttán, öregesen merednek magasra az ismerős homlok­zatok. A távoli város utcáin rendre úgy érzi az ember, mintha az elhaladók közül némelyek köszönni akarná­nak, de nem biztosak annak fogadtatásában. A nyári nap­ban csillogó kirakatok üvege előtt fiatalok tollászkodnak ráérősen, értetlenül szem- lélgeük azokat, akik a soha vissza nem térő percek ki­használásának kényszerével rohannak valahová. Megkoptak a kényes tiszta portálok, itt-ott új táblák ad­ják tudtul az idő hozta válto­zásokat. A sarki vendéglő fehér abroszos asztalain az­óta sem található illatú gu­lyást tettek az éhesen érkező elé és, a kedves vendégnek itt mindig lehettek külön ké­rései. Ha jól emlékszem, per­ceken múlt csak a varázslat a konyhában, és még egy: fu­totta a barátságos köszöntés­re a belső kistermet járó pincértől is, ha más nem, egy diszkrét biccentés, mosoly. Régen volt. Más a tábla, a személyzet, a vendéglő köz­ben bisztróvá lépett elő, de á tálcákkal sorakozók, egyen­súlyozok, a kapkodva kana­lazok láttán inkább talán mégis csak lefokozták a lom­bok hűvösébe búvó, kérthe- lyiségben folytatódó egykori vendéglátóhelyet. Tálcázás közben nincs helye valami­revaló diskurzusnak, idő sincs rá. Mindenki fut a munkája után, a pénze után ás csak azért lép be egy me­leg, üres főzelékre, hogy es­tig bírja, amikor majd ren­desen ehet. Elmarad minden, ami el­hagyható, nyugtázhatnánk. Pedig hát a fényesre suvic- kolt cégér, a hófehér, kike- ményített abrosz, a vendég­lői meghitt sarkok, a jó mo­dor ma is megadhatná a ven­dégfogadás hangulatát. Néhol meg is adja. A sar­kon túl a járdára ér a sok zöldséges-, gyümölcsös rekesz, mégsem kell kerülgetni. Még az erre lakók is lelassítják léptüket, hogy kiböngésszék a lendületes kézírással, öles betűkkel rótt újabb rigmuso­kat, „kínrímeket" az árcédu­lák alatt. Ez a pavilon itt a nagy üzletek árnyékában, ez milsem változott, A pirosnál is pirosabb itt a paradicsom, és ha mézédesnék kínálják a dinnyét, akkor felesleges lé- kelletni. Óriás paprikák, hú­sosuk. tömzsi kis méregerő­sek, berekizűek és papírvé­konyak, hegyesek és édesek. Mintha ezek a gyümölcsök, zöldségek egy soha nem lá­tott mesebeli kertben ter­mettek volna. Ha percnél hosszabban időzök, már el is hiszem, hogy valahol kell lenni egy ilyen kertnek. Kü­lönben honnan volna ennyi­féle barack és szilva, ame­lyik könnyen válik a magvá- tól, amelyiknek cukros sűrű leve mindkét kezünkön cso­rog, ha a húsába mélyeszt- jük a fogunkat, az érett, de zöld és sárga bélűek, vagy amelyiknek piros a vére, mint a héja. Elkél ez a halomnyi, má- zsánvi vitamin és napfény egyetlen kínáló szó nélkül. De a versikék elmaradnatat- lanok húsz, harminc, ki tud­ja hány éve, és nemcsak író­juknak okoz örömet. Van, aki tovább gondolja, tovább költi ezeket, magában mor­molva, vagy készséggel köz­readva a vásárlóknak. Kettő is sok lenne vershez szokott olvasónak ezekből így komolyan leírva, gondolom, de meg nem állhatom, hogy egyiket-másikat ide ne vés­sem. „Piros barack délután­ra, másé marad minden nát­ha.” „Retek csokra mosva kétszer, többet használ, mint a gyógyszer.” Nahát az ilyen és ehhez hasonló ártáblákon is csak akkor mosolyog a vevő, ha az árak láttán ép­penséggel nem fagy arcára a jókedv. Itt ez sem változott: Beleyápoiási Az ENSZ Egészségügyi Vi­lágszervezete. a WHO euró­pai regionális központjának magyarországi betegápolási kutató intézménye lesz a Szolnok megyei Tanács He- tényi Géza Kórháza. A vá­A 3-as számú ÉPFU Má­jus 1, nevet viselő gépkocsi- vezetők szocialista brigádja az elmúlt évben kötött együttműködési szerződést a szikszói szociális otthonnal. Kapcsolatuk az eltelt idő­szakban nagyon gyümölcsö­ző volt. Gyakran látogatják meg az otthon lakóit és tár­sadalmi munkával igyekez­nek otthonossá tenni kör­nyezetüket. Az öregek régi az utca elején ugyancsak szép áruját kínáló zöldséges­nél, ha bármilyen kevéssel is, magasabbak az árak. Megvan a kiló barack, az­tán a verselős-rigmusos, haj­lott hátú öreg a nyitott pa­pírzacskó tetejére tesz még egy sárga-piroshéjú kemény­húsú gyönyörű szemet. — Máskor is legyen sze­rencsénk — nyújtja át ked­vesen —, ne tizenöt, húsz­évenként. Bent szorul a szó, a köszö­net egy pillanatra. Mert aka­ratlanul is a kopott pénz­tárcájában forintjait rendez­gető. számlálgató vékonyka öregasszony jutott eszembe, akivel a boltban visszaöntet­ték a paradicsomot, mert vá­logatni mert a jéaverte. ha­sadt. poshadt szemek között. Ódivatú utcák hűvösén já­rok már és még mindig a gyümölcsös pavilonjában lá­tottak körül motoznak a gon­dolataim. Ki tudja, hány éve rój ja lendületes rigmusait az öreg és még most. hajlott ko­rában sem mond le róluk. Rímeken töpreng a napi mun­ka után, mert azok most már úgy hozzátartoznak a pavilonjához, mint a gyü­mölccsel^ zöldséggel teli lá­dák, Szegedi paprika, makói hagyma, diósdi barack, min­denből a legjobb. A paksi lá­dára mi is volt írva? „A hegyes csak méregerős, de ez kutaíóH&zpoiit lasztás azért esett a szolno­ki kórházra, mert itt már évek óta figyelemre méltó munkát végeztek a betegápo­lási módszerek és formák to­vábbfejlesztéséért. vágyát teljesítve tegnap (pénteken) az üzemegység autóbuszával az egység kő­kapui üdülőjébe vitték el a gondozottakat, ahol a bri­gádtagok társaságában is­merkedtek a Zempléni-hegy­ség festői szépségével. A hosszú út ellenére a kelle­mes környezetben, az ózon- dús levegőn nagyon jól érez­ték magukat a gondozottak és vendéglátóik egyaránt. itt meg atomeros . Nagy József Öregek palronálésa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents