Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-29 / 176. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. július 29., csütörtök A pedagógus beszámoló taggyűlések vitáiból Stabilitás / •/ es megújítás Műemlék Megyénk egyik szép műemlék épülete az edelényi kastély. A Bocivá völgyén átutazók közül sokan megállnak itt, hogy megtekintsék az épületet, mely azonban — mint általában legtöbb kastélyunk — inkább csak kívülről mutatós. Belül nem igen érdemes megnézni. Sokféle szerv, intézmény. üzem talált helyet itt magának, igazi, látványos szerepkört, nagy tömegeket, turistákat vonzó funkciót azonban mind ez ideig nem kapott ez a szép épület. Egyszer már majdnem: arról volt szó, hogy a Budapesten megrendezett vadászati világkiállítás anyagát itt helyezik el, mintegy állandó kiállításként. De nem sikerült ez sem. A közelmúltban az edelényi szakmaközi bizottság egy nagyobb helyiséget nyugdíjasok klubjának rendezett be az épületben. Az edelényi nyugdíjasok járhatnak ide kellemesen időt tölteni, az SZMT anyagi támogatásával berendezett klubba. « Az edelényi kastély egy része, a déli oldalról, az udvar felöl nézve. .Szórványos tendenciák... A cigány ni illéséért Megyénk mintegy 2700 kommunista pedagógusa a közelmúltban alapos előkészítés: személyes beszélgetések és a pártcsoport-érte- kezlefcek tartalmas eszmecseréi után tartotta meg számvetését. Természetesen a taggyűlésekre is jellemzőek voltak közéletünknek az iskola mai működésével, fejlesztésével, irányaival kapcsolatos vitái. A pedagógusok tudják a legjobban, hogy ezek hátterében ott vannak a hosszabb idő óta megoldásra váró problémák, ugyanakkor új feladatokat adnak az oktatás számára a népgazdaság intenzív fejlesztésének követelményei. A pedagógusok körében időnként fellépő bizonytalanság, sőt bizalmatlanság feloldását segítette a Központi Bizottság áprilisi ülése és az utána megtartott beszámoló taggyűlések. Az elkövetkezendő évek további fejlesztésének irányelvei is leszögezik, hogy iskoláink színvonala, mostani elhatározásaink sora is döntő mértékben a pedagógusokon múlik. Céljaink elérését gátló gondok között említhetjük, hogy az elmúlt években a pedagógus hivatás sokat veszített társadalmi presztízséből. Ezen változtatni akarunk: a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek jobbításával, s a jó munka fokozottabb megbecsülésével. Itt is, mint minden más szakmánál — az elvégzett munka minősége, eredményessége legyen a mérce. Fontos, hogy a tanár az iskolában bizonyítson, a fiatalok nevelését tartsa legfőbb feladatának. Megyénkben a pedagógusok sokféle párt- és társadalmi megbízatással aktív részesei a közéletnek, de nem feledkezhetünk el arról, hogy munkájuk értékelésének legfőbb szempontja az oktató-nevelő munka színvonala. Csak az lehet jó pedagógus, aki társadalmi munkáját nem a tanítás, nevelés hátrányára végzi. A beszámoló' taggyűléseken — így a szerencsi járásban és Miskolcon is — számos példa volt arra, hogy a pártmegbízatásokat „átrendez- ték-átcsoportosítottáli”, mivel voltak, akiknek többféle — nemritkán négy-öt — megbízatása oktató-nevelő munkája rovására ment Az irányító pártszervek, a pedagógus pártszervezetek a jövőben nagyobb figyelmet fordítsanak az iskolai élettel összefüggő kérdésekre, hiszen minél magasabb színvonalú az iskola szellemi és pedagógiai munkája, annál jobbak a feltételek a társadalmi eredetű hátrányok enyhítésére is. Az alapszervezetek agitá- ciós és propagandamunkájának, a pártoktatásnak a minőségével kapcsolatban sok helyen felvetették, hogy erőteljesebb differenciálására lenne szükség. Vannak eddig sikeresnek mutatkozó jó kezdeményezések — például a miskolci járásban —, ahol sikerült megtalálni a magasabb iskolai végzettségű, ideológiailag képzettebb pedagógusok részére megfelelő pártoktatási formát. De például a tokaji gimnáziumban — szervezési okok miatt — nem sikerült beindítani a klasszikusok feldolgozása című új formát, helyette a nemzetközi kérdések tanfolyamát indították. A sok tanórán kívüli, délutáni elfoglaltság miatt a résztvevők aktivitása csökkent, emellett az oktatásban részt vevő pártonkívüliek nehezményezték, hogy több éve részesei a különböző oktatási formáknak, de még nem kapták meg az alapfokú végzettséget tanúsító igazolást. A putnoki I. számú Általános Iskolában — mivel olyan jó a pedagógusok politikai képzettsége, végzettsége — két éve nincs szervezett pártoktatás, helyette politikai vitakör működik. A miskolci pedagógus alapszervezetek vezető propagandistái is igénylik a felsőbb pártszervek hatékonyabb segítségét és az oktatás differenciáltabb bővítését. Mezőkövesd város és járás peda,- gógusai is fontosnak tartják a pedagógusok igényes eszmei továbbképzését és rendszeres, tartalmas politikai tájékoztatását. A Központi Bizottság állásfoglalása hosszú távra határozza meg a közoktatás fejlesztésének irányelveit. E tennivalók elvégzésében a pedagógus pártszervezetek feladata, hogy politikai eszközökkel járuljanak hozzá az eredményes és színvonalas oktató-neveslő munkához nélkülözhetetlen nyugodt, kiegyensúlyozott légkör és munkafeltételek biztosításához. A pártszervezetek, a kommunista pedagógusok legyenek következetes képviselői a munka minőségi javításának, színvonala emelésének, az iskolai demokrácia fejlesztésének. A közelmúlt beszámoló taggyűlései egy rövidebb időszak értékelését és feladatainak, tennivalóinak meghatározását végezték el. Nincs könnyű dolguk, hiszen az ötnapos tanítási hétre való áttérést —, amely a jövőben bizonyos mérvű életforma-átalakulással is jár — szokni kell, s ehhez időre és türelemre van szükség. A taggyűlések eszmecseréi azt is jelzik: a pedagógusok értik és helyeslik pártunknak azt a törekvését, hogy a közoktatásnak napjainkban stabilitásra van szüksége és a megoldásra váró problémákat egy folyamatos megújítás közepette kell megoldani. Nyolc, jól gazdálkodó, fogyasztási cikkeket, illetve egyedi termelési eszközöket előállító, alkatrészgyártásra szakosodott gépipari szövetkezet részletes vizsgálatának tanulságai alapján keresik a választ a szerzők Becsky Róbert és Inzelt Annamária a Miért rugalmasak? című, közelmúltban megjelent könyvükben. A nyolc szövetkezet az elmúlt évtizedben különböző fejlődési utat járt be, rugalmasan próbáltak alkalmazkodni a gazdasági körAlkolóház Egy régi parasztházat birtokol Kispatakon a sárospataki művelődési központ. A népi műemlék jellegű épületben szeretnének alkotóházat kialakítani. A városban működő amatőrök, de hivatásos művészek is dolgozhatnának majd a házban kialakított műhelyben, amelynek környékét egyébként társadalmi összefogással szeretnék rend betenni. A fafaragók, a fazekasok maguk készítenék el a még hiányzó berendezéseket. A készülő új művelődési házban egyébként az alkotó szakköröknek igen sok lehetőségük nyűik a munkára. Az alkotóház elkészülte után a hagyományos taragótábor — amely már az idén bővült a fazekasokkal — is ideálisabb körülmények között működhetne. Az elképzelések szerint egyébként a cserepek kiégetésére alkalmas kemence is épülne az alkotóházban, s megtalálnák „számításaikat” a kovácsok és a bőrművesek is. Az épület eredeti jellegét nem háborítanák, sőt még gyarapítanák is — természetesen stílusban hozzá illővel — az épületet. A terv egyébként nagyon szimpatikus. A Sárospatakon igazán szép hagyományokkal rendelkező amatőr mozgalom nagy hasznát veheti az alkotóháznak, amely télen is üzemelne; A helybeliek egyébként gondoltak arra is, hogy esetleg táj- házat rendeznének be a kis- pataki öreg épületben. A gomba mód szaporodó tájházak sorát végül is nem szaporítják. Inkább az alkotás szolgálatába állítják. nyezethez, amely különböző magatartási formákat kény- szei'ített rájuk. A kis vállalatból valamennyien jóval korábban váltak középvállalattá, mint azt piaci kapcsolataik, technikai színvonaluk, irányítási mechanizmusuk stb. indokolta volna. A könyv elsősorban szakemberek, vezetők és a magyar valóság problémáit ily módón megismerni szándékozó olvasók érdeklődésére tarthat számot. (Kossuth Könyvkiadó). Az utóbbi egy hónapban szaporává lettek azok a híreink, melyek azt adták tud- tul, hogy különböző fórumokon a cigányság kulturális helyzetéről, a megyében élő cigány népesség körében végzett közművelődési tevékenység formáiról és módszereiről tanácskoztak. Az utóbbi címmel készült tájékoztató a megyei Rónai Sándor Művelődési Központban, s azt a társadalmi vezetőség legutóbbi ülésén tűzték napirendre. Ahhoz, hogy ez az írásos anyag elkészülhessen, a módszertani csoport munkatársainak tapasztalatai mellett nagyobb részt kérdőíves tájékozódásra volt szükség. Ez a tény azért érdemel külön említést, mert jelzi „a helyzetet”, mit az emlegetett tájékoztató szóbeli kiegészítőjében a megyei művelődési központ igazgatóhelyettese így fogalmazott meg: „Nem csupán a mi megyénkben, országosan is az esetlegesség jellemző a cigány lakosság és a közművelődési intézmények kapcsolatára. A végzett munkáról alig lehet beszámolni, beszámolnunk, inkább csak a célokról és a feladatokról tudunk beszélni. Szórványos tendenciák vannak, a törekvések egyesítése még nem sikerült.. A művelődési központ által kiküldött kérdőívekre megfogalmazott válaszok többségéből is az derül ki, hogy sok az esetlegesség, a tétovaság; a „statisztikai szemlélet” motiválása fedezhető fel többségben. Néhány példát említünk az elkészült írásos tájékoztatóból : — Élnek azzal a lehetőséggel, hogy a moziba és könyvtárba is eljárnak. — A mozielőadások rendszeres látogatói. (Ezt a bejegyzést — mint egyetlen közművelődési formát a kérdőívek 70 százaléka tartalmazza!) — Kimondottan a „cigányok felé irányuló tevékenységet” nem szervezünk, de az intézményben működő közösségek egyenrangú tagjai lehetnek. — A munkához való viszonyról, a lakáskörülményekről, a szocialista ember életszemléletéről tartunk előadásokat részükre. — A cigányok művelődésének segítésére tudatformáló tevékenységet; és a ház rendezvényein való részvételt biztosítunk... És itt tulajdonképpen fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a fogalmazásbeli tétovaságok jellemzik leginkább a szavak mögötti tartalom kérdőjeleit, hiányait. A fentieknél jobb példákical is lehet találkozni a gyakorlatban. Ezek között említendő az encsi járási és nagyközségi művelődési központnak a.z a törekvése, hogy tudatosan tervezik meg a lakosságon belüli rétegekhez szóló — s rájuk számító — közművelődési tevékenységet; a cigányklubok létrehozásában kezdeményező szerep jutott a megyaszói tanács és művelődési ház dolgozóinak, hároméves, folyamatos munkájuk példaadó lehet ; hasonló törekvések vannak a klubélet kialakítására Putnokon és Felsőzsolcán is. És ismét a felmérés anyagára hivatkozunk: „A karcsai cigányok amatőr tánccsoportja, a Lak községi pávakör cigánytagjai, a tiszakeszi cigányzenekar és a krasznokvajdai muzsikusok, mint művelődési közösségek is jól megférnek a házak tevékenységrendszerében." Mind az írásos anyag, mind a megyei művelődési központ társadalmi vezetőségi ülésén szóban megnyilatkozók sok dilemmát tártak fel a témában. Abban mindenki egyetértett: fontos kérdésről van szó, amit viszont nem lehet elvonatkoztatni a munkavégzés, a munkaviszony, a szociális problémák meglététől. A tapasztalható előítéletektől. S alapvető dolog: a cigányok nélkül — ha úgy tetszik akaratuk ellenére — nem lehet lépést tenni művelődésük ügyében. Általában is az tapasztalható, hogy a társadalmi mobilitás lassúbbodása nem kedvez a művelődési, önművelési igények „felhozatalának”; s ez még inkább így van a cigányság körében. őszinte sorok ezek: „A megyei művelődési központ csak az utóbbi időben kezdett e témában felméréseket és vizsgálódásokat folytatni. A szórványos tendenciáktól eltekintve nem tudott a 80- as évekig a cigányrétegek művelődésére mintákat, módszertani javaslatokat kidolgozni.” A jövőben — a művelődési központ illetékeseinek elhatározása szerint — e téren is mozgósítani akarják a népművelőket, kidolgozzák erre vonatkozó terveiket ... A megmozdulás „ellenkező” irányból jövő kezdeményeként ma már Miskolcon is működik cigdnyklub, a városi művelődési központ Gárdonyi Géza Művelődési Házában. Vezetője Balogh Attila, akit a közvélemény cigány- költőként már ismerhet. A klub létrejöttéről, s a célkitűzésekről vele beszélgettünk: — Ez év februárjától vagyunk együtt hivatalosan, az előzményekhez tartozik, hogy korábban is összejártunk már. A klub személyes ügyem is, tudom bizonyítani, hogy hasznos munkára alkalmas vagyok, és ez jó a cigány embereknek is. Ide bárki bejöhet, gyerekek, felnőttek, idősebbek egyaránt. Közösen beszéltük meg, milyen legyen a munka. Áz összejöveteleken foglalkozunk a cigányság történetével, már amennyire be tudjuk mutatni, törekszünk a cigányság folklórértékeinek felkutatására és ismertetésére, s nem utolsó szempont, hogy jól érezzék magukat a közénk jövők. Tehát témánk minden, ami belefér a klubkeretbe: a történelem, a kultúra, a művészet, a nyelv, a cigány emberek mai szociális és társadalmi helyzete. Mindez kapcsolódik a megyei könyvtárban adott munkámhoz is. — Egy hónappal ezelőtt „Cigánynap” keretében afféle „kitágított klubprogramot” is szerveztek. Ennek egyik eseményeként vitafórumot hirdettek a cigányok kulturális helyzetéről. Miben lehet ösz- szegezni a tapasztalatokat? — A sajóhídvégi cigánygyermekek rajzaiból szép kiállítást rendeztünk, volt gyermekjátszó program, irodalmi műsor, dal és tánc. Sajnos, a fórumra meghívottak közül kevesen jöttek el, az országos koordinációs bizottság és a Népművelési Intézet munkatársa itt volt, velük a nyelvtanulás lehetőségeiről beszélgettünk. Elképzelésünk az, hogy ősztől a klub keretében a cigány nyelv tanulásának a lehetőségét is megteremtjük... f Tónagy József Petra József Miért rugalmasak? JON I CSAK PÁR NAPIG I ELŐADÁSOK IDŐPONTJAI: HUNGÁRIA CIRKUSZ JÚLIUS 31-ÉN: délután fél 4 órakor és este 7 órakor AUGUSZTUS Í-ÉN: délelőtt 10 órakor, délután fél 4 órakor és este 7 órakor AUGUSZTUS 2-ÁN: délután fél 4 órakor és este 7 órakor JÓN! CSAK PÁR NAPIG! AUGUSZTUS 3-ÁN: délután fél 4 órakor JEGYEK ELŐVÉTELBEN VÁLTHATÓK ÓZDON, A TANÁCS ELŐTT, VALAMINT A CIRKUSZ PÉNZTÁRÁNÁL, ÓZDON, A CENTRUM ÁRUHÁZ MÖGÖTT REGGEL 9 ÓRÁTÓL ESTE FÉL 7 ÓRÁIG MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!
