Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-01 / 152. szám
T982. jüTias 1., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 [ Sátoraljaújhelyi üzemek tapasztalatai is: Hulladékból még mindig szemét? Az anyag- és energiagazdálkodás, valamint az ipari, mezőgazdasági és háztartási hulladékok gyűjtésének, hasznosításának tapasztalatait összegezte a Sátoraljaújhelyi városi Pártbizottság. A város tizenhat gazdálkodó egységénél vizsgálták meg, milyenek a szándékok és milyenek az eddig elért eredmények. Megállapították, hogy a termelés költségein belül az anyagköltség képviseli a legnagyobb arányt, 50—90 százalékot tesz ki. Az anyag- költség alakulása szoros psz- szefüggésben van a termék- szerkezettel, a felhasznált alapanyagok típusával, minősegével, így nagyobb eltérések mutatkozhatnak, akár egyetlen éven belül is. Az Elzett újhelyi gyárában például 1900-ban 67,9 százalékot tett ki a termelés költségei között az anyagkölt- jség, ez a múlt évre 77,5 százalékra módosult, mert drágult időközben a horgany ára. A dohánygyárban a termékszerkezet korszerűsítése hozta magával az anyag- költség növekedését, a növekedés azonban csupán 0,2 százalékos. Biztatóbbak az adatok, ha az egységnyi termékre jutó felhasználást nézzük. Például a dohánygyárnál: egymillió cigaretta előállításánál egyik évről a másikra 11 kilogrammal csökkentették a felhasználást. Üzembe helyeztek egy gőzszárító hengert, ám a szervezési intézkedések sem maradnak el az új henger hasznossága mögött. Gazdaságossági szempontból nagy a jelentősége az importból származó anyagok mennyiségének. A Sátoraljaújhelyi Dohánygyár egy év alatt egymillió forinttal csökkentette importanyag-felhasználását — dohányból. Egyéb importanyagokból pedig 2,8 millió forint értéket takarítottak meg úgy, hogy eredményesen intézkedtek ezek pótlására. Az Elzett lehetőségei kevésbé jók ebből a szempontból, mert ők exportra is dolgoznak, ehhez pedig minőség is kell, mégpedig olyan minőség, amelyet — sajnos — hazai alapanyagainkból nem tudnak előállítani. Jelentősen tudta csökkenteni tőkés importból származó anyagainak felhasználását a Tokaj-hegyal- jai Állami Gazdasági Bor- kombinát, és ez akkor is eredmény, ha a KGST-or- szágokból származó áru behozatala ezzel egyenes arányban növekedett, összességében azonban 9 millió forinttal lett kevesebb ennek a nagy gazdaságnak az importanyag-felhasználása. A termelési költségek alakulásában jelentős szerepe van a készletgazdálkodásnak is. Az újhelyi gazdálkodó egységek közül is jó néhá- nyan küszködnek a pontatlan szállítások miatt. A borkombinát félliteres palackigényét például évi egyszeri szállítással „oldja meg” a Sajószentpéteri Üveggyár. Pedig azt diktálná minden logika, hogy legalább a megyén belül igyekeznek segíteni egymásnak vállalataink... Jó ellenpéldája ennek a Toldi Vasipari Szövetkezet és Ferroglobusz, valamint a Volán kapcsolata: az újhelyiek folyamatosan kapják szállítmányaikat. Az energia takarékos fel- használásának tervszerű megvalósítására a vállalatok és szövetkezetek többségénél középtávú és éves intézkedési tervet dolgoztak ki. Ennek eredménye az, hogy bár a termelés növekszik, az energiafelhasználás növekedési üteme csökken, vagy azonos nagyságrendű. Az energia- megtakarításra nem történtek jelentős fejlesztések, de a tények igazolják, hogy igen fontosak a takarékosságot elősegítő kisebb intézkedések, olyanok, mint például-a porlasztók folyamatos ellenőrzései, a nyílászárók pontos illesztése stb... 4 Jó kezdeményezések vannak Űjhelyben az energia racionális felhasználására. A városgazdálkodási vállalat például melegvizes fűtéssel szándékozik felváltani az olajmelegítést. A borkombinát a szőlővenyigét és az elhasznált karókat kívánja felhasználni fűtéshez... Végül is sikerült megállítani az energiafelhasználás növekedését a városban, holott sehol sem települt olyan új gép, olyan üzem, amely ezt a célt szolgálná. Régi gond például, hogy nincs a városban olyan hőközpont, amely a lakóházak mellett az üzemek hőigényét is kielégítené. Egyre sürgetőbb az új hőközpont létrehozása a zempléni városban. Több elképzelés közül arra az eredményre jutottak, hogy a majdani „nagy kazánt” fa- aprítékra, hulladékra ésttor- sodi szénre tervezik. Gondot fordítanak a város üzemeiben a munkafolyamatok szervezésénél arra: minél kevesebb legyen a hulladék mennyisége; továbbá, hogy növekedjék az elkerülhetetlenül képződő hulladékok újrahasznosítása. Az Elzettben visszaolvasztják a selejtet, a vas- és fémhulladékot pedig a MÉI-I-nél értékesítik. A fahulladékoto nagy résae — a faipari üzemekből — a mezőgazdasági termelőszövetkezet baromfi- telepére kerül, mert kiváló almozóanyag. A darabos fahulladékot fűtésre használják. Megoldott az élelmiszeriparban képződő selejt is, takarmánynak viszik. Meglehetősen nagy mennyiségű Sátoraljaújhelyen a textil- és bőrruházat! hulladék. Ezeknek az értékes anyagoknak nagy többsége még ma is a szeméttelepre kerüli A város dinamikus iparosodása Űjhelyben is érezteti már. a fejlődéssel nem feltétlenül együtt járó negatív hatásait: itt is, ott is gyűlik a szemét, mert telítődött a hivatalosan kijelölt telep. A Némahegy oldalában pedig nem egyengetik szükség szerint a lerakott építési törmeléket. Károk érik észt a szép környéket is.-. to-Q*. r Újszerű együttműködés jött létre a Győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár,' valamint a- négy legfontosabb mezőgazdasági termelési rendszer, a Bábolnai 1KR, a Nádudvari KITE, a Szekszárdi KSZE és’ a Bajai BK1R között. Szerződésben rögzítették, hogy az említett négy termelési rendszer a különböző közvetítőket kiiktatva, közvetlenül forgalmazza a Rába-gyúr termékeit és azok alkatrészeit, a Rába ezután közvetlenül a négy rendszerközpontnak szállítja az erőgépeket, a munkagépeket és azok alkatrészeit. A megállapodás értelmében mindegyik termelési rendszer központi raktárbázist létesít, s ezeket saját forgóeszköz alapjának terhére a Rába-gyár tölti fel alkatrészekkel és gépekkel. Az együttműködés keretében a gyár évente mintegy 400 millió forint értékű alkatreszt és gépet szállít közvetlenül az azokat felhasználó termelési rendszereknek. Az újszerű együttműködés elsősorban azért jött létre, hogy kiküszöböljék a már krónikusnak mondható alkatrészhiányt. Az eddigi gyakorlat alapián ugyanis hiány mutatkozott az alkatrészekből akkor is, amikor jelentős készletei: voltak belőlük különböző raktárakban. Ezentúl a gyártó és a felhasználó naprakészen intézi az alkatrész-utánpótlással kapcsolatos teendőket. Véé a kismÉrelö, Ibié falazótégla ára A Tüzelő- és Építőanyag- fogyasztói ára a termelői ár kereskedelmi Egyesülés, va- emelkedése miatt 1982. júli- lamint a Tégla- és Cserép- us 1-vel 30 százalékkal nő. ipari Tröszt közli, hogy a A többi léglaféleség ára val- kisméretü tömör falazótégla tozatlan. Készül a tortaalátét A* országban egyedül a Papíripari Vállalat Diósgyőri Papírgyárában készítenek tortaalátétet. Az NSZK-ból vásárolt gép 12-féle mintát tud készíteni. A képen: Csehovics Jánosné gépkezelő „csipkézi” a tortaalátétet. (fertőn László felvétető) A purfix hő- és hangszigetelőszalagot készítő részleg a napokban költözött ót az új, kilencszái négyzetméteres alapterületű üzemcsarnokba. Ünnepélyes átadás: augusztus 20-án Mi változik Abaújszántón? Amikor legutóbb a Fővárosi Kézműipari Vállalat Vegyesipari Gyáregységének abaújszántói részlegében jártunk,'csupa nagy tervről hallottunk. Találkoztunk a budapesti központból érkezett szakemberekkel is, akiktől megtudtuk: nagy dolgok vannak készülőben Abaújszán- tón, ahol azért létesítettek üzemet, mert ott volt szabad munkaerő, amivel a-íő- városban nem számolhatott a vállalat. A külföldi vásárlók körében megalapozott jó hír, s a népgazdasági és vállalati érdek egyaránt azt sugallta, hogy ne hagyják abba, sőt fokozzák az exporttevékenységet. Ezért került sor annak idején az abaújszántói üzem létesítésére. Kezdetben különféle játékokat készítettek — tőkés exportra, valamint purfix hő- és hangszigetelő szalagot — szocialista kivitelre. Ma a bedolgozókkal együtt több, mint kétszázan dolgoznak az üzemben. Dániába, Norvégiába, Izraelbe és Algírba készítenek rugós asztalifoci- játékokat, valamint különböző posztófigurákat. A nyugaton keresett játékokból, a hazai gyerekek számára, kapacitáshiány miatt csak kevés jut. Hasonló a helyzet a pur- fix-szal is. Ezt az NDK-ba, Lengyelországba és Csehszlovákiába szállítják, nagy mennyiségben. Orosz Dezső részlegvezetőhelyettestől megtudtuk: a megnövekedett exportigények ösztönözték a vállalatot arra, hogy Abaújszántón megvalósítsanak egy olyan beruházást, amely egyben a dolgozók munkakörülményeinek jelentős javítását is szolgálja. Eddig, igen mostoha körülmények között, bérelt épületekben dolgoztak a munkásnők. Ennek ellenére bizonyítottak : olyan munkát produkáltak a többnyire első munkahelyes asszonyok, amelyre minőségi kifogás a legigényesebb megrendelőtől sem érkezett. Ezért döntött a vállalat vezetősége a fejlesztés mellett. — Mi készült ei a beruházásból? — Az épületek már állnak, műszaki átadásuk megtörtént — mondja a részlegvezető-helyettes. — Elkészült egy kilencszáz négyzet- méter alapterületű üzemcsarnok, valamint egy kétszintes épület, amelynek a földszintjén korszerű szociális létesítményt alakítottunk ki, az emeletre pedig az adminisztráció költözött. Az ünnepélyes átadásra — a tervek szerint — augusztus 20-án kerül sor. Az üzemcsarnokban viszont már termelünk. A szükséges, gépi berendezéseket folyamatosan szállítják Budapestről, illetve a társrészlegektől. Az üzemcsarnokban már készítik a purírxet, a korábbinál korszerűbb körülmények között. Ha minden gépet megkapunk, a jelenlegitől kétszer többet gyárthatunk belőle, többet exportálhatunk. Eddig az ehhez szükséges alapanyagot Sajóbábonyból íelszállították a Budapesti Papírgyárba, s csak azután került ide az alapanyag. Ha megvalósul a beruházás, átvesszük az alapanyaggyártást is, a napokban várjuk a ba- sírozógép megérkezését. Az abaújszántói üzemben kétszáztizenegy dolgozó 103 millió forint termelési értéket állít elő. A termékek, nagy részét exportálják. — Az elmúlt év végén a vállalat vezetői olyan terveket fontolgatlak, miszerint Abaújszántón, ha elkészül a beruházás, másfajta termékeket is gyártanak exportra és a hazai piacra egyaránt Akkoriban a vezetők a műanyag játékgyártás megvalósításáról beszéltek. Mi a helyzet most? — Rövidesen jelentkezünk újdonsággal is — mondja Orosz Dezső. — A műanyag játékok gyártását egyelőre nem tervezik a vállalat vezetői — ettől érdekesebb feladat vár ránk. Az év második félétől gyártjuk majd a sportgyermekkocsikat. A feladat megoldása teljes egészében ránk vár — a fémalkatrészek gyártásától kezdve, a textíliák varrásáig. Az ezekhez szükséges gépek áttelepítése a korábbi gyártóhelyről már megkezdődött. Ha sikeresen megoldjuk a sportkocsigyártást, a mi feladatunk lesz az úgynevezett kulikocsik készítése is. — Milyen sorsot szánnal: a régi épületeknek? — Nem bontjuk le azokat sem. Felújítjuk, átalakítjuk a régi házakat — ott kap helyet majd az üzemi étkezde, és a bedolgozók számára a munkakiadó részleg, valamint a raktár. Ha mindennel elkészülünk, lehetőségünk lesz újabb dolgozók alkalmazására is. — dévald—kozma —* Tanácskozás a szarvasmarha-tenyésztés lövőjéről Bredács Béla, a megyei állattenyésztési felügyelőség igazgatója nyitotta meg a napokban azt a tanácskozást, amelynek témája a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése volt. Az utóbbi években csökkent megyénkben a tehénállomány, a nagyüzemekben, s a kistermelők istállóiban az elmúlt év végén 52 ezer tehenet tartottak. A háztájikban 22 ezer tehenet tartanak számon, sajnos a csökkenés évek óta állandósult. Az ezredfordulóig szóló távprognózis, amelyet dr. Dolly János tanszékvezető egyetemi tanár ismertetett, mégis a tehénállomány növekedésével számol. Az elmúlt évi 271 ezer tejtermelésre keresztezett tehén helyett kétezerben várhatóan 565 ezret tartanak majd az országban. Vagyis, az előrejelzés a hetvenes években meghirdetett kormányprogramra támaszkodik, amely meghatározza a vegyes hasznosítású magyartarka fajta, tej-, vagy húsirányba történő szakosítását. A különböző nagy tejtermelő képességű fajták — a Holstein-fríz- változatok, a Jersey — behozatala, a fajtaátalakító keresztezések meghozták a várt eredményt, hiszen az 1970. évi 1,631 milliárd liter tej helyett az elmúlt évben már 2,5 milliárd litert dolgoztak fel a tejipari vállalatok. Ha a hosszú távú prognózis beválik, húsz év múlva 3.8 milliárd liter tejet termelnek hazánkban. A külföldi fajták behozatala — a Charollaistól kezdve a Limusinig — „forradalmasította” a húsmarhatartást is, hiszen javult a húsforma, jobban híznak az állatok, így a tartási idő lecsökkent. De ebben az ágazatban korántsem használtunk ki minden lehetőséget, hiszen napjainkban csak 77 ezer keresztezett állatról tudunk. A legelők jobb kihasználása, s az a tény, hogy hazánk a kukoricatermesztés északi határán fekszik — s így olcsón állít elő energiadús takarmányt — megkövetelné, hogy legalább 230 ezer húshasznú tehenet tartsanak nagyüzemeinkben. Dr. Dohy János elmondotta, hogy a tejprémium csökkenése aggodalmat keltett üzemeinkben, s a szakemberek körében bizonyos fokú tétovaság tapasztalható: megmarad-e a tenyésztés eddigi irányvonala, vagy nem ? Az ösztönző rendszer változása nem érinti a meghirdetett programot, továbbra is a két Irányú hasznosítás, a tej és hús irányba történő keresztezések lesznek a meghatározók. A megkezdett útról nem térünk el, hiszen már az első évek bizonyították annak helyességéi- Ennek a döntésnek köszönhető, hogy az ezredforduló évében már hatezer liter (!) tejet fejnek majd egy tehéntől.
