Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-27 / 174. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. jufius 27., kedd A képernyő előtt i iszteiet az ősöknek A Miskolci Galériában Érdekes dolog, hogy egv-egy silány folytatásos kalandfilm, vagy különböző rendű, rangú. értéKű vetélkedők adásai után milyen sokáig közbeszéd tárgya, munkahelyi, utazás közbeni viták témája a minapi látvány. Súlyosabb társadalmi kérdéseket más eszközökkel felmutató műsorok esetében valahogy könnyebben tovasiklunk az ilyen témák mellett. Nincsenek hivatalos adataim, de magánértesüléseim szerint például az ön hogy döntene? c. sorozatban kedden sugárzott, A balhé c. rövid játék és annak nyilvános vitája mintha nem talált volna visszhangra. Pedig ez a kérdés mindnyá junk környezetében jelentkezik, vagy jelentkezhet, szinte naponta. Ha nem is pontosan munkahelyi szerelmi kapcsolatra sarkítottan, bár ebben a tormában is, de lényegét tekintve azonos tartalommal: azaz az értékesebb munkavállaló esetleges vétségének elbírálásánál figyelembe venetők-e azon pozitív vonásai, amelyek más munkavállalónál, vagy éppen ellenfelénél nincsenek meg? A balhé című, szegem színészek által bemutatott kis történet lényege, hogy a jó külföldi partnerkapcsolatokkal rendelkező és sok milliós üzletet bonyolító mérnök munkaidő alatt kilépést engedélyez beosztottjának, egy, az, ő helyére pályázó, gyenge felkészültségű kollégája közismerten laza erkölcsű feleségének, maga is elhagyja munkahelyét, s a nővel szexuális kapcsolatot létes't, amiért a férj feljelenti, fegyelmit kér ellene, nem is annyira férji sértettségéből, hanem a helyének betöltése reményéből. A tényállást senki sem tagadja, ám a döntés igen nehéz. Nemcsak a játékbeli vállalat vezetői r' ! tudtak dönteni, hanem a meghívott nézők sem. Ezek köz t pedig egy vállalati vezérigazgató, három főmérnök és egy újságíró volt, tehát olyan emberek, akik a napi életbein gyakorta találkoznak hasonló kérdésekkel. Az öt meghívott álláspontja megoszlott, végül is három-kettő arányban a fegyelmi eljárás mellőzését javasolták. Nem mentették fel a csábító mérnököt, bár az a motívum, hogy főnöki hatalmával visszaélt, mert oktalanul engedélyezte a kilépést munkaidőben, ez esetben mellőzhető, hiszen az asszony bizonyára elérhető lett volna máskor is. Ez inkább csak ürügyül szolgált a férj számára, hogy irigyelt vetélytársa ellen feljelentést tegyen. (Amit más hasonló esetekben nem tett!) Mindenképpen elítélendő a főnök-férfiú magatartása, de vajon megéri-e az ellene hozandó keményebb ei marasztal ás azt a kockázatot, hogy távozik a vállalattól, s vele kútbaesik az exportügylet is? Opportunizmusra kell-e kényszerülnie a vállalat vezetésének, hallgatólagosan hozzájárulni kiemelten tehetséges dolgozói rendbontásaihoz? Aligha! Ám az élet nem csupa fehér és fekete vonásokból áll, sokkal árnyaltabb, összetettebb minden cselekvés, a közösségi életben okos kompromisszumokra van szükség. Egy hasonló, vállalati fegyelmi eljárás esetében is. Természetesen 'egjobb a játékbeli konkrét szituációt o munkahelyen elkerülni, ám az ilyen-olyan ok miatt sértett, csökkentett tehetségű ember mindig találhat okot irigyelt riválisának „megfúrására”, különösen, ha az gyenge pontjait nem is fedi el. Szó sert} lehet valamiféle kivételes kaszt megteremtéséről, de bizonyos, hogy az értékesebb munkavállalóra a munkahelynek is jobban kell vigyázni. — Ez a téma bizony inkább megérte volna a másnapi gondolatcseréket, mint egy A székely kapukat idéző @ faépítményen matyó motívum-faragások láthatók. A két kapuoszlop között pedig három érdekes, ugyancsak a Székelyföldre emlékeztető faragott oszlop. A kapuboltozat fölött ez olvasható: „Őseidnek emlékéhez, nemzetséged gyökeréhez, testvér, ne légy' hűtlen soha!” Hajdú Ráfis János, a mezőkövesdi mezőgazdasági gépek gyűjteményének létrehozója és mai gyűjtemény-kezelője, aki a fafaragásban is igen eredményesen jeleskedik, erdélyi útján látott hasonló faragott kapui és felmenőket idéző emlékfaragást. Ennek nyomán faragta meg három felmenő őse emlékoszlopát és állította azt a kapu alá, mintegy követve a faragott szövegű intelmet. Akik a gépgyűjteményt meglátogatják, érre az érdekes faragásra is szánjanak néhány percet. Megéri. Fotó: Laczó József Várkoncertek krimisorozat hősének újabb kaptafa-cselekménye. * Kutyakomédia címmel hetven perces bohózatot kínált szombat esti szórakozásul a Telepódium. Az író — Bencsik Imre — neve. a szereplők többsége kellemes szórakozást Ígért. Végül is hetven percen belül egy nagyon is mai kispolgár és környezete életének egy mulatságos, ám tanulságos szeletkéjét kaptuk egy kedves afgán agár főszereplésével. E rangos eb volt minden fordulat középpontja: a kutya kapcsán került szó a vállalati ranglétra visszatetsző fonákságairól, az államtitkár kutyát óhajtása előtt’ behódolásról, s a mindenkit lepipáló, ezzel tulajdonképpen — a vállalati székházon kívül — mindent megoldó maszek autószerelőnek az államtitkárral való bratyizásáról, fajtiszta ebek státusszimbólumként használásáról, meg a legutóbbi Jogi esetek adásából is ismert ebnász következményeiről. Sokkal többről esett szó, mint ekkora játékba belefért. Kalmár Tibor rendező igen harsány hangvételű játékot produkált, a színészek egyikének-másikának olyan végletes komédiazást írt elő, vagy engedett meg, ami ebben a műfajban is túlzás. Egészében sem jobb, sem rosszabb nem volt a Kutyakomédia, mint általában azok a vidám ígéretű játékok, amelyekkel nyári szórakoztatás címén várni szoktak minket. Benedek Miklós Az elmúlt évekhez képest viszonylag szerényebb programmal zajlottak a hagyományos diósgyőri várkoncertek: az idén tudniillik nem volt karmesterverseny, elmaradtak a külföldi vendégművészek, nem volt olyan felfokozott várakozás, hogy vajon miként hatnak élőben a képernyőről megismert művészek, stb. Természetesen mindezek csupán külsőségek, amelyek ugyan képesek „feldobni” a nyári koncertprogramot, de a rendezvények sikere nem kizárólag ezen múlik. Egyértelművé vált ugyanis, hogy a várkoncertek szervesen illeszkednek Miskolc zenei életébe, kialakult a törzsközönsége, szép számmal hallgatták az idei műsorokat is (kivéve a július 12-re tervezett estet, melyet egy kiadós Országos fafaragó konferencia / r Csütörtökön, július 29-én kezdődik Miskolcon a II. országos amatőr fafaragó konferencia a Városi Művelődési Központ ifjúsági és úttörőházában. Ugyanott nyílik meg a II. országos amatőr fafaragó kiállítás, amelyre 470 alkotást küldtek be a pályázók. A zsűri, amely az elmúlt hét végén döntött a beérkezett anyagról, 289 pályamunkát javasolt bemutatásra; használati eszközöket, szobrokat. Igen szép és jelentős a faragott bútor a kiállításon, míg a szobrászati anyag valamivel visszafogottabb, mint a két évvel ezelőtti tárlaton. Magára a konferenciára egyébként valamennyi megye, illetve a főváros is jelzett résztvevőket. A kétévenként megrendezésre kerülő tanácskozás célja — július 29-től augusztus 1-ig tart — olyan fórum biztosítása, amelyen az amatőr fafaragók véleményt mondhatnak a különböző stílus- irányzatokról, megbeszélhetik közös gondjaikat. Olyan kérdésekről hangzanak majd el előadások, mint a hagyományápolás, vagy a hagyományok továbbfejlesztése. Az előadásokon szó lesz például a hagyományos népi építészetnek a mai építészetbe való beilleszkedéséről, a hagyományos kézműves műhelyekről. De a fafaragók ellátogatnak például a muhi emlékkertbe is. A konferencia feladata az Országos Népművészeti Egyesület fafaragó ágazata hosz- szú távú programjának kialakítása is. zápor elmosott, s a másnapi pótlást már ’ kevesebben vállalták). A nyitó hangverseny — július 5-én — a Kodály- centenárium 'jegyében zajlott, a Miskolci Bartók Kórus és a KISZ Központi Művészegyüttes Énnekara, valamint Sudlik Mária, Takács Tamara, Molnár András és Gregor József a Budavári Te Deumot és a Psalmus Hungaricust szólaltatták meg, közreműködött — a koncertek állandó szereplője — a Miskolci Szimfonikus Zenekar, vezényelt Medveczky Ádám. Ezt a programot (részben) más előadóművészek ^ interpretálásában már hallhattuk az idén, így alkalmunk nyűt némi összevetésre, s úgy tűnt., a mostani bemutató volt az érettebb, igényesebb produkció. Az ominózus 12-i hangverseny dirigense eredetileg a csehszlovákiai Jiri Belohla- vek lett volna, de váratlan akadály miatt végül is Bol- beritz Tamás irányította a nagyszabású, romantikus estet, melynek műsorán Rossini Teli Vilmos nyitánya, Csajkovszkij Olasz capricció- ja és Dvorak IX. szimfóniája hangzott el. Kovács János vezényelt és Sudlik Mária működött; közre a Beethoven-kompozíci- ókból összeállított zárókoncerten — július 19-én —, s a nívós program (Egmont- nyitány, Ah! Perfido — hangversenyária, III. szimfónia) koncentrált, kiegyensúlyozott benyomást keltett. D. Sz. E. 1P§ Silier kiállítása Egy hónapon át tekinthetik meg az érdeklődők a Miskolci Galériában Kígyós Sándor szobrászművész kiállítását, amelyet július 23-án délután nyitott meg Borsos Árpád, a Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője. Kígyós Sándor meglehetősen nagy kitérővel érkezett a szobrászát világába, s ahogyan egy régebbi televíziós beszélgetéséből, emlékszem, nem is volt könnyű elfogadtatnia sém önmagát, sem művészetét. Az amatőr hivatásos mezsgyéjén napjainkban nem egyszerű átlépni. Kígyósnak sem volt az, noha nem kisebb művész, mint Amerigo Tot vélekedett ilyetén (ez a vallomás egyébként olvasható a miskolci kiállítás katalógusában is); „Pécsvá- rad lesz a jövő szobrász centrum •— és ezt Pécsvárad Kígyós Sándornak köszönheti —, akit megtanultam csodálni a pesti kiállítása alatt. Köszönöm, hogy ezt a lehetősé-- get megadta nekem . .Amerigo Tótnak nemcsak ezt a nagyon sokat mondó elismerést köszönheti Kígyós, dolgozott is mellette. Az, olasz- országi tanulmányút emlékét egyébként Kígyós naplójának néhány reprodukciós lapja is feleleveníti e kiállításon. •» Kígyós Sándor tudatos művész — legalábbis egészen biztosan az a szónak abban az értelmében, ahogy művészetét formálja, kialakítja. A művészettörténész Nagy T. Katalin szerint az „organikus és geometrikus szemlélet egymás mellett és egymással szemben formálja Kígyós Sándor szobrászatét.” Fával, fémmel, kővel dolgozik, mindig az anyag lényegében gondolkodva, az anyag lényegét meglátva. Kígyós szobrászi — hagyományos értelemben véve a szót — kvalitásai sem akármilyenek- De világa, legalábbis a miskolci ■ kiállítás tanúsága szerint, nem a fígu« ratív szobrászat. Ha klasszikus értelmű szobrot készít — egy nőj fej látható a tárlaton — „megcsavarja”; ezúttal acélfátyolba, acélfátyol-kalap- ba burkolja. Kígyós Sándor másfajta szobrászatot képvisel, mint a hagyományos. Természeti formák, mértani idomok „ihletik”, vagy ha pontosabban akarunk fogalmazni, természeti formákat, mértani idomokat sejthetünk fel kiállított tárgyai, szobrai mögött. De csak sejthetünk fel, mert Kígyós éppen azzal teszi plasztikussá alkotásait, hogy a szabályosban megtalálja a szabálytalant, az eltérőt. Szépek ezek a szobrok, különösen márványból készült művei. .Egyszerre sugallnak megnyugvást és változást. Gondolom, nem véletlen, hogy Kígyós Sándor művészetével kapcsolatban mindezek ellenére vagy éppen ezért, sokszor a klasszikus szépséget emlegetik fel. Ereje és egyénisége éppen abban ragadható meg, hogy a legtisztább megoldásokra törekszik, Azaz, csak éppen annyiban tér el a szabálytól — csavarással, hajlítással — amennyi a szabályosban mutatja a szabálytalant, amit elvisel a forma, ami feszültséget ad a műnek, de alkalom- adtán meditációra is késztet Vitányi Iván írja róla. „Kígyós nem forgatja fel a klasszikus formát, vonalat, gömböt, szalagot, görbét, csak éppen egy olyan váratlan hajlatot helyez el benne, ami új értelmezést ad az egésznek. Véletlen és törvényszerű egyszerre, ez a változtatás.” Nos, ez a változtatás az, ami hol felkavarja, hol lecsendesíti a tárlatlátogató érzelmeit, indulatait — mintegy újragondolásra késztetve a világról; az emberekről, az embernek a világban mért dolgairól. Csutorás Annamária Azonos időben A z irodalmi műre alapuló filmek, tévéjátékok, folytatásos tévésorozatok esetén igen sokan szeretnék újra elolvasni a regényt, vagy drámát, amelyből a film készült, ám ez nagyon gyakran nem érhető el a könyvesboltokban, sokszor a közkönyvtárakban sem. Éppen azért üdvözölhető örömmel az a gyakorlat, ha egy-egy film moziban, vagy televízió képernyőjén történő megjelenésével megközelítőleg azonos időben az adott könyvet újra kiadják. Évekkel ezelőtt a MOKÉP kezdeményezésére már adódott erre példa, például a Rubljov bemutatásakor, és egy-két más esetben. Később, amikor a televízióban az angol Shakespeare-sorozat elkezdődött, sorra megjelentek és még megjelennek olcsó zsebkönyvkiadásban az éppen bemutatásra kerülő Shakespeare-drámák. Tavaly ősszel, amikor Szabó István később Öscar-díjjal kitüntetett filmjét, a Mephistót bemutatták a mozik, ugyancsak megjelent Klaus Mann azonos című regénye. Mint ahogy korábban a Kramer, kantra Kramer bemutatása után is olvasható volt a regény. Most újabb két könyv került a könyvesboltokba, amelyekkel hamarosan a képernyőn találkozunk. Az egyik Fehér Klára A tenger című, nagyszabású regényének hatodik kiadása. A kétkötetes regényből Mészáros Gyula rendezésében hatrészes tévéfilm készült, s az augusztus 4-töl kerül sugárzásra. Jó, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó már a sorozat adásainak kezdete előtt közreadta Fehér Klára régényét. Ugyancsak tévéfilm készül Kassák Lajos Az út vége című, 1946- ban írt regényéből. Esztergályos Károly rendezésében. Hamarosan látható ez is a képernyőn, de a Magvető Könyvkiadó már közreadta a regényt ' Jó lenne ezt a gyakorlatot még tovább fejleszteni; bár külföldi művek kiadása nehezebb, például Hrabal Sörgyári capriccio című regényének Jiri Menzel rendezte filmváltozata augusztusban a mozllátogatók elé kerül, ám a könyvet, amely jó másfél évvel ezelőtt jelent meg. már nem lehet kapni. Tekintettel Hrabal, valamint Menzel népszerűségére és a film iránti várható nagy érdeklődésre. jó lett volna ezt a könyvet is újabb kiadásban időben kézhez venni. (bm) , ÉRTESÍTJÜK A MEGYE LAKOSSÁGÁT, HOGY MISKOLCON, A BŰZA TÉR 12. SZÁM ALATT! BÖRSZAKTELEPEN MEGKEZDTÜK AZ új és használt ágytoll elvásárlását ÁTVÉTEL; HÉTFŐTŐL PÉNTEKIG 7-15 ÓRÁIG A LEGMAGASABB BEGYŰJTÉSI ÁRON! ÉSZAK-MAGYARORSZAGI NYERSANYAG-HASZNOSÍTÓ VÁLLALAT