Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-22 / 170. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. júfius 22., csütörtök Nézőtéri meditáció Honda-lavag a címe a mától látható japán filmnek, amelyből a fentiekben Ízelítőként egy képet közlünk. A film hivatásos moto- ciossversenyző életéről, versenyeiről, szerelméről szól. f A német munkásmozgalom, az illegális kommunista párt történetéből merítette témáját a Günter Rücker és Günter Reisch rendezte NDK film, A menyasszony, amely Éva Lippold A súlyos kapuk háza című regénytrilógiájára alapult. A filmben megismerjük Hellát, a fiatal német nőt, akit elfog a Gestapo, amikor szerelmese megbízásából egy veszélyes pártfeladatot teljesít. Tízévi börtönre ít/lik a fasiszta Németországban, s a film azt mutat- . js be, miként telnek egy szilárd hitű, megtörhetetlen kommunista asszony börtönévei az elviselhetetlenül kegyetlen bánásmódot, a nap mint nap megalázást és megt kínzatást jelentő börtönben. Ugyanakkor rövid visszautaló képsorokban kapunk elég vázlatos tájékoztatást előéletéről és az ö börtönéletével párhuzamosan megismerhetjük élettársának a börtönön kívüli, ugyancsak nehéz életét. Nyilvántartott kommunista a férfi, akinek sűrű időközökben jelentkezni kell a rendőrségen, lehetetlenné teszik, hogy bebörtönzött társával találkozhassék, amikor pedig a fasiszta nácigépezet már végnapjait érzi, a férfit letartóztatják, majd koncentrációs táborba viszik. A szovjet csapatok érkezésével nagyjából egyidőben szabadul ki az asszony a börtönből, de addigra már magára marad, hiszen a férfi a lágerből aligha tér vissza. — Mindezt eléggé vontatottan, hossza- dalmasan tálalja a film, a német bórtönéletet bemutató képsoraiban sok a már közhelyszámba menő, például a íelügyelőnők kegyetlenke'dé- se, ugyanakkor a legmegka- póbb jelenetei is a börtönéletben adódnak. Például a két szerelmes rövid találkozása, vagy a generációkon át börtönhivatalnok felügyelönö emberi vonásainak jelentkezése stb. Kár, hogy a filmből nem derül ki elég markánsan, mennyire vett részt a nő az illegális munkában, milyen volt a kapcsolata a párttal, vagy csak szerelmesének segített-e és akkor bukott le. Az .sem tűnik ki, miként kerülte el a férfi a felelősségre vonást, hogy csak kilenc év és hat hónap után indítottak ellene eljárást. Összegészében A menyasszony sok érdekes és értékes adalékkal gazdagon festi meg újra a náci Németországban a kommunisták nehéz életét, ahogyan az egy női fegyházban, illetve az oda bezártak életében tükröződött. Nem jelent a film könnyű szórakozást, megtekintése mégsem haszontalan. * Lándzsák hajnalban címmel, látványos angol film is pereg a mai naptól a premiermozikban. Rendezője Douglas Hickox, a főszereplői között pedig olyan személyisé-r gekkel találkozunk, mint Búrt Lancaster és Péter O’Toole. Viktória királynő idejében játszódik a történet Fekete-Afrikában, amikor a brit korona fennhatóságát a gyarmatosító angolok a zulu királyságra is szeretnék kiterjeszteni. Eleve teljesíthetetlen ultimátumot küldenek a zulu királynak, majd megindul a hadjárat. A jól felfegyverzett angolokkal szemben a csaknem ruhátlan, lándzsás zuluk tízezrei állanak és amikor a két hadsereg végül is szembekerül egymással, roppant mészárlások tanúi lehetünk mindkét oldalon. Az angol hadsereg főtisztjei egymásra féltékenyek, rivalizálnak, embereik életével nem sokat törődnek, végül is igen nagy emberáldozat után csúfos vereséget szenvednek a zuluktól. Az angol miniszterelnök a parlamentben kénytelen feltenni a kérdést, hogyan győzhették le a zuluk az angol hadsereget. Valahogy úgy, ahogy a filmen láttuk, bar nem biztos, hogy úgy történt. Nem, mert ezen a filmen mindvégig érződik, hogy a gyarmattartó Anglia filmesei készítették, és még ha olyan történetet is vittek vászonra, amely az ő kudarcukkal végződött, egy percig sem jutott eszükbe a filmben azt a kérdő gondolatot is ábrázolni, vajon mit akartak ők a zuluktól, milyen címen küldtek ultimátumot a zulu királyságnak és próbálták azt meghódítani. A legemlékezetesebb a filmből Housama Rawi operatőr munkája, a hatalmas, sok ezres tömegeket mozgató csatajelenetek fényképezése. Akik a látványos — és iz- galmassága ellenére is kicsit elnyújtott — filmeket kedvelik, jó időtöltést találnak a Lándzsák hajnalban megte- klntéséveL (benedek) Nagy napra virradt a pesti polgár és a fővárosba sereglő soikezer külföldi és vidéki látogató 1892. május másodikén. Ezen a napon ugyanis több mint fél esztendeig tartó, káprázatos ünnepségsorozat vette kezdetét Magyar- ország ezeréves fennállásának méltó megörökítésére: a millennium. Országszerte ünnepi szónokok százai méltatták — nem is annyira az elmúlt évezred dicsőségeit, mint inkább a kiegyezés óta eltelt negyed század bámulatra méltó eredményeit, elsősorban a magyar mezőgazdaságban, iparban és kereskedelemben. A kiállítás csarnokaiban büszkén nyugtázhatták a látogatók, hogy „Magyarország földje adja a világnak eddigi páratlanul álló. legjobb búzáját, de ami ennél is sokkal becsesebb: a magyar malomipar állítja elő a világ legjobb lisztjét, melynek minőségével a világ semmiféle lisztje sem mérkőzhet ...” Mennyi ebből az igazság, s mennyi a millenniumi örömmámor következménye? Az ezredévi ünnepség talán nem volt a legmegfelelőbb alkalom a józan önértékelésre, a századfordulóra felgyorsuló gazdasági fejlődés előnyeinek és hátrányainak higgadt számbavételére. De ezt az utókor, már józanabb fővel, az azóta felhalmozódott tudásanyag birtokában elvégezheti. Erre vállalkozott a Magyar Televízió Szakály István rendező vezette stábja, amikor az MTV Társadalomtudományi Szabadegyetemének részeként, három részből álló filmet forgatott a magyar búza „karrierjéről”. A sorozat közel 80 magyarországi helyszínen, továbbá Csehszlovákiában, Jugoszláviában és a Szovjetunióban készült, és a legújabb tudományos eredmények birtokában értékeli a magyar gazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő időszakét: a XIX. századot. A háromrészes film augusztusban kerül képernyőre. Bükki barangolások — Lesz kirándulás? A vonal végén Kolláth Dóra, a Miskolc városi Művelődési Központ úttörőházának vezetője. — Lesz. Minden kedden van ... De nem kell pontosan nyolcra menni. A buszok fél kilenckor indulnak, elég addig kiérni. — Az érdeklődés? — Legyek őszinte? Azt gondoltuk, nagyobb lesz... — Hívjatok Gyula bácsinak. A kölcsönös bemutatkozás, köszöntés után mondta a srácoknak Diósgyőri Gyula, aki ezen a kedden túravezetőnk volt. Később. felfelé kapaszkodva a Szárazvölgyben, egyről-másról kifaggattam, így azután megtudtam róla, hogy több mint harminc éve túravezető is, máskülönben hatvannyolc éves, és nagyon szereti a gyerekeket. Amit különben mondania spm kellett, kitetszett a szavából, ahogyan igazgatta a fiúkat. Kellő szabadságot engedve, de rendet is tartva maroknyi csapatunkban. De egy kicsit előre szaladtam a nap történetében. Maradjunk még a Majális- parki végállomásnál. Igaza volt Kolláth Dórának; a túravezetőt első látásra fel lehet ismerni. Első látásra rátaláltunk mi is. Ö meg Pétert, Zsoltot és Róbertét szúrta ki magának, akik egy fiatalemberrel érkeztek, mint kiderült, Boltívéről, öccseit hozta, meg a szomszéd gyereket. És egy üzenetet, ne várjanak a sajókeresztúriak- ra,. sajnos, nem jöhetnek, ezúttal fontos dologban el kellett utazniuk. Gyula bácsi sajnálkozott, hiszen az ő kedvükért választotta erre a napra úticélul Bánkutat, azután a Bálványt, a Petőfi kilátóval, mert utoljára úgy beszélték, jó lenne látni talpuk alatt az egész Bükköt. Gyula bácsi hozzánk, mi hozzá próbáltuk igazítani lépéseinket. A fiúk persze állandóan elfeledkeztek a jótanácsról, hogy egyenletesen, kicsiket lépkedve kevésbé fárasztó felfelé haladni, s mint a 'kiscsikók szaladgáltak. No és a pirosló szamóca, a völgyben már beérett málna is meg-meg- állásra késztetett. Volt hát idő a beszélgetésre, s túravezetőnk sem először indult útnak azokkal a gyerekekkel, akik az úttörőház felhívására jelentkeztek. Az első két alkalommal szép számmal, újabban kevesebben. Egyszer két csoportot is indítottak, egy rövidebb meg egy hosszabb útra, de ami furcsa, meg érthetetlen is, miskolci alig-alig volt köztük, több a vidékről beutazó. A most hiába várt sajóke- resztúriak például állandó résztvevők, akiknek pedig még Miskolcra is vonatozniuk kell. Három éve egy felmérésben vettem részt. Kétszáz felsőtagozatost kérdeztem; milyen szakkörbe járna szívesen a művelődési házba? Ha rajta múlna, milyen szakkört szervezne? Negyedének válaszában ott szerepelt, legyenek kirándulások („túraszakkört” írtak a gyerekek), amire az is elmehetne, akinek a szülei otthonülők. Itt van hát az alkalom, de hol vannak a gyerekek, akikért megszervezték? Lehet persze, hogy csak elfelejtődött a keddi kirándulás, ahogy baktattak előre a vakáció napjai. Vagy túl sok a csábító lehetőség? Nem merik elengedni a gyereket, ahogy Gyula bácsi magyarázta, hozzátéve, hogy „pedig nagyon vigyázunk rájuk!” Vagy tényleg jobb a bérházak között, a flaszteren, a tenyérnyi játszótereken? Kényelmesebb? Botot ott vágtunk magunknak — kőrisből —, ahol előbb-utóbb ritkítani kellene az erdészetnek. A pihenőkben előkerült a bicska is, mert hozzátartozott a naphoz, hogy díszítést farigcsáljanak rá maguknak a fiúk, akik idővel csak összemelegedtek, s lévén fiúk, állandó csatározásokkal bizonyították. Források nevei hangzottak el, történetek a Petőfi kilátó építéséről, amelyhez vállon vitték fel a vasat a turisták, fákról, növényekről beszélgettünk. A bánkúti síház előtt gyerekek gombákat azonosították. Vizsgálták, „tanulták” őket egy könyv segítségével. Talán ettől kaplak kedvet a mieink is, akik ezek után rákérdeztek minden útba került gombára. S szó volt arról, hogy miért fontos, hogy legyenek szigorúan védett területek a Bükkben, ahol háborítatlanul élhet minden állat, nőhet minden növény a magunk s az utánunk jövők örömére. Visszafelé a Vadász-völgy kicsit köves turistaútján ereszkedtünk lefelé. A turisták mindig más utat választanak vissza, mint odamenet. Lábunkban — hivatalosan — tíz és fél kilométer gyaloglás kellemes fáradtságával visszafelé hozott az autóbusz. Ott, az erdő hűvösében kellemes volt a lenti hőség, az erdő más volt, mint a betonházak. „Ha tudunk, lehet, hogy megint eljövünk” — ígérik a bold- ,vai fiúk, s bár mondják, nem fáradtak, azért csak legközelebbre halasztják a vár megnézését. S mielőtt végleg elbúcsúznánk, zsebre teszünk egy dicséretet, hogy remekül bírták a gyerekek a túrát, derekasan viselkedtek. Ök egy szép nap emlékét viszik magukkal, a természetjáró, természetvédő Gyula bácsi pedig talán a reményt, hogy nélküle is más szemmel nézik majd az erdőt, a természetet. S jómagam a bizodalma!, hogy az úttörőház, a művelődési központ nem adja fel. Ha maroknyi is a csapat, a keddi túrák biztosan elindulnak. Csutorás Annamária A bűvös téglalap Feltaláltam a bűvös téglalapot. Ügy képzeljék el, mint a bűvös kockát, csak ez nem kockákból, hanem téglalapokból áll és nem bűvös kockát feltalálni nem volt nagy dolog. A kocka az egy rendkívül egyszerű test, amelynek minden oldala négyzet alakú, s minden oldalán van egy oldala, amit fel lehet cserélni a másikkal, úgy mint: alsó oldalt a felsőre, a jobb oldalt a balra és így tovább. Amíg az oldalak tartanak. Teljesen mindegy egy ilyen bűvös kockánál, hogy melyik az alja, melyik a teteje, vagy melyik a jobb és melyik a bal oldala. Felelőtlenül lehet forgatni, kinek, hogyan tetszik, óriási egyenetlenséget szítván ezzel is az emberek között, mert ami az egyiknek a teteje-oldal, az a másiknak a talpaddal. Például. Ha meg kiszínezik az oldalakat, akkor teljes ám a káosz. Mert teszem azt, nekem a kék a szimpatikusabb szín, s ezért azt szeretem, ha az a tetején van. a talpa legyen — hogy ne is lássam — mondjuk a zöld. Míg mások számára ez az én sz’nálláspontom teljességgel elfogadhatatlan. Arról nem is szólva, hogy mit sem érnek ezek a színek a színvakok számára. Mígnem a bűvös téglalapnál az effajta tévedések ki vannak zárva lényegileg. A téglalap, amely tégla alakú, ezért is nevezték el téglalapnak, mert ha a tégla gömb alakú lenne, akkor gömblap lenne a neve, aminek nincs értelme, de amit viszont nem is találtam fel. Nos szóval a téglalap esetében kínosabb a helyzet. Ha élére állítom, keskeny, ha talpára, nyúlánk, ha fektetem, téglalap alakú, s ha sok téglalapot rakok egymás mellé, avagy egymásra, s ezt ügyesen csinálom, a téglalap-rakás megőrzi téglalap jellegét. A bűvös kockát kockáival és -ban is el lehet forgatni, mindaddig, amíg az ember teljesen tanácstalan nem lesz, s pl nem határozza, hogy akár a kilincsre is felakasztja magát, csakhogy ezek a mai kilincsek képtelenek eszközként szerepelni egy kis ön- gyilkosságban. így az ember csendben megőrül. Van, aki hangosan. A bűvös kockától. Mígnem effajta veszélyek távol állnak az én találmányomtól, a bűvös téglalaptól. Ha az én találmányomat, a bűvös téglalapot bárki is kézbe veszi, azonnal megnyugtató biztonságot érez. Tudja, hogy amit a kezében tart, amit mereven néz, az egy közönséges téglalap, bűvereje éppen abban vans hogy vele és általa semmi meglepő nem történhet az emberrel. Az én bűvös téglalapom a mai zaklatott világnak egyetlen biztos és nyugodt pontja, azazhogy téglalapja. Nem kell veié semmit csinálni. Csak nézni kell. Sőt: azt sem. Még kézbe sem kell venni. Rá se kell nézni. Még gondolni sem kell rá. Az én téglalapom így válik az abszolút gondtalanság bűvös eszközévé. Várom a japán megrendeléseket! Gyurkó Géza Hiánycikk Újra hiánycikk lett. Immár hónapok óta nem lehet hozzájutni. Nem tudja az ember, mire vélje eltűnését. Talán nyugdíjba ment az egyetlen szakember, aki az országban ismerte készítésének a módját? Talán az alapanyagául szolgáló vékony, kemény drótdarabká- kal drága devizáért importáljuk? Vagy netán arról van szó, hogy a jövőben megszűnnek a több papírlapból álló iratok, amiket össze kell kapcsolni? Mert most már nincs mivel! Ugyanis a gemkapocs tűnt el immár hónapok óta és hacsak valamelyik nehézipari üzemünk át nem áll a gyártására, talán nem is lesz többé. Mert az írószereket gyártó műhelyek, kisüzemek bizonyára most szerszámgépeket készítenek gemkapocs helyett. (b) Bútorvásár Füzesabonyban 1982. július 26-tól 31-ig Egyes hazai és import — lakószobák, — szekrénysorok, — kárpitozott garnitúrák, — konyhabútorok vásárlása esetén 1000 Ft-os ajándékutalványt adunk. Hitelügyintézés, hazaszállítás, lakberendezési tanácsadás a helyszínen. FÜZESABONY ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ
