Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-22 / 170. szám

1982. július 22., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 I „MISIKÉ" HAJTHATATLAN VOLT Július 13-án baleset ért, Jobb lábam bokában megsé­rült, s a körzeti orvos a Sem­melweis Kórház rendelőinté­zetébe utalt be. Ide délután 4 órakor érkeztünk, ahol újabb vizsgálat és röntgen után meg­állapították, hogy be kell gip. szelni. A gipszelő előtt közel egy órát várakoztunk — ad­dig nem jött ki innen beteg — végül is 19 óra körül Csécsi József kohászati dolgozó be­kopogott. s kérte, végezzék el a gipszelést. „Misiké”, a gip­szelő, azt mondta: — menje­nek haza, neki lejárt a mun­kaideje. s nem csinálja meg. Jöjjenek majd holnap. Én is hiába sírtam, kértem, hiszen tíznapos kisbabámat hagy­tam otthon, akinek már 18 órakor ennie kellett volna, „Misiké” hajthatatlan maradt. Szóltunk a főorvos úrnak, s fülünk hallatára „Misiké” a főorvos úrral és' a doktornő­vel is minősíthetetlen, nyom­dafestéket nem tűrő hang­nemben beszélt. Végül „Misiké” átöltözött, # Balogh főorvos úr és a dok­tornő alig 15—15 perc alatt begipszelte* a kohászati dolgo­zó kezét és az én lábamat. Ezt „Misiké” átöltözve, dip­lomatatáskával a kezében vé­gignézte. Ügy gondolom, ha rntmka- szeretetből, s emberségből osztályozni kellene, Balogh főorvos úr és a doktornő je­lest, a „Misiké” pedig nem­csak elégtelent kapna, de el is tanácsolnák erről a mun­kahelyről, az egészségügy te­rületéről. Tóth Béláné Ernőd SZOMORO VASÁRNAP... A Mozgáskorlátozottak Egyesületében vagyunk tagok, s többen megbeszéltük, hogy családtagjainkkal, ismerőse­inkkel együtt pár kellemes órát töltünk el a szabadban, ahol tiszta levegőt is szívha­tunk. így szerveztünk július 18-án kirándulást a Bükk, szerintünk legszebb helyére, Farlcasgödörbe, a kisvasút végállomásáig. Reggel 7 óra 25-kor el is indult velünk a kisvonat. Igaz, segítségünkkel, mert meg kellett tolni, hogy beinduljon, s vissza is ugyan­úgy. Mivel a kirándulók kö­zött sok volt a kisgyermek, így többen, köztük mi is 3 gyerekkel, a 12 órakor visz- szainduló vonattal akartunk hazajönni. Sajnos, nem így történt, ugyanis ez a járat ki­maradt. Bosszankodtunk, de úgy gondoltuk, valahogy majd csak kihúzzuk a következő já­ratig, ami délután 5 órakor indul. Természetesen, aki úgy jött a kirándulásra, hogy a déli vonattal visszajön, csak egy délelőtti uzsonnát hozott, ami ebédig elég. A felnőttek­nél ez nem is okozott különö­sebb gondot, ellenben a gye­rekeknek már nehezebb volt. Valahogy azért csak eltelt az idő, azonban amikor még fél hatkor sem érkezett meg a kisvonat, egyre türelmetle­nebbül várakoztunk. Végül is egy húszfős csoport elindult Szentlcleken keresztül Ómas- sára. Mi, akik nehezen moz­gunk, mint a hajótöröttek egy szigeten, éhesen és türelmet­lenül vártunk. A másik húsz­fős csoport 6 órakor vágott neki az említett útnak, s mi, mintegy húszán, síró, éhes gye­rekekkel — köztük az én há­rom gyermekemmel — mi mást tehettünk, tovább vára­koztunk. Már fél hét volt, de a vonat sehol, s félelmünket még a mennydörgés is tetéz­te. Telefonálni természetesen nem tudtunk, mivel itt nincs. Igaz, a már hazaindult cso­portok ígérték, segítenek, ahogy beérnek, telefonálnak, d_ ez sem nyugtatott meg bennünket. Végre, megérke­zett: a kis mozdony és három­negyed hétkor elindultunk. A jegykezelő azt mondta, hogy valami akadály volt, s több kilométert is gyalogolt, hogy telefonon segítséget hívjon, ezért nem jött a 12 órai járat. Kérdeztük, hol tehetnénk pa­naszt. s „köszönhetnénk” meg azt az idegességet, amit nekünk okoztak. Azt vá­laszolta, hogy majd Maj- láthon lesz, aki meg­hallgat minket. Az itt forgal­mat irányító szerint azonban erre csak hétfőn, azaz az eset másnapján lenne lehetősé­günk, majd akkor menjünk ki Majláthra és meghallgat­nak! Véleményem szerint, s ez nemcsak az én vélemé­nyem: ha nem tudják biztosí­tani a zökkenőmentes szállí­tást, akkor ezt közöljék, vagy a kis pályajáró motorral, ami az úton és a sínen is jár, érte­sítsék időben a kirándulókat, hogy ne váraim zzanak feles­legesen órákat, és ne. hagy­ják bizonytalanságban ilyen hosszú időn át utasaikat. A mintegy 60 utas vasárnapi ki­rándulását alaposan tönkre­tették, sok bosszúságot, ide­gességet szereztek, kikapcso­lódás helyett. Háger Ferenc Miskolc, Ságvári E. 21., fszt. 1. OROSZ NYELVI TABOR TISZALÖKÖN Leninváros Tanácsa V. B. művelődésügyi osztálya a kö­zelmúltban orosz nyelvi tá­bort szervezett Tiszalökön, ahol a tagozatos osztályokban orosz nyelvet tanuló pajtások vettek részt. Vendégel is vol­taic a tábornak. Budapestről, a Puskin Intézetből és a nagy- követségről érkeztek felnőt­tek és gyerekek. Délelőtt és délután voltak orosz nyelvű foglalkozások, amelyeket a vendégek segítségével szakta­nárok tartottak. Az orosz paj­tásoktól sok dalt és mondókát tanultak a gyerekek. Nagy si­kere volt a Derkovits Gyula Művelődési Központ irodalmi színpadának, s a Tiszapalko- nyáról érkezett lovasoknak. Mindenki nagyon jól érezte magát, az utolsó napon pedig gazdára találtak a kedves ajándékok is. Az oiosz nyelvi tábor újabb formája, lehetősége a Lenin- városban egyre jobban meg­valósuló magyar—szovjet ba­rátság bővítésének, a tanulók nyelvtudása fejlesztésének, a magyar és a szovjet fiatalok közötti kapcsolat további el­mélyítésének. Reméljük, jövőre is találko­zunk szovjet barátainkkal. Majoros Tárnásne tanár Leninváros, 6. sz. Általános Iskola KÖSZÖNJÜK A HARSÁNY! TSZ-NEK ... A harsányl termelőszövet­kezettel igen jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk. A kö­zelmúltban a szövetkezet el­nöke és dolgozói lehetővé tet­ték óvodánk, a Vándor Sán­dor úti napközi otthonos óvo­da középső csoportja részére, hogy ellátogassunk az állat­tenyésztési ágazatukba. Ez a kirándulás óriási élményt je­lenteti: a gyerekek számára, hiszen városi gyerekek lévén, sokan még most láttak először élő bocit, bárányt, malacot, kiscsirkét. A nap csúcspontja volt, amikor a csoportot séta- kocsikózni vitték a kétlovas hintón. Az itt dolgozók nagy szeretettel fogadták az óvodá­sokat, s a termelőszövetkezet külön autóbuszával utaztunk a gazdaságba, ahol igyekeztek mindent megmutatni, amiről úgy gondolták, élményt jelent a gyerekeknek. A felejthetetlen nap után boldogan tértek haza a kis óvodások abban a tudatban, hogy ez a „csoda” még meg­ismétlődik, ugyanis a csoport őszre újabb meghívást ka­pott a termelőszövetkezettől. Ezúton is szeretnénk köszö­netét mondani a szövetkezet elnökének és dolgozóinak a törődésért, fáradozásukért. Tihanyi Andrásáé és Badarász Tünde óvónők, Miskolc, Vándor Sándor úti óvoda NE FARASSZANAK FELESLEGESEN A TÜZÉP vasgyári (Kabók Lajos u.) irodája több hóna­pos szünet után, július 15-re jelezte, hogy újra lehel a lyu- kóvölgyi bányából szállított szénre megrendelést feladni. Éppen ezért 15-én. hajnali 4 órától több százan várakoz­tunk, de sajnos, hiába. A nyi­tásra megérkező tisztviselőnő kijelentette, hogy lyukói szén­re megrendelést nem vehet fel, s azt sem tudja megmon­dani, hogy mikortól nyílik erre lehetőség. Nemcsak miskolciak, hanem vidékiek is nagy számban voltak ott a TÜZÉP állal meghatározott, de be nem tar­tott időpontban, s bizony, nem éppen dicsérő jelzők hang­zottak el, hogy a „kedves ve­vőket" egyszerűen indok és a megrendelés pontos határide­jének megadása nélkül, így intézi el a TÜZÉP. Annyi ugyanis feltétlenül elvárható lenne, hogy időben tájékoztas­sa megrendelőit a vállalat, s ne okozzon feleslegesen bosz- szúságot, idegességet, Dr. Hahói László Miskolc, Patak u. 8. FIGYELMES MOZDONYVEZETŐ Július 17-én, délelőtt az 1527-es számú vonattal utaz­tunk Miskolc Tiszai pálya­udvarra. Onga állomást el­hagyva, a vonat fékezni kez­dett és megállt. Az utazókö­zönség az ablakhoz rohant megnézni, hogy mi történt. Nem baleset — „csoda” tör­tént. Egy fiatalember szaladt a vonathoz, valami okból megkésve, a mozdonyvezető ezt észrevette és megállt. A vonat késés nélkül folytatta útját. Természetesen a soron- lcívüli megállás egy ideig té­ma volt az utasok között. A megjegyzések azpnban egyér­telműek voltak: ilyen is léte­zik?! Vajon ki lehet a moz­dony vezetője, hogy egy elké­sett utasért megáll, hozzáse­gíti, hogy elérhesse úticélját. Csodálatos, hogy még ilyen emberek is vannak. Nekem nagyon, de nagyon jóleső érzés volt a mozdony- vezetőről, illetve rajta keresz­tül a MÁV-ról jót hallani. Amikor Miskolcra érkeztünk, többen is láthattuk, hogy a fiatalember odamegy a moz­donyvezetőhöz, s kézfogással köszöni meg emberségét, fi­gyelmességét. Mi pedig, akik tanúi voltunk az esetnek, még nagyobb megbecsüléssel gon­dolunk a MÁV dolgozóira. Kaltner Marion Szikszó, Vasút u. 18. Kulcs nélkül Ki ne ismerné a ma már régen polgárjogot nyert „kulcsos gyerek” kifeje­zést? Nagyon is ismerős ez a fogalom minden városi lakó előtt, ismerős, gyakor­ta látható nyáron a kép: a lakótelepen, a betonhá­zak között tébláboló gye­rek, kulccsal a nyakában. A szülők- dolgoznak, a na­gyi nem itt él, iskola, nap­közi már nincs, a gyere­kek hát nyakukba akasz­tott kulccsal járkálnak, megkeresik egymást és töl­tik az időt, miként tudják. Mind több intézmény, szerv tesz szerencsére azért, hogy kevesebb gyerek bók­lásszon cél nélkül. Ha nem is sikerül mindenkinek egész nyárra szervezett foglalkozást játékkal, vi- dámkodássalr vetélkedőkkel teli tábor» zást biztosítani, azért mégis egyre több a program. A miskolci úttö­rőházban ugyancsak bizto­sítanak napközit a gyere­keknek. Sokan örülnek a még szinte friss játékok­nak, forgóknak, is, de per­sze nem csupán itt töltik az időt, hanem strandra mennek, kirándulnak. Kulcs nélkül, hiszen a szülők ha- zaérkezte után köszönnek el a napköziből. sm Népszerűek az úttörőház udvarán nemrég felállított játékok A billegő, hintázó lovakat a legkisebbek kedvelik Veszedelmes ettek A számos figyelmeztetés lassan már olyan, mint egy állandóan visszatett lemez. Mégsem lehet elégszer han­goztatni az intelmeket. Idő­ről-időre áldozatokat követel a romlott étel, az ehető gom­bák közé került mérgező gom­ba. Ezt bizonyítja a napokban történt, tarcali mérgezés is, amikor öt ember került kór­házba, mert gyilkos galóca került — a gombát egyébként ismerő társaság — ehető gom­bái közé. • Világító tölcsér Ebben az esztendőben a tai'cali eset volt a harmadik gombamérgezés a megyében. Az első alkalommal nyéklád- házi lakosnál okozott mérge­zést a világító tölcsérgomba, másodszor pedig a sárguló csiperke elfogyasztása után 9 mérgezett került a kórházba Prügyről. Sokszor elmondják, fogyasztás előtt mindenkor el­lenőriztessük a gombát szak­értővel. Kiváltképp, ha ma­gunk szedjük. Az ellenőrzés ingyenes és ma már minden piacon találunk gombaszak­értőt Sőt, a Bükkbe kirándu­lók a helyszínen. Lillafüreden is ellenőrizhetik a leszedett gombákat Arra ugyanis ke­vesen gondolnak, hogy a gom­ba, szedés közben is megsé­rülhet. Eltüntetve ezzel a fel­ismerhetőség jelét. Megtévesz­ti ugyan a gombaismerettel rendelkezőket, ám a szakér­tőket nem. Sajnálják kidobni A gombákon kívül legtöbb mérgezést a rövid ideig tárol­ható ételek okozzák. Így pél­dául a tésztafélék, a hentes­áruk és más húskészítmények. Sokan úgy vannak az ételek­kel, hogy sajnálják kidobni. Jóízűen elfogyasztják a több napos tésztát, felvágottat, sú­lyos károkat okozva ezzel szervezetüknek. Az idén pél­dául nyolc alkalommal oko­zott mérgezést a romlott disz­nósajt el fogyasztása. De ha­sonló veszélyeket rejt magá­ban a kolbász, a közkedvelt párizsi, az olasz felvágott és más húskészítmény is. Az otthonokban tárolt éte­leket nem tudják ellenőrizni a KÖJÁL szakemberei, az élelmiszerboltokat, pagy for­galmú üzleteket, közétkezte­tést biztosító intézményeket viszont rendszeresen járják és vizsgálják. Nyáron, amikor a legnagyobb a fertőzés veszé­lye, szinte hetente megfordul­nak ezekben az üzletekßen, Részben a megváltozott technológia és nem utolsó­sorban a fokozott ellenőrzés a magyarázata annak, hogy ez idáig fagylaltmérgezés nem történt 1982-ben megyénkben. Csökkent a mozgó fagylaltáru­sok száma is. Ök egyébként is Ismeretgyarapitó látoga­tást tettek Miskolcon a jász­berényi kertbarátok. A jász­sági városban a helyi Déryné Művelődési- Központban mű­ködő, többnyire munkásokból, alkalmazottakból álló kertba­rátcsoport mintegy 50 tagja a szakmai látogatás, az él­ményt adó országjárás mellett avégett is jött városunkba, hogy felkeresse és megkoszo­rúzza a művelődési központ­nak nevet adó Déryné sírjál A miskolci kertbarátok nevé­ben Szolnoki Jenő kertbarát­vezető fogadta és kalauzolta a vendégeket.akik a Szt. Anna- temetőben nyugvó Déryné sírjánál tett kegyeleti lá­togatás után a Lyukó-völgy- ben kertészkedő szakcsopor­tokat keresték fel. Itt nagy elismeréssel nyilatkoztak Bo­ros József kertbarát munkás­ságáról, szép kertészetéről, majd szakmai beszélgetés zárta a miskolci programot Ennyi a hír, ami azonban némi kiegészítést érdemel. A kertszövetkezetek gazdasági hasznával több ízben foglal­koztunk már latiunk hasáb­jain is. Örvendetesen szapo­rodik azoknak a kertbarát-ta­goknak a száma, akik a saiát szükségleten felül termelt gyümölcsöt, zöldséget a köz- fogyasztás részére bocsátják, erre ösztönöznek a felvásár­szémrevételezni a raktározást, az elfogyasztandó ételek mi­nőségét. Ezen túlmenően, úgy­nevezett ' célvizsgálatokat is tartanak azokon a helye­ken, ahol valamilyen veszélyt jeleznek. __ k izárólag csak gyümölcsfa­gyit árusíthatnak, amelyhez nem kell tojás. A technoló­giai változásban pedig a leg­fontosabb a porfagylalt alkal­mazása. Ez mindamellett, hogy ízletes, megszünteti a fertőzés veszélyét is. , lást elősegítő rendelkezések is. Mostanában sok szó esik a megnövekedett szabad idő értelmes, hasznos eltöltéséről, annak az ön- és közművelő­déssel való kapcso’atáról. So­kan, egyre többen töltik sza­bad idejüket, s ha lehet meg a munka utáni órákat is kis­kertjükben, ahol tennivaló mindig akad. A hobbikért a természetet, kertészkedést kedvelőnek testi, szellemi fel­üdülést jelent, de csak egy bi­zonyos határig. Vannak ugyanis nem kevesen, akik a hét végi szabad időben szin­te agyondolgozzák magukat, alig várva a hétfőt, hogy — úgymond — a munkahelyen kipihenjék magukat.. Ez esetben a gazdasági előnyszer­zés uralja a testi-lelki felüdü­lésre szánt szabad időt. Jé í- hány miskolci kertbarát-szak­kör és most legutóbb a jász­berényiek példája is mutat­ja: lehet másképp is össze­kötni a kellemest a hasznos­sal. A közösségi kirándulások, tapasztala ts7erző országjáró utak szervezése, rendezése mellett még marad elés idő a kert rendbetételére, az ílven kirándulások viszont a szak­mai oldalon kívül ismeretgya- rapító élményt is adnak —I És a fagyi? Jegyzet Hasznosan

Next

/
Thumbnails
Contents