Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-21 / 169. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 ,Nem mese ez gyermek Ifjúsági Kérsz r Volt egy időszak Miskolcon — úgy tíz évvel ezelőtt —, amikor reménykedni lehetett abban: valóság lehet a vágy, létre lehet hozni egy ama­tőr színházat. Ma tudjuk, a vágy vágy maradt, az igényt röptető lendület megtört. Az­tán volt egy idő — öt-hat éve lehetett —, amikor egy­öntetű lelkesedés fogadta az amatőr bábszínház „beindu­lását”. Ma tudjuk, ez is rö­vid idő alatt megszűnt. Most „élesztik” új életre.... Ami pedig folyamatosan van: az. a „sajnos”... Például min­denki „sajnos”-nak tartja, hogy kevés a gyermekszín­házi előadás a megyeszékhe­lyen. A közelmúltban szerencsém volt látni a Szovjetunióból érkezett kalugai Ifjúsági Névszínház amatőrjeinek egy mesejátékét; magukkal ho­zott és kiállítássá rendezett tablóikról pedig alig-nyelvtu- dással is jól le lehetett ol­vasni : valóban „színházul” dolgoznak (ezt persze minde­nekelőtt kiváló előadásukkal bizonyították). Hát hogy van ez náluk? — ezzel a fino­mított változatban előadott kérdéssel fordultunk Nyiko- laj Troickijhozl a vezető­rendezőhöz. — Nálunk az az álláspont, hogy az esztétikai nevelés­nek, a gyermekek müvészet- szeretetre nevelésének fontos eszköze a színház. Ezt a mun­kát — mint volt pedagógus is vallom — már óvodás kor­tól el lehet kezdeni. Ezért a kulturális minisztérium és a városok vezetői igen támo­gatják a'gyermekeknek és az ifjúságnak játszó amatőr­színházak létrehozását és mű­ködését. Tapasztalatból mon­dom, nagyon sok múlik az állami támogatáson. Mi pél­dául a városi vezetés és a Komszomol segítsége nélkül nem tudnánk létezni. — Milyen feltételek között dolgoznak? — A városi kultúrház tel­jesen a miénk, itt dolgozunk, itt játszunk. A saját bevéte­lünkhöz évről évre egyre több pénzt kapunk, ehhez természetesen bizonyítanunk 1982. július 21., szerda Emlék Kazincbarcikáról: a kalugai Ifjúsági Népszínház Bíborszin virág cimű mesejátékának egy részlete. is kell. Ebben az évben 12 ezer rubel a támogatásunk, de a technikai felszerelést ezen felül kapjuk, moszkvai színházaktól. Színházunk jö­vőre lesz 20 éves, tagjai egyetemisták, fizikai dolgo­zók, alkalmazottak. Negyven színészünk van és működik saját stúdiónk is, ami a diá­koknak ad kétéves színházi előkészítőt: a beszédtechniká­tól az énekképzésen át a táncloglalkozásokig... — Milyen a kapcsolatuk a hivatásos színházakkal? — Már utaltam rá, hogy moszkvaiaktól kapjuk a technikai eszközöket. Ezen túl is igen meleg viszonyban vagyunk a hívatásosokkal, el­járunk egymás előadásaira, sokszor konzultálunk egy­mással. Nem vagyunk egy­más ellen. Mindenki tudja, a mi és a hozzánk hasonló színházak feladata az: elő­készítse a gyerekeket arra, hogy színházba járók legye­nek. Akik pedig nálunk dol­goznak, azok a fiatalok tu­lajdonképpen ott élik igazi életüket; a színházban él­nek esténként.... Azt az őszinte lelkesedést, lángolást, ami ezekben a gyerekekben él, profi színházban nem le­het megtalálni... — És ön hogyan lett ren­dező ebben — az ön szavai­val élve — „igazi amatőr színházban"? — Eredetileg színész akar­tam lenni vagy tanár. Az Utóbbi lett a foglalkozásom. Kalugában, a pedagógiai fő­iskolán az orosz nyelvet és irodalmat tanítottam. Közben játszottam az Ifjúsági Nép­színházban, s párhuzamosan készült a kandidátusi disz- szertációm is az orosz nép- költészetből ... Aztán elka­pott a vágy, szerettem vol­na nagy tömegekkel közvet­lenül találkozni, így lettem rádiós újságíró... Még ak­kor sem tudtam, hogy végül majd a színház fogja megad­ni nekem a „nagy találko­zás” lehetőségét. Aztán a ko­rábbi rendezőnk elment, és a kollektíva úgy döntött, én legyek az utóda. Tehát el­kezdtem tanulni Moszkvá­ban, most készülök a diplo­maelőadásra. Kaluga — Cialkovszkij szü­lővárosa — 180 kilométerre van Moszkvától. Nekem úgy tűnt — míg Nyikolpj Troic- kijt hallgattam —, nálunk egy városban is vannak na­gyobb távolságok. Ténagy József (Szathmáry— Király Ádámné felv.) Muzsikáló udvar Régizene-centrikus lett a miskolci Muzsikáló udvar idei hangversenyciklusa, ré­gi zene alatt értve a rene­szánsz és a barokk szerze­ményeket, amihez — a prog­ramban szereplő együtteseket hallva és ismerve — korhű előadói felfogás és játékmód társul. A sorozat nyitó hang­versenyén — június 17-én — például korabeli hangszere­ken élvezhettük Giovanni Gabrieli négy velencei can- zonáját és Praetorius néhány francia táncát — ezekkel a műsorszámokkal vette kezde­tét a Tinódi Zenekar kon­certje, melyet Mossóczy Vil­mos vezényelt. Ez az együttes igazi ku­riózum, valamennyi alkalma­zott instrumentuma hang­szertörténeti ritkaság, ponto­sabban egy-egy korabeli hangszer hű kópiája. Így a vonóscsalád különféle gam- bákból áll (vagyis a zenész a térdén, vagy a lábszárai között tartva játszik hathú- rú „hegedűjén”, ellentétben a mai hangszertartással), a fú­vósok között pommereket, dulciánt, görbe kürtöt (te­hát különféle nyelvsípokat), barokk harsonát és seregnyi más, igen ritkán megszólal­tatott hangszert hallhattunk. Érdekes volt — az egyéb­ként ma már csak korszerű felvételi technikával ké­szült lemezekről és modern hangszerek előadásában is­mert — Händel Vízizenéjé­nek korhű megszólaltatása. Ugyancsak a" korabeliség va­rázsával hatott Johann Se­bastian Bach F-dúr csem­balóversenye, melynek szó­lóját egy tehetséges, fiatal muzsikus, Spányi Miklós tol­mácsolta. Fábián Márta (cimbalom), Sztankovics Béla (gitár) és Kovács Imre (fuvola) volt a Muzsikáló udvar következő vendége — július 16-án —, s az ő műsoruk is a barokk komponisták darabjaival kez­dődött, hogy azután Vival­di, Telemann szonátái után egészen napjaink zenéjéig, Kocsár Miklós, Ránki György, Láng István szerzeményéig vezessék a hallgatóságot. Fel­idézték Debussy és Villa-Lo­Addig nyújtózkodjál, amed­dig a takaród ér! — tartja a közmondás. Ezzel arra tanít, hogy céljaink, elképzelé­seink legyenek arányban képességeinkkel, lehetősé­geinkkel. Ha valaki többet akar, mint amennyire erejé­ből futja, vagy amennyit a körülményei megengednek, azt könnyen kellemetlenség érheti, vagyis — mesterkél­ten szólva — ráfázhat. Vonatkozik ez a népi meg­figyelés a nyelv használaíára, a nyelvi magatartásra is: ad­dig nyújtózkodjunk, ameddig gondolatunk ér! Mégis talál­kozunk mindennapjainkban olyan szóbeli vagy írásos megnyilatkozással, ameli) hosszabbra nyúlt annál, amennyit a mondanivaló igé­nyel. Egyszerűbb és egyúttal helyesebb például, ha nem kifogás tárgyává tesznek va­lamit, hanem kifogásolják. A „küldöttség kitűzött céljai” is határozottabban hat, ha rövidebb: a „küldöttség cél­jai”. Néha a hivataloskodás te­szi terjengőssé a közlést: Az ügy hamarosan elintézést Szépen magyarul — szépen emberül A, terpeszkedő kifejezések nyer. Ez a mondat talán ter­mészetesebb így: Az ügy ha­marosan elintéződik; vagy ekképp: Az ügyet , hamaro­san elintézik. „A termést nem vonják adó alá” kifeje­zés is nehézkes; feloldásának több módja is lehet: A ter­mést nem adóztatják meg, vagy mentesítik az adótól stb. Helyenként a stílusos sápra, a pontosságra való túlzott törekvés nyújtja meg a mon­datot: Az értelmiségnek fel­tétlenül van funkcionális sze­repe; Műveit sok idegen nyelvre lefordították. Hagy­juk ki az önismétlő része­ket! Nem kell a funkcioná­lis, illetőleg az idegen jelző: Az értelmiségnek feltétlen van szerepe (vagy feladata, rendeltetése, akár funkciója és így tovább); Műveit sok nyelvre lefordították. A sportnyelvben sem rit­kák a szóburjánzások: Vé­gezzünk törzsdöntési gyakor­latot kétszer előre; kétszer hátra!); A verseny vasárnap kerül lebonyolításra. Íme, a fölösleges elemek nélküli vál­tozatok: Döntsük törzsünket kétszer előre, kétszer hátra!; A verseny vasárnap lesz (eset­leg: A versenyre vasárnap kerül sor; A versenyt va­sárnap bonyolítják le, vagy rendezik meg). Néha egész szövegszerkezet lazul meg és terül szét: Ér­deklődés volt a bemutató iránt a szakemberek részé­ről, sőt érdeklődött a sajtó, a rádió és a televízió is. Ne ismételjük meg az érdeklőd­ni szó alakjait! Tömörebb lesz a hír: Érdeklődtek a be­mutató iránt a szakemberek, sőt a sajtó, a rádió, a tele­vízió is. Esetleg: Érdeklődés­sel fogadta a bemutatót a szakmai közönség, sőt a saj­tó, a rádió és a televízió is. Nem szabad tehát, hogy a szabatos és természetes fo­galmazás védőgátját széttör­jék a terpeszkedő kifejezé­sek. Inkább eléjük kell újabb éS újabb korlátot állítanunk tudatosabb nyelvi magatar­tással. Azért, hogy ne hígul­jon fel a beszéd és az írás, hogy a közlés a lényegre, a mondanivalóra szorítkozzon. És hogy ne idézhessük — egy-egy körülményes meg­nyilvánulás kapcsán — a be­vezető közmondás szólásvál­tozatát: „rövidebb a pokróc, mint az ágy". Molnár Zoltán Miklós bős egy-egy művét, s hall­hattuk Sztravinszkij szelle­mes darabját, a Valcer és polkát. A három kitűnő mu­zsikus jó hangulatú, kelle­mes estét szerzett a közön­ségnek, a hatást egyetlen kö­rülmény zavarta — miként az első koncerten is —, hogy a szomszédos udvar birtoko­sai (a hangversenveket ren­dező városi művelődési köz­pont munkatársainak canos- sa-járásai ellenére) egyál­talán nem akarják tudomá­sul venni, hogy zajongásuk­kal esetleg tönkretehetik mások munkáját. Nem olyan sok (pontosabban: a diósgyő­ri váron kívül ez az egyet­len) komolyzenei hangver­sennyel szolgáló szabadtéri színpad Miskolcon, s jó vol­na valamilyen belátó egyez­ségre jutni arra a néhány órára, amíg a koncertek tar­tanak, mert már neoavant- garde polgárpukkasztásnak sem a legszerencsésebb öt­let Vivaldit autómosással és Bach művét sóderpakolással elegyíteni. Ha jól azonosítot­tam a szomszédból jövő za­jokat ... D. Szabó Ede Ózdi vÉÜGiási! képeslapokon ötven esztendő ózdi váltó-' zásait követhetik nyomon az érdeklődők az Ózd képesla­pokon című kiállításon, amely július 19-én délután nyílt meg az Ózdi Kohászati Üzemek Gyártörténeti Mú­zeumában. A kiállítást Nagy Károly, az ONI honismereti körének titkára nyitotta meg. Százhúsz reprodukciós ké­peslap és 23 eredeti felvé­tel került bemutatásra. A ké­peslapok 1900 és 1950 kö­zött készültek el és voltak forgalomban. így — a (elvé­telek segítségével — egy fél évszázadon keresztül figyel­hetők meg a gyárváros ne­vezetes épületeinek, magá­nak a városnak a változá­sai. A kiállítást két hóna­pon keresztül, szeptember 19-ig tekinthetik meg az ér­deklődők. A vasi példa A MEGNÖVEKEDETT szabad időben mind több em­ber választja hét végi programjául az utazást.' Ter­mészeti értékeink, történelmi emlékhelyeink megisme­résével amúgy is adósai vagyunk önmagunknak. Nem kevesen vannak, akik beutazták Európa országait; be­kötött szemmel eligazodnak a bécsi Ringen, de leg­feljebb képes levelezőlapról ismerik Sárospatak műem­lékéit ... Az is igaz azonban, hogy a belföldi turiz­mus feltételeinek megteremtésében, javításában évti­zedes mulasztásokat kell pótolni. Egy-egj/ tájegység bekapcsolása az idegenforgalomba sokmilliós beruhá­zást igényel, mindenekelőtt a szálláshelyek, étkezési le­hetőségek megteremtését, a különböző szolgáltatások biztosítását. így érthető, hogy ma még a kirándulásra vállalkozó hamarabb választja úticéljául az idegen­forgalomba már bekapcsolt helyeket, amelyekről tud­ja, hogy éhét, szomját olthatja; megpihenhet, szóra­kozhat igénye és pénztárcája szerint — Csakhogy csa­lódás, még itt is gyakran érheti az embert. Éppen azon oknál fogva, hogy mások is hasonlóan gondol­kodnak és még az olyan felkészült helyeken is, mint Tokaj, vagy Aggtelek, órákat kell várni egy üres asz­talra, még a legszebb kirándulás emlékét is beárnyé­kolja a tülekedés, a sorbanállás. A „füst nélküli iparral , az idegenforgalommal fog­lalkozó szervek a lehetőségekhez mérten évről évre többet áldoznak a korábbi mulasztások helyrehozásá­ra. Megyénkben is — gondolunk itt a Zsári, a vég- ardói fürdő mellett, vagy a Tapolcán létesített kem­pingek átadására — korszerű feltételeket teremtettek a hozzánk érkezők fogadásához. A lehetőségeket azon­ban korántsem merítettük ki és tennivaló már csak azért is sok akad, mert az utóbbi időben különösen előtérbe került a belföldi turizmus fejlesztése. Ami érthető, hiszen a külföldi utazások megdrágultak, ide­genforgalmi irodáink ugyanakkor vonzó programokat kínálnak, többek között az újra felfedezett zempléni tájon. Csakhogy a gondok itt sokkal sűrűbben jelent­keznek. A történeti és természeti értékekben, szépsé­gekben gazdág vidék a megye többi részéhez képest a gazdaságilag elmaradottabb területhez tartozik. Sok minden csak központi támogatással oldható meg és nem is megy máról holnapra. De még ezen a vidé­ken is, különösen a hegyközi részen számos kiaknázat­lan helyi lehetőség van. Olyan, amit az ország más részén már megvalósítottak. Említsük példaként a Hegyközhöz hasonló Őrséget a Vas megyei tájakról. Itt az úgynevezett falusi turizmust szorgalmazzák erő­teljesen, éppen a helyi lehetőségek kihasználására. Eszerint az őrségbe érkezők az ott élő családoknál üdülhetnek, velük együtt étkezhetnek, kis kiránduláso­kat tehetnek a környékre. A nyári szezonra helyre­hoztak és megnyitottak több elhagyott családi házat afféle turista vendégfogadóként. AZ ILYEN kezdeményezések gazdái és kivitelezni a helyi termelőszövetkezetek és a tanácsok. A. zempléni táj páratlan műemlékei, természeti szépségei is mél­tán sorolhatók a nagy érdeklődésre számot tartó rit­kaságok közé. Talán üzleti szempontból iá megérné a vasi példa átvétele. O. M. MEZŐKÖVESDEN IS SZTÁR A SZATMÁR o Lakberendezési kiállítást rendez a Mezőkövesdi Áfesz július 22-től 31-ig a Béke téri művelődési házban Megvételre kínálunk porcelán és egyéb dísztárgyakat, kárpitozott garnitúrákat, szekrénysorokat olcsó áron, gazdag forma-és színválasztékban. 50 km-es körzetben díjtalan házhoz szállítás. »----------------------------------------->- OTP-ügyintézés a helyszínen. M inden 15 000 forint feletti értékű vásárlás esetén sorsjegyet adunk, amellyel a sorsoláson Szeréna kárpitozott garnitúrát nyerhet. Ont is várja Mezőkövesden a Szatmár Bútorgyár és a Mezőkövesdi Afész

Next

/
Thumbnails
Contents