Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-21 / 169. szám
1982. jufius 21., szerda ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 n ra® Amikor Judit — Bartók A kékszakállú herceg vára című operájában kitárja az ötödik ajtót, a teljes zenekar és az orgona hatalmas, tiszta akkordjai érzékeltetik a beáramló fényözönt, a felülmúlhatat- lanul csodálatos látványt. Nem tudhatom, ki hogyan van ezzel, de én valahányszor külföldi útról megtérek, és fölcsapódik előttem a határ- sorompó, mindig ezt a him- nikus muzsikát vélem fölhar- sanni. Hazajönni istenien jó ebbe a tágas egű, ezer bajú, itt-ott még mindig poros, ám szemlátomást fiatalodó főnixhazába. Hazajönni jó — ezt bizonygatta a napokban dr. V. Z.-né is, aki ötvenhatban Nyugatra szaladt a fia után, de Ch-jelzésű kocsija mostanában mind gyakrabban tűnik föl hazai tájakon. Azért jött most is, hogy jól megszívhassa tüdejét az itthoni levegővel, s jobban bírja odakint a következő egy-két esztendeig. Csónakázás közben hosszan áztatta kezét a homoksárga. békalencsés Tiszában, s miközben a szeme meg- fényesedett, tűnődve mondta: „A svájci tavak tisztábbak, de a vizük nem ily selymesen simogató.” Ha ezt érezte, higy- gyük el neki. Ügy van bizony, amint Kádár János mondotta néhány' esztendeje: utazni szerető emberek kétszer örülnek nálunk: amikor elindulnak valahová, és amikor hazaérkeznek, s akkor jobban, amikor újra itthon vannak. Dehát hogyan, mitől lett. ez a mi országunk marasztaló, kellemes otthonává kommunistáknak és hívőknek, magyar és nem magyar anyanyelvű polgároknak egyaránt, s mi húzza vissza — legalábbis időnként — a világ más tájékain tántorgó hazánkfiait? Ne áltassuk magunkat a magyar mezők, szépségeivel, másutt is lelket gyönyörködtet a kitárulkozó, dúsan termő rónaság. Hagyjuk a szöveget hegyeink és lankátok egyedi bájáról — a glóbusz bővelkedik még fennsé- gesebb csúcsokban, és gazdagabb völgyekben. Nincs értelme döngetni a mellünket, mert szorgalomban, higiéniában, az űj dolgok iránti fogékonyságban azért vannak, akik előttünk járnak Európában. Hát akkor? Mivel magyarázható, hogy mindnyájan jól érezzük magunkat? Miért kénytelenek elismerni még az ellenségeink is, hogy „Magyarországról politikai okokból már nem disszidálnak az emberek?” Valóban csak a „jó evés és ivás” vonzza hozzánk a turisták tömegeit? A varázsé a párt politikájából faliad-e, s az a légkör teszi, amelyben jól érzi magát a tisztességes honpolgár? így lehet, mert a párt — amely . 750 ezer kommunista akcióegységét jelenti — meg tudta tényekkel, eredményekkel győzni a lakosságot arról, hogy övé az ország, s kedvére formálhatja. Szeretünk énekelni, bajainkból is tréfát csiholni, s ez messzire hallatszik. Gyakran még kijön belőlünk régi rossz énünk — legyintünk az okos szóra, és a keményebb munkától néha húzódozunk —, de azért szépen gyarapodik a bizalom. A párt tanította meg az önfejűeket is arra, hogy gondolkodjanak, s ne hangerővel, hanem érvek föl- vonultatósával győzzenek a vitában. Húsz évvel ezelőtt még jelentős tömegek gyanakodtak arra, akit egy üzem élére kineveztek, s megesett, hogy az igazgató fennhéjázás- sal és dörgedelmekkel reagált Ma pedig, leszámítva a problémákat, a munkások bíznak a vezetőkben és viszont. Aki tisztességgel látja el a dolgát az valóban nem fél semmitől, de ha huncutságot lát, nagyon hamar visszavonja a bizalmát És ebben az esetben csak felső pártfogók tarthatják meg — ideig-óráig — székében a talajt vesztett főnököt. Külföldről azért sietünk haza, mert szeretünk belebeszélni a közügyekbe, s ennek mind több a látszatja is. Nincsenek 'kacskaringók a párt politikájában, biztosan tudnak rá alapozni és építeni az emberek. A párt 25 évvel ezelőtt kimondta, hogy nemcsak a végrehajtásban van szükség az üzemi, intézményi közösségekre, hanem már a tervezés és a döntés időszakában Jó évtizeddel ezelőtt Merte Béla építésvezetőnek még oda-odamondogatták: — Na, gyöjjön csak ki egyszer Rakacára!... A dühös pillantások csöpp kétséget se hagytak a fogadást illetően. Ma más hangsúllyal hívják: — Látogasson már el egyezel' Rakacára is! Másütt talán szenzációnak számít, de a BÁÉV-nél természetesnek tartják, hogy a szerkezeti főépítésvezetőség alapozó építésvezetőségének minden tagja — túlnyomórészben nakacai és szendrői — cigány. Mede Bélát el is nevezték tiszteletbeli „vajdának”, amire ő — és joggal — büszke is. — A vállalat — emlékszik vissza — rám bízta az alapozást, de munkás nem volt hozzá. Létkérdés volt ezeknek az embereknek a termelésbe való bevonása, — ha nincs alap, nem lehet házakat építeni — társadalmi és szociális ügy ipari munkássá nevelése. 1971 óta dolgozunk ebben az összetételben. Hány ezer lakás épült fel azóta Miskolcon, Kazincbarcikán, Ózdon? Ki tartja ezt számon? (Jellemzésül elég annyi, hogy ez év első felében az építésvezetőség 25 százalékkal teljesítette túl a ■ tervét.) Sokat változtak az emberek. — A legrégebben Kiss Ignác van nálunk. A csendes, szolid brigádvezető embereivel együtt kitűnően érti a cölöpözést, jártas a kitűzésben is. A művezető néha betelefonál Miskolcra, hogy ezért, vagy azért hosszabb időre el kell mennie a munkahelyről. „Ki helyettesíti?” „Itt lesz Ignác.” „Jó. mehetsz, ha ő irányítja « munkát, akkor nyugodt var gr r w gyök.” Ha szaloné ja lenne, művezetőt csinálnék belőle. Kevés az olyan ember, aki a burkolat alá hibátlanul elkészíti az aljzatbetont. Béri Ferenc és brigádjának tagjai — szakma nélkül — megcsinálják, s ráadásul a szigetelést is. A mályi négytantermes iskolánál például öreg rókák „szőrözték” a munkát, de nem találtak benne hibát. Többen megtanultak bánni a gépekkel. Dányi András, Varadi József kitűnően tud dolgozni a földgépekkel. Tehetséges, rátermett fiatalember Kiss Zoltán is. Sajnálják, hogy „elvesztik”, nem akar tanulni, pedig sokra vihetné. A tanulással van egy kis baj: akad néhány analfabéta köztük, de nehezen szánják rá magukat az írás, az olvasás elsajátítására. Az utánpótlásra itt is szükség van. Olykor a brigádvezető, vagy -tag közli a vezetőkkel : — Hoznék egy új embert... — Rendben van, de csak a maga felelősségére. Ez itt sokat jelent. A munkába ittasan jövő, a lógó embert nem tűrilc maguk között Egy ízben magam is hallottam. hogy a brigádvezető így kérte a művezetőt.: — Karcsi bácsi, vigye el ezt az embert, inkább helyette is dolgozunk, de nem szégyenkezünk. Néhány emberrel beszélni akartam, s így jutottam fel az Avas tetejére. Itt még törpék az épületek, a kietlen „hegygerincen” markoló vág mély gödröt, s a „betonágyú” akis. Előfordult, hogy egyesek ezt semmibe vették, de nem is maradtak sokáig a helyükön. A nép egésze mindenre jól emlékszik, s megjegyzi a politika ígéreteit. Látja, tudja, hogy nincs mellébeszélés, az MSZMP politikájában a tettek egybevágnak a szavakkal. Kertelés nélkül, az ország színe előtt beszélünk az ország gondjairól és nem bokacsattogtató, hanem meditáló, meg- gyóződéses emberekhez fordulunk megoldásuk végett. Alkotó légkörben élünk tehát, s ez a legfontosabb, mert lehetnének ebben az országban kolbászból a kerítéseit, csokoládéból az útszéli fák; mondhatna a statisztikai hivatal csodaszépeket a népgazdaság fejlődéséről, szónokol- hatnahak akár á retorika bajnokai is a jelen szépségeiről, ha a társadalom és benne az egyén közéleti fájdalmakról panaszkodna. De amikor föntről jön az óvó figyelmeztetés, hogy a helytálló munkás legyen gerinces és ne hagyja magát ráncigálni *— ez ugye, jó hatással van a közérzetre? Sokat mérgelődünk azok Pécsi kesztyű és birrníia Termékeinek minőségével a kontinensünk határain túl is megalapozza hírnevét a Pécsi Kesztyűgyár. A pécsi bőrgyárral kötött gazdasági együttműködés most lehetőséget nyújt arra is, hogy jó minőségű sertésvelúrból nagy mennyiségben készítsenek bőrruhát. Ebből évente százezer darabot gyárt a kesztyűgyár bőrruházati üzeme. Ennek 70 százalékát tőkés piacokon értékesítik. Ugyancsak kedvelt termékük a sertéshas- félbőrből készült kesztyű is. Ebből is jelentős mennyiséget szállítanak nyugati és szovjet piacokra. A képeit: A bőrruházat varrodája- öt koBtjceosre Ózdi helyzetkép Enytoissi miatt, akik a múltban is dolog nélkül eresztettek pocakot, de — félremagyarázva a szocialista nemzeti egység fogalmát — ma is a társadalom nyakán élősködnek. Ezek is itt élnek köztünk, s a maguk huszadrangú problémáit szemérmetlenül azok nevében árják el, akiknek még a 2-es, 3-as számú gondjait sem tudtuk megoldani. Nem azok a jó magyarok, akik szájaskodnak, hogy meghalnának a hazáért, hanem azok — bárkik voltak is —, akik csendes szorgalommal munkálkodnak érte. Az ilyenekkel teljes egyetértésben akarunk küzdeni tovább olyan Magyarországért, amely számunkra a leggyönyörűbb, s amelynek határain mindig örömmel lépnek be a hazatérők és a külföldi látogatók egyaránt. F. Nagy István Ózdon, és az ózdi járásban az elmúlt években az építőipari kapacitáshiány — változó erősséggel ugyan, de — végig kísérte a beruházási tevékenységet. Ismerve, hogy a tanácsi fejlesztések zömét annak nagyságrendje miatt a BÄEV, az ÉÁÉV és más, tehát nem helyi központú vállalatok végzik, érthető, hogy bár az V. ötéves tervidőszak végére mérséklődött a magas- építési kapacitáshiány, a közmű- és mélyépítő munkáknál a feszültségele tartósnak bizonyultak. Változások — igények A VI. ötéves terv indításakor jelentős változás következett be —- egyrészt a gazdálkodás feltételeiben, másrészt az építési igényekben. A BÁÉV és az ÉÁÉV pillanatnyilag képtelen az, új igényekhez, a kisebb feladatokhoz, a fenntartási munkákhoz igazítani leli bele a mixerkocsik terheit. Itt fenn, a kopott, időrágta művezetőirodában találom Szamos Ferenc építésvezető-helyettest és Dányi Zoltán brigád vezetőt. A két ember jó partnerként beszéli meg a tennivalókat. Nem a szavakat, hanem a vékony testalkatú brigádvezetőt figyelem. Szeme pillantása derűs, de ott lappang benne az örök éberség, a váratlan bajra, tettre való felkészülés. A bányászok nézése ilyen. Nem tévedek. — Tizenhét évig dolgoztam bányában. Jött az energiahordozó-váltás, akkor, 12 éve kerültem ide. Nehéz volt á váltás. Itt az időjárás nincs ránk tekintettel, de a munka, különösen az utóbbi időben sokkal könnyebb. Kezdetben sok volt a zsákolás, a lapátiminka. Volt nap. amikor egymagám 150 mázsa cementet cipeltem, silóztam be. Ma így kellene ma is dolgozni, a tízünk közül talán kettő maradna. A nehéz munkát elvégzik a gépeli, a mixerkocsi, a betonszivattyú ... Dolgozik itt vagy húsz brigád. Dányi arra büszke, hogy másoknál előfordul, de náluk évek óta senki nem lépett ittasan munkába. A módszere egyszerű. Megfigyeli, hogy ki igyekszik lemaradozni, s már a bolt előtt fülön csípi: — Ha letelik a műszak, azt csinálsz, amit akarsz, de itt csak józanul lehetsz köztünk. — Hallottam, hogy egyszer nagy pezsgőzést csaptak. Dányi elmosolyodik, s tagadhatatlan büszkeséggel meséiig és társai — Nálunk családi vonás a futballozás. Itt dolgozik a fiam is, most az egyik téeszben futballista. Tavaly a kispályás bajnokságon az első dijat nyertük meg. A kupába töltött pezsgővel öblítettük le a fáradtság porát, A brigádtagok a szomszéd faházban eszegetnek, egészséges foguk alatt recseg az uborka, a paprika. A kíváncsiság gyötör: — Pár lépésnyire van az üzemi étkezde. Miért nem ott ebédelnek? A brigád egyik legszorgalmasabb tagja, Turcsik Tibor válaszol: — A mi ebédidőnket a munka szabja meg. Ma nekikezdünk a betonozásnak, azt csak a befejezés után lehet abbahagyni. Előfordul, hogy csak délután 3 óra után kerül étéi a szánkba Kiterítik gondjaikat. Egy kivétellel mind családos, költséges a két helyen való élés. Van, akit a lakásgond szorongat. Vége szakad a szónak: jön a beton, dolgozni kell. Egyik éjszaka rekordot értek el. Nappal 80—120 köbméter betont dolgoztak be. Az idő sürgetett; pénteken este 8 órakor kezdtek, s másnap hajnal fél ötig 180 köbméter betont nyomtak az alapba. A miértre egy nyúlánk férfi ennyit mond: — Kell a pénz. Érte a tűzbe is bemegyünk, s ha szépen szólnak hozzánk, a csillagokat is leszedjük az égről. Csorba Barnabás korszerű és nagy kapacitású gépeit. Jórészt ez is oka annak, hogy a változások ellenére most is fellelhetők építési, beruházási feszültségek. A határidők figyelmen kívül hagyásának. a szerződéses fegyelem gj ungülésének, másrészt az is oka, hogy az építőipari vállalatok és szövetkezeteit létszáma csökken, a szakmai összetétel torzul, sőt. hiányszakmák keletkeznek. A nagyvállalatok mellett ezért szükség van a kisebb, mozgékonyabb szervezetek munkájára, építési tevékenységére. A közelmúltban az Ózdi városi-járási Pártbizottság tárgyalta — az építőipari kapacitás helyzetével összefüggésben — az ózdi és put- noki építőipari szövetkezetek tevékenységét. Néhány nappal később pedig a városi tanács számoltatta be az Ózdi Építő-, Asztalos- és Szerelőipari Szövetkezet elnökét Az ózdi szövetkezet munkáját, jövedelmezőségét, a hatékonyságot elemezve, a városi párt-végrehajtóbizottság — 1980-ban — egyebek között megállapította: a szövetkezet vezetősége az elmúlt években a nehézségek leküzdése érdekében több intézkedést tett, ám azok nem tudták ellensúlyozni- a belső és külső hibákból adódó problémákat... Az 1979—80-ban megtett intézkedések, a következetesebb végrehajtás jó irányú változást eredményezett... azonban hosszabb távon nem biztosított kellő ütemű előrelépést A testület ezért határozatban szabta meg a legfontósabb tennivalókat; így a termelési szerkezet fejlesztését, a termelés műszaki színvonalának emelését, az építő-szakipar erősítését, és a lakás- és épületkarbantartás tevékenységének fejlesztését Kevés a szakember A szűk építőipari kapacitás miatt az ózdi szövetkezet az elmúlt három évben több jelentős volumenű, 2 milliótól 40 millió forintig terjedő munkát utasított vissza. És tegyük hozzá, annak ellenére, hogy a megyei tanács a szövetkezet műszaki fejlődésének elősegítése érdekében a szolgáltatás-fejlesztési alapból 4 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyújtott. A tálcán kapott pénz célirányos felhasználását azonban a szövetkezet nem tudta biztosítani. Rontja a szövetkezet munkájának hatékonvságát az is, hogy az utóbbi időben beszerzett viszonylag nagy értékű gépek kihasználtsága meg sem közelíti a kívánt szintet. Kedvezőtlenül befolyásolja a szövetkezet tevékenységét, ezen belül a munkafegyelem helyzetét, a munkaszervezés színvonalát, a munkaidő kihasználását, a szakipari munkák összehangoltságát —, hogy s magas fluktuáció a műszaki irányító munkakörökben is jelentkezett és jelenleg felsőfokú végzettséggel rendelkező szakirányító nem dolgozik a szövetkezetben. A Putnoki Építő- és Szakipari Szövetkezet, a lakai»» és asztalos késztermékek sán kívül, építőipari tartással, festő-mázoló tevékenységgel és szakipari saere- lőmunkákkal foglal];««*:. A különböző okok miatt MKRet.t szakmunkások és a seRsAReun- kások igen magas fluíto*?í«*»r- ja a putnoki szövetkezét őR«- tőipari kapacitását is seánwfc- tevően csökkentette. Be a tó***’- rontja a muhkafegyelmet és ezáltal is nehezíti a hatéricük betartását. A szövetkezet vezetőinek véleménye szerint és az cRstósi igények alapján megállapítható, hogy a szakmunkáslétszám 18—20 főve] való növelése lenne indokolt Az építőipari kapacitás fejlesztéséhez szükséges létszámbővítés csak a lakóépületek felújításán és karbantartásán dolgozók bér- színvonala emelésének megkülönböztetett engedélyezésével biztosítható — vallják a szövetkezet vezetői. Tennivalók A nem ózdi központú nagy- vállalatok munkájáról most kevés szó esett Ez nem jelenti azt hogy számukra nincs elég feladat Ózdon és környékén. Van, csakhogy ők a nagyobb munkára vállalkoznak. A szövetkezet gondjainak felsorolása, ha tűi sötét képet is fest azok tevékenységéről, ez nem azonos azzal, hogy a jelentkező beruházási feszültségeknek csak ők a felelősei, az okozói. Az viszont tény: hogy mind a két szövetkezetnek csak javára válna a változás, mert mindkettőre érvényesek az Ózdi városi Tanács Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülésén elhangzottak. (Igaz, hogy azon az ülésen csak az ózdi szövetkezet munkáját tárgyalták.) Kolláth Sándor, a Borsod megyei KISZÖV elnöke például elmondta: „Teljesen új gazdasági környezetben kell megtalálni a megfelelő szervezeti, irányítási kereteket és tevékenységi tormákat Ezt a véleményt megerősítette Básti .Jánosnak, az Ózd városi-járási Pártbizottság első titkárának állásfoglalása. — Megállapítható — mondta egyebek között —, hogy a munkafegyelem erősítésében. a munkaszervezés javításában, az érdekek egyeztetésében. a szövetkezeti testületek tartalmi munkájának fejlesztésében óriási tartalékok rejlenek, melyek kiaknázása nem tűr halasztást. Buciiért Miklós
