Észak-Magyarország, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-21 / 169. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1982. július 21., szerda A szoidi is g szíriéi kiliiviitiiiiszier LibaeQBróI tárgyai Washiíigtoniian Brezsnyev a libanoni válságról, a mepldás Ealaliséieirii t A figyelem középpontjában áll az a látogatás, amelyet Abdel Ha­lim Khaddam szír és Szaúd herceg szaúd-arábiai külügyminiszter tesz Washingtonban. Képünkön: Khaddam (balra) és Szaúd (jobb­ra) George Shultz amerikai külügyminiszter társaságában, akivel a libanoni válságról tárgyaltak. A szaúdi és a Szíriái kül­ügyminiszter washingtoni tárgyalásainak első szakasza semmi eredményt nem ho­zott. Szaúd al-Fejszal és Ábdel Halim Khaddam hétfőn több órán át tanácskozott ameri­kai kollégájával, George Shultz külügyminiszterrel. Mindketten sürgették: az Egyesült Államok ismerje el végre a PFSZ-t és tárgyal­jon vele közvetlenül. Szaúd al-Fejszal a szená­tus külügyi bizottságának tagjaival is találkozott. A megbeszélések légkörére jel­lemző, hogy Charles Percy szenátor, a bizottság elnöke a zárt ajtók mögött tartott tár­gyalások után kijelentette: amennyiben Izrael amerikai fegyverekkel megtámadja Nyugat-Bejrútot, az (olajter­melő) arab országok megtor­lásként kivonhatják tőkéjü­ket az amerikai bankokból; továbbá számolni kell az olajtermelés további csökke­nésével, az OPEC erősödésé­vel. „Az Egyesült Államok má­sodik világháború utáni tör­ténetének egyik legválságo­sabb szakaszába került” — jelentette ki a republikánus szenátor, aki általában a Reagan-kormányénál mérsé­keltebb külpolitikai nézete­ket valL Hafez Asszad- szíriai elnök országa teljes támogatásáról biztosította Libanont az iz­raeli invázióval, az amerikai hegemonisztikus tervekkel szemben — jelentette ki Va­lid Dzsumblatt, a libanoni haladó pártokat egyesítő nemzeti mozgalom elnöke a szomszédos arab ország ve­zetőivel folytatott hétfői, az izraeli agresszió óta első esz­mecserét követően. (Folytatás az 1. oldalról) az ENSZ erőit, annál is in­kább, mert az ENSZ ideigle­nes rendfenntartó erőinek egységei a Biztonsági Tanács döntésének értelmében már Libanonban állomásoznak. Egyértelmű, hogy a további­akban is határozottan fel fo­gunk lépni az ellen, hogy amerikai csapatok jelenjenek meg a libanoni földön. Az ilyen értelmű figyelmeztetést már megtettük. Szeretném hangsúlyozni azt is, hogy minél egységesebbek azok az erők, amelyek fellép­nek Izrael kalandorpolitiká­jával szemben, minél széle­sebb azon országok köre, amelyek az agresszió megfé­kezését követelik — annál gyorsabban és nagyobb bizo­nyossággal lehet véget vetni az agressziónak. A jelenlegi — őszintén szólva kiélezett — helyzetben kulcsfontosságú jelentősége van az arabok egységes fellépésének. Mind­azt, ami ezt akadályozza, leg­mélyebb meggyőződésünk sze­rint félre kell tenni ebben a kritikus órában. E tekintetben mind .sürgetőbbé és egyértel­műbbé válik annak szüksége, hogy az arabok együttesen határozzák meg azokat az in­tézkedéseket, amelyek szük­ségesek a palesztinoknak az élethez, a biztonsághoz, a füg­getlen fejlődéshez és saját ál­lamuk megteremtéséhez való jogai érvényesítéséhez. Végezetül: mindaz, ami Li­banonban történik, ismét föl­veti a kérdést, nem lenne-e itt az ideje komolyan és tel­jes felelősséggel hozzálátni az igazságos és átfogó közel-ke­leti rendezés megteremtésé­hez? Az agressziós cselekedetek­kel és háborús konfliktusok­kal terhes évtizedek szomorú tanulsága bizonyította, hogy a fegyveres konfrontációk út­ja, csakúgy,' mint a különal- kuk módszere, nem hozott és nem hozhat rendezést a Kö­zel-Kelet problémáiban. Ren­dezést csak valamennyi érde­kelt fél — beleértve a PFSZ-t, mint a palesztin nép egyetlen törvényes képviselőjét — kol­lektív erőfeszítése hozhat. A jövőre nézve éppen ilyen perspektívában látjuk az ál­tolunk felvetett, egy nem­zetközi tanácskozás összehí­vására vonatkozó javaslat ér­tékét. S'minél előbb kerül er­re sor, annál jobb. A Szovjet­unió kész gyakorlati lépése­ket tenni ebben az irányban, lojálisán együttműködni mindazokkal, akik szeretné­nek hozzájárulni a tartós bé­ke létrehozásához a Közel- Keleten. az afsiÉísÉrlet Az amerikai kormány ér­tesülések szerint úgy dön­tött, hogy új nukleáris fegy­vereinek kipróbálása fonto­sabb — ezért nem folytatja az atomkísérletek teljes el­tiltására vonatkozó szovjet— amerikai—brit tárgyaláso­kat. A döntés nem érinti a hadászati és a közép-ható­A szakértők azt ál­® lítják — s a gyakor­lat is bizonyítja —, hogy a vízi szállítás a leg­olcsóbb, gyakran a legelő­nyösebb, s néhány esetben — rendkívül nagy méretű gyártmányok szállításánál — pótolhatatlan. Ez is ma­gyarázza, hogy a Duna, mely Európa második leg­hosszabb folyója, egyre in­kább az érdeklődés közép­pontjába kerül. A víziút jelentősége különösen meg­nő majd a Rajna—Majna— Duna csatornahálózattal történő összekapcsolásával, ami lehetővé teszi a köz­vetlen összeköttetést az Északi- és a Fekete-tenger között. A tervek, változások Po­zsony szerepét is fokozzák. A nagy tengeri hajókat, s vontató uszályokat itt ki­sebbekre lehet cserélni, A régi kikötő kibővítése szóba se jöhetett — hiszen már amúgy is gátolta a vá­ros fejlesztését. Az új ki­kötő helyéül a Pozsony peremövezetében levő Pá- lenisko városrészt válasz­tották. A nemrégiben még csendes, kertes környék a felismerhetetlenségig meg­változott, ma már inkább hatalmas hangyabolyra em­lékeztet. Az új kikötő hat­van hektárnyi területen épül, szíve — egy hatalmas medence — 700 méter hosz- szú és 180 méter széles. A tervek szerint két 300 ton­nás darut is felállítanak. Ezzel rakják majd fel a Plzenben és Ostravában gyártott atomerőmű-beren­dezések nehéz alkatrészeit. Külön szint szolgál majd a konténerrakodásra. Nyitott raktárterületnek 39 ezer négyzetméternyi helyet szánnak, s 35 kilométer hosszú vasúti vágány há­lózza be a területet. Csehszlovákia A kikötő szíve - a medence. Déli oldalán láthatjuk a rak­tárakat és az árumozgatási terület egy részét. A kikötőn átívelő autópálya-vasúti hid íárgya! teljes eltiltásáról távolságú fegyverek korláto­zásáról Genfben folyó szov jet—amerikai tárgyalásokat. A döntés a The New York Times szerint hétfőn szüle­tett a nemzetbiztonsági ta­nács ülésén. A Reagan-kormány a töb­bi között az „MX” száraz­földi indítású és a Trident —2 víz alól indított rakéta- rendszerekkel fejleszti nuk leáris támadó erőit — ezek új robbanótölteteinek föld alatti kipróbálását tartja Washington „létfontosságú­nak”. Az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britan- nia 1963-ban állapodott meg arról, hogy megtiltanak min­denfajta nukleáris robbantást a föld felszínén, a víz alatt és a világűrben. Ehhez az úgynevezett atomstop-szerző- déshez utóbb a világ 120 or­szága csatlakozott. Washing ton e szerződéshez továbbra is tartja magát. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió később, 1974-ben szerződést írt alá, amely sze­rint (az előző megállapodás áltol nem érintett) föld alat­ti nukleáris robbantások leg­feljebb 150 kiloíonna erejűek lehetnek. Egy újabb, 1976-os szovjet—amerikai megállapo­dás megtiltotta a 150 kilo- tonnásnál nagyobb, békés cé­lú föld alatti nukleáris rob­bantásokat is — ám e két utóbbi szerződést az ameri­kai szenátus nerp hagyta jór vá. A három, eredetileg szerző­dő . nagyhatalom 1977-től tárgyalt mindenfajta nukleá­ris kísérlet eltiltásáról. 1980 őszén azonban az amerikai kormány felfüggesztette a tárgyalásokat: Carter elnök tanácsadói szerint nem volt biztosítható a tervezett meg­állapodás ellenőrzése. A Reagan-kormány leg­újabb hidegháborús ihletésű döntése tovább nehezíti a szovjet—amerikai kapcsola­tokat, még inkább távolít­hatja Washingtontól a nyu­gat-európai * szövetségeseket. A döntést, amely minden bi­zonnyal heves hazai és kül­földi tiltakozást vált ki, a Reagan-kormány éppen ezért eredetileg titokban kívánta tartani — írja a rendszerint jól értesült The New York Times. r P uccs Bolíviában. Erre a hírre senki nem kapja fel a f©-< jét. Megszoktuk, hogy La Pazban egyik tábornoki váltja a másikat. Legfeljebb időnként egy-egy pol­gári politikus is szeretne megkapaszkodni a hatalom csú­csán. Puccsországban — így becézik Bolíviát — a 157 észtén-: deje kivívott függetlenség históriája 190, illetve 211 erő­szakos hatalomváltást jegyzett fel. Az adat azért bizony­talan, mert akadtak egy-két napos, sőt néhány órás jun­ták, amelyek megítélése még a La Paz-i történészek szá­mára sem egyértelmű. Annyi bizonyos, hogy hétfőn lezajlott a 191. vagy a 212. puccs. A hatalomváltás ezúttal is már jó ideje „a levegőben lógott”. Csak azt nem tudták pontosan, ki követi majd Celso Torrelio Villa tábornokot. Végül háromtagú katonai junta állt az ország élére. A puccs indoka semmiben sem különbözik az elődök ér­velésétől. Natalio Morales Mösquera tábornok, a légierő főparancsnoka közölte: az előző elnök képtelen volt meg­birkózni a gazdasági gondokkal. Vagyis Torrelio Villa tá­bornok tehetetlennek bizonyult. Utódja, a junta megbízá­sából, Guido Vildoso vezérkari főnök, akit rövidesen beik­tatnak az államfői tisztségbe. Jelent-e valamit a személyi változás? Talán. Ez a mostani őrségváltás némi reménysugarat ébreszt az iránt, hogy ké­sőbb a tábornokoktól végre polgári politikusok veszik át » stafétabotot. Az új junta ugyanis elkötelezte magát amellett, hogy 1983. április 24-ig általános választást rendez, és Ígé­retet tett, hogy a jövő augusztusban átadja a hatalmat a legtöbb szavazattal rendelkező politikai erőnek, amely pol­gári kormányt alakíthat. Igaz, ilyesmit ígértek már nem egyszer... Mégis, ha a kaszárnyakapuk csakugyan bezárulnak, talán könnyebb lesz Bolívia kormányzása. Jelenleg az országban mind aggasztóbb az infláció, a munkanélküliség. Az új kor­mánynak a közkiadásokat le kell faragnia, hogy legalább a nélkülözhetetlen élelmiszerbehozatalra valamiből előte­remtse a pénzt A betiltott bolíviai munkásközpont és a többi, illegálisan működő szakszervezet most újult erővel küzd legalitásáért. A politikai erők igyekeznek megfelelő keretet teremteni a majdani választási kampányhoz. Most abban bíznak Bolí­viában, hogy a puccshinta lengése lelassul, s az új államfő megtartja ígéretét. BT-íelhívás írásnak a harcik leisziiiMísíre A Biztonsági Tanács hétfő esti, zárt ajtók mögötti ülé­sén újólag megbízta' a testü­let soros elnökét, a gúyanai Noel Sinclairt azzal, hogy pró­bálja meg rávenni Iránt a .tűzszünetre — közölték diplo­máciai források. Az említett források ugyanakkor jelezték azt is, hogy az ENSZ székhe­lyén nem sokat várnak Sinc­lair tárgyalásaitól, mert — mint Jordánia képviselője hangoztatta — Irán reagálása eddig „teljesen negatív” volt Teherán — mint ismeretes — elutasította a Biztonsági Ta­nács korábbi tűzszüneti fel­hívását, s az elmúlt napok- ban'több iráni vezető is han­goztatta, hogy Irán nem haj­landó a tűzszünetre és foly­tatja az Irak elleni háborút A hadszíntérről kevés hír érkezett s ezek arról tanús­kodnak, hogy Irak — a ko­rábbi jelentésekkel ellentét­ben — még mindig saját te­rületén, Basra határ menti ki­kötőváros körzetében folytat­ja a harcot az iráni erők el­len. Az olajkikötőben dolgozó külföldiek közül sokán el­hagytak a várost m* Az ÍRNA iráni hírügynök­ség jelentése szerint az iráni légvédelem iraki repülőgépe­ket és helikoptereket kénysze- .rített visszavonulásra. AZ iraki gépek Khorramshahr környéke ellen akartak bom­batámadást indítani. Iráni területen megkezdték az irakiak által elhelyezett aknák felszedését, aknátlaní- tását. A mintegy 100 ezer ak­nát a nyár elején helyezték el a visszavonuló iraki csa­patok. Teheráni jelentés az is, hogy Hasemi Rafszandzsanit ismét megválasztották a narlament elnökévé. A jelenlegi nehéz piaci helyzetben is exportképes a Dunai Vasmű. Száznegyvenezer tonna készárut szállítottak nyugati megrendelők­nek. Ebből a Vasmű Radiátor Gyára 34 000 négyzetméter terméket értékesített, ez egyúttal üzemi rekordot is jelent. A képen: készül­nek a radiátorok.

Next

/
Thumbnails
Contents